Budapesti Hírlap, 1857. november (250-274. szám)
1857-11-08 / 256. szám
kormány is valaha felét, vagy negyedét tenné annak a kereskedés, forgalom stb. emelésére, mint nálunk tőle igényelnek. A franczia kormány a nevezetteknél már közvetlenebbül avatkozik ily dolgokba: talán az uralkodó tiltó vámrendszer , s közigazgatási szervezet szüli azon a ittenivel igen rokon, s a régi vámrendszer álta szintén növelt szellemet, mindig és mindenben a kormánytól igényelni, s magunkban soha sem keresni tetterőt? ____ Gyula , nov. 8. Nevelésügy. (Folytatás.) Lássuk miként áll provinciális városunkban, Gyulán a nőnevelés ? Van két nőnöveldénk. Ez 16—18 ezer léleknyi városunkban, aránylag a többi magyar városokhoz képest, nem kevés. Az egyikben 5, a másikban 1 ptt a havi tandíj, s e különbségné fogva az elsőben módosabb, az utóbbiban szegényebb szülők gyermekei nyerhetnek oktatást, nevelést. E szerint mindkét rendnek igényei ki volnának elégítve. Az elsőben van 30—35 növendék, 5-től 16 évesig. Tantárgyak : vallás, bibliai történet, számtan, természetrajz, természettan, átalános földirat, világtörténelem, német és franczia nyelvtan, tanítási nyelv német. Ezekhez járulnak némely idői munkák, ezek képezvén az intézet fényoldalát, mit érdem szerint megdicsérünk. De gyakoroltatnak még a növendékek se korukhoz, se pedig állásukhoz nem mért szini előadásokban *) és a piperében, mintha az intézeti növendékek adnák a divatban a város részére a bontont. Ily modorban, bármennyi elismerést fejezzünk ki az intézettulajdonos jelessége iránt, s bármennyire tessék a női munkákbani oktatás, de nem lehet ki nem fejeznünk azon óhajtásunkat, vajha az egyébként igen derék tudományosságú s műveltségű tulajdonos az intézetében minél uralkodóbb iránynyá tenné az úgynevezhető háziasságot. Intézetében kiváló salonhölgyek növekedhetnek megengedjük, de kevésbbé találjuk föl a derék háziasszonynyá nevelés elemeit, pedig mint czikkünk kezdetén kifejték, mai világban nekünk vidéken azokra van nagy szükségünk. Továbbá, szerény véleményünk szerint a franczia nyelv mellett kívánatos volna a magyar növendékeknek legalább annyi oktatás a magyar nyelvből is, hogy műveit beszédmódot, fogalmazási képességet s a magyar irodalomról is némi fogalmat nyerjenek. A másik nőnöveldében 80—85 növendék van. Tantárgyak : vallás elemei, bibliai történelem, számtan, természettan, természetrajz, Magyarország földirata és története, magyar és német olvasás , tannyelv magyar; különös s mondhatni minden tantárgyak közt legnagyobb gond fordíttatik ezeken kívül a női munkákra. Ez intézet oktatónéja és tulajdonosnéja folyó évben Nagy- Váradon állván ki a praeparandiai szigorlatot, két elemi osztály oktatására nyert oklevelet. Azonban intézetét illetőleg az iránti sajnálatunkat kénytelenek vagyunk kifejezni, hogy egy nő különösen, ki még anyai és háziasszonyi teendőkkel is terhelve van, 80 növendék körül, a két osztálybeli és kijelölt tantárgyak körüli teendőknek bizony kielégítőleg megfelelni nem kér) Legközelebb a nagy vendéglőben 30 pár belépti díj mellett adatott „I. Hedvig“ Drama in 3 Aufzügen von Theodor Körner ; s „Uniform des Feldmarschal Wellington in I Aufzug von Koczebue“, mely választásokat mi legalább nőintézeti növendékek számára nem egészen czélszerűknek látunk. Les, és mindenekfölött óhajtandó volna, hogy e növelde szükséges képzettségű s elegendő tanító erőkkel láttassék el. Áttérek a köziskolák ismertetésére, mit a t. szerkesztőség engedelmével következő levelemben fogok tenni. **.) Szilaj , nov. 4. Mint a társadalmi élet kezdeményező , majd legegyszerűbb kifejtő tényezői sürgettetek mindenfelé a casinók, olvasó körök alakítása; ösztönt adólag közük időnként a lapok ezek létezését és ismertetését. Nem maradhatunk annak okáért mi szilasiak (Veszprémmegyének Fehér és Tolnamegyék közé benyúló sarkán) sem hátra casinónk rövid ismertetésében. Szilasnak már 1832-dik év óta van casinoja; azóta ez a különféle hányattatások közt is folytonosan fenáll s alapszabályai jelenleg is megerősítvék. Van e casinónak csinos könyvtára a régibb s újabb irodalmi termékekből gyűjtve. Járatja a nevezetesebb lapokat mindnyáját, s a casinói lapokon kivül is jár Szilasra egyesekhez : „Budapesti hírlap“ 3, „Pesti napló“ 3, „Gazdasági lapok“ 3, „Napkelet“ 4, „Magyar posta“ 2, „Magyar néplap“ 3, „Vasárnapi újság“ 6, „Divatcsarnok“ 1, „Délibáb“ 1, „Szépirodalmi közlöny“ 2, összesen 28 lap. A határ már régen tagosítva van , s valamint községünket a szép kertekkel körülvett számos úri lakok a vidék legcsinosabb falvai közé emeli, úgy a tagos gazdaságok czélszerű és okszerű javításokkal előre törekvő vezetését illetőleg sem marad az hátra. TÁROZA: egy évi házasság. REGÉNY CARLEN EMÍLIÁTÓL. IV. RÉSZ. (Folytatás.) XXV. Lavinia jóslata egészen teljesedett. Másnap Julia valóban ép oly frissséggel, és oly jó kedvvel jelent meg a reggelinél, mint mindig. Tele volt előzékenységgel férje iránt, szivarkákat készített számára, két óráig sétáltatá a kis kherubot, s egészen anya volt. Úgy látszott, mintha észre sem venné a grófot s addig maradt Rudolffal, mig csak ennek tetszett, s a gyönge Rudolf mind a látszat által rá hagyá magát szedetni, ő vállalá el a bűnbánó szerepét, s estve kis nejét megölelve ő szólott igy: — Te angyal vagy, s én szörnyeteg vagyok, hogy úgy gyötörlek. S Júlia úgy találá mint ő, s borzadva ismétlé, hogy e rettenetes estve őrülési rohamtól félt; valóban meg volt rémülve, s csak módokról gondolkozott, miként boszulja meg magát s éreztesse vele a félelmet, mit ő kiállott. Ami eddig csak jelen szórakozás és jövő tréfák eszköze volt, nőst visszatorlás eszközévé lön. Rudolf tanuland eszközni, de aztán meg kellene köszönnie, hogy élelmének nem volt egyéb oka, mint gyermekes amiskodás. Még két napig Julia tökéletes nő szerepét játsza. Elérkezett a harmadik nap. Julia szokottnál tovább aludt, s mig ő fekve nyugodott, vagy nyugodni látszott, Rudolf, fölkelve s arczán a kétségbeesés halványságával, ingerülten szaladgált fel s alá a szobában. Végre az ágyhoz lépett s ujjaival neje homlokát érinté. Julia fölébredt. — Jó reggelt, Rudolf, monda kiterjesztve karjait- rászögző tekintetét, anélkül hogy mozdulna. — Mi bajod? mondá bámulatosan játszott nyugtalansággal. — Semmi ! — Ah! azt szeretnéd , hogy még ma is szenvedjek ? Haragszol még, pedig Rudolf, ha ... . ha tudnád, mibe kerül nekem e látszólagos vidámság, kímélettel lennél. Félbeszakító beszédét, mintha egy legyőzhetlen szomorúság jeleit akarná elfojtani. — Tudom, felelt Rudolf keserűen. — Tudod ! ismétlő Julia a halálos szorongás minden jeleivel. — Igen, Julia , ez éjjel elárulod magad; akaratod ellen fölfedezted, amit már rég gyanítok. Míg azt hivod, hogy alszom, sírni hallottalak, s egy nevet említni, melyet nem ismétlek , hogy előttem pirulni ne kénytesselek. Julia kezeibe rejte fejét. — Oh! mit csinálsz ? kiálta föl. Semmi remény sincs ? Beszélj, az Isten nevére, szólj ! Julia folyvást hallgatott, fejét kezei közé rejtve, ujjai közt szemlélé őt, s nevetett kétségbeesésén. Pedig e nő úgy szeretett, mint csak szerethetett. — De, folytató, ez csak ábránd, egy gyermek bohósága. Oh! igen, ábránd, mely nemsokára elenyészik, s én úgy tekintelek, mint egy félrelépett, de imádott s mindig tiszta keblű gyermeket. Julia, ígérd meg, hogy karjaimba menekülsz minden veszély elöl : add nekem e reményt! A férjed iránti szerelemnek minden szikrája nem aludhatott ki. Abból néhány élő sugár megmaradt még !Ugye, ugye, igen ? — Semmi sem igaz, csupán csak az, hogy én szerencsétlen vagyok! És Rudolf kétségbeesése végső határait látszik elérni, így látva őt, Julián egy érzemény von erőt, nem a saját méltatlanságának , hanem a megszánásnak érzeménye; elhatározó, hogy a próbát még ma bevégzi, de előbb aláveti őt annak tökéletesen, mielőtt a paradicsom boldogságába bevezetné. A Rudolf fölforgatott agyában határozottan csak egy gondolat uralkodott, kiragadni Júliát a kísértet e helyéből. Ő nem hívó szerencsétlenségét gyógyíthatlannak, meg volt győződve, hogy őt lassan kint visszahódítandja, csak egyszer magukban legyenek, de reményben korlátozó kétségbeesése határait s előtte nyugodtabbnak erőlködött látszani. Azonban anynyira meg volt illetődve, hogy a terembe lemenni nem akart. Múlékony roszulléttel menté magát, de nem követelé neje társaságát, mit ajánlani egyébiránt ennek nem is jutott eszébe. — Nevetséges lenne mindkettőnknek itt maradni, monda Julia a reggelitől visszatérve, s a terembeli távollétünk oly gyanakodásra adna okot, mit kerülnünk kell. Előveszem a munkámat és ismét lemegyek. — Amint tetszik, felelt Rudolf, de gondold meg, hogy nem csak minden örömem, hanem becsületem is kezedben van, s bárminek legyenek érzelmeid, ne feledd, ki vagy.... Julia elpirult. Bármily könnyelmű volt, érzé e szavak fontosságát, valamint az erőlködést, melybe azok kimondása férjének került, de egy gonosz szellemtől űzetve, s érezvén, hogy tovább ment, semhogy visszafordulhatna, hallgatott ; perczig azonban tétovázott; a szobája melletti kabinetbe ment, s onnét egy virágbokrétával tért vissza: kétszer úgy látszott, mintha távozni akarna; kétszer visszatért, mintegy két ellenkező érzemény közti látható küzdés áldozata. Rudolf figyelmessé len, Ő úgy megszokta a Julia modoraiban olvasni, mikép tüstént kitaláló, hogy oly tett fölött határoz, melytől maga is retteg; fölkelt s mondá látszólagos nyugalommal : — Add ide azt a virágot, Julia! — Nem, semmi esetre! kiálta föl élénken s a bokrétát zsebkendőjébe rejtvén. — Azt más valakinek szántad ? — Senki másnak, mint magamnak. Felnyitó az ajtót s távozni akart. — Bocsásson meg, ha feltartóztatom asszornyom, látni akarom a virágokat. Megállító nejét, a bokrétát elvette tőle, annak közepén egy levélkét talált elrejtve. — Nos, asszonyom, mit tud ön mondani ? Julia nagy lármát csinált volna, ha attól nem tart, hogy a legszebb pillanatban kaczajra fakad, azért beérte azzal, hogy fejét mint egy bűnös kezeibe rejté. Rudolf felnyitá a levélkét s olvasó „Hat óra helyett hét órakor leszek a pavilonban.“ „Julia.“ A mélyen sértett férfi ajkairól egy szó sem jött. Mint egy delejes állapotba merülten ment az asztalig, ott leült, néhány sort irt, bepecsétle a levelet és távozott. — Oh! felséges! gondola Julia , kétségkívül kihívja vetélytársát. Nem , lehetlen nem nevetnem, ha az arezra gondolok , melyet a gróf fog csinálni, ha e levélkét megkapja. Oh! dicső nap! reggel dráma, délben tragoedia, estve komédia nevetés és csoportozatokkal. Szegény drága Rudolfom ! ezúttal ki fogsz gyógyulni, fogadom, s nem fogsz őrizni, látván,mily hű vagyok hozzád. .. . Igen, én tudom vezetni férjemet. Rudolf belépett, ő ki akart suhanni, de férje kihúzta a kulcsot, s monda hidegen: — Néhány órára, aszonyom, be kell érnie az én társaságommal. (Folytattatik.) I NAPIHIREK ÉS ESEMÉNYEK Budapest, november 8. * A magas oltalom alatt álló első pesti bölcsőde következő jótékony adományokat kapott: a pesti légszeszművek igazgatóságától 100 mázsa coaks-ot; Miesbach Alajos úrtól 10 mázsa; Gold úrtól 10 m. oraviczai kőszenet; W ar m ann M. W. nagykereskedőtől 2 darab vásznat; Holfitscherné assz. gyűjtőkönyvébe évi járulékokban jegyeztek: Herzfelder Diána assz. 10; Herzfelder Róza assz. 3 ft; Herzog Katalin assz. 3 ft; Adler Lujza k. a. 2 pftot. * A Szent István társulat havi választmányi ülésében nov. b-kén több különféle levél fölolvastatása után, az elnökség egy igen érdekes levelet mutatott be, mely Bukovinában Istensegits nevű magyar községből érkezett s az oda szakadt magyarokról több érdekes adatot tartalmaz. A levél melyet a „Religio“ egészen az eredeti szerint közöl, igy van czimezve : „Ditsirtessék a Jézus Krisztus! Méllyen tisztelt Igazgatóság Kegyes Pártfogóink Szent-István-Társulat.“ Legelül a levélben köszönet mondatik a társulatnak , hogy a bukovinai magyarokat könyvekkel ellátta, melyben ezelőtt nagy hiányt szenvedtek. „Ne csodálkozzanak Kegyes Pártfogóink — igy folytatja a levél — hogy mi nem tudunk tisztán a Magyar nyelv szerént írni, és beszéltem, mivelhogy 11 Vallás közt lakunk , de azért mi a Magyar rendet tartjuk, és nem is tadjuk. Mivelhogy még azt is meg kell valljuk hogy igen erőssen megszaporodtunk, annyira, szám szerént mintegy 8 ezerre, tehát azok közt 400 Református, a többiek pedig mind Római Katholikusok. De Kegyes Pártfogóink, hogy elő kell **) E közlésből kénytelenek voltak ugyan némelyeket kihagyni, de a folytatást igen szívesen vesszük. Sze rk. hozzuk hogy némellyek közülünk kéntelenek voltak a Havasra vagy a kősziklára ki költözni a földnek szűk volta miatt, és ottan falut építettek a melynek neve Toranátik , távolsága az Anya-Templomtól 6 mértföldet foglal magában. Itten Bukovinában 6 Magyar falukat számlálunk , nevezet szerént úgymint: Istensegits az első, Hadikfalva, Andrásfalva, Fogadjisten , és Joseffalva s a fönebb említett Tomnátik. Ezek közül tehát Istensegits az első , hol is a Magyarok letelepedtek 1776-ba November 6-án az akkori Lelkészök volt Mártonfy Moritz Magyar Minorita. Kegyes Pártfogóink Kérve kérjük tovább is segéd kezeiket az eddig Isteni jutalomért, ránk terjesztett kegyeket. Nem a mi hálánk tehát, hanem a szíveink hitbeli szilárdítása , hogy jusson az Isten trónja elébe. Mégis Kegyes Pártfogóink Szent István Társulat, egy volna még a szívünkben, hogy ha Kegyes Pártfogóink két, vagy három gyermeket iskolájukban méltóztatnának bevenni Cántorságra, vagy Papságra, hogy kitanulhatnának, mert minálunk arra való iskolák nincsenek, és hogy ha volnának is, két ok miatt nem juthatunk hozzá, első okért, mert messze van mi tőlünk a másik, oka még ennél is nagyobb , mert az ahoz való költséggel ki nem álljuk. Látyuk, és nagyon fáj a szívünk, hogy a többi Vallások közül p. o. oláhok közül a maguk szülött gyermekeikből Pap lesz. Ezek után tehát alázatosan kérjük le-borulva kezeket csókolva a Kegyes Pártfogóinknak, hogy méltóztassanak ezen fennebb megmondott sérelmes állapotunkat elfogadni, és ha alkalmatosság leend rajtunk ezen sérelmes állapotunkban segíteni, a kiért is meg nem szűnnénk naponként az Ur Istennek szerentsés előmenetelekért és hosszú életekért esedezni, és az Istentől ez világon hosszú életet, a máson pedig az örök boldogságnak ditsőséges koronáját. Ezzel maradunk alázatos szolgái a Kösség nevében. Költ Istensegitsben, September 25-én 1857. Bíró János. Kajtár Antal. Antali Ferdinánd. Molnár János Cántor. László István Jegyző. Lőrintz István. Szőts András. Nisztor János, Helybeli biró.“ A választmány e levél által meghatva egyhangúlag s örömmel karolá föl ez ügyet, s abban állapodott meg, hogy a bukovinai magyar gyarmatok gyermekei közöl kettőnek iskoláztatásáról maga a társulat gondoskodjék , úgy hogy egynek egynek 100 pártot fog kiszolgáltatni, s kellő ellátás s nevelés tekintetéből az egyiket talán Esztergomban, a másikat Egerben nagy lelkű jótevők házánál helyezendi el. Egyszersmind újra meghozaték azon határozat , hogy a bukovinai gyarmatosok minden községének a kath. néplapból egy egy példány s az elemi iskolák használatára iskolai olcsó, s épületes könyvek küldessenek. A további tárgyak voltak : Jelentés Cantu Caesar világtörténelme magyarra áttett 3-dik könyvének megjelenéséről. Köszönetszavazás a társulati igazgató urnak e nevezetes munka körül tanúsított fáradozásáért. Az uj előfizetés ismét 90 évre határoztatott. Ft. Jónás József pécsi kanonok 200 pártot lefizetvén aj alapitó tagok sorába lépett. A budai svábhegyi iskola számára újólag olvasó, s imakönyvek utalványoztattak. Boros Mihálynak népiratáért köszönet szavaztatott. Többrendbeli kéziratok lőnek bemutatva. Az „Erzsébet legenda“ diszmó kiállítására vonatkozólag kitűnt, hogy az 6500 írt 45 krba került, mely költség fedezésére bejött összesen 4820 pírt. A társulat tagjai évi illetményük fejében 3 frt.dijért 6 frt 8 kr. p. p. értékű könyvekkel jutalmaztattak, melyeknél a boríték, fűtés és elszállítás költségeit is a társulat viseli. Az illetményművek száma hat. Lapunkban már megjelenésük szerint említve voltak. S ily buzgalom után nagyon természetes, hogy a tagok száma folyvást gyarapodik, így múlt oktoberben újólag alapító s 55 rendes tag jegyeztette be magát. * A pesti kereskedelmi akadémia ünnepélyes megnyitása holnap f. hó 9-én menend végbe; az előadások már pár nappal előbb kezdetüket vették. * A Lloyd-teremben minden szombaton tartatni szokott úgynevezett „Aurora estélyek“ tegnaptól kezdve 8 órakor kezdődnek, miáltal azok látogatása a tagoknak és hivatalos vendégeknek kényelmesbbé tétetik. * Az tj izraelita imaház két karcsú tornyában az új rendszerre készített órák Henser János budai mestertől valók, kitől a fóti egyház, a budai kapucinusok zárdája, s a Hermina kápolna toronyórái is vannak. Egy másik díszépület a pesti indóház modorában , a múzeum mögötti nagy lovagiskola szintén befejezéséhez közeledik. * Mily csodálatos az emberi sors. Az bizony néha mint akármely más sorsjegy vakon huzatik ki a jövendő titkos urnájából. Ugyanazon napon, midőn a „Temesv.Zrg“ szerkesztője pénzzavarok miatt agyonlőtte magát, egy névrokona az „Ischler Fremdensalen“ szerkesztője Meyer úr 50,000 ft örökséget csinált. * Az uj verbászi evang. gymnasium a Gusztáv- Adolf-egylet testvéri adományából 1700 ftot kapott, mindazáltal még két tanító alkalmazására kellene neki a szükséges pénzalapot megszerezni. *Kassána cs. tanácsosi méltóságra emelt volt polgármester Krozko János urnak az egész polgárság nevében egy szerencsekivánati okmány nyujtaték át egy e czélra kinevezett küldöttség által , melynek szónoka Klesztinszky László ügyvéd úr volt. Az illető tiszteleti okmány kiállítását Werfer nyomdája eszközölte, mi igen kitűnőleg sikerült. * Miskolczon az újonnan megnyitott színház kitűnő részvétben részesül. A ház majdnem minden estre tele van. A közönség lelkesült. Az előadások tetszenek s átalában minden oda mutat, hogy színészek és közösség kölcsönös megelégedéssel vannak egymás iránt. Lám voltak, akik az utóbbi időkben a miskolczi közönség színészetpártfogásában nem bíztak egészen, sem állandó színház kellett csak, hogy egészen az ellenkező tűnjék ki. TÁRGYALÁSI TEREM. (Pesti országos törvényszék. Nov. 6.) A büntetőjogi eljárás körében a nyilvános végtárgyalások érdeke nem mindig a vádbeli bűntény nagyságától vagy szokatlanságától függ, mert sokszor csekélyebbszerű bűntényeknél a büntető törvények alkalmazása oly elvkérdések eldöntését vagy világosságba helyezését foglalja magában , hogy ez a büntetőjogis átalában a törvénykezési gyakorlat által érdekelteknek (s ezekhez merjük számítni a jelen lapok olvasóinak nagy részét) figyelmét sokkal nagyobb mértékben köti le,, mint a legnagyobb botrány, mely különben pusztán az erkölcsi romlás örvényeiről tesz tanúságot. E nézettel két tárgyat emelünk ki a mai végtárgyalás folyamából. Az elsőnél az volt a kérdés, várjon fordulhat-e elő oly eset, minőn a lopási bűntény álladéka megállapítottnak tekintendő,mindamellett hogy egy elkövetett lopás vagy lopási bűnkisérlet után észrevett kárra nézve az,hogy e kár a fennforgó vádbeli lopás alkalmával okoztatott, bevalósítva nincs ? T. János és V. Pál tápiószentmártoni lakosok f. évi augustus végén egy napon hajnal előtt állítólag a mezőre vádlottak egyikének lovaiért menvén, betértek K. G. országút melletti majorjának keritetlen udvarára, hol egy ürüfalka volt. V. Pál itt felnyalábolt egy ürüt s midőn azt vinni akarta, a juhászok egyike által meglepetvén, a sötétben hirtelen odább állott ; a juhász a másik vádlottat T. Jánost megragadta s midőn ezzel viaskodott, V. Pál társának segélyére visszajött, a juhásznak is érkezett segélye