Budapesti Hírlap, 1858. január (1-25. szám)

1858-01-14 / 10. szám

Pest Csütörtök, 10. Szerkesztői iroda: Egyetemutcza l-sft sz. a. 2-ik emeleten. Január 14.1856. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szánt alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési dij : Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Hely­ben: félévre 8 frt, é­vnegyedre: 4 frt. — A hirde­tések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hiva­alában, Egyetem-utaza 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérment­esitve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasítandók. NEMHIVATALOS RÉSZ. Per januar 13. # (Politikai in­tpi-szei­sle.) Múlt keddi szem­lénkben azon nézetet nyilvánítottuk, hogy most — miután a dunahajózási szerződés alá van írva és ratifikálva — a párisi conferentia nem igé­nyelhetné többé a vizsgálás és jóváhagyás jogát, mert habár jóváhagyását megtagadná is , nem képzelhető , hogy ennek gyakorlati eredménye lenne, miután a souverainitás jogával össze nem egyeztethető az, hogy egy souverain állam feje a maga határozatait akárki ítéletének is alá­vesse. A porosz, orosz és franczia lapok más véleményen vannak és e kérdés körül közel­jö­vőben élénk vitát sejtetnek ; a poroszokról és oroszokról tegnap szóltunk; a franczia lapok kö­zöl eddig csak a Spectateur nyilatkozott, mely minapi czikkei által némi hírességre ten szert. E lap védi a conferentia vizsgálási jogát,­­ ámbár megvallja, hogy e testület, melynek keblében se Bajorország se Württemberg nincsen képviselve. *) Bírod, tervlap 1857 dec. 23. L. db 239 sz. maga nem módosíthatja a szerződést, mégis azon jogot igényli számára, hogy e szerződés­től , ha kifogása van ellene, a tudomásulvételt megtagadhatja s igy a parti államokat a szük­ségeseknek vélt változtatásokra kényszerítheti. Azon vita, mely — egy bécsi lap állítása sze­rint — csak „formális“ nehézségek körül forgott, e szerint valóságos elvvitává fejlődni készül s ennek eldöntése roppant általános fontossággal is fog bírni, minthogy általa azon kérdés is el fog döntetni: váljon az egyes államok souveraini­­tási joga a tanácskozásra egyesülő souverain ál­lamok többsége által korlátolható-e vagy sem ? Az európai államjog egészen új alakot nyerne, ha e kérdésre a felelet igenlőleg fog hangzani. A Spectateurről szólva, még egyszer vissza kell térnünk ennek minapi közleményeire. A Mor­ning Advertiser szerint e közlemény helyes is, nem is, átalános érvényű szövetség szerinte nem létezik, hanem igenis olyan, mely külön esetre vonatkozik, azon esetre ha Austriát unió­­ellenes politikája miatt veszély fenyegetné. Egyébiránt úgy hiszik , hogy Oroszország a fentebbi szövetség lételéről harangozni hallván, tudni akarta, hányadán van a dolog, s azért idézte elő e vitát a sajtóban, hanem az talán a parlamentbe is át fog menni. Ha Oroszország ez utóbbi után nem tud meg többet, mint a­mennyi eddig a sajtóbeli vita utján kiderült, bizony kár volt a fáradságért ! Egyébiránt mindez most csak mellékes tár­gyat képez a nyugati sajtóban, mely kiválólag Resid pasa halálával foglalkozik; a „Times“ hosszú czikkben fejtegeti ugyanazon eszmét, me­lyet mi azonnal a hít vétele után kimondtunk, t. i., hogy e haláleset kettős fontosságú, mivel oly országban történt, hol nem elvek kormányoz­nak, hanem személyiségek,s hol e szerint ily kivá­ló személy halála azonos az általa képviselt rend­szer halálával. A kérdés csak az: lesz-e valaki, ki e rendszert újra föléleszti ? Az újonnan kineve­zett nagyvezír Ali pasa nagy tisztelettel viselte­tett Resid iránt , de ebből még koránsem követ­kezik az, hogy elég erélye leend, ennek esz­méit keresztülvinni a az egymásba ütköző befo­lyások közepett oly szilárdul állni, mint Resid pasa, ki azon fölül határtalan mértékben bírta a­zultán személyes bizalmát. Miután tehát Ali pasa magatartása kétes, Fuad pasa, az új kül­­ügyminister pedig mindig Francziaországhoz szított, képzelhető, hogy Angliának minden ere­jét meg kell feszítenie eddigi befolyásának fönn­tartására s igy nem valószínűtlen, hogy Red­­cliffe lord vissza fog menni Stambulba. A „Ti­mes“ mely a minap az öreg lord diplomatiai te­vékenysége fölött egész ünnepélyességgel halotti beszédet tartott, máris kissé forgatni kezdi a kö­penyeget s egykét fordulat után talán egyene­sen ki fogja mondani, miszerint mélhatlanul szükséges Redcliffe lordot állomására vissza­küldeni. Szerencse, hogy legalább a divánokkal végez­tek s most már csak a m­a 11 esőnek szánt köpe­­nyeg készítésén dolgoznak, azaz a követek köz­­remunkálásával a feloszlatási fermánokat szer­kesztik , miután az első ebbeli fogalmazvány a követek tetszésével nem találkozott. Az európai bizottmány előbb ki fogja mondani, hogy a divá­­nok segélyére többé nem szorul, és csak azután fogja a porta a feloszlatást decretálni. A sietség e tárgyban fölösleges is volna, miután a divá­­nok tagjai úgy is már illető kályháik mellett sütkörésznek, azt a hármat kivéve, kik ebben a hidegben Párisba mentek , hogy ott köszönetet mondjanak — miért? már ezt nem tudjuk meg­mondani, hanem a háladatosság mindig igen szép dolog és mindig szebb , köszönetet mondani, a­hol nincs reá ok, mint megfordítva. A sz.-pétervári udvari lap a dán-holsteini ügy­nek hosszú czikket szentel, mely azt fejtegeti, hogy Holsteinnak igaza van, Dániának pedig nincs, és hogy a német szövetség jól teszi, ha ez ügyet erélyesen fölkarolja. Epés emberek, kik egyáltalában nem tudnak hinni az önzéstelen igazságszeretetben, Oroszhon e magatartásában kaczérkodást akarnak látni főleg Poroszország irányában. Ez természetesen csak rágalom; Orosz­ország mindenütt és mindenben csak a jogot és igazságot védi, — mondják az orosz lapok­ számára kárpótlandó s törvényesen biztosított úrbéri és tizedkárpótlás némely csekély kivétel­lel már csaknem az egész országban teljesítte­­tett, mint tudjuk, kevés idő előtt intézkedés tör­tént az elkobzott j­a­vak kármentesítése iránt is,most pedig alkalmunk van örömmel jelenteni, hogy, miként a f. évi birodalmi törvény- és kormány­lap Il-dik darabjának 5-ik számából olvasható, egy legmagasb császári rendelet alapján elren­deltetett az is, hogy az 1854. január 16-ki cs. k. nyilt parancsban előirt eljárás némi módosításá­val az egyházi javak urbérkárpótlása is foga­natba vétessék. A kárpótlásnak szükségképi megtörténendése az egyházi javakra nézve, elvileg már az imént idéztük 1854. január 16-diki cs. k. nyiltparancs 1., 16. s 19 dik­á­saiban is érintetett ugyan ; a földtehermentesítés s az utalványozandó össze­gek iránti tárgyalás módja azon­ban, azon nyílt­parancsban, leginkább csak a volt világi földes­urak , a volt jobbágyok között fönnforgó viszo­nyokra adatott elő, a későbbi időkre halasztat­­ván, hogy az ott előírt rendszabályok mennyiben és miképen lesznek alkalmazandók az urbérisé­­get vesztett egyházi javakra is. Hogy ezen eljá­rás és a legközelebbi cs. k. legmagasb rendelet alapját, mely f. évi január 9-én tétetett csak közzé,­­ megismerhessük, egy kis összetetésre van szükségünk. Mert nem kell felednünk, hogy összefüggőleg ezen legmagasb rendelettel, a papi javak, illetőleg a magánosok kezein létező papi tized kárpótlása tárgyában már az 1853-ik dec. hó 9-dikéről kelt ministeri utasítás 43—54-dik §-saiban találunk bizonyos útbaigazítást; Így például: a papi tized iránti kárpótlás beje­lentésének esetéről (43-dik §.); a tizedjog iránti bemondásokhoz melléklendő beadványok­ról (44. §-a); a tizedjog iránti beadvány és be­­mondási táblázat kellékeiről (45 §.); a pénzben megváltott papi tized iránti bemondásról (46. §.); azon esetek kijelöléséről, melyekben a ki nem tudható tizedjövedelem kitadása körül adandó utasítás végett az országos földtehermentesítési bizottmányhoz kell folyamodni stb. Itt azonban csupán a papi tizedekről lévén szó,megjegyzendő, hogy az 1854. január 16-dikán kelt cs. k. nyilt­parancs 1, 16, s 19-diki §-sal is szorosan véve nem más, mint a tizedveszteségérti lejárt jára­dékok kárpótlására vonatkoznak, — a f. év ja­nuár 9-dikéről szóló legmagasb rendelet ellen­ben az egyházi javak kárpótlásáról szólván, ön­ként következik, hogy e kettő között szoros kü­lönbséget kell tennünk. Amazokra mint oly jog­­alapú kárpótlandó igényekre nézve, melyek a többi urbériséget vesztett földesurak követelmé­nyei s járadékaival egy kategóriába eshettek, az említett 1853—1854-diki utasítások már in­tézkedvén, a kielégítés nagy részben már foga­natosíttatott is, lemezekre, vagyis általán véve az egyházi javakra nézve tehát, egy más, vagyis a jelen január 9-diki legmagasb rendelet szolgál zsinórmértékül. Addig is, míg ezen legmagasb rendelet szövegét egész terjedelemben s hivata­los alakban közölhetnők, sietünk annak főbb pontjait megismertetni. A papi jószágok részére járulandó s a földte­­hermentesítési országos pénzalapból kielégí­­tendő kárpótlási követelések, valamint a lejárt kamatjáradékok, úgy a kárpótlási tőke tekinte­tében , közvetlenül a földtehermentesítési orszá­gos bizottmányok, vagy a­hol már ezek felosz­lottak, a földtehermentesítési pénzalap igazgató­ságai által eszközöltetnek. Azon tartozási, ille­tőleg földtehermentesítési kötelezvények, me­lyek az úrbérkárpótlás lejárt járadékaira nézve a földtehermentesítési pénzalap által kiállíttatni fognak, az illetékes egyházi méltó­ságot viselő s a járadék hatására jogosított egyén nevére fognak szólani (2—4 §.). Ezen földteher­mentesítési összegek kiszolgáltatásánál azonban, épen úgy, mint az 1854 jan. 16-ki nyiltparancs határozványai rendelik , a már kapott előlegez­­vények hivatalos uton szintén be fognak szá­míttatni a kárpótlási tőkeösszegbe. Azon köte­lezvények , melyek a földtehermentesítési pénz­alap által az illető egyházi javak lejárt kár­pótlási tőkéire bocsáttatnak ki, a­meny­nyiben az alábbi intézkedés alá nem esnek, az illető egyházi adomány (prebenda) nevére Deézs, jan. 3. Nálunk ez idén az újévi szokásos tisztelgések elmaradtak, s a köszöntgetések megváltása czime alatt jótékony adományok gyűjtettek a mainzi lőporföllobbanás által károsult szerencsétlenek számára. Igen helyes gondolat volt puszta jó k­i­­vánságok­ helyet valóban jót tenni. Múlt vasárnap meglátogatom a helybeli vasár­napi iskolákat; — azért írok többes számot, mert itt felekezetenként elkülönítve és nem együtt egy helyen foly a vasárnapi oktatás. Ez iskolák Deézsen nemcsak fönnállanak, de szépen virág- Bzélandnak. — Ezen kárpótlási tőkék aztán,­­­zanak is, mint arról személyesen is meggyőzöd­­szintén egyik alkatrészét képezendik az egyházi tem. A vallási tárgyakból a­ papok, egyebekből adomány összes alapvagyonának s alatta állan­ az illető iskolai tanítók adnak oktatást és pedig hanak az egyházi jószág fönntartását­­ megérzé- minden külön dij nélkül. Az ily népoktatók s sét tárgyazó minden még fönnálló törvényes rend- iskolatanítók aztán kétszeresen megérdemlik, szabályoknak (5. §.). Az oly földtehermentes, hogy fizetésük javításáról gondoskodás történ­­tési kötelezvények , melyeknek rendeltetésük, jók. A vasárnapi tanonczok száma összesen - hogy valamely papnövelde alaptőkéjét képez- 100 körül jár. Legszámosabban szokták láto­­zék s gyarapítsák , az illető vallási alapítvány i­gatni télen, mivel nincs mezei munka ideje a nevére fognak szólani, s ugyanezen alapítvány részére kiszolgáltattatni. (6. §.) E rövid tartalmú, de igen nagy fontosságú in­tézkedésben a legfőbb hatalom igazságosságá­nak s szigorú jogszeretetének tanujeleit okvetle­nül föl kell ismernünk. Észrevehetjük ugyanis, hogy itt szoros megkülönböztetés van téve az úrbérkárpótlási jövedékek s a földtehermentesí­tési kötelezvényeknek, melyek tudniillik a kár­pótlási tőke kifizetésére vonatkoznak, átutalvá­­nyozására nézve, amazok az egyházi tisztséget viselők, emezek pedig egyedül az egyházi ado­mányjavak nevére határoztatván kiállíttatni. Miután tudniillik a kárpótlási tőkének alapja s föltétele nem egyik vagy másik egyházi személy javadalmazásán, hanem az egyházi jószág termé­szetén alapszik, nagyon jogszerű sőt szükséges, miszerint az az egyházi alapvagyonokhoz csa­­toltassék s úgy tekintessék, mint azok elválaszt­hatatlan alkatrésze; más tekintetben pedig igen méltányos, hogy az ezen kárpótlási tőkék után már részint előlegezett részint utalványozandó járadékok az egyházi tisztséget viselő egyén ne­vére iratnak, minthogy ezen járadékok valamint az egykor fönállott úrbéri állapot alatt, habár más alakban is, a javadalom egyéni élveze­tére tartoztak, v­agy most is jogszerűleg tekin­tendők azoknak. Abban továbbá, hogy a papnö­veldék alapítványait illető kárpótlási kötelezvé­nyek, szintén ezek nevére rendeltetik utalványoz­­tatni, az 1855. august. hó 18-ikán kelt , a római szent­székkel kötött egyezvény XVII-dik czik­­kének tekintetbevételét kell szemlélnünk. Hogy mely időtől kezdve fog ezen az egyházi j­avak kárpótlását tárgyazó legmagasb rendelet foganatosittatni,nincs ugyan határozottan kitéve, annak életbeléptetését ennél fogva az ált. polg. törvénykönyv 3-dik §. értelmezése szerint kell tekintenünk, s hatályosságának kezdetét számí­tanunk. TARTALOM : Hivatalos rész. Nemhivatalos rész. Politikai napi szemle. Az egyházi javak úrbéri kárpótlása. Föld­tehermentesítés Erdélyben. Levelezések: Deézs. (Vasárnapi isko­lák.) Miskolcz (A tiszamelléki tűz­kár­térítő társulat a pesti általános tár­sulattal egyesül.) Napihirek és események. Magyar akadémia (Jan. 11 -ki nyelvtud. ülés.) Austriai birodalom. Külföld, Anglia. (Ismét lord Stratford. Havelock tbk szándékolt kitüntetése. — Az oxfordi püspök levele a házassági elválási törvény ellen.) Francziaor­­s­z­á­g. (Mit mondanak a félhivatalos la­pok ,­­ mit az „Ind. beige“ a chinai ügyről. Oláh unionista küldöttség.) Olasz­ország. (Anglia és Nápoly közti állító­lagos közeledés. — A kanonokok megvá­laszthat­ásának kérdése a szárd kamrában.) Távirati tudósítások. ...p.S­z­i­n­h­á­z­i előadások — Börze. — Duna vizár­lás. T­á­r­o­z­a . (Pesti műtárlat.) HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i F­e 1­8­é­g­e m. é. dec. 31 legfelsőbb határozata által D­e­b1­o­n­i József ve­ronai kereskedőt egy embernek saját élte veszé­lyeztetésével a vizbefulástól megmentése elis­meréséül, ezüst érdemkeresztet legkegyelmeseb­ben földisziteni méltóztatott. A bel- és igazságügyi ministeriumoknak 1857 dec. 12-kén kelt rendelete, kiható Magyar, Horvát és Tótországra, az erdélyi nagyfejedelemségre a Szerb- Vajdaságra s a temesi bánságra, mely által az 1854 October 10-n kelt császári rendelet (bírod, tervlap 262 sz.) 2. és 23 .§-ban az alárendelt bírósági fo­galmi hivatalnokok elé a bírósági vizsgálat letétele végett kitűzött határidő 1859 január 1-éig hosszab­­bíttatik meg. *) Ő cs. k. Apostoli Felsége 1857 nov. 5-kén kelt legfelsőbb határozványával a magyar, horvát és tótországi, az erdélyi nagyfejedelemségi , a szerb vajdasági és temesi bánsági azon figyelőkre s az 1854 October 10 én kelt császári rendelet 2­ és 23 §§ értelmében a bírósági vizsgálat letételére köte­lezett egyéb bírósági fogalmi hivatalnokokra nézve, kik ezen vizsgálatot az előszabott három évi határ­idő alatt letenni elmu­lasztották, a határidőnek 1859 január 1-ig leendő meghosszabbítását a birósági fogalmi szolgálatból leendő elbocsáttatásuknak az említett császári rendeletben foglalt szentesítése mel­lett legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Báró Bach s. k. Gróf Nádasdy s. k. A kereskedelem, ipar lovag Schallhammer vatali tisztet Sopronban, ugyanott kinevezte. és közmunkák ministere János első oszt. postahi­­postahivatali ellenőrré A kassai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osz­tály Reinfuss Ferenczadóhivatali tisztet III. osz­tályú adóhivatali ellenőrzé­s Czehmanek An­tal II. oszt. adóhivatali segédet III. oszt. adóhiva­tali tisztté, és F­­ 11 a Gusztáv kassai orsz. fiókpénz­tári segéddolgozót III. oszt. adóhivatali segéddé, mind végleg az alatta álló adóhivatalokhoz kinevezte. Az egyházi javak urbérkárpótlása. Hűbéri jogállapotunk megoldandó bonyo­dalmaiból lassacskán kezdünk immár teljesen kibontakozni, mert miután az 1854. január 16-án kelt cs. kir. nyiltparancs alapján a jogosítottak SZ. Az „Oesterr. Correspond.“ egy kimutatásából, az Erdélybeni földtehermentesítés eredményeiről 1857. december végéig, kitű­nik, hogy ezen időpontig 855 járadék­ jogosított egyént illetőleg, kármentesítési sz­ör­tékében . . . . 5,459,860 4, s tőkésített kamat-hátralékban 949,956 14­/4 összesen : 6,409,816 181­­4 liquidáltatott. A földtehermentesítési pénz­alap számadására fizetendővé lett, az 1857 év végéig . 8,338,023 57 Folyók­ká tétettek, még pedig 1) rendes úrbéri előlegezésekben 3,588,559 91,4 2) rendkivüli (3 évi) előlegezé­sekben . . 3) (lejárt 8 évi kamatok) rész­fizetéseiben , (miből 3,251,200 ft kötelezvé­nyekben, s 22,519 ft 453 4 kr készpénzben.) 4) továbbá tőkésített kamathát­ralékokban, minden előreát­­vételek levonása után, 148 jogosítottat illetőleg (ebből kötelezvénye kb. 210,150 ft, készpénz 3,797 ft 56*/4 kr. 5) végre kármentesítési tőkék­ben, 43 jogosított egyén szá­márai törvényszéki odaíté­lés után (ebből kötelezvényekb. 179,998 ft s készpénzben 1,338 ft 47 kr. 1,080,467 58­­4 3,273,719 453/4 181,328 47 213,947 56­4

Next