Budapesti Hírlap, 1857. november (250-274. szám)

1857-11-08 / 256. szám

kormány is valaha felét, vagy negyedét tenné annak a kereskedés, forgalom stb. emelésére, mint nálunk tőle igényelnek. A franczia kormány a nevezetteknél már közvetlenebbül avatkozik ily dolgokba: talán az uralkodó tiltó vámrend­szer , s közigazgatási szervezet szüli azon a ittenivel igen rokon, s a régi vámrendszer álta szintén növelt szellemet, mindig és mindenben a kormánytól igényelni, s magunkban soha sem keresni tetterőt? ____ Gyula , nov. 8. Nevelésügy. (Folytatás.) Lássuk miként áll provinciális városunk­ban, Gyulán a nőnevelés ? Van két nőnöveldénk. Ez 16—18 ezer lélek­­nyi városunkban, aránylag a többi magyar vá­rosokhoz képest, nem kevés. Az egyikben 5, a másikban 1 ptt a havi tandíj, s e különbségné fogva az elsőben módosabb, az utóbbiban szegé­nyebb szülők gyermekei nyerhetnek oktatást, nevelést. E szerint mindkét rendnek igényei ki volnának elégítve. Az elsőben van 30—35 nö­­vendék, 5-től 16 évesig. Tantárgyak : vallás, bibliai történet, számtan, természetrajz, termé­szettan, átalános földirat, világtörténelem, német és franczia nyelvtan, tanítási nyelv német. Ezek­hez járulnak némely idői munkák, ezek képez­vén az intézet fényoldalát, mit érdem szerint megdicsérünk. De gyakoroltatnak még a növen­dékek se korukhoz, se pedig állásukhoz nem mért szini előadásokban *) és a piperében, mintha az intézeti növendékek adnák a divatban a város részére a bon­tont. Ily modorban, bármennyi el­ismerést fejezzünk ki az intézettulajdonos jeles­­sége iránt, s bármennyire tessék a női munkák­­bani oktatás, de nem lehet ki nem fejeznünk azon óhajtásunkat, vajha az egyébként igen de­rék tudományosságú s műveltségű tulajdonos az intézetében minél uralkodóbb iránynyá tenné az úgynevezhető háziasságot. Intézetében kiváló sa­­lonhölgyek növekedhetnek megengedjük, de ke­­vésbbé találjuk föl a derék háziasszonynyá nevelés elemeit, pedig mint czikkünk kezdetén kifejték, mai világban nekünk vidéken azokra van nagy szükségünk. Továbbá, szerény véleményünk szerint a franczia nyelv mellett kívánatos volna a ma­gyar növendékeknek legalább annyi oktatás a magyar nyelvből is, hogy műveit beszédmódot, fogalmazási képességet s a magyar irodalomról is némi fogalmat nyerjenek. A másik nőnöveldében 80—85 növendék van. Tantárgyak : vallás elemei, bibliai történelem, számtan, természettan, természetrajz, Magyaror­szág földirata és története, magyar és német ol­vasás , tannyelv magyar; különös s mondhatni minden tantárgyak közt legnagyobb gond fordít­­tatik ezeken kívül a női munkákra. Ez intézet oktatónéja és tulajdonosnéja folyó évben Nagy- Váradon állván ki a praeparandiai szigorlatot, két elemi osztály oktatására nyert oklevelet. Azonban intézetét illetőleg az iránti sajnálatun­kat kénytelenek vagyunk kifejezni, hogy egy nő különösen, ki még anyai és háziasszonyi teen­dőkkel is terhelve van, 80 növendék körül, a két osztálybeli és kijelölt tantárgyak körüli teen­dőknek bizony kielégítőleg megfelelni nem ké­r) Legközelebb a nagy vendéglőben 30 pár belépti díj mellett adatott „I. Hedvig“ Drama in 3 Auf­zügen von Theodor Körner ; s „Uniform des Feldmarschal Wellington in I Aufzug von Kocze­­bue“, mely választásokat mi legalább nőintézeti növendékek számára nem egészen czélszerűknek látunk. Les, és mindenekfölött óhajtandó volna, hogy e növelde szükséges képzettségű s elegendő tanító erőkkel láttassék el. Áttérek a köziskolák ismertetésére, mit a t. szerkesztőség engedelmével következő levelem­ben fogok tenni. **.) Szilaj , nov. 4. Mint a társadalmi élet kezdeményező , majd legegyszerűbb kifejtő tényezői sürgettetek min­denfelé a casinók, olvasó körök alakítása; ösz­tönt adólag közük időnként a lapok ezek létezé­sét és ismertetését. Nem maradhatunk annak oká­­ért mi szilasiak (Veszprémmegyének Fehér és Tolnamegyék közé benyúló sarkán) sem hátra casinónk rövid ismertetésében. Szilasnak már 1832-dik év óta van casinoja; azóta ez a különféle hányattatások közt is foly­tonosan fenáll s alapszabályai jelenleg is meg­­erősítvék. Van e casinónak csinos könyvtára a régibb s újabb irodalmi termékekből gyűjtve. Járatja a nevezetesebb lapokat mindnyáját, s a casinói lapokon kivül is jár Szilasra egyesek­hez : „Budapesti hírlap“ 3, „Pesti napló“ 3, „Gazdasági lapok“ 3, „Napkelet“ 4, „Magyar posta“ 2, „Magyar néplap“ 3, „Vasárnapi újság“ 6, „Divatcsarnok“ 1, „Délibáb“ 1, „Szépirodalmi közlöny“ 2, összesen 28 lap. A határ már régen tagosítva van , s valamint községünket a szép kertekkel körülvett számos úri lakok a vidék legcsinosabb falvai közé emeli, úgy a tagos gazdaságok czélszerű és okszerű ja­vításokkal előre törekvő vezetését illetőleg sem marad az hátra. TÁROZA: egy évi házasság. REGÉNY CARLEN EMÍLIÁTÓL. IV. RÉSZ. (Folytatás.) XXV. Lavinia jóslata egészen teljesedett. Más­nap Julia valóban ép oly frissséggel, és oly jó kedv­vel jelent meg a reggelinél, mint mindig. Tele volt előzékenységgel férje iránt, szivarkákat készített számára, két óráig sétáltatá a kis khe­­rubot, s egészen anya volt. Úgy látszott, mintha észre sem venné a grófot s addig maradt Rudolf­fal, mig csak ennek tetszett, s a gyönge Rudolf mind a látszat által rá hagyá magát szedetni, ő vállalá el a bűnbánó szerepét, s estve kis nejét megölelve ő szólott igy: — Te angyal vagy, s én szörnyeteg vagyok, hogy úgy gyötörlek. S Júlia úgy találá mint ő, s borzadva ismétlé, hogy e rettenetes estve őrülési rohamtól félt; va­lóban meg volt rémülve, s csak módokról gon­­dolkozott, miként boszulja meg magát s éreztesse vele a félelmet, mit ő kiállott. A­mi eddig csak­­ jelen szórakozás és jövő tréfák eszköze volt, nőst visszatorlás eszközévé lön. Rudolf tanuland eszközni, de aztán meg kellene köszönnie, hogy élelmének nem volt egyéb oka, mint gyermekes amiskodás. Még két napig Julia tökéletes nő szerepét játsza. Elérkezett a harmadik nap. Julia szokottnál tovább aludt, s mig ő fekve nyugodott, vagy nyugodni látszott, Rudolf, fölkelve s arczán a kétségbeesés halványságával, ingerülten sza­ladgált fel s alá a szobában. Végre az ágyhoz lépett s ujjaival neje homlokát érinté. Julia föl­ébredt. — Jó reggelt, Rudolf, monda kiterjesztve kar­jait-­ rászögző tekintetét, a­nélkül hogy mozdulna. — Mi bajod? mondá bámulatosan játszott nyugtalansággal. — Semmi ! — Ah! azt szeretnéd , hogy még ma is szen­vedjek ? Haragszol még, pedig Rudolf, ha ... . ha tudnád, mibe kerül nekem e látszólagos vi­dámság, kímélettel lennél. Félbeszakító beszé­dét, mintha egy legyőzhetlen szomorúság jeleit akarná elfojtani. — Tudom, felelt Rudolf keserűen. — Tudod ! ismétlő Julia a halálos szorongás minden jeleivel. — Igen, Julia , ez éjjel elárulod magad; aka­ratod ellen fölfedezted, a­mit már rég gyanítok. Míg azt hivod, hogy alszom, sírni hallottalak, s egy nevet említni, melyet nem ismétlek , hogy előttem pirulni ne kénytesselek. Julia kezeibe rejte fejét. — Oh! mit csinálsz ? kiálta föl. Semmi remény sincs ? Beszélj, az Isten nevére, szólj ! Julia folyvást hallgatott, fejét kezei közé rejtve, ujjai közt szemlélé őt, s nevetett kétség­­beesésén. Pedig e nő úgy szeretett, mint csak szerethetett. — De, folytató, ez csak ábránd, egy gyermek bohósága. Oh! igen, ábránd, mely nemsokára elenyészik, s én úgy tekintelek, mint egy félre­lépett, de imádott s mindig tiszta keblű gyerme­ket. Julia, ígérd meg, hogy karjaimba menekülsz minden veszély elöl : add nekem e reményt! A férjed iránti szerelemnek minden szikrája nem aludhatott ki. Abból néhány élő sugár megma­radt még !Ugy­e, ugy­e, igen ? — Semmi sem igaz, csupán csak az, hogy én szerencsétlen vagyok! És Rudolf kétségbeesése végső határait látszik elérni, így látva őt, Julián egy érzemény von erőt, nem a saját méltatlanságának , hanem a megszánásnak érzeménye; elhatározó, hogy a próbát még ma bevégzi, de előbb aláveti őt an­nak tökéletesen, mielőtt a paradicsom boldogsá­gába bevezetné. A Rudolf fölforgatott agyában határozottan csak egy gondolat uralkodott, kira­gadni Júliát a kísértet e helyéből. Ő nem hívó szerencsétlenségét gyógyíthatlannak, meg volt győződve, hogy őt lassan kint visszahódítandja, csak egyszer magukban legyenek, d­e remény­ben korlátozó kétségbeesése határait s előtte nyugodtabbnak erőlködött látszani. Azonban any­­nyira meg volt illetődve, hogy a terembe lemenni nem akart. Múlékony roszulléttel menté magát, de nem követelé neje társaságát, mit ajánlani egyébiránt ennek nem is jutott eszébe. — Nevetséges lenne mindkettőnknek itt ma­radni, monda Julia a reggelitől visszatérve, s a terembeli távollétünk oly gyanakodásra adna okot, mit kerülnünk kell. Előveszem a munká­mat és ismét lemegyek. — A­mint tetszik, felelt Rudolf, de gondold meg, hogy nem csak minden örömem, hanem becsületem is kezedben van, s bárminek legye­nek érzelmeid, ne feledd, ki vagy.... Julia elpirult. Bármily könnyelmű volt, érzé e szavak fontosságát, valamint az erőlködést, melybe azok kimondása férjének került, de egy gonosz szellemtől űzetve, s érezvén, hogy to­vább ment, semhogy visszafordulhatna, hallga­tott ; perczig azonban tétovázott; a szobája melletti kabinetbe ment, s onnét egy virágbok­rétával tért vissza: kétszer úgy látszott, mintha távozni akarna; kétszer visszatért, mintegy két ellenkező érzemény közti látható küzdés áldo­zata. Rudolf figyelmessé len, Ő úgy megszokta a Julia modoraiban olvasni, mikép tüstént ki­találó, hogy oly tett fölött határoz, melytől maga is retteg; fölkelt s mondá látszólagos nyu­galommal : — Add ide azt a virágot, Julia! — Nem, semmi esetre! kiálta föl élénken s a bokrétát zsebkendőjébe rejtvén. — Azt más valakinek szántad ? — Senki másnak, mint magamnak. Felnyitó az ajtót s távozni akart. — Bocsásson meg, ha feltartóztatom asszor­nyom, látni akarom a virágokat. Megállító nejét, a bokrétát elvette tőle, annak közepén egy levélkét talált elrejtve. — Nos, asszonyom, mit tud ön mondani ? Julia nagy lármát csinált volna, ha attól nem tart, hogy a legszebb pillanatban kaczajra fakad, azért beérte azzal, hogy fejét mint egy bűnös ke­zeibe rejté. Rudolf felnyitá a levélkét s olvasó „Hat óra helyett hét órakor leszek a pavil­onban.“ „Julia.“ A mélyen sértett férfi ajkairól egy szó sem jött. Mint egy delejes állapotba merülten ment az asztalig, ott leült, néhány sort irt, bepecsétle a levelet és távozott. — Oh! felséges! gondola Julia , kétségkívül kihívja vetélytársát. Nem , lehetlen nem nevet­nem, ha az arezra gondolok , melyet a gróf fog csinálni, ha e levélkét megkapja. Oh! dicső nap! reggel dráma, délben tragoedia, estve komédia nevetés és csoportozatokkal. Szegény drága Ru­dolfom ! ezúttal ki fogsz gyógyulni, fogadom, s nem fogsz őrizni, látván,mily hű vagyok hozzád. .. . Igen, én tudom vezetni férjemet. Rudolf belépett, ő ki akart suhanni, de férje kihúzta a kulcsot, s monda hidegen: — Néhány órára, aszonyom, be kell érnie az én társaságommal. (Folytattatik.) I NAPIHIREK ÉS ESEMÉNYEK Budapest, november 8. * A magas oltalom alatt álló első pesti böl­csőde következő jótékony adományokat kapott: a pesti légszeszművek igazgatóságától 100 mázsa coaks-ot; Miesbach Alajos úrtól 10 mázsa; Gold úrtól 10 m. oraviczai kőszenet; W a­r m a­n­n M. W. nagykereskedőtől 2 darab vásznat; H­o­lf­i­­tscherné assz. gyűjtő­könyvébe évi járulékok­ban jegyeztek: Herzfelder Diána assz. 10; Herzfel­­der Róza assz. 3 ft; Herzog Katalin assz. 3 ft; Adler Lujza k. a. 2 pftot. * A Szent István társulat havi választ­mányi ülésében nov. b-kén több különféle levél fölolvastatása után, az elnökség egy igen érdekes le­velet mutatott be, mely Bukovinában Istensegits nevű magyar községből érkezett s az oda szakadt ma­gyarokról több érdekes adatot tartalmaz. A levél melyet a „Religio“ egészen az eredeti szerint kö­­zöl, igy van czimezve : „Ditsirtessék a Jézus Krisztus! Méllyen tisztelt Igazgatóság Kegyes Pártfogóink Szent-István-Társulat.“ Legelül a levélben köszönet mondatik a társulat­nak , hogy a bukovinai magyarokat könyvekkel el­látta, melyben ezelőtt nagy hiányt szenvedtek. „Ne csodálkozzanak Kegyes Pártfogóink — igy foly­tatja a levél — hogy mi nem tudunk tisztán a Ma­gyar­ nyelv szerént írni, és beszéltem­, mivelhogy 11 Vallás közt lakunk , de azért mi a Magyar rendet tartjuk, és nem is tadjuk. Mivelhogy még azt is meg kell valljuk hogy igen erőssen meg­szaporodtunk, annyira, szám szerént mintegy 8 ezerre, tehát azok közt 400 Református, a többiek pedig mind Római Katholikusok. De Kegyes Pártfogóink, hogy elő kell **) E közlésből kénytelenek voltak ugyan némelye­ket kihagyni, de a folytatást igen szívesen vesszük. S­z­e r­k. hozzuk hogy némellyek közül­ünk kéntelenek voltak a Havasra vagy a kősziklára ki költözni a földnek szűk volta miatt, és ottan falut építettek a melynek neve Toranátik , távolsága az Anya-Templomtól 6 mértföldet foglal magában. Itten Bukovinában 6 Ma­gyar falukat számlálunk , nevezet szerént úgymint: Istensegits az első, Hadikfalva, Andrásfalva, Fogadj­­isten , és Joseffalva s a fönebb említett Tomnátik. Ezek közül tehát Istensegits az első , hol is a Magyarok letelepedtek 1776-ba November 6-án az akkori Lelkészök volt Mártonfy Moritz Magyar Minorita. Kegyes Pártfogóink Kérve kérjük tovább is segéd kezeiket az eddig Isteni jutalomért, ránk terjesztett kegyeket. Nem a mi hálánk tehát, hanem a szíveink hitbeli szilárdítása , hogy jusson az Isten trónja elébe. Még­is Kegyes Pártfogóink Szent István Társulat, egy volna még a szívünkben, hogy ha Kegyes Pártfogóink két, vagy három gyer­meket iskolájukban méltóztatnának bevenni Cántor­­ságra, vagy Papságra, hogy kitanulhatnának, mert minálunk arra való iskolák nincsenek, és hogy ha volnának is, két ok miatt nem juthatunk hozzá, első okért, mert messze van mi tőlünk a másik, oka még ennél is nagyobb , mert az ahoz való költséggel ki nem álljuk. Lá­tyuk, és nagyon fáj a szívünk, hogy a többi Vallások közül p. o. oláhok közül a maguk szülött gyermekeikből Pap lesz. Ezek után tehát alázatosan kérjük le-borulva kezeket csókolva a Ke­gyes Pártfogóinknak, hogy méltóztassanak ezen fen­­nebb megmondott sérelmes állapotunkat elfogadni, és ha alkalmatosság leend rajtunk ezen sérelmes állapotunkban segíteni, a kiért is meg nem szűnnénk naponként az Ur Istennek szerentsés előmenetelek­ért és hosszú életekért esedezni, és az Istentől ez vi­lágon hosszú életet, a máson pedig az örök boldog­ságnak ditsőséges koronáját. Ezzel maradunk alá­zatos szolgái a Kösség nevében. Költ Istensegitsben, September 25-én 1857. Bíró János. Kajtár Antal. Antali­ Ferdinánd. Molnár János Cántor. László István Jegyző. Lőrintz István. Szőts András. Nisz­­tor János, Helybeli biró.“ A választmány e levél által meghatva egyhan­gúlag s örömmel karolá föl ez ügyet, s abban álla­podott meg, hogy a bukovinai magyar gyarmatok gyermekei közöl kettőnek iskoláztatásáról maga a társulat gondoskodjék , úgy hogy egynek egynek 100 pártot fog kiszolgáltatni, s kellő ellátás s ne­velés tekintetéből az egyiket talán Esztergomban, a másikat Egerben nagy lelkű jótevők házánál he­­lyezendi el. Egyszersmind újra meghozaték azon ha­tározat , hogy a bukovinai gyarmatosok minden köz­ségének a kath. néplapból egy egy példány s az elemi iskolák használatára iskolai olcsó, s épületes könyvek küldessenek. A további tárgyak voltak : Jelentés Cantu Caesar világtörténelme magyarra át­tett 3-dik könyvének megjelenéséről. Köszönetsza­vazás a társulati igazgató urnak e nevezetes munka körül tanúsított fáradozásáért. Az uj előfizetés ismét 90 évre határoztatott. Ft. Jónás József pécsi ka­nonok 200 pártot lefizetvén aj alapitó tagok sorába lépett. A budai svábhegyi iskola számára újólag ol­vasó, s imakönyvek utalványoztattak. Boros Mi­hálynak népiratáért köszönet szavaztatott. Több­­rendbeli kéziratok lőnek bemutatva. Az „Erzsébet legenda“ diszmó kiállítására vonatkozólag kitűnt, hogy az 6500 írt 45 krba került, mely költség fe­dezésére bejött összesen 4820 pírt. A társulat tag­jai évi illetményük fejében 3 frt.dijért 6 frt 8 kr. p. p. értékű könyvekkel jutalmaztattak, melyeknél a bo­ríték, fűtés és elszállítás költségeit is a társulat vi­seli. Az illetmény­­művek száma hat. Lapunkban már megjelenésük szerint említve voltak. S ily buz­galom után nagyon természetes, hogy a tagok száma folyvást gyarapodik, így múlt oktoberben újólag­­ alapító s 55 rendes tag jegyeztette be magát. * A pesti kereskedelmi akadémia ünnepélyes­­ megnyitása holnap f. hó 9-én menend végbe; az elő­adások már pár nappal előbb kezdetüket vették. * A Lloyd-teremben minden szombaton tartatni szokott úgynevezett „Aurora estélyek“ tegnaptól kezdve 8 órakor kezdődnek, mi­által azok látogatása a tagoknak és hivatalos vendégeknek kényelmesbbé tétetik. * Az tj izraelita imaház két karcsú tornyában az új rendszerre készített órák H­e­n­s­­­e­r János budai mestertől valók, kitől a fóti egyház, a budai kapuci­nusok zárdája, s a Hermina kápolna toronyórái is vannak. Egy másik díszépület a pesti indóház mo­dorában , a múzeum mögötti nagy lovagiskola szin­tén befejezéséhez közeledik. * Mily csodálatos az emberi s­o­r­s. Az bizony néha mint akármely más sorsjegy vakon huzatik ki a jö­vendő titkos urnájából. Ugyanazon napon, midőn a „Temesv.Zrg“ szerkesztője pénzzavarok miatt agyon­lőtte magát, egy névrokona az „Ischler Fremdensa­len“ szerkesztője Meyer úr 50,000 ft örökséget csi­nált. * Az uj verbászi evang. gymnasium a Gusztáv- Adolf-egylet testvéri adományából 1700 ftot kapott, mindazáltal még két tanító alkalmazására kellene neki a szükséges pénzalapot megszerezni. *Kassána cs. tanácsosi méltóságra emelt volt polgármester Kr­o­­­z­k­o János urnak az egész polgárság nevében egy szerencsekivánati­ okmány nyujtaték át egy e czélra kinevezett küldöttség ál­tal , melynek szónoka Klesztinszky László ügyvéd úr volt. Az illető tiszteleti okmány kiállítá­sát Werfer nyomdája eszközölte, mi igen kitűnőleg sikerült. * Miskolczon az újonnan megnyitott szín­ház kitűnő részvétben részesül. A ház majdnem min­den estre tele van. A közönség lelkesült. Az előa­dások tetszenek s átalában minden oda mutat, hogy színészek és közösség kölcsönös megelégedéssel van­nak egymás iránt. Lám voltak, a­kik az utóbbi idők­ben a miskolczi közönség színészetpártfogásában nem bíztak egészen, s­em állandó színház kellett csak, hogy egészen az ellenkező tűnjék ki. TÁRGYALÁSI TEREM. (Pesti országos törvényszék. Nov. 6.) A büntetőjogi eljárás körében a nyilvános végtárgya­lások érdeke nem mindig a vádbeli bűntény nagysá­gától vagy szokatlanságától függ, mert sokszor cse­­kélyebbszerű bűntényeknél a büntető törvények al­kalmazása oly elvkérdések eldöntését vagy vi­lágosságba helyezését foglalja magában , hogy ez a büntetőjogi­s átalában a törvénykezési gyakor­lat által érdekelteknek (s ezekhez merjük szá­­mítni a jelen lapok olvasóinak nagy részét) figyelmét sokkal nagyobb mértékben köti le,, mint a legnagyobb botrány, mely különben pusztán az erkölcsi romlás örvényeiről tesz tanúságot. E né­zettel két tárgyat emelünk ki a mai végtárgyalás fo­lyamából. Az elsőnél az volt a kérdés, várjon fordul­hat-e elő oly eset, minőn a lopási bűntény álladéka megállapítottnak tekintendő,mindamellett hogy egy el­követett lopás vagy lopási bűnkisérlet után észrevett kárra nézve az,hogy e kár a fennforgó vádbeli lopás alkalmával okoztatott, bevalósítva nincs ? T. János és V. Pál tápió­szent­mártoni lakosok f. évi augustus végén egy napon hajnal előtt állítólag a mezőre vád­lottak egyikének lovaiért menvén, betértek K. G. országút melletti majorjának keritetlen udvarára, hol egy ürüfalka volt. V. Pál itt felnyalábolt egy ürüt s midőn azt vinni akarta, a juhászok egyike által meglepetvén, a sötétben hirtelen odább ál­lott ; a juhász a másik vádlottat T. Jánost meg­ragadta s midőn ezzel viaskodott, V. Pál társának segélyére visszajött, a juhásznak is érkezett segélye

Next