Budapesti Hírlap, 1859. március (48-73. szám)
1859-03-17 / 62. szám
nak lecsillapítására, s a hitetlenek kétségei s aggodalmainak eloszla- t tására. Most, miután az intézkedés megtétetett, ismét Piemont régi hosszatűréséről s csekély kihivási hajlamáról beszélnek, s Austriát állítják föl bűnbakul; a mint hogy ama manifestum is, mely a behívást megrendeli, a szabadságosoknak austriai részrük behívására hivatkozik, mintha Francziaország s Piemont egyesült fenyegetései ezen lépést nem tették volna szükségessé. A nép nagy része mélyen meg van rémülve s képzelődésében az 1849-diki egész nyomort megújulva látja. A „Gazetta del Popolo“ statistikai összeállítását hozza az olasz államok, Schweiz, Magyarország é s Corsikából ide érkezett önkényteseknek, kiknek száma állítólag 2300 egyénre megy. Föltéve, hogy ezen összeszámítás alapos, megjegyzendő, mikép azoknak több mint fele már 1849 óta Piemontban jár s csak jelenleg, midőn jutalmasabb (?) kilátásai vannak, áll katonai szolgálatba. Legnagyobb részük Cuneoban van elhelyezve, hol Cialdini tábornok felügyelete alatt 5 önkénytes zászlóalj alakíttatik, melyek főparancsnokságával Garibaldi, úgynevezett tábornok, fogna megbizatni. Már most is látható lehangoltság uralkodik köztük, mivel az ifjak közöl számosan azt hitték, hogy ha mindjárt tiszti vállrajtot nem is, de legalább fölpénzt fognak kapni. Némely ideérkezett schweiziak, kik a szabadság zászlaja alá akartak állani, midőn ezt meghaltak, ismét eltávoztak, hogy római katonákká vétessék föl magukat. Modena. (Egy ministeri kibocsátvány a szökevények ellen.) A „Wien. Ztg“-nak jelentik : „Tekintettel arra, hogy több észtél alattvaló, kivált az Apennineken túli tartományokból, külföldre távozott azon szándékkal, hogy saját törvényes kormányuk ellen hassanak, a közbiztonsági ministérium egy kibocsátványa rendeli, hogy mindazok, kik f. é. jan. 1-je után engedély nélkül eltávoztak és visszatérnek, 1—2 havi börtönbüntetéssel fenyítendők. Ha köztük hivatalnokok vagy katonák vannak, ezek megfenyítés végett a polg. vagy kft. törvényszékeknek adatnak át. Azok, kik kimutatják, hogy csak magánérdekből távoztak el engedély nélkül, csupán fegyelmi büntetést kapnak. Táviratok: London, mart. 14. A nápolyi menekülteket holnaputánra várják ide. A részükről pénzgyűjtések végett egy bizottmány alakult, melynek tagjai közt vannak Palmerston lord, Russell lord, Gladstone stb. — A „Times“ azon kérdést tárgyalja, ha váljon a béke fenntartása tekintetéből, nem lenne-e czélszerű az a kettős megválasztatását, illő föltételek alatt érvényesnek ismerni el.— New- Yorkból 1* hó 2-ról érkezett tudósítások szerint M i r a m o n febr. 14-n Veracruzt a szárazi oldalról fenyegeté. — Mart. 15. A „M. Post“ jelenti, mikép Cowley lord Francziaország számára semmi javaslatokat sem hozott magával s ennélfogva a helyzet változatlanul komoly. — Párisban legközelebb nem leend minister-változás ; a Derby lord lemondásáróli hír alaptalan. Páris, mart. 15. A „Moniteur“ a helyzetről egy czikket hozott, melynek lényeges tartalma következő : „Németország egy része jelenleg oly látványt nyújt, mely elszomorít bennünket. Egy homályos, határozatlan kérdés, mely a legmagasabb érdekeket érinti, rögtön fölmerül; a franczia kormány azt figyelmes bírálat tárgyává teszi, s szövetségeseivel egyetértőleg, véget akar vetni Olaszország nyugtalanító helyzetének. Lehetséges-e őszintébb óhajtást tanusitni, mint a minő a nehézségeknek békés kibonyolitása s azon bonyodalmak megelőzése iránti óhajtás, melyek mindig az elővigyázat s elhatározottság hiányából erednek ? Eközben Németország egy része erre a legmegfontolatlanabb fölriasztásokkal válaszol. Egy semmi által sem igazolt egyszerű föltevés alapján, újra fölélednek az előítéletek s bizalmatlanság terjed el. Némely kamrákban s a sajtóban némileg keresztes háború indittatik Francziaország ellen. Azt oly nagyravágyó szándékok táplálásával vádolják, miket az desavonál s oly hódítások előkészítésével, melyekre annak nincs szüksége. Ha a franczia kormány nem lenne arról meggyőződve, hogy a német nép többségének tettei, elvei s érzelmei meghazudtolják ezen gyanúsításokat, méltán sértve érezhetné magát s abban nemcsak igaztalanságot, hanem a franczia politika függetlensége elleni megtámadást láthatna. A Rajnánál előidézett mozgalom egy oly kérdés miatt , mely Németországot nem fenyegeti , ellenben Francziaországot, mint európai hatalmasságot érdekli, hogy saját befolyását érvényesítse s érdekeit mérséklettséggel védelmezze, ezen mozgalom sértő lenne, ha komoly lehetne. Egy oly nagy nemzet élte, mint Francziaország, nincs saját határai közé zárva. Az az egész világon nyilvánul oly tevékenység által, mely a polgárisodást s a nemzeti erőt (puissance nationale) előmozdítja. Oly nemzet, mely ezen szerepről lemond, önmagáról mond le. Ezen jogszerű befolyást, mely annak jogát mindenütt oltalmazza, tagadni, vagy azt nagyravágyással téveszteni össze, annyit tesz, mint a Francziaországot megillető szerepet, s ugyanekkor ama mérséklettséget félreismerni, melynek a császár oly számos bizonyítványait adá, mióta a franczia nép őt fölemelte s az államhatalmak felelősségét megszünteté. A császár, ki az előítéleteken uralkodni tudott, méltán megvárhatta volna, hogy azokat nem hivandják föl ő ellene. Ugyan mi történt volna, ha ő a trónra oly szűkkeblű ingerült érzelmeket s emlékeket hoz magával, melyekre most az ő gyanúsítása végett hivatkoznak ? Az Angolországgali szövetség s Európa megnyugtatása helyett, ő az 1815-ki emlék eltörlése végett, azt megingatta volna. Ha a császár egy békés korszakban, az első császár háborúit s hódításait akarja megnyitni, ez által a legsúlyosabb megrovásnak tette volna ki magát, mely csak egy államfőnököt érhet. Nincs dicsőség, ha a gyűlöletnek s boszúvágynak engedelmeskedünk. Constatirozzuk egyszerűen a helyzetet, mely a császár összes politikai tettei által napfényre jött. Ezen világos s nyilt helyzettel szemben Európa csak meg fog erősíttetni biztonságában. Azok, kik azt elrémülni s megcsalni akarják, némely nehézségekre találandnak Francziaországban, (ezen hely szinte érthetlenül van távirva), mely egyébiránt ezen homályos hírek s igaztalan megtámadások által még nincs nyugtalanítva. Az nem teszi felelőssé egész Németországot azon tévely, s némely részakaratú nyilvánításokért, melyek inkább gyűlöletes érzelmekből, mint komoly aggodalmakból eredtek. A német hazafiasság, amennyire az előítélet által nincs elhomályosítva, különbséget tud tenni a kötelesség s az előítélet közt. Németország függetlenségét legkevésbbé sem féltheti tőlünk. Attól szintoly mértékben igazságszolgáltatást kell várnunk , szándékainkat illetőleg, mint amily mértékben rokonszenvvel viseltetünk annak nemzetisége irányában. Midőn az részrehajlatlannak mutatkozik , ez által előrelátását bizonyitandja be s a békének használni fog. Poroszország ezt fölfogta. Az Bécsben, Angolországgal egyesülten, egy oly perezben adá jó tanácsait, melyben némely izgatók a német szövetséget ellenünk fölingerelni s szövetkeztetni igyekeztek. A berlini kabinetnek ezen tartózkodó magatartása Németországra nézve sokkal előnyösebb, mint azok szenvedélyessége, kik az 1813-ki gyűlölködésekre s előítéletekre hivatkozva, annak teszik ki magukat, hogy Francziaországban a nemzeti érzületet fölingereljék. A franczia nép szintoly érzékeny becsületére, mint a minő mérséklettséget tanúsít erejében. Ha azt a fenyegetés fölingerli, — a békülékenység megnyugtatja.“ Berlin , mart. 15. Mint a „Mannheimer Journal“ jelenti, ama német államok hadügyminiszerei, melyek a 8-dik szövetségi hadtesthez hadjutalékokat állítnak, a bruchsali kastélyban múlt szombaton összejövetelt tartottak.Azon államok, melyeknek a német szövetségi okmány értelmében, a 8-ik hadtesthez hadjutalékokat kell állítniok, a következők : a würtembergi királyság, a badeni nagyherczegség sva hesseni nagyherczegség. Az 1815-ki szövetségi okmány szerint, Würtemberg 13,955, Baden 10,000 s Hessen 6,000 embert állít ki. Ennélfogva a 8-dik hadtest 30,000 főnyi haderőt képviselne. Turin, mart. 13. A „Gazetta del Popolo“ szerint, az eddig elő megérkezett úgynevezett önkénytesek száma 2300 főre megy. Triest, mart. 15. Az „Amerika“ Lloyd közös megérkezett, s Hongkongból jan. 29-ről kelt tudósításokat hoz. Elgin lord s Bowring legközelebb Angolországba fognak visszatérni. 130 franczia és spanyol Cochinchinában a tízszerte erősebb ellenséget megverte. — Alexandriából, f. hó 9-ről jelentik, hogy Artm bey, egyptomi kereskedelmi minister meghalt, következése készségednek; én más vagyok, nekem a viszontagság nem árt. Neki itt jó helye van a szamaraknak is. Az utcza puszta, egy lélek sem jár benne : annál jobb, senki sem fog háborgatni. Tán az egész évét itt tölthetjük , annál többet meggazdálkodunk. . . De fiamat nem látom meg! mert Rózsát itt magában nem hagyhatom. . . . Egy szélroham szakitá félbe Madeleine magánbeszédét, elragadván köpenykéjét, mely Róza térdeiről forogva repült az utcza hoszszában a boulevardig, hol a szegény anya fölvette hótól és sártól egészen átázottam A szürke hátán levő venyigenyalábokra terité ki száradni ; aztán kimerülve, elbágyadtan lebocsátkozott a földre Róza mellé és elaludt, nem utitársnéja jótékony, nem az ifjúságnak megfrissítő álmával, mely a testnek visszaadja üdeségét és erejét, hanem ama lázas álommal, mely jobban elfáraszt és erőtlenít, mint egy izgatott ébrenlét, melynek kínzó lidérctnyomása az élet legfájdalmasabb gondolatait ébreszti föl. Ez álomtól ostromoltatva , mely egyszerre az elkábultság és őrültséghez hasonlít, Madeleine időnkint siránkozó és rekedt hangon fölfölkiáltott: eczetet vegyenek, venyigét vegyenek! (Folytatása következik.) Kecskemét. Történeti, állami, nép- és helyirati vázlat IV. Intézetei. (Folytatása és vége. Lásd a „B. H.“ 58. sz.) 8. Szentlőrincz. E puszta Kecskeméthez keleti irányban 12 állomási távolban, a város területe szomszédságában, Borbás, Szentkirály, Alpár, Újfalu és Páka puszták között helyeztetik. Terjedelme 11,523 hold, s mint a fiágon kihalt gróf, utóbb herczeg Koháry ház majorátusához tartozott birtok, jelenleg Szász-Koburg fejedelmi herczeg tulajdona, Kecskemét város tisztán haszonbérbe tartja. Egy része homokos közlegelő, van mindazáltal több száz holdakra terjedő szép tölgyes erdeje is. 1684-ben még népes helység volt, a török kivonulásakor 1686-ban pusztult el, s lakosai ennek is Kecskemétre költöztek. Temploma legépebb állapotban van a Kecskemét körüli puszták omladékai között, melynek még toronyablakai is láthatók s , lakosai reformátusok voltak. A kecskeméti reformata egyház ma is használja a szentlőrincziek által beköltözésükkor ide hozott áldozó ezüst poharat, melyen e fölirat áll: „Pest vármegyében lévő szentlőriczi Ecclesiának pohára. 1644.“ A helység elpusztulása után e pusztát Kecskemét város használatába vévén, akkori földesurától megvette s nádori adományzást is nyert reá; de később a lecsillapított országos mozgalmak után a királyi fiscus a várost birtokigazolási (neoacquisticus) perbe vonta s azon régi törvények alapján, hogy kihalhatlan testületek földbirtokot rém szerezhetnek, ezen pusztából a községet kifordította, csak annyi engedtetvén a városnak különös kedvezésből, hogy a vételbe ruházott szerzési ár fejében még néhány évig használhatta, ezután gróf Koháry István országbíró, Kecskemét földesura nyerte meg egyes adományozás utján s azóta ismét a Koháry, utóbb Koburg herczegi házaktól birja a város tisztán haszonbérbe. 213 tanyaházban 157 család, összesen 6851. lakik rajta, mint kecskeméti kertészek s cselédek. 9. Pusztaszer. Csongrád megyének Pestsolt megyére dülő határán, Péteri, Csengele, Tömörkény puszták és Kistelek helység között, Kecskeméthez 6 órányi távolságban helyzeti; ezen puszta egész terjedelme mintegy 16 ezer holdat tesz, melyből Kecskemét városair 7536 holdat örökül. E pusztának története egykorú Magyarország történetével. Árpád fejedelem ugyanis a Dunatisza közének az alpári csata utáni elfoglalásával itt tartott országgyűlést, vagyis Béla király névtelen jegyzője legrégibb honi krónikásunk 40-ik fejezete szerint, szervezte az uj hazát, mely működéstől a hely Szet nevet nyert. Hajdan itt nagyszerű apátság létezett, Abbatia Beatae Mariae Virginia de Zeer Monostra nevezet alatt, melynek czime ma is fönt van a váczi püspöki székesegyháznál, melynek hatóságához tartozott, ugyanazért nem korábban, mint az 1526-dik évi török átkeléskor pusztulhatott el; monostorának nagyszerű omladéka, különösen templomának erős romjai három századon túl daczoltak a romboló idő és elhagyottság viharaival. 1815-ben még templom tornyának boltozott magaslata is fönnállott, s ekkor az e vidéken elszaporodott rablóbandák egyike magát itt megfészkelvén, puskatűzzel vivott rendszeres ostromát állotta ki a csongrádmegyei üldöző rendőrségnek, mire a megye a tornyot lerontotta; mig az egész pusztát Kecskemét város birta, ez omladék körül kecskeméti pásztorok megtalálták a templomnak szép mivü igen nagy kulcsát s midőn 1829-ben tallavicini gróffal e puszta fölött a város megegyezvén, felét átengedte, a gróf kertéré a kulcs is átadatott, minthogy az omladékot magán tartó pusztarész épen a grófnak jutott s mintegy harmincz év előtt éji vihar alkalmával a templom falának is nagyobb része leomlott. Ezenkívül még néhány rendes alkotásu halom is van e pusztában, melyek alakja emberkéz munkájára mutat. Kecskemét város birtokrészén ilyen a sáregyházi nevezetű halom, mely körül régi pénzeket s elkorhadt fegyverdarabokat gyakran szednek föl a közeljárók. Mintegy kétszáz év előtt már Kecskemét birta e pusztát a Jakabházi családtól, de ezek a birtokigazolás (neoacquistica) korszakában abból kiesvén, VI. Károly császár, s néven III. magyar király azt gr. Erdödinek adományozta a mindszenti uradalommal, ettől vette aztán a város zálogba, majd örökül is megszerezte; későbben gr. Erdőditől megvette a mindszenti uradalmat Pallavicini őrgróf, s ez Kecskemét várost Pusztaszerből mint a nevezett uradalom tartozmányából kiperelni szándékozott, azonban a vitának egyezmény lett eredménye, miszerint a gróf és a város az egész pusztát egymás között ketté osztván, máig is igy bírják. A város birtokában álló fél puszta homokos természetű, jobb minőségű részei haszonbérbe vannak osztva, többi közlegelő, hol a kecskeméti lakosoknak évenkint három gulyában és ugyanannyi ménesben, úgynevezett heverő lovaik és marháik nyaralnak. Kecskemét pusztáin kivül ugyancsak a város közelében létező puszták közöl még nagy azok száma, melyek ily szomorító rommaradványokat mutatnak, mint nevezetesen :Kocsér, Mizse, Lajos, Vacs, Vatya, Hernád, Szúnyog, Adacs, Barács, Kerekegyháza, Szentlászló, Ferenczszállás, Kisszállás, Péteri, Csöngőke stb., melyek hajdan mind népes községek voltak, de az e vidéken dúlt háborús viszontagság áldozativá lettek ; e nagy pusztulás ideje adatok hiányában egész bizonyossággal meg nem határoztathatik, hanem e tekintetben következő események korszakára lehet a történelmi buvárlatnak támaszkodnia, úgymint: a) 1242-ben az országot egész széltében hosszában elpusztított nagy tatárjáráskor sok helyek úgy elpusztultak, hogy többé föl nem épülvén, máig is pusztán maradtak. * b) 1492-ben Mátyás király halála után mindjárt, az e király által fekete sereg nevezet alatt állított hires hadtest, zsoldhiány miatt Temesvárnál föllázadván, dúlva, pusztítva haladt Szegedig, holyzőbe vétetvén Kinizsi Pál országos főkapitány hadai által, a kis Kunságban Halas mellett szétveretett; e szétvert vitéz csapatok e vidéken semmittettek meg, több helyütt csatát vívtak, számos helységet elpusztítottak,ezek emlékét hirdetik itt több helyütt a feketehalom nevű földbányások, hová a csatában elhullottak eltakarittattak. c) 1526-ban, midőn a szerencsétlen mohácsi ütközet után Szulejmán szultán hadainak egy részét Budapest között a Dunán áttévén Ibrahim pasa vezénylete alatt a Dunatisza közén vezettette vissza, mindent tűzzel vassal pusztittatott; az ekkor elhamvadt községek közöl a másfél százados török iga alatt nagyobb rész soha többé föl nem épült. de A török uralom alatt igen sok község véginségre jutván, elpusztult s elhagyatott. e) 1686-ban Buda visszavétele után a török hadak Szolnokból, Szegedből, Gyulából kicsapkodván, a Dunatisza közét, mint általuk már meg nem tarthatónak hitt vidéket, egyre pusztították. f) A kuruczvilágban 1703—1711. a Dunatisza közén a rácz nép is számos helységet elhamvasztott, melyek máig is pusztán állanak. Gazdaság, ipar s kereskedelem Pest, mart. 15. A gaboaárak azon álláson, melyet legközelebbi tudósításunkban jegyzettünk, folytonosan tartják ugyan magukat , de az üzleti élénkség csökkent, mit az álladalom részére történt megrendelések födözte-tésének felet tulajdonítani, részint annak, hogy a most álló vásárra a helybeli fogyasztók sok behozatalt vártak, miben azonban eddigelé úgy látszik némileg csalatkoztak.Temesvárról szintén arról panaszoskodnak az üzérek, hogy daczára a szép időnek és jó útnak a heti vásárok épen nem oly rakottak gabnával, mint milyeneknek őket ez idő szerint várni lehetne, s e miatt a forgalom kevéssé terjeszkedhetik. Baján a mart. 12-diki heti vásári árak : búza 3 ft 99 kr — 4 ft 13 kr, kétszeres 2 ft 52—59, rozs 2 ft 66—73 kr (de 3 ft 50 krra is van példa), árpa 1 ft 68 kr, zab 1 ft 96 (de 2 ft 28 krön is ment), kukoricza a zabbal egy áron, hanem ez árakon részletenként keveset lehetett összeszedni. A vetések állása iránt általános a panasz, hogy azok megcsigázva és nagyon soványan jöt- t tek ki a tél alól, és épen ez alapon, habár a felső piaczokon a harczias hírek megcsendesedése nyomott is valamit az üzérek kedvén, az árak visszaesésétől félni nem lehet, s a készlettel bíró gazdákat leendő jó árakkal biztathatjuk, melynek teljesülésére annál biztosabban merünk számísítani, mert a triesti s más tengervidéki piaczokon is jelentékenyen rúgtak feljebb s tartják is magukat a gabonaárak. A marhavásár, hacsak holnapra meg nem javul, eddig nemcsak or szágos, hanem még heti vásárus is csekély, a múlt 11-iki heti vásáros napon csak 664 darab különféle marha adatott el. Más termékekre nézve a most álló pesti vásárról jegyezhető árak következők : szesznek foka hordóstól 271/,—28’ 2 kr, szilvapálinka akója 21—23 /4 ft, jól kél, törkölypálinka 181 ft készletben szintén jó kelendőségnek örvend; faggyú belföldi 27—29 ft, helybeli szinfaggyu 30— 31 ft , disznózsír nem igen kapós 28—29 ftjával sőt vidéki 27—28 fton sem, szalonnának mázsáját minőség szerint 21—23 fton adják, az árak mind pengő pénzben. Árkelet a bécsi börzén mart. 16. 11 o. metalliques . . . . 720 Nyugati vasút . . . Nemzeti kölcsön . . 75.60 Tiszai vasút . . • 4l/i0/" metalliques .... Keleti vasút . . . . *7. 1 ....1 Amsterdam . . . .— 1834-ki sorsjegy.................. T—Augsburg................... . . 94.10 1839-ki Frankfurt................... . . 94.05 Uj kölcsön Lit. A. (th B. . . Hamburg................... 83.30 Földtehermentesítési kötelezv. 70.40 London ........................ 11. 50 Bankrészvény.................. 854 Milánó . . . . . .Hitel-részvény. . 183.50 Pária .... . . . 44.10 Dunagőzhajózás.................. Cs. koronás .... . . 5.28 Északi vasút.................. 1630 IBukarest .....— Államvasut . . — Kostantinápoly . .. — Színházi előadások mart. 17. Nemzeti színház : „Tell Vilmos.“ Opera 3 fölvonásban. Pest-városi színház : „Die Teufelsmühle am Wienerberge.“ Volksmärchen in 4 Aufzügen Megérkeztek, mart. 15. Reuswiller Vilmos a keleti vasút felügyelője Sz.Fehérvárról. Gömöry János vashámorigazgató Csetnekről. Hasics Gergely orvostudor Brailából. Zombori Antal jogtudor Mödlingből. Nászluhacz László, Hellwag Vilmos mérnökök Fehérvárról. Späth Ferencz mérn. Dognockáról. Cavaliero Ferencz magánzó Bécsből Zalay Károly ügyvéd Sz.-Fehérvárról. Neupauer Zsigmond a keleti vasút jogi segéde Sz.-Fehérvárról Kutschera J. N. építészvállalkozó Dognocskáról. Atikanorescon M. kereskedő Bécsből. Őrzi Anna énekesnő Bukarestből. Pálos József földbirtokos Egerből. Novotny J. borkeresk. Prágából. Vranyczany Manó tanuló M.-Óvárról. Dubecz János zenész Bécsből. Ormai Tivadar kereskedő Aradról. Rösei István magánzó N.-Kanizsáról Akoncz János kér. Kolozsvárról. Petovics Sándor s Miklós kér. Hátszegről. Tich Lajos keres. Debreczenből Poppovics Ján. ker. Újvidékről. Pál Fer. ker. Szegedről. Rónay Lajos földb. K.Zombóvalról. Godacs Sándor földb. Győrből. Topolosky Ernő, Schiff Miksa, Scheuermann Frigyes kereskedők Bécsből. Jozdel Gusztáv kereskedő Párisból. Welhoff Baruch, Stolczer Keresztély kereskedők Lipcséből. Röhr Konrád kereskedő Oraviczáról Ocavics Ignácz, Piskarovics Sámuel, Jokics Manó, Stojanovics Tamás kereskedők,és Petrovics Demeter tanuló, Habit Simon cs. k. hadbíró Bécsből. Schullery Frigyes tímár Szászvárosból. Proch András bőrgyárnok Temesvárról. Benesck Frigyes biztosítási titkár, gr. Vécsey Jenő cs. k kapitány, Göcz Jakab cs. kir. élelmezési pékmester, Hofbauer Károly élelmezési pépmester Bécsből. Hoffmann Károly igazgató Brassóból. Hippwann József cs k. rendőrbiztos Újvidékről. Meghaltak Pesten. Martius 8 tól 13-ig 84 személy halt meg; 47 férfi, 37 nő, 42 gyermek hozzászámolásával. — Köztük Lanorator 6, kereskedő és kézmíves 35, napszámos és szolga 43. A belvárosban: mart. 10. Lipp János, 70 é., czipészm., vadász-u. 6, májlob. — Mart. 12. Sóváry Theodor, 3 hón., szabóm. f. uri-u. 13, ászkor. Höllenstein Eleonora, 49 é., szíjgyártóm, özv , uri-u. 7. gümőkórban. A Lipótvárosban: mart. 10 Fuszek Cacilia, 15 é., keresk. 1., váczi-ut 6, hagymáz. Engelmayer Antal, 50 é., házbirtokos, váczi-ut 13, gümőkórban. — Mart. 13 Hoffmann József, 2 hón . szóig, f., gyapju-u. 2, gyöngeség. A Terézvárosban: mart. 9. Rosenberg Márton, 40 é., szabó, Laudon-u. 6, gümőkórban Popelka Vincze, 70 é., szolga, Erzsébeteknél, gümőkórban. Hadoványi Rol, 50 é., városi szóig, özv., Erzsébeteknél, gümőkórban. Hüttner Anna, 72 é., napsz., Erzs., agg gyöngeség. Bugyelevsky Anna, 62 é., mészáros özv., Erzs., gutaütés- Radetzky György, 1 é., kőmívesi f., szövetség-u. 17, torokgyik. Theuerkauf Gyula, 1é., biztosf., 3 dob-u. 48, nehézker. Wala Fer., 6 hón. asztalos f. mező-u. 52, görcshurut. Kraus Farkas, 29 é., héber mészáros, héber kórház, gümőkórban Watenbrall Fer., 71 é., szabó, kis-ákácz-u 44, agg-gyöngeség. Getzi Paulina, 7 hetes, bérkocsis 1., Flórián u. 1, hasmenés. Radvánszky Fer., 8 hón., szóig. f., 2 sziv-u 3. aszláz. Winkler Borbélya, 2 hón , varrónő 1., városerdő, nehézkor.—Mart. 11. Hirsek Istv., 17 hón., járdakészitő inf., király u. 83', nehézkor. Stein Regina, 15 hón., szabó 1., nagy-mező u. 8, asz. 1 láz. Steiner Hermina, 30 é , szűcs 1., 3 dob-u. 5, gümőkórban. Kurth Fer., 1 órás, lakatosm. 1, füzfa u. 23, gyöngeség. — Mart. 12. Prohaszk* Leopoldina, VII é., főkertész 1., városerdő 1500, görcsök Neufeld Antonia, 18 hón., keresk. 1, 3 dob-u. 37, gümőkórban. — Mart. 13. Drechsler Anna, 5 hón, szórg. 1., király-u. 46, aszláz. Boskovitz Dávid, 67 é , dohánytrafikáns, 3 dob-u. 5, vizkór. Novák Magdolna, 2., é , varrónő 1, kismező u. 1, görvély. Meteorologiai észleletek Aailán. Márt. 12. to Ne rZ ~ti m J*. *© 1 Km o 113 4P 1 £ pj 1 50 ' “0> 8 § > § C® M CD ■bo oá m S3 S O O > Ü 41 * _ I if} CB S T3 50 Ma* fe Szelek iránya és ereje 0 2( 1 8· 0 s · CD g Jt -O • ~d rQ CO O CB Cs* Légköri csapadék Par. v. 6 ó. r. 337.544- 0.8 1.74 812 D„ 1 ---1_ 2 a. d. 335.52 -1-10.5 2.58 514 DK0— — 10 ó. é-334 46 -4- 8.5 2.48 580 D0— 1 — Köz 335.84 16-6 2.27 63— — — A jég ózontartalma 0—10. reg. 6 ó. 2 este ;LO ó. 1 Duna vízállás : mártius 16. estve 9 5" 0'" fölött. Felelős szerkesztő : NÁDASKAY LAJOS.