Budapesti Hírlap, 1858. április (74-98. szám)
1858-04-20 / 89. szám
Pest, Kedd 80 sz. Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda: Egyetem utcza 1-iő sz. a. 2-ik emeleten. Kiadó hivatal van: Egyetem-utazóban, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP Előfizethetni helyben:a lapkiadó hivatalában, Egyetem-utcza 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesitve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. Előfizetési felhívás a „BUDAPESTI HÍRLAP" áprilisúnius negyed évi folyamára. Pest - Budán naponkinti házhozhordással . . . . . . . 4 ft Postán naponkinti szétküldéssel 5 ft A Budapest Hírlap kiadóhivatala. TARTALOM: Hivatalos rész Nemhivatalos rész Karácsonyi Gr. ur adakozása a nemz. muzeum számára. Izr. iskolaalapítás Monoron. — Politikai napi szemle. — A pusztatelkek, mint a magántulajdon tárgyai. Levelezések. Temesvár (Cs. k. gazdas. társulat. Vegyes.) Fülek (Uj rendezett tanács beigtatása.) Napihirek és események. Tárgyalási terem. (Végtárgyalás f. é. ápril 14 szerén a pesti cs. k. orsz. törvényszéknél ) Külföld: Anglia. (Pelissier fogadtatása Doverben. Parlamenti tárgyalás az útlevél tárgyában.) Francziaország. (Napoleon császár várt látogatása Münchenben. Az ellenzék jelöltjei.) Olaszország. (A turini kamarának az összeesküvési javaslatot illető első és második napi vitája. A Cagliari ügy.) Törökország. (A cserkesz complett.) Távirati tudósítások — Gazdaság ipar és kereskedelem. — Értesítvény. — Színházi előadások.— Börze — Megérkeztek. — Dunavizállás. Tárcza. (Vasárnapi levelek Bécsből.) HIVATALOS RÉSZ. A kereskedelem, ipar és középítészet ministere, Kugelmayer Emil postahivatali igazgatónak kért hasonló minőségbeni áttételét Temesvárról a budai postahivatalhoz jóváhagyta. A budai cs. k. országos pénzügy igazgatósági osztály Szomolány István alkalmaztathatás alatt lévő ideiglenes vonali fogyasztási adószedőt saját hivatali területén III. osztálya hivatali tisztté végleges minőségben kinevezte. Változások a cs. k. hadseregben. Kineveztetett: Plankensteini báró Räuber József ezredes a 11. Albert szász koronahg gy. ezredben, a 13. sz. Hohenlohe-Langenburg hg gy. ezred parancsnokává. Előléptettek : a 16. sz. Wernhardt gy. ezredben : Trentinaglia János alezredes, ezredessé és ezredparancsnokká, és mornoi báró Cattanei Károly őrnagy alezredessé ; a 24. sz. pármai hg gy. ezredben: piskapitzi báró Hangwitz Móricz őrnagy , alezredessé; Weinschedl Ferencz és Kuciejewski Konstantin első oszt. századosok a 30. sz. gr. Nugent gy. ezredben őrnagyokká; a 26. sz. Mihály orosz nhg gy. ezredben: lovag Depaix Gusztáv őrnagy, alezredessé; a 30. sz. gr. Nugent gy. ezredben : Wereszczynski József őrnagy alezredessé; a 34. sz porosz hg gy. ezredben : Slaweck i Károly első oszt. százados , a 62. sz. Henrik főleg gy. ezredben, őrnagygyá. az 56. sz. b. G o r i z z u 11 i gy. ezredben, wurmheimi nemes Wiedemann Károly alezredes ezredessé és ezredparancsnokká és makfalvai Dózsa Albert őrnagy, alezredessé; a 62. sz. Henrik főhg gy. ezredben , b. Holzhausen Hector alezredes,ezredessé és ezredparancsnokká, gr. Alt-Leiningen-Westerburg Victor őrnagy alezredessé és Dormus Antal első oszt. százados a 34. sz. porosz bg gy. ezredben, őrnagygyá ; az 0 cs. k. Apostoli Felsége nevét viselő tiroli vadászezredben : nemes 3 ch w a b Frigyes első oszt. százados a 18. vadász zászlóaljnál, őrnagygyámz . , a vadász-zászlóaljaknál : báró Burkhardt von der Klee Ferencz őrnagy a 16. z.aljnál, alezredessé; etenburgi nemes Hennevogel Márton első oszt. százados a 16. zászlóaljnál, őrnagygyá és a 23 dik z.-alj parancsnokává, és gr. Bernstorff von Wyldensteen inf Wetterseen Hugo első oszt. százados az 0 cs. k. Apostoli Felsége nevét viselő tiroli vadászezredben, őrnagygyá és a 4. vadász 7.-alj parancsnokává. A bécsi cs. k. udv. és államnyomdában a birodalmi törvénylap XII. darabja megjelent és szétküldetett. Tartalma: 43. sz. Az átvizsgált német austriai távirda-egyleti szerződés 1857. nov. 16-ról. A cs. k. Apostoli Felsége által 1857. dec. 28-án, s a többi szerződő államok által is már jóváhagyatott. Ezen darabbal egyszersmind a kir. törvénylap 1858. marcius hóban kiadott darabjainak tartalmi jegyzéke is kiadatott. A „Budapesti Hirlap“ f. é. mart. 2770 dik számának hivatalos rovatában, Csarada György császári tanácsosi czimmel felruháztatásának közlésébe a „Wiener Zig“ból átcsúszott hiba, miszerint „nyilvános ügynök“ áll „udvari ügynök“ helyett, ezennel kiigazittatik. NEMHIVATALOS RÉSZ. Beodrai Karácsony Guido földbirtokos ur a magyar nemzeti muzeum s különösen annak könyvtára számára 2000 ftnyi alapítványt tett, mely nagylelkű adomány ezennel köztudomásra juttatik. A monori izraelita fiók cultus-község Pest- Pilis megyében, saját iskolaképes ifjainak szabályzati oktatása s nevelése végett, egy iskolát alapított , egy tanítói állomást rendszeresített, mi kellő elismerés mellett köztudomásra juttatik. Pest, april 19. (Politikai napi szemle.) A politika ismét neki elevenedik; a szűk napok ugy látszik végüket érték s a bőségesek kezdődnek. Még a párisi conferentia is szégyenli magát s újra azt ígéri, hogy létre jö. Miként Párisból írják, a franczia császár erőnek erejével május 1-jén akarta e conferentiát összeléptetni, s egyedül Törökország kérelmére halasztó 14 nappal továbbra a meghatalmazottak egybegyűlését, úgy hogy május 15 én visszavonhatlanul meg lesz az első ülés — ha lesz! A conferentia a politikában ugyanaz, mi a bécsieknél a hajdani Stuwerfeie tűzijáték ; valahányszor egy ilyen hirdetve volt, mindannyiszor esküdni lehetett rá, hogy eső fog esni és hogy a mutatvány nem jö létre. Valahányszor a conferentia összeléptét jelentik , bizonyosak lehetünk arról, hogy valami közbejő s hogy ismét nem lesz belőle semmi, mig csak egyik szép reggel váratlanul meg nem lep, úgy hogy conferentia nélkül fekszünk le s conferentiával kelünk föl. Ezen conferentiai hírt tehát természetesen nem számítjuk azok közé, mik a politika élénkülését jelentik. Ide tartozik először az , hogy az angol koronás jogtanács a Cagliari-hajó lefoglaltatását törvénytelennek nyilvánító s így törvénytelennek a rajta elfogott két angol alattvalónak bebörtönöztetését is, mely miatt Anglia most a nápolyi kormánytól kárpótlást fog követelni. Ezen ügy legújabb fordulata valóban meglepő s a hires „tollhiba“ után sehogysem vala várható. Furcsa históriája is van ám annak a tollhibának, miként előre gyanítottuk s most bizonyosan tudjuk, a hibát nem a toll követte el, hanem a tollba mondó, azaz se a turini követ, se nem annak titkára, hanem a mostani angol kabinet, mely Clarendon politikáját nem helyeselte s igy követni sem akarta, de még sem bírt annyi bátorsággal, hogy ezt nyíltan kimondja A turini „Opinione“ most azon sürgönyt teszi közzé, melyet Clarendon lord 1857. dec. 29. Hudson turini angol követhez intézett s melyben neki meg hagyja ugyan,hogy tudakozódjék: váljon Piemont protestálni fog-e Nápoly eljárása ellen, de egyszersmind határozottan és körülményesen kimondja az angol kabinet e tárgyra vonatkozó nézeteit, melyek szerint Nápoly eljárása nem helyeselhető. Meglehet, hogy ezen fejtegetés csak a követség magán tudomásául akart szolgálni s hogy a követ ügyetlenséget követett el, midőn Cavoni gróffal mindent közölt, a mit tudott, de annyi bizonyos, hogy az angol kormány nézeteit se el nem ferdítette, se olyat nem közölt a piemonti kabinettel, amiről kormánya részéről hivatalosan ne értesült volna. Malmesbury lord más véleményen volt, mint Clarendon, s Erskine követségi titkárt szemelte ki magának bűnbakul, de a parlament komolyan kezdte venni a dolgot s igy a torykabinet jónak látta hamar más oldalra fordítani a köpenyeget, mielőtt még testének ezen fedetlen részét az interpellációk záporának kitette volna. Párisi tudósítások (ápril 15 től) már egész határozottsággal jelentik, miszerint az angol kabinet kevés nap alatt „egy kis kerüléssel“ ismét Szardinia-i felé fog közeledni, ami most valósággal be is következett. Nápoly ez által kínos helyzetbe jut; ha Anglia kárpótlási igényeinek jogszerűségét elismeri , akkor Piemont ugyanezen joggal kivonhat kárpótlást, s ha Nápoly megadja, ez Piemontra nézve oly diplomatiai győzelem, melynek utóhatását alkalmasint egész Olaszország meg fogná érezni. A szárd kamrában a sajtótörvény fölötti vita elkezdődött; Cavoni gróf a törvényt védte s tárczáját köté annak elfogadásához. A végszavazat nem sokára tudva lesz. Hanem a tárgyalás előtt még igen furcsa interpellátiót tett Crotti gróf. A londoni „Weekly Register“-ben Mazzini kinyilatkoztatja, miszerint Cavopi gróf a Pisacaneféle fölkelési kísérletnek részese s hogy ő — Mazzini — erre nézve bizonyítékokkal is szolgálhat, ha a piemonti minister őt azon eskü alól feloldja, mely szerint ez ügybeni közös részvételüket titokban kell tartania. Crotti gróf Cavourtól nyilatkozatot kívánt; ez csak annyit válaszolt, hogy a kormány politikájára nézve bármily felvilágosítással is örömest szolgál, de Mazzini vádjaira csak „megvető hallgatással“ felelhet. A cherbourgi vasút megnyittatása alkalmával a cherbourgi és bresti hajórajnak Cherbourg táján kellett volna központosulnia, de e pont Anglia közelében lévén s ily hajó-központváítás „félreértésekre“ adhatván alkalmat, legújabban azt határozták, miszerint a két hajóraj „nagyszerű tengeri gyakorlatainak kivitelére a higérai szigetek körül Francziaország délkeleti csúcsán, Marseilletől kelet felé fog egybegyűlni, úgyhogy Angliának legkisebb aggodalmasan úgysem volt!)se lehessen. Sőt, mi több, az angol királynét is meg akarják e gyakorlatok szemlélésére hívni, Pelissier megindítandja az ebbeli értekezéseket, Cowley lord pedig, ki szabadsággal haza utazik, hathatósan gyámolítandja. Azt mondják, hogy ez a nyugati alliance helyreállásának fényes bizonysága volna! Dehogy volna! Angliában a királyné a koronát viszi, de nem „csinálja“ a politikát s bármily tisztelettel viseltetik is Napóleon császár iránt,holnap mégis cserbenhagyja, ha az ország becsülete s érdeke így kivánja. A hírlapok Berlinbe is utaztatták Victoria királynőt, még pedig már május havában; a félhivatalos Zeit azonban e hírnek — legalább az időre nézve — ellene mond. A londoni parlament minapi tárgyalásai nagy figyelmet gerjesztettek; azon körülményben, hogy az indiai bili megbukott, nem csak Derby, hanem Palmerston vereségét is látják. Palmerston t. i. azt remélte, hogy — ha a Derby-féle bili megbukik — akkor az övé (Palmerstoné) ismét szőnyegre fog kerülni, ami Palmerstont valószínűleg ismét a hatalomra is segítette volna. Hogy ez ne történjék, Russell lord (kinek Palmerstonnak coalitiója nem jöhetett létre) különös fogással élt, azaz azt indítványozta, hogy az indiai ügyek semmi formaszerü bili, hanem egyes határozmányok által rendeztessenek s igy egy csapással mind a két bilit agyonverte. A ministerium pedig ez indítványra ráállt, mert ezáltal nyílt vereség nem érte, a parlament nem épen a torykabinet által előterjesztett, hanem, általában és elvben , minden bili ellen nyilatkozván. Ioter duos litigantes tertins gaudet, Derby és Palmerston küzdelmében Russell győzelmeskedtt! A tengeri védeszközök feletti vita nagy érdeket ébresztett különösen Francziaországban, hol diadalmas arczcal olvasták : mint magasztalják angol szónokok a franczia hajóhadat s mint kicsinyük az angolt ! Hanem ez régi taktika még Wellington lord korából; czélja csak az, hogy a parliament annál bővebben szavazza meg a megkivántató pénzt; az angol hajóhad azért mégis első a világon s a francziának tagadhatlan lendülése daczára is még soká első fog maradni, mindegy a birtokrendezés összes műveletében különösen pedig a legelői s az erdei haszonvételek illetékének kiadásánál. Miután ugyanis a törvény arról, hogy a puszta telkek birtokosainak legelő s erdőelkülönzés alkalmával járul-e valami illetőség — világosan nem rendelkezik, — s igy, mind az ily puszta telkeket biró volt földesurakra, mind a volt jobbágyokra nézve fontos dolog, azok lényegével tisztában lennünk, szabadjon azokat először is mint a magántulajdon, — s aztán, mint a hűbéri viszonyok tárgyait közelebbi elemzés alá vennünk. A puszta telkek (possessio deserta) tulajdonjogi fogalma nem az volt régi időkben a mi mainap, s ép ezért távolról sem volt a hűbéri viszonyok által annyira körülindáza, mint főleg már 1723. óta, midőn törvény által mondatott ki, miszerint, ha egyszer valamely telektől adó fizettetett, az többé ezen teher alól el sem vonathatott. A törvény ezen határozott pronunciatiójából világosan érthetjük, hogy a most mondott időszak előtt nem volt eredetileg minden puszta telek úrbéri természetű; érthetjük, hogy úrbéri természetet csak az által nyert, hogy jobbágy kézre bocsáttatott, s hogy végre mindaddig, mig a jobbágyi kézre nem került, a földesúr kétségtelen sajátja volt, s adó alá 1723-ban már nem mint ilyen, hanem mint olyan vetteték, mint mely egykor már jobbágy által műveltetett. Egyébiránt kitetszik innen az is, hogy ezen úgynevezett puszta telkek két nagy osztálylyal birtak, egyikbe tartozván a tisztán nemesi birtokokat képező puszták (praedia), a másikba oly puszta telkek (possessiones desertae), melyeken egykor földmivelő jobbágyok laktak , de melyeket azok vagy önként elhagytak, vagy a háborúk dúlásai miatt elhagyni kényteleníttettek. Eleintén, mig tudniillik az adóalap szorosan ki nem jelöltetett hazánkban, a puszta telkek mindkét neme, volt légyen az nemesi, avvagy jobbágyi, törvénykönyvünkben általában praediumoknak, azaz : a harczok martalékává lett üres telkeknek neveztettek (Verbőczi Triparte. Part. I. Titulus 24. §. 5. 6.), azon elnevezés „elhagyott telek“ (possessio deserta), mintegy megkülönböztetésül csak később vétetett használatba és pedig rendszerint oly értelemben, hogy azokat már jobbágyok lakták.Ezen szoros megkülönböztetésnek első nyomát törvényeink közt, különösen az 1547 diki 10-dik t. czikk első és negyedik pontjában találjuk, melyekben rendeltetik, hogy: „az adókivetők írjanak össze minden telkes jobbágyot, s valamint a városokban úgy a falvakban is számítsák össze azokat a kapuk szerint, s a kitűzött fizetési időkhöz képest, minden egyes jobbágytól egy forintot hajtsanak be; — kivévén azonban azon jobbágyokat, kiknek házuk a legközelebbi háborúban leégett s kik a régebben elhagyott pusztákon (in locis desertis, tehát nem praediis), újólag megtelepedvén, építkeznek. Három évi adómentesség biztosíttatván az ilyenek számára.“ Ezen megkülönböztetést a praediumok s deserták közt, két fontos körülmény a következendő századokban még élesebbé tette. Egyike volt e két körülménynek az elpusztult ország benépesítésének szüksége, másika az adózási rendszer meghatározása. S főleg az első, tagadhatlanul, hatalmas emeltyűjévé lett annak, miszerint a puszta telkek birtoklatában rejlő tulajdonjogi eszme is határozottabb alakot nyerhessen. Tudjuk a korábbi idők történetéből, hogy az ország törvényhozása visszaadá ugyan a földművelő osztálynak személyes szabadságát, költözködési jogát, de csak föltételesen, s kellő biztosíték nélkül. A fejetlenség s a háborúk minden szörnyeivel küzdő haza nem hallhatta az elnyomottak sikoltásait, s a zavarban, könnyen űzheté velük önkényes játékát a zsarnok, daczolva a törvény emberiesb szavával, megvetve s elcsavarva azt. A fejetlenség s a haló harczok szűntével azonban, midőn már erőszakos foglalás s hadi zsákmány nem, de csak a szorgalmasan művelt föld nyújthatott elegendő s biztos jövedelmet: a földművelő nép, a jobbágyság is nagyobb méltatásban kezdett részesülni. S mivel a béke csöndében a törvény is könynyebben foganatosítható, a jobbágy, ki eddig nem viszonyaiban, hanem inkább csak abban kereshető egyedüli támaszát, a mindinkább szilárduló társasági rend ernyőzetében szintén nagyobb bizodalmat kezdett mutatni sorsához ; fölkereste elhagyott vagy elpusztult telkeit, kedvvel fogott a földműveléshez. Más részről, az ettől irtódzó földesúr is belátta szükségét, hogy jobbágyi kezek nélkül meg nem élhet, s azért igyekezett azokat visszaédesgetni az elhagyott telkekre, sőt kedvezésekkel tetézni. A puszta telkek, mint a magántulajdon tárgyai. ■J A jelen birtokrendezést szabályzó törvények szerint, mint ez a mártius 2-diki cs. kir. nyiltparancs 6-dik §-jából is látható, a puszta telkek a mostani birtokosok kezénél hagyandók, azoknak teljes tulajdonai gyanánt tekintendők. A kimondott elv ezen általánossága szerint tehát mindegy , akár a volt földesurak, akár a jobbágyok birtokában találtatnak azok; azonban nem April 20.1858