Budapesti Hírlap, 1859. február (25-47. szám)

1859-02-25 / 45. szám

1859. mm 45. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. BUDA­PESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt. IV. kr. 15 — 8 — , * fr. kr. Évnegyedre 4 50 Egy hónapra 1 75 fr. kr. Egész évre 10 — Fél évre 6 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. gyes szám­ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. „ nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ HIVATAL: e­g­y­e­t­e­m - u­t­c­z­a, 1. szám 2-dit emele­t. A Hivatalos Értesítő nélkül. , ' ' t'r. ki Évnegyedre 3 — Egy hónapra 1 25 A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. I­­. fr. kr. Egész évre 19 — Évnegyedre 5 50 Fél évre 10 —­­ Egy hónapra 2 10 Igtatványok. Egy hatodhasábos petitsor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajczárjával, kétszeri­nél 7 és háromszorin­ál 6 njkrajczárával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A be­­igtatási bélyegdij mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű hírdetések a kiadó-hivatal­ban Vétetnek föl. A külföld számára a hir-Előfizetési árak ausztriai értékben. , V I D É K R E.­(Naponkinti postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítő nélkül. fr/kr.­­ , fir. kr Egész évre 14 — Évnegyedre 4 — Fél évre 7 Egy hónapra 1­60 Vidéken bérmentes levelekben minden Cs. kir. postahivatalnál. KIADÓ HIVATAL: Barátok tere 7. szám föld­szint. BUDAPESTI HÍRLAP. Egész évre Fél évre NEMHIVATALOS KÉSZ. Főherczeg Főkormányzó Ur­a császári Fen­sége tegnap estre Bécsbe elutazott. Budapest, február 24. (Politikai szemle.) A­mily készséggel jelentettük e na­pokban, miszerint semmi új esemény vagy hír nem nevelte a háború­­tóli félelmet, ma szintoly őszinteséggel azt kell tudatnunk, miszerint a láthatár ismét komorabb szint öltött. Miért ? ezt részletesen nem lehet fejtegetni, hanem annyi tény, hogy a legkülönfélébb tollakból eredő párisi tudósítások egytől egyig körülbelül ezen phrasissal kez­dődnek : „ma ismét harcziasb színe van a helyzetnek“. Ha nem csa­lódunk, a „Constitutionnel“ minapi czikkének igen tetemes része van az aggodalom ezen újólagos ébredésében, valamint általánosan föltűnt, hogy e czikk nagyon eltér attól, melyet ugyanazon lap ugyanazon kérdésről néhány nappal előbb közzétett vala. Ezen első és második czikk közt valami fontosnak kellett történnie. Talán nem igen távol já­runk az igaztól, ha azt mondjuk, miszerint e fontos esemény, mely Fran­­cziaországnak uj bátorságot adott, nem vola más, mint hogy­ Orosz­ország nyilatkozata megérkezett és hogy Sándor­ czár kor­mánya szintén kész a román nemzet kettős választásának fönntartá­sát gyámolítani. Egyik — különben jól értesült — bécsi lap olvasói­nak megnyugtatására azt állítja, miszerint nem igaz, hogy Oroszor­szág a választás érvényessége mellett nyilatkozott, hanem csak azt tudatta volna, miszerint kényszer­rendszabályok alkalmazásában e reá nem lehet számítani. Az igaz, hogy Oroszország e­z­t is tudatta. De nem most, hanem már tavaly a párisi conferentia alkalmával, de azt is hozzátette, miszerint m­á­s­o­k interventióját sem fogja tűrni, ha nem történik az összes confer­entiai tagok egyhangú jóváhagyásával. A dolog e szerint így állna : Franczia és Oroszország, velük együtt pedig természetesen Szardinia is, azt mondja : a kettős választás nem jogszerű ugyan, de mi azt akarjuk, hogy a román nemzet akarata tiszteletben tartassák. A conferentiai tagok többsége azonban a szerződésekre hivatkozván, a választást megsemmisítené, de Moldva­ és Oláhország az ilyen megsemmisítést semmibe sem venné, tudván, hogy itt csak két eset lehetséges : vagy nem történnek kényszer­lépések a fejedelemségek irányában, s akkor épenséggel nem szükséges a conferentia határzataival gondolni, a­miknek gyakorlati érvényesítésére senki sem vállalkozik, vagy pedig kényszer-rendszabályok, azaz : a fejedelemségek megszállása határo­zattá lesz. Oroszország azonban azt mondta, hogy ő a maga hadserge által nem teljesítteti a „gensdarmerie européenne“ tisztségét, de azt sem tűri, hogy mások teljesítsék, hacsak az összes conferentia belé nem egyezik, a­mi a mostani körülmények közt nem várható. Tehát fegyveres közbenjárás ezek után képzelhető nem lévén, e nélkül pe­dig a conferentia unióellenes határozatai gyakorlati jelentősséggel nem bírván, már előre is azt lehet mondani, hogy a conferentiai tanács­­kozmány vége a mostani körülmények közt nem lehetne más, mint hogy húza — akár de jure, akár de facto — de mindenesetre mind a két fejedelemség hoszpodárja fogna maradni. Pedig ha ezt előrelát­hatni, akkor teljesen fölösleges, sőt nevetséges a conferentia egybelé­­pése, és épen ennek következtében új alkudozások folynak a kabine­tek közt, melyeknek czélja ezen furcsa helyzettel szemben egymás­sal tisztába jönni. Ezekre támaszkodva azt mernék állítani, miszerint a conferentia nehezen fog már március első napjaiban egybeléphetni, az elhárítandó nehézségek sokkal nagyobbak, a viszonyok sokkal bonyolultabbak lévén, mintsem azt lehetne várni, hogy mindez néhány nap múlva rendbe lesz hozva. Sőt — a fen­­nebb mondottak szerint — könnyen megtörténhetnek, hogy a confe­rentia egybelépése általában még kétség alá eshetnek. Cowley lord utazása, miként már tegnap említettük, a helyzet komolyságának egyik félreismerhetlen jelensége; figyelemre méltó, hogy a lord kevéssel a turini franczia követ hazaérkezte után hagyta oda a franczia fővárost, és körülbelől ugyanazon időben, midőn a haza-választásra nézve az orosz követ is határozottabb nyilatko­zatot adott. Cowley lord párisi tudósítások szerint a végre ment Londonba, hogy az ottani kormányt a valódi tényállás iránt föl­világosítsa, nevezetesen pedig arra nézve, hogy nem puszta szó volt, a­mit a császár trónbeszédében mondott , hogy t. i. közte és az orosz császár közt minden vitás kérdésre nézve tökéletes egyetértés uralkodik. Az angol követ tehát — ez még mindig franczia tudósítók véleménye — kormányának azt fogja tanácsolni: ne ellenezze Fran­­cziaország terveit Olaszországban, ha azt nem akarja, hogy a háború a félsziget határain túláradván, valóságos világháborúvá fejlődjék. Hozzáteszik, miszerint Londonban nagy határozatlanság uralkodik, s hogy az ottani miniszerek, látván, miszerint „a királyné befolyása“ nem terjed annyira, hogy Napóleon császár harczvágyát mérsékelné, nem látszanak tisztában lenni az iránt, vájjon erőszakosan szegülje­­nek-e ellene a franczia politikának, vagy pedig hallgatva tűrjék, vagy végre nem volna-e legjobb a gyapjúzsákot ismét Palmerstonnak vagy bárki másnak átengedni, a­kinek épen kedve lenne ezen, a mostani körülmények közt épen nem kényelmes ülést elfoglalni. E hangon szólnak a mai párisi tudósítások, élükön az „Indépendance“ H. jegyű ismeretes levelezője, ki a párisi békekötés óta minden fontosabb alka­lommal hallatja a maga szavát, és a­ki főleg az orosz diplomatia titkaiba nagyon be lehet avatva. E levelező a legis legsötétebb szín­ben látja a dolgokat és a béke fönntartását egyenesen lehetetlennek mondja. Szardinia felől szintén igen harcziasan hangzanak a hírek, és Victor Emanuel király, a­hol csak alkalom akad rá, megerősíti a háborúra irányzott reményeket, más­felől pedig Napóleon csá­szárt is egyre szorítja a játék megkezdésére. Német lapokban épen most kering a szardiniai király erre vonatkozó levele, melyet ő felsége Napóleon császárhoz intézett volna, azonban nem hiszünk ezen okmány hitelességében , mert az megférne ugyan Victor Emanuel jellemével, hogy inkább még egy novarai csatát merészelne, vagy atyja példáját követve, akár koronájáról is lemondana, mintsem a nemzet irányában kudarc­ot valljon az által, hogy a sok lárma után semmi sem történnék , de az egyenesen hihetetlen, hogy a király az­zal fenyegetné a császárt, miszerint ily esetben aztán tudatni fogná a világgal, k­i oka annak, hogy az olaszok reményei újra meghiúsul­tak ! Az ilyest talán szóval, és akkor is csak igen gyöngéden érint­hetni. De írásban nem szoktak ily fenyegetések letétetni, legkevesbbé pedig oly iratokban, mik néhány nappal később az újságokban kijönek! Belgrád, febr. 20.­­ (Alkotmányreformterv.) Mai levelemet azon com­­binatiók leírásával töltöm meg, a­melyek Szerbia jövő szervezésére vonatkoznak. A felelősséget ugyan nem vállalhatom el, hogy e combina­­tiók életbe is fognak lépni, de azokat oly egyéntől hallom, kiről fölte­hetni, hogy állásánál fogva jól van értesülve. Írtam, hogy az új tanács kevésbbé ismert notabilitásokból alkot­tatott ; tudtomra legalább Sztevcsón, a tanács új elnökén kívül a többi tag Szerbia eddigi viszonyaiban nem játszott nagyobbszerű­ szerepet, s maga Sztevcsó is csak a legújabb időkben jutott nevezetességre, s oly állásba, hogy Szerbia dolgait egy ideig kormányozhatta. A tanács­nokok még teljes számmal sincsenek kinevezve, s pedig azon tekin­tetből, hogy az ország pénztára a messtiyire csak lehet kiméh­essék; s talán azért, mivel nagyobbszámu tanácsban könnyen találkozhatnék egyén, ki a kormány jövendő politikájával nem értene egyet, s a kor­mánynak útjában állana Szerbia új szervezete keresztülvitelében s életbeléptetésében. A szervezet legfőbb pontja arra vonatkozik, hogy Szerbia alkot­mányának némely alapjai megváltoztassanak. Tudva van, hogy jelen­leg Szerbiában a fejedelmi hatalom korlátolva van a tanács által, mely némiképen a nemzet képviselőjének­ tartatik. A tanács ezen jelentőssé­gét az 1838-i usztáv 6—17. §§-ai által kapta, melyek szerint a tör­vényhozó hatalom a fejedelem és tanács közt megosztatott, s melyek a tanácsnak még a kormányzatra is némi befolyást biztosítottak. A tanács, ha nem csalódom, 1839-ben szerveztetett, és pedig akkor, mi­dőn a fejedelmi szék megürült volt, s mikor a fejedelmi méltóságot a kinevezett három tagból álló helyettesség képviselte. A fejedelmi helyettesség kormánya tanácsnokokból állott, s azért a tanács szerve­zetéről ez időben kiadott törvényben a tanácsnak több előjogok bizto­síttatnak a fejedelmi hatalom megszorításával. A fejedelem a többi közt kényteleníttetett ministereit a tanácsnokok közöl választani, s az elbocsátott ministerek a tanácsba léptek vissza, így ragadó magához a tanács még a közigazgatási hatalmat is, és ezt múlt évi március­­ban, Ethem pasa ide érkeztével annyira öregbítette, hogy a feje­delmi hatalom zérusig sülyedt alá. Ezen sülyedés után pedig a fejedelmi állás türhetlen jen . Szerbia kormánya néhány tanács­nok kezében volt a fejedelem a tanácsnokok nélkül Szerbia ügyeibe semmi befolyást nem gyakorolhatott. A fejedelem állásának e gyöngesége volt egyik oka a múlt évi események előidéztetésének. A szkupstina ez abnormis állapotnak tényleg véget vetett, s Milos her­­czeg visszatértével a fejedelmi székre, a fejedelmi méltóság vissza­­nyeré az őt törvényszerű­leg illető hatalmat és erőt. Azonban az illető törvények, melyek a fejedelmi hatalmat kelleténél nagyobb mérv­ben korlátozzák, még fönnállanak, s így a tanács forma szerint még mindig döntő befolyással bír Szerbia ügyeibe. Miután azonban a tanács húsz évi fennállása óta befolyását nem a nemzet ér­dekei szerint gyakorolta , Szerbia mostani kormányférfiai azon meggyőződésre jutottak, hogy a tanácstól annak eddigi hatalmát szü­k­­ségkép el kell venni. Tudomás szerint az új szkupstinai törvény foly­tán a szkupstina évenkint össze fog hivatni. A szkupstina már a leg­jobb nemzeti képviselőnek tekintetik, mely a legjobban képes a nem­zet érdekeit a kormány előtt képviselni, s egyszersmind legczélsze­­rűbben s legerélyesebben korlátolhatja a fejedelmi hatalmat. Ennél­fogva szándék a szkupstina működési körét tágítani, s a szkupstiná­­nak a törvényhozásra befolyást adni. Ha pedig a szkupstina törvény­hozó nemzeti gyű­léssé alakíttatik s ha évenkint összehivatik , a ta­nács önmagától fölöslegessé válnék; tehát a tanács megszüntetendő. Ily módon a nemzeti pénztárt évenkint mintegy 50,000 pfttal keve­sebb teher nyomná. De mivel ily módon a kormány dolgai megszapo­rodnának, még egynéhány ministeri tárczát szándék alkotni, s ministe­rekből egy ministeri tanácsot alakítani A ministeri tárczák ezek lenné­nek : predsztavnik s külügyminiszer, belügyi, hadügyi,egyházi, okta­tásügyi, igazságügyi, kereskedelmi s közlekedési és végre pénzügyi mi­niszer. A ministeri tanácson kívül még egy törvényhozói választmány alakíttatnék, melynek kötelessége lenne a szükséges törvényeket forma­szerint kidolgozni, hogy azok a szkupstina elé kellő alakban terjesztet­hessenek.­­ Mint e vázlatból kitetszik, ha Szerbia ily módon szer­­veztetnék, egészen alkotmányos országgá válnék, s a tanács e szerve­zet mellett minden jelentősségét elvesztené. A kinevezett új tanácsno­kok föladata leend a kormány működését ez irányban elősegíteni. A többi reformokról közelebb. Bécs, febr. 28 . (A financzállapotok.) Vannak dolgok, melyek a háborúnál veszedelmesebbek, s a nemzetek jólétére, vagyonára kár­­ téntek, február 25 tékonyabban hatnak. Ilyen a háborútóli félelem. Hogy erről meggyő­ződjünk, csak futólagos pillantást kell vetnünk állam­ s iparpapír­­jaink keretére, s látni fogjuk, hogy a nemzeti vagyon pár hét alatt tetemesen csökkent értékében. A tőzsdejegyzék mint a pénzpiacz­nak, és a hírlapok mint a magán­érdekek s magán­nézeteknek öss­­pontositott kifejezése, — fölmentenek egyéni nézetünk nyilvánításá­ból. Mi csak azoknak viszhangjai vagyunk. Mindenki tudja, hogy a fönnforgó kicsis oly időpontban ért bennünket, melyben a financziáink rendezésére irányzott intézkedéseknek egész rendszere, — mert csak­ugyan ennek mondható, még pedig jól átgondolt rendszere épen fele után volt a kivitel felé. A­ nemzeti bank készfizetésének fölvétele, az új pénzláb keresztülvitele a déli vaspálya eladásának segélyével, s a deficit födözése új kölcsön utján’— ez volt a rendszer két sarkpontja. A­mi az elsőt illeti, a vak is belátja, hogy mily befolyást gyakorol reá azon körülmény, miszerint a külföld állam- s iparpapírjainkon túlad; az eladási ár fedezendő, a külföldi váltók folyam­ára emelke­dik. A papírok árcsökkenése pedig egészen elvontan attól, hogy mai arányaiban már a kisebb üzérek ellen nem állhatnak az állandó elér­téktelenedésnek, s egyre buknak, még első pénzintézeteinkre is kiter­jeszti dermesztő hatását. Legközelebb a hitelintézet a közfigyelem nem épen rózsaszínben álló tárgya. Úgy hallani, miszerint, ámbár ez évben két jó üzletet csinált (a délolasz vaspálya keletkeztével), mégis nyereménye csak 1,500,000 ft volt. De ez is le fogott olvadni az utolsó hetek veszteségei által, miután mint tudjuk, azon papírok keletára, miket a hitelintézet nagy tömegekben tart, tetemesen lesü­lyedt. Ilye­nek: 14 millió tiszai, 6000 darab éjszaki vas­útrész­vény; 13 millió hitelintézeti sorsjegy.­­— A hitelintézet igazgatói tehát a közelgő köz­gyűlésen indítványozni fogják, hogy az 5% kamaton fölül maradó nyeremény a legközelebbi évre tétessék át rendkívü­li tartalék gya­nánt, s ne osztassák ki. Ez persze nem alkalmas a részvények keret­árát emelni. Azonban annak magyarázatára még­sem elegendő, mert hogy a részvények 83%-re estek le pari alá? Ehhez a többi kedve­zőtlen körülményt is combinálni kell; mindazt, a­mivel egy kiütendő háború biztat, mint az élelmi­szerek, nyers­anyagok drágasága, a munkások dologtalansága, a szegénység szaporodása, a kereset apa­dása, az adók emelkedése, a közhitel megingatása. Ezenkívül, így szólnak a félénkek, pénzügyi fegyvereket is fordítana ellenünk Fran­­cziaország­ tőkepénzei austriai vállalatokba fektetvék, s a háború kiütésével első tette volna az austriai vasutak keletárait a börzejegy­zékből kitörölni. Ámbár a józan ész azt mondja, hogy épen mivel tetemes franczia tőkepénzek fektetvék austriai vállalatokba , Francziaország érdekében áll kerülni a háborút, mely azoknak érté­kére visszahatna, s a francziáknak pénzbeli veszteségeket fogna okozni, mi már eddig is történt. — A legkeresettebb papír ez idő sze­rint az újonnan fusionált dél-olasz állam-vaspályarészvény, mely azonban —szintén protectio utján­­— még al­pari kapható. A nemzeti­bank természetszerűit magával el lévén foglalva, a pénzpiacz köny­­nyebbségére mit sem tehet. Bécs, febr. 23. (Vegyesek.) Az első austriai leszámítolási­ társu­latnak ma tartatott 6-ik rendes közgyűlésében elhatároztatott, hogy az 1858. évre az egész részvénytől 18 austr. ért. ftnyi, s a félrészvénytől 9 ftnyi fölül-osztalék fog fizettetni, s e szerint az 1858-ki második félév szelvénye, az egész részvénytől 28 .forint 50 krajezárral, s a fél­­részvény­től 14 forint 25 krajezárral vétethetik föl, folyó évi február 24-től kezdve a társulat főpénztáránál. — A bel-, pénzügy s kereskedelmi ministeriumoknak s 0. Felsége katonai központi irodájának egy f. é. febr. 14-töl kelt ,s az összes koronaországokra nézve érvényes rendeleténél fogva, a 1­6­ k­i­v­i­t­e­l tárgyában megrendelt megszorítások az öszvé­rek kivitelére is kiterjesztetnek. Egyszersmind megjegyeztetik, hogy a f. évi jan. 30-ai rendelet pontjai, a külföldre szánt külföldi ló­­s öszvérszállítmányok átvitelére is alkalmazandók. — Az „Aut. Corresp.“ szerint Kúza fejedelem Austriábani diplomatiai ügynökévé 81 m­e­g­a Leót nevezé ki, ki legközelebb Jasszyból ide érkezendik.­­ Az austriaiten­­g­e­r­i­ h­a­j­ó­z­á­s tárgyában egy hivatalos kimutatás tétetett közzé, de mely csak az 1858-ki első félévet foglalja magában. E szerint az említett idő közben az illyriai partokon 10,789, a velenczeieken 1761, a dalmatiai­­akon 6537, s a horvátországiakon 1707, összesen 20,794 hajó érkezett a kikötőkbe. Az előbbi 4 évbeni hajózási közlekedéssel összehasonlítva, a ha­józás 3646 austriai hajóval csökkent. A külföldi, kedvezésben részesülő hajókból ezen idő alatt csak 1977, s a kedvezésben nem részesülő hajók­ból év­en csak 45 érkezett be. Az előbbi 4 évhez képest, ezeknél is ke­­vésbbé élénk közlekedés mutatkozik. —­ To­nna­il­­­et­kü 1 22,771 austriai s külföldi kedvezésben részesülő hajótól 47,698 ft 22 kf, s a ked­vezésben nem részesülő 45 hajótól 9976 ft, összesen 57,674,ft 22 kr ve­zetett be­­ e szerint a csekély számú külföldi, kedvezésben nem részesülő hajók, az összes tonna-illetéknek szinte 1 %s-át fizették. A kedvezésben nem részesülő lobogók osztályába, miknek 1 ftnyi­ tonna-illetéket kell fizetniök, most már csak a franczia, spanyol sportágak­ lobogók tartoznak. Eperjes, febr. 15. (Társas élet. Hirtelen halál. Gőz-fürészmalo­m. Fontos fölfedözés. Iskolaügyi dicséretes intézke­dése­k.) A keresztény világban is meghonosult farsangnak tulajdon­­képeni genesisét nem tudom, ne fejtsék meg a tudósok, — de azt gon­dolom, van annak valami józan s nemcsak történelmi, hanem physio­­logiai s lélektani alapja is. Az ember t. i. föleszmélvén szellemi erejé­nek öntudatára s be akarván bizonyítani, hogy ,a természeti s évszaki változásoknak nem rabja, s rájött azon eszmére, hogy a holt, vagy viharzó tél közepett, is, sőt épen ennek daczára, majálist tud magának csinálni ott, a hol mint sajátjában honos, a társaság berkeiben. Azért mondhatta a magyar költővel egyetértő meg : „Félre gondokt, hoppot mondok sat.“ S így keletkezett természetes psychologiával, per regu­lám antagonismi, a tél idején teljesen jogosított farsang. (A tropiku­sok s pólusok alatt, úgy hiszem, nincs farsang !) És voltak idők, a­mikor ugyancsak ki is tett magáért e satyr-forma, pajzán és lármás, de azért élni tudó ficzkó­s bebizonyitá a szellemnek uralmát az anyag fölött, perse csengő pohár és zengő czimbalom mellett. Hanem az idők változnak , daczára szellemi suprematiánknak, mink is velük. Mi már vagy talán nagyon is átszellemültünk, vagy annyira közeledtünk

Next