Budapesti Hírlap, 1859. február (25-47. szám)
1859-02-25 / 45. szám
1859. mm 45. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. BUDAPESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt. IV. kr. 15 — 8 — , * fr. kr. Évnegyedre 4 50 Egy hónapra 1 75 fr. kr. Egész évre 10 — Fél évre 6 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. gyes számára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. „ nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ HIVATAL: egyetem - utcza, 1. szám 2-dit emelet. A Hivatalos Értesítő nélkül. , ' ' t'r. ki Évnegyedre 3 — Egy hónapra 1 25 A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. I. fr. kr. Egész évre 19 — Évnegyedre 5 50 Fél évre 10 — Egy hónapra 2 10 Igtatványok. Egy hatodhasábos petitsor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajczárjával, kétszerinél 7 és háromszorinál 6 njkrajczárával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beigtatási bélyegdij mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű hírdetések a kiadó-hivatalban Vétetnek föl. A külföld számára a hir-Előfizetési árak ausztriai értékben. , V I D É K R E.(Naponkinti postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítő nélkül. fr/kr. , fir. kr Egész évre 14 — Évnegyedre 4 — Fél évre 7 Egy hónapra 160 Vidéken bérmentes levelekben minden Cs. kir. postahivatalnál. KIADÓ HIVATAL: Barátok tere 7. szám földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Egész évre Fél évre NEMHIVATALOS KÉSZ. Főherczeg Főkormányzó Ura császári Fensége tegnap estre Bécsbe elutazott. Budapest, február 24. (Politikai szemle.) Amily készséggel jelentettük e napokban, miszerint semmi új esemény vagy hír nem nevelte a háborútóli félelmet, ma szintoly őszinteséggel azt kell tudatnunk, miszerint a láthatár ismét komorabb szint öltött. Miért ? ezt részletesen nem lehet fejtegetni, hanem annyi tény, hogy a legkülönfélébb tollakból eredő párisi tudósítások egytől egyig körülbelül ezen phrasissal kezdődnek : „ma ismét harcziasb színe van a helyzetnek“. Ha nem csalódunk, a „Constitutionnel“ minapi czikkének igen tetemes része van az aggodalom ezen újólagos ébredésében, valamint általánosan föltűnt, hogy e czikk nagyon eltér attól, melyet ugyanazon lap ugyanazon kérdésről néhány nappal előbb közzétett vala. Ezen első és második czikk közt valami fontosnak kellett történnie. Talán nem igen távol járunk az igaztól, ha azt mondjuk, miszerint e fontos esemény, mely Francziaországnak uj bátorságot adott, nem vola más, mint hogy Oroszország nyilatkozata megérkezett és hogy Sándor czár kormánya szintén kész a román nemzet kettős választásának fönntartását gyámolítani. Egyik — különben jól értesült — bécsi lap olvasóinak megnyugtatására azt állítja, miszerint nem igaz, hogy Oroszország a választás érvényessége mellett nyilatkozott, hanem csak azt tudatta volna, miszerint kényszerrendszabályok alkalmazásában e reá nem lehet számítani. Az igaz, hogy Oroszország ezt is tudatta. De nem most, hanem már tavaly a párisi conferentia alkalmával, de azt is hozzátette, miszerint mások interventióját sem fogja tűrni, ha nem történik az összes conferentiai tagok egyhangú jóváhagyásával. A dolog e szerint így állna : Franczia és Oroszország, velük együtt pedig természetesen Szardinia is, azt mondja : a kettős választás nem jogszerű ugyan, de mi azt akarjuk, hogy a román nemzet akarata tiszteletben tartassák. A conferentiai tagok többsége azonban a szerződésekre hivatkozván, a választást megsemmisítené, de Moldva és Oláhország az ilyen megsemmisítést semmibe sem venné, tudván, hogy itt csak két eset lehetséges : vagy nem történnek kényszerlépések a fejedelemségek irányában, s akkor épenséggel nem szükséges a conferentia határzataival gondolni, amiknek gyakorlati érvényesítésére senki sem vállalkozik, vagy pedig kényszer-rendszabályok, azaz : a fejedelemségek megszállása határozattá lesz. Oroszország azonban azt mondta, hogy ő a maga hadserge által nem teljesítteti a „gensdarmerie européenne“ tisztségét, de azt sem tűri, hogy mások teljesítsék, hacsak az összes conferentia belé nem egyezik, ami a mostani körülmények közt nem várható. Tehát fegyveres közbenjárás ezek után képzelhető nem lévén, e nélkül pedig a conferentia unióellenes határozatai gyakorlati jelentősséggel nem bírván, már előre is azt lehet mondani, hogy a conferentiai tanácskozmány vége a mostani körülmények közt nem lehetne más, mint hogy húza — akár de jure, akár de facto — de mindenesetre mind a két fejedelemség hoszpodárja fogna maradni. Pedig ha ezt előreláthatni, akkor teljesen fölösleges, sőt nevetséges a conferentia egybelépése, és épen ennek következtében új alkudozások folynak a kabinetek közt, melyeknek czélja ezen furcsa helyzettel szemben egymással tisztába jönni. Ezekre támaszkodva azt mernék állítani, miszerint a conferentia nehezen fog már március első napjaiban egybeléphetni, az elhárítandó nehézségek sokkal nagyobbak, a viszonyok sokkal bonyolultabbak lévén, mintsem azt lehetne várni, hogy mindez néhány nap múlva rendbe lesz hozva. Sőt — a fennebb mondottak szerint — könnyen megtörténhetnek, hogy a conferentia egybelépése általában még kétség alá eshetnek. Cowley lord utazása, miként már tegnap említettük, a helyzet komolyságának egyik félreismerhetlen jelensége; figyelemre méltó, hogy a lord kevéssel a turini franczia követ hazaérkezte után hagyta oda a franczia fővárost, és körülbelől ugyanazon időben, midőn a haza-választásra nézve az orosz követ is határozottabb nyilatkozatot adott. Cowley lord párisi tudósítások szerint a végre ment Londonba, hogy az ottani kormányt a valódi tényállás iránt fölvilágosítsa, nevezetesen pedig arra nézve, hogy nem puszta szó volt, amit a császár trónbeszédében mondott , hogy t. i. közte és az orosz császár közt minden vitás kérdésre nézve tökéletes egyetértés uralkodik. Az angol követ tehát — ez még mindig franczia tudósítók véleménye — kormányának azt fogja tanácsolni: ne ellenezze Francziaország terveit Olaszországban, ha azt nem akarja, hogy a háború a félsziget határain túláradván, valóságos világháborúvá fejlődjék. Hozzáteszik, miszerint Londonban nagy határozatlanság uralkodik, s hogy az ottani miniszerek, látván, miszerint „a királyné befolyása“ nem terjed annyira, hogy Napóleon császár harczvágyát mérsékelné, nem látszanak tisztában lenni az iránt, vájjon erőszakosan szegüljenek-e ellene a franczia politikának, vagy pedig hallgatva tűrjék, vagy végre nem volna-e legjobb a gyapjúzsákot ismét Palmerstonnak vagy bárki másnak átengedni, akinek épen kedve lenne ezen, a mostani körülmények közt épen nem kényelmes ülést elfoglalni. E hangon szólnak a mai párisi tudósítások, élükön az „Indépendance“ H. jegyű ismeretes levelezője, ki a párisi békekötés óta minden fontosabb alkalommal hallatja a maga szavát, és aki főleg az orosz diplomatia titkaiba nagyon be lehet avatva. E levelező a legis legsötétebb színben látja a dolgokat és a béke fönntartását egyenesen lehetetlennek mondja. Szardinia felől szintén igen harcziasan hangzanak a hírek, és Victor Emanuel király, ahol csak alkalom akad rá, megerősíti a háborúra irányzott reményeket, másfelől pedig Napóleon császárt is egyre szorítja a játék megkezdésére. Német lapokban épen most kering a szardiniai király erre vonatkozó levele, melyet ő felsége Napóleon császárhoz intézett volna, azonban nem hiszünk ezen okmány hitelességében , mert az megférne ugyan Victor Emanuel jellemével, hogy inkább még egy novarai csatát merészelne, vagy atyja példáját követve, akár koronájáról is lemondana, mintsem a nemzet irányában kudarcot valljon az által, hogy a sok lárma után semmi sem történnék , de az egyenesen hihetetlen, hogy a király azzal fenyegetné a császárt, miszerint ily esetben aztán tudatni fogná a világgal, ki oka annak, hogy az olaszok reményei újra meghiúsultak ! Az ilyest talán szóval, és akkor is csak igen gyöngéden érinthetni. De írásban nem szoktak ily fenyegetések letétetni, legkevesbbé pedig oly iratokban, mik néhány nappal később az újságokban kijönek! Belgrád, febr. 20. (Alkotmányreformterv.) Mai levelemet azon combinatiók leírásával töltöm meg, amelyek Szerbia jövő szervezésére vonatkoznak. A felelősséget ugyan nem vállalhatom el, hogy e combinatiók életbe is fognak lépni, de azokat oly egyéntől hallom, kiről föltehetni, hogy állásánál fogva jól van értesülve. Írtam, hogy az új tanács kevésbbé ismert notabilitásokból alkottatott ; tudtomra legalább Sztevcsón, a tanács új elnökén kívül a többi tag Szerbia eddigi viszonyaiban nem játszott nagyobbszerű szerepet, s maga Sztevcsó is csak a legújabb időkben jutott nevezetességre, s oly állásba, hogy Szerbia dolgait egy ideig kormányozhatta. A tanácsnokok még teljes számmal sincsenek kinevezve, s pedig azon tekintetből, hogy az ország pénztára a messtiyire csak lehet kiméhessék; s talán azért, mivel nagyobbszámu tanácsban könnyen találkozhatnék egyén, ki a kormány jövendő politikájával nem értene egyet, s a kormánynak útjában állana Szerbia új szervezete keresztülvitelében s életbeléptetésében. A szervezet legfőbb pontja arra vonatkozik, hogy Szerbia alkotmányának némely alapjai megváltoztassanak. Tudva van, hogy jelenleg Szerbiában a fejedelmi hatalom korlátolva van a tanács által, mely némiképen a nemzet képviselőjének tartatik. A tanács ezen jelentősségét az 1838-i usztáv 6—17. §§-ai által kapta, melyek szerint a törvényhozó hatalom a fejedelem és tanács közt megosztatott, s melyek a tanácsnak még a kormányzatra is némi befolyást biztosítottak. A tanács, ha nem csalódom, 1839-ben szerveztetett, és pedig akkor, midőn a fejedelmi szék megürült volt, s mikor a fejedelmi méltóságot a kinevezett három tagból álló helyettesség képviselte. A fejedelmi helyettesség kormánya tanácsnokokból állott, s azért a tanács szervezetéről ez időben kiadott törvényben a tanácsnak több előjogok biztosíttatnak a fejedelmi hatalom megszorításával. A fejedelem a többi közt kényteleníttetett ministereit a tanácsnokok közöl választani, s az elbocsátott ministerek a tanácsba léptek vissza, így ragadó magához a tanács még a közigazgatási hatalmat is, és ezt múlt évi márciusban, Ethem pasa ide érkeztével annyira öregbítette, hogy a fejedelmi hatalom zérusig sülyedt alá. Ezen sülyedés után pedig a fejedelmi állás türhetlen jen . Szerbia kormánya néhány tanácsnok kezében volt a fejedelem a tanácsnokok nélkül Szerbia ügyeibe semmi befolyást nem gyakorolhatott. A fejedelem állásának e gyöngesége volt egyik oka a múlt évi események előidéztetésének. A szkupstina ez abnormis állapotnak tényleg véget vetett, s Milos herczeg visszatértével a fejedelmi székre, a fejedelmi méltóság visszanyeré az őt törvényszerűleg illető hatalmat és erőt. Azonban az illető törvények, melyek a fejedelmi hatalmat kelleténél nagyobb mérvben korlátozzák, még fönnállanak, s így a tanács forma szerint még mindig döntő befolyással bír Szerbia ügyeibe. Miután azonban a tanács húsz évi fennállása óta befolyását nem a nemzet érdekei szerint gyakorolta , Szerbia mostani kormányférfiai azon meggyőződésre jutottak, hogy a tanácstól annak eddigi hatalmát szükségkép el kell venni. Tudomás szerint az új szkupstinai törvény folytán a szkupstina évenkint össze fog hivatni. A szkupstina már a legjobb nemzeti képviselőnek tekintetik, mely a legjobban képes a nemzet érdekeit a kormány előtt képviselni, s egyszersmind legczélszerűbben s legerélyesebben korlátolhatja a fejedelmi hatalmat. Ennélfogva szándék a szkupstina működési körét tágítani, s a szkupstinának a törvényhozásra befolyást adni. Ha pedig a szkupstina törvényhozó nemzeti gyűléssé alakíttatik s ha évenkint összehivatik , a tanács önmagától fölöslegessé válnék; tehát a tanács megszüntetendő. Ily módon a nemzeti pénztárt évenkint mintegy 50,000 pfttal kevesebb teher nyomná. De mivel ily módon a kormány dolgai megszaporodnának, még egynéhány ministeri tárczát szándék alkotni, s ministerekből egy ministeri tanácsot alakítani A ministeri tárczák ezek lennének : predsztavnik s külügyminiszer, belügyi, hadügyi,egyházi, oktatásügyi, igazságügyi, kereskedelmi s közlekedési és végre pénzügyi miniszer. A ministeri tanácson kívül még egy törvényhozói választmány alakíttatnék, melynek kötelessége lenne a szükséges törvényeket formaszerint kidolgozni, hogy azok a szkupstina elé kellő alakban terjesztethessenek. Mint e vázlatból kitetszik, ha Szerbia ily módon szerveztetnék, egészen alkotmányos országgá válnék, s a tanács e szervezet mellett minden jelentősségét elvesztené. A kinevezett új tanácsnokok föladata leend a kormány működését ez irányban elősegíteni. A többi reformokról közelebb. Bécs, febr. 28 . (A financzállapotok.) Vannak dolgok, melyek a háborúnál veszedelmesebbek, s a nemzetek jólétére, vagyonára kár téntek, február 25 tékonyabban hatnak. Ilyen a háborútóli félelem. Hogy erről meggyőződjünk, csak futólagos pillantást kell vetnünk állam s iparpapírjaink keretére, s látni fogjuk, hogy a nemzeti vagyon pár hét alatt tetemesen csökkent értékében. A tőzsdejegyzék mint a pénzpiacznak, és a hírlapok mint a magánérdekek s magánnézeteknek össpontositott kifejezése, — fölmentenek egyéni nézetünk nyilvánításából. Mi csak azoknak viszhangjai vagyunk. Mindenki tudja, hogy a fönnforgó kicsis oly időpontban ért bennünket, melyben a financziáink rendezésére irányzott intézkedéseknek egész rendszere, — mert csakugyan ennek mondható, még pedig jól átgondolt rendszere épen fele után volt a kivitel felé. A nemzeti bank készfizetésének fölvétele, az új pénzláb keresztülvitele a déli vaspálya eladásának segélyével, s a deficit födözése új kölcsön utján’— ez volt a rendszer két sarkpontja. Ami az elsőt illeti, a vak is belátja, hogy mily befolyást gyakorol reá azon körülmény, miszerint a külföld állam- s iparpapírjainkon túlad; az eladási ár fedezendő, a külföldi váltók folyamára emelkedik. A papírok árcsökkenése pedig egészen elvontan attól, hogy mai arányaiban már a kisebb üzérek ellen nem állhatnak az állandó elértéktelenedésnek, s egyre buknak, még első pénzintézeteinkre is kiterjeszti dermesztő hatását. Legközelebb a hitelintézet a közfigyelem nem épen rózsaszínben álló tárgya. Úgy hallani, miszerint, ámbár ez évben két jó üzletet csinált (a délolasz vaspálya keletkeztével), mégis nyereménye csak 1,500,000 ft volt. De ez is le fogott olvadni az utolsó hetek veszteségei által, miután mint tudjuk, azon papírok keletára, miket a hitelintézet nagy tömegekben tart, tetemesen lesülyedt. Ilyenek: 14 millió tiszai, 6000 darab éjszaki vasútrészvény; 13 millió hitelintézeti sorsjegy.— A hitelintézet igazgatói tehát a közelgő közgyűlésen indítványozni fogják, hogy az 5% kamaton fölül maradó nyeremény a legközelebbi évre tétessék át rendkívüli tartalék gyanánt, s ne osztassák ki. Ez persze nem alkalmas a részvények keretárát emelni. Azonban annak magyarázatára mégsem elegendő, mert hogy a részvények 83%-re estek le pari alá? Ehhez a többi kedvezőtlen körülményt is combinálni kell; mindazt, amivel egy kiütendő háború biztat, mint az élelmiszerek, nyersanyagok drágasága, a munkások dologtalansága, a szegénység szaporodása, a kereset apadása, az adók emelkedése, a közhitel megingatása. Ezenkívül, így szólnak a félénkek, pénzügyi fegyvereket is fordítana ellenünk Francziaország tőkepénzei austriai vállalatokba fektetvék, s a háború kiütésével első tette volna az austriai vasutak keletárait a börzejegyzékből kitörölni. Ámbár a józan ész azt mondja, hogy épen mivel tetemes franczia tőkepénzek fektetvék austriai vállalatokba , Francziaország érdekében áll kerülni a háborút, mely azoknak értékére visszahatna, s a francziáknak pénzbeli veszteségeket fogna okozni, mi már eddig is történt. — A legkeresettebb papír ez idő szerint az újonnan fusionált dél-olasz állam-vaspályarészvény, mely azonban —szintén protectio utján— még alpari kapható. A nemzetibank természetszerűit magával el lévén foglalva, a pénzpiacz könynyebbségére mit sem tehet. Bécs, febr. 23. (Vegyesek.) Az első austriai leszámítolási társulatnak ma tartatott 6-ik rendes közgyűlésében elhatároztatott, hogy az 1858. évre az egész részvénytől 18 austr. ért. ftnyi, s a félrészvénytől 9 ftnyi fölül-osztalék fog fizettetni, s e szerint az 1858-ki második félév szelvénye, az egész részvénytől 28 .forint 50 krajezárral, s a félrészvénytől 14 forint 25 krajezárral vétethetik föl, folyó évi február 24-től kezdve a társulat főpénztáránál. — A bel-, pénzügy s kereskedelmi ministeriumoknak s 0. Felsége katonai központi irodájának egy f. é. febr. 14-töl kelt ,s az összes koronaországokra nézve érvényes rendeleténél fogva, a 16 kivitel tárgyában megrendelt megszorítások az öszvérek kivitelére is kiterjesztetnek. Egyszersmind megjegyeztetik, hogy a f. évi jan. 30-ai rendelet pontjai, a külföldre szánt külföldi lós öszvérszállítmányok átvitelére is alkalmazandók. — Az „Aut. Corresp.“ szerint Kúza fejedelem Austriábani diplomatiai ügynökévé 81 mega Leót nevezé ki, ki legközelebb Jasszyból ide érkezendik. Az austriaitengeri hajózás tárgyában egy hivatalos kimutatás tétetett közzé, de mely csak az 1858-ki első félévet foglalja magában. E szerint az említett idő közben az illyriai partokon 10,789, a velenczeieken 1761, a dalmatiaiakon 6537, s a horvátországiakon 1707, összesen 20,794 hajó érkezett a kikötőkbe. Az előbbi 4 évbeni hajózási közlekedéssel összehasonlítva, a hajózás 3646 austriai hajóval csökkent. A külföldi, kedvezésben részesülő hajókból ezen idő alatt csak 1977, s a kedvezésben nem részesülő hajókból éven csak 45 érkezett be. Az előbbi 4 évhez képest, ezeknél is kevésbbé élénk közlekedés mutatkozik. — Tonnailetkü 1 22,771 austriai s külföldi kedvezésben részesülő hajótól 47,698 ft 22 kf, s a kedvezésben nem részesülő 45 hajótól 9976 ft, összesen 57,674,ft 22 kr vezetett be e szerint a csekély számú külföldi, kedvezésben nem részesülő hajók, az összes tonna-illetéknek szinte 1 %s-át fizették. A kedvezésben nem részesülő lobogók osztályába, miknek 1 ftnyi tonna-illetéket kell fizetniök, most már csak a franczia, spanyol sportágak lobogók tartoznak. Eperjes, febr. 15. (Társas élet. Hirtelen halál. Gőz-fürészmalom. Fontos fölfedözés. Iskolaügyi dicséretes intézkedések.) A keresztény világban is meghonosult farsangnak tulajdonképeni genesisét nem tudom, ne fejtsék meg a tudósok, — de azt gondolom, van annak valami józan s nemcsak történelmi, hanem physiologiai s lélektani alapja is. Az ember t. i. föleszmélvén szellemi erejének öntudatára s be akarván bizonyítani, hogy ,a természeti s évszaki változásoknak nem rabja, s rájött azon eszmére, hogy a holt, vagy viharzó tél közepett, is, sőt épen ennek daczára, majálist tud magának csinálni ott, a hol mint sajátjában honos, a társaság berkeiben. Azért mondhatta a magyar költővel egyetértő meg : „Félre gondokt, hoppot mondok sat.“ S így keletkezett természetes psychologiával, per regulám antagonismi, a tél idején teljesen jogosított farsang. (A tropikusok s pólusok alatt, úgy hiszem, nincs farsang !) És voltak idők, amikor ugyancsak ki is tett magáért e satyr-forma, pajzán és lármás, de azért élni tudó ficzkós bebizonyitá a szellemnek uralmát az anyag fölött, perse csengő pohár és zengő czimbalom mellett. Hanem az idők változnak , daczára szellemi suprematiánknak, mink is velük. Mi már vagy talán nagyon is átszellemültünk, vagy annyira közeledtünk