Budapesti Hírlap, 1859. március (48-73. szám)

1859-03-17 / 62. szám

nak lecsillapítására, s a hitetlenek kétségei­ s aggodalmainak eloszla- t tására. Most, miután az intézkedés megtétetett, ismét Piemont régi hosszatűréséről s csekély kihivási hajlamáról beszélnek, s Austriát állítják föl bűnbakul; a mint hogy ama manifestum is, mely a behí­vást megrendeli, a szabadságosoknak austriai részrük­ behívására hi­vatkozik, mintha Francziaország s Piemont egyesült fenyegetései ezen lépést nem tették volna szükségessé. A nép nagy része mélyen meg van rémülve s képzelődésében az 1849-diki egész nyomort meg­újulva látja. A „Gazetta del Popolo“ statistikai összeállítását hozza az olasz államok, Schweiz, Magyarország é s Corsikából ide érkezett önkény­­teseknek, kiknek száma állítólag 2300 egyénre megy. Föltéve, hogy ezen összeszámítás alapos, megjegyzendő, mikép azoknak több mint fele már 1849 óta Piemontban jár s csak jelenleg, midőn jutalmasabb (?) kilátásai vannak, áll katonai szolgálatba. Legnagyobb részük Cuneoban van elhelyezve, hol Cialdini tábornok felü­­­gyelete alatt 5 önkénytes zászlóalj alakíttatik, melyek főparancsnok­ságával Garibaldi, úgynevezett tábornok, fogna megbizatni. Már most is látható lehangoltság uralkodik köztük, mivel az ifjak közöl számosan azt hitték, hogy ha mindjárt tiszti vállrajtot nem is, de leg­alább fölpénzt fognak kapni. Némely ideérkezett schweiziak, kik a szabadság zászlaja alá akartak állani, midőn ezt meghaltak, ismét eltávoztak, hogy római katonákká vétessék föl magukat. Modena. (Egy ministeri kibocsátvány a szökevények ellen.) A „Wien. Ztg“-nak jelentik : „Tekintettel arra, hogy több észtél alattvaló, kivált az Apennineken túli tartományokból, külföldre távozott azon szándékkal, hogy saját törvényes kormányuk ellen hassanak, a közbiztonsági ministérium­ egy kibocsátványa rendeli, hogy mindazok, kik f. é. jan. 1-je után engedély nélkül eltávoztak és visszatérnek, 1—2 havi börtönbüntetéssel fenyítendők. Ha köztük hivatalnokok vagy katonák vannak, ezek megfenyítés végett a polg. vagy kft. törvényszékeknek adatnak át. Azok, kik kimutatják, hogy csak magánérdekből távoztak el engedély nélkül, csupán fegyelmi büntetést kapnak. Táviratok: London, mart. 14. A nápolyi menekülteket holnap­­utánra várják ide. A részükről pénzgyűjtések végett egy bizottmány alakult, melynek tagjai közt vannak Palmerston lord, Russell lord, Gladstone stb. — A „Times“ azon kérdést tárgyalja, ha vál­jon a béke fenntartása tekintetéből, nem lenne-e czélsze­rű­­ a­z a kettős megválasztatását, illő föltételek alatt érvényesnek ismerni el.— Ne­w- Y­o­r­k­ból 1* hó 2-ról érkezett tudósítások szerint M i r a m o n febr. 14-n Veracruzt a szárazi oldalról fenyegeté. — Mart. 15. A „M. Post“ jelenti, mikép Cowley lord Fran­cziaország számára semmi javaslatokat sem hozott m­agával s ennél­fogva a helyzet változatlanul komoly. — Párisban legközelebb nem leend minister-változás ; a D­e­r­b­y lord lemondásáróli hír alaptalan. Pár­is, mart. 15. A „Moniteur“ a helyzetről egy czikket hozott, melynek lényeges tartalma következő : „Németország egy része jelenleg oly látványt nyújt, mely elszomo­rít bennünket. Egy homályos, határozatlan kérdés, mely a legmagasabb érdekeket érinti, rögtön fölmerül; a franczia kormány azt figyelmes bírá­lat tárgyává teszi, s szövetségeseivel egyetértőleg, véget akar vetni Olasz­ország nyugtalanító helyzetének. Lehetséges-e őszintébb óhajtást tanu­­sitni, mint a minő a nehézségeknek békés kibonyolitása s azon bonyodal­mak megelőzése iránti óhajtás, melyek mindig az elővigyázat s elha­tározottság hiányából erednek ? Eközben Németország egy része erre a legmegfontolatlanabb fölriasztásokkal válaszol. Egy semmi által sem iga­zolt egyszerű föltevés alapján, újra fölélednek az előítéletek s bizalmatlan­ság terjed el. Némely kamrákban s a sajtóban némileg keresztes­ háború indittatik Francziaország ellen. Azt oly nagyravágyó szándékok táplálásá­val vádolják, miket az desavonál s oly hódítások előkészítésével, me­lyekre annak nincs szüksége. Ha a franczia kormány nem lenne ar­ról meggyőződve, hogy a német nép többségének tettei, elvei s érzelmei meghazudtolják ezen gyanúsításokat, méltán sértve érezhetné magát s ab­ban nemcsak igaztalanságot, hanem a franczia politika függetlensége elleni megtámadást láthatna. A Rajnánál előidézett mozgalom egy oly kérdés miatt , mely Németországot nem fenyegeti , ellenben Francziaorszá­­got, mint európai hatalmasságot érdekli, hogy saját befolyását érvénye­sítse s érdekeit mérséklettséggel védelmezze, ezen mozgalom sértő lenne, ha komoly lehetne. Egy oly nagy nemzet élte, mint Francziaország, nincs saját határai közé zárva. Az az egész világon nyilvánul oly tevékenység által, mely a polgárisodást s a nemzeti erőt (puissance nationale) előmozdítja. Oly nemzet, mely ezen szerepről lemond, önmagáról mond le. Ezen jogszerű befolyást, mely annak jogát mindenütt oltalmazza, tagadni, vagy azt nagyravágyással téveszteni össze, annyit tesz, mint a Franczia­országot megillető szerepet, s ugyanekkor ama mérséklettséget félreis­merni, melynek a császár oly számos bizonyítványait adá, mióta a fran­czia nép őt fölemelte s az állam­hatalmak felelősségét megszünteté. A csá­szár, ki az előítéleteken uralkodni tudott, méltán megvárhatta volna, hogy azokat nem hivandják föl ő ellene. Ugyan mi történt volna, ha ő a trónra oly szűkkeblű ingerült érzelmeket s emlékeket hoz magával, melyekre most az ő gyanúsítása végett hivatkoznak ? Az Angolországgali szövetség s Európa megnyugtatása helyett, ő az 1815-ki emlék eltörlése végett, azt megingatta volna. Ha a császár egy békés korszakban, az első császár háborúit s hódításait akarja megnyitni, ez által a legsúlyosabb megrovás­nak tette volna ki magát, mely csak egy államfőnököt érhet. Nincs dicső­ség, ha a gyűlöletnek s boszúvágynak engedelmeskedünk. Constatirozzuk egyszerűen a helyzetet, mely a császár összes politikai tettei által nap­fényre jött. Ezen világos s nyilt helyzettel szemben Európa csak meg fog erősíttetni biztonságában. Azok, kik azt elrémülni s megcsalni akarják, né­mely nehézségekre találandnak Francziaországban, (ezen hely szinte ért­­hetlenül van távirva), mely egyébiránt ezen homályos hírek s igaztalan megtámadások által még nincs nyugtalanítva. Az nem teszi felelőssé egész Németországot azon tévely, s némely részakaratú nyilvánításokért, melyek inkább gyűlöletes érzelmekből, mint komoly aggodalmakból eredtek. A né­met hazafiasság, a­mennyire az előítélet által nincs elhomályosítva, különb­séget tud tenni a kötelesség s az előítélet közt. Németország függet­lenségét legkevésbbé sem féltheti tőlünk. Attól szintoly mértékben igazságszolgáltatást kell várnunk , szándékainkat illetőleg, mint a­mily mértékben rokonszenvvel viseltetünk annak nemzetisége irányában. Mi­dőn az részrehajlatlannak mutatkozik , ez által előrelátását bizonyitandja be s a békének használni fog. Poroszország ezt fölfogta. Az Bécsben, An­­golországgal egyesülten, egy oly perezben adá jó tanácsait, melyben né­mely izgatók a német­ szövetséget ellenünk fölingerelni s szövetkeztetni igyekeztek. A berlini kabinetnek ezen tartózkodó magatartása Németor­szágra nézve sokkal előnyösebb, mint azok szenvedélyessége, kik az 1813-ki gyűlölködésekre s előítéletekre hivatkozva, annak teszik ki ma­gukat, hogy Francziaországban a nemzeti érzületet fölingereljék. A fran­czia nép szintoly érzékeny becsületére, mint a minő mérséklettséget ta­núsít erejében. Ha azt a fenyegetés fölingerli, — a békülékenység meg­nyugtatja.“ Berlin , mart. 15. Mint a „Mannheimer Journal“ jelenti, ama német államok hadügyminiszerei, melyek a 8-dik szövetségi hadtesthez hadjutalékokat állítnak, a bruchsali kastélyban múlt szombaton összej­övetelt tartottak.­­Azon államok, melyeknek a német szövetségi okmány értelmében, a 8-ik hadtesthez hadjutalé­kokat kell állítniok, a következők : a würtembergi királyság, a b­adeni nagyherczegség sva hesseni nagyherczegség. Az 1815-ki szövetségi okmány szerint, Wü­rtemberg 13,955, Baden 10,000 s Hes­sen 6,000 embert állít ki. Ennélfogva a 8-dik hadtest 30,000 főnyi haderőt képviselne. Turin, mart. 13. A „Gazetta del Popolo“ szerint, az eddig elő megérkezett úgynevezett önkénytesek száma 2300 főre megy. Triest, mart. 15. Az „Amerika“ Lloyd közös megérkezett, s Hongkongbó­l jan. 29-ről kelt tudósításokat hoz. Elgin lord s B­owring legközelebb Angolországba fognak visszatérni. 130 fran­czia és spanyol Cochinchinában a tízszerte erősebb ellenséget megverte. — Alexandriából, f. hó 9-ről jelentik, hogy Art­m bey, egyptomi kereskedelmi minister meghalt, következése készségednek; én más vagyok, nekem a viszontagság nem árt. Neki itt jó helye van­ a szamaraknak is. Az utcza puszta, egy lélek sem jár benne : annál jobb, senki sem fog háborgatni. Tán az egész évét itt tölthetjük , annál többet meggazdálkodunk. . . De fiamat nem látom meg! mert Rózsát itt magában nem hagyhatom. . . . Egy szélroham szakitá félbe Madeleine magánbeszédét, elragad­ván köpenykéjét, mely Róza térdeiről forogva repült az utcza hosz­­szában a boulevardig, hol a szegény anya fölvette hótól és sártól egé­szen átázottam A szürke hátán levő venyigenyalábokra terité ki szá­radni ; aztán kimerülve, elbágyadtan lebocsátkozott a földre Róza mellé és elaludt, nem utitársnéja jótékony, nem az ifjúságnak megfris­­sítő álmával, mely a testnek visszaadja üdeségét és erejét, hanem ama lázas álommal, mely jobban elfáraszt és erőtlenít, mint egy izga­tott ébrenlét, melynek kínzó lidérctnyomása az élet legfájdalmasabb gondolatait ébreszti föl. Ez álomtól ostromoltatva , mely egyszerre az elkábultság és őrültséghez hasonlít, Madeleine időnkint siránkozó és rekedt hangon fölfölkiáltott: eczetet vegyenek, venyigét vegyenek! (Folytatása következik.) Kecskemét. Történeti, állami, nép- és helyirati vázlat IV. Intézetei. (Folytatása és vége. Lásd a „B. H.“ 58. sz.) 8. Szentlőrincz. E puszta Kecskeméthez keleti irányban 12­­ állomási távolban, a város területe szomszédságában, Borbás, Szentkirály, Alpár, Újfalu és Páka puszták között helyeztetik. Ter­jedelme 11,523 hold, s mint a fiágon kihalt gróf, utóbb herczeg Ko­­háry ház majorátusához tartozott birtok, jelenleg Szász-Koburg feje­delmi herczeg tulajdona, Kecskemét város tisztán haszonbérbe tartja. Egy része homokos közlegelő, van mindazáltal több száz holdakra terjedő szép tölgyes erdeje is. 1684-ben még népes helység volt, a török kivonulásakor 1686-ban pusztult el, s lakosai ennek is Kecske­métre költöztek. Temploma legépebb állapotban van a Kecskemét körüli puszták omladékai között, melynek még toronyablakai is lát­hatók s , lakosai reformátusok voltak. A kecskeméti reformata egy­ház ma is használja a szentlőrincziek által beköltözésükkor ide hozott áldozó ezüst poharat, melyen e fölirat áll: „Pest vármegyében lévő szentlőriczi Ecclesiának pohár­a. 1644.“ A hely­ség elpusztulása után e pusztát Kecskemét város használatába vévén, akkori földesurától megvette s nádori adományzást is nyert reá; de később a lecsillapított országos mozgalmak után a kirá­lyi fiscus a várost birtokigazolási (neoacquisticus) perbe vonta s azon régi törvények alapján, hogy kihalhatlan testületek földbirtokot rém szerezhetnek, ezen pusztából a községet kifordította, csak annyi en­gedtetvén a városnak különös kedvezésből, hogy a vételbe ruházott szerzési ár fejében még néhány évig használhatta, ezután gróf Ko­­háry István országbíró, Kecskemét földesura nyerte meg egyes ado­mányozás utján s azóta ismét a Koháry, utóbb Koburg herczegi há­zaktól birja a város tisztán haszonbérbe. 213 tanyaházban 157 csa­lád, összesen 6851. lakik rajta, mint kecskeméti kertészek s cselédek. 9. Pusztaszer. Csongrád megyének Pestsolt megyére dülő határán, Péteri, Csengele, Tömörkény puszták és Kistelek helység között, Kecskeméthez 6 órányi távolságban helyzeti; ezen puszta egész terjedelme mintegy 16 ezer holdat tesz, melyből Kecskemét város­air 7536 holdat örökül. E pusztának története egykorú Magyarország történetével. Árpád fejedelem ugyanis a Dunatisza közének az alpári csata utáni elfoglalásával itt tartott országgyűlést, vagyis Béla király névtelen jegyzője legrégibb honi krónikásunk 40-ik fejezete szerint, szervezte az uj hazát, mely működéstől a hely Szet nevet nyert. Hajdan itt nagyszerű­ apátság létezett, Abbatia Beatae Mariae Virginia de Zeer Monostra nevezet alatt, mely­nek czime ma is fönt van a váczi püspöki székesegyháznál, melynek hatóságához tartozott, ugyanazért nem korábban, mint az 1526-dik évi török átkeléskor pusztulhatott el; monostorának nagyszerű omla­déka, különösen templomának erős romjai három századon túl daczol­­tak a romboló idő és elhagyottság viharaival. 1815-ben még templom tornyának boltozott magaslata is fönnállott, s ekkor az e vidéken el­szaporodott rablóbandák egyike magát itt megfészkelvén, puskatűzzel vivott rendszeres ostromát állotta ki a csongrádmegyei üldöző rend­őrségnek, mire a megye a tornyot lerontotta; mig az egész pusztát Kecskemét város birta, ez omladék körül kecskeméti pásztorok meg­találták a templomnak szép mivü igen nagy kulcsát s midőn 1829-ben tallavicini gróffal e puszta fölött a város megegyezvén, felét áten­gedte, a gróf kertéré a kulcs is átadatott, minthogy az omladékot ma­gán tartó pusztarész épen a grófnak jutott s mintegy harmincz év előtt éji vihar alkalmával a templom falának is nagyobb része leomlott. Ezenkívül még néhány rendes alkotásu halom is van e pusztában, melyek alakja emberkéz munkájára mutat. Kecskemét város birtok­részén ilyen a sáregyházi nevezetű halom, mely körül régi pén­zeket s elkorhadt fegyverdarabokat gyakran szednek föl a közeljárók. Mintegy kétszáz év előtt már Kecskemét birta e pusztát a Jakabházi családtól, de ezek a birtokigazolás (neoacquistica) korszakában abból kiesvén, VI. Károly császár, s néven III. magyar király azt gr. Erdö­­dinek adományozta a mindszenti uradalommal, ettől vette aztán a vá­ros zálogba, majd örökül is megszerezte; későbben gr. Erdőditől meg­vette a mindszenti uradalmat Pallavicini őrgróf, s ez Kecskemét vá­rost Pusztaszerből mint a nevezett uradalom tartozmányából kiperelni szándékozott, azonban a vitának egyezmény lett eredménye, miszerint a gróf és a város az egész pusztát egymás között ketté osztván, máig is igy bírják. A város birtokában álló fél puszta homokos természetű, jobb minőségű részei haszonbérbe vannak osztva, többi közlegelő, hol a kecskeméti lakosoknak évenkint három gulyában és ugyanannyi ménesben, úgynevezett heverő lovaik és marháik nyaralnak. Kecskemét pusztáin kivül ugyancsak a város közelében létező puszták közöl még nagy azok száma, melyek ily szomorító romma­radványokat mutatnak, mint nevezetesen :Kocsér, Mizse, Lajos, Vacs, Vatya, Hernád, Szúnyog, Adacs, Bar­ács, Ke­rekegyháza, Szentlászló, Ferenczszállás, Kisszál­lás, Péteri, Csöngőke stb., melyek hajdan mind népes közsé­gek voltak, de az e vidéken dúlt háborús viszontagság áldozativá let­tek ; e nagy pusztulás ideje adatok hiányában egész bizonyossággal meg nem határoztathatik, hanem e tekintetben következő események korszakára lehet a történelmi buvárlatnak támaszkodnia, úgymint: a) 1242-ben az országot egész széltében hosszában elpusztított nagy tatárjáráskor sok helyek úgy elpusztultak, hogy többé föl nem épülvén, máig is pusztán maradtak. * b) 1492-ben Mátyás király halála után mindjárt, az e király által fekete sereg nevezet alatt állított hires hadtest, zsoldhi­­ány miatt Temesvárnál föllázadván, dúlva, pusztítva haladt Szegedig, hol­yzőbe vétetvén Kinizsi Pál országos főkapitány hadai által, a kis Kunságban Halas mellett szétveretett; e szétvert vitéz csapatok e vidéken semmittettek meg, több helyütt csatát vívtak, számos helysé­get elpusztítottak,ezek emlékét hirdetik itt több helyütt a feketehal­­­o­m nevű földbányások, hová a csatában elhullottak eltakarittattak. c) 1526-ban, midőn a szerencsétlen mohácsi ütközet után Szulej­­mán szultán hadainak egy részét Budapest között a Dunán áttévén Ib­rahim pasa vezénylete alatt a Dunatisza közén vezettette vissza, mindent tűzzel vassal pusztittatott; az ekkor elhamvadt községek közöl a másfél százados török iga alatt nagyobb rész soha többé föl nem épült. de A török uralom alatt igen sok község véginségre jutván, el­pusztult s elhagyatott. e) 1686-ban Buda visszavétele után a török hadak Szolnokból, Szegedből, Gyulából kicsapkodván, a Dunatisza közét, mint általuk már meg nem tarthatónak hitt vidéket, egyre pusztították. f) A kuruczvilágban 1703—1711. a Dunatisza közén a rácz nép is számos helységet elhamvasztott, melyek máig is pusztán állanak. Gazdaság, ipar s kereskedelem Pest, mart. 15. A gaboaárak azon álláson, melyet legközelebbi tudó­­sításunkban jegyzettünk, folytonosan tartják ugyan magukat , de az üzleti élénkség csökkent, mit az álladalom részére történt megrendelések födözte-­­tésének felet tulajdonítani, részint annak, hogy a most álló vásárra a hely­beli fogyasztók sok behozatalt vártak, miben azonban eddigelé úgy látszik némileg csalatkoztak.Temesvárról szintén arról panaszoskodnak az üzérek, hogy daczára a szép időnek és jó útnak a heti vásárok épen nem oly rakottak gabnával, mint milyeneknek őket ez idő szerint várni lehet­ne, s e miatt a forgalom kevéssé terjeszkedhetik. Baján a mart. 12-diki heti vásári árak : búza 3 ft 99 kr — 4 ft 13 kr, kétszeres 2 ft 52—59, rozs 2 ft 66—73 kr (de 3 ft 50 krra is van példa), árpa 1 ft 68 kr, zab 1 ft 96 (de 2 ft 28 krön is ment), kukoricza a zabbal egy áron, hanem ez árakon részletenként keveset lehetett összeszedni.­­ A vetések állása­­ iránt általános a panasz, hogy azok megcsigázva és nagyon soványan jöt- t tek ki a tél alól, és épen ez alapon, habár a felső piaczokon a harczias hírek megcsendesedése nyomott is valamit az üzérek kedvén, az árak­­ visszaesésétől félni nem lehet, s a készlettel bíró gazdákat leendő jó árak­kal biztathatjuk, melynek teljesülésére annál biztosabban merünk számís­í­tani, mert a triesti s más tengervidéki piaczokon is jelentékenyen rúgtak feljebb s tartják is magukat a gabonaárak. A marhavásár, hacsak holnapra meg nem javul, eddig nemcsak or­­­ szágos, hanem még heti vásárus is csekély, a múlt 11-iki heti vásáros na­­­pon csak 664 darab különféle marha adatott el. Más termékekre nézve a most álló pesti vásárról jegyezhető árak következők : szesznek foka hordóstól 271/,—28’ 2 kr, szilvapálinka akója 21—23 /4 ft, jól kél, törkölypálinka 181 ft készletben szintén jó kelen­dőségnek örvend; faggyú belföldi 27—29 ft, helybeli szinfaggyu 30— 31 ft , disznózsír nem igen kapós 28—29 ftjával sőt vidéki 27—28 fton sem, szalonnának mázsáját minőség szerint 21—23 fton adják, az árak mind pengő pénzben. Árkelet a bécsi börzén mart. 16. 11 o. metalliques . . . . 72­­0 Nyugati vasút . . . Nemzeti kölcsön . . 75.60 Tiszai vasút . . • 4l/i0/" metalliques .... Keleti vasút . . . . *7. 1 ....1 Amsterdam . . . .— 1834-ki sorsjegy.................. T—Augsburg................... . . 94.10 1839-ki Frankfurt................... . . 94.05 Uj kölcsön Lit. A. (th B. . . Hamburg................... 83.30 Földtehermen­tes­ítési kötelezv. 70.40 London ........................ 11. 50 Bankrészvény.................. 854 Milánó . . .­­ . . .­­­Hitel-részvény.­­ . 183.50 Pária .... . . . 44.10 Dunagőzhajózás.................. Cs. koronás .... . . 5.28 Északi vasút.................. 1630 IBukarest .....— Államvasut . . —­­ Kostantinápoly . .. — Színházi előadások mart. 17. Nemzeti színház : „Tell Vilmos.“ Opera 3 fölvonásban. Pest-városi színház : „Die Teufelsmühle am Wiener­berge.“ Volksmärchen in 4 Aufzügen Megérkeztek, mart. 15. Reuswiller Vilmos a keleti vasút felügyelője Sz.­­Fehérvárról. Gömöry János vashámorigazgató Csetnekről. Hasics Gergely orvos­tudor Brailából. Zombori Antal jogtudor Mödlingből. Nászluhacz László, Hell­­wag Vilmos mérnökök Fehérvárról. Späth Ferencz mérn. Dognockáról. Cava­­liero Ferencz magánzó Bécsből Zalay Károly ügyvéd Sz.-Fehérvárról. Neupauer Zsigmond a keleti vasút jogi­ segéde Sz.-Fehérvárról Kutschera J. N. építész­­vállalkozó Dognocskáról. Atikanorescon M. kereskedő Bécsből. Őrzi Anna énekesnő Bukarestből. Pálos József földbirtokos Egerből. Novotny J. bor­­keresk. Prágából. Vranyczany Manó tanuló M.-Ó­várról. Dubecz János zenész Bécsből. Ormai Tivadar kereskedő Aradról. Rö­­sei István magánzó N.-Kanizsá­ról­ Akoncz János kér. Kolozsvárról. Pet­ovics Sándor s Miklós kér. Hátszegről. Tich Lajos keres. Debreczenből Poppovics Ján. ker. Újvidékről. Pál Fer. ker. Szegedről. Rónay Lajos földb. K.­Zombóvalról. Godacs Sándor földb. Győrből. Topolosky Ernő, Schiff Miksa, Scheuermann Frigyes kereskedők Bécsből. Joz­­del Gusztáv kereskedő Párisból. Welh­off Baruch, Stolczer Keresztély kereskedők Lipcséből. Röhr Konrád kereskedő Oraviczáról Ocavics Ignácz, Piskarovics Sá­muel, Jokics Manó, Stojanovics Tamás kereskedők,és Petrovics Demeter tanuló, Habit Simon cs. k. hadbíró Bécsből. Schullery Frigyes tímár Szászvárosból. Proch András bőrgyárnok Temesvárról. Benesck Frigyes biztosítási titkár, gr. Vécsey Jenő cs. k kapitány, Göcz Jakab cs. kir. élelmezési pékmester, Hof­­bauer Károly élelmezési pépmester Bécsből. Hoffmann Károly igazgató Brassó­ból. Hippwann József cs k. rendőrbiztos Újvidékről. Meghaltak Pesten. Martius 8 tól 13-ig 84 személy halt meg; 47 férfi, 37 nő, 42 gyermek hozzászámolásával. — Köztük Lanorator 6, kereskedő és kézmíves 35, napszámos és szolga 43. A belvárosban: mart. 10. Lipp János, 70 é., czipészm., vadász-u. 6, májlob. — Mart. 12. Sóváry Theodor, 3 hón., szabóm. f. uri-u. 13, ászkor. Höllenstein Eleonora, 49 é., szíjgyártóm, özv , uri-u. 7. gümőkórban. A Lipótvárosban: mart. 10 Fuszek Cacilia, 15 é., keresk. 1., váczi-ut 6, hagymáz. Engelmayer Antal, 50 é., házbirtokos, váczi-ut 13, gümő­kórban. — Mart. 13 Hoffmann József, 2 hón . szóig, f., gyapju-u. 2, gyöngeség. A Terézvárosban: mart. 9. Rosenberg Márton, 40 é., szabó, Laudon-u. 6, gümőkórban Popelka Vincze, 70 é., szolga, Erzsébeteknél, gümő­kórban. Hadoványi Rol, 50 é., városi szóig, özv., Erzsébeteknél, gümőkórban. Hüttner Anna, 72 é., napsz., Erzs., agg gyöngeség. Bugyelevsky Anna, 62 é., mé­száros özv., Erzs., gutaütés- Radetzky György, 1 é., kőmívesi f., szövetség-u. 17, torokgyik. Theuerkauf Gyula, 1é., biztosf., 3 dob-u. 48, nehézker. Wala Fer., 6 hón. asztalos f. mező-u. 52, görcshurut. Kraus Farkas, 29 é., héber mé­száros, héber kórház, gümőkórban Watenbrall Fer., 71 é., szabó, kis-ákácz-u 44, agg-gyöngeség. Getzi Paulina, 7 hetes, bérkocsis 1., Flórián­ u. 1, hasmenés. Radvánszky Fer., 8 hón., szóig. f., 2 sziv-u 3. aszláz. Winkler Borbélya, 2 hón , varrónő 1., városerdő, nehézkor.—Mart. 11. Hirsek Is­tv., 17 hón., járdakészitő in­­f., király u. 83', nehézkor. Stein Regina, 15 hón., szabó 1., nagy-mező u. 8, asz. 1 láz. Steiner Hermina, 30 é , szűcs 1., 3 dob-u. 5, gümőkórban. Kurth Fer., 1 órás, lakatosm. 1, füzfa­ u. 23, gyöngeség. — Mart. 12. Prohaszk* Leopoldina, VII é., főkertész 1., városerdő 15­00, görcsök Neufeld Antonia, 18 hón., keresk. 1, 3 dob-u. 37, gümőkórban. — Mart. 13. Drechsler Anna, 5 hón, szórg. 1., király-u. 46, aszláz. Boskovitz Dávid, 67 é , dohánytrafikáns, 3 dob-u. 5, vizkór. Novák Magdolna, 2.­­, é , varrónő 1, kis­mező u. 1, görvély. Meteorologiai észleletek Aailán. Márt. 12. to Ne rZ ~ti m J*. *© 1 Km o 113 4P 1 £ pj 1 50 ' “0> 8 § > § C® M CD ■bo oá m S3 S O O > Ü 41 * _ I if} CB S T3 50 Ma* fe Szelek iránya és ereje 0 2( 1 8· 0 s · CD g Jt -O • ~d rQ CO O CB Cs* Légköri csa­padék Par. v. 6 ó. r. 337.544- 0.8 1.74 812 D„ 1 ---1_ 2 a. d. 335.52 -1-10.5 2.58 514 DK0— — 10 ó. é-334 46 -4- 8.5 2.48 580 D0— 1 — Köz 335.84 1­6-6 2.27 63— — — A jég ózontartalma 0—10. reg. 6 ó. 2 este ;LO ó. 1 Duna vízállás : mártius 16. estve 9 5" 0'" fölött. Felelős szerkesztő : NÁDASKAY LAJOS.

Next