Budapesti Hírlap, 1857. december (275-298. szám)

1857-12-03 / 277. szám

Pest Csütörtök, 277 Megjelenik e lap, vasárnap 6b Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. EIőfizetési díj : Vidékre : fél évre: 10 frt, évnegyedre:# frt. Helyben : félévre • frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötseti basáhzott sorának egyszeri beiktatásáért A kr. többszöriért pedig 4 kr. számíttat,ik. — Egyes szám 20 pkr. Ksrrkesnői iroda : Egyetemnteia i-ifi al. a. Z-ik emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van : Egyetem-utóiéban, Z-ik szám alatt, ffildaiint. Pest, december 2. (Politikai napi szemle.) „Homo proponit, Deus disponit!“ Minő várakozással pillantott nem csak Francziaország, hanem majdnem egész Európa azon nap felé, melyen Párisban a törvényhozó gyűlésnek meg kelle nyittatnia ?! Egyikét várták azon politikai drámáknak vagy — ha úgy tetszik — tragoediáknak, miknek hősei vesztenek ugyan, de azért az egész közönség osztatlan rokonszenvében bő jutalmat is találnak; eskümegtagadásról álmodoztak, mely a politikai mártyrok számát ismét néhánynyal szaporította volna; ezeknek élén pedig Cavaignac állott volna, a polgárkoronával, de egyszersmind a töviskoszorúval fején sime — Deus disposuit! Egy embersziv lüktetését rögtön megállttá ; a halandó homlok köré polgár és töviskorona helyett a halhatatlanság gyémántszalagát fűzé, a kéz, mely esküre nem akart emelkedni, megmerevült, a szellem, mely egy roppant pártnak úgyszólván irányadója volt, menynyei honába költözött vissza s a törvényhozó gyűlés nov. 28 kán oly nesztelenül nyilt meg, hogy Napoleon császár nem vélte szükségesnek, a követeket személyesen üdvözleni, hanem Morny gróf által néhány mitsemmondó phrasist üzent nekik, mire Goudchaux, és Carnot kilépte vagy inkább be sem lépte jelentetett, a többi „ellenzéki“ követ pedig részint szóval részint írásban letette az esküt. Fould minister egyszersmind tudata, hogy a kamra csak azért hivatott egybe, mivel a kormány szorosan ragaszkodik az alkotmány betűjéhez , a tulajdonképeni ülésszak pedig csak jan. 18. fogna kezdődni. Az alkotmány „betűje“ tehát ez ízben kissé sokba kerül, ha a követ uraknak egyedül e „betű“ kedvéért hat hétig kell vesztegelni. Azon franczia eszme, mely Holstein nagyobb önállóságát Slezvig feláldoztatása árán akarja megvásárolni, Németországban nem igen nagy elragadtatást szült; egyébről nem is szólva s a nemzetiség kényes kérdését mellőzve, ama két tartomány anyagi érdekei is szorosan belenőttek egymásba . Nesselrode gróf, ki bizonyosan nem volt részrehajló — a német elem kedvéért, 1857 martiusi sürgönyében elismeré, hogy az érdekek ezen sokféle összefüggését nem lehet amúgy röviden megszakasztani. Ha Holsteinnak külön helyzet adatnék — így elmélkednek most Németországban, — a dánok ezt csak úgy tennék, ha Slezvig Dániába bekebleztetik, pedig a németországi hatalmasságok mindig a leghatározottabban kívánták s Dánia meg is ígérte, hogy ily bekeblezésnek soha nem lesz helye. Slezvig nemzetisége aztán annál jobban elnyomatnék, Németország rokonszenve annál nagyobb mértékben fordulna feléje s igy ezután nemcsak a nyugalom helyre nem állíttatnék, hanem az elégületlenség — főleg a holsteini fajrokonok közt — még magasabb fokra hágna. Ily körülmények közt valóban nehéz előrelátni, minő módon fog e viszály gyökeres kiegyenlítést találni. Míg a „Times“ azon reményt fejezte ki, hogy a st.jamesi kabinet a parlamentnél a keletindiai társaság megszüntetését fogja indítványozni és a britt-indiai birtokokat közvetlenül az anyaország kormánya alá helyezni, a ministeri közlönyül szolgáló „Observer“ e hírt elhamarkodottnak mondja, minthogy Indiának mind had- mind pénzügyi viszonyai ama társaság végképeni megszüntetését akadályozzák, egyelőre tehát csak annyit várhatni, hogy a britt indiai kormány az anyaországéval szorosabb összeköttetésbe fog hozatni. A parlament mindenesetre szigorú bírálat alá veendi ezen viszonyt. A legújabb események eléggé kiderítették, hová vezet az, ha egy roppant birodalom közönséges major gyanánt bérbe adatik, holott a bérlőnek semmi egyéb gondja nincsen, mint a jövedelmet szaporítani; ha aztán valami „Casus fortuitus“ közbejön a kisajtolt ország erővel rázza le a jármot, a bérlő odább áll teli erszényével s az anyaországra bízza az elszakadt részek visszafoglalását. A mi korunkban az ember többé nem áru s a hódítás a civilisatió szempontjából csak úgy igazolható vagy legalább menthető, ha a hódított szellemi s anyagi jólléte ez által gyarapodásnak indul. Ez az egyetlen föltétel, mely alatt Angliának Ázsiában jövője lehet. Redcliffe lord, a szambuli angol követ, haza megy ; angol lapok azt mondják, hogy egyedül „családi ügyek“ bírják őt a török főváros odahagyására, hanem úgy látszik, maguk sem hisznek ez állítás valóságában. Az angol sajtó ily dolgokban nem igen disérét, s ezen „családi ügyeket“ bizonyosan közelebbről magyarázta volna, ha azok több volnának puszta ürügynél. Mindenesetre felötlő, hogy az öreg lord épen most hagyja oda Stambult, midőn a dunafejedelemségi ügy eldöntése küszöbön áll s a szuezi átmetszés iránt is határozatot kell hozni. Nagyon kiváncsiak vagyunk a legközelebbi eseményekre, mikből majd ki fog derülni, váljon a lord hazautazásának okát csakugyan valódi vagy pedig a diplomatiai „családügyekben“kell-e keresnünk ? ! A TÖRVÉNYES KÉPVISELET MAGYARORSZÁGBAN. I. Ha azt mondanám, hogy az Ügyvédkedés rendszeréről s annak jogozatai avagy kötelességeiről fogok a fentebbi czímben zárt fogalomról és tárgyról szólni , könnyen tévedésbe ejthetném az olvasót. Az ügyvédeskedés, fölhatalmazottság, ügyvitel s ügynökség, stb. mind csak részintes s viszonylagos fogalmát és eszméjét fejezik ki annak, amit általában a pörös és nem pörös, de bíróságok előtti eljárás folyamában „a törvényes képviselet“ jogai fogalma alatt értenünk kell. Tudjuk azonban , hogy valamint egész jogrendszerünk úgy jelenlegi törvénykezésünk is különbözik a régitől mind lényegében mind alakjában; következéskép a törvényes képviselet sem oly alakú most hazánkban , mint volt régebben. Minthogy tudniillik a mi nemzeti jogrendszerünk részint a római, részint a germán jogalkotmány szerint képződött: a törvényes képviselet eszméje is azoktól kölcsönző saját alakját s igy mindazon összefüggésre nézve , mely a törvények lényege s a törvénykezési rend között fönnállt, mindazon körre nézve, melyet az igazságszolgáltatás mezején elfoglalt, a mostanitól tetemesen különbözött. Ezen különbség észrevehető már magában a jogi képviselők elnevezésében is. Valamint az egyházi ügy a római jog szerint tudniillik, főhelyet foglalt a törvényes képviselők közt az ügyvéd (advocatus) és az ügynök (procurator), de mind az, mind emez, különböző jogi személyiség volt, valamint hatáskörére, úgy jogozataira nézve. A magyar törvénykezési rendszerben ezen két nevezet (advocatus, procurator) azonos jelentésű volt, jóllehet az 1723 38-ik t. czikkben a főeszme kifejezésére különösen az „advocatus“ szót találjuk alkalmazva. Amaz előbbi s mintegy mintául szolgáló törvénykezési rendszerek érzeményei szerint „ügyvéd “-nek a pörös dolgok védelmére fölhívott (advocatus) egyén ; jogügynöknek pedig (procuratornak) az neveztetett és tartatott, ki minden jogi érdek képviselésére föl volt hatalmazva. Egyébiránt a gyakorlati régebben hozott rendeletek és törvények értelmében, szoros meghatározás szerint ügyvédnek csak azon törvényes személy neveztetett nálunk, ki más ügyeinek jogi védelmére magát kellőleg kiképezte, a tanfolyam bevégeztével szigorlatott esküt ten, s egyik vagy másik féltől arra különösen megbizatott, miszerint a pörös ügyekben helyt álljon, s azokat védelmezze. Ezen kellékek a régi magyar ügyvédekre nézve, az I. Leopold császár által kiadott rendelet által kivántattak. Ezen rendelet szerint, aki az ügyvédi esküt le nem tette, nem bírt azon jogozattal, miszerint ügyvédeskedhessék , avvagy bárkit is képviselhessen a bíróságok s törvényszékek előtt. Megjegyzendő továbbá, hogy az ily ügyvédek korára nézve törvényes korú férfiúnak kellett lennie, s valamint személyére vagy vagyonára nézve szabad rendelkezésűnek. Egyébiránt pedig, ha valamely törvénytudó férfiú életének már 38-ik évét is elérte, habár ügyvédi esküt nem tett is le, saját ügyében önmagát, bármikor s bármily bíróság előtt, joga volt védelmeznie. Régibb törvényeink szerint az ily ügyvédek neveztettek még : a pörös ügy pártfogóinak (patroni causarum) főleg midőn bűnvádi ügyekben képviseltek valakit; továbbá: ügyészeknek (causidici), sőt szónokoknak is, (oratores), mely utóbbi műszó az egykoron nálunk már régibb időkben divatozó esküdtszéki intézményekre s védő ügyészekre emlékeztet. A jelen időkben bevett érzemény szerint „ügyvédeknek nevezzük azon közjogilag fölhatalmazott törvénytudó férfiakat, kiknek feladatuk, hogy másoknak a jogügyletekben részint törvényes segédül szolgáljanak, részint az őket megbízó feleket képviseljék. Amint ezen két szót: „törvényes segedelem“ és „jogi képviselet“ kimondtuk, természetesen föl kell tűnni bizonyos különbségnek, mely azon fogalmak közt létezik. S a jogi viszonyok természeténél fogva valóban meg is van ezen különbség, jóllehet más oldalról, már az ügyvédi hivatás lényegében, ezen két fogalomnak legszorosabb egysége is észrevehető s indokolható. Ezért történik, hogy az európai törvénykezési rendszerben a szorosan vett ügyvédet vagyis advocat-ot a tágabb értelmű jogi képviselő jogügynöknek,a francziaavoué,-barrister,- attorney,- gens de la parole, gens de la plume-féle embereknek ellenkező értelemben halljuk vétetni, azon különbség szerint, a mint a perbeli védelem s képviselet szóbeli,avvagy írásbeli. Haimerl azt mondja , hogy az úgynevezett franczia „avoné“ (procureur) ügyész —épen azon föladattal bír, mint az egykori német procurator (jogügynök), tudniillik a jogi körülmények tényálladékát kifejteni, mi a perbeli panasz, vagy a védelem alapját képezi; a megbízó félnek nevében nyilatkozatokat tenni, a pert fölszerelni s mindazon teendőket megtenni, melyeket a törvénykezési rendtartás szerint magának a félnek kellene tennie a bíróság előtt. A nyilvános szóbeli tárgyalásokra ő készíti elő s szereli föl az ügyeket. Francziaországban ellenben azon kötelessége van az ügyvédnek, a mi hajdan a német jogi szószólóknak (Fürsprecher) volt, tudniillik szóbeli előadásokat tartani a védencz mellett s annak jogügyletét pusztán védbeszédek által oltalmazni. Innen ezek rendszerint „piáidén !“-öknek is neveztetnek. Megjegyzendő azonban, hogy valamint ezen ügy ama tekintetben is, a franczia perrendtartás lényegének kivitelével, a jogvédelem most érintett felosztása — azon csekély különbséggel, miszerint nem minden ügyvéd,advocat,egyszersmind ügyész is—Annak—jóllehet szükségkép megkivántatik, hogy minden ügyész szintén ügyvéd legyen, mindez ideig megtartatott. Nélkülözhetetlen megkivántatóság ez különösen a rajnai porosz tartományokban, hol az ügyvédeknek (Advocaten) száma épen nincs korlátozva, hanem mint Perrot és Holzschuher írják, annál inkább az ügyészeké (Anwälten). Hasonló törvényes elv uralkodik Brauschweigban is, főleg az 1850-ben közzétett perrendtartás óta, melyben valamint az ügyvéd, úgy az ügyész megkülönböztető jogai is körülírvák. Természetes, hogy azon megkülönböztetés szerintkülönbözők aztán azoknak valamint jogaik úgy teendőik is. Németországban egyébiránt rendszerint azt tapasztaljuk, hogy az ügyvédek , ügyészek részéről igénybe vett jogi képviselet és törvényes segedelemben megkívántató foglalatosság vagy munka a törvényes eljárásokban egyesítve van, miért is ezek működési s ügyleti körét sokban hasonlóknak találjuk a régi magyar törvény szerint úgynevezett teljhatalmazottakéival (plenipotentiarii), mint ez az 1723 : 46-dik, s 1729: 24-dik t. czikkek határozmányaiból bővebben kiviláglik. _______ Bécs, dec. 1. A Schiff úr,az „ingó hitelbank“ igazgatója Hamburgba utazott. Mi, t. i. az olvasó s e sorok írója ezen úrral nem lévén ismerős, e nagy tényt egyszerűen tudomásul vehetnők, legfölebb szerencsés utat kívánva, mi neki tán kellemes lenne, s nekünk mibe sem kerül. De miután az ,,ingó hitelbank“ inspirált lapjai egyike azt jelenti , hogy azon úr, mint ez intézet igazgatója oly czélból ment Hamburgba, hogy a fenyegető pénzválság ellen az ottani piacot segélyezze, mégpedig vagy 3 millió frttal: ezen utazás közérdeket nyert; amint valóban érdekes is, hogy oly messze földön keres a bécsi hitelintézet ingadozó hitelt, roskadó nagy házakat, fönnakadt kereskedelmet. Wozu in der Ferne schweifen ? mondhatná a dolgok kedélyes szemlélője. De a kereskedelmi régiókban, a régi igazság szerint, hogy „pénz dolgában megszűnik minden kedélyesség“ és nedély — komoly boszankodással emlegettetek, hogy ime , míg a belföldi kereskedelmi házak támogatására nincs pénze a hitelbanknak, Hamburg számára akad! — mi nekünk Hamburg-Hekuba ? Ellenben ezen pénzválság kereső, s hitelbetegszégek fölfedezésére irányzott utazásnak védői azt állítják, hogy az itteni pénzintézetek tetemes összegű hamburgi váltók birtokában lévén, a hitelbank közvetve az itteni piacot segélyezi, Hamburgot támogatva , más oldalról pedig azt halljuk, hogy Schiff úr ezen kirándulása a csehországi gyáripar különösen az Ercegység lakói iránti tekintettel indokoltatott, mint kiket a hamburgi válság kitörése tönkre fogna tenni. A kereskedelmi forgalom ily részleteibe nem vagyunk eléggé beavatva , hogy épületfán, kövön s gyümölcsön kivül mily csehországi áruczikkek s gyártmányok vására a különben angol gyártmányokkal elözönlött Hamburg ? eddig nem hallottuk, de avatottak állítása szerint a kereskedelmi közlekedés a cseh hegylakók ipara s Hamburg közt nem nagy jelentősségű. Ha a bélyegadó következtében tán némi hézag keletkezene is a napilapok számában, ezt pótolandják, s tán nem a közönség kárára, a hetilapok. — Egy új évvel egy új közgazdászati hetilap fog megindulni, Friedmann B. urnak,a fakszükségről, iparszabadságról, stb. irt jeles röpiratok szerzőjének szerkesztése alatt. — Hasonlókép tervben van egy Salon és Sport lap, milyen hogy eddig nem létezett Austriában *) elég csodálatos. A német és cseh gazdag aristokratiának , melynek egy két legelőkelőbb tagja a lap költségeit, ha szükség lenne, fedezni kész. *) A Bérczy Károly ur által ügyesen szerkesztett „Lapok a lovászat és vadászat köréből“ bizonyosan elkerülték ön figyelmét, melyek épen a magyar aristokratiai salonokban dicsekedhetnek legnagyobb otthonossággal. Szerk. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem utasa, 2-dik szám, földszint; vidéken minden es.kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. HIVATALOS RÉSZ: Ő cs. k. Aposoi Felsége sajátkezűleg aláirt okmány által dr. Petris Ferencz cs. k. orvosi tanácsost Dalmatiában, hosszú évi dicséretes szolgálata elismerésein az austriai birodalom nemesi rangjára „herrensteini“ melléknévvel legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felségei.é.nov.26-ki legfelsőbb határozata által az utóbb nevezetteknek legkegyelmesebben engedélyt adni méltóztatott, hogy a nekik adott idegen rendjeleket elfogadhassák és viselhessék, és pedig: báró Mandel Rudolf alezredes a hadseregi létszámban, az oldenburgi négi házi- és érdemrend diszcomtbur keresztjét; Markovics Miklós őrnagy, a 20. vadászzászlóalj parancsnoka, a pápai Sylvesterrend középkeresztjét; báró Schiller Frigyes százados az 5. sz. Miklós orosz császár vértesezredben, a szászweimarinhgi fehér sólyom rend első oszt. kiskeresztjét; lovag Kamieniecki Miklós százados a 16. sz. b. Weinhardt gyalogezredben, a hannoveri kir. Guelfrend kiskeresztjét ; báró Bourguignon Szaniszló százados a főszállásmesteri törzskarban és Jovanovics Xivoin százados a 20. sz. vadász-zászlóaljban, a pápai sz. Gergelyrend kiskeresztjét; Vincenti Lajos főhadnagy és Amstädter Fülöp alhadnagy a 20. sz., Kaluschke Mór alhadnagy a 19. sz. és Hauser Ferdinand alhadnagy az 0 cs. k. Apostoli Felsége nevét viselő vadászezredben , a pápai Sylvesterrendjelt; Schlosser Vilmos hadibiztos ugyanazon rendi középkeresztet. A belügyminister egyetértésben az igazságügyministerrel Gőzsy Ferencz és Szőke János szolgabiró hivatali tollnokokat, szolgabiró hivatali segédekké a soproni közigazgatási területen kinevezte. A belügyminiszer egyetértésben az igazságügyminiszerrel Csirke Károly szolgabiró hivatali segédet, szolgabiróvá a soproni közigazgatási területen kinevezte. Az igazságügyminiszer Smrcke Ferencz államügyészt az alsó-kubini megyetörvényszéknél, saját megkeresésére mint államügyészt a nagyszombati megyetörvényszékhez áttette. A cs. k. számvevő ellenőrségi legfőbb hatóság a cs. k. magyar államszámvevőségnél Erhardt József, Schuhmacher Szilveszter, Borfi József s Charmant Alfred dijnokokat járulnokokká és Podiebrad Ödönt fizetéses gyakornokká kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. A Szász-Koburg-Gothai herczeg főmagassága Edelényben Borsod megyében egy katholikus iskolaháznak építésére az ahhoz szükséges telken kívül még 1000 pstot ajándékozott, mi a köteles hála kifejezésével ezennel köztudomásra hozatik. SZ. December 3. 1853.