Budapesti Hírlap, 1857. november (250-274. szám)
1857-11-08 / 256. szám
Pest Vasárnap, 256. Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindannap reggel. Előfisatási díj : Vidékre : félévre: 10 frt, évnegyedre:* frt. Helyben: félévre 8 frt, évnegyedre: 4 firt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 8 kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Hierkenstei iroda : Egyetemutcza 1-ső st. a. 2-ik emeleten. Kiadd hivatal van: Egyetem-utóidban, 2-ik szám alatt, földszint. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, november 7. (Politikai napi szemle.) Azon hir, miszerint Thouvenel báró a portuvali diplomatiai közlekedést újra félbeszakasztotta volna, nem volt egyéb mint egy magában véve csekély fontosságú ténynek túlzása. A franezia követi, mielőtt az új nagyvezírnek a szokásos tisztelgés látogatást tette, előbb utasítást kért a franczia kormánytól, minthogy a császár Compiégneben van Waleuski grófnak is oda kellett menni és igy történt, hogy az uj nagyvezír és a franczia követ kezt eddigelé semmi érintkezésnek nem volt helye, a mit felületes tudósítók a diplomatiai közlekedés újólagos félbeszakasztása gyanánt hireszteltek. Minő értelemben hangzott a franczia kormány válasza ? még nincsen tudva. Ellenben teljesen alapos azon hir, miszerint Thouvenel báró fentebbi eljárásával elszigetelten maradt s hogy még a Francziaország részén álló hatalmak se késkedtek, az újonnan kinevezett nagyvezirt [az illő megtiszteltetésben részesítem, ámbár a franczia követőket fölszólította volt, hogy e tekintetben az ő eljárásához csatlakozzanak. — Prokesch báró is visszatért már tudományos czélból tett kirándulásából s igy a etambuli „concert“ ismét megindulhat; kiváncsiak vagyunk, minő hangnemet hallat majd a franczia követ. Jól értesült személyek állítása szerint Resid pasa visszahivatásában nem az bántotta Napóleon császárt, hogy ez által az unió részvényének árkeletje alább szállt, hanem azon nyilvános „blamage“, mely azonkívül teljesen fölösleges volt, mert Francziaország az uniót a porta akarata ellenére úgy sem akarta volna foganatosítani. A berlini „Kreuzzeitung“ még tovább megy és azt állítja, hogy Napoleon Osborneban határozottan követelte az első moldvai választások megsemmisítését, s ennek fejében megígérte, hogy a porta kívánatéra a politikai unióról le fog mondani. Hanem akkor valóban nehéz megfogni, miért sürgette annyira az unióellenes első választások megsemmisítését s miért tett, e czél elérésére, oly végső lépéseket, melyek még az európai békét is komolyan veszélyeztethették! Ugyancsak a „Kreuzzeitung“ újra és mint teljesen hitelest említi azon hírt, hogy Oroszország máris határozottan kimondta volna, miszerint a román unió dolgában ő reá már nem számíthatni.— Mindezen hírek elég érdekesek arra, hogy — szándékunk ellenére, valamivel hosszasabban foglalkozzunk velük; a nap egyéb eseményei közöl úgysincs semmi kiváló. Szerbiából mindig új „leleplezések“ hírét veszszük; Nádorfehérvárott néhány orosz barátot fogtak el, kik lázító iratokat osztogattak. Úgy látszik tehát, hogy Oroszország külpolitikája (ha az ilyen agitátiót „politikádnak nevezhetni) a legújabb nagyszerű átalakítások által nem érintetett, s hogy ezek csak a birodalom belügyeire vonatkoznak. Ez utóbbi tekintetben a „Nord“ igen pompás összeállítást hoz, mely szerint a párisi béke ótai „vívmányok“ a következők: vasutak építése, a vám leszállítása, a sajtó felszabadulása (azaz létezésének kezdődése), az útlevelek körüli eljárás könnyítése, a közoktatás tágítása, a tanítók helyzetének javítása, a hivatalnokok megvesztegetésének megbüntetése..... bizony elég, hanem ezen vívmányok nagyobb részére tán ugyanaz alkalmazható, amit ama megszeppent helyparancsnok Konstantin nagyherczegnek mondott, ki a hivatalos lajstrommal kezében neki ment a parancsnoknak azon kérdéssel, hol van az a 8000 ember, ki itt fel van hozva s kinek számára naponként kenyér hordatott.... „Itt van, fenség“ mondá a parancsnok, a — papírra mutatván. A belga ministerium még mindig élet és halál közt lebeg s fenállását nem népszerűségének, hanem azon egyetlen körülménynek köszöni, hogy nincs más, mely helyébe léphetne. A helyzet csakugyan rendkívüli! A kamra legközelebbi egybeléptekor az új ministérium tétele felett fog határozni, a királynak tehát azt kell kivárnia, hogy az uj kormány a kamra többségének ínye szerint legyen. Hanem Leopold király azt is akarja, hogy a választott miniszterekkel az ország is meg legyen elégedve, már pedig, miként ezt a községi választások is tanúsították, az ország többsége nem sympathizál a kamra többségével, s így a ministérium vagy az egyiknek vagy a másiknak nem fog tetszeni. E dilemmából ki kell bontakozni! Minthogy azonban új országot nem lehet alkotni, a kamrát kellene megnyittatni s ha helyesen tekintjük a viszonyokat, ennél egyéb úz nem is fog maradni, bármily nehéz szívvel fogjon is a király a kamrafeloszlatás rendszabályához. Spanyolországban az „átmeneti“ ministerium megvan, egyik franczia lap e ministerium egyes tagjait rajzolja, kik — e rajz szerint ítélve — igen derék kosztosai lehetnek az Úristennek, csak olyanok nem, kik ministereknek beillenek. Martinez de la Rosa már tizenöt évvel ezelőtt hagyta oda a politikát — aggkora miatt, hogy azóta megifjodott volna, nem hihető; Casani szintoly öreg, mint amaz, csak hogy kevesebb tehetséggel s politikai gyakorlottsággal bír; Rustikos tábornok jó hajóparancsnok lehetne, hanem a tengerészeti ügy tárczája és a hajó kormányrúdja történetesen nem ugyanaz ; Salaveira maga csodálkozott, hogy erőnek erejével belevonják a politikába, melyhez soha nem értett. Marad még Armero és Mont két tehetséges fő, hanem hallomás szerint már ezek is összevesztek.... A krízis befejezéséről tehát sehogy sincs szó; néhány hó múlva ezen átmeneti ministériumot Bravo Murillo fogja követni, természetesen hasonlag mint „átmenet“, aztán megint egy ideig semmi sem fog következni, végre pedig a tánczot elölről fogják kezdeni; mikor jö a „finale“, azt csak a csillagok könyvéből lehetne kiolvasni. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál- Előfizetést tartalmazó levelek a czim . lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. TÁRGYALÁSI REND AZ URBÉRKÁRPÓTLÁSI HÁTRALÉKOKNÁL. Egy oly ponthoz jutottunk ezen közérdekű tárgy fejtegetésénél, mely különösen a törvényes eljárás folyama alatt, mind a folyamodókat, mind a hátralékok iránt bepanasztott jobbágyokat, mind magát az eljáró szolgabirót,mind végre a községelőljárókat közelebbről s több oldalról érdekli. A f. 1857. sept. 26-áról kelt cs. k. nyíltparancs 4-dik §-sa ugyanis azt rendeli, hogy a kereset fölötti tárgyalás az 1855-dik évről kelt b martins hó 17-dikén kiadott hivatalutasítás, 78—82-dik §-ai szerint tartandó meg s lehető rövidre szorítva, a legnagyobb gyorsasággal befejezendő. A nyílt parancs azonban nem sorolja elő a most említett §-okban előírt teendőket, s így mind a felek, mind az eljáró hivatalnokokról föltételezi azok ismeretét. Ez utóbbiakról joggal is föltehető, hogy mindazt, ami hivatalos formaszerűségéhez tartozik, tudni fogják, azonban más tekintet alá jönnek itt a perlekedő felek, kik, ha talán járatnának is itt-ott az orsz. törvény- és kormánylapok, ezeket tüzetesen nem tanulmányozzák, sőt ha tanulmányoznák is, nem érthetik minden pontjaiban, minthogy a hivataloskodási szervezetben számtalan oly s az egész rendszer alig észrevehető részleteivel összefüggő mozzanatok foglaltatnak, miket csupán maga az érdeklett tisztviselő érthet meg legjobban. De mégis, minthogy itt a nevezett hivatalutasítás 78—82-ik §-ai tűzetnek ki iránytűül (orsz. törv. és kormánylap 1855-dik évi 58-iki száma 133. 1.), annál szükségesebbnek látjuk azokat az „extra syndonem“ álló közönséggel is megismertetni , minthogy azok a kérdésben levő Ügynek törvényes elintézésében, nem csupán a bírói kötelességeket, hanem a felek teendőit is közelebbről meghatározzák, mint alább bővebben látni fogjuk. Tartalmaznak pedig a nevezett §-sok következő szabályokat : 78. §. A hivatalfőnök s az általuk valamely ügylet ellátásával megbízott hivatalnokok oda utasítják, hogy az előforduló kérvények, följelentések és panaszok stb. rövid tárgyalása végett a községelöljárókat, a feleket és más érdeklett személyeket idézzék meg, vagy azoknak a hivatal székhelyén a jelenlétüket használják , s szolgálati utazásaiknál semmi alkalmat el ne mulaszszanak a végett, hogy a czélszerű rendeletek, intézkedések és nyomozások a legegyszerűbb s legkevesebb költséggel járó módon sok irkálás nélkül megtörténhessenek. Az alárendelt hivatalnokok kötelesek az ily hivatalos működések kétes eseteiben a hivatalfőnök utasítását kikérni, minden egyes intézkedésről pedig a főnöknek szóbeli jelentést tenni. 79. §. A hivatalnál személyesen megjelenő felek, kérelmük írásbeli előterjesztésére, rendszerint nem szorítandók. Az ily ügyek, amennyire csak lehetséges, tüstént szóval intézendők el. Ha valamely szóbeli előterjesztés a dolog fontossága vagy valamely ehhez képest teendő intézkedés miatt rövid úton szóval el nem intéztethetik, úgy arról a hivatalfőnök, vagy valamely általa kijelölt hivatalnok által jegyzőkönyv veendő föl, az utóbbi esetben a bemutatás előtt vagy ennek alkalmával, a főnök láttamozásával jelölendő meg (V. ö. 67. §.). 80. §. Ha valamely írásbeli beadvány vagy szóbeli előterjesztés fölött, a további tárgyalási felek, tanuk , dologérték stb. megidézésével tartandó , az a végetti előintézkedés az ügy lehető előmozdítására s egyszerűsítésére tekintettel teendő; a tárgyalás ideje pedig oly módon határozandó meg , hogy arra minden résztvevő, kellő időben s kellőleg elkészülve jelenhessék meg, s az idézésnél, ha a hivatalos cselekvényekre nézve nem veszélyes, annak tárgya a kimaradás, következményei s a netalán fölmutatandó segéd- adatok és értesítések is kijelölendők. Minthogy pedig a politikai tárgyalásoknál a felek nevében kellőleg fölhatalmazott egyének is megjelenhetnek, ennél fogva ott, hol a személyes megjelenés szükséges, ez az idézvényben különösen kiteendő. 81. §. A tárgyalást vezető hivatalnok köteles az ügy állásával s az arra vonatkozó előiratokkal jó eleve megismerkedni; a tárgyalás kezdetén a megjelentek személyiségéről s illetőleg felhatalmazottságáról meggyőződni; az összegyülteknek a tárgyalás okait és tárgyait rövideden és világosan, ha több pont létezik azoknak kellő elkülönítésével előadni, s a további fejtegetéséé mindig az ügy lényegét, hosszadalmasság s minden eltérés nélkül, szem előtt tartani. I 82. §. Ezen pont szól különösen a tárgyalási Előfizetési felhívás a „BUDAPESTI HÍRLAP“ november — december kéthónapi folyamára. Pest - Budán naponkinti házhozhordással . . .. figj . 2 ft 40 kr Postán naponkinti szétküldéssel . 3 — 20 — E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülménynél fogva, miszerint a hivatalos lapokbani igtatványok különös figyelemmel olvastatnak, s igy azok a beigtatóra nézve igen hasznosak, bátorkodnak azt igtatványokra, minél gyakoribb használatra ajánlani: a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri beigtatásnál 6 pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számittatik. A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ő esik. Apostoli Felsége f. é. nov. 5-ki legfelsőbb határozata által a szerb-bánsági orsz. főtörvényszéknél megürült tanácsosi állásokra Oblak Jenő temesvári államügyészt és Nagy Incze orsz. törvényszéki tanácsost az újvidéki kerületi törvényszéknél legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. oct. 17-i legfelsőbb határozata által a diszitészet tanszékére a milánói cs. k. szépművészetek akadémiájánál az iparos- és kézmives osztályból való növendékek osztályában Brasa Angelót, az akadémiai diszitmény-tanoda első segédét, s hasonló szakú tanszékre a tulajdonképi művészeti növendékek osztálya számára Bernachi Claudia diszitvényfestést legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége sajátkezűleg aláirt okmány által Marinsky Károly nyugalmazott tüzér-századost, az austriai birodalom nemesi rangjára „nemes“ disz- és „deraui“ melléknévvel legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. nov. 4-ki legfelsőbb határozata által Adassek János segédhivatali igazgatót a cs. k. pénzügyministeriumban, hosszú évi és kitűnő szolgálatai elismeréséül koronás érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. sz. November 8. 1858. jegyzőkönyv további szerkezetéről s a bélyegszabályok megtartásáról. Összevetvén ezen utasítást a kérdéses sept. 26-ki cs. k. nyiltparancs 6—7-dik és 22-dik §§-val, a tárgyalási rend kiegészítésére még a következőket jegyezhetjük meg. A nevezett nyiltparancs 6-dik §-sában ugyanis azt olvassuk: a szolgabirói (járási) hivatal tartozik a beperlett kötelezetteket személyesen megidézni. S még ha helyettük a tárgyalási határnapra meghatalmazott jelennék is meg, amennyiben az eléje kitűzött czél megkívánja , a kötelezetteknek a tárgyalásrai személyes megjelenését, vonakodás esetében a politikai hatóságoknak engedett kényszerítő módok által, köteles eszközölni. Ezen némileg ellentétben látszik lenni az idézett hivatalutasítás 80-dik pontjával, minthogy annak értelme szerint felhatalmazottak is jogosítják a tárgyalásokra megjelenhetni,nem ez utóbbi szerint pedig csak amúgy mellékesen, azonban ha meggondoljuk, hogy az érdeklettek személyes megidézése csak oly fontos esetekben jelöltetik szükségkép, midőn a fönforgó ügy különben föl nem deríttethetik, eloszlik a látszólagos ellenmondásból származható nehézség, s az eljáró bíróság kényszerítő föllépésének helyes szüksége az érdeklettek személyére nézve csak ott mutatkozik, hol a fönforgó ügyekben lehetlen kellő eligazodásra jutni. Nincs pedig szükség a felek személyes behívására különösen oly esetekben, midőn a tárgyalás valamely érvényes egyesség vagy bírói ítélet alapján indíttatik meg. Mert ily esetekben további nyomozások s szembesítések vagy tanúvallomások s hitelesítések már nem fordulhatnak elő; ezek valának pedig legfőbb okai annak, hogy valaki személyesen is múlhatlanul megidéztessék a tárgyalásokra. A 22 §-ban hivatkozás van az 1850. aug. hó 2-n megjelent cs. k. nyilt parancsra, mely szerint valamint az abban kijelölt tárgyak, agy az ily ügyekben szükségessé vált tárgyalási s nyomozási iratokra sem kívántatik bélyeg. Bécs, nov. 5. A Ki valaha egy pesti, debreczeni vagy szebeni vásáron megfordult, az azokon méltóságos nyugalommal tolongó fezek, turbánok és zsinóros zekékről eléggé meggyőződhetett,hogy a keleti kereskedés, különösen Szerbia,s a többi dunai fejedelemségben, Magyarországra nézve nem kevesebb fontossággal bír, mint a birodalmi ipar- s pénzközpontra , Bécsre nézve. És ennek tudatában nem érdektelen azon szomorú észrevétel, hogy e fezek és turbánok lassan kint meggyérültek vásárainkon , és pedig nem , mint sokan hiszik, azért, mivel e jó arany- s ezüsttel fizető nép az éjszaki vaspályán Bécsbe rándul szükségeit első kézből veendő! E forgalom csökkenésének az az oka, hogy franczia különösen angol részről egy ezen országokra nézve alkalmasint a velünk való érintkezésnél kedvezőbb verseny támadt, s a szerb-oláh-török kereskedő ma már csak ritkán épi át az austriai határt. Ha meggondoljuk, miszerint nekünk csak egy tenger áll nyitva,s ehhez csak nem rég óta egy vasút vezet jáz elül hátul velünk határos continens pedig különböző okokból vagy zárva előttünk, mint az éjszaki, hol kilátás volna keresetre, mert Oroszországnál előhaladottabb iparral bírunk; vagy ha nyitva van, mint a német vámszövetség , onnan, mert nálunknál ismét ő elöhaladottabb a’ gyáripar legtöbb ágaiban, mi többet veszünk, semmint ott eladónk; ily kereskedelmi csillagzatok közt, melyek egyes egyedül keletre utalnak , nem közönyös dolog, hogy ez angol-franczia verseny innen is kiszorít. Az itteni iparkamara,melynek fölvilágosodott tevékenysége senkit sem örvendeztetne meg jobban, mint e lapok bécsi levelezőjét, kinek koronkinti tárgya pályában tetemes üregeket tölthetne be a közügy javára s a közönség épülésére, az érintett ügyben dicséretes érdekeltséget tanúsított; miután az érintett panaszok t. i. az ő körében is viszhangoztak, egy bizottmányt nevezett ki,keleti különösen aldunai kereskedésünk csökkenése okainak s a gyógyeszközöknek kipuhatolására. Ez igen dicséretes. Nem kételkedünk rajta,hogy az illető bizottmányi jelentés igen alapos leend, s rövid idő alatt el is készülend,s előre látjuk, hogy mint nálunk mindenben, úgy ez ügyben is egy igen tartalmas fölterjesztés fog a m. kormányhoz menesztetni, hatalmas támogatását , vagy amaz irányban kikérendő. Ez is igen helyes, dicséretesebb a semmit nem tevésnél. De még nem tudjuk eléggé fogni, honnan van az, miszerint angol, sőt rajnai, vagy belga gyámok be tud tolakodni, másokkal versenyezni , más gyártókat rég honos vásárokból kiszorítani, anélkül, hogy az angol, belga, de még a porosz