Budapesti Hírlap, 1859. április (74-98. szám)

1859-04-20 / 90. szám

1859. — 90. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. BUDA­PESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. Egész évre 15 — Fél évre 8 — , fr. kr. Évnegyedre 4 50 Egy hónapra 1 75 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban egyes szám­ára a Hivatjj$}[. Értesítővel | 30 kr.■ 10 I SZERKESZTŐ HIVATAL | egyetem-utcza,'l. szám 2-dik­ emelet. !, w ... & KIADÓ HIVATAL :. . Barátok tere 7. sz­á­m !‘föld­szint. A Hivatalos Értesítő nélkül. , fr. kr. Évnegyedre 3 — Egy hónapra 1 25 fr. kr. Egész évre 10 — Fél évre 5 25 BUDAPESTI Előfizetési árak ausztriai értékben. A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. I - fr Egész évre Fel évre 14 — 7­­Évnegyedre 4 Egy hónapra 160 Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Igtatványok. Egy. hatodhasábos petitsor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajczárjával, kétszeri­nél 1 és háromszorinál 6 ujkrajczárjával számíttatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármér'­ci­t is engedtetik. A be­­igtatási bélyegdij mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű hirdetések a kiadó­hivatal­ban vétetnek föl. A külföld számára a hir­detményeket H. Hübner könyvkereske­dése Lipcsében veszi át. VIDE­K R­E. (Naponkinti postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. Egész évre 19 — Fél évre 10 — , fr. kr. Évnegyedre 5 50 Egy hónapra 2 10 HIVATALOS RÉSZ. 1859-dik martius 12-kén kelt császári rendelet, kiható a birodalom egész területére, a birói hivatalnokok hibájáérti felelősség s a bíróság elleni pana­szok körül követendő eljárás tárgyában. (Vége.) 13. §. Ha a hivatalos kötelességeik megsértésével vagy elha­nyagolásával vádolt birói hivatalnokok és alkalmazottak mindegyiké­nek vagy egy részének kihallgatása lehetetlen, s ha tartózkodásuk ismeretlen volta miatt vagy más okokból képviselőik vagy örököseik sem hallgattathatnak ki, azért a tárgyalás megindítása vagy folyta­tása és befejezése föl nem tartóztatandó. Az említett személyek szá­mára azonban gondnokok rendelendők, s az eljárás ezekkel rendsze­rűig tartandó. 14. §. A tárgyalás befejezése után a felsőbb bíróság által a fölött határozat hozandó. E végett a főtörvényszéknél nyolcz tanácsosból álló gyülekezet, vagy ha a fő tör­vény­szék ezen vagy csekélyebb számú tanácsosokkal lenne ellátva, a teljes tanácsgyűlés, a legfőbb törvény­széknél pedig tíz tanácsosból álló gyülekezet s a katonai legfőbb tör­vényszéknél valamennyi szavazó jelenléte szükséges az elnöknek vagy helyettesének elősülése alatt. A megfontolásnak következő pontokra kell kiterjednie: 1. mely személyek terheljék hivatalos kötelességeik megsérté­sével vagy elhanyagolásával; 2. mily kárpótlás adandó azért a károsult félnek a hibás által az azért törvényesen kereskedővel egyetemlegesen; mely személyek kötelesek azt visszatéríteni, s mily meghatározott mértékben vagy ösz­­szegben köteles ahhoz minden egyes járulni; továbbá, a mennyire lehetséges, várjon s mily mértékben illeti több hibások között egyiket vagy másikat a többiek ellen viszkereset. A határozatban egyszersmind kimondandó, hogy mikor kell ezen kárpótlást teljesíteni, mely időponttól fogva térítendők meg a késedelmi kamatok, s ki köteles a vizsgálati költségeket viselni, s a határozat az indokokkal együtt mindazoknak, a kiknek javára s a kik ellen az hozatott, annyiban kézbesítendő, a mennyiben az őket érdekli. 15. §. Ha a kárpótlási kérvényből, vagy az az iránt indított vizs­gálat folytában, az általános büntető törvények által tiltott cselekvény gyanúja derül ki, s ha a kártérítés megítélése a büntető eljárás befe­jezése nélkül nem eszközölhető, a bíróság elleni panasz tárgyalása a büntető hatóság határozatának jogerejű­vé váltáig elhalasztandó. 16. §. Konok panasztételek miatt a hibás felek, vagy ha he­lyettük képviselők léptek föl, ez utóbbiak, arányos pénz- vagy fog­ság­büntetéssel fenyítendők. 17. §. A hozott határozat ellen, a­mennyiben az nem magától a legfőbb törvényszéktől vagy a katonai legfőbb törvényszéktől kelet­kezett, az oda folyamodásnak a polgári perrendtartás szabálya szerint számítandó tizennégy napi határidő alatt van helye. A folyamodvány az országos főtörvényszéknél (katonai féltör­vényszéknél) nyújtandó be, mely a körülmények úgy kívánván, a panasz előadására határidő-hosszabbítást engedhet. 18. §. Azon jogerejű határozat végrehajtása, mely által a félnek kártérítés ítéltetett, első folyamodási bíróságnál, még­pedig az ingó vagyon tekintetében azon bíróságnál kérendő, mely alá az elítélt sze­mélyére nézve tartozik, vagy pedig e végett magában a határozatban külön bírói hatóság rendelendő ki. A károsult félnek fönntartva marad, még a kártérítési kötele­zettség iránti végleges határozat hozatala előtt,a hibás hivatalnok vagy alkalmazott vagyonára a szükséges biztosítási intézkedéseket a per­­rendtartás határozatai szerint az illető első folyamodási bíróságnál kérni, a­nélkül, hogy a kieszközlött biztosítás igazolása végett külön kereset volna szükséges. 19. §. A 8. §-ban az államkincstár és a községek számára, azok­nak kezessége esetében (7. §.) a hivatalnokok és alkalmazottak el­len, a kárpótlás visszatérítése tekintetében fönntartott jogok, a hozott határozat végrehajtása által foganatosíttatnak, mely a fizetésekre és nyugalmi járandóságokra, továbbá a hivatalnokok és alkalmazottak által letett szolgálati biztosítékokra vonatkozólag közigazgatási, a többi vagyonra vonatkozólag pedig bírósági úton teljesítendő. A kártérítés ideiglenes biztosítása végett azon törvényszék, melynél a bíróság elleni panasz tárgyaltatik, mihelyest elegendő gya­­m­okok merülnek föl arra nézve, hogy a hivatalnokok vagy alkalma­zottak oly kártérítési kötelezettséggel terhelték, melyért az állam­­kincstár vagy a község tartozik kezeskedni, még mielőtt a kártérítési kötelezettség iránt végleges határozat­hozatnék, a fizetés és nyugdíj­­bóli lehúzásokat hivatalból elrendelheti, a többi vagyon tekintetében pedig a pénzügyi ügyvédséget mint az államkincstár képviselőjét vagy a községet fölszólíthatja, hogy az a szükséges biztosítási intéz­kedéseket, a körülményekhez képest a zálogolást, a zálogolt tárgyak zár alá vételét és becsűjét az illető első folyamodási bíróságnál, a perrendtartás szabályai szerint eszközölje ki. Azon­­törvényszék fölszólítása, mely előtt a bíróság elleni panasz fölötti tárgyalás tartatik, ezen ideiglenes intézkedés indokolására ele­gendőnek tekintendő, s a bíróság által megengedett biztosítási intéz­kedések igazolása végett se kereset benyújtása se pedig határidős kérelem nem szükséges. 20. §: A hibás hivatalnokok és alkalmazottaknak egymás közötti azon igénye, miszerint az általuk egyetemleges kötelezettség folytán adott kártérítés oszlassék fel, a hozott határozat birói végrehajtása ál­tal foganatosítandó. 21. §. A birói hatóságok, hivatalok és személyeknek még ezen törvény hatályossága előtti hibás cselekvényeiből vagy mulasztásaiból származtatott kárpótlási igények, az ezen törvény által meghatáro­zott alakban érvényesitendők, tárgyalandók, s a hibás cselekvény vagy mulasztás elkövetése idejekor létezett törvények szerint dönten­­dők el. Az 1853. febr. 10-n (kirod. törv. lap 26. sz.) s 1857. sept. 24-n kelt nyiltparancsok (bírod. törv. lap 179. sz.) határozatai azonban ez által nem érintettek. 22. §. Különös tekintetreméltó esetekben azon kérdés, várjon a félnek a birói személyek (2. §.) hibája által okozott kárt, mindamel­lett, hogy az államkincstár a 7. §. szerint kezességgel nem tartozik, az államkincstárból kelljen-e megtéríteni, a biróság elleni panasz fö­lött tartott eljárás eredménye, s a hibás birói személy vagyoni viszo­nyaira való tekintettel, igazság- és pénzügyi ministérium által köz­igazgatási úton tárgyalandó s eldöntendő, s ha a vélemények ellenke­zők, az iránt határozványom kérendő ki. Bécs, 1859. mártius 12-kén. Ferencz József s. k. Gróf Bud­-Schauenstein s. k. Gróf Nádasdy s. k. Báró Brack s. k. Gróf Grünne s. k. a. t. n. főhadsegéd. NEMHIVATALOS RÉSZ. Budapest, apr. 19 . (Politikai szemle.) Ha jól vagyunk értesítve, az angol kabinet nem idegenkednék ugyan annak elismerésétől, hogy Franczia­ország — miként ő mondja — „nem fegyverkezett“ s így a lefegy­­verkezésben sem vehet részt, legfölebb csapatjait az olasz határ mel­lől visszavonhatja, hanem más részről azt követelte az angol kormány, hogy Napóleon császár Angliával együtt Szardiniát categorice fölszó­lítsa, miszerint Austriával egyidőben és mindenesetre a congressus előtt tegye le a fegyvert. A franczia kormány erre azt felelte volna, miszerint Victor Emánuel király a maga akaratának ura és hogy Napóleon császár nem érezné magát följogosítva, a szárd ki­rályra a kívánt „nyomást“ gyakorolni. Anglia tehát nyilván en­gedményt tett, midőn Francziaország lefegy­ver­kezésére nézve — mi­ként mondani szokás — ujjain keresztülnézni kész volt, és annyi­val roszabb néven vette, hogy a franczia császár Anglia szándé­kait Szardinia irányában nem akarta gyámolítani. Ez idézte elő Walewsky gróf és Cowley lord közt azon heves jelenetet, mely­ről a lapok említést tesznek és mely a két nyugati hatalom közti viszonyt oly komolyan veszélyeztette, hogy a franczia császár szükségesnek vélte Persigny grófot egyenesen Londonba küldeni a viszály kiegyenlítésére. Azonban, miként már a minap mondtuk, Austria követelése az általános, lefegyverkezést illetőleg, az ultimátum jellemével bírt s az abban szabott határidő múlt vasár­nap lejárt. Tehát sok idő nem maradt apró érzékenykedésekre ! Az angol miniszerek, kik még nem ejtették el teljesen azon reményt, hogy ezért érhetendnek, a legeslegvégső perczig halasztották el a par­lamentnek adandó fölvilágosításokat, azaz péntekről hétfőre. Páris­­ban csütörtökön meg voltak győződve arról, miszerint a háborúnak már e héten ki kell törnie, miután Austria ultimátumában azt mondta volna, hogy a tagadó választ hadüzenetnek fogná venni és Pie­­montba benyomulni ; tagadó válasznál egyéb pedig ama napon kép­zelhető sem vola. Hanem úgy látszik a legislegvégső percz­­ben valami furfangos fő ismét új hátulsó ajtócskát födözött föl, melyen keresztül az eldöntés elöl néhány napra talán még el lehet osonni, mert pénteken Párisban ismét valamivel nyugod­­tabb volt a hangulat s azt hitték , hogy a congressus létrejötte mégis lehetséges. Miben áll ezen új arcanum, nem tudjuk , ta­lán a „Patrie“ által említett indítványt kell alatta érteni, mely szerint Piemont a lefegyverkezésért mintegy megjutalmaztatnék az által, hogy aztán ő is föl fog léphetni a congressusban. Ha egyébre nem támaszkodnak az újdonsült remények, mint ezen indítványra, csak oly állandók lesznek, mint az áprilisi hó, s holnap vagy holnapután talán ezen utolsó békesugár is eltünendett. Austria ultimátuma mindenesetre arról biztosítja a világot, hogy az eldöntés bekövetke­zésének idejét úgyszólván már csak órák szerint kell számítani. Ha az angol ministerek hétfőn este csakugyan megadták az ígért tudósí­tásokat, olvasóink e czikkel egyidőben az erre vonatkozó távirati sor- Szerda, április 20. , cs. k. Apostoli Felsége I. évi ápril 7-től kelt legfelsőbb hatá­rozatával Z­o­r­z­i Jakab tudott, a rovigói tartományi­ congregatio nyugdíjazott előadóját, többévi üdvös szolgálat-tételének elismeréséül, koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíteni mél­­tóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. hó 10-től kelt legfelsőbb határozatá­val, Rezzonico János császári tanácsost, a lombardiai központi congregatiónál, a comói tartomány nem-nemes birtokosai részéről, kö­vette legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi ápril 2-ról kelt legfelsőbb hatá­rozatával Zahn Józsefet, az austriai történelem-nyomozás számárai intézet növendékét s jelenleg az austriai történelem helyettes-tanárát a cs. k. pozsoni jogakadémiánál, ugyanott az austriai történelem rendkívüli tanárává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott i­gényt is veendik s igy tüstént eligazodhatnak a legközelebb várható események iránt. Bécsben nagyon komor színben látják a helyzetet; a „Hamb. Börsenhalle“ diplomatiai levelezője e hó 14-től azt jelenti Bécsből, mi­szerint Francziaország válasza az általános lefegyverkezésre nézve még nem érkezett meg az austriai udvarhoz , hogy azonban Hübner báró sürgönyei már előre is gyaníttatják e válasz minőségét; to­vábbá , hogy" Bécsben az osztrák nagykövet Párisbeli eltávozá­sát oly bizonyosnak tartották, hogy már azon (másodrendű) ha­talmat is meghatározták, melynek képviselőjére a Franczia­­országban tartózkodó­­ osztrák alattvalók érdekei bizatni fog­nak. Háborús jelenségnek tekintik azonkívül azon lakomát is, melyet a franczia császár a párisi őrség tisztjeinek adott, épen úgy, miként a krími hadjárat kezdete előtt is tette volt. Németország vagy — szabatosabban szólva — a német szövet­ség magatartására nézve még mindig szétágazók a tudósítások. Az kétségtelen, hogy néhány délnémet állam, p. Bajorország,Württemberg, a szövetsé­g lépéseit be nem várva, Austriához csatlakozik,hanem Porosz­­ország szándékait még mély homály fedi, mely talán Albrecht Fő­­herczeg­e cs. k. Fensége utazása által sem fog földeríttetni, miután — a fönnemlített hamburgi lap levelezője szerint — ezen utazásnak nem diplomatiai, hanem tisztán k­a­t­o­n­a­i czélja van, valószínű­leg azon személyiségek iránti egyezkedés, kikre a szükség esetén moz­gósítandó szövetségi hadtestek fölötti parancsnokság bizatni fog.­­ Külföldi lapok szerint Vilmos Főherczeg , cs. k. Fensége szintén bizalmas küldetésben Sz. Pétervárra ment volna. Hiteles bécsi tudósítások szerint a nevezett Főherczeg tegnapelőtt még Bécsben valt s Sz.-Pétervárra aligha fog menni, miután az imént a Kopenhá­­gából e végre hazahívott Károlyi gróf küldetett az orosz fővárosba. Napok óta vitatkozás foly a fölött, váljon ki inditványozta Szar­­dinia e­g­y­e­d­ü­l­i lefegyvereztetését, Austria-e vagy pedig Anglia? A kassai cs. k. országos trentfigyigaz­gatóság osztálya Pallai József I Bud­ gróf martius 31-ki jegyzékéből azt olvasták ki, hogy Anglia, a hadnagyot a­ Nassau herczeg 15-ik gyalogezredben III-ik osztályú­­ azonban a „Times“ben Malmesbury lord e hirt alaptalannak hirdet­­adoszamviteli segedde az alárendelt adofelügyelosegnel végleges minőségben ki- , ” . . . r nevezte­­teti. Kinézve attól, hogy ezen máris ad acta vándorolt indítvány fölött kár annyit vitázni, a dolog úgy hisszük, igen egyszerű módon magya­rázható. Bud­ gr. t.i. ezt mondja :„ilressort en core stb.“azaz kide­rül, (az angol jegyzékből) stb., tehát nem arról szól, a­mi e jegy­zékben határozottan ki van mondva, hanem arról, a­mi abból „kiderül“ ; e szerint Lodonban alkalmasint nem elég világosan fe­jezték ki magukat s Bécsben aztán többet olvastak ki az angol jegy­zékből, mint a mennyit ez mondani akart vagy — talán csak most mondani akar­na. — Ezzel úgy hiszszük ezen nagyfontosságu vitának vége lehetne! Az igazságügy miniszer a soproni országos törvényszéknél megürült állam­ügyészi állomásra, országos törvényszéki tanácsos rangjával Kunczek Gyula tudor tanácstitkárt a soproni országos főtörvényszéknél kinevezte. Az igazságügyminiszer K­o­z­m­a Zsombor hivataltisztet az aradi megyei törvényszéknél, ugyanazon megyetörvényszéknél ideiglenes törvényszéki segéddé kinevezé. Adalék igazságügyi statistikánkhoz. n. K.k. A gyám- és gondnoki ügyeknél a tárgyalásnak menete legkevésbbé sem az elintézésnek módja s mértéke szerint ítélhető meg. Itt a függőben maradt esetek nem az eljáró hatóságok nagyobb kisebb erélyétől, vagy működésük többé kevesebbé serény voltától, hanem egészen más körülményektől függ. Ha t. i. az árvák közül töb­ben ugyanazon időtájban érik el a nagykorúságot, több gyámságnak is egyszerre vége szakad, a­nélkül, hogy a kezelő orgánumok hatal­mában állana, ez időpontot siettetni, vagy a gyámügyfélnek a dolog természetes folyamánál hamarább véget szakítani. Az ügyvezetés ez ágazatánál tehát a hátralékban maradt és el­intézett esetek számaránya mit sem nyom, legfölebb több évi tapaszta­latok nyomán az évenkint megszűnni és újlag keletkezni szokott gyám és gondnokságoknak átlagos számviszonya tudható meg, így például a pesti főtörvényszéki kerületben 1857-ben 8918, a reá következő évben pedig 12,318 új gyámeset fordult elő, midőn az előbbi évben 1192, az utóbbiban 1566 gyámság véget ért, úgy hogy a 49 e kerületben fönnálló árvabizottmánynál,(melyek közöl azon­ban 5 a múlt évben még nem volt activitálva) összesen taval 38,320 gyámság és 1300 gondnokság jött tárgyalás alá, mihez még a tör­vényhatóságoknál az év végén még folyamatban maradt 277 gyám és 65 gondnoki ügy járult. Sokkal fontosabb ennél ama vagyonöszlet, mely e tekintetben az illető bizottmányok által kezeltetik. Sajnáljuk, hogy a kimutatá­sok, melyek a többi számtételekre nézve oly szabatosak, épen e ro­vatra nézve nem egészen összevágók, a vég­sommák nem ütvén töké­letesen össze a részletszámokkal; mi azonban legkevésbbé sem aka­dályozza, hogy a végsommákból fontos következményeket vonjunk. Az egész kerületben a gyám és gondnoki ügy után fönnlevő va­gyonállapot, tekintve az 1857. és 1858-ks év dec. utó­dján mutatkozott pénztári állást, nem kevesebbre mint 8,551,086 ft 58 kr, illetőleg 9,433,149 ft 58 krra austriai értékben rúgott. Miután az 1858-ki évi dec. utoljával tárgyalás alatt maradt gyámságok öszszáma 36,754-re, a gondnokságoké 1143-ra ment, egy­­- egy gyám s gondnokságra átlag 248 a. é. forin esik, mely átlagos somma természetes Pest városában jóval magasabb, hol az átmérő árva és gondnoki vagyon 782 ftra emelődik. Pest városa egyáltalán a fönnebbi sommában legnagyobb juta­lékkal van képviselve, mert 1857-ben 2,016,484, és 1858-ban 2,235,371 forinttal vett részt a fönn elősorolt vagyontömegben. Tekintve pedig a budapesti közigazgatási terület egyes vidékeit, az utolsó év-­ ben következőleg sorakoznak az egyes vármegyék; az árva vagyon kerékszámmal tesz : Pest-Pilis megyében 4,776,000 auszr. ért. forintot. Fehér „ 1,500,000 „ „ Pest-Solt „ 1,054,000 „ „ Esztergom „ 832,000 „ „» n

Next