Budapesti Hírlap, 1857. október (223-249. szám)
1857-10-18 / 238. szám
Pest Vasárnap, 23. Megjelenik e lap, vasárnap de ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre : 10 frt, évnegyedre:1 frt. Helyben : félévre 0 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 0 kr, többszöriért pedig 4 kr. szám mutatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 1-ső az. a. 2-ik emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van: Egyetem-utasában, 2-ik szám alatt, földszint. HÍRLAP. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában. Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint, vidéken minden ob. kir. postahivatalnál. Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely , utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hívaitalhoz utasítandók. Előfizetési felhívás „BUDAPESTI HÍRLAP“ október — december negyedévi folyamára. Pest - Budán naponkint! házhozhordással .. . ^ . . .'Y,u-y|-.r4 ft Postán naponkinti szétküldéssel . 5 ft E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülményinél fogva, miszerint a hivatalos lapokbani igtatványok különös figyelemmel olvastatnak, s igy azok a beigtatóra nézve igen hasznosak, bátorkodunk azt igtatványokral minél gyakoribb használatra ajánlani: a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri beigtatásnál 6 pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számíttatik. A Budapesti filmlap kiadóhivatala. • HIVATALOS RÉSZ. Ó cs. k. Apostoli Felsége f. é. oct. 1-i legfelsőbb határozata által Sándor hesseni és rajnai hg vezérőrnagyot és dandárnokot, a Lipótrend nagy keresztjével legkegyelmesebben földiszitent méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. aug. 13-i legfelsőbb határozata által dr. Spitzer Zsigmondot, az ozmán porta mostani ügyviselőjét a nápolyi kir. udvarnál, a Ferencz József-rend comborkeresztjével legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által Krebs Antal őrnagyot a 28. sz. gyalog ezredben, az austriai birodalom nemesi rangjára „sturmwalli“ melléknévvel legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felségei, ha 9-diki legfelsőbb határozata által Kellner Antal hivatalszolgát a morva sziléziai orsz. főtörvényszéknél,húsz évi hó és buzgó szolgálatai elismeréséül koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, october 17. (Politikai napi szemle.) A medve bőre fölött osztozkodni, midőn az állat maga még az erdőben barangol, igen könnyű munka lehet, de komoly — nem. S mégis azt fogják rá a franczia és orosz császárra, hogy Stuttgartban a még szerteszét kószáló medve bőrének felosztásával foglalkoztak volna. Az „Indep. beige“ egyik párisi levelezője e tekintetben igen csodálatos dolgokat tud beszélni, miket a profán olvasó azon ájtatos borzalommal fogad, melylyel a gyermek zord téli estéken dajkája meséit hallgatja. — Az elbeszélés igen érdekes, de hogy igaz-e? az más kérdés. Sándor czár e szerint Wickenstein (Wittgenstein?) herczeget és császári szárnysegédet akarta eleinte az egyesült román birodalom élére állítani, miután ennek nem csak azon érdeme van , hogy egy Kantakuzeno herczegnőt nőül vett, hanem az is, hogy Shamylt — legalább az orosz bulletinek szerint — néhányszor megverte. Hanem Napoleon császár, miként előbb Osborneban, úgy utóbb Stuttgartban is azon kérdéssel állt elő , vájjon elleneznék-e az illető hatalmak Murat herczeg candidaturáját, ha a román nemzet az unió mellett nyilatkoznék ? Erre Sándor császár cserben hagyta a szárnysegédet és kaukázusi győzőt, és Napóleon tervéhez csatlakozott . Berlinből és Turinból hasonlóan helyeslő válaszok érkeztek meg: — mi kelle még? Bécs Európán kivül fekszik és Törökországnak a Dunafejedelemséghez semmi köze nincsen! — Tisztelet becsület as „Indépendance“ levelezőinek, hanem ezen elbeszélés mégis kissé kalandosan hangzik, hogy azt ne mondjuk — nevetségesen ! Mindenesetre példátlan dolog lenne, hogy egy trónkövetelő körülbelül úgymutatná be magát valamely protectorának, mint egy supernumerárius és évek óta az adjutumra áhítozó gyakornok a maga főnökénél. Úgy hiszszük, Európa ügyei mégis kissé másként intéztetnek el s bármily hatalmas úr is az a két császár , mégsem,képzelhető, hogy ők ketten kényük kedvük szerint fognának trónokat alkothatni s betölthetne Egyébiránt a fődolog maga — az unió — még koránt sincs eldöntve s miként a legújabb hirek sejtetik , nem is fog egyhamar elhatároztatni, miután nem valószínű, hogy a divánok oly gyorsan fejeznék be munkájukat. Franczia lapok ezen testületeknek elég tág hatáskört szabnak ; szerintük a két diván mind az ország politikai, mind pedig közigazgatási szervezetére nézve véleményt fog adni, s ezen feladat bonyodalmasságát a porta maga is elismerte volna az által, hogy a divánok tevékenységének hathónapi határidőt szabott. A hivatalos okmányokban , nevezetesen a párisi szerződésben, tudtunkra , mindig csak „organisation définitive“ kifejezés használtatik , ami csakugyan szintannyi joggal alkalmazható a politikai, mint a közigazgatási organisatióra és — ha tetszik — mind a kettőre is. A novemberre várt párisi conferentia e szerint későbbre halasztatnék, az austriai és franczia császár találkozása — novemberre. Miként Párisból értesülünk, ezen összejövetel mármost a legjobban értesült körökben is valószínűnek tartatik s ez ügyben Bourqueney báró és Walewski gróf között sürgönyváltás foly. A tettleges megerősítést elvárjuk! Az indiai hirek ma csak annyiban bírnak némi érdekkel, a mennyiben megerősítik, hogy a lázadás külterjedelme nem növekedett s mindeddig a bengáli elnökségre szorítkozik . Delhi ostromzára még folyvást tart s a segédcsapatok September végén rendeltetésük helyére már megérkezhettek. A franczia kormány azon ajánlatát, miszerint további angol segédhadküldemények franczia területen átvihetők, Anglia nem fogadta el, mert a katonaságnak Francziaországban partra, onnan pedig ismét hajóra szállítása sok nehézséggel járna. Ez alkalommal nem hagyhatjuk említetlenül egyik lapnak azon naiv megjegyzését , miszerint a mostani pénzkicsist Palmerston lord készakarva idézte elő, mert a pénzhiány következtében több gyámokt megszüntetvén tevékenységét, a munkások majd el fognak bocsáttatni , s így nem fog egyéb választásuk maradni, mint katonákká lenni. E geniális gondolat teremtője úgy látszik nem tudja , hogy a munkások ily esetekben egészen más és sokkal közelebb fekvő, de a kormányra nézve sehogy sem kellemes eszközhöz szoktak folyamodni. Egyébiránt ez épen úgy volna, mintha egy papírgyár birtokosa legszebb ingeit oda adná rongyoknak, hogy a gyár tevékenységét folytathassa. Angliának fő pénzforrása az ipar ; míg ipara virágzik, addig pénze is van, és míg pénze van, addig nyugalommal várhatja be a háború kimenetelét. A porosz király betegsége lassan, a svéd királyéppen nem halad a javulás felé, Poroszországban királyi helyettesről már nincs szó,míg Svédországban a helyettes uralkodó (Károly herczeg) népszerűsége napról napra növekedik. Azt állítják , hogy e herczeg a skandinavismus védői közé tartozik, s ez eszme valósítására törekednék, ha a kormány végképen reá szállna. Oroszország közlönyei természetesen nem jó szemmel nézik ezen irányt s nem csekély nyomatékkal emlegetik, miszerint Károly herczeg még a párisi béke után sem mondott le egészen azon reményről, hogy Finnland valamikor ismét a svédeké lehetne. Nem tudjuk, mire támaszkodik e remény — a nyugattal kötött svéd véd- és daczszövetségre bizonyosan nem, mert hogy mit lehet ettől várni,azt Svédországban, úgy hiszszük, most már minden iskolás gyermek tudja. Vagy tán igazuk volna az orosz közlönyöknek, melyek azt mondják, hogy a herczegből új XII. Károly lenne ? Egy ilyen fejedelem mindenesetre sokkal többet érne, mint egész tucatja a „véd- és daczszövetségeknek.“ Végre még egy új felfedezésről kell említést tennünk: a párisi „Univers“ t. i. azt fedezte fel, hogy a római államban minden pompásan megy, hogy semmi reformra nincs szükség , hogy ilyent egyedül a forradalmárok sürgetnek. Miként tudjuk, a párisi congressus első vala, mely hangosan és hivatalosan sürgette ama reformokat, tehát — az „Univers“ logikája szerint — a congressus a legnagyobb forradalmár lenne; ez uj ! Ezt még soha nem fogták rá! SZ. IPARÉRDEKEK. III. (Lásd Budapesti Hírlap 230. sz.) Láttuk, hogy az iparérdekeket mozgató legfőbb tényezőket, Angolországban, Németországban s Belgiumban, szóval mindenütt, hol az élet mindennapi szükségletei kiállítása s födözése körül élénkség és munkásság, verseny s vállalkozási buzgalom mutatkozik : az élelmiszerek , a ruházkodás s a lakáshoz tartozó kellékek olcsó, gyors s nagy mennyiségű előteremtése körül nyitottak egy új korszakot, jelentékenyt, a régitől különbözőt s fölötte tanulságost. Az értelem, a munka s a becsületesség szövetkezése foglalván helyet a pénz absolutismusa helyett, oly nemzetekre, mint mi, annál figyelemre méltóbb annak jelleme, minthogy valamint a physikai, úgy a szellemi életmódnak is a népek jelleméből fejtette ki a legtermészetesebb factorait. Ezen factorok alkalmazása az, ami az iparérdekek kifejezésére a legfontosabb Magyarországban. Elsőbb és fontosabb feladat bizonynyal mint a pénzszerzés, ami nélkül most lélezhetni sem képzelünk, ami pedig csak másodrendű tényezővé fog alásülyedni, mihelyt értelmet, munkát s becsületességet teszünk iparérdekeink alapjául. Vegyünk föl csak például egy pár iparczikket, mint milyenek a bor, len és vas. Hogy a természetnek mindezen három nemében mennyire meg van áldva hazánk a természettől, szükségtelen mutogatnunk. Csak azt említjük tehát föl, hogy például az ipari kereskedelmi forgalomra nézve oly kedvező térül ajánlkoznak azok, melyet sok nép méltán irigyel a magyartól. De ezért az újabban fölébredt népgazdászati buzgalom mellett is, hogy állunk mindezekkel ? Csak tekintsük közelebbről. Azon legújabb lendület, mely szőlészetünk s borászatunk ügye körül ép ez időszakban mutatkozik, kétségkívül örömmel tölti el a hazafias kebelt. Azon boregyleteket képező társulatok, melyek részint mostanában keletkeztek, részint alakulóban vannak, a borcsarnokok és borárudák, melyek az ország több vidékén szerveztetnek, bizonyára megérdemlik méltánylatunkat, minthogy azok népgazdászatunkban élénkséget, iparüzletünkben s kereskedelmi viszonyainkban a jövedelmezésnek napról napra bővebb s több több csatornáit nyitandják meg. Természetes, hogy minél nagyobb a pénztőke, mely az ily czélok előmozdítására fordíttatik, annál nagyobb terjedelmet nyerhet az üzlet is s ez ismét annál jótékonyabban hathat ki a termelésre s az egyes szőlőbirtokosokra. Oly pénzerővel azonban, mint a külföldiek, hol egy magánkereskedő is ritkán fog egy millió frtnyi tőkén alul valami jelentékenyebb borüzletbe, mi nem rendelkezhetünk. S igy a verseny reánk nézve csaknem lehetlenné válik. De ha lehetetlennek látszanék is az ily verseny, boraink minőségére nézve vájjon nem állhatnánk-e ki a küzdtérre. De igen, mert hiszen elismert dolog, hogy soknemü boraink s borvidékeink termékenységénél fogva a Rheingau , Mainz s Bacharak közti lángnedü borokkal is versenyezhetünk, csakhogy egy kívántatik hozzá, tudniillik : okszerű szőlőművelés és tudományosan értett borkezelés. Tehát értelem. Pedig mi, mint egy jeles borászunk — Szabó Dávid — is helyesen megjegyzi , még a metszés és kapálás körül is csak a régi vak empirismus stádiumán állunk. A szüretelést szintén a régi slendrian módon teszszük többnyire. A szüreti időnek helyes megválasztására , a nyers szőlő sortírozására, a hordók helyes elkészítésére, a must lenyálkázására mint nem próbált dolgokra, alig fordítunk gondot. Kupeczkedő boros gazdáink pinczéiben s számos borcsarnokainkban a conaccal való viszszaélés s annak tudatlan alkalmazása, most gyakran csak rontja, nem pedig emeli boraink hitelét. — Oka lévén mindezeknek az, mivel szőlőink művelését s a borkezelést rendszerint tudatlan egyénekre bizzuk, kik, habár maguk a tulajdonosok többet tudnának is valamivel, a helyes tanácsot nem képesek követni. Miért is valóban mi sem lenne kívánatosabb, mint mindazoknak, akiktől telik, vagy külföldön képeztetni értelmes s szakavatott szőlőmüveseket s borkezelőket, vagy onnan hozatni ilyeneket, hogy a müvest külfölddel mielőbb egyenlépésbe jöhessünk. Igy vagyunk mezőgazdászatunknak s iparunknak egy másik nem kevésbbé nevezetes csikkével, tudniillik a vassal is. Iparunk és nemzetgazdászatunk ezen nevezetes ágát ugyanis, kétségtelen , hogy azon körülmény nyomja leginkább, miszerint vasiparunkra a kőszenet még most alig alkalmazzuk; hogy az olcsó és jó nyersvas termelésre hengergyáraink hiányzanak ; s hogy végre gépöntvény vezélgyáraink még alig is léteznek. Miért is mi nemcsak korszerűnek, sőt szükségesnek tartjuk, azon már egy jeles statistikusunk által is indítványba tett irányt minél nagyobb erélylyel fölkarolni, hogy tudniillik a vasgyártás körül szintén a magas szakértelem s a társulati eszme lépjen előtérbe, különösen pedig hogy e társulati eszme a kőszén- és vaskőtelep-tulajdonosokat műveit szakemberekkel hozván kapcsolatba, a szilárd becsületesség alapján oly biztossággal s oly gazdag eredményt idézhessen elő, miszerint hazánk iparalapja mostani alacsonyokáról minél előbb fölemelkedhessék, s a közeurópai iparviszonyoktól ne legyen annyira függő, mint eddig. De az annyira túlnyomólag földmivelő austriai birodalomban, melyhez a jó földben s nyers terményekben oly gazdag és széles Magyarország is tartozik, van még első szükségleti iparág — a len- és kendergyártás — mely elismert kifejletlensége miatt még oly kiterjedéssel sem bir, hogy belszükségeinket képes lehetne födözni. Hogy pedig ily körülmények között, midőn saját termelésünk a magunk szükségére sem elégséges, sőt nyersanyagokért a külföldnek még tetemes pénzösszeget is kénytelenek vagyunk kiadni, — ezen iparág nálunk a kellő jövedelmezési fokon szintén nem áll, bővebben indokolni fölösleges. Azonban, mint Galgóczy úr is helyesen megjegyzé egykor, — hogy mit volna az képes behozni, mutatja a gyártmányok jelentékeny kivitele, melyek, levonván 7,165,105 pftnyi összes árukból a behozott gyártmányok 614,209 pftnyi értékét, most is 6,550,218 pft jövedelmet hoz a birodalomba, melyből azonban, a behozott nyersanyag árának a kivitt áruból levonása után, tiszta gyári haszonnak, alig 1,278,840 pftnyi marad. S valóban igaz az is, miszerint nem azért nem vesz tőlünk többet a külföld, mintha szüksége nem volna rá, hanem mivel nem tudunk többet adni, mert megint tény, hogy Angolország saját kender- és lentermelésével alig 1/1, Francziaország 3/4, s Belgium V 5-ben képes kielégíteni szépen fejlett iparát, sőt tudjuk, hogy az egy orosz birodalmat kivéve, Európában nincs is tartomány, mely e tekintetben fölösleggel dicsekedhetnék. Ismételjük, hogy csak az értelem, munka s a becsületesség közös szövetkezése lesz az, ami fejlődésnek indult iparérdekeinket fölemelni fogja. Ezen legszilárdabb erkölcsi alapon nyugvó tényező életművesen fog közrehatni arra nézve, hogy hazai iparképességünk is kellő hitelt ébreszthessen maga iránt. Bírván a hitel ezen nemével: a pénz meg fog jőni magától is; de az ily pénz s a műszorgalom ily kútfőből származott gyümölcse, nem is fog reánk oly szédítő gőzkör gyanánt hatni mint a csábító részvény és hitelpapírok , mik kétségen kívül bizonyos körülmények között jótékony pótszerül szolgálhatnak a kiapadt életerő helyett, — de csak pótszerül mindenkor. Fadd, oct. 12. A hires faddi dohányról s annak termesztőiről akarok szólani. Azt hiszem, hogy fölösleges mondanom, miszerint 4000 vegyes r. k. és ref. vallásu lakost számláló községünk Tolna megyében, Paks és Tolna városok közt a dunaparton fekszik. Több mint 10,000 holdból álló határunkban, hol az 1843-ban kezdett legelőelkülönzés és tagosztály 1852-ben barátságos után befejeztetett, oly divatja van a dohánytermesztésnek, hogy itt nemcsak a földdel biró paraszt gazdák, hanem házas és házatlan zsellérek, sőt még a zsidók is székbre foglalkoznak azzal , amazok saját földeiken , emezek pedig a közbirtokosokén, kiktől 1000 □ öles holdanként 20—24 pft évi bérért is örömest kiveszik a jó dohány földet. 1855- ben a község összes dohánytermése 14 ezer mázsa körül rúgott, melyért kerek számban mintegy 170 ezer pftot kaptak a mivelők. 1856-ban mintegy 900 katastrális hold volt dohánynyal beültetve, azonban a kedvezőtlen időjárás miatt alig rúgott 8000 mázsára az összes termés, melyért csupán 120,000 pft váltságdíj jött be. Mindazáltal annyira bízik a nép már üzletébe, miszerint daczára a múlt év roszul kiütésének, ez idénre 1205 katastrális holdra szaporította a kiültetett föld mennyiségét. E területet 860 különálló dohányos miveli. A nagy szárazság miatt most sem volt szerencsés az esztendő , mert a növény kellőleg nem fejlődhetett, a septemberi kora fagy pedig legalább 300 mázsa dohányt October 12, 1857