Budapesti Hírlap, 1859. február (25-47. szám)

1859-02-20 / 41. szám

noknak szintén megválasztottak. — A teremek a múlt év végén újon­nan kifestettek, a melynek előmozdítására minden tag 1 ft 12 pkrral hozzájárult.­­— A rendes tagok száma 95; a nem rendesek, a cs. kir. katonatisztek, mintegy 20-n vannak. A casinónál lévén, megemlítjük, hogy a tag urak egy a társa­ság által adandó részvényes bálról beszélgetnek, melyre alá­írás végett az év 1-től 50 számig e hó elején kitétetett. A részvénydíj 3 újít. Ez nálunk ily pénzszűk világban nem megvetendő összeg. A terv szerint 50 részvényes elég, hogy a tervezett bál megtartassák. Már 71 részvény van aláírva. A helybeli izraeliták megemlékezvén a sinlődő emberiségről, tegnap az izr. kórház javára tartottak bált. A casinói társaság szintén jótékony czélt kapcsolhatna vigalmához. Ta­valy megemlékeztünk a kórházról, mért ne tehetnék azt az idén is ?! _Avvagy lehetne talán a bál tiszta jövedelméből több hírlapot já­ratni a casinóba, vagy pedig egy könyvtár alapját venni meg?! Takarékpénztárakról több helyről olvashatunk mosta­nában tudósításokat. Szeretnénk mi is kedveskedni azzal e lapok tisz­telt olvasóinak, ha takarékpénztárunk volna. De sajnos, hogy azzal még nem dicsekedhetünk. Köszönettel fogadhatja mindenki azon intézkedést, hogy hir­detménytáblák függesztettek a falakra az egész városban az ut­­czák végein, melyekbe minden rendelet megjelenésekor köztudomás végett betétetik. Most már nem szükség a városházához mennünk a hirdetmények elolvasása végett, mi időkimélés tekintetéből méltány­landó, miután tudomás szerint az idő­­ pénz. r. 1. Soroksár, febr. 17. (Kisdedovó) A mily emlitetlenül maradt eddig e Pesthez közel fekvő kis m.-város e lap hasábjain, ép úgy megérdemli, hogy fennhangon emlegessük. Kisdedovódája lesz, melynek kedvező kilá­tások közti megállapítása folyó hó 7-én történt meg. Midőn 1855-ik évben a községek állam­ kölcsön kötelezvényeiket több kevesebb vesz­teséggel eladták, Soroksár ezt nem tette, hanem azokat megtartván, s kamatait tőkésítvén, most már egy, közczélokra fordítható tőke­pénznek jutott alig érezhetőleg birtokába. Járási szolgabiró úr által kisdedováda intézet fölállítása hozatott javaslatba, s annak folytán a községi elöljáróság állam­ kölcsön kötelezvényekben 8000 pftot aján­lott alaptőkéül. Évi­ költségvetése a fölállítandó kisdedóvódának előle­­gesen következőleg állapíttatott meg. Tanító (óvó) évi fizetése 400 ft. Óvónő (dajka) évi fizetése 100 ft. Fűtésre 40 ft. Épületek jókarban tartására 60 ft. Összesen 600 ft a. p. é. Ezen öszszegű évi kiadá­sokat fedezné a 8000 pft állam­ kölcsön kamata 420 ft a hiányzó 180 ftot pedig a körülbelül 150-re számított óvandó gyermekek szülei által havonként fizetendő 10 ujkr, mely több kevesebb havidijak a községi pénztárba folynának be, mint a­mely viselné a rendes kiadásokat. Az épület fölállítására az összes állam­kölcsön (20,000 pft) kamatai lesz­nek fordítandók, miután, a 8000 pft kamatai csak az intézet fölállá­sával lennének a tanító fizetésére fordítva. A f­ölszerelés egyes jólte­­vők adakozásából majd csak kikerül. Az intézet s tanítói laképületek helyéül az erre alkalmas térnek, egy üres fundusnak a város köze­pén, átengedésére­­. Sina Simon ö­nmságát ígérte járási szolgabiró úr megkérni, mire nézve a báró ismert nagylelkűsége biztató remény­nyel kecsegtet. Napi újdonságok. * Tudomány. A cs. k. állattan- füvészeti társulat dr. Pokorny A. úr vezetése alatt az austriai császári állam Flórájának egy földrajzi reper­tóriumát szándékozik megalapítani. * Gőzhajózás. Az utasszállító gőzhajójáratok tegnap­­ hó 19-kén az al-Dunán is me­gkezdődtek Zimonyba, s további intézkedésig minden szombaton, hétfőn és szerdán fog oda hajó indulni. Pestről Orsovára pedig f. hó 23-tól kezdve, minden szerdán reggeli 7 órakor. * Szerződés-Ügy. Azon nagy szócsatározásnak, drámai programai­nak, „többen“-nek, „huszonhároménak a vége mint hittük és reméltük complanatio lett. A „Nagy szerint a szerződések már többnyire aláír­­­vák, s miután az első rangú drámai tagok fizetése 400 pfttal fölemeltetett, a jelen személyzet nagy része továbbra is megmarad. Tant bruit pour une omelette. * Segély pénz. Mondják, hogy a szeged-csongrádi takarékpénztár nagy­gyűlése helybenhagya a választmány azon határozatát, mely szerint a takarékpénztár öt éven át 200 frt évenkénti segélyt juttat a pesti nem­zeti színház javára. — Egy másik nemes tett — melyről említés létezik — az, hogy néhai nagyságos B­en­e Ferenc* orvostudor és cs. tanácsos vég­rendeletében szülővárosa Szeged kisdedóvó intézetének alaptőkéje javára 200 pftot hagyományozott. * Két emberélet egy ilete borért. Szolnokon közelebb két ember ösz­­szeverekedvén, az egyik mindjárt a helyszínen áldozatul esett, s a másik is alkalmasint követni fogja. Az egész abból támadt, hogy egy korcsmáros szóvitába elegyedett vendégével, ki egy szere bort kért, de mivel már késő­ b A­RC­Z A. Vasárnapi levelek Bécsből. Egy házban négy akadémia. b­y. Nagyszerű korban élünk. Legalább sokszor halljuk s olvas­suk, hogy korunk nagyszerű. És a­kik ezt állítják, rendesen azon nagyszerű arányokra utalnak, miket a vasutak, a gyapottermelés és c­ukorexport, az államadósságok, gazdasági gépek s egyebek gyár­tása korunkban nőnek. A­mi a gépeket illeti, azoknak szaporodá­sát minden irányban magam is látom és sajnálom; nem ugyan a gazdasági gépekre nézve, mikhez nem szólok, mert nem sokat értek, de annál érzékenyebb sajnálatom illeti az írói mesterséget; cicero pro domo sua! ugyanis az újabbkori regény, tárcza és hirlap írása nem ke­­vésbbé szenved a gépek és gépi termelés invasiója alatt, mint a kéz­szövők a szövőgép elterjedése által; sőt az emberek azon neme is, mely inkább hasonlít az ismeretes, porczellánból készült chinai szobrocskák­hoz, kik a mint megindítod­a szerint bólingatják igenre vagy nemre üres fejüket, aránytalan arányokat vesznek föl; ámbár Z. barátom azon véle­ményben van, miszerint nem is oly nagy az ő számuk, mint hinnék, ha­nem csak azért látszik oly nagynak , mert ezen chinai gépem­berek mindenütt előre tolakodnak, és illetőleg előre tolatnak „par la seule force des choses !“, a dolgok természete, a nedélyes sors kereke által! És végre miután ők igen jól tudják, mily viszonyok közt apropos igent, vagy ildomos nemet bólintani, csak rágalom mondhatja, hogy fejük üres. Ha a nagyszerű iránti előszeretet nagyszerűvé teszen valamely kort, akkor ugyan a miénk az. A Leviathanról például úgysem kell példát vennem; valamint tud minden olvasóm azon óriási ágyúról, mely szintén Angliában készült, s nem tudom hány font lőpor megyen bele, s hány mázsás gömböt hány mértföldre röpít ? Elég az hozzá, hogy ezen óriási ágyú nagyszerű , eldöntő hatást fogna egy ütközet­ben gyakorolni, ha.......helyéből ki lehetne mozdítani. De szelidebb farsangi térről tekintve a dolgot — mit szól olvasónk azon óriási di­­mensiókhoz, m­elyeket a legújabb divat szerint a férfi és női frizura,az az angolos pofaszakál, az angolos palotát és a krinolin vőnek! Egy férfifőnek most négy nyele van, melynél megmarkolhatni: az oldalra jobbra balra egy csomóba fésült haj, (a­kinek van­­)és az azzal pár­huzamosan kimeredő pofaszakál; nagyszerűen bő palotát, melybe három olyan ember belefér, mint gazdája; nagyszerűen szűk nadrág; de persze nincsen olyan szűk nadrág, mely egy mai dandy lábszá­rainak elég be­ne lenne! És a nők ? ? a krinolinról hallgatok; e tárgy rég elkoptatott, s a krinolin nőttön nőtt; ez idő szerint ta­lán elérte a non plus ultrát. Valódi szerencsétlenség, hogy szép nő mindig szép, különben egy sem merné fölvenni a krinolint, annyira eltorzít az minden női szépséget; a mozdulatok bája, a járás zergekönnyűsége s tünctszerű hajlékonysága — mindez oda van, s egy erőszakolt feszesség által van kipótolva. Aztán az az óriási fri­zura , ezen be nem vallott vendéghajtömegek , s az a magas czipősark , s az egész furcsa alakot tízszeres terjedelmével be­takaró köpeny reá! Egy sétáló automat. Hogy a nők erőszakosan nagyobbak , szélesebbek , terjedelmesbek akarnak lenni, mint a milyenek , igen nagy bűn önmaguk ellen. A női kecsesség, la grace, —die Anmuth—ez az, mi minden nemzetbeli vad és mivel a férfit elbű­völ s rabbá teszen. Nem rég láttunk itt két nőóriást, méltó Murphynő­­ket, nem emlékszem, hogy csak egy férfit is elbájoltak volna. Az ember erőnek erejével nagyobbá erőlködik lenni. Oka volna ugyan reá, hogy apró gyönge voltát érezze. De a nagyság, a dimensio nem a fődolog. Mint az államok úgy az ember­nél is erejének mérve nem a terjedelem. Hanem egésséges szer­vezet, jól kifejlett ressourceok, tömörség. A mai emberen semmi tömörség. Nincs azon semmi kemény, csak szíve. Karjai lá­gyak, lábai gyöngék. A­mi a szép nemet illeti, önkényt, érződik, hogy se tárczairól, se más minéműségemben nem vagyok illetékes bíró; nincs bennem egyetlen tulajdon is, melyet például az angol parlia­ment egy szakismerő bizottmányi tagtól követel : higgadtság, pártatlanság, megvesztegethetlenség, terjedelmes tapasztalás.­­ Ha­nem akárki is kiolvashatja, miképen a női mellek, egy lénye­ges életműszer, és miután a bölcs teremtő a szükségest mindig kellemmel párosbta, egyúttal a nőnek természeti éke, ez idő sze­rint a legkivételesebb kivételek közé tartoznak, és szinte egyedül szobrokon és vásznon láthatók, mint a gyakorlatiatlan képzelődés teremtményei. Azonban avatatlan létére bárki, lai­ás és műkedvelő is, észreveheti, hogy az érintett kecsek legalább is, nincsenek arányban a krinolin nagyszerűségével. Mindezt talán tréfának tartod olva­sóm, vagy „tárczairói kalandozásnak — faute de mieux — az életnek más vidékein.“ Sőt inkább! Ezen kor ellenmondásai egyikére ezélzünk, mely minden anyagisága mellett a szelleminek rovására csaknem teljesen elhanyagolá a testi nevelést. Ez képezi ve­­zérczikké fajult tárczalevelünk drámai, sőt tragoediai tárgyát. Van Bécsben egy utcza, melynek neve Renngasse; s abban van egy nagy ház, az egykori polgári fegyvertár, melyben nem keve­sebb mint négy akadémia táboroz. Az első a tőzsde , melyet ugyan tulajdonkép nem neveznek akadémiának, de mért ne lehetne annak nevezni ? egy tudomány van itt gyakorlatban és virágoz, egy tudo­mány, melyben az egész birodalom akadémiái távol hátra maradnak a tőzsdei akadémicusok mögött— a számtan; a politikai számtan, mint a financziai mathesis applicata! — Marad még három akadémia: a kereskedelmi, az ének­akadémia, és a Turn-akadé­­mia! A kereskedelmi akadémia az, melynek oly fájdalmas születési története volt; a sok bába daczára él a gyermek, s a tanórákat nem sokkal kevesebb ifjú látogatja, mint öreg gyermek a tőzsdét. — Az énekakadémia termei is itt vannak, a tőzsdétől egy fal által elvá­lasztva ; a hymnusok és oratóriumok magasztos hangjai s a tőzsde babyloni zűrzavara „einundneunzig ein viertel“ — a türelmes levegő­ben egygyé olvadnak — mint viz és olaj. — Az épület hátulsó részé­ben van a testgyakorló intézet. A tőzsdét alig látogatja több ember, mint a Turnschult. Nem csak ifjak és leányok, (az ijedős ter­mészetűek megnyugtatására kijelentjük, hogy külön órákban a leá­nyok ,) hanem férfiak és vének, a szám és hivatalirodák áldozatai is, s nem egynek erőlködése ... trop tárd! A túr­n-gyakorlat di­vattá lön; az egyetlen okszerű divat. És a művészetté emelkedett test­gyakorlat ugyanazon mértékben közérdekű. Renz mutatványait az idén a közönség egy nagy része nem lovas, hanem turn­erfj­e­i ked­véért látogató; a szinte csont és izom nélküli, mint egy kendő csomóra köthető testalkatú clown, két merész turnművész, kik egy magas kö­télen nyaktöröknek látszó, de valójában biztos, habár rendkívül ügyes mozdulatokat fejtenek ki, s végre egy megfoghatlan attitűdében hege­dülnek, mindegyik a másik kezében levő hegedűn... és azon athleta, kit fekvő helyzetéből két izmos ló nem bir elhúzni: — ezek a nap hő­sei. A Carl-szinház is perzsa Ali Gulab Hasszán s tudja az ég mi féle nevű testművészeket csődíteti ide, s ezek csőditenek közönséget is; de Renéz művészeit meg se közelítik .... Ezen érdekeltség , mely azonban különösen ezen és az állam költségén alapított egye­temi turaiskolák látogatóinak évről évre szaporodásában nyi­latkozik , örvendetesen mutatja, hogy a testi nevelés szüksége, melyet apáink annyira elhanyagoltak, s a véletlenre bíztak, a középosztályban is öntudatra jött. Vajha mindenfelé kihatna e szellem, s hozná eszükbe az illetőknek, hogy egy gymnasium se méltó nevére, ha a testgyakorlatra kellő gondot nem fordít. És gyön­géd hölgyeket féltő mamák tanulják elhinni, mit nem szeretnek ma­guknak megvallani, hogy egésség nélkül nincs szépség. Fortes creantur fortibus; ez a sportlapok jelszava, mely szerintünk tanodái, nevelési­­ divatlapokra is nem roszul illenék. Dixi, éjjel volt, el akarta utasítani. A czivakodás folytában, mind a két fél kést rántott, minek következtében a korcsmáros leszúratott s a másik is oly­­ súlyos sebeket kapott, hogy fölépüléséhez semmi remény. * Nagy szerencsétlenség. Taganrogi tudósítások egy iszonyú szerencsétlenségről tesznek jelentést. Sok halász és más egyén kiknek számát több ezerre teszik, m. é. dec. 29-n halászat végett a jégre mentek, midőn egyszerre egy orkánszerű vihar keletkezvén a jégtábla megrepedt, és a rögtöni jégtorlás veszélye előtt csak kevesen menekülhettek a par­tokra. Mondják, hogy ekkor mintegy 15,00-an vesztették életüket. * Tűz. Sz. Pétervárott f. hó 6-ról 7-kére menő éjjel a­­circus-színház egészen tűz martaléka lett.E játékszínben jelenleg német színészek, játszot­tak, kik e szerencsétlenség következtében kénytelenek lesznek előadásai­kat félbeszakítani. Az utóbbi napokban épen a budapesti német színpa­dokról ismert három törpe : Jean Petit, Piccolo és Kiss Józsi vendégsze­repeltek ott. * Maray Albina k. a. most Rómában énekel s valódi olasz lelkese­dést idéz elő. E hírhez azon figyelmeztetésünket kell csatolnunk, hogy Maray Albina k. a. kit még Pesten nem hallottunk, alkalmasint minden tekintetben a legvonzóbb vendégművésznők közé tartoznék, kit operánk tavasz végére megszerezhetne. * Hajótörés: Marseille-ből febr. 12-ről azon sajnos tudósítás érke­zett, hogy az „Argira“ nevű austriai hajó, (kapitánya Stocovich Mihály) mely márványnyal és más javakkal Livornóból New-Yorkba ügyekezett, I f. hó 4-kén Bastia közelében hajótörést szenvedett. A kapitány, neje és 18 s 2 hónapos két leánygyermekei, ezenkívül a hajó nyolc­ legénye, mind­ austriai alattvalók, a hullámok közé vesztek. A megmentett egyé­nek száma 13, a javak közöl jóformán semmi sem menekült. „Argira“ a legnagyobb austriai hajók egyike volt 955 tonna horderővel. Tudomány, művészet és közélet. Nemzeti színház. (Febr. 18-án először „Z­s­i­g­m­o­n­d fogsága“. Eredeti színmű. Irta Szigligeti.) Midőn derék Szigligetinket a harma­dik felvonás első része után előtapsolták (közbevetőleg legyen mondva, az a rész egy fölösleges episod­ arczának szerény mosolygása körülbelül ezt látszott mondani : „Uraim és dámáim­ igen örülök, hogy önök meg van­nak velem elégedve, én is önökkel. Nem követelnek szín­művemtől valami nagyszerűt. De magam se hiszem, hogy történeti drámáim családjában ez volna a legderekabb gyerek. A végét ajánlhatom, nem soká tart, és igen kielégítő. Csendes jó éjszakát kívánok mindközönségesen. Philippinél ismét látjuk egymást!“ (Ez a Philippi a pályadrámák és vígjátékok harcz­­mezeje, melyen a lapok megint Szigligetit fenyegetik a győzelemmel.) Szigligeti arczának igaza van; jelen műve egy igenytélen compositio, ámbár nem lehet tagadni, hogy csaknem oly sajátszerű, mint az a híres mythologiai hegy, melynek feje, dereka, lába mind más más állatformát képviselt. Ennek is az eleje tragikum, a közepe álarczosdi cselszövényes vígjáték; a vége egy csendes családi jelenet, obligát elérzékenyedéssel és a felek kölcsönös megnemesedésével. Szere­tem, hogy a történetből végre oly darabokat is próbálnak nálunk írni, a­hol a szerteágazó sugarak helyett az egészet egy szűkebb drámai gyu­­pontba vonják össze ; ez használni fog a műformának ; s valamint a vers művésziebbé teszi a nyelvet, úgy ezen korlátoltabb forma is a cselekvényt; a jelen színműnek meg van ezen előnye mint kísérletnek, azonban a cse­­lekvény gombolyagát szerzőnek itt sem kikerült oly gömbölyűre venni, hogy egy kimaradt szál ne rontsa a szymetriát : ilyen a 3-dik fölvonás első fele, — ennek az egész episodnak csak következménye tartozik a da­rabhoz, az 1.1.", hogy Kadárkáné asszonyom sejtvén és megtudván, misze­rint férje, mint Őrvezető Zsigmond király szökését a siklósi várból elő fogja segíteni, miután tudja, hogy ez által a vár urnéja Garáné a királyért vált­­ságul adott egyik fiától fogna megfosztatni, e baj elhárítására a dolgot férje elárulása nélkül följelenti. Hogy az említett fölösleges jelenetben Kadarkáné Istenhez fohászkodik,világi­sítaná meg elméjét,mit tegyen?., fölösleges azért, mert természetes észszel és józansággal egyebet nem is tehet, mint a­mit tesz. Tehát ez az episód kihagyása csak javára szolgálna a darab kerek­­­dedségének, továbbá a végkifejlődés gyors folyamát sem akadályozná meg a beleszőtt dallal. Shakespeare lehetett a külformákban szögletes, mert ő a belső építészetben volt nagy mester, míg újabb korunk többnyire csak a modell csinosságára dolgozik. Megvallom, rég tápláltam darab iránt annyi szép reményt, mint midőn ennek első fölvonását lejátszották és lát­tam a tiszta, megrendítő, roppant benső küzdelmekre okot szolgáltató ki­indulást. A három árboczos fölvonja vitorláit, kiszögezé az ágyukat, és ime mit kell látnunk, a­míg a­ révet el nem hagyta, a tenger bömbölt, ké­sőbb csak játékból vet egypár hullámot, és mire az ágyuk ? — a hajó továbbá se ellenséggel, se kalózokkal nem találkozik. — Egy pár béka kuruttyol a sövénypad gerinczén, ez az egész. Egy víg jele­net, melyben Kadarkáné asszony az első fölvonás elején a vár­urával, Garával, hadba ment Kadarka után sopánkodik, a jeles nép­ Bzinmai­óról tesz tanúságot, úgyszintén a Kadarka hitestársak viszontta­­lálkozása is, noha Kadarkáné assz. itt néha egyszerű naivitás helyett oly életeket mond, mint egy vén humorista. Példa azt mondja férjének: ha már csakugyan háború kell, majd szerzek én neked idehaza eleget! — Ez­­ több mint Kadarka-naiv. A Gara és Garáné közti jelenet, melyben a várur­­ fiának átad­­ását tudatja, kit kezesül ad Zsigmond királyért, ki majdan­i foglya leend, vagy irva vagy játszva nem volt jól. Gara nyersesége palást legyen , egy kéreg azon érzékeny seb fölött, melyet a fiátóli megválás neki is okoz ; továbbá lássék, hogy ő ezzel csak az anyát akarja edzet­tebbé tenni. Lélektanilag szépen festett hely, midőn az anya Bebek nádort kéri, hogy viselje gondját fiának és megható szavaival apai érzelmére kí­ván hatni. Itt Garáné tetőtől talpig anya, nem úgy előbb, midőn férje tudatja vele, hogy fiát át kell adnia; mily természetben az, hogy az ily csapással megrohant anyai szív , elég nyugodt marad arra, hogy elvont politikai okoskodásokkal igyekezzék férjét az el­lenkezőre birni. Mindamellett az első fölvonás, mint mondjuk, sokat reméltet. A másodikban, már elkezdődik a darab főhibája, Zsigmond összevissza rajzolt jelleme. Azt az ellenvetést, hogy Zsigmond ingatag jel­lemű volt,mint az áprilisi idő, szerző nem fogja ellenben tenni, jól tud­ván azt,hogy egy műben a következetlen jellemnek is meg kell lenni a maga következetességének, meg a határnak,melyen túl nem csaponghat.Zsigmond majd bárgyú, majd kigyóeszü, majd jószivü, majd gonosz, majd sentimen­­tális, majd kérges szivü, majd nyers, majd simulékony, majd ügyetlen majd diplomata, sőt színész. És ezen epitheton-változást jelenetről jele­netre meg bírjuk mutatni. Zsigmond a mint szerző fölállító nem madarabba való jellem, mert kicsinyes, aljas, goromba. Pedig a szerző erre építi da- s rabja erkölcsi fordulatát, a­mennyiben Zsigmond végül azt vallja magáról, hogy ő siklósi fogságában a legjobb iskolát járta s egészen átváltozott. Ez átalakulásnak fokai és­ bizonyító vonásai hiányzanak. Annyi ellenkező ki­csinyes tény után pedig még a nagy szavakat sem vagyunk hajlandók mindjárt elhinni! — Gara — azalatt, a mig Zsigmond nála otthon tisztelet­beli fogságba van, onnan meg akar szökni, nejét el akarja csábítani, ko­­médiázik Garánéval, és Kadarka szabóval­­ megszerzi számára a trónt, aztán megtudja vétkeit és megbocsát neki, mert ki fogna boszúval kez­deni uralkodást. Gara t. i. egypárszor abban az acustikai hibában szen­ved, miszerint azt hiszi, hogy a­mit ő nemesen érez, azt az országlandó­ Zsigmond érezi!. . . Gara, Garáné és Ivó a bohócz sikerrel rajzolt alakok, úgy Kadarka és Kadarkáné is mint mellék­személyek. A középszámú kö­zönség egypár jelenést és szebb mondást elég melegen megtapsolt. B. Gyula: Tárgyalási terem. (Végtárgyalás Rózsa Sánd­or ellen, egy öttagú bíróság előtt a cs. k. budai országos törvényszéknél.) (Folytatás). A pénteken febr.­­18. délután folytatott tárgyalásnak a Rózsa Sán­dort terhelő gyilkossági kísérlet képezte tárgyát, mely 1857. máj. 9-én követtetett el. Ez a ti-dik és utolsó vádpont. Első tanú Szeyfi Károly Sze­ged városi erdővadász, a­kin a gyilkossági kísérlet elkövettetett. Tanú igen világosan előadja, hogy e pajtásával Mayer Károlylyal 1857. máj. 9-én a Király Pál és Katona Pál tanyái közelében nyulászott, részletezi a betyár megtámadását, s fölemlíti mindazon szavakat, melyeket a rabló eléjök kiálto­tt, egészen úgy, mint az már a vádiratban részletesen közöl­­tetett. Tanú keresztvallomásban vallja, hogy korábban mint csendőr 5 évig Szegeden volt állomásban, s az esemény vidékét igen pontosan ismeri. A két lövés 60 lépésről tétetett rá. Az államügyész úr kérdésére: hogyan lehetett, hogy Rózsa S., ki magát az egész megyében legjobb lövésznek tartja, ezúttal oly csekély távolságra két lövést hibázott ? tanú okot adni nem tud, de azon keresztkérdésre, várjon a betyár állva vagy fekve lőtt-e, azt feleli, hogy az ember ülve is jól lőhet, de ő nem hiszi, hogy a betyár lövéskor feküdt vagy ült. Tanú erre leirja a betyár öltözetét, kit mind homlokáról mind sze­mélyéről, haladéktalanul megismerne. Midőn erre a vádlott vele szembe­­állí­tatott, fölismeri benne azon betyárt, ki pajtására először rákiáltott, aztán őt (tanút) mint volt csendőrt halállal fenyegette s rá két lövést tett. Vádlott azt állítja, hogy azon merényt ő nem követte el, általában tanút sohasem látta. Csodálkozik, mikép mondhatják, hogy ő tanút mint volt csendőrt gyalázta volna, mikor ő azt teljességgel nem tudhatta. — De minthogy tanú igen gyakran járt azon vidéken, s többször volt Katona Pál tanyáján, hol Rózsa tartózkodott, utóljára kevéssel azelőtt, s minthogy Rózsa megvallja, hogy befogatása előtt két hónapig Katona Pál tanyájá­nak vagy istállójában vagy kazalaiban, figyelőhalmán vagy a búzaföldben a tanyához közel tartózkodott, ennélfogva igen valószínűnek látszik, hogy Rózsa tanút mint volt zsandárt ismerte. Erre fölolvastatott a helyszínről fölvett szemle-jegyzőköny­v annak rajza benyujtatott. A búzaföldben talált fekvőhely Rózsáé, melyet ő maga is magáénak ismer, csak azt állítja, hogy az nap ott nem leselkedett, mert azelőtti nap esett s a föld nedves volt. Azonban mind Szegfi tanú, mind az utána következők kijelenték, hogy több napig azelőtt nem esett. Az erre előhívott Mayer Károly tanú, Szeged városa erdésze az Árokházai pusztán, teljes öszhangzásban az előbbi tanúvallomásokkal adja elő az egész esetet, a­mint az a vádban megiratott, csupán abban tér el, hogy nem hallotta, midőn a betyár Szeyffet, mint volt zsandárt káromlotta és fenyegette, nem is írhatja le egészen a betyár arczát, de vékony hang­ját jól megjegyezte magának. A szembesített vádlottban fölismert tanú hangja, v­selete és nagysága után a búzaföldben volt idegent, de akkor

Next