Budapesti Hírlap, 1858. szeptember (199-223. szám)

1858-09-21 / 215. szám

Pest, Kedd ! iroda: Egyetem­utc­a 1-be u. a. 2-ik emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetem-utciában, t-ik %%Lm alat.^1 f®ld»*l|,­ BUDAPESTI HÍRLAP. .Vlögjültíník o Up, vasárnap és t­nnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj: Vidékre: f­é­lé­vr­e: 1O Ért, évnegyedre: * frt. Hely­ben : félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdet­é­s­e­k ötször halábozott sorának egyszeri beiktatásáért 9 kr, többszöriért pedigré kr? szá­­mit tatik. — Egyes szám 20 pkr. . . . . . . '»ato­­­ában, Egyetem-nt«» cipézethetni helyben:» lapkiadóul. t ' , ,, i-dik szám, földszint; vidéken minden os. kir. v ' . » *.* f. Előfizetést tartalmazó levelek a csim lakhely all » n j Mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenes* tálhoz utasítandók. TARTALOM: HIVATALOS RÉSZ. NEMRTVATALOS RÉSZ. „ Főherczeg Főkormányzó Ur­a császári Fensége szemleut­­j­á­n­a­k föl­y­t­atása és megér­kezése. — Jótékonyság. — Po­litikai napi­ szemle. — Az ipa­rosokat fölsegéllő kölcsö­nös elölegezési egyletek. III. Levelezések: Esztergom. (Tartomá­nyi zsinat.) Nagy -Kőrös. (Egyház­­ker. tanitó képezdét illető óhajtások. Al­­gymnasiumi igazgató-választás.) Kun- S­z­e­ntmik­lós. (Iskolai értesítés.) Bécs. (Vegyesek.) Napihírek és események. Külföld:Francziaország. (Ismét a Patrie­ torzsalkodása és annak a „W. Z.” általi visszautasíttatása. Szárd nyilatko­zat és franczia politika.)O­laszország. (Az italienissimik pártja. Anglia lépésének sikertelensége a Nápolylyali visszony hely­­reállítását illetőleg.) Távirati tudósítások. — Színhá­zi előadások. — Börze. — Me­teorológiai észleletek. — Da­na­v­i­z­á­­l­á­s. T­á­r­c­z­a. (Vasárnapi levelek Bécsből.) HIVATALOS RÉSZ. 0 cg. kir. Apostoli Felsége f. é. sept. 11 - ki legfelsőbb határozata által G­r­u­b­e­r Vin­­cze főmérnököt az alsó-austriai orsz. építészeti igazgatóságnál, hosszú évi hü és sikeres szolgá­latai elismerésem koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszk­ni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. sept. 5-ki legfelsőbb határozata által dr. Brühl Ká­roly Bernátot az állattan és összehasonlító boncz­­tan tanárát, hasonló minőségben a krakói egye­temből a pestibe áttenni és dr. Heller Kamill ezredorvost és segédet a bécsi cs. k. József-aca­­démiában , ezen szakmák rendes tanárává a krakói egyetemben legkegyelmesebben kine­vezni méltóztatott.. . cs. k. Apostoli Felsége f. é. sept. 5-ki legfelsőbb határoza által Slavicek Jó­zsef jogtudort és járásbirósági segédet Neu­­haimban Csehországban rendes tanárrá a cs. k. jogacademiában Pozsonyban legkegyelmeseb­ben kinevezni méltóztatott. A budai ca. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály O­r­d­ó­d­y Lajos volt adóhivatali ellenőrt IL osztá­lyú , és saját körében alkalmazott irodatisztet P­ö­s­c­h­e­r Józsefet HI. osztályú irodatisztté, mind­kettőt ideiglenesen kinevezte. F. é. sept. 18-án a bécsi cs. k. állami- és udvari nyomdában a birodalmi törvénylap XXXVII. da­rabja megjelent és szétküldetett. Tartalma : 142. sz. Rendelete a cultus- és oktatásügyi mi­­nisteriumnak és hadseregi főparancsnokságnak f. é. aug. 19-éről — hatályos a birodalom egész terüle­tére, mely által az 1856. oct. 8-ki cs. nyiltpa­­rancscsal (b. t. 1. 185. sz) közzétett házassági törvény néhány szabályainak a militia vagához tar­tozó személyek némely osztályaira alkalmazása kö­zelebbről meghatároztatik. 143. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak f. é. aug. 31 - éről — hatályos az összes koronaor­szágokra — a katonai házassági biztosítékra szánt nyilvános pénzalapi­ kötelezvények letevése, to­vábbá az ily kötelezvények kamatainak fölvétele körüli eljárást illetőleg. 144. sz. Császári rendelet f. é sept. 2-áról, az általános bányatörvény 284. és 285. §-ainak a volt krakói szabadállam területére alkalmazásáról. 145. sz. Kibocsátványa a cultus- és oktatásügyi ministeriumnak f. é. sept. 5-éről — hatályos a mo­narchia egész területére — mely által az elméleti állam­vizsgálati bizottmányok általános és köz­­igazg osztályának föloszlatása iránti rendeletek köz­zétételek. * 146. sz. Rendelete a pénzügyministeriumnak f. é. sept. 8-ról, mely által a budai erdészeti felügyelő­ség feloszlatása és erdészeti osztályoknak a ma­gyarországi öt pénzügyi orsz. igazg. osztályoknál leendő felállítása közzététetik. 147. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak f. é. sept. 11-töl — hatályos a német örökös tarto­mányokban, s illetőleg a lombard velenczei király­ságban, a pengő pénzben létező arany- és ezüst pán­­cirozási-sodronyhúzási- és próba illetéknek az uj austriai értékre átváltoztatását illetőleg. 148. sz. Rendelete a bel- és kereskedelmi­­­gis­­teriumnak f. é. sept. 13 tól. — hatályos az összes koronaországokra, kivéve a határőrvidéket a kü­lönböző testületek, községek és magánosok által jogszerűen húzott, nem-kincstári mértékigazolási illetékek, helypénzek, vásárpénzek stb. több effé­lék ; továbbá magános- úti- hivatalnoki- kövezet­­vám- és átkelési illetékek beszedéséről 1858. nov. 1-jétől kezdve. NEMHIVATALOS RÉSZ. A Főherczeg-Főkormányzó úr. Ő császári Fensége, magas szemleútjának bevégez­­tével, a tegnap reggeli vonattal, Bécsen át Bu­dára visszaérkezett.^ Buda, sept. 21. Főherczeg-Főkormányzó Ura csá­szári Fensége f. hó 13-án az esti vonattal Czeglédről Nagy-Kőrösre érkezett,­­ ott az éjét tölté. 14-én az 1. és 4. sz. két dzsidás ez­red, továbbá egy üteg gyakorlatokat tartott; a cs. kir. hivatalok és a városház magas meglá­togatásán kívül Nagy-Kőrösön a tekintélyek is részesültek a szerencsében Főherczeg Ur­a császári Fenségének bemutattatni, ki a kato­naság kivonulása után a gyakorlótérről külön vonattal Szegedre ment, ott ebédelt, aztán pe­dig katonai szemle végett magas útját Szabad­kára folytatta. F. hó 15- én estre Szegedre visszatérve a csá­szári Fensége közvetlenül a vaspályára ment, az éji vonattal tovább utazván. 17-én reggel Főherczeg Ur­a megyefőnöktől kisérve Kis-Martonra érkezett,ott a községtaná­csot méltóztatott fogadni , megszemléld a vá­rosházát s az e hely mellett fekvő hadfi-intéze­tet, továbbá Sz.-Margit mellett a díszben kivo­nult 8. sz. dragonos ezredet gyakoroltatá, s mi­után a császári Fenségénél, József Főherczeg nr 0 cs. Fensége, ez ezred 2-ik ezredesénél ebédelt, magas útját tovább folytató Sopronyon át — hol diszörség várta magas megérkeztét s a hatóságok főnökei a lóváltás alatt magu­kat bemutaták — Szombathelyre; itt szintén várák a hatóságok a magas megérkezést; a császári Fensége a püspöki residentiában mél­tóztatott leszállói s a főm. püspök úr távollété­ben a székeskáptalan által fogadtatott. Következő reggel a császári Fensége a szé­kesegyházban a gyász­misén volt jelen, mely a fájdalom oly korán és váratlanul a legmagasb Császári Házból kiragadt Margit Főherczegasz­­szony 0 császári Fenségéért tartatott. Erre a 4-dik dragonyos-ezred díszben kivonult s had­gyakorlatokat tett. Kőszegen Főherczeg Főkormányzó Ur 0 császári Fensége a cs. kir. hivatalokat s a városházat megszemlélte, a szürke nénék kórhá­zát meglátogatta s rövid reggelizés után, a csá­szári Fensége a soproni pályaudvarba, hol a ha­tóságok főnökei vártak reá, s onnan végre kü­lön vonattal Bécs-Ujhelybe elutazott. A pesti polgári kiváltságos kereskedői kar, az Albrecht Főherczeg úr 0 császári Fensége által, a szűkölködő iparosok segélyzése végett alapított pénzalaphoz 1000 pftnyi összeget adott át a pesti polgármesteri hivatalnak, azon kikö­téssel, hogy ebből 200 pft a budai hasonló pénz­alapnak adassák. Pest, September 20.­ ­ (Politikai napi­ szemle.) Az öreg Palmer­­stonról a lapok nem régen igen szomorító dolgo­kat tudtak beszélni; egyik azt mondta, hogy az öreg ar olyan vak, mint a 18 éves szerelmes ifjú, a másik meg azt állította, hogy olyan siket mint egy vén pattantyús, a harmadik pedig azt, hogy olyan sánta, mint egy ócska konyhaszék. „ Jól­értesül­tségünk“ nem terjed annyira, miszerint e birek hitelessége fölött dönthetnénk ; csak azt az egyet tudjuk, hogy az öreg úr nem néma s főleg, mióta Páriából visszatért, igen hangosan beszél, ha nem is egyenesen, de legalább közlö­nyei által, melyek, mint az orgona, csak meste­rük lábtapodására vártait, hogy megrendüljenek. „Nagy az Úristen és Palmerston az ő egyetlen prófétája“ ez azon thema, melyet az angol la­pok, kevés kivétellel, minden hangnemen keresz­tül variálnak , melyre visszatérnek, bármiről volna is szó. A villafrancai história természete­sen alkalmas ürügyet szolgáltat a mostani kor­mány elleni megtámadásra s Palmerston dicsői­­­tésére. Ezt Palmerston nem tűrte volna, mondja­­ az egyik. Mit tett volna Palmerston, szól közbe­­ sí. September 211858. a másik, ha ő kísérhette volna a királynét Ber­linbe?­­ Austriát s Poroszországot gyémántlán­­czokkal fűzte volna egymáshoz, hogy Oroszor­szág túlkapásait visszautasítsa és így tovább. Mi részünkről csak annyit tudunk, hogy Palmerston lord Napóleon császár benső barátja, hogy az ál­lamcsíny elismerése után épen ezen barátság miatt Russell lord által a kormányról leszorítta­­tott,­­ hogy az összeesküvési bili alkalmával ál­lását szintén e barátságnak feláldozá. Párisi uta­zása egymaga még nem mondana sokat, mert hi­szen néhány évvel Lajos Fülöp bukása előtt szin­tén Párisban volt a lordsága, ott szintúgy a „nap arszlána“ vala, hanem visszatértekor mégis elég hideg állást von Francziaország irányában, s egyetlen bánatkönyet sem hallatott, midőn a pol­gárkirály „ország nélküli király“-lyá jön. Ha­nem az említett személyes barátság, mely a szo­kásos etiqnettenél sokkal tovább megy, kétség­telenné teszi, miszerint Palmerston indulata nincs öszhangzásban azzal, mely az angol nemzet több­ségét áthatja, ő alkalmasint ezentúl sem sza­kasztana Napóleon császárral, pedig ezt kellene tennie, ha Oroszország ellen föl akarna lépni, mert Francziaország a villafrancai alkat nem­csak nem ellenezte, hanem hallomás szerint az odesszai társulatnak még egy francziaországi ki­kötőt is át akar engedni a Rhone-torkolati de­­partementben, la Ciotat városka mellett, mely csak 4000 lakossal ugyan, de igen biztos révvel, szép világítótoronynyal, hydrographiai taninté­zettel és jeles hajóműhelyekkel bír. Ez aztán na­gyon is találó c­áfolata lenne azon véleménynek, mintha Francziaországtól várhatnék, hogy a vil­la-francai alku ellen föl fogna szólalni. A szardiniai kormány azonban — hivatalos lapjaink állítása daczára — maga sem tekinti oly ártatlannak ezen alkut, mert midőn London­ból a b­rini lapoknak a „Morning Chronicle“ erre vonatkozó hírét táviratozták, a „Correspondance Stefani“ (mely ott körülbelül ugyanazon szere­pet játszsza, mint nálunk az „Osterr. Corr.“) csak 24 óra múlva közölhette a sürgönyt, még­­­pedig egy félhivatalos jegyzék kíséretében, mely a tény fontosságát devalválni törekedett, míg azt a közzététel elkésése által voltaképen csak na­gyították. Németországi lapok azt jelentik, miszerint a czár sajátkezű levelet intézett austriai Császár Ő Felségéhez, hogy a Koronaherczeg születése alkalmából szerencsét kívánjon. Mondanunk sem kell, miszerint ezen szokásos udvariasságnak semmi köze nincsen a két kabinet állítólagos közeledéséhez, s hogy egy austriai főherczeg Varsóba küldetése szintoly kevéssé politikai je­lentőségű tény, hanem azon szokásból ered, mi­szerint minden fejedelem, ha egy másik aman­nak határai felé közeledik, ezt ünnepélyesen üd­vözölted. A danatorkolati bizottmány munkálatait meg­vizsgálandó mérnökök Párisban kijelentették, miszerint a bizottmánynak szabott határidő na­gyon is rövid vola s hogy ezt tetemesen meg kell hosszabbítani, alkalmasint ad graecas calendas ! Akkor legalább előre is biztosak lehetünk arról, hogy a terminus nem fog elmulasztatni! A dán-német ügy azonban valahára vége felé halad; azt mondják ugyan, hogy a dán válasz nem mondható kielégítőnek, hanem ez nagyon relatív fogalom ; egyiknek a szalonka sem ízlik,­­ a másiknak meg a krajczáros kolbász is csemege; az iskolában pedig azt tanultuk, hogy az eléged­­­ékenység a legszebb tulajdonságok közé tar­tozik ! Az iparosokat fölgegéllő kölcsönös előlegezési egyletek. (Lásd B. H. 213. sz.) III. K.k. Miután a fenczimzett egyleteknek fő­­­ czélja : kölcsönös előlegezés utján oly iparosok­­­­nak a szükség esetén kielégítő pénzforrást nyitni, a kik egyedül szilárd jellemükben, kitartó mun­­­­k­aságuk, takarékosságuk, jó akaratukban bírják­­ hitelképességük főalapját, másrészt pedig e­zzel maguk az iparosoknak nyújtandó eszközök által és pedig oly módon valósítandó, hogy a köl- I csönvevők fizethetlensége által magának az egy- I rem­ek léte valamiképen koczkára ne tétessék, s természetesen legnagyobb óvatosság az előlege­zés ügye körül kell hogy öszpontosuljon. Itt legelől is azon kérdés merül föl, mily ha­tárig terjedjen a kölcsönvehetés igénye.­­ A maximum e tekintetben elméletképen egész álta­­lánossággal meg nem határozható, ez leginkább a helybeli körü­lményektől,a tagok betéteseitől , a pénzbeli szükségtől és jelesen az egylet pénz­alapjától függend. A laibachi egyletnél azt a ke­zelő tanács határozza meg évenkint, a reichen­­berginél pedig egy a választmány által minden egyes tag betételének tekintetbe vételével éven­kint készítendő lajstrom szolgáland zsinórmér­tékül, és az először nevezett egyletnél az 18571-i évre 100 forint vétetett mint az előlegezésnek maximuma. Mi nem osztozhatunk azon nézetben, hogy az előlegezési igény egyedül a betéteinek nagyságá­tól tétessék függővé, hiszen akkor az efféle egy­let teljesen fölösleges, és az a takarékpénztárak által épúgy sőt még jobb foganattal elérhető. Ha a tagoknak nincs igényük nagyobb előlegezésre, mint mennyit befizettek, minek az efféle egylet ? minek vesse magát az iparos nyommasztó fölté­telek alá, mint például hogy befizetett pénzeit három év előtt ki nem húzhatja stb., ha ezzel karöltve nem jár a különös kedvezményekre való kilátás; és el lesz-e akkor érve ily egyletnek czélja, t. i. a hitelszerzés, ha az a kölcsönzés mérvét a befizetett havi illetmények nagyságá­ban, tehát pénzgarantiában, valóságos zálogban keresi, hol lesz azután a személyes hitelnek esz­­méje, minek létesítésére tulajdonkép keletkez­nek az efféle egyletek. Nem szükséges ugyan túl pazarul és a társulat fönnállását veszélyeztető bőkezűséggel előle­gezni, 8 300 írton fölül semmi esetre sem volna tanácsos a maximumot emelni, de szerfölött cse­kély se legyen az, mert a nagyobb kölcsönnyer­­hetésrei kilátás leghatályosb inger a társulatba belépésre s legtöbb esetben 100-200 frt lesz a leghelyesebb mérv a kölcsön maximumára nézve. Viszont a kölcsön minimumát sem kell szer­fölött kis észletre tenni, és erre 20 fzot a juste miliernek tartanak, mert különben az egyleti segély oly szaporán és a közönséges háztartás folyamában fölmerülő minden legkisebb szorult­ságnál igénybe fogna vétetni, mi épen nem fel­adata az efféle társulatnak, mely leginkább az igarosoknak üzletük folytán keletkező zavarok , szorultságok esetére tetemes­ segélyt nyújtani van hivatva, pedig a sok apró kölcsön által kön­nyen úgy szétágazna és elgyengülne segélyzési képessége, hogy épen ott, hol legnagyobb a baj, épen ott, hol legnagyobb iparérdekek forognak kérdésben, nem lenne, mivel segíteni. A kölcsöntől járó kamat mindenesetre előre levonandó, és a bélyegdíjak és egyéb evvel járó költségek fejében legtanácsosabb mérsékelt szá­zalékot, péld. 3/1 vagy legalább fél száztéli pro­­visiót követelni. A visszafizetés akkor könnyí­tendő, hogy a nyert kölcsön részletenként és pe­dig lehető kis adagokban is letörleszthető le­gyen. A fő dolog ezen kölcsönadásnál a biztosíték s természetesen már az egyletnek czélja kívánja, hogy ebben a személybeli hitel, tehát a kölcsönt kérőnek szorgalma, takarékossága, elvállalt kö­telességek teljesítésében­ pontossága és lelkiis­­merete, egyszóval annak jóravalósága legyen döntő, de vannak némely elővigyázatok s óvsze­rek, melyek használhatók, a nélkül, hogy ez által a személybeli hitel fogalma megdöntetnék, így például, bár köztudomás szerint az asszony viszi a főszerepet a ház és pénzbeli dolgok el­rendezése ügyében, és a férj fizetési képessége nincsen minden kétségen kívül, ott rendén leend a kölcsönvevő által mindenesetre kiadandó vál­tót neje által is aláíratni, főleg ha neki külön vagyona lenne, nem fölösleges olykor kezes ál­lítás által biztosítást követelni, nevezetesen ak­kor , ha netalántán a kölcsön­nyerés után az adósnak vagyonállapotában némi rendetlensé­gek vagy épen közelgő bukás és Csődnyitásnak veszélye lenne sejthető. Hogy havi illetményeik­kel hátralékban levő tagok kölcsönre igényt nem tarthatnak, magától értetődik. Miután a biztosítás ugye oly kényes kérdés, melynek szerencsés megoldásától függ mind az egyletnek teljesen fedezett fönnmaradása és föl­­virulása, mind pedig működésének erélye és körzete, azért ez ügy fölötti intézkedés tárgy­avatott kezekbe veendő, és az igazgató tanács vagy a választmánynak leghívottabb tagjaira bízandó. Hely és személybeli ismeretek, helyes tapintat e tekintetben jobb kalauz, mint bármely részletes rendszabályi utasítás, legtöbb magától az egyleti működés vezényletével megbízott igaz­gatótól vagy elnöktől függend, ennek szerencsés választása tehát mélyen bevágó életkérdés hason egyletek sikerülésére.­­­I

Next