Budapesti Hírlap, 1858. október (224-250. szám)
1858-10-22 / 242. szám
Pest* Péntek sz October 22. 1858 242. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben : félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetem utcza 1-ső sz. a. 2-ik emeleten. Kiadó hivatal van: Ferencziek tere, 1-ik szám alatt, földszint. Előfizethetni helyben:a lap kiadó hivatalában: Ferencziek tere, 7-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadóhivatalhoz utasítandók. TARTALOM: HIVATALOS RÉSZ. NEMHIVATALOS RÉSZ. Politikai napi szemle. — A mezőgazdász átemeléséről a „Des terr. Cor r.“ Levelezések: Temesvár. (A keresk. testület gyűlése. Vasútépítés elöhaladása. Dohánytermelés.) Jászkisér. (Raktárak leégése.) Bécs. (Vegyesek.) Napihirek és események. Felhívd anyaggyűjtésre a magyarországi tőzeglápokról. Külföld:Francziaország. (Új lépés Algir szervezetében.) Oroszorság. (A „Nord. B.“ Montenegro határainak kiterjesztéséről. Az rInv.“ a porosz régensségről. Konstantin akg keresztelése.)Törökország. (A ministerium és országgyűlés.) Ázsia. (Hongkongi hírek.) Távirati tudósítások. — Színházi előadások. — Börze. — Dunavitáliás. Tárcza. (A Peri, beszély. — Magyar könyvészeti HIVATALOS RÉSZ. cs. k. Aposto 1i Felsége f. é. oct. 2-ki legfelsőbb határozata által Gerlach Jakab bilini főesperest, az egyház, iskola és szegényügy körül évek hossza során át szerzett érdemei elismeréséül, koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszitenn méltóztatott. Öcs. k.Apostoli Felségei, é. oct. 3-ki legfelsőbb határozata által Aschwitz Manó személyes esperes , helyett nők, kér. iskolafelügyelő, consistoriumi tanácsos és világi áldozárt Wällischkirchenben Csehországban, ötvenévi érdemteljes működése elismeréséül, koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. öcs. k. Apostoli Felsége f. é. oct. 8-ki legfelsőbb határozata által Barisch János evangélikus tanítót Bazinban a pozsoni közigazgatási területen, hosszú évi érdemteljes alkalmazása elismeréséül, koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. A belügyi- és kereskedelmi ministeriumoknak 1858. September 13-kán kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, a katonai határőrséget kivéve, a különböző testületek, községek vagy magánosok által jogszerűleg húzott, nem kincstári mérték- és súlyhitelesítési illetékek, helypénzek, vásárpénzeknek stb. továbbá magán- út-, hid-, kövezetvám- és révilletékeknek 1858. november 1-től fogva leendő beszedése iránt. *) A különböző testületek, községek vagy magánosok által jogszerüleg húzott, nem kincstári mértéken súlyhitelesitési illetékek, helypénzek, vásárpénzek stb., továbbá a magán út-, hid-, kövezetvám és révilletékek beszedésénél, 1858. november 1-jétől fogva az illeték kiszabásának austriai pénzbecsben az 1858. ápril 27-kén kelt legfelsőbb nyiltparancs (birod. törv. lap 63. sz.) 5 és 6. §§-nak határozatai szerint kell történnie. Azon illetékek vagy dijszabási tételek átszámításánál, melyek már természetüknél fogva nem egyszerű összegben, hanem rendszerint több egységért egyszerre szedetnek be, s melyeket ennélfogva nem szükség fizethető összegekben kifejezni, mint hogy azok csak a minden egyes esetben beszedendő összeg kiszámítása alapjául veendők, a díjszabási vagy illeték-tételeket uj krajczárok tizedrészeiben kell kifejezni, s a korábbi illetéket a pénzügyi ministeriumnak 1858. május 21-kén kelt kibocsátványával (birod. törv. lap 81. sz.) közhirrétett visszavezetési táblák szerint oly módon kell átszámítani , hogy az uj krajczár 100-adrészei, ha azok 5/100-adrészt vagy többet tesznek, az ujkrajczár Vip -edrészekép számítandók, különben pedig figyelembe nem veendők. E szerint az y* conv. krnyi díjszabási tétel, 10.43 ujkrajczár, a 3/)(10-adrész elhagyásával 4/,0 ujkrajczárrá; 1/2 conv. krnyi díjszabási tétel )0.87, Vico ujkrajczárnak egy egész Vioore való fölemelésével °/io ujkrajczárrá lesz átszámítandó. Ha pedig a valóban fizetendő illetéknél fizethetlen törtszám keletkezik, az ilyes töredék, ha 5/1 ft ujkrajczárt vagy kevesebbet tesz, ujkrajczárjával. *) Birod. tervl. 1858. sept. 18-i XXXVIII. db. 148 sz. ha pedig 6/fo ujkrajczárt vagy többet tesz, egy egész ujkrajczárjával fizetendő. Báró Bach s. k. Toggenburg lovag s. k. Változások.a cs. k. hadseregben kineveztetett: báró Limbschen Ferdinand altbgy, várparancsnokká Péterváradon. Nyugalmaztatott: pontisi Victor Vincze altbgy, péterváradi várparancsnok. Fölruháztatott: Lukács Miklós nyug. első oszt. százados, őrnagyi ranggal ad honores. F. u. oct. 19-ben megjelelt és szétküldetett az orsz. kormánylap első osztályának XXIX. és második osztályának XIV. és XV. darabja mind német egyes mindösszes kettős kiadásokban. A XXIV. darab tartalma : 145. szám. A vallás- és oktatásügyi ministeriumnak s a hadsereg főparancsnokságának 1858. augustus 19-kén kelt rendelete, kiható e birodalom egész területére, mely által az 1856. october 8-kán kelt császári nyilt parancscsal (birod. törv. lap 185. sz.) közzétett házassági törvény némely szabályainak a Militia vaga-hoz tartozó személyek egyes osztályaira alkalmazása közelebbről határoztatik meg. 146. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1858. augustus 31-kén kelt kibocsátványa, kiható minden koronaországokra, a katonai házassági biztosítékra szánt közpénzalapi kötelezvények letételénél, továbbá az ilyen kötelezvényektől járó kamatok fölvételénél s a kötelezvények kiszolgáltatásánál követendő eljárás tárgyában. 147. sz. 1858. September 2-kán kelt császári rendelet, az átalános bányatörvény 284. és 285. §§-nak a volt krakói szabad állam területéről alkalmazása, iránt. 148. sz. A vallás- és oktatásügyi ministeriumnak 1858. September 5-kén kelt kibocsátványa, kiható a birodalom egész területére, melylyel az elméleti államvizsgálati bizottmányok átalános és közigazgatási osztályának feloszlatását tárgyazó intézkedések tétetnek közhírré. 149. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1858. September 8-kán kelt rendelete, melylyel a budai erdészetfelügyelőség megszüntetése s a magyarországi öt országos pénzügyigazgatósági osztálynál leendő erdészeti tisztosztályok fölállítása tétetik közhírré 150. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1858. sept. 11 -én kelt kibocsátványa, kiható a német örökös koronaországokra, s illetőleg a lombard-velenczei királyságra, a conventiós pénzben létező arany- és ezüst-próbabélyegzési, sodronyhozási és kémleti illetékeknek az uj austriai pénzbecsle átváltoztatása iránt. 151. ,sz. A belügyi és kereskedelmi ministeriumoknak 1858. September 13-kán kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, a katonai határőrséget kivéve, a különböző testületek, községek vagy magánosok által jogszerüleg húzott, nem kincstári mérték- és sulyhitelesitési illetékek, helypénzek, vásárpénzeknek stb., továbbá magán-ut, hid-, kövezetvám- és révilletékeknek 1858. nov. 1-jétől fogva leendő beszedése iránt. A H. osztály XIV. darabjának tartalma : 22. sz. Hirdetménye a pozsoni cs. k. orsz. főtörvényszéknek f. é. mart. 21-ről, mi által a pozsoni orsz. főtörvszéki terület jegyzői hivatalhelyeinek átnézeti táblázata közzététetik. 23. sz. Hirdetménye a magyarországi cs. k. főkormánynak f. é. sept. 30-ról, a lovas posta dij kiszámításáról f. é. aug. 15-től oct. végéig. A XV. darab tartalma : 24. sz.Hirdetés a magyarországi cs. k. fakormánytól 1858. aug. 28-ról, a tiszaszabályozási vállalat részére a nemzeti bank jelzáloghiteli osztályától fölveendő kölcsön iránt. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, October 21. (Politikai napi szemle.) Ismét egy kis szünet, mely a dolgok menetében természetes magyarázatát találja! Piennes, a franczia követségi titkár, ki az ultimátum vivője és Paiva a párisi portugali követ, csak tegnap érkezhetett Lisabonba s igy a portugali kormány válaszáról még nem lehet szó; mig Portugal választ nem adott, Francziaország semminemű további lépést nem tehet, s míg Francziaország tovább nem megy, természetesen a két angol hajó is nyugalmasan horgonyoz a Tajo torkolata előtt. A párisi lapok most azzal űzik unalmukat, hogy Anglia ellen lármáznak, mint amely hatalomnak cselekvései mindig ellentétben állnak hivatalos nyilatkozataival, így Malmesbury lord azt mondta, miszerint Redcliffe lord utazásának nincsen politikai czélja, utóbb pedig kisült, hogy mégis van; szintúgy Cowley lord is a portugáli ügyre vonatkozólag azt tudata, miszerint neki nincsen utasítása, Francziaország eljárása ellen fölszólalni, s most egyszerre 130 angol ágyú torka tátong egyfelől Lisabon, másfelől a franczia hajók felé. A „Nord“ leginkább boszankodik e miatt s az iskolamesterre emlékeztet, ki növendékének csendességét magasztalja, épen akkor, midőn a csintalan fiú az asztal alatt már valami új pajzánságot készít elő. Tegnap még csupa dicséret volt a „Nord“ Anglia irányában, ma tragikomikus hangon azt mondja: tehát mégis csalódtunk, midőn azt hittük, hogy ama vén bűnös (a franczia lapok t. i. néhány hónap óta Angliát mindig vénnek mondják!) megjavult volna. Már pedig ezt a bókot az angol lapok visszaadhatnák , fiatal bűnösről szólhatnának, mert — a mi véleményünk szerint — a moral se az egyes emberek, se a dynastiák korához nem alkalmazkodik s mindenki számára ugyanaz. Egyébiránt Walewski gróf, kit e napokban néhány diplomata meglátogatott, ezek irányában úgy nyilatkozott, miszerint a Charles Georges miatti viszály békés kiegyenlítése igen valószínű. Annál jobb! Akkor Anglia legalább nem lesz kénytelen, — a „Nord“ fogalmai szerint — új bűnt elkövetni, azaz Francziaország önkénykedéseinek útját állni. A tetuáni eseménynyel furcsán vagyunk. Ennek híre Mac Mahon algíri tábornok által, tehát hivatalos forrásból küldetett Párisba s ily férfiról csak nem hihetni, miszerint puszta mendemondák nyomán indul. Hanem azóta a telegráf elnémult, s ámbár Tetuán Gibraltárral folytonos összeköttetésben van, ezen után még semmi efféle hir nem érkezett a franczia fővárosba. Ennek folytán a cadixi franczia consul most parancsot vett, hogy járjon utána a dolognak s értesítse a kormányt minél előbb a valódi tényállásról. Vagy két nappal ezelőtt közöltük, miszerint az austriai kormány kérdést intézett Rómába az ottani őrség szaporítása miatt; előre mondtuk azonban, miszerint a római kormánytól e tekintetben aligha kimerítő fölvilágosítást várhatni és csakugyan igazunk volt. Miként ma halluk, Antonelli bibornok tüstént felelt, de csak oly értelemben, miszerint e hadszaporitás okait maga sem ismeri s igy azokra nézve fölvilágositással sem szolgálhat, sőt a pápai minister elég érthetően gyanittatja, miszerint a szezék épen nem haragudnék a miatt, ha Austria a kivánt fölvilágosításokért egyenesen az első forráshoz fordulna. Ezen ujjmutatást Bio gróf alkalmasint követni is fogja és Hübner báró által Párisba azon kérdést ismételteti, melyre Romában nem tudtak választ adni. Mit fognak majd ezután Hübner báróról mondani, ha még ily kérdő arczczal lép a tuileriákba, midőn már eddigi „hideg“ arczkifejezésén is annyira megütköztek, hogy — a „Nord“ véleménye szerint — a nemes báró ezen arczkifejezése miatt talán nem is fog Compiégnebe meghivatni, ahol csak „mosolygó“ arczokat kívánnak. No, ezekben nem lesz hiány, ha a császár úgy kivánja, az udvaron ezek egész serege addig mosolyog, mig a szájzugok táján görcsöt nem kap! A bolognai zsidó gyermek ügyében ugyanazon egy időben értesülünk a franczia kormány e tekintetben tett lépéseinek sikertelenségéről s azon lépésekről, miket Anglia még tenni szándékozik. Egy londoni meetingen Malmesbury lord levelét olvasták föl, melyben megígéri, hogy Francziaország ez egybeni eljárását „gyámolítani“ fogja, hanem a franczia közbenjárás, miként mondjuk, máris zátonyra futott s már most csak az a kérdés: véget ért-e ezzel Anglia ebbeli tevékenysége is ? És ha nem hihető-e, hogy a pápa a protestáns Anglia kívánatára megteendi azt, aminek teljesítését a katholikus Francziaországtól megtagadta? És ha Anglia lépései is sikertelenek maradnak, mi lesz aztán?! Berlinben változás kedvéért ismét confiscálják a lapokat, a rész kezdete az új aerának, hanem azzal vigasztalják magukat, miszerint ezek még sivntó utóhangjai a letűnt ideiglennek. Ha majd új belügyminiszer lesz kinevezve és a régensség országgyűlésileg is szentesítve, akkor mojd megváltozik a dolog! Teljes szívünkből óhajtjuk, mert a porosz sajtó valóban Hamletként elmondhatja : „hát csak arra valók-e az én csontjaim, hogy ti velük tekézzetek?“ Az „Österr. Cort.“ következő czikket hoz : „Ha mi különböző alkalmakkal mindig nagy nyomatékot helyeztünk arra,miszerint a mezőgazdászat emelésére minden austriai népgazdászatban legfőbb figyelmet kell fordítni, ezt azért tettük , mivel legközelebb az austriai ipartól nem lehet azt várni, hogy nagyszerű versenyt kezdjen kifelé a világrész iparűző népeivel, míg a monarchiának még eléggé épen ki nem zsákmányolt földje valóban kimeríthetlen kincsekkel kínálkozik, föltéve, hogy értenek azok fölvételéhez. Ezen legtermészetesebb után a nemzeti gazdaságnak csak fokozatos ugyan, de mégis folytonos szaporodását, valamint az adóerő emelkedését, a népességi létszámnak nyugott növekedését s közvetve az ipar előmozdítását is reméljük , mi tagadhatlanul élénkítőleg hat ugyan vissza az őstermelésre, azonban az utóbbinak kielégítő helyzetére van szüksége arra nézve, hogy szilárd alapokon nyugodhassék. Mindenekelőtt a földmívelés mezején kell szorgalmunk csatáit vívnunk, mivel ezen téren semmi ellenségtől sem félhetünk. Egy ilynemű kifejlődés föltételei bőven léteznek, s a mi fődolog, a mezőgazdászati téren tetemes haladás eszközlésére nézve nincs szükség oly roppant tőkeerőre, mint új manufacturák alapítására a nagy világ-összekötő kereskedés előkészítésére megkívántatik. Ezért ha mi egy vagy más őstermelési ágra figyelmeztetünk, mely nálunk jobb mivelésre volna képes , s mely a kereskedelmi mérleg-kimutatás szerint passiv helyzetben van, ez nem azért történik , mintha talán a megelégedés maximumát keresnék abban, hogy az abbéli szükséglet belföldön termeltetik, hanem főleg azért, mivel épen az ily czikkek , magas áruknál fogva mivelésre csábítnak, s idővel igen jövedelmező kiviteli ág képezésére alkalmasak. Véssünk ezúttal egy tekintetet az olajvetések (repcze, karórépa stb.) rovatára. Ebből a kivitel, a folyó év hét első hónapjában, 27,512 vám-mázsát, ellenben a bevitel 84,352 vám-mázsát tett. Ezen bevitel oly országokból történt, melyek többnyire nagyobb adóval terhelték, mint Austria, s melyek ennélfogva csupán kifejlettebb termesztési módszerüknek köszönhetik azon lehetőségét, miszerint országunkból évenként néhány százezer forintot vehetnek el egy oly térülményért, mely nálunk oly nagy mennyiségben teremhetne, hogy inkább megfordított viszonynak kellene léteznie. Kövér olajak dolgában szintén passive állunk. Az említett időszakban a bevitel 5,082, s a kivitel csak 1,363 vám mázsát tett. Nem kell szem elől téveszteni, hogy a passiv bevitel költségei jutalomdíjt képeznek a belföldi termelés számára. Ily számok magukban is elég ékesen szólók. Azok szavát az értelmes földbirtokosoknak figyelembe kell venniök, néhány jó példa hatalma, valamint az észszerű mezőgazdászati tanulmányok befolyása, évről-évre folyvást növekedő körökben fog kifejlődni. Bárminek legyenek is azon akadályok, melyek a monarchiának ilyen belülről kifelé gyarmatosítását még most gátolják, mégis azon meggyőződésben vagyunk, miszerint azok legyőzésének eszközei a legnagyobb mértékben léteznek, s miszerint csak aránylag csekély buzdításra van szükség arra nézve, hogy ezen irányban nagy eredményeket vívhassunk ki. Ezen örvendetes bizalomban azon tény is megerősít bennünket, mikép az előbbi évek statistikai számainak összehasonlítása egynémely őstermelési ágban félreismerhetlen előhaladást tanúsít. Vajha ne csak tartós lenne ezen haladás, hanem folyvást növekednének s földmivelési tevékenységünk minden irányaiban mindinkább szélesülne.“ Temesvár, oct. 17. F. hó 17-kén esti 5 órakor az itteni kereskedelmi testület egyetemes gyűlést tartott azon kérdés felett, miként lehetne az eddig városunkon át vonult délerdélyi személy- és áruforgalmat továbbra is ide irányozni, hogy az tőlünk az aradi vonalra ne pártoljon. Kormányzó urunk e excja bizalmasan tudtára adá a titkárnak, hogy az ő közreműködésére a testület számot tarthat, mennyiben oly könnyítések szükségeltetnének, mik a közigazgatási hatalom pártfogását igénylik : a testület köszönet-nyilvánítást szavazott e excjának, s megragadta az alkalmat, befolyását kérni, hogy az itteni főpostahivatal képesíttessék a személyszállításokat Erdély felé korlátozatlan fölvétellel elfogadni, mint ez már a többi örökös tartományok minden jelentékenyebb postavonalain be van hozva. Ezáltal sokkal inkább van gondoskodva az utasok kényelméről és gyors szállításukról, mint ha mi is, mint az aradiak, részvényes gyorsutazási vállalatot