Budapesti Hírlap, 1858. október (224-250. szám)

1858-10-23 / 243. szám

Pest« Szombat 243. sz. October 33. 1858. Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre: 10 frt, é­v­n­e­g­y­e­d­r­e : 5 frt. Hely­ben : félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetem utcza 1-ső sz. a. 2-ik emeleten. Kiadó hivatal van: Ferencziek tere, 7-ik szám alatt, földszint.­ nyünket, miszerint Francziaország a hajó és a legénység kiadására nézve föltétlen engedést kí­ván, s a kárpótlást is legalább elvben elismerve akarja látni; az összegre nézve ellenben nem bánja, ha harmadik hatalom ítéletére bizatik az eldöntés. Fog-e Portugál ezen elég megalázó fel­tételekre ráállni ? S ha nem ? A franczia kor­mány azt mondja, hogy Francziaország a fődo­­logra nézve semmi további alkudozásba nem akar bocsátkozni és az ultimatum pure et simple elfogadtatását kívánja ! Ha tehát Por­tugál föltétlenül nem hajtja fejét a franczia követelések alá,­­ kész a szakadás! A pá­risi börzén még azon hír is szállongott, miszerint Plymouthból tetemesebb hadihajóraj indult út­nak, szintén dél felé, mit akar ez jelenteni ? Ám­bár különben nem tartozunk az optimisták közé, de ezen ügyre nézve mindeddig nem kétkedünk a békés kiegyenlítés közelségében; az események meg fogják-e hazudtolni ebbeli várakozásunkat s azon tanulságot szolgáltatni, miszerint a mai időben még kivételesen és egyetlenegy­szer sem szabad optimistának lenni­­! A tetuáni gyilkosság mindinkább azon kétes tér felé vonul hátra, hol „a történet végződik s a mythos kezdődik.“ A Tangerből érkezett hírek mit sem tudnak az egész eseményről s a hírlapok ezen kétszeresen örülhetnek, elő­ször azért, mert örvendetes, hogy ily iszonyú hir nem valósul, másodszor pedig azért, mert nem valamely hírlap, hanem hivatalos állással bíró franczia tábornok volt első, ki ezen hírt terjesztette. Ebből az következik, hogy a ható­ságok sem csalhatlanok,még a francziaországiak sem, ámbár ezek mindig úgy tesznek, mintha még az egész teremtést is tetemesen korrigálhat­­ták volna, ha az Úristen tőlük tanácsot kér! A Cappes völgy miatti ügynek legközelebb el kell dőlnie. Ezen, a Dole tövén fekvő völgy 40 év óta se nem franczia, se nem schweizi, a bé­csi congresses a waadti cantonhoz csatolta, ha­nem a nagyhatalmak néhány hóval később is­mét megsemmisítették e határozatot s azóta Fran­cziaország magáénak nézi e völgyet, ámbár tettleg nem voló annak birtokában. Hogy minden czivó­­dásnak vége legyen, 350,000 franknyi kártalaní­tást ajánlott most Napóleon császár s a waadti canton hivatalosan felszóllhtatott, e tárgyban nyilatkozni. Már e napokban mondtuk, miszerint a közvélemény Schweizban nem igen kedvez ez alkunak, hanem — miként halljuk — a szö­vetségi tanács azért mégis elfogadta a franczia ajánlatot.... A Mortara ügyben a kath. irányú „Univers“ he­vesen megtámadja a „Constitutionnel”t, ki a pá­pai szék eljárását roszalta; mind ezen roszalás, mind pedig az „Univers“ visszatolása oly ha­tározott hangon van írva, m­iszerint a közönség már sehogy sem bírja kitalálni, melyik hát a kormány véleménye ? Ha az “Univers“ et he­lyesli, hogyan jelenhetett meg ama czikk a fél­­hivatalos „Constitutionnel“-ben? Ha pedig ez utóbbi volt a kormány indulatainak tolmácsa, hogy mérheti az „Univers“ oly szenvedélyesen megtámadni? Azonban majd elválik a dolog, midőn egyik vagy másik lapról a „Moniteur“ben azt fogjuk olvasni, hogy a megintetett, vagy tán úgy kívánják- e a tuileriákban, hogy a kormány nézetei iránt a közönség homályban marad­jon s ez okból szántszándékkal hozatták színre a két lap kakasviadalát ?­­ Nevelési irányzatok. .. Nevelésről beszélvén, észrevehették olva­sóink , hogy mi nem annyira az iskolai nevelés mint inkább az élet, a társadalmi nevelés irány­zatait taglalgatjuk. S a Bzld­őket kivált — úgy véljük, — ez oldalról sokkal nagyobb felelős­ség és föl­dat terheli, mint azon felügyelet, melyre az iskolai nevelésnél szintén feljogosít­­vák s kötelezvék. Mert iskolákban a tanítók s intézetekben a nevelők, csak a szülők és az állam által tett közös megbízás föltételeire s teendőire kötelezvék; ezek itt a növendékeknek nem szab­hatnak életirányt. Ama legfőbb hatalom, melynél fogva a gyermekeknek életpálya tűzetik ki, még mielőtt iskolákba adatnának, a termé­szeti s társadalmi jogoknál fogva a szülőket illeti, ők adják meg azon első lökést, mely vagy helyes czélok felé irányozza a fogékony szellemet, vagy tévesztett pályára taszítja, melyen az egyént magára és az országra egyformán ü­dvtelen, bol­dogtalanság örvénye várja. Megtörténik pedig ez mindenütt s mindannyiszor, a hol és a midőn Előfizethetni helyben:a lap kiadó hivatalában, Ferencziek tere, 7-dik szám, földszint ] vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadóhiva­talhoz utasitandók, a szülőket kevélység, előítéletek, tudatlanság vagy kiirthatatlan ambitiók vezetik a nevelési pályairányok megválasztásánál. — Megérintem ezen eszméket, hogy alkalmam lehessen szólni azon előítéletekről , elfogultan kevély néze­tekről is, melyek minálunk a mezőgazdászati pályáknak még most is oly sok oldalról áll­ják útjait. — Mert még most is nem kis számmal vannak köztünk, a földesúri rend egész egyetemét véve, kik lealázónak tartják gyerme­keiket oly határozott életpályára neveltetni, mely bár nem igér is ragyogó czimeket, de eszközö­ket nyújt arra a személyes képességben, hogy az ősi birtokot megtarthassák és gyarapíthas­­sák, s melyen személyes képesség, szakértel­­messég, belátás és munkásság által annál fé­nyesb és kényelmesb élet alapjává emelhetik az ősi örököt. Ez a mezőgazdászati pálya. Ezen pálya azonban csak egyoldalulag lenne ki­­mivelve, a így köznevelésünk is egyoldalú ma­radna, ha annak mellékágait mellőzve, reálne­velésünk irányát egyedül a száraz földmive­­lésre szorítnók. Nevelésünket, mint mondom, nem csupán a magán­érdekek, hanem az orszá­gos közszükségek és a gazdászati öszviszonyok kívánalmaival is hangegyénbe kell hoznunk. Különösen most, midőn új nemzetgazdászati té­nyezők állottak elő, midőn erdőgazdászatunk, bányászatunk és a mezőgazdászati ipar, csak­nem tökéletes díjával van az alkalmas és ki­képzett egyéneknek. Magyarország nevezete­sen, mint tudjuk igen gazdagon meg van áldva a természettől erdőségekkel. A nemzeti vagyon ezen gazdag forrása azonban nálunk még most alig van csak felnyitva is. Nincs erdőgazdásza­tunk , mert nem értünk az erdőkezeléshez. Az üdvös erdőtörvény pedig, mely I. 1858. január első napjától kezdve már hatályban van,­­ mely minden birtokost büntetés terhe alatt kötelez az erdők gazdászati berendezésére; mely községek, földészek és magánbirtokosoknál egyformán múlhatlan szükséggé téve a szakértő erdőgazdák alkalmazását s a rendszeres erdőkezelést, kellő sikerrel nem foganatosíttathatik , mert mint mondom, nem értünk az erdészethez s nincsenek erdőgazdáink és tiszteink, így arra vagyunk büntetve,hogy eszünket és szorgalmunkat e rész­ben is mások pótolják. Pedig idegen ész és munka mellett anyagi jóllétünknek soha sem ju­­tandunk azon fokára, hová saját értelmünkkel és munkásságunkkal rövid idő alatt fejlődhet­nénk. Mert mindazon kiadás és áldozat, melyet csak az erdőgazdászatban is kénytelenek leszünk mások eszéért és ügyességéért évenként kiadni, bizonyára milliókban apasztja a ránk hagyott ősi tőkét és gazdagságot. Lássuk csak ezt szám­szerinti arányban, legalább megközelítőleg, hogy tájékozhassuk e részben is magunkat. Magyarországban a legújabb statistikai nyo­mozások szerint 8,475,495 holdnyi erdőbirtok lé­tezik.­­ Az új­ erdőtörvény szerint ezen összes erdő mennyiségi külön erdőtestekre fog gazdá­­szati szempontból felosztatni; azt, hogy hány holdnyi füszér fog egy gazdászatilag önálló erdő­­testre­ számíttatni,egész bizonyossággal nem mond­hatom, hanem fölteszem, hogy ezen felosztás oly arányban fog valószínűleg nálunk is történni, mint azt Hecke legújabb munkájából olvas­hatni (Die Forstwirthschaftsfehre 173­­1.) s mint az általában a birodalom egyéb tartományaiban is divatozik; t. i. egy erdőtestbe, mely a tör­vény szerint kellő számú erdőszemélyzettel lesz ellátandó, — ezer holdnyi tér fog számíttatni. Elosztván már most ezen ezer számmal az er­dőmennyiség fen­ebbi összegét, kisó, hogy Ma­gyarországban legalább 8475 erdőtest alakíttat­­hatik, s ha az erdőszemélyzetet csak 3 egyén­nel számítjuk is, már a közel jelenben legalább 25,426­ egyénnek nyílik alkalmazása az erdé­szeti pályán! Mily tág mezeje a szerencsének; mily ajánlkozó alkalom arra, hogy milliókra menő összegeket mi magunk érdemeljünk ki, és munkásságunk dijába keressünk; s hogy végre, azon összeg­et min magunknak használjunk! S mi kívántatik ehhez? Semmi egyéb mint az, hogy értsük meg e részben is saját javunkat, tegyük félre az ál szemérmet, s ne tartsuk lealá­zónak gyermekeink számára az erdészeti pályát, hol valamint maguknak igen szép kenyeret biz­tosíthatnak, úgy a legnagyobb haszonnal gyü­­­mölcsöztethetik a haza közjavára is eszüket és munkásságukat. Debreczen, oct. 18. (Nőnevelő intézet.) Tegnapelőtti leve­lemben megígértem, hogy a debreczeni nőnevelő közintézet ügyállásáról szólok. Az ügy így áll: mintegy 20 évvel ezelőtt a deb­­reczeni ref. egyháztanács átlátván, hogy egy felsőbb lánynöveldére nagy­­szükség volna : e czélból megvásárlón egy alkalmas épülettel ellá­tott és czélnak megfelelő helyen levő derék tel­ket ,­­ ha jól emlékszem 400 pyő­ért évi fizetés­sel Steinacker Gusztáv urban nőnevelőt állított abba, ki nejével együtt mintegy 5 évig vezette az intézetet; ekkor több körülményektől kény­szerítve, elment Triestbe papnak. Ez történt ez­előtt mintegy 15 évvel. Azóta nevelőintézet nél­kül vagyunk; több ízben meg-megpendült a tárgy, de eredmény nélkül; most négy éve bi­zottmány is küldetett ki az ügyben; ez sem vég­zett semmit; tavaly ismét sürgettük az ügyet, a bizottmány tagjait felfrisítők , belevonatván abba az új lelkészek, több tanárok és számos avatott fér­fiak. E küldöttség csakugyan folyó évi ápril ele­jén össze is ü­lt, s hathatós szóval tolmácsolván a kérdéses nőnevelőintézet szükségességét, s el­ismervén a sok kárt, mely eddigi mulasztásunk­ból is származott, vélemény­ét kivonatos pontokul következőkben állapította meg: A leánynevelő­intézet különösen városunk és helvét hitval­lású egyházunk részére és igényei szerint sze­reltessék föl; a nevelést benne főkép­pő vezesse, mert azt hiszi a bizottmány, hogy közvetlen nő nevelhet legbiztosabban derék nőset; — a nevelés úgy irányoztassék, hogy a növendékekből szelid, vallásos nők, gondos házi asszonyok s jó anyák váljanak. A felügyeletet egy egyházi s egy világi egyén gyakorolná. A nevelőnő részére 800 pft készpénz, s lakásul s intézeti helyiségül az épen e czélra vett egyházi ház volna biztosí­tandó. A tanfolyam 3 évre terjedne s kezdetét venné ott, hol a közönséges elemi iskolák vég­ződnek. Tandíjul minden helybeli növendék 12 pftot fizetne, a vidéki pár forinttal többet. E tan­díj tenné az intézet tulajdonképeni jövedelem­alapját, s a nevelőnő 800 pftnyi fizetése ebből tennék ki, ki még 12 növendéknek kosztra szál­lásra fogadása által is szaporíthatná bevételét; ezen kívül a vallástanításért az egyház egyik lelkészét 100 pfttal fogná díjazni, különben a többi segédek fizetése és tartása az intézetvezető nevelőnő terhére esnék, miért a részére biztosí­tott 800 pfttnyi rendes díjon fölül bejövő tandíj­­jövedelmet is egészen élvezné. E terv a bizottmány által az ápril közepén tartott egyházi gyűlés elé terjesztetett; ott azon­ban több okoknál fogva,­­többek közt, mert az intézetnek mindenekelőtt alapra van szüksége, a tandíj pedig, mely alapul terveztetik, ilyenül mennyiségének bizonytalansága miatt el nem fogadható; továbbá magának a nevelőnőnek 800 pft­re­állapított fizetés kevés, s legalább is 1000 pft kell, s a segédek fizetése még e mellett reá épen nem rovathatik, hanem azon fölül 3 segéd fizetésére egyenként még szintén legalább három-háromszáz forint igényeltetik, mi össze­sen 1900 pftot tesz.) — el nem fogadhatónak nyilváníttatott, s azon vélemény fejeztetett ki, hogy míg a már meglevő épületen kívül leg­alább 1909 pengőforint évi biztos jövedelmet adó alap nincs, addig a nevelőintézet felállításáról szó sem lehet. Azon kérdésre, hogy honnan sze­reztessék a lap , a gyűlés a meglevő intézeti házra utalt. Ez eddig évi 600 párt bért hozott be, ez­­utánra a bér 709 pártra emeltetni véleményezte­tett. Voltak , kik időközben kisebbszerű nevelő­intézetet véltek fölállíthatónak a német-utczai iskola­helyiségen. A gyűlés a bizottmányt új terv kidolgozására, különösen bővebb alap kere­sésére utasítá. Ez is megtörtént, a második terv is egyházgyű­lés elé került, el is vettetett ismét; most harmadik terv van kidolgozás alatt. Szóval annyi véleménykülönbség , nézet­ elágazás üldözi e tárgyat, hogy Isten tudja mikor és mikép jut­hat révpartra, s addig a jó házias nevelés hiá­nyainak kára szaporodik, mint előző közlemé­nyeimben érintem. Pedig a dolog igen egyszerű: egyházunk nőne­­velőintézetet szükséges, de nincs teljes alapja,mi­ből ezt fölállítsa; ez a legnagyobb reformáta ek­­klézsiában,az ország legkiterjedtebb határú váro­sában, melynek a többi egyházak előtt is jó pél­dával előjárni hivatása, nem épen dicséretes do­log, de azért nincs ok a nem kezdeményezésre, sőt én bátran azt mondom, hogy lesz alap is, mert Debreczen város mostanság belső köz­ügyei legfontosbjainak egyikét nem hagyhatja adomány nélkül, s épen ez alapos remény is ösz­tönző lehet a kezdeményezésre. Van egy épületünk, mely a kérdéses czélra al­kalmas, épen arra is szereztetett. Ha ezt az itt létező 5 leánynevelő intézet tulajdonosai közöl egy kibérli, senki sem fogja mondani, hogy az nem szabad. De egyházunk több okoknál fogva TARTALOM. HIVATALOS RÉSZ. NEM HIVATALOS RÉSZ. Politikai napi­ szemle. — Neve­lési irányzatok. III. Levelezések: Debreczen. (Nőne­velő intézet.) B­é­c­s. (Vegyesek.) Napihirek és események. Külföld: Francziaország. (Az _*(). C.“ a franczia társalmi viszonyokról. A „Times“ és a „Patrie“ a portugali viszály­ról. A tetuai hír alaptalansága.) Német­ország. (Az országgyűlés megnyitása.) Spanyolország. (A közelgő vá­lasztások.) Távirati tudósítások. — Szín­házi előadások. — Börze. — D­unavízállás. T­á­r­c­z­a. (A Peri, beszély. Vége.) HIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. aug. 26-ki legmagasb kézirata által hoffenburgi báró Hofer Antalt, a tiroli és vorarlbergi orsz. fő­törvényszék elnökét, titkos tanácsosi méltóság­gal hijelengedés mellett legkegyelmesebben föl­ruházni méltóztatott. Ö cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i F e 18 é­g e f. é. oct. 12-i regf. határozata által az alábbnevezetteknek legkegyelmesebben engedélyt adni méltóztatott, hogy a nekik adott idegen rendjeleket elfogad­hassák és viselhessék, és pedig: I gróf Schaafgotsche Ferencz lovassági tbk és parancsnokoló bh. Morva- és Sziléziában, az orosz cs. Sz. Newsky Sándor rendjelt; gr. Thun-Hohenstein Károly ah­ogy a németalföldi királyi tölgykoronarend nagyke­resztjét ; b. Edelsheim Lipót ezredes, a 10 sz. po­rosz király huszárezred parancsnoka, az orosz cs. Sz. Anna-rend másod­oszt. jelét; villatburgi V­­ 11 a t­a Guido alezredes a 8. sz. toscanai örökös nhg dragonos ezredben, a tosca­nai nhgi kát. érdemrend másod oszt. jelét; Catty Adolf őrnagy a főszállásmesteri törzs­karban , a németalföldi k. tölgykoronarend tiszti keresztjét; hg Hohenlohe-Schillingsfttrst Kon­stantin százados a hadsegédi testületben s a cs. kir. Apostoli Felsége segéde, az orosz cs. Wladimir rend 4-dik oszt. jelét; Sichrowsky József százados a b. Stein partvidéki tüzérezredben a pápai sz. Gergely rend kiskeresztjét; köllensteini b. Kellner Frigyes százados a 10. sz. gr. Clam-Gallas dzsidásezredben , a né­metalföldi k. tölgykorona rend kiskeresztjét, gr. Strachwitz Alfred százados a hadse­reg létszámában, a toscanai nhgi Sz. István rend kiskeresztjét, és Krieghammer Ödön főhadnagy az 5. sz. Miklós orosz császár dzsidás ezredben, az orosz cs. sz. Szaniszló-rend 3-ik oszt. jelét. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, October 22.­ ­ (Politikai napi­ szemle.) Végre tehát a „Times“ is fölszólal a Charles Georges ügyében s mintegy igazolást és commentárt nyújt a két angol hajónak Lissabon melletti megjelenésé­hez. Érdekesnek tartjuk, hogy a cytilap, mely az egész vitát eddigelé­ppen nem akarta tudo­másul venni, most hoszszasan bizonyítgatja azt, a­mit mi elejétől fogva mondtunk s a­mit min­den részrehajlatlan bíráló megvallott, hogy t. i. Francziaországnak nincs igaza, hogy hatalmá­val viszszaél, s hogy kevéssé nemes eljárás az, midőn Portugal ellenében, mert kis állam, olyant mer tenni, a­mire Anglia vagy Északame­­rika irányában nem lenne bátorsága. A „Ti­­mes“nak se érvei, se az azokból vont követ­keztetések nem igák, hanem miután ezen lap rendesen az angol közvélemény hű tükre, örül­nünk lehet annak tudatán, miszerint ama néze­tekben a brit nép is osztozik. A kérdés csak az, mi fog most történni ? A félhivatalos „Patrie,“ mely be sem várva a „Times“ féle czikknek tel­jes szövegét, már a távirati kivonatra siet fe­lelni, ez alkalommal megerősíti abbeli közlemé­

Next