Budapesti Hírlap, 1858. szeptember (199-223. szám)

1858-09-18 / 213. szám

seik után járó kamatról a társulat javára önkényt lemondjanak, ezt magukban az alapszabályok­ban nem lenne tanácsos kimondani , mert ámbá­tor ezen áldozat is az egyesekre fölötte csekély, holott az egészre szerfölött jótékony lehet, még­sem jó eleve nagyobb áldozatokat igényleni, mint a­mennyi a társulat fönnállására mélhatla­­nul szükséges ; lehet azt később megkísérteni, és ha van annyi áldozatkészség az egyes tagok­ban , ez utóbb amúgy is elérhető. Tették azt nagyobb részt a laibachi egyletnek tagjai, miért ne tennék másutt is, csak előre igen­nek ne ki­­vántassék, mert könnyen elidegenedést szül­hetne. Leglényegesb azonban és legkényesebb oldala a szóban lévő associatióknak a kölcsönadásnak, és előlegezésnek Ugye Ez méltán legnagyobb figyelmet igényel, mennyit, t. i. kinek s miféle föltételek és eljárás mellett szabadjon előlegezni, hogyan történjék a visszafizetés, minemű bizto­sítás ajánlja magát főleg kétes esetekben, ez a­mi különösen gyakorlati szempontból tekintetbe veendő. Szintúgy biztos léte és felvirágzása az efféle egyletnek a kezelő közegek és hatáskö­rük szervezésétől nem csekély mértékben függ, miért mindezekről a tapasztalás sugalla intelmek fonalán a legközelebbi e tárgyban utolsó czik­künkben kívánunk szólani. Kassa, sept. 14. A kassai takarékpénztár, ellenkezőleg az or­szágban levő számos takarékpénztárak szokásá­val, melyek számadásaikat a napév szerint vezetik, számadásait jul. 1-től jun. 30-ig szokta vezetni. Ekkér az épen lefolyt 1857/1-dik üzleti év számadásai befejezve és felül vizsgálva lévén, a t. szerkesztőség által az ország többi takarék­­pénztáraitól összegyűjtött és nyilvános közlésre bocsátott adatok kiegészítéséül van szerencsém a kassai takarékpénztár számadási kivonatát közleni következőkben: Az 1857. jul. 1-től 1858. jun. 30-ig terjedő üzlet évben. I. Bevétel : 1857 jun. 30-iki készpénz ma­radvány 75,817 ft 25 kr, az érdeklettek illető évi betételei 914,841 ft 10 kr, kamatok kölcsö­nöktől 10,895 ft 41 kr, előlegezésektől 7435 ft 27 kr. Visszafizetések kölcsönökből 6100 ft, elő­legezésekből 104,286 ft 20 kr, beváltott váltók­ból 1,311,199 ft 45 kr, könyvecskék dijai 139 ft 29 kr, könyvecskék és váltók beváltási dija 23,503 ft 37 kr, beiktatási dijak 658 ft 44 kr, késedelmi kamatok 5348 ft 12 kr, kereskedési díj és agro 15,411 ft 3 kr, részvényátírási dijak 16 ft, államkötelezvények kamatai 4078 ft 57 kr, házbér 2440 ft, összeg 2,482,171 ft 50 kr. II. Kiadás: államkötelezvény kamatok ki­pótlása 411 ft 52 kr, folyó költségek 3227 ft 49 kr, szolgalati jaramiosaguk d­oo­rt, részvény ka­matok 1800 ft, az érdeklettek részére tőkevisz­­szafizetések 601,323 ft 7 kr, ugyanazok részére kamatkifizetés 37,003 ft, előlegezésekre 143,446 ft, váltók leszámítolására 1,562,480 ft 16 kr, kamat visszatérítések 599 ft 4 kr, ügyviselési dij 851 ft 39 kr,államkölcsön 3994 ft, házvételre 741 ft 36 kr, osztalékokra 12,600 ft, összeg: 2,381,646 ft 23 kr. Levonván a kiadást a bevételből, marad 1858 jun. 30-a a következő Üzletévre készpénz marad­ványul 100,525 ft 27 kr. III. Meglevő vagyon: készpénzben 100,525 ft 27 kr, betáblázott kötelezvényekben, és ezeknek 1858. jun. 30-ig folyó kamataiban 172 455 ft 1 kr, — előlegezésekben és ezeknek 1858. jun. 30-ig folyó kamataiban 182,410 ft 44 kr, — váltókban 680,959 ft 31 kr, — államköt­vényekben 1858. jun. 30-kr­folyam szerint és ezek kamataiban 24,656 ft 50 kr, — a 21 számú ház értékében az elhasználati 3° 0 levonása után 47,710 ft 46 kr, — 1858. jun. 30-ig folyó ház­bérben 600 ft, bútorzatban az elhasználati 5° 0 levonása után 508 ft 32 kr, összeg 1,209,826 ft 51 kr. IV. Függő teher: befizetett részvénytőke 15,000 ft, tartaléktőke 15,316 ft 56 kr, ezeknek 1858. jan. 30-ig járó 5% kamatja 1515 ft 50 kr, felek betételei 1,145,582 ft, 18 kr, ezeknek 1858. jan. 30-ig járó kamatja 19,176 ft 38 kr, előre be­fizetett előlegezési kamatok 645 ft 51 kr, előre befizetett váltókamatok 4938 ft 23 kr, ki nem váltás miatt eladott előlegezési fedezetek fölös­lege 556 ft 16 kr, jövedelem utáni 3% ügyvise­lési díj 212 ft 49 kr, intézeti házjövedelem 2440 ft, összeg 1,205,385 ft 1 kr. Levonván a függő terhet a meglevő vagyonból, a lefolyt üzletév tiszta haszna 4,441 frt 50 kr, melyhez az ugyancsak a folyó költségből fen­­tartott házjövedelme is számítható lévén, összes tiszta haszon , annak fentebb kitett sommájával együtt 6881 frt 50 kr. Léva, sept. 16. Meddő társaséletünk zajtalansága közepett, jól esett nekünk, a városunkon futólag át­menő. Vanék professor, mint magát nevezi, köd­­fátyol képeinek előtü­ntetése alkalmával a köz­szellemet fölelevenitve láthatni, s meggyőződ­hetni arról, hgy a szépnek, jónak, nemesnek s hasznosnak buzgó apostolai nem hiányzanak városunkban, s hogy csak munkásságunk kü­­lönneműsége hátráltatja több jó s üdvös eszmé­nek kellő megvitatását s az életre alkalmazását, így vagyunk többi közt, a khdedóvodára nézve; ez életszükségünk , fontosságáról általánosan meg vagyunk győződve , előkelő polgáraink által oldalvást meg is pendíttetett, de társas életünk szakadozottsága miatt egy egészszé nem bírt válni, s az ige nem tud megtestesülni; s hogy ne említsem­ egy czélszerű leány­növelde városunk és vidékünk oly égető szüksége, hogy e nélkül a civilisatio óhajtott színvonalára soha nem emelkedhetünk; e bajt mindnyájan érezzük, de mintha átok volna rajtunk , nem bírjuk a do­log nyitját föllelni; mindezt pedig szerény véle­ményünk szerint, mint fönnebb érintők, nem egyesülésünk miatt; tehát egyesüljünk, s minde­­nekelőt alakítlunk olvasó egyletet, mely össze­kötve legyen a jótékonyság egyéb nemeivel; hoz­zuk össze magunk csekély filléreinket, ha havon­­kint nem, mert tán nem telik tőlünk, legalább év­­negyedenkint. — Egyesülés nélkül tehetetlenek vagyunk, s az egyesülés által, ha rögtön nem is, de idővel, égető hiányainkat pótolhatjuk. A fiú gyermekek nevelésére nézve több előnynyel bírunk, ámbár itt is sok kívánni való volna, a nagyobb erély kifejtése mellett, némely legyőz­hetleneknek látszó akadályok elháríthatók volná­nak az illetőknek kissé vállalkozóbb szelleme által. Kis gymnasiumunk, a kegyesrendi taná­rok vezetése alatt, szépen virágzik ; elemi isko­láink azonban, különösen a gymnasiumba elő­készítő 4-dik osztály, különféle viszontagságok­nak kitétetvék, mindenek előtt a helyiség egész jelenig nincsen kellőleg fölszerelve, minek következtében nyilvánossági joga is ez évben két­ségbe vonatott, óhajtható volna, hogy ez ügy si­keres eredményének gátul szolgáló, s a kellő fel­szerelés­ű tanárokkali ellátásban rejlő akadály minél előbb megszüntessék,s hiszszük is, hogy e dolog érdemében eljáró iskolai bizottmányunk, a közönség s a tanrendszer kívánalmainak a leghelyesebben megfelelend. Anyagi állapota­inkat tekintve, a nyár végső szaka ez év­­beni sok mezei veszteségeinkért a kapás vetemények és a sarja termésében vigasztalást nyújtott; ezek némileg megóvják s biztosítják helyzetünket a fenyegető jövő ellen. Vajha ezt mondhatnák szőlőhegyeinkre nézve is, de ezek, a­helyett hogy a rózsás kedvet magá­ban rejtő bortermési reményeinket fölhangol­nák, úgy elhomályosították kilátásainkat, hogy szőlősgazdáink rájuk sem szeretnek nézni, s az elmúlt években rajtuk nem egy ízben nyert jó kedvet, már előre bus­arczczal gyászolják; az elmúlt hóbani gyakori esők következtében, a már eddig érett szőlő rothadásnak indul egy­­részben, másban pedig még éretlen, s alig fog kellőleg megérhetni. „Semmi sem állandó a nap alatt; tündér szerencsénk kénye hány vet, játszva emel s mosolyogva ver le“, mondá Berzsenyi, s tapasztaljuk női. A tagosztályra nézve lévai ura­­dalmunkban­­ és Új Bars, Várad községekkel a barátságos egyezkedés szerencsésen megtör­tént; örülünk, hogy mind a két fél saját érdekei­nek helyes fölfogása által a mezei gazdászat felvirágzására oly fontos lépéseket ten, s buz­dító például szolgált egyéb községeinknek is ily iránybani közreműködésre. r. 1. TARCZA: Alarkovics kanonok ur meggyilkoltatása. Kalocsán f. hó 14 én kezdődött meg a r­ö­g­­tön bírósági tárgyalás B. Katalin és M. János, mint a fölnevezett kanonok ur vád alatti gyilkosai ellen, melynek folyamatát lénye­gében a tárgy szomorú érdekességénél fogva egyik pesti német lap közlése nyomán adni mi is szükségesnek találtuk. A tárgyalás a szolgabíróhivatal teremében ment végbe. A vádlottak fölhivattak vádlóik megválasztására, s miután ők kijelenték, hogy ilyszerű ismerősük nincs, a rögtönbíróság Á­bra­­hámfy János és Spech Lajos ügyvédeket nevezé ki védőkül, és pedig az elsőt B. Katalin, az utóbbit M. János védőjéül. A szokásos bevezetés után kezdődött az egyenkénti kihall­gatás. B. Katalin, 41 éves, mohácsi sz., bár ha­jadon, mégis egy gyermek anyja, vagyontalan, szolgálattal igyekezett magát föntartani, ekko­­rig semmi törvényes büntetést sem szenvedett, deszél magyarul, és csak kevéssé tud az íráshoz. Már 2 év előtt volt néhány hónapig az említett kanonok úr szolgálatában, s ennélfogva ismerte annak házi viszonyait. Egy év előtt ismeretségbe esett M. Jánossal, kivel házasságon kívüli vi­szonyba ereszkedett. F. é. aug. 2-án mindketten Kalocsára jöttek, és egy bizonyos Weber nevű­hez szálltak. A gyilkossági tervre nézve már az­előtt összebeszéltek s a nevezett napon, midőn egyedül voltak, szintén beszéltek róla, de má­sok előtt azt mondá Katalin, hogy egy zsidóhoz megy, a mosásnál segíteni. M. hó 3-kán látá a kanonok úr vádlottnőt, s minthogy előbbi szolgálóját elbocsátotta, s a szakácsnő is fájós kezén szenvedett, ennélfogva felszólitá B. Katalint, hogy néhány napig lássa el nála a szolgálatot. Vádlottnő ezt elfogadó, s belépett a szolgálatba. Következő nap megint beszél... M. Jánossal, s harmadik nap aug. 5-kén d. u. 4 órakor a kanonok úr távollétében be­eresztő kedvesét a házba, melyben ő egyedül­­ volt. M. János a földszinten levő cselédszobába húzódott, hol a kályha mögött elrejtőzködve tartózkodott. A kanonok ur visszatértéig vád­lottnő kedvesével a bűntény végrehajtásáról ér­tekezett. Midőn a kanonok ur hazatért, sejtelme sem volt M. János jelenlétéről, azt mondá Szol­gálójának, hogy 8 órakor ismét eltávozik, de csak rövid ideig marad oda, így is történt. A szerencsétlen másodszor is haza­jött, kétszer lejött az emeletről, hogy saját kezével bezárja a kaput és a folyosó­ajtót, és lássa, mit csinál vádlottnő, mert nem szívesen látta, ha a gyertya a cselédszobában sokáig égett. Midőn a kanonok ur másod ízben eltávozott, ezt mondá vádlottnő M. Jánoshoz : „Ha még egyszer lejön , akkor megragadjuk őt“; e végből M. János is a kony­hába ment, s midőn a kanonok ur valóban nem sokára azután gyertyával kezében lejött a lép­csőn, nyakánál ragadá őt M. János, még mielőtt szólhatott volna, és földhöz veté, száját kezével befogva, hogy ne kiálthasson. A kanonok úr már a földön feküdvén még védeni i igyekezett magát, s erősen rúgott vádlottnő után , ki sodrófával kö­zeledett lábaihoz; erre a gonosz asszony a sodró­­fával ütött gazdájára, vájjon fején vagy lábain-e, nem tudja pontosan, minthogy a gyertya kiesett a kanonok úr kezéből és kialudt. Midőn erre M. János kést kért, elhozta neki vádlottnő a szek­rényben levő, vasnyéllel ellátott kést, melylyel a gyilkos a kanonok ur nyakát szúrta meg. Csak­hamar meggyőződhettek a gyilkosok szerencsét­len áldozatuk haláláról. Vádlottnő erre ismét meggyujtá a gyertyát s mindketten bevivék a hullát az ajtó elől a konyhapadra. Vádlottnő pokróczba burkolá azt, a meggyilkolt nadrágját, melyben még a történt elővizsgálat alatt is jelen­tékeny somma pénzt találtak, a gyilkosok nem vették figyelembe, hanem a tett után az első eme­leten levő teremek­be mentek. Vádlottnő azelőtt nem ismerte e teremeket, mint hogy a kanonok úr soha sem bocsátá oda a cselédséget, s még,’, naponkénti húspénzt is csak az ajtó oly kis nyílásán szokta kiadni, hogy csak kezét lehet­ látni. Vádlottnő és társa meg­vizsgált két szobát, melyben az eltulajdonított ékszerek és órák elzáratlan léteztek. Fontos nyomozást félelemből nem mertek tenni, s csak a tolószekrény fiókjait huzák ki, hol M. János egy zacskót talált tallérok, húszasok és aranyok­kal, és egy csomag bankjegyet. Ezen zsákmány­­nyal, a gyertyát kioltva, lesiettek a földszintre, az ajtókat csak betéve és nem bezárva. Minthogy­­ a keresztvassal elzárt folyosó ajtó elillanásu­­l­kát akadályozta, ennélfogva a cselédszoba abla­kán ugrottak ki az udvarra, s az udvar kőfalán s a kert fakerítésén keresztül éji 10 órakor az utczára értek. Minthogy egyikük sem ismerte az utat, ezért egész éjjel csatangoltak s csak 7 óra­kor reggel értek Akasztóra, hol kinyugodtak. Az elrablott tárgyakat M. János czipelte magával. Félelmükben még az ellopott pénzt sem merték megolvasni, vádlottnő megbetegedett s az egész napot fekve töltötte. Aug. 7-én M. János visszajött Fogtüre Kalo­csa mellett, hogy az ott hagyott ruhadarabokat elvigye, s más­nap mindketten elindultak Sze­gedre, honnan utjokat Eszékre, s onnan ismét Baranyába verék. Utjokban többnyire gyalog mentek, mert kímélték a pénzt; kiadásaikat saját készletükből fedezték. M. Jánosnál a gyilkosság pillanatában állítólag 170 v. ft volt. A kanonok ur pénzéhez nem akartak nyúlni, minthogy M. Jánosnak szándéka volt azzal valamely „jó he­lyen“ korcsmát bérelni. Dárdán (Baranyában) elérte őket végzetük. Az ottani korcsmáros t. i. jelzé az idegeneket a csendőrségnek, mely a vádlottaktól útleveleiket kérő s böröndjöket meg­­nyittatá. Mindketten átadattak a vizsgáló­bíró­nak, s találtak náluk 5 kanonoki keresztet arany lánczokkal, két ezüst és 1 arany órát, 4 darab aranyat, 27 ezüst tallért, 6 ezüst forintost, 630 húszast, 53 ezüst 10 krost, két arany keretű ké­pet, 2 ezüst érmet, 1 kanonoki gyűrűt, egy kö­tőt s 30 darab ötforintos bankjegyet. Ezen val­lomás alatt B. Katalin a legnyugodtabban viselé magát, s mindent a legnyillszivűebben elbeszélt. Korábbi betegsége által meg lévén gyöngülve,egy ápolónő karján jelent volt meg. M. János 41 éves, kocsolai Tolnamegyei sz., gyermektelen özvegy, pécsi lakos, vagyontalan napszámos és szabadságos katona, beszél ma­gyarul és szerbül, írói nem tud, tagadja, hogy valaha büntetve lett volna; egy előéletéről szóló okmányból kiderül, hogy gyilkosság gya­nújából Pécsett be volt zárva, de bizonyíték hi­ányában fölmentetett. Vallomása szerint B. Ka­talin, kivel egy évig házasságon kívüli viszony­ban élt, azért hívta őt Kalocsára, hogy ott szol­gálatot keressen, s ha ez nem sikerülne, tovább menjenek. Nem emlékszik a napra,mikor érkeztek Kalocsára, s csak annyit tud, hogy egy Weber nevűnél kaptak szállást, és hogy B. Katalin többnyire távol volt a háztól, azon ürügy alatt, hogy egy zsidónál 1 ft napszámért mos. Aug. 5-én d. u. 4 órakor elhagyták Kalocsát s majd kocsin majd gyalog Akasztóba mentek, valamely tanyán törték az éjjelt, s csak más­nap reggel 9 órakor értek Akasztóra. Az elvitt tárgyakra nézve, melyeket B. Katalin neki csak az után mutatott meg, azt mondá ez neki, hogy egy zsi­dótól kapta. A gyilkosságról vádlott épen sem­mit sem tud, ő nem volt jelen, s Katalin őt alap­talanul vádolja. Aug. 7- én visszajött a Fogtüre, hogy ott hagyott ruháit magával elvigye Más­nap, mint ezt B. Katalin előadó, folytatták út­jukat. Vádlott a bíró által tett ellenvetések ellenében is megmarad tagadása mellett; a részletek iránt kérdeztetvén, határozatlan feleleteket ad; azon kérdésre, várjon meg tudja-e mutatni azon há­zat, melybe aug. 5 kén ment, „nem“-mel felelt, mert azon nap részeg volt; midőn felhozák ko­rábbi eltérő nyilatkozatát, vi­szonzá, hogy Dár­dán tett nyilatkozatakor nem tudta, hogy tulaj­donkép mit beszél. Az államügyész hatha­tós beszéde irányában, ki vádlottnak szivéhez szólt, a túlvilágra s az örök igazságra utalván öt, M. János egy ideig megmaradt előbbi állítása mellett, míg végre magába térve, néhány per­­czig tartó szünet után kijelenté, hogy kész a történteket elbeszélni. (A közönség közt erre halk morgás támadt, de mely magától meg­szűnt) M. János erre megvallá, hogy B. Ka­talin rábeszélte őt a gyilkosságra, a kanonoki ház kapuján ereszté őt be, s a kanonokot le­­csalta a földszintre, azon ürügy alatt, hogy a kapun kopogtatnak. Midőn a kanonok lejött, vádlott neki rohant, letöm­te őt a földre s a kést nyakába döfé. Midőn a kanonok már halva fe­küdt, Katalin pokróczot vetett a hullára, s mind­ketten fölmentek az első emeletre, hol ajtót sze­krényt nyitva találtak. A többi részletekre nézve vallomása megegyez B. Katalinéval. Kedvesé­vel szembesítve, felszólitá ez, vallja be, hogy ők mindketten egyformán bűnösök; de M János, habár nem is a korábbi hévvel, megmaradt a mellett hogy Katalin ösztönözte őt a gyilkos­ságra; de az utóbbi tagadá e körülményt s azt állítá,­hogy a gyilkosság végrehajtása közös ösz­­szebeszélés eredménye volt. (Folytatása következik.) Bécs, sept. 16. Öcs. k. Apostoli Felsége f. évi aug. 23 ról kelt legfelsőbb határozatánál fogva megengedni méltóztatott, hogy oly vagyoni átruhá­zások, melyeket a szülők a gyermekeikkel házasság­ban élő személyek számára, vagy pedig a melyeket a mostoha - szülők mostoha - gyermekeik számára tesznek, az illetékre nézve épen oly bánásmódban részesíttessenek, mint a szülők által gyermekeik számára tett vagyonátruházások.­­ A Radecz­­ky-szobor folyó hó 15-kén több kocsin meg­érkezett Prágába, s 16-n kelle megkezdeni annak a pompás talapzatra áthelyezését. Az egyes alkatré­szek kirakása, összesen mintegy 2­­0 mázsát nyom­ván, nagy nehézségekkel van összekötve. Mint hal­­­latszik L­o­n­­­z személyesen vezetendi a fölállítást. — A szövetségi csapatok fölött szemlét tartó magas testület a Neunkirchennél ma rendezett tá­bori manoeuvre-el bevégzé a Bécs közelébeni csapa­tok megszemlélését, s holnap Weltonson át Prá­gába utazandik. Weltonsban 3 lovas-ezred fog megszemléltetni, a beosztott ütegekkel. Prágában a szemle két napot veend igénybe, s sept. 20 n egy takt­ikai manoeuvre el fog bezáratni. — Mint az „österr. Corr.“nek Milánóból 15 ről írják, egy „ Gazetta Italiani“ czim alatt legközelebb megjele­nendő uj lap programmja adatott ki, a szerkesztő S a u h e t i i. az első szám f. évi oct. 1-jén fog meg­jelenni. — A világhírű karlsbadi gyógyfürdő 500 éves jubilaeuma f. hó 12 n ünnepeltetett meg.­­ A német vasúti­ igazgatóságok tri­­esti congressusának f. hó 13-ai ülésében, Heuser igazgató felolvasa azon bizottmányi jelen­tést, mely az egyleti jószág­szabályzatra vonatkozó indítványokat illeti. A vita megnyitása előtt Cos­te­l­o­b­­­e egy erre vonatkozó indítványt tett, me­lyet Hartmann főigazgató formulázott. E szerint egy 7 tagból álló bizottmány neveztetnék ki, az ügyvezető igazgatóságot is beleértve, mely az áta­­lános német kereskedelmi törvénykönyv tervének mindazon határozatait megbírálandja, s azokról vé­leményt adand, melyek ha törvényül kihirdettetné­­nek, átalában a vasút szállító­ intézetére, s különö­­­sen az ez iránt fennálló részvénytársulatra alkalma­zandók lennének, s mely bizottmány a közgyűlés által felhatalmaztatnék arra, hogy az általa kidol­gozott véleményző nézeteket, az előtte alkalmasnak látszó módon a magas kormányok tudomására jut­tassa. Az indítvány hosszas vita után elfogadtatott. Továbbá szintén elfogadtatott azon bizottmányi in­dítvány, miszerint a vasúti igazgatóságok nem kötele­sek, a díjmentesen feladott javakra utánvételeket en­gedni meg , s miszerint azon igazgatóságoknak , melyek az ily javakra az utánvételt meg akarják en­gedni, az iránt az összes egyleti igazgatóságokhoz közlést kellene tenniök. Erre Kühlwetter igaz­gató a személyekre, úti podgyászra stb. vonatkozó egyleti szabályzat tárgyában­ bizottmányi jelentést terjeszt­ elő, melynek egyes fejezeteihez több pótlé­kok javasoltattak. 14-én szintén az említett bizott­mányi javaslat szavazásra került, először is az át­vizsgált s újra szerkesztett egyleti jegyszabályzat tárgyalása kezdetett meg. Erre következett az egyleti szabály megváltoztatása, az egyletbeni rész­vevést tárgyazó határozatokra vonatkozólag. Végül határozat hozatott az egylet által az állam­ kormá­nyokhoz intézendő indítványok iránt a vám­rend­tartásnak a vasúti közlekedés által feltételezett mó­dosításait illetőleg. — Mint a „Wiener Zigunak Hongkongból jul. 16-ról írják, a „Novara“ cs. k. fregát jul. 5 . Szerencs­ésen Hongkongba érkezett. Az expeditiót az angolok igen nagy kitüntetéssel fo­gadták. A commodor, Wüllerstorf-Urbair báró, s a tisztek közöl többen egy angol ágyúnaszá­­don kirándulást tettek Kantonba, s ott meglátogat­ták a szövetséges hatalmasságok főhadiszállását. A természetvizsgálók Hongkong szigetére, s Macaóba tettek kirándulásokat, messzebb bemenni a tarto­mány belsejébe, a politikai viszonyok­­ miatt, nem volt lehetséges. Az expeditionak 17 ín kelle Shan­­gaiba indulnia, erre a Marianne, Karolina és Sa­lamon szigeteken át Sydneybe mennie. NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, September 18 .A Hildegard Főherczegasszony Öcs. Fensége magas pártfogása alatt álló pesti bölcsőde javára a zugligetben Deutsch W. ur által rendezett hangver­seny a költségek levonása után a nevezett czélra 43 ft 45 krt jövedelmezett.

Next