Budapesti Hírlap, 1858. december (275-299. szám)

1858-12-03 / 277. szám

Pest, Péntek TARTALOM : HIVATALOS RÉSZ. NEM HIVATALOS RÉSZ. Le­gmagasb császári kegyado­mány. — P­o­l­i­t­i­k­a­i napi­szemle. —A dunai folyamat. II.’ Levelezések: Vác*.(A cs.k. fegyház.) Bécs. (Chmel József­) Napi hirek és események. Külföldi Francziaország. (A „Con­­stitutionnel“ czikke.) Németország. (Német lapok a franczia sajtó harczi za­vargásáról.) Olaszország. Távirati tudósítások. 311­8 7 i­n­­házi’ előadások.— Börzei — Meteorólogiai észleletek. — Du­n­a vízállás. Kiadó hivatal van : Ferencziek tere, 7-ik szám alatt) földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Megjelenik e lap, vasárnap as Ünnep utáni napokat kivéve mindennap reggel. Előfizetési díj austr. pénzértékben : Vidékre: november és december hora : 3 írt 50 kr. Helyben : 7 frt 80 kr. — A hirdetések ötször halálozott so­rának egyszeri beiktatásáért 10 kr, többszöriért pedig 7 kr számittatik. — Egyes szám 35 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetem utcia 1-ső sz. a. 2-ire emeleten. Előfizethetni helyben:» lap kiadó hivatalában, Ferencziek tere, 7-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir- postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérm­e­n­t­e­s­í­t­v­e egyenesen a kiadóhiva­talhoz utasítandók. , HIVATALOS RÉSZ. Az igazságügy miniszer Borsic­zky Antal ideig­lenes tanácstitkárt egyszersmind államügyészi he­lyettest a kaposvári megyetörvényszéknél, végleges tanácstitkárrá jelen állásában meghagyatás mellett, s dr. Heidelberger András törvényszéki segé­det a győri megyetörvényszéknél, ideiglenes tanács­­titkárrá a kaposvári megyetörvényszékhez kinevezte. Az igazságügyminiszer Hatos István törvény­­széki segédet az aradi megyetörvényszéknél, állam­ügyészi helyettessé a szathmár-németi megyetör­vényszékhez kinevezte. A nagyváradi vegyes szolgabirói hivatalok szemé­lyi ügyeire fönnálló cs. kir. országos bizottmány Mészáros Károly fogalmazási dijnokot ideig­lenes szolgabiró hivatali tollnokká kinevezte. A nagyváradi cb. kir. helytartósági osztály elnök­sége Bachmayer Alajos napdijnokot megye­­hatósági III-dik osztályú Írnokká kinevezte. A nagyváradi cs. k. helytartósági osztály elnök­sége Buva Antal napdirnokot m megyehatósági III-dik osztályú Írnokká kinevezte. A békés-Csanádi ob. kir. megyefőnök a szeghalmi ch. kir. vegyes szolgabirói hivatalnál megürült ír­noki állomásra B­a r t­u­s s Samu szolgabiró hivatali napdijast kinevezte. NEMHIVatalos rész. a cs. k. Apostoli Felsége a kremsi an­gol kisasszonyok intézete számára, az intézeti templom újrafelépíttetése végett ezerötszázhet­venöt auszr. értékű forintot méltóztatott legke­gyelmesebben utalványozni. A fölebbi összeg már rendeltetési helyére juttatott. Pest, december 2.­­ (Politikai napi­ szemle.) Nem igen bú­sulunk a miatt, hogy a várt megnyugtató czikk a „Moniteur"-ben meg nem jelent, sőt miként ma hallatszik nem is fog megjelenni. Mi haszna az ily czikknek ? Legfölebb annyit mondhatna, miszerint Austria és Francziaország közt je­lenleg mi sem forog fönn, a­mi a háborút el­­kerülhetlenné tenné , de hiszen ezt úgy is tudja minden ember s igy kár lenne a szóért. A j­ö­­v­ő­r­e nézve pedig kötelező nyilatkozatot nem várhatni a hivatalos laptól, s igy azon gyanú megczáfolását sem (melyet a bécsi hivatalos lap is elég érthetően nyilvánított),hogy t.i. Franczia­ország, épen mivel nincs ok a háborúra, keresi és nagyon örülne, ha megtalálná. Egy pár párisi lap minapi expectoratióit e napokban őrjöngésnek mondtuk; egyik bécsi lap még to­vább megy, vagyis még drastikusabb kifejezés­sel él, azt írván,miszerint a­ki ma a párisi lapo­kat forgatja, azt hiszi, hogy bolondok házában van; ez teljesen igaz, csak azt nem tudjuk még, várjon azok-e a bolondok, kik ama czikkeket írják, vagy azokat akarják-e bolonddá tenni, a­kik olvassák ? ! A „Patrie" például egész ko­molysággal fejtegeti, miszerint Austria hara­­gudhatik ugyan a­miatt, hogy Piemont gyara­podik és az európai concertben oly kiváló sze­repet kezd játszani, hanem ezen állapotot Aus­tria maga szentesité a párisi congressuson s igy nem képzelhető, hogy most utólag ezt megbánná. Eddig egyetértünk a referenssel ! Hanem ezen előzményekhez ájtatoskodó szemforgatással azon a Korizmics gazdasági egyesületi alelnök úr jelentésében a Pesten alul eső Dunarészt három fő részre osztja: reményt csatolja a „Patrie", miszerint Ferencz József Császár miniszerei elég belátással fognak bírni, hogy minden megtámadó politikától tartózkodjanak ! Ez csakugyan a következetes­ség netovábbja! Tegnap azt kiáltották: Austriát ki kell szorítani Olaszországból s mielőtt az örök béke­s országa eljőne, még egy háborút kell viselnünk — Austria ellen! Ma meg úgy tesznek, mintha Austria lenne az a nyugtalan­kodó, ki körében meg nem fér s kinek részéről minden perczben megtámadást várhatni ! Az em­ber önkénytelenül is az öreg AeBopus meséjére emlékezik, midőn a fölül álló farkas az alant álló báránynyal perelni kezdett, mintha ez neki a vizet megzavarná. Valóban nagyon nem télen eljá­rás! Ha panasza van Francziaországnak valame­lyik más hatalom ellen, vagy ha— miként a bécsi újság gyanakodik — csupa hódítási vágy az, a­mi őt megszállotta, mondja ki nyíltan! Az igaz­ságos panasz mindenesetre gyors orvosoltatást találna, a hódítási viszketegre pedig a fenyege­tettek azt fogják mondani, a­mit Vörösmarty Petikéje mond: „hol van hát?", hanem egyik félhivatalos lap által háborút prédikáltatni, a másik által meg azt hirdettetni, hogy a hábo­rúra egyáltalában nincs ok, míg a harmadik k­öznevetségre azt állítja, miszerint m­á­s­o­k ré­széről­ fenyeget a megtámadás, ez oly komédia, mely általában európai nagyhatalomhoz nem méltó, különösen nem kormányához azon fran­czia nemzetnek, mely oly büszke a „nemes" epithetonra s melynek lovagiassága — pedig nem ok nélkül — példabeszédessé lön. — Ezek után mondanunk sem kell, mennyi fon­tosságot tulajdonítunk a „Constitutionnel“ leg­újabb czikkének, mely se újat nem mond, se oly alakban nem mondja, hogy az ő szavainak több hitelt lehetne adni, mint azoknak, miket tegnap, vagy tegnapelőtt ez vagy amaz officio­­sus bajtársának szájából hallottunk. Furcsa, hogy a Cappelvölgy ügye, melyről már több ízben szóltunk s melyet több katonai tekintély megmérhetlen stratégiai fontosságúnak mondott, épen most lép ismét előtérbe. E völgy előnyomuló franczia hadseregre nézve megbe­­csülhetlen s nevezetesen Olaszország felé köny­­nyít és rövid utat nyit, Schweiz azonban egyszerre elvesztette kedvét, e völgyet Francziaországnak átengedni, s franczia tudósítások már is — bár elég gyöngéden — azon gyanút hallatják, mi­szerint e váratlan vonakodás bizonyos diplomá­­tiai befolyás eredményéül tekintendő, mely Francziaországot e jeles katonai positióból kire­­keszteni törekszik! Mindezen viszonyok közt senki sem csodál­­kozhatik rajta, hogy Hübner báró ez idén nem részesült azon szerencsében, miszerint Compièg­­neben az udvar napfényében sütkörész­­hetne. Ő egyébiránt ezalatt Spanyolország mo­solygó egét látta s ennek természetes napfénye, úgy hiszszük,bő pótlást nyújtott a mestersé­ges compiégneiért. A sok panaszhoz ad superfluum még egy újabb is járult, a „Nord“ mely mindig azt hirdette, mi­szerint a dunahajózási ügyet illetőleg Bajorország és Württemberg máris a párisi conferentia, vagy helyesebben Franczia­ és Oroszország részére állt volna, most kénytelen megváltani, misze­rint a dolog „még nincsen ennyire",és hogy Na­póleon Császár e miatt nagyon haragszik. Saj­náljuk ezen az egészségre nézve nagyon ártalmas epefölindulást, hanem ez még nem segítend a dolgon.—A „La Presse“ holnap helyreigazításkép talán azt fogja írni, hogy Cobden aranykorának megérkezése előtt nem egy háborút hanem hármat kellene viselni, pro primo Austria, pro secundo Bajorország, pro tertio Württem­berg ellen! Annyival nagyobb gyöngédséget ta­núsítanak a tuileriákban Poroszország irá­nyában . Sz.-Pétervárról hasonlót jelentenek, szóval: mindenki törekszik a régens kormányát a maga részére vonni. Werther báró a sz.-péter­­vári porosz követ — miként mondják — „el van ragadtatva" Gortsakoff herczeg nyájassága által. Egyébiránt az uj porosz kormány legelső föllé E18 % főrész : Pesttől Baziasig : 88% mért­­föld. Második főrész : Baziástól TurnuSzeve­­rinig : 18% mértföld. Harmadik főrész : Turnu-Szeverintől a szal­inai torkolatig : 103 mértföld. Tesz­e szerint a Duna hossza, Pesttől a fekete tengerig , 210 mértföldet. Az első főrész, Belgrádig egészen a miénk. Azon túl Baziásig közös Szerbiával olykép , hogy ezen országé a jobb­ a miénk a bal­ part. A második főrész a balparton Orsováig hasonlón a miénk, a jobb part Szerbiáé. Új-Or­­sovától kezdve Turnu-Szeverinig osztozik e ré­szen Oláh- és Szerbország, végül A harmadik főrésznek balpartja a tenge­rig egészen Oláh és Moldva, a jobb part ellen­ben Szerb és Bolgár országoké. Hajózási tekintetben, az első főrész lénye­ges akadályokat nem szolgáltat. Sok évi ta­pasztalás szerint ezen vonal, legcsekélyebb vízálláskor is, folyamot ismerő hajósok által mindig hajózható baj nélkül. Pesttől nevezetesen Duna-Földvár vagy Pa­­tájig, e folyamrész kinyújtottságára, azaz egye­nességére nézve is meglehetősen rendes. Némi zátonyok vannak ugyan benne, mint p. o. Érd és Ercsin alul, továbbá Apostagnál; ezek azon­ban ismeretesek lévén, könnyen kikerülhetők, s nagyobb figyelmet csak kisebb vízálláskor kí­vánnak, különösen a mélyebben járó teherhajók részéről. A víznek esete e részen 100 élenkint 57/10 vonal; a folyam hossza : 45.818 folyó­öl; a meder szélessége egyre másra 240— 300 öl. A folyamnak azon része, mely Duna-Földvár s illetőleg Patajtól Erdődig terjed, már jóval tö­kéletlenebb a pest-földvári vonalnál. — Teszi pedig e tökéletlenséget főleg a folyamnak ki­­gyóző, kanyarós menetele, mi ismét onnét ered hogy e vonalon alacsonyak és porhanyók a par­tok. Az 1840-dik évi dunaszabályozási javaslat­ban mérnökileg van kimutatva, hogy e részen a kanyargó vízfolyás az egyenes mértani vonal­hoz képest kétszeres ; ki van mutatva továbbá, hogy e vonalnak 114.514 f­­ölnyi hossza, a leg­szükségesebb kanyar-átvágások megtételével 119.714 ölre szállana le. Mintegy hat mértföld­del lehetne az tehát ilykér rövidebb. A víznek esése e darabon 100 ölenkint: 4­/10 vonal. Erdődön alul Uj-Palánka vagy Baziásig, a Duna folyása ismét rendesebb. Hasonlít az sok­ban a pest­földvári vonalhoz. Fogyatkozása az, hogy helylyel közzel sekélyes, zátonyos, és hogy itt ott szerfölött széles. Kanyar-átvágás ezen a részen csak néhány esetben lenne haszonnal al­kalmazható. A folyam szélessége e vonalon 300— 360 öl között változik ; sőt a szigeteken keresztül mérve kiterjed az néhol 1800 ölig is. A legkisebb vizszin alatt a vizsodrának mélysége, Péterváradig 14—25, azon túl Palán­kéig 20—30 láb. De vannak egyes helyei e résznek, hol a mélység a legkisebb víztükre alatt 40—50 lábnyi is. Hossza e darabnak 41 geogr.­m.­föld, 8 esése a víznek 100 ölenkint 33/toTOD&L A pest-baziási első főrésze a Dunának tehát, mint mondom, a hajózásnak lényeges aka­dályokat nem szolgáltat. Hajózható az úgy is a mint van, de azért természetesen sokat nyerne a hajózás Ugye, ha péld. az 1840-ben már köze­lebbről kidolgozott szabályozás végrehajtatnék. Ezen szabályozásnak kellő végrehajtásával men­­tesittetnék egyszersmind a Dunának összes ma­gyarországi ártere is, mely pedig Dévénytől Uj- Palánkéig vagy Baziásig 230 □ mértföld. Állana pedig e szabályozás : töltések fölállí­tásából, az árterek elvételéből, a fölösleges ágak­nak elzárásából, s végül a nagyobbszerü kanya­rulatok általvágásából. Mindezek után normálisabb lenne a szélesség, mélyebb és tisztább a meder, rövidebb a hajó­zás vonala. Nagyobbszerű töltések név szerint a zóna és alacsony balpart hosszában, nagyobb- szerű átvágások pedig, főleg a dunaföldvári és erdődi vonalon lennének szükségesek. A jobb part a természettől, kevés kivétellel, meglehe­tése valamely fontos külkérdésben mindenesetre 1 töl magas dombokkal lévén ellátva, rajta a tél tetemesen csökkentendi ezen mosolygó arczek­­­tésezés szüksége csak rövidebb vonalakban és számát s néhány savanyu képet léptetend be- s csak helylyel-közzel fordulna elő­­lyükbe, csak azt nem tudjuk még, hogy hol lesz­nek aztán e savanyu képek és hol a mosolygók? Mily szép sikerrel s mily hamar képezi ki s magát a Dunán a jól alkalmazott átmetszés, an­­­­nak fényes bizonysága a tolnai átvágás, mely daczára annak, hogy mintegy 2500 ölnyi hosszú ■ és csak 1852-ben létetett, máris kellő mélység­­­­gel és körülbelül 60—80 ölnyi szélességgel bir.­­ Hajónk már ezen az átvágáson haladott át aka­­­­dálytalanul. Volt pedig ekkor a pesti vízállás : 9 láb 5 hüvelyk, a közép vízállásnál e szerint csak 2, 5"-el nagyobb.­­ A Bazias-Turnu-szeverini vonal,me­­ g danái folyamat. Il­­lyet második főrésznek neveztem, már egészen más természetű. Ellentéte ez az ismertetett el­­sőnek teljesen, s benne vannak öszpontosítva az Al-Dunának úgyszólván minden lényeges hajó­zási bajai. Erős szirtek, hatalmas hegyek közé van itt a Duna szorítva mind a két oldalról, s az akadályok azon kövekből állanak, melyek a sziklaágynak fenekéből, hol kisebb hol nagyobb mennyiség­ és magasságban, a hajózási víznek rétegébe szolgálnak föl. Az első szírt, melylyel e vonalban találko­zunk : B a b a k­ő. Fekszik ez a hajózott ágnak csaknem közepében, közelebb mégis a balpart­hoz, szomszédságában a golubáczi romnak, s Baziáson alul mintegy négy mértföldnyire. Ki­álló része e szirtnek körülbelül 8 ölnyi magas , ugyanannyi lehet talapja is a víz szinén. Úgy veszi ki magát e hatalmas kődarab a Du­nában, mintha a természet csak azért állította volna oda, hogy az érkező az alább fekvő aka­dályok és veszélyes helyekre jó előre figyelmez­tetve legyen. Nemével a tiszteletnek hagyjuk mögöttünk az ős sziklát, előőrsi szolgálatában. Mintegy 5 pereznyi hajózás után, azaz : 1200 ölnyire tőle, beérünk már az úgynevezett golubácziszo­­r­o­s­b­a. E szorosnak szélessége legfeljebb 150 öl, s vizalatti szirtein pusztult el egykor a „Szé­chenyi gőzös." A szirtes helyet csak a víznek játéka mutatta, s egy pillanat alatt túl voltunk azon. Második veszélyes pont az úgynevezett a­­­i­­b­é­g­i, mely a golubáczi szorostól csak tíz perez­­nyíre, azaz : 2300 ölre van. Idáig járnak a ha­jók fölülről, ha a vízállás a drenkova, vízmérté­­ken 12 hüvelyk. Egy pillanat alatt túl voltunk ezen az akadályon is, melynek létezése ezúttal szintén csak a víznek élénkebb játékából volt észrevehető. A harmadik veszélyes pont az úgynevezett S z t e n k a, mely Alibégtől 13 pereznyire vagyis 3000 folyó ölre fekszik. Ezen pont, drenkovai 9'—12"-nyi vízállással már igen könnyen okoz bajt. Tavaly a „Pannónia" gőzös 7 hüvelyknyi vízállásnál horpadt be e helyen följövet. A Sztenka sokkal roszabb az előbbeni két hely-­­ nél, s növeli bajorságát azon körülmény, hogy ezen szirtzárás az egész Dunán keresztül vonul. Sztenkánál a Duna szélessége jóval nagyobb. E szirtzáráson keresztül 9'—12"-nyi vízállással biztosan csak a kis Tacitalia és Izlas gőzösök járhatnak. A negyedik veszélyes pont K a z­­­á­r, mely a Sztenkától félórányira, azaz 7500 ölre van. Kozlár fölött körülbelül 500 ölnyire fekszik Drenkova a balparton, hol a gőzös egy perezre megáll, hogy jártas hajóvezető emberét magára fölvegye. Mutatja ez is, hogy Kozlár s a követ­kező többi pontok veszélyesebbek az előbbeni­­eknél. Ötödik veszélyes pont a Szirinyák, mely a kozlári szirtek­től csak 700 ölnyire fekszik , miután azokkal víz alatt kapcsolatban áll, velük szövetkezve egy hatalmas szirtsiót és örvényes vízfolyást teremt. Ezen egész 700 ölnyi folyam­hossz egy folytonos szirttelep, s a hullámos vízszin eléggé mutatja ama küzdelem erejét, mely elrejtve a szem elől a mélységben törté­nik. A Duna e pontnál újra szorul. A partokon emelkedő hegyek folyvást maga­sabbak, meredekebbek, szirtesebbek. Gyönyörű völgy ez, s éles, érdes hegyszakadásaival csak­nem úgy néz ki, mintha valamely haragos kéz, a vizeknek utat nyitandó, tépte volna őket szét. Hatodik veszélyes pont az úgynevezett P­i­­voli, mely a Szirinyákon alul körülbelül 1600—1800 ölve van. A Pivoli szirtnek fejét ez­úttal csak mintegy 10 lábnyira láthattuk a fo­lyamból kiállani, volt pedig menetelünk alkal­mával a drenkovai vízállás : 7' 4". E helyen a folyamnak oly hatalmas a sebessége, hogy a vontató hajó fölfelé 2 schlepnél többet nem igen vihet. Hetedik veszélyes pont a hírneves s­z­­­á­s, mely a Pivolin alul 9 perezre vagyis 2100 f­­ölre fek­szik. E hatalmas szírt sió is az egész folyamon keresztülvonul. Természetes csatornája , mely alig szélesebb 20 ölnél, a szerb vagyis a jobb parti oldalon van. Nyolczadik veszélyes pont a Nagy-Tahi­­tália, mely az Izlással egybeköttetésben, at­tól csak mintegy 500 ölnyire fekszik. Roszabb ez az Izlásnál azért, mert természetes csatornája még keskenyebb. Hossza az egész nagy tachtáliai szírt siónak körülbelül 500 öl. Kilenczedik veszélyes pont a Kis-Tach­­tália, mely a nagygyal áll kapcsolatban. E szirtnek élesebb kifejezése a Nagy-Tachtáliától csak mintegy 700 ölnyire van. Hasonló rend­ 237. December 3.1858.

Next