Budapesti Hírlap, 1857. október (223-249. szám)

1857-10-23 / 242. szám

jobbágynak, azt kész pénzen (az igás munkát 20, a gyalog munkát pedig 10 krral) megváltani. Azonban mindemellett is fordulván elő esetek, hogy a jobbágy se dolgozni (robotozni), se illető munkatartozását megváltani nem akará, az 1840 . VH-dik t. czikk 7-dik §-sa által már azt rendelé a törvényhozás, hogy : a földesúri mun­kának teljesítését makacsságból elmulasztó job­bágy, azon kívü­l, hogy az elmulasztott munkát pótlólag el is kell végeznie, esetről esetre, min­den gyalog munka elmulasztásáért egy,­­ min­den igás napi munkának elmulasztásáért pedig két ezüst forinttal büntettessék. Az ily dologban hozott ítélet azonnal végrehajtatott, s csak bir­tokon kívül fölebbeztethetett. Elvonatkozva attól, hogy az ily rapid (rögtö­­nös) eljárásnál mily könnyen fordulhattak elő számos jogsérelmek, párhuzamban a jelen leg­utóbbi legfelsőbb utasítással csak két lényegesen elütő s az igazság kiszolgáltatására igen fontos mozzanatot emelünk ki. A régibb eljárásnál ugyanis nem vétetett te­kintetbe , hogy a követelt szolgálmány jogszerű alapon nyugodott-e vagy nem, vagy hogy a jobbágy méltó okoknál fogva, vagy csupán ma­kacsságból tagadta azt meg; elég volt a követe­lés igazolása végett a régi szokásra hivatkozni, semmi tekintet nem lévén az elmarasztalandó fizetési képességére. A jelen utasítás e tekintet­ben sokkal humánusabb, több­oldalúbb, de igazságos is egyszersmind. Mert rendeli , hogy a fizetési képesség tekintetbe vétessék, s a tar­tozási hátralékok minden neme az 1853. mart. 2.diki (hírod. ti. 39 sz ) nyiltparancs által megha­tározott árak szerint értékesíttessék(13. §.); holott a régi törvény, a termésbeli adózásokból kelet­kező jövedelmek kiszámítását csaknem föltét­lenül a bíróság önkényére bízta. A jogorvoslatot illetőleg, a régibb törvény azt csak birtokon kívül engedte meg, a­midőn is az eljárásról szóló jegyzőkönyv a köztörvény­hatósághoz beadatván, a megyének a legelső al­kalommal tartandott úrbéri törvényszékén meg­vizsgáltatva ítéltetett el, — de kik által ? Szin­tén érdeklett közbirtokosok által. A jelen utasí­tás szerint első folyamodásu hatóság a megyei (politikai hatóság), azután a helytartóság, végre a belügyministerium, — tehát oly fokozat, hol valamint a panaszlók úgy a panaszlottak érde­kei minden biztosítékot föltalálhatnak, oly biz­tosítékokat , melyek a még e téren sajgó viszo­nyok kiegyenlítésére legalkalmasabbak s a milye­nek előnyével — tekintve kölönösen a birtokon kívüli fölebbvitelt, — a régi törvény épen nem bírt­ szabályra volna szükségünk, a cselédrendszer mintájára, mert a munkások korlátlan szabad akarata jelenleg igen gyakran gátolja a munka­gyorsaságot és előmenetelt. G­a­­­g­ó­c­z­i Károly: A Ferencz­ József-keleti­ pálya számos megtámadói ellenében a frankfurti „Aktionär“ következő,Bécsből kelt igazolást hoz : „Könnyen átlátható, hogy egy oly vállalatnál, melynek tárgyát egy körülbelül 150 mértföldnyi pályarész építése képezi, a vonalak végleges megállapítására nézve tetemes és sok időbe ke­rülő előmunkálatokra van szükség, hogy idő kí­vántatik a kellő személyerök előszerzésére, s az összes építési szolgálat szervezésére. Először is azon terv állapíttatott meg, mely szerint az egész vállalathoz hozzá kell fogni. E czélból az egész vasúthálózat három kerületre van felosztva, me­lyek közöl az első a pragerhof-kanizsa székes­­fehérvár-budai, bécs-kanizsai s komárom-székes­­fehérvári, — a második a kanizsa-pécsi, székes­­fehérvár-pécsi, s pécs eszéki, — s végre a har­madik az eszék-zimonyi vonalakat foglalja ma­gában. Először az első kerülethez fognak hozzá, aztán a másodikhoz, s végre a harmadikhoz. To­vábbá a bécsi igazgatóság, valamint az első ke­­rületbeli vonalak számára megkivántató összes ingóságok, szerszámok, eszközök, tervek stb. előszereztettek. A szabályok s utasítások, az ösz­­szes igazgatási s technikai üzletágak számára, kidolgoztattak s megállapíttattak ; az igazgató­ság, valamint az első kerületbeli vonalakra nézve megkivántató összes igazgatási s technikai sze­mélyzet alkalmaztatott, s már teljes működés­ben van. A buda-pragerhofi s komárom -székes­­fehérvári vonalak részlettervei ki vannak dol­gozva, úgyhogy a hatóságok részéről a legköze­lebbi hetekben megtörtént helybenhagyás után, magát az építést tüstént meg lehet kezdeni. A sínek és sínmegerősítési eszközök előszer­­zése munkában van, s a szükséges üzleti esz­közöké előkészíttetik. Mindez 1. évi május óta történt, s az, ki ily dolgokban ítélni tud, most láthatja, hogy nem valami, hanem sok történt. Hogy az építés gyorsan fog haladni,az iránt nem lehet kétség. A föld­beváltások Magyarország­ban, mint tapasztalatból tudjuk, könnyen eszkö­zöltetnek , sőt több nagy földdaraboknak ingyen átengedése már biztosítva is van. A földviszo­nyok a legkedvezőbbek. Semmi időpazarlással járó földmozgások, semmi nagy költséges műé­­pítések sem késleltetendik a bevégzést. Pénzü­gyi akadályok is annál kevésbbé várhatók, mi­vel a rendelkezhető eszközök az 1858. év végéig mindenesetre elegendők lesznek. Hacsak számí­táson kívül eső akadályok nem jőnek közbe, a különböző vonalakat a következő időpontokban előreláthatólag át lehetene adni a közlekedés­nek : a pragerhof kanizsait s komárom-székesfe­­hérvárit 1858 végén, a kanizsa-székesfehérvárit 1859. nyarán, a székesfehérvár-budait 1859 vé­gén, a kanizsa-bécsit 1860 végén, a kanizsa­­pécs-eszékit 1861 végén, a székesfehérvár-pécsit 1862 végén, s az eszék-zimonyit 1863 végén “ Győr, oct. 25. Több ízben tettem már felmutatást különösen a Budapesti hírlap hasábjain, miszerint mennyire nagy veszteség az nemzetgazdaszálunkra nézve, hogy reperetermékünket az országból kihordják, s mily hasznos volna, ha az itt gyártatnék fel, nemcsak azért,mert ez­által az olajgyártás iparos haszna részünkre jutna, mi épen nem jelenték­telen, miután, mint a Budapesti hírlap hasábjain „Az austriai birodalom külkereskedése“ czím alatti czikkemben kimutattam, a birodalom mint­egy 13 millió pft ára olajat hoz be külföldről, hanem azért is, mert az olajpogácsában igen je­lentékeny és fontos baromtakarmány van. Ily szempontból látogattam meg ma a győri sóforgalmú és jelentékeny nagyságú olajgyárt. Ez jelenleg Kohn Adolf izraelita kezében vall, ki azt Austerlitztől vette által, 12 lóerejű gőzgép­pel dolgozik, szükséges évenként kerek számban 60,000 pozsonyi mérő repezét, mit legnagyobb részben a tiszavidékről és bánságból szerez, mi­után a győrvidéki reperetermelés szükségletét nagyon csekély részben fedezi. Van három pár hengermalma, 6 sajtója, a munkások száma a művezetőkön kivül kerek számban 30, kik 2 fit­t 2 frt 30 kr napi bért húznak váltóban; a gyártmány-mennyiség éven át 15,000 mázsa tisztított olaj. Főpiacz az olaj eladására Pest, aztán Kőszeg vidéke, majd Bécs és a morvaor­szági gyárvidék , de kiterjed az üzlet Olaszor­szágra és az austriai birodalom más tartományaira is. A jó repczeolaj-pogácsának helyben 1 frt 50 kg volna mázsája pengő pénzben; azonban ez a vi­déken csekély kelendőséggel bir; a nép szokatlan még barmainak azzali táplálására, maga a gyár semmi­némű hizlalást nem gyakorol, minél­fogva a gyári melléküzletnek egy igen fontos és jövedelmes ágát kénytelen nélkülözni, és az olaj­pogácsát Alsó-Austriába, legújabban pedig nagy mértékben Poroszországba szállítja s adja el. Jövő évre a gyárnak 30 lóerejű gőzgéppel­­ nagyobbítása van kilátásban. Sőt mint hírlik egy másik nagyszerű olaj­gyár is van itt, a Du­nához közel fekvő helyiségen tervben, melyet Austerlicz ugyan a most fenálló gyárnak volt tu­lajdonosa fogna építtetni. Különösen a fentebb sorolt indokokat véve figyelembe, igen örvendetes az ily vállalatok szaporodása. Azonban, hogy annál biztosabb elő­menetelük lehessen, e tekintetből gyári munkás NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK Budapest, October 23.­ ­ A nagyváradi 1. sz. püspök Szaniszló Ferencz ő excja, kinek számos alapítványai és ke­gyes adakozásai már több ízben kedves alkalmul szolgáltak magasztos s kegyteljes tettei lelkiismere­tes följegyzésére, az itteni tudományos egyetem aka­démiai tanácsához legújabban intézett iratában, a Nádor Codex-nek maga idején megküldött díszpél­dányaiért hálás köszönetét sajátlagosan nemes s utánzásra méltó módon az által fejezi ki, hogy 300 ftot az akadémiai tanács rendelkezése alá a végre bocsát, miszerint abban három a folyó tanév alatt a tudori méltóság megnyerésére törekvő jelölt oly­­formán részesíttessék, hogy a hittani, jogtanulmányi és orvostudományi tudorság egyegy jelöltjének száz­száz forint jusson. A hittani tudorság megszerzésére jelenkezők csekély számánál, valamint azon körül­ménynél, hogy a jog­i államtudományi karnál az összes szigorlati és tudorsági költségek épen 100 ftra rúgnak, az orvosi tudorjelölteknek egyike pe­dig ez által tetemes könnyebbülést nyerend, e ke­gyes adomány annál mélyebb hálával s köszönettel fogadandó, minthogy egyszersmind becses tanúsága azon meleg részvétnek, melylyel ő excja ama tudo­mányos intézet iránt jelenleg is viseltetik, mely fé­nyes, örökké emlékezetes tanári működésének hosz­­szu évek során át vala szerencsés tanúja. * Főtiszt, tr. H­a­y­n­a­­­d Lajos erdélyi püspök ur ő excja a kath. erkölcsi érzelmek ébresztése tekin­tetéből a múlt tanév folytán a kolozsvári r. kath. gymnasium mind a nyolcz osztályát nyolcz szent képpel ajándékozá meg. E szent képeknek osztályok szerinti,elhelyezése díszes tanodai ünnepélylyel f. hó 4-kén­t cs. k. Apostoli Felsége legmagasb névnapján ment végbe. * A Wiseman­n- féle hymnushoz készítendő dal­lamra a „Rel.“ által kitűzött 6 darab aranyat, hogy a mű annál tökéletesebb lehessen, egy világi űr még tizennégygyel szaporította, annálfogva a kitűzött pá­lyadíj 20 darab arany, s ehhez képest a határnap is december 27-ig hosszabbíttatott meg. Egyházi ze­nénk érdekében kívánatos volna, hogy e pályázat­ban legjelebb zeneszerzőink részt vegyenek. A mel­lett, hogy az anyagi jutalom is elég szép, még ösz­tönzőbb és lelkesítőbb az a tudat, hogy művükkel a szív valódi nemesítéséhez járulnak, s hogy dallamuk millió ajak által fog zengetni, oly szent perczekben, midőn egyenesen a mennyekig fog az hatni. * A helybeli temetőben lakó Karmelita atyák, kiknek számára a pestvárosi közönség csakhamar tisztes sőt díszes miseruhákról gondoskodott, az úgy­nevezett albákban nagy hiányt szenvedtek. A „Csa­ládi Lapok“ ennélfogva felszólítják derék hölgyein­ket e hiány pótlására. Felhívó sorai egyszersmind értesítésül és kérelmül szolgálnak mindazokhoz, kik a temetői kápolna és az isteni tisztelet díszének eme­lésére adományaikkal járulni különben is szándé­koznának. * A „Színházi naptár“ szerkesztői gr. Bethlen Miklós (Bolnai), Tóth Kálmán és Dobsa Lajos urak, némely fölmerült kellemetlenségek követ­keztében megszüntetvén e naptárt, e vállalat előfi­zetéseit, melyek vissza nem­­ ivántattak, számszerint mintegy 500-at a „Nyugdíj intézeti naptár szerkesz­tőségének adtak át, s ezzel egyúttal magukról min­den további igényt elhárítottak. * A szent-lászlói pusztán Jákóhalma mellett a jász község részéről a cs. k. Apostoli Felsége névnapján uj tanyaiskola nyittatott és ez a félegyházi kapitányságban rövid idő alatt az ötödik. * A pécsi tanitóképezdében 109-re emelkedett a tanítójelöltek száma. E szerint hazánkban a „T. Lapok“ összevetése szerint ez a legnépesebb tanitó­­képezde. ♦ Győrből oet. 19-181 r. levelezőnk következő részleteket közöl a már említett borzasztó gyilkosság­ról, mely f. hó 17-n estre mintegy 10 óra táján egy itteni sertéskereskedőn Markovics Andráson elkövet­tetett. A szerencsétlen, midőn lefekvendő volt, egy ismeretlen egyén által saját szobájában több tőrszurásokkal s gégéje elmetszésével meggyil­­koltatott; a gyilkosság végeztével a tettes elébb kezeit a szobában levő mosdó edényben lemosván és a törölközőben megtörülvén az íróasztalon talált kulcscsal a pénzládát nyitotta ki, s azt kivéve a réz­pénzt kirabolta, azután áldozatának felső kabátját fürkészvén ki, az ott talált pénzt is magához vette, mely az ott hagyott papir-boritékra irt jegyzék sze­rint 8000 pft lehetett, a pénzes láda tartalma senki előtt, miután a boldogtalan nőtlen magánosságban élt — tudva nincs. A gyilkosság végezte után a gyilkos a szobaajtót maga után bezárta s a kulcsot az udva­rom tűzifa közelébe dobva eltűnt a nélkül, hogy csak legkisebb neszt is támasztott volna s a külön­ben éber fürkészetü hatóságoknak sem sikerült még idáig nyomába jönni. A szererencsétlen egyike volt városunk legbecsületesebb egyéneinek, s benne kü­lönösen a szegényebb osztály igazi jóltevőjét veszté el. Tegnap temették el, s az ezerekre menő kisérő közönség megilletődött arcza eléggé tanúskodik, hogy a boldogtalan áldozat városunk minden osz­tálya előtt közbecsülésben állott. *Mező Köves­den—mint „T. L.“ hiteles kimutatásból értesülnek,iskolák és tanítólak építésére a közelebb lefolyt három évben 7,882 print fordít­­­tatott készpénzben, a kézi, és szekeres napszámokat ide nem számítva. A mezőkövesdi szolgabirói kerü­letben pedig új iskolák építtetnek, vagy vannak épülőfélben Szihalom, Szemere, Ivánka, Keresztes Püspöki és Bogács helységekben. Harsány, Sály Darvas és Tardon az iskolaépületek nagyobb javítás alá vétettek. Eger, Farmos, Négyes, Nyárád és Ábrányban új iskolaházak emeltetnek. A múlt is­kolai évben 9,350 pírt fordíttatott e czélra. És mi­után a nevezett kerületben négy helységben a ta­gosítás egyezkedés útján sikerült, 4 tanító a járu­lékon fölül is még földbirtokot nyert. * M.-Vásárhelyről egy anyai fenevadról ér­tesítik a „P. N.“ szerkesztőségét. M.-Vásárhelytől egy óra távolságra fekvő székely faluban k­e­d­d­e­n, 15 év előtt K. Mária nevű jövevény asszony tartóz­kodott két leánygyermekével, kik közöl az egyik 12, a másik hét éves volt. Egy napon az asszony és gyermekek eltűntek. A falubeliek gyanakodni kezd­tek, feltörték a bezárt házat, és mindent pontosan felkutattak. Rendben találván mindent, már épen távozni készültek, midőn egyszerre az agyagos ház földjén új tapasztás nyomaira bukkantak. A feltű­nőbb hely fölásatott, s egy félsingnyi mélységre reá­találtak a két megölt és egymás mellé fektetett leánykára. Az eltűnt gonosztevő anyát hasztalan nyomozták. De a bűnt néha sánta lábbal üldözi bár a büntetés, végre mégis eléri. Folyó hó 11-dikén egy magát Benő Juliánnának mondó asszonyt kí­sértek Tordáról Marosvásárhelyre s ledér élete miatt rendőrségi ideiglenes felügyelet alá tétetett. A többi foglyokkal együtt ő is kiküldetvén a piaczon levő kútra, egy jeddi asszony reáismert. „Hisz kend K. Mari, ki 15 évvel ezelőtt két gyermekét megölte.“ A helyi rendőrség kérdőre vonván a nőt , bevallá, hogy ő katonának beállott szeretője után akarván menni, miután két gyermeke terhére volt, egy fer­tály pálinkával előbb leitatta, mitől elkábulva el­aludtak, mire aztán szobájában gödröt ásott, a két gyermeket belefektette, s hogy többet föl ne ébred­jenek, fejüket forró vízzel leöntötte, pokróczczal betakarta és elásta, ő maga pedig a házat bezárva, elillant. A szívtelen anya f. hó 14-kén a ker. tör­vényszék elé állíttatott. TÁROZA. Kirándulás Tepliczre. (Folytatás. Lásd Budapesti Hirlap­ 240. sz.) Pöstyént elhagyva a Vág folyam tekervényei mentében, jobbra balra hegylánczolattól kör­nyezett termékeny völgyben halad az utas kes­keny de jó után Vág-Ujhelyig, a Vág jobb part­ján fekvő, viaszgyertyáiról hires tótnémet váro­sig , melyet már a tizenhatodik században mint kitűnő helyet említ a történet, mely épen úgy, mint e hazának mondhatni minden városa, elég vihart látott elvonulni maga fölött, s elég léte ellen intézett csapással megküzdött, hogy büsz­kén tekintsen vissza múltjának annyi századaira. 1530, 1599, 1624, 1663 megannyi gyászemlékü évek Vág-Ujhely történetében, melyekben ke­servesen érzé a török hadak vérengzéseit. Leg­­rémitöbben pedig az utólnevezett évben, midőn a tar sereg az egész vidéket tűzzel vassal el­­pusztító, a népet irgalom nélkül legyilkolá, csak keveseknek sikerülvén a rengeteg sűrűiben megmenteni a puszta életet. Istenem! mennyi hasonló gyászszegélyű lapja van hazánk törté­netének , mióta Árpád e népet ősei honából ez uj igéretföldére vezeté, s mennyi tanulságot fog­lal magában egy egy ily levél! S tanultunk-e ed­dig azokból életbölcseséget, mely a történet meggátolhatatlan fejlődése által adott létviszo­­­nyokat a jövő számára termékenynyé, éltetővé tenni tanítsa a józan hazafiságot ? — Dehogy tanultunk! Az utunkat egyszerre elzáró Vág vize szakitá félbe gondolatim fonalát. A kocsóczi határra a Marczibányi Antal ur ő mélt, hasonnevű ura­dalmába vezető repülőhidhoz érkeztünk, mely az uraság magánkompja ugyan, de a közönség használatára is át van engedve. Oh be szép költészet van a természetben, mig az emberi kéz nyomot nem hagy rajta, — de ha a műveltség zsákmánynyá rabolta , letörlődnek róla az Isten ujjai. Ezt mondja Kuthy valahol. Szépen mondja, de nem illik mindenüvé. Szép költészet van te benned, gyönyörű Vágvidék, de azt hiszem, hogy ama nagyszerű töltések, melye­ket Kocsócznál Marczibányi Antal úr birto­kainak a Vág kitörései ellen védelmére tetemes pénzáldozattal emeltetett, s évről évre saját költségén fenntart, noha azok egyszersmind a vidék többi birtokosainak földjeit is oltal­mazzák, mondom e töltések azért nem tör­ték le e vidékről Isten ujját, sőt biztosíták számára Isten áldását. Általában a kocsóczi uradalom egyikéül szolgálhat az ország legszebb példa gazdaságainak, melynek tökélyesbítésére a nemcsak gazdag, de dústapasztalato s szak­értő gazdául is ismert tulajdonos semmi kiadást nem kímél. Szántóföldjein a felföldön oly nehéz váltógazdaság van behozva. Mindazt látva, a­mi itt az okszerű gazdaság érdekében történik, nem nyomhatom el csodálkozásomat a fölött, hogy a gazdasági gépek használatától idegenkedést kell­ tapasztalnom épen az uradalom felsőbb gazdatiszti köreiben, idegenséget, mely iránt azonban az ép oly jószivü mint felvilágosult föl­desúr- elnézéssel van, régi derék hű szolgák sok­évi érdemei fejében. E földesurat Marczibányi Antal ur ő méltósá­gát s családkörét vala szerencsém kocsóczi kas­télyában üdvözölni, s e főur minden kastélyai­ban honos, mindig egyenlőn őszinte magyar vendégszivességének kellemeit élvezni, kelle­­meket, miket csak oly magyar nagyúri kör ké­pes nyújtani, hol a szerényebb rangú vendéget nem ijeszti szolgai korlátok közé se rang se fény­követelő fitogtatása , hanem hol a szilárd jóllétnek megfelelő úri kényelemmel, művelt íz­léssel , mondhatnám polgáriasan egyszerű belső háziélet párosul, melynek kendőzetlen szíves­sége tiszteletteljes közeledésre bátorít, élvezése fölemel és nemesít. Hogy ily körből nehezen esik a válás, nem kell mondanom. Azonban a kitűzött úti terv pa­rancsolt, időnk ki volt szabva, s igy ki kelle ma­gunkat szakítnunk a kocsóczi kastély varázskö­véből, tovább haladva a Vágh völgyének regé­nyes vidékén. Újra kezdődik a változatos panoráma, útt meg új képeivel egyformán foglalva el szemet és emlé­kezetet. Amott a hegyormon sötét romok mered­nek fölfelé , kísértetiesen , mintha elkárhozott szellemeknek volnának éjféli tanyája, fölöttük a múltak borongó köde ijesztő rémárnyakká szövődik össze, és a tájon át az éjszaki szél fáj­dalmas zúgása hallik, mintha ártatlan haldok­lóknak volna végnyögése. Csejt­evárnak tűnnek fel romladékai, gyász­emlékei a legsötétebb bűnnek, mi valaha nőben fogamzott. Itt élt B­á­t­h­o­r­y Erzsébet a szörnye­teg, egyetlen rémpéldája a világtörténetben a legborzasztóbb bűnvégletig fajult női hiúság­nak,— a nővilág ez általános szenvedélyének, tanulságos példája, miként ébreszti s ösztönzi vétkekre egyik szenvedély a másikat, ha vallás­­erkölcsi érzet nem nemesíti és ez érzet által föl­emelt gondolkodás nem vezeti a szivet. Egy rut szenvedélyből, a türelmetlenkedő haragból eredt pofoncsapás következtében a nő arczára fecscsent vércsep fehér nyomát szégyenbélyegnek vette volna más, mely őt szelidségre intse, valahány­szor tükörbe tekint: itt a hiúság ördögének ve­tett ágyat a női szívben. És mivel a vérek ön­magából táplálkozik és nő mind nagyobbra: a pokoli bű­ngondolat is szépsége emelésére szűz­­hölgyvérrel mosdani, addig növekedék, mig a gyilkosság rendes napi foglalkodásává lön egy n­ő­nek; és a vidéknek a várba csalt szüzei közöl 300-at veszíte el, mig a titok sötétéből napfényre jött a bűn, és örök fogsággal lakott a szörnye­teg, méltó martalékul adatván lelkiismerete roar­­czonglásinak. Odább Beczkó vár omladéka regényesbité a tájt, mely mind uj meg uj alakzattal lepi meg az utazót, a mint tovább halad a derék országúton, melyet balról a magas hegyek kisérnek, míg jobb­ról többnyire korlát oltalmazza az utast a mély -­ségtől, alakzatok, melyekre csak azt mondhatom Nemzeti színház. F. hó 21-én a „Senneterre marquise“ vagy „egy napi kaczérság“ czímű régibb repertoir-darab került színre Mellesville és Duveyrier uraktól. A tárgy igen mulatságos, sok komikus összeütközésre ad alkal­mat. A darab sarkpontja egy fiatal marquise, ki fér­jétől elhanyagoltatván, szerelme visszanyerése végett Marion Delorme-hoz megy iskolába. A tanítónő ta­

Next