Budapesti Hírlap, 1858. június (123-146. szám)
1858-06-03 / 125. szám
Pest, Csütörtök Június 3.1856. 125. Sierkesitfii iroda: Egyetemutcza 1-böt, a 2-iki emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, l'öldszint Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj: Vidékre: félévre: IQ frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben : félévjre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedigrékr2 számittatik. r— Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bér mennek. Ove egyenesen a kiadóhivatalhoz utasítandó!.. TARTALOM: Hivatalos rész. Nemhivatalos rész Adakozás. — Politikai napiszemle. — Gyakorlati tájékozások a mérnöki munkálatok körül birtokrendezésünkben. I. Levelezések: Bécs. (Az uj pénzláb okozta intézkedések. Rothschild kilépte a hitelintézetből.) Békés (Községügy.) Napihirek és események. — Tárgyalási terem (A bankjegy-hamisítók XXIV.) Külföld: Anglia. (Disraeli beszédének utóhatása.) Francziaország. (Az értekezlet. Az adriai tengeren levő két sorhajó. A jótékonyintézetek javait illető rendelet.) Olaszország. (A nápolyi király határozata a választott bíróság ügyében.) Spanyolország. (A madridi ministerek teljhatalma.)Törökország. (A csapaterősitések iránti rendszabály igazolása.) Távirati tudósítások. — Dunavizá 1rás. Tárcza. (Ég és föld között. Elbeszélés. Folyt.) HIVATALOS RÉSZ. Ö cg.kir. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által Wiedemann Ernő cg. k. őrnagyot az 56. sz. gyalogezredben, az austriai birodalom nemesi rangjára „nemes“ disz- és „warnheimi“ melléknévvel legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. ápril 24-ki legfelsőbb határozata által legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Bauer Tivadar az alsó-austriai leszámítoló társaság igazgatója és bécsi spanyol királyi consul, a spanyol királyi III. Károly rend kiskeresztjét elfogadhassa és viselhesse. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. máj. 17-ki legfelsőbb határozata által dr. Massalongo Ábrahámot Veronában az Instituto Veneto di scienze, lettere ed arti rendes tagjává, és Gavani Antalt ezen intézet valóságos tagját, nyugalmazott rendes taggá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. május 16-ki legmagasb kabineti irata által Stuhlreiter Józsefet a tiroli rattenbergi járási hivatalnak nyugalomba helyzett hivatalszolgáját, sokévi hü szolgálata elismerésem ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. . . . cs. k. Apostoli Felsége f. é. máj. 9-ki legfelsőbb határozata által dr. Odescalchi Antal lyceumi tanárt és ideiglenes igazgatót a di Sant Allessandro milánói cs. k. főgymnasiumban, a bölcsészet rendes tanárává a paviai egyetembe legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott, nemhivatalos rész. Wabrosch József ur, itteni selyemáru-kereskedő, az Arad közelébeni Sz. Anna helység tűzvész által károsult lakosai javára húsz pftnyi összeget adott át a budapesti cs. k. rendőrigazgatóságnak, mely összeg haladéktalanul rendeltetési helyére juttatott. Pest, június 2. (Politikai napi szemle.) „Excessit, evasit, erupuit“, — elment, elillant, ellopódzott, t. i. a két franczia hadihajó a gravosai kikötőből; ennyi bizonyos ! Már most az a kérdés , hogy hová ment? Haza? Dehogyis! Ha a gyermek azzal fenyegeti szikéit, hogy vízbe ugrik s e végre hazulról elmegy, legalább egy kicsinyt körül kell járnia, habár öngyilkossági szándékairól régen lemondott, s ha a franczia kormány oly zajos demonstrátiót kezd, nem lehet azt amúgy hamarjában egyszerű hazatéréssel befejezni, hanem proforma még ide oda kell nézni és csak azután egész csendben hazasompolyogni, midőn már mindenki régen megfeledkezett az elmenetelről. Azt mondják, hogy a két franczia hajó Görögország felé vette útját; úgy rémlik előttünk, mintha csak e napokban olvastuk volna valahol, hogy a görög kormánynak is panasza van a porta ellen s hogy Montenegro példája által bátorítva, a maga perpatvarát szintén „euró-Apai“-vá akarná tenni; meglehet, hogy a franczia hajók odamenetele ezzel összefügg, vagy talán csak sétautat tesznek, nehogy a gyors visszatérés miatt Toulonban kinevessék. A touloni hajóhadtól elvált többi hajó még mindig a hyérai szigetek táján föl s alá jár, nyilván nem azért, hogy a harcz színhelyéhez közelebb legyen, mert hiszen e tekintetben Toulon és a hyerai szigetek közt nem igen nagy a különbség, hanem hogy készségben maradjanak s a kikötői élet kényelmeitől egy kicsinyt elszokjanak. Tehát a láthatár a franczia hajók visszavonulása daczára sem egészen tiszta, sőt még orosz Lengyelhonból is tetemes hadi erő központosításáról, illetőleg a már ott levőnek szaporításáról értesítenek. Az ott szállásoló katonaság mindenesetre sokkal több, mint a mennyi a belnyugalom fönntartására szükséges ; majdnem kézzelfogható, hogy e nagyszerű készületek máshová néztek s leginkább a montenegrói viszály keletkezése perezében rendeltettek el. E tekintetben jellemző s egyszersmind megnyugtató az, hogy Austria nemcsak nem szaporítja galicziai hadsergét, hanem még diplomatiai tudakozódást sem intézett Oroszországhoz a lengyelhoni csapatközpontosítások ezélja iránt. Míg a párisi conferentia a Dunafejedelemségek szervezetének elveit megállapítani törekszik, valóságos versenyfutását látjuk a trónigénylőknek , kik — nem kérdezvén azt, minő leend az általuk kormányzandó ország szervezete , minő jogok, minő kötelességek járnak majd a fejedelmi méltósággal, a tout prix hoszpodárok akarnak lenni, természetesen nem annyira az illető országok, mint a maguk érdekében. Ezen versenyzők közöl legnevezetesebbek Stirbey György , a hajdani Koszpodár fia , aztán Bibesco Miklós, ki jelenleg franczia szolgálatban áll , továbbá Ghika herczeg unokaöcscse, Talleyrand franczia meghatalmazottnak kegyencze, végre — és ezen legveszedelmesebb vetélytárs csak utóbbi napokban lépett föl — Kantakuzeno János, kit Anglia ajánl, ki iránt a porta jól van hangolva s ki a minap Bécsbe jővén, ott is igen jóakaró fogadtatásban részesült. A Kantakuzeno család régi görög család, mely hazánk történetéből is eléggé ismeretes; e családból már több moldva-oláh hoszpodár származott, később Oroszországban telepedtek le a Kantakuzenók és György és Sándor testvérek a görög szabadságháborúban tetemes részt vettek; mind a kettő a híres hetória (szabadsági frigy)tagja volt. 1821-ip Ypsilanti Sándor herczeggel Moldvába ment. A nevezett három hatalom segélyével tán nem lesz nehéz János herczegre nézve sem a maga nevét a jelen évtized történelmével is kapcsolatba hozni. Turini lapok felötlő makacssággal hirdetik, miszerint Bécs és Páris közt „szakadás“ készül, az Espero, mely Cavour gróffal némi összeköttetésben áll , e szakadást „elkerülhetlennek“ mondja. Az ember könnyen hiszi azt, amit óhajt, de eddigelé még semmi sem mutat arra, hogy a feszültség ily fokra hágott volna, sőt legújabban ismét úgy hallatszik, miszerint Hübner báró mégis meghívást kapott Fontainebleauba, ami a mai politikusok többsége előtt mindenesetre a jó egyetértés helyreállásának jeléül fog tekintetni. Angliában még mindig Dizzi (így hívják Disraelit, miként Palmerstont familiariter Pamnak nevezik) tehát Dizzi beszédével foglalkoznak s azt találják, hogy Dizzi bizony igen merész ember ; a lapok macskazenéje még folyvást tart; s túlpróbául s egyszersmind annak kimutatására , hogy minő respectussal vannak a toryministerek iránt, hiven lefordítjuk az „Advertiser“ néhány sorát, mely ekként szól : „A szorultság napján , mely nem lehet távol, ők (a toryk) ismét pityeregni fognak , mint ír koldus, és farkukat lábaik közé szorítani, mint a fürj és zeb, ha egy darab kenyérhéjért urának lábát nyalogatja, de a szabadelvűeknek erre nem szabad hajtaniok; az egész ringyrongyot Downing-streetből summariter ki kell csapni, hogy ordítva szaladjanak el, mint az elpártolt ko,mondor!“ — Valódi kutya stylus! Gyakorlati tájékozások a mérnöki munkálatok körül, birtokrendezésünkben. I.szenve okait, ezeket nagy részben a mérnöki munkálatok gyarlóságában s czéliránytalanságában, sőt gyakran, a mérnökök maliversatióiban vélik föltalálhatni, úgy vélekednek, hogy pénzzel 8 észszel, minden czélt el lehet érni a világon. Dannét az arany ellen maga a réz torony sem tudá megőrizni. Ha e véleményben lehetne is valami, ha fordulhatnak is elő példák a birtokrendezéseknél, melyek szerint a munkálkodó mérnök eljárása a gáncsot megérdemli, nem vagyok azonban hajlandó e véleményt föltétlenül aláírni, mert képtelenségnek tartom egyes visszaélésekért igazsággal nyomhatni bélyeget egy egész műveit s becsületes osztályra , a melynek öözérdekeink gyakorlati megoldásában oly sokat köszönünk , s mely egészben véve annyi fényes példáit adta s adja naponkint ügyszeretetének s becsületességének. Hanem megvallom, hogy a tagosítások közül bizony tapasztaltam, s tapasztalok magam is a mérnöki munkálatokban oly hiányokat s fogyatkozásokat, melyek képesek elkedvetleníteni el mind a köznépet, mind az értelmes közbirtokosokat a birtokrendezések nagyszerű műtételétől. Tapasztalom pedig e hiányokat leginkább a következő esetekben, úgymint 1) A birtokoknak tagosítás előtti fölmérése körül; 2) A hitelesítéseknél ; 3) Az osztályozásoknál; 4) A tervkészítésnél; 5) A tagosítás előtt s után előforduló birtokfogyatkozások eseteinél; 6) A kihasításnál általában ; 7) A becsleges földosztásoknál. S minthogy a jelen perczekben, midőn épen e sorokat közlöm, a vidékre különösen azon czélból rándultam ki, hogy e tárgyak közül a helyszínen gyűjtsék tapasztalását az, ime közlöm azokat a mint láttam, hallottam s tapasztaltam. Kezdem ennélfogva mindenek előtt az első pontnál. Tudjuk, hogy az egész birtokrendezésnek kiindulási pontját s egyik legfontosabb tényét a határ fölmérése teszi. Ennek oka és szüksége a dolog logikai rendén kívül, leginkább az úrbéri viszonyokban s a máriateréziai úgynevezett eredeti szabályozásban rejlik. Az első eredeti szabályzás alkalmával ugyanis a telki állomány mennyisége bizonyos mérték szerint meg volt ugyan határozva, de mivel az úrbéri szabályzás végrehajtásának gyorsasága , az országnak és birtokviszonyoknak még akkoron igen fejletlen állapota nem engedte, hogy a meghatározott mennyiség a föld mérése útján dolgoztassák ki: innen már kezdetben hibák csúsztak be a szabályozásokba, — ugyanazon szabályozásokba, melyek a jelen birtokrendezésnek is alapjául szolgálnak. Régibb időkben az ily fogyatkozások s hibák kijavítására az rendeltetett, hogy kiigazítás — rectificatio — vagy rendbeszedés — regulatio — által hozassanak helyre. Az úrbéri rendbeszedés, szabályozás vagy kiigazítás tehát azon törvényes munkálat volt, mely által a volt földesur és jobbágy tulajdonjoga valamely határra nézve tisztába hozatik s mindegyik fél birtokának mennyisége, minősége , kiterjedése megállapíttatik. A birtokrendezésnek — illetőleg tagosításnak — tehát, most is a rendbeszedés képezi alapját, ahol, mint az első eredeti szabályozások alkalmával, a határ fölmérése, vagyis a jobbágytelkek régi állapotának (status antiquus) mérnöki fölmérése s a dűlők osztályozása szolgál kiindulási pontul, s a későbbi munkálatokban is delejtáál. Ezen fölméréseknél azonban, a munkálkodó mérnökök nem tartanak mindenütt egyenlő rendet ; nevezetesen: az ezen fölmérésekkel kapcsolatban álló egyéb munkálatoknál ritkán dolgoznak úgy, hogy mind a hüllök szerinti fölmérés nyomán kiderült birtokmennyiség észletét kitennék, mind egyszersmind az egyéni birtoklás szerinti mennyiséget. Még ritkábban történik , hogy e kettőnek összehasonlításából kiderült eredmény szerint vennék föl a különzéket (differentiát). Ezen mulasztásból aztán az következik, hogy egyiknek vagy másiknak földbirtoka kihagyatik; következik, hogy átcseréltetik ; hogy azon mennyiség, melyet az egyéni birtoklat szerinti fölmérés eredményezett, nem üt össze a határ térfogatának észletével. Teszem , fölméretvén az egész határ, találkatik benne például 1500 hold; de összehasonlíttatván az egyéni birtokmennyiséggel, nem jő ki csak 1500 hold ; ami annak jele, hogy a fölmérés hiányosan történt, s amidőn aztán a működő mérnök arra van kényszerítve, miszerint az ily szembetűnő különzékek elfátyolozása végett majd egyik majd másik tulajdonoban vannak közöttünk, kik keresvén a népnek birtokrendezésünktől idegenkedő ellenmai szent ünnep miatt lapunk legközelebbi száma jun. 5-én jelenik meg. szá nodnak ily vagy amolyan mennyiségben fölvett birtokából egészíti ki a fogyatkozásokat. Az ily eltuschírozások nyomán készíttetvén aztán a térkép és földkönyv, az elkövetett hibákra és tévedésekre még a hitelesítés alkalmával is fölötte nehéz rálőni, s a baj a maga valóságában többnyire csak a kihasításoknál mutatkozik, midőn hogy igazságos jogos kiigazítás történhessék, vagy az egész munkálatot meg kell semmisíteni, vagy egyesség útján vagy akkér helyrehozni a dolgot, hogy a közösből s a földesúr egyéb tulajdonából pótoltassák ki a hiány. Hogy men-nyi bajjal, kellemetlenséggel s nehézségekkel jár aztán az ily kiegyenlítés, jól tudhatja mindaz, aki az ily eseteknek szemtanúja volt, vagy maga is érdekelve lévén , azokban részt vett. Nehogy azonban ezen tények magyarázatában egyoldalúságokba, vagy ami még gonoszabb, gyanúsításba essünk, ki kell mondanunk, hogy az ily hibáknak okai legtöbbször nem a mérnökökben keresendők, hanem számtalan esetben maguk az érdeklettek azoknak okozói. A tulajdonosok ugyanis, — főleg a volt jobbágyok — általában oly hanyagok s közönyösek a mérnöki munkálatoknál, hogy midőn a régi birtokállapot fölmérése történik, ki sem mennek a határra, hogy holdankint s darabonkint megmutatnák a munkálkodó mérnöknek, miszerint itt vagy amott mivel, s mennyivel birnak , hanem vagy valamely korhely csőszt küldenek ki Útmutatóul, vagy valamely járatlan napszámost, a ki hibásan jelöli ki s mondja be az állományokat, a mesgyéket s hüllőket, s gyakran a legjelentékenyebb parcellákat is kifeledi, s igy a mérnök természetesen nem tehet jó munkát, azt pedig nem kívánhatni tőle, hogy az egyesek birtokállapotának csalatlan kitudása s nyomozása végett hónapokat vesztegessen. Ezen bajok megelőzése végett igen czélszerűnek s szükségesnek vélném, ha a községelöljárók a fölmérések vezetése s gyámolítására, mindenütt ahol tagosítások vannak, e következő intézkedéseket tennék mulatlanul : rendelnének ki tudniillik egy két-három tagból álló bizottmányt a fölmérésekhez, mely bizottmány a mérési munkálatok bevégeztéig folyvást künn volna a határon a mérnökkel, s ezt utasítná, tájékozná, sőt nemcsak, hanem akkorra, midőn valakinek birtoka fölmérés alá jő, a tulajdonost azonnal s annyiszor a mennyiszer szükség, a hüllőre kirendelné, hogy az önmaga jelölje ki birtokának fekvését, mennyiségét, mésgyit stb. így a mérnökök tagadhatatlanul ritkán követnének el hibát, a tulajdonosok pedig bizonyára több megnyugvást nyernének, mint minden rectificatiók- a complanatiókból. Bécs, jun. 1. A Az uj pénzláb behozatala sok dolgot ad a közigazgatás legmagasb közlegeinek; különösen a pénzügyministeriumban több rendbeli bizottmányok foglalkoznak az e tárgyban szükséges kiviteli intézkedésekkel, tarifák, közkönyvek új rendezésével, mint például, hogy egy concret esetet említsünk, a dohánybeváltási s eladási árak reductiójával sat. Véghetetlen bonyodalmat okozott volna a vámszabványnak az új pénzre áttétele, s a legegyszerűbb mindenesetre, ha az, mint hallani, eddigi formájában meghagyatik, mi tettleg 5% reductióval egyértelmű, ámbár az egy negyed forintnál kisebb (krajczár) tételekre nézve szerintünk mégsem oly egyszerűen lehetene majd eligazodni. A hitelintézet kormányzó tanácsából Rothschild úr kilépett, s a részvények keletára (parce que, vagy quoique) 20 fttal sülyedt azonnal lejebb. Ha e tárgy oly kényes természetű nem volna, érdekes lenne azon kérdést mélyebben is szemügyre venni, melyet jelenleg csak cum cautela szellőztetnek lapjaitok : mit veszt a hitelintézet ezen pénzhatalmasság kilépte által? mit nyert eddig jelenléte által ? — De a tőzsde gyakorlati szempontból indulva ki, egyszerűn igy okoskodik: addig, az igaz Rothschild úr mint a hitelintézet tanácstagja oly határozatok hozatalát támogatá, miket tán magára nézve nem tartott veszélyeseknek; s ha mégis ellenkező határozatok jöttek létre (mert különösen az utolsó tanácstag választása óta a híveivel kisebbségben volt, et hinc illae lacrimae —t. i. kilépése a tanácsból) jó előre volt alkalma arról értesülni,s a rendelkezésére álló nagy erővel ellensúlyozni, ez által a hitelintézet műtételeit talán sub rosa meghiúsítani sikerült néha, de bizonyos tekintetekre mint az intézet igazgatótanácstagja mégis figyelemmel tartozott lenni. Most kilépvén B. úr az intézet tanácsából, a decorum alkalmatlanságától ,megszabadul, s határozott ellenzéket képezend az intézet ellen