Budapesti Hírlap, 1857. október (223-249. szám)
1857-10-23 / 242. szám
242 October 23. 1851 Pest Péntek, tüserkesztői iroda : Egyetemutasa 1»«« st. a. 2-ik emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van : Egyetem utasában, 2-ik szám alatt, földasint. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel Előfizetési díj : Vidékre : fél évre : 10 frt, évnegyedre:1 frt. Helyben : félévre ft frt, évnegyedre: 1 frt. —A hirdetések ötször halálozott soréna* egyszeri beiktatásáért ft kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem*utána, 2-dik szám, földszint, vidéken minden GB. kir. postahivatalnál.— Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesitve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. Előfizetési felhívás & „BUDAPESTI HÍRLAP“ petofoer — december negyedévi folyamára. Pest - Budán naponkinti házhozhordással . . . . . . 4 ft Postán naponkinti szétküldéssel . 5 ft E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülménynél fogva, miszerint a hivatalos lapokbani igtatványok különös figyelemmel olvastatnak, s igy azok a beigtatóra nézve igen hasznosak, bátorkodunk azt igtatványokra, minél gyakoribb használatra ajánlani: a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri beigtatásnál 0 pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számittatik. A Budapesti Hírlap HIVATALOS RÉSZ. 1857. September 19-én kelt császári nyilt parancs, melylyel az austriai birodalom összes területére az 1857. január 24. kelt, s az 1857. évi birodalmi törvénylap 101 számában közzétett pénzszerződvény folytán a pénzügy szabályozását tárgyazó határozatok bocsáttatnak ki.*) Ali Első Ferencz József, Isten kegyelméből austriai Császár , Magyar- és Csehország, Lombard-Velencze, Dalmát-Horvát-Tótországok, Galiczia, Lodomeria, Illyria királya , Austria főherczege stb. stb. Oly czélból,hogy a pénzügyet birodalmunkban, a Bécsben 1857. január 24 kelt, s az 1857. évi birodalmi törvény lap XXIII. darab 101 számában közzétett pénzszerződvénynyel öszhangzólag szabályoztuk , ministereink s birodalmi tanácsunk meghallgatása után a birodalom összes területére nézve a következő határozatokat találtuk megállapítandóknak. 1. czikk. A törvényes országos pénzek s a német vámegylet államaival közösen megállapított egyleti pénzek ezüstből, a váltópénzek pedig ezüstből és rézből veretnek. Az arany kereskedelmi pénzül fog veretni. 2. czikk. Minden további pénzverésnél, az 1857. évszámmal vert pénzeket is ideértve, az ötszáz grammos font fog alapul szolgálni. Pénzverdéinkben kizárólagos pénzsulyút ezen font hozatik be s e végre ezer részre osttatik. Az ezredrész felosztása tizedes (decimal) fokozatban történik ; az ezredrésznek egy tizedrésze ass-nak neveztetik. 3. czikk: Minden pénzek szintartalmat 1000 részben fejeztetik ki. Az ezüstpénzek szintartalmának meghatározásánál mindenkor a nedves utáni próba alkalmazandó. Az aranypénzek szintartalmának meghatározásánál az 1857. január 24. Bécsben kelt pénzszerződvényben megállapított eljárás fog alkalmaztatni. 4" czikk: A törvényes országos pénzláb a negyvenöt forintos láb. Egy font finom ezüstből negyvenöt forint fog veretni. Az austriai pénzegység a forint (fiorenus), mely száz részre s mindegyik századrész 10 részre osztatik. Az ezen pénzláb szerint vert pénzek „austriai értékű“ pénzeknek fognak neveztetni. 5. czikk. Austriai értékben veretnek Országos pénzekül a) kétforintosok 222 egy font finom ezüstből b) egyforintosok 45 „ ■ „ „ „ c) negyedforintosok 180 „ „ » egyleti pézekul d) egyleti kéttallérosok (három forintosok) 15 egy font finom ezüstből. e) egyleti egytallérosok (egy és fél forintosok) 30 egy font finom ezüstből Az a) b) d) és e) alatt kijelölt pénzek ^/iooo *) Bírod, tervl. 1857. sept. 25-i XXX. db 169. sz. finom ezüstöt és 100/o0oo rezet fognak tartalmazni, s ennél fogva a) 20 V4 két forintos ■ b) 40 Y1 egy forintos ■d) 13 V2 egyleti kéttalléros (három fo, 2 arintos) 11 g, e) 27 egyleti egytalléros (egy és fél fo-\ ^ B rintos) / A negyedforintosok (c) 526/i0Oo rész finom ezüstöt, 8180/,1 ooorész rezet fognak tartalmazni; ennélfogva 938/10 negyedforintos egy fontot fog nyomni. Az átmérő a) a kétforintosoknál 36 a b) az egyforintosoknál 29 c) a negyedforintosoknál 23 f 5 ^ d) az egyleti kéttallérosoknál (háromforintosoknál) 41 e) az egyleti egytallérosoknál (egy és fél forintosoknál) 33 f 6. czikk. A pénzek verésénél úgynevezettorvoslat czime alatt tartalmuk vagy súlyuk meg nem rövidíttetik. A mennyiben az egyes darabnál a feltétlen pontosságot megtartani nem lehetne, a több vagy kevesebbre nézve végeltérés engedtetik, melynek a) a két forintosnál a szintartalom kivob 8 asúly 3 ezredrészét, b) az egyforintosnál a szintartalom 3/1000 s a súly 4 ezredrészét, c) a negyedforintosnál a szintartalom 5/10o0 8 a súly 10 ezredrészét, d) az egyleti kéttallérosnál (háromforintosnál) a szintartalom 3/1000 8 a súly 3 ezredrészét, e) az egyleti egytallérosnál (egy és félforintosnál) a szintartalom 3/toko s a súly 4 ezredrészét meghaladnia nem szabad. 7. czikk. Az 5. czikk értelmében verendő austriai országos pénzek előlapjára mellképünk s ezen körülírás FRANC. JOS.I. D.G.AUSTRIAE IMPERATOR hátlapján a császári sas, mely alatt az érték 2 Fl. 1 FI. és V4 Eb fog állani, ezen körülirattal HUNG. BOH. LOMB. ET. VEN. GAL. LUD. ILL. REX A. A. s a verés évszáma lesz nyomva. Karimájok sima leend s bemélyitett betűkkel jelszavunkat VIRIBUS UNITIS tartalmazandja. 8. czikk. Az egyleti pénzek előalapjára mellképünk FRANZ JOSEF I.V. G. G. KAISER V.OESTERREICH körirattal lesz nyomva. A hátlap a császári sast a következő körülirattal: kéttallérosoknál : ZWEI VEREINSTHALER... XV. EIN.PFUNDFEIN. s az egytallérosoknál : EIN VEREINSTHALER... XXX. EIN.PFUNDFEIN. s azon évszámmal, melyben a verés történt, tartalmazandja. Karimájok sima leend s bemélyitett betűkkel 1AISZQ vnnkat MIT VEREINTEN KRAEFTEN tartalmazandja. (Vége következik.) A magas pénzügyministerium 1857-ik évi sept. 13-án kelt rendelete által a szathmári kér. pénzügy igazgatóságnál lévő számvizsgálót Kesztner Józsefet egy időre nyugállapotba helyezte. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a pesti országos törvényszéki területen Nagy Pál kineveztetett. — Cuna NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, October 22. (Politikai napi szemle.) Törökországnak minapi jegyzéke — miként halljuk — a kabinetek részéről válasz nélkül fog maradni; ily válaszban t. i. a porta nézeteit vagy el kellett fogadni vagy azokat megcáfolni, azaz az unió mellett vagy ellene nyilatkozni; mind a kettő pedig egyaránt elhamarkodott volna, miután e kérdés csak a párisi congressus által fog eldöntetni , hol aztán úgy is mindegyik fél elmondhatja a maga véleményét. Mostani nyilatkozás azonkívül még a formára nézve is illetlen volna, miután a párisi szerződés szerint a Dunaferede- sze remségek ügye csak a divánok meghallgatása után fog elintéztetni, a divánok pedig mindeddig nem nyilatkoztak. E szerint, miként mondjuk , a török körjegyzék egyszerűen tudomásul vétetik ; egyedül az austriai kabinet az, mely jónak látta valamivel mélyebben ereszkedni e tárgyba. Az osztrák kabinet t. i. követjeihez egy körsürgönyt intézett, melyben — a fentebb elősorolt okoknál fogva — se az unió mellett, se ellene nem nyilatkozik ugyan, hanem legalább azon fontos elvet állítja fel, hogy (a párisi szerződés szerint) a divánok szavazata az egyesülési kérdésre nézve döntő nem lehet s az újjászervezés egyedül a luzerani hatalom s a békekötés egyéb aláírói közti barátságos egyezkedés nyomán jöhet létre. Ebből természetesen az következik, hogy az unió a porta akaratának ellenére soha nem létesíthető s hogy e kérdés a Kongreszusban képviselt hatalmak által szavazattöbbség utján meg nem oldható. Hogy pedig a porta az uniót ellenzi, ezt utolsó körjegyzékében egyenesen kimondta, ergo------------a többi magától érthető. Azon hírben, hogy Austria ilynemű nyilatkozatot kibocsátott, e szerint semmi valószínűtlent nem találunk, hanem igenis kézzelfogható fillentésnek tartjuk a „Nord“ azon hírét, hogy Austria látván — miszerint az april 15-iki austriaiangol franczia szövetség Stuttgartban eltemettetik — e szövetséget Angliával egy magával meg akarta újítani, ami azonban — Anglia ellenkezése következtében — nem sikerült. Valószínűtlennek találjuk e hírt, mert Austria jól tudja, hogy Angliával a szövetségből e perezben semmi anyagi gyámolítást nem várhatna, miután Angliának ereje másutt untig igénybe van véve. Ami pedig Anglia erkölcsi gyámolítását illeti, ezt — amíg érdekei úgy kívánják — amúgy sem fogja Austriától elvonni ; tehát nincs szükség , az Angliávali viszonyt formaszerű szövetség által megszilárdítani s miután Austria ily szövetséget alkalmasint soha nem sürgetett, Angliának sem lehetett alkalma, azt visszautasítani. A „Nord“ még egy másik hírrel is kissé meggondolatlanul lépett a világ elé , s vasárnapi szemlénkben máris kétséget fejeztünk ki ama tudósítás hitelessége ellen ; a dán-holsteini ügyre vonatkozót értjük. A „Nord“ legújabb számában máris tete-esen módosítja első közleményét s nem állítja már , hogy a két német nagyhatalom egyátalában nem hozandja ezen ügyet a német szövetség elé , hanem csak azon közlésre szorítkozik , hogy míg a porosz király betegsége tart s a helyettesítésre nézve intézkedés nem történt, ez ügyben semminemű elhatározás nem várható. Ezt pedig a „Nord“ bölcsesége nélkül is tudtuk volna, főleg miután a félhivatalos „Zeit”, határozottan visszautasítá azon állítást, mintha Poroszország a herczegségek ügyét végképen cserben hagyni szándékoznék. Spanyolországból még mindig nem tudunk egyebet, mint hogy — Armero ministerelnök. — A ministerek neveit még nem tudják s mégis már azt hirdetik, hogy ezen ministerium csak „átmenet“ leend Átmenet? Hová! Spanyolország hét vagy nyólcz év óta folyvást „átmegy“, hanem mindeddig még nem birt átjöni. Talán nagyot kerülnek ott s jobb volna egyenesen neki menni a czélnak ?! URBÉRI RESTANTIÁK. ►J Csaknem egy évtizede már annak, hogy az urbértartozási hátralékokból származott pörös viták különféle alakokban s időnként meg-megujultak a volt jobbágyok , s egykori földesurak közt, s elenyésztek ismét mint a naphtaláng , nem hagyván maguk után mást mint égető sebet, melynek fájdalma mind a mai napig annál inkább fokozódott, minél nagyobb jön a kiegyenlítendő jogérdekek összetorlódása s minél nehezebbé vált a föladat, igazságos expedient találni arra nézve, miszerint a volt földesurak igényei kielégíttessenek , a fölszabadulás következtében nagyon is érzülékenyekké vált jobbágyok pedig épen az örvendezés pillanatában talán visszasülyesztő terhekkel ne halmoztassanak el. A törvényhozói bölcseség föladata volt belátni, hogy ezeket a fölszabadulás perceiben a még nem teljesített úrbéri hátralékok kiegyenlítésére zaklatni annyit tett volna, mint az alig lábrakapott gyermeket elviselhetlen podgyászszal rakni meg , míg mást részt kénytelenek vagyunk átlátni, hogy a megszüntetett hűbéri állapot hasonló volt egy kidőlt nagy fához, melynek tövises gályáihoz nyúlni s azok elhordásához fogni, mialatt a törzs gyökerei még erősen tárták magukat, — az önmegvérzés könnyelmű kísérlete nélkül aligha megtörténhetett volna. A dolog ugyanis úgy állott, hogy úri tartozásainak lerovásában még az 1848: IX-k törvényczikk életbelépte előtt sok jobbágy hátralékban maradt, melyet minthogy se a most említett t. czikk, se az 1848 . december 2-ki s az 1849. jul. 7-éről kelt törvények elenyészettnek nem nyilvánítottak , az egykori földesurakkal kiegyenlíteni tartoztak volna. A kiegyenlítés modalitásáról az 1848-ban beállott zivatarok alatt álmodni nem lehetett, hanem annál inkább meggyűlt a baj ezen hátralékok bírói elintézésével 1850-től 1853-ig, a midőn a volt földesurak egy részről egy netalán bekövetkezhető , azokat is megszüntethető törvény félelmében ilynemű keresetekkel tömegesen kezdték a bíróságokat szorgalmazni, másrészről a volt jobbágyság, mintegy tartva az úrbéri jogoknak még akkoron zavaros állapotából származható következményeitől,annál makacsabban vonakodott azokat teljesíteni. Ezekhez járult ugyancsak az úrbéri jogalapokat körülírő régibb, s többfelé magyarázható törvényekben fekvő azon gyarlóság is, miszerint a hátralékok teljesítésére s módjára az idők, s a volt jobbágyság anyagi képességének tekintetbevételével, nem volt határozott zsinórmérték, az időközben megváltozott viszonyok természeténél fogva a régibb törvények ide vonatkozó határozványai a föld népére nézve nem csak túlterhelőknek, sőt politikai szempontból veszélyes erőszakoltatásoknak látszottak. Közbejővén az 1853 márt. 2-ki cs. k. nyiltparancs, ez más irányt adott az egész dolognak, sőt amennyiben szabatosan meghatározó azt is, hogy mit kell tekintenünkúrbériségnek, tisztába állítva egyszersmind az úrbéri tartozások jogszerűségét, önként előállott annak szüksége, hogy az úrbéri restantiák tárgyában szintén határozni kell ugyan, de csak azon jogalapok szellemében, melyek az úrbéri s egyéb birtokviszonyokat s a földtehermentesítést szabályozó eljárásban irányul szolgálandók Jónak látta ennélfogva a magas kormány, hogy mindaddig, míg ezen agrariális rendelkezések az országban végbemennek , az úrbéri hátralékok iránti perlekedésekben szünet álljon be. E legfelsőbb akarat tudókra adatott a bíróságoknak, de értésükre az érdekletteknek is. S igy állott az ügy egész mostanáig, midőn a birtokviszonyok rendezése s az úrbéri kárpótlás műttételei is elérvén törvényes határidejöket, mint a birodalmi törvénylapnak f. évi oct. 14-én kiadott s XXXV dik darabjában foglalt cs. k. legmagasb rendeletből olvashatjuk, a behajtás részleteit s módozatait szabályozó eljárásra nézve egy közérdekű utasítás bocsáttatott ki. Ezen utasítást közölni fogják lapjaink egész terjedelmében , miért is jelennen annak különösen csak a fölemlített úrbéri hátralékok lényegére s jogi természetére vonatkozó érzeményeit kívánjuk az illető érdeklettek tájékozása végett közelebbi vizsgálat alá venni. Ismervék előttünk azon adózások és szolgálatok, melyekkel a volt földesuraknak jobbágyaik tartoztak. Tudjuk azt is, hogy a hatóságoknak kötelessége volt a jobbágyokat minden törvénytelen zsarolás ellen megvédeni, azonban ki ne tudná, hogy e tekintetben az élet hányszor kinevette a törvény komolyságát? Mert az úriszék a földesúrtól tagadhatlanul függésben állott, s a tekintetes vármegye és annak törvényszéke, szintén csak földesúrból állott. De ki ne ismerné, főleg az újabb időkből a paraszt ravaszságát is ? Hiszen a század szabad, eszméinek bolygó tüze leginkább az ő jogainak határára világolt. Valóban : „Iliacos intra muros peccavimus et extra.“ S mi, volt földesurak csakugyan nem sokat törődtünk azzal, ha például valamely féltelkes jobbágy vagy majorsági zsellér 52 igás s 104 gyalognapszámot dolgozott is le; valamint megint az oly jobbágy, kinek törvényesen meghatározott névszerinti féltelki állományán kívül másfél, vagy két egész telki állománya volt is, örült, ha csak féltelek után kellett tartozásait teljesítni, vagy magát még ezek alól is kivonni. Ily esetekre már a máriateréziai urbárium rendelte ugyan : Obtingentias Dominio competentes subditi rite dependant, et in casum morositatis executione etiam mediante ad depensionem suarum obtingentiarum stringantur (Prnoto 9. §. 6.). A törvény ezen szigorát, mikint az 183% . VII-dik t. czikk 5-dikj ából tudhatjuk, némileg már enyhíteni igyekezett a törvényhozás, rendelvén, miszerint : ha a földesúr a teljesítendő munkákat akár saját hasznára, akár más kibérleti jószágának művelésére nem fordíthatja, akkor szabadságára bizatik a