Budapesti Hírlap, 1858. június (123-146. szám)

1858-06-03 / 125. szám

s egyenesen ellene fog dolgozni. Pedig R. nem megvetendő ellen, így okoskodik a tőzsde, s ezért sülyed a részvények keletára. Mi részünk­ről nem okoskodunk többé semmiféle hitelinté­zetről , gondolván: a tények eléggé szólnak, s csak megemlítjük azt, mi a hétnek nagy esemé­nye volt. — A minap egypár igen epésnek látszó észrevételt tevék az itteni részvénytársulatok szelleméről, kezeléséről s normális bukásáról. Egy újabb adatot nyújt a gőzmalom-társaság, mely 1% millió alaptőkével alakulva, évekig nem fizethetett részvényeseinek kamatot sem , s ez évben kivételkép 5%-kt adott ugyan, de igen „furcsa“ számadásai után ítélve, nem a legosz­­talék­ gazdagabb reményekkel biztat jövőre. — Egy gőzmalom, Bécsben, hol 600,000 ember big kávéval s „kaiserjemmel“ lel táplálkozik , nem boldogul­ pedig minden malom jó üzlet, mert akármi történjék, háború , rosz­termék, keres­kedelmi kicsis, marhavész — legalább kenye­ret minden ember eszik. Békés, május 26. Valahányszor az ország különböző részeiből némely községek ideiglenes rendezéséről veszünk híreket, mindannyiszor egy egy sugára villámlik föl előttünk a reménynek, mely az általános köz­ségrendezésnek nem sokárai behozatalával biz­tat bennünket. És hogy mi ez után sóvárgunk, az igen természetes. Figyelemmel kísérők a lapo­kat , még a­hol csak az ideiglenes rendezés meg­történt , mindenütt örömmel, régi sebekre irt hozó orvos gyanánt fogadtatott. — Hogy is ne ? mikor a múltból oly ziláltan jutottunk az annyi fontos, oly életbe vágó kérdésekkel foglalkozó, átalakulási jelen korszakba. Azért üdvözlünk mi a községi élet körében minden mozzanatot, mely e rendetlen állapot­ból kivezető ariadnei fonalat tünteti föl; azért esik nekünk jól az is, ha egy község élére értel­mes elöljárót látunk állíttatni, mert belorgani­­satio nélkül is, a kellő erőteljes képviseltetés által egy hatalmas lépéssel látjuk magunkat kö­zelebb a czél felé. Megyénkben Gyula városa eddig oly szeren­csés, hogy tanácsa rendezve van, administratió­­ját egy polgármester vezeti, a község érdekeit pedig egy okos, értelmes és közbecsü­lésben álló férfiakból alakított választmány képviseli. A többi községek még a régi lábon állanak, néhol azzal a különbséggel, hogy a fej az intelligencia köréből kerestetett ki. Hiszszük, hogy e szerencsében a húszezer la­kosú Békés város is nemsokára részeltetni fog, hisszük pedig azért, mert a közigazgatási orgá­numok jóakaratú gyámolításáról meg vagyunk győződve, és jobblétünk előmozdításának leg­első kezdeményezését is onnan várjuk. Azonban tanácsa Békésnek jelenleg is olyan van, mely a közönség érdekeit helyesen fölfogni nemcsak ké­pes, de az azok megóvására kellő eszközöknek is tiszta ismeretével, s azok fölhasználására kész akaraterővel is bír. „Hol a politikai administratio ezerágú teendői — ekként szól a békési elöljáróság egy köze­lebbi fölterjesztésében — annyira elfoglalva tart­ják a község elöljáróit, mint napjainkban, hol oly különnemű, egymástól lényegben egészen a különböző, mégis az állam közéletére oly sokol­­í­dalú, összeható befolyást gyakorló ügyek sza­kadnak össze, mint a községek kezében , ott a minden­napi tapasztalás óhajtatja, bár a köz­ügyek minden egyes ága szakavatott községek lelkiismeretes kezébe volna adva a községeknél is úgy, mint a felsőbb hatóságoknál már be­hozva van , mert így mindenki a tehetségéhez képest számára kijelölt cselekvési körben mo­zogván, az üdvös eredmény kimaradhatlan lenne, oly tiszta czélú irány és felügyelet mellett, mint a cs. k. hatóságok által, a községek fölött gyakoroltatik.“ E nézetből indulva ki az elöljáróság, elbeszéli, hogy a község jogügyeivel minő helyzetben áll. Elmondja, hogy aktív követelései behajtását bé­kés uton már nem eszközölheti, azok öszvege pedig hatóságilag a költségvetés bevételi ro­vatába íratott, hogy haszonbérbe adott jószágai és javadalmai fölött a bérlők irányában oly Ár­gust szeretne örül állítani, kinek minden tiszte csak a községi jogok éber őrzése lenne ; hogy a legelőnek a jogosítottak közti felosztásánál egy oly útmutató közremunkálásával szeretne élni, ki a törvényes igazság mérlegével kezében, min­dig mellette állana; elmondja, hogy a község legféltettebb vagyona, 764 holdnyi erdeje, már az új erdőtörvényekhez idomított kezelést kí­­ván; a mostkilenczed, csatornaügy a község és lakói kárának elhárítása és jogainak megóvása, s más esetek az elöljáróság véleménye sze­rint annál sürgetőbben kívánják egy jogtudónak alkalmazását, mivel a volt uradalommali birtok­­viszonyok végleges kiegyenlítése és elintézésé­nek ideje is épen itt van. Mindezeket elmondván az elöljáróság, arra kéri a megyehatóságot, hogy méltányolva hely­zetét a községnek, tekintve felelősségét az új Themissel ismeretlen elöljáróságnak: méltóztas­­sék megengedni az általuk oly fontosnak ismert községi ügyészi állomás életbeléptetését, s annak kétszáz forinttal díjazhatását. — A küldöttség, mely e fölterjesztést megyefőnök úrhoz megvive, azon biztosítást hozta magával, hogy a város ér­dekei kellő figyelemre fognak méltattatni, mi fölött úgy sincs semmi kétségünk. —thm — TÁROZA, ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT­ Elbeszélés. Ludwig Ottótól. (Folytatás. Lásd B. H. 121. sz.) A csókák, melyeket a harcz nyugalmukból föl­zavart , vadul repülnek át egész a kiszállóajtóig, s károgató felhő gyanánt lebegnek ott. Mélyen alattuk egy súlyos testnek lezuhanása az utcza kövezetére hallatszik. Egy feljajdulás hangzik föl egyszersmind minden oldalról. Halvány élő arczok néznek le egy még halványabb halottra, ki véresen fekszik az utcza kövezetén. Aztán a halvány megriadás,a feljajdulás, az összesietés, a közösszecsapás mint egy forgó szél terjed el a temetőtől az utczákon keresztül a város legtá­volibb zugáig. De fenn a magasban a felhők nem ügyelnek reá s megilletődés nélkül haladnak to­vább az ő nagy útjukon. Oly sok önkészítette nyomort látnak ide lent, hogy egyes eset nem indítja meg azokat. A világon mindennek megvan a maga hasz­nossága , ha arra nézve nem is, ki azt űzi vagy magán hordja, mégis másokra nézve. így az, a­mi szégyent hozott a Nettenmayr házra, egy még nagyobb szégyen elhárítója jön. Netten­mayr Fritz iszákossága az egész városban isme­retes volt; már mindnyájan látták őt részegen; semmi csoda,hogy mindenki, ki Nettenmayr Fritz halálát meghalja, azt ezen kicsapongásának róta föl. Ámde e fáradság is csak az elsőknek jutott; a többiek már kész történetet kaptak. Jó volt, hogy Nettenmayr házán kívül senki sem tudta, hogy ő Amerikába akart menni, és hogy ő maga, visszatérése alkalmával kevesbbé akarván fel­tűnni, dolgozó ruhájában, csak köpenyét vetvén magára, ült be a postakocsiba. A köpeny útköz­ben fekve maradt, s kiknek joguk volt azt vis­s­szakövetelni, természetesen nem jelentkeztek. Csupán dolgozó ruhájában tért vissza. Ki eluta­zásáról tudott, föltéve, hogy előbb haza ment s ott átöltözködött; ki vele visszatértekor találko­zott, azt hívé, a patabányából vagy valahonnan a munkáról jó. Senkinek sem jutott eszébe, visz­­szafelé ilyféle figyelemre alig méltatott körül­ményekre súlyt fektetni, miután nem kellett a történetet még előbb összeilleszteni, mert azt már készen kapták. Ehez járult, hogy a tett előtt rendes szórakozó helyén erősen ivott és vakmerészségével kérkedett.­ Ebben látta ő, ter­mészeténél fogva, kezdettől a tökéletes palafe­dezőnek legmagasb tulajdonát, és tevékenysége korában annak elég bizonyítványait is adá, me­lyek a nyilvánosság előtt ismeretesek is valá­­nak. Aztán azt nyilvánitá, hogy most akar csak remeket mutatni, s nagyon részegen ment a korcsmából a Sz. György tornyára. Mind oly kö­rülmények, melyek szájra kerültek és az egyszer alakult véleményt csak megerősiték. Szerencsés véletlennél fogva már az összes munkások eltá­voztak volt a toronyból; a lebukás előtti tusáról Apolloniuson kívül csak a csókák tudtak, melyek ott lakoztak. Az építész azonnal, hogy a törté­netet meghallotta, fölkereste kedvenezét s azt már készen vitte fel a torony padlására, hol Apolloniust kimerülve találta. Ekként senkinek sem jutott eszébe ettől kérdezősködni. Atyja lelki fájdalmát ismerve örült Apollonius, hogy a valódi tényállást senki sem sejtette; a testvér és az egész ház szégyenén senki sem segíthetett és az atyát megölhette. Az öreg úr kitalált, az el­veszett fiú szándékosan kereste halálát. Úgy ta­­lált, hogy helyesen cselekedett. Mindaz, a­mit hallott, azt mutatá neki, hogy a szerencsétlen a ház becsületét akaró megkímélni. Mégis nyug­talanná et annak lehetősége, hogy napvilágra jöhetnének még oly körülmények, melyek az ál­talános tévedést helyreigazíthatnák. De természe­tesen se a maga véleményéből, se a maga félelmé­ből nem mutatott semmit. Még magának Apolloni­­usnak sem mutatá azt, ki azon hitben, hogy az öreg úr is az egész város meggyőződését osztja, most előtte is elhallgatta azt, a­mitől azt tart­ható, hogy az atyát hasztalanul meg fogja ijesz­teni és nyugtalanítani. Ekként az első vélemény c­áfolatlan maradt, a törvényszékek nem talál­tak okot vizsgálat rendezésére, s a veszély, mely a család becsületét fenyegette, szerencsésen el­hárult. Egy estre aztán látni lehete a fekete ravatalt a zöldredönyös ház előtt, mely azon elnézett, hogy a maga róz­sás tekintetét igazolja.­­ Kissé távolabb egy csoportban álltak a nők és gyerme­keik,majd halkan suttogva majd tele figyelemmel, mely közben közben a nyugatlanságig fokozódott. Ugyanazon ösztön, ugyanazon érzemények, me­lyekkel a lakosság műveltebb rétege azon pilla­natot lesi, midőn a függönynek a költő megható alakjai előtt föl kell gördülnie; ugyanazon szük­ség vonza ide a kék kötényeket, melyek ott a város legszebb ruháit szokta össze­gyűjteni.­­ Közben-közben egy fekete köpeny háromszögű kalap alatt komor méltóságban halad le az ut­­czán s a ravatal mögött bemegy a házba. Végre megnyilik a kapu két szárnya. — A koporsó ott áll a ravatalon, a gyászlepel mind a kettőt be­fedi; lassan s egyenletes mozdulatban indul meg a fekete hullámzó tömeg; most helyére ért, mert a koporsóvivők megigazítják kalapjaikat. Felül fekszik a tetőző kalapács, melyet Bálint csiszolt ki, s azt mondja , hogy a­kit most ad­nak át a földnek , az becsületesen működött ég és föld között. A vén asszonyok édes könyeik­­kel mossák el azt, mi szenny emlékezetén fek­szik. Bensőleg fogadják egymásnak, hogy senki ne legyen palafedezővé , kit csak abban meg­gátolhatnak. — Veszélyes az a palafedező mesterség ott fenn ég és föld között; ezt hir­deti megrázó ékesszólással a férfiú, ki fekete lepel alatt ott a deszkák közt fekszik , bár mily néma is ő. — Aztán az öreg urat szem­­lélgetik, kit két vigasztaló vezet. — Úgy néz ki, mint maga a becsületes temetkezésnek szel­leme. — De az érdemes építész mellett álló kar­csú magas Apollonius fölött elfeledik ismét azon egész szelídséget, melyet azelőtt gyakoroltak; kiássák ismét a holtat a nedves sirvirágokból, melylyel emberi gyöngeségét eltakarák. Miatta a kalapács tele lenne a szégyen sötét rozsdájá­val, Apollonius az, kinek köszöni, hogy a szer­szám oly becsületfényesen fekszik utolsó ágya fölött. S várjon megérdemelte-e ő ezt tőle? Ezt egyik sem akarja állítani. Ha a halott a desz­káktól és a fekete lepeltől hallhatná őket, ismét egy­­yel többet kellene a testvérnek megbocsá­tania. Vagy­is meg nem bocsátania; ő semmit sem bocsátott meg neki, nem azt, mit Apollonius rajta, se azt, mit ő Apolloniuson elkövetett. S hátha még a testvérnek szemébe nézhetne, mely-­i­k­ből a halál minden boszuságot kitörölt, mely szemrehányást tesz magának, mert egy gonoszte­vőt látott ott, hol egy szerencsétlen őrültet kellett volna sajnálnia, még mélyebben bele meredt volna az ördögök irigységébe. Aztán a fia­tal nőre kerül a sor s a panaszos nők nemük módja szerint házasság­szerzőkké lesznek. S va­lóban­­ nekik igazuk van: szebb párt, olyat mely jobban összeillenék, mely egymásra annyira ér­demes lenne, mint ez, még a legmélyebben figye­lők sem bírnának az egész város keblében ta­lálni. A menet elhaladt a vörös sas mellett. Már ismét bált tartanak oda fenn, melynél Netten­mayr Fritz hiányzott; valóban unalmas egy bál! Hisz itt van ő! hisz itt van ő! hangzott a menet elé és fáradhatlanul elkiséré azt az utcza hosz­­szában. Azonban derekasan ezúttal még sem me­hetett. Ugyanazon út volt ez, melyen Nettenma­yr Fritz visszahaladt, miután a legényt elkísérte volt. Akkor kérelmében a testvért látó a tetőző kalapács és a hullámzó fekete lepel alatt éb gyászolva ment mögötte. Most megfordítva lett az valóvá, de Apollonius valóban érzé azt, a­mit a testvér csak mutatott. S mindig tovább haladt a menet azon utczán végig, melyen akkor Nettenmayr Fritz bejött volt. S künn a kapu előtt ismét összefolytak a füzesek ködökké vagy a köd szétfoszlott füzesekké. Innen és talnan ködférfiak ködbullákat vittek a valódi mellett. A keresztúton, hol Nettenmayr Fritz akkor a le­gényt a ködben eltűnni látta, ma ő maga tűnt el benne. Várjon örülne e, ha valaki megmondaná neki, hogy viszont látni fogja a­ barátot ? Ismét el fogja őt kisérni a hová ? És most viszik ki őt Tambachban. Sok beszélni valójuk van egy­mással. Nettenmayr Fritz megmondhatja a le­génynek, mily gondosan költötte ki ama gondo­latcsk­át, melyet ő oltott bele, egész a kötél el­­metszésig,s a legény volt urának, hogy azon kö­télmetszés alatt lett szerencsétlenné, melyet ő tett. A pap, ki Nettenmayr Fritznek sirbeszédet tart, mert­­ Nettenmayr Fritzet egész tisztelettel temetik el, mely csak osztályát megilleti és pénz­ért kapható — nem tudja, mily borzasztó thema kerüli el figyelmét. (Folytattatik.) NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, junius 3. * Az Ő cs. k. Fensége Hildegard Főherczeg­­asszony magas pártfogása alatt álló pesti első böl­csőde május 21-kén tartá fönnállása óta harmadik közgyűlését nm. Forray-Brunszwik Julia grófnő el­nöklete alatt. Mely alkalommal az egylet ernyedet­len buzgalma igazgatója Rotmanith Antal ur né­hány meleg szavakkal érinté az intézet gyarapodá­­sát és azon örvendetes tényt közlé, hogy mártius hó­r­ka óta már a második bölcsőde is megnyittatott a Teréz-külvárosban és hogy ez az irgalmas szüzek gondoskodására bízatott. Erre Banovicz titkár­­igye­kezett ezen emberbaráti intézetnek czélszerűségét vallási szempontból kiemelni, a midőn a bölcsőde jeles orvosa Fromm Pál tudor az intézet különleges működéséről egésségi, anyagi s erkölcsi szempontból tárgyavatottan értekezett és velősen fejtegető az in­tézetnek áldásdús működése általi hasznosságát. A bölcsőde igazgató testülete az alapszabályok értel­mében leköszönvén, fölkéretett az intézet további vezetésére, mely tisztet a jótékony czél tekintetéből újra szivesen magára is vállalta. — A jelenvolt ta­gok többjei, nagylelkűen oda áldozott filléreiknek ily áldásdús kamatozása fölötti örömükben, újabb ada­kozásokat tevének: ő amaga az elnöklő grófnő 50 pftot, Fischer Anna asszonyság 10 aranyat, továbbá Fromm Mária asszonyság, nt. Sujánszky Antal pest­józsefvárosi plébános, és Kriegler József a pesti fő­­s elemi iskolák igazgatója évenkint 5 pforintot, tiz éven által nagylelkűen ajánlanak, mely kegyes adományok öröm- és hálanyilatkozattal fogadtattak. Végül több a bölcsődét érdeklő üdvös intézmények létettek , különösen pedig hála szavaztatott dr. Fromm Pál intézeti orvos, úgyszintén Jármai Gusz­táv gyógyszerész uraknak, hogy az intézetnek or­vosi segítséget és a szükségelt gyógyszereket díjazás nélkül nyújtani sziveskedenek. * A sz. István-társulat főtiszt. Danielik János kanonok s alelnök elönlése alatt f. hó 1-jén tartá választmányi gyűlését, melynek tárgyai közöl meg­­említendőnek véljük : 1) A ruthen-ajku egyesült gö­rög katholikusok részére a társulat pártfogása alatt megjelent néplap elhárithatlan akadályok miatt meg­szűntnek nyilváníttatott. 2) A társulat két hasznos munkát vállalt bizományba : Grynaeus Alajos cz. kanonok s egyetemi theol. tanár urnak „Egyházi történelem a kath. gymnasiumok fölolvasmányaira“ czimű munkáját, és Huszár Károly fehérmegyei áldozár által kiadott „Julia és Mária. Levelek a kath. isteni tiszteletről“ czimű szépkiadásu köny­vet. 3) A társulat könyvtárába beküldettek: Asza­­lay József „Eszmék az életnap fogyatkozásai és leáldoztáról“ s főtiszt. Mészáros Imre alesperes „Népnevelési közleményeinek“ 1—5 füzete. 4) A kiadandó encyclopaedia előleges tervének készítésére kinevezett bizottmány egy általános tartalomjegyzék elkészítésével egy külön egyén megbízatását találván szükségesnek, a választmány e czélra Török János tag urat jelölte ki. 5) Az „Adoro te devote“ czimű pályahymnusok közöl a jutalmat nyert fordítás ké­szítője S­z­e­p­e­s­y Imre kegyesrendi tanár. A jutal­mazott hymnus a kath. néplapban jelenik meg. 6) A társulati nagy­gyűlés megtartására october hó eleje tűzetett ki. 7) Az ügynökség bemutatja azon aján­dék könyvek — mintegy 1000 péld. — jegyzékét, melyek a moldvai, bukaresti és bukovinai kath. ma­gyar telepeseknek küldetnek. 8) A társulatnak má­jus havában két alapitó (gróf W­a­­­d­s­t­e­i­n János és Schmid Szőrén cs. iskolai tanácsos) és 37 ren­des taggal gyarapodott. * Tegnapelőtt azon különös találkozás történt, hogy Budapest mind a három színházában jutalom­játék volt. A nemz. színházban M u n­k á cs­y k. a., a pesti német színházban: Schiller k. a. s a bu­dai nyári színházban Treumann úr jutalomjátéka. * A nemz. színpadra közelebb várt vendégművé­szek felől úgy értesülünk, hogy Bogdanoff Nata­lie k­­a­ tánczművésznő e hó közepén, Charton- D­e­m­e­u­r énekesnő pedig jövő hó közepe táján fog föllépni. * Esztergomból írják: A bibornok hg-primás ő eminentiája által ezelőtt egy évvel megnyitott, s a hold, szűz Mária szeplőtelen szivéről nevezett tár­sulat , melynek föladata a bűnösök megtéréséért az Istenanyához könyörögni, jelenleg már 4000 tagot számlál. Ő eminentiája a társulat élére főtiszt. O r­­d­ó­d­y esztergomi kanonok urat állította. * A balassa­gyarmati jótékony hangverseny a b. gyarmati tűzkárvallottak javára — melyet annak idejében oly melegen ajánlottunk a t. ez. közönség figyelmébe, a megyeszerte eladott jegyekkel 1 200 pártot jövedelmezett. Füredi népdalosunk e hang­versenyen díjtalanul működött mint illik. A műutja folytán többször említett gordonka­­művésznő S­z­u­c­k Róza k. a.,ki jelenleg Bukarestben van, mint hírlik, valószínűleg Konstantinápolyt is meglátogatja. * A „Kr. Ztg.“ szerint Mannlicher Gusztáv cs. k. ministeri titkár úr a bánya- és huta-férfiak bécsi nagy­gyűléséről Brassóba visszaérkezett, és mint előadásából értesül, a brassói vas- és szénbá­­nyaműnek egy bányamivelő és huta-részvényes egyesületté leendő átalakítása a bécsieknél, sőt a magasabb államférfiak körében is a legmelegebb részvétre és gyámolításra talált. A brassói vas- és szénbányamű már teljes tevékenységben van ez át­alakítás létesítésére, melyhez a szükséges eszközök már biztosítva vannak. Az engedélykérésre szüksé­ges előterjesztvény egy közelebbi összejövetelben fog a résztvevők által elkészíttetni. * Azon tömör ezüst zongora hangjegytartón, me­lyet több tisztelője Liszt Ferencznek ajándékozott, Beethoven és Schubert mellszobrai közt Liszté is lát­ható. Egy babérkoszorú árnyékában e név olvasható „Liszt Ferencz“. A koszorú fölött jobbról, részben felhők közé takarva egy csillag lefelé bocsátja suga­­rait. A lombfonadékból jobbra s balra szalagok len­genek, melyeken e nevek: „Fantasia“, „Transactio“, „Symphonia“ és „Missa“ azon főirányokra emlé­keztetnek, melyeket Liszt művészete követ. * A párisi akadémia 1856 ban díjat tűzött ki a legjobb költeményre a krími hadjáratról. E díj a múlt évben nem adatott ki, nem mintha a pályá­zók hiányzottak volna, hanem mivel a sok be­érkezett költemény közt egy sem találtatok dijra méltónak, mi azt mutatá, hogy könnyebb egy nagy hadjáratot sikerrel folytatni, mint azt jól meg­énekelni. Ez évben e dij egy D a y e­r nevű fiatal költőnek ítéltetett, kinek műve e franczia akadémia augustusi nagy­gyűlésében fog felolvastatni. Tárgyalási terem. Végtárgyalá­s a 42 bankjegyhamisító ellen a budai cs. k. országos törvény­szék előtt. XXIV. (Folytatás.) „Egy további és igen fontos gyam­ok igy folytatja az államügyész beszédét, Sir Károlynak saját, bár törvényszéken kívüli és indirect de azért tagadhat­­­lan vallomása, melyet a Va. Sándor társának, tehát ugyanannak, kinek házánál a bankjegysajtó műkö­dött, még 1856. áprilban a pesti börtönben irt, és mely az utóbbinál, midőn azt titokban olvasná, felta­láltatott. Ámbátor Sár Károly tagadja, hogy ő leve­leket vagy czédulákat irta volna, de a szakértők ki­mutatták, hogy az saját kézírása“. Az államügyész úr e magyarul írt levelek egyikét felolvassa : „Sándor bácsi ! A­mit ön ott bevallott, nem érvényes, itt újra ki­kérdezik az embert, ha nem akarod, hogy mindene­

Next