Budapesti Hírlap, 1859. június (130-154. szám)
1859-06-03 / 132. szám
megindulandó alkudozások kedvéért a császári főhadiszállásra menne, valamint az is, hogy Benedetti, az 1856-ks párisi congressus tollvivője, külön küldetésben Németországba jöne. Oroszország hadi készületeit nem csak nagy mértékben, hanem nagy sietséggel is folytatja. Az „Indep.“ pétervári levele szerint újabban tíz kozákezred és a doni kozákok hat ütege mozgósíttatott, úgy hogy a dél és délnyugat felé vonuló hadsereg 210.000 emberre fog menni. E csapatoknak meghagyatott, hogy podgyászukból mindent hátrahagygyanak, ami nem múlhatlanul szükséges és a mi hadjárat esetén terhükre lehetne. A katonatisztek ennélfogva azt hiszik, miszerint nem puszta „figyelésbe, hanem komolyabb munkára fognak használtatni; az orosz politikusok pedig egyre állítják, miszerint (ámbár Konstantin alog váratlan hazatérését ők is meglepőnek tartják) Oroszország nem fog a semlegességből kilépni. Már most kinek van igaza ? (A harcztérről.) A legfontosb hadi tény, melyet ma a távirda jelent, kétségtelenül Garibaldi haditényének meghiúsulta. Az austriaiak nem csak Veresét szállták meg, hanem Gomót és Sesto Calendét, tehát e vonalnak két végpontját is elfoglalták; Garibaldi pedig Laveno felé vonult vissza, mely a Lago Maggiore austriai oldalán fekvő erőd, mely ellen egyébiránt , mint látszik, már korábban egy csapatosztályt indított, de ennek egy megrohanási kísérlete visszavezetett. Csupán csak is ez erőd birtoka helyezhetné őt azon karba, hogy a nevezett tónak innenső partján magát tarthassa. A visszavonulásra Piemontba most Sesta Calende elfoglaltatása után csak egy útja maradna, és pedig a Lago Maggiorén keresztül. De itt meg igen végzetteljesek lehetnek reá nézve azon gőzösök, melyek útját állhatják, s ekkor csak Schweizba vethetné magát, hol természetesen lefegyvereztetnék. E szerint tehát mind nem valósultak azon több lapokban olvashatott hírek, hogy a franczia-szárdok már egyesültek Garibaldival, valamint másrészt azon forradalmi kísérletek is igen meg vannak akasztva, amelyek czélba voltak véve. Niel hadteste ekként nem nyomult ama pártvezér után, hanem e helyett Novarát szállta meg, mint a „Moniteur“ jelenti. Kitűnik tehát, hogy a szárdok ez után akarnak nyomást gyakorolni az austriai seregre, miszerint ez által egyszersmind Garibaldi kalandját is támogassák, melynek meghiúsulta ennélfogva annál jelentősb. Ily jelentékeny hadtestnek, mint Nielé, jelenléte Kővárában egyúttal világos ujjmutatás arra, hogy a franczia-szárdok legközelebbi támadása egész súlylyal az austriaiak jobb szárnya ellen fog intéztetni. Ugyanezt mutatják az ehhez legközelebbi, a vercelli-mortarai vonalon Palestrónál történt nagyobb mérvű előőrsi ütközetei, hol a tudósítások egybevetéséből az eseményeknek mintegy következő folyama tűnik ki. Az austriaiaknak sikerült a piemontiak jobb szárnyát megkerülni s ez által igen valószínű, hogy az austriaiak Gialdini és Victor Emanuel közt foglaltak állást,mely utóbbira nézve ekként sürgős feladattá lön az egybeköttetést amannak hadtestével helyreállítani, s innen támadása Palestro ellen, mely a „Mon.“ szerint sikerült volna; de rögtön támadólag látjuk ismét az austriaiakat föllépni, még pedig oly erélylyel, hogy a Trochu hadosztály is belevonatott a harczba. Ezzel s talán még más csapatokkal erősödve tettek ezután úgy látszik a piemontiak jún. 1-én ismét támadást, melyet azonban Zobel ahlgy csapatjai megakasztottak. Ez látszik a dolgok folyamata lenni, az volt-e igazán, majd csak a részletes tudósításokból tudandjuk meg. Hogy egyébiránt a Sesia vonalairól s a Pó-szög mellől készül a nagy támadás, ennek bizonysága a franczia főhadiszállásnak Vercellibe áttétele is. Alessandria, bol kevés nap előtt hemzsegett a sok katona és csapat, máj. 29-n már mintha kihalt volna. Még azelőtti reggel vonultak el a sor- és testőrezredek, mindenestül a legkülönbözőbb Irányokban. Casalén pedig keresztül vonult a Ganrobert hadtest egy fél, szintúgy a Baraguay hadtestnek is egy fél hadosztálya, s a casalei őrség 20,000 emberre emeltetett. Párisi körökben már legközelebb várták a Po-átkelést, s a börze már is csupa fül. Az adriai tengeren működő franczia hajóhadra vonatkozólag következő tudósításaink vannak: Az „Eco di Fiume“ máj. 28-ról hozza a fiumei kereskedelmi kamrának ama közlését, mikép ama hajóraj parancsnoka végre jónak látta Velencze ostromzárlatát hivatalosan tudtul adni. Az értesítés a velenczei angol főconsul által történt, ki fiumei társának távira, mikép az ostromzár Velenczében a tengeri oldalról máj. 23-án esti 7 órakor kihirdettetett. — A „K. Z.“ velenczei máj. 25-ki tudósítása egybeállitja azon „hősi tetteket,“ melyeket a franczia hajóraj ekkorig végrehajtott. Megérkezte után tüstént első vagy második napon bizonyos számú halászokat köszöntöttek, kik az öbölben épen keresetük után jártak, s fehér kendőkkel magukhoz vitették. A halászok oda eveztek, a legnyájasabb biztosításokat nyerék, de rakományaikat és szereiket önkénytelen emlékekül hátrahagyák s kiürített naszádokkal érkeztek vissza a Riva di Schiavoniba. Aztán igy folytatja e tudósítás: „Nem igen lovagias jellem látványát nyújtja azon jelenet, midőn a nagy sorhajó- óriás Napoleon, 101 ágyújával, félóra bosszant teljes erőből üldözött egy austriai trabakert, mig végre azt szerencsésen elfogta s diadalérzettel elbugszirozta. Múlt héten a Lloyd-gőzös Jupiter megkisérte az ostromzárlatot Malamoeconál keresztültörni. A franczia csavargőzösök, melyek folyvást fűtve vannak, 2 napig vadásztak utána s az ügyes hajó mégis elillant előlük. Múlt vasárnap végre három őrhajó szeme előtt sikerült neki az ostromzárt szerencsésül keresztül törni s irányát Triest felé venni, s a franczia hajók hasztalan igyekeztek azt utólérni. Tegnap a franczia hajók majdnem lőtávolságra közeledtek Velenczéhez, de nem sokára ismét visszahúzódtak. Az austriai hajóraj a malamoccói kikötőben fekszik teljesen harczkészen; a két bejárat, Malamocco és Lido, torlaszok és elsülyesztett hajókkal van zárva , az összes erődök, főleg a Lido, erősen fölfegyverezve. „A „Triester Ztg.“ közli, mikép Antonio Sponga partkalauz közlése szerint 25-én d. u. 4 órakor Salvore előtt egy gőzhajót láttak austriai lobogóval, mely Triest felé vévé útját. A piranói öbölig érve s távol egy gőzöst vevén észre, azonnal feléje fordult s midőn ez hozzá közel jutott, levevé az austriai lobogót s a francziát tűzé ki. Később ama gőzösben egy hollandi gőzöst ismert föl, melyet már korábban megmotozott, mire azonnal Velenezébe indult. Egy semleges hajó ellenébeni biztosság végett egy franczia hajó austriai lobogót használ !“ — Ugyan e lapnak Spignonból máj. 27-ről jelentik , „mikép a franczia hajóraj a Lido előtti vízmérésekre fordítja tevékenységét. 25 és 26-a közti éjjel az őrtálló tengerésztiszt a lidoi kalauztoronyból a sötétben észrevett több franczia naszádot, melyek rendeltetése kétségtelenül az volt, hogy az őket kisérő Ghaptal oltalma alatt mélyméréseket tegyen. Ekkor a kalauztoronyból rögtön bengáli tűz villant föl; néhány másodperczre azután a különböző austriai hajókon riadót futak, s a hajórajon tüstént minden készen állt. Néhány kartácslövés a lidói ütegekből elégséges volt, hogy ama naszádok és a kísérő gőzös az éj homályában eltűnjenek.“ A toscanai sereg a „Nord“ szerint már bevonult Pármába s Napoleon hg hadteste követni fogja, mihelyt hadkész lesz. Ez azonban nem egyhamar lesz meg. Az „A. A. Z.“ stratégája szerint a hg szerepe egyelőre csak katonai; ha majd Toscanában jól megvetette a lábát, akkor majd a népre fogják bízni, hogy magának kormányt válaszszon, mint ez a Dunafejedelemségekben vagy dec. 2-án Francziaországban történt. Különben az 5-ik hadtest, mint látszik, nem lesz oly erős, mint eleinte hitték. Katonai szempontból a haderők szétforgácsolása, miután a Pónál bizonyára minden emberre szükség van, csak akkor lenne igazolható,ha a hg csapatjai által Toscanában rendkívüli erők válnának rendelkezhetőkké, melyek különben holtan feküdnének. — Livornóban a francziák kikötő-igazgatóságot rendeznek be, hasonlót ahhoz, mely korábban Givitavecchiában és Genuában rendeztetett be. A „Patrie“ szerint még folyvást érkeznek csapatok Livornóba; több osztályok már elhagyták e várost, Livornóba menvén. Mások más pontra indultak. Ezen csapatok feladata valószínűleg Ribottit támogatni. Némely utóböngészeteket is kell még tartanunk a monte hellói ütközetből, melyek főleg személyes érdekűek s egyes tetteket és jeleneteket világítanak meg. Mindenekelőtt Büttner őrnagy hősi halálának körülményeit emeljük ki. Ez, bár tulajdonkép Gyulai gr. főhadiszállásához tartozott, mint önkénytes kiséré a vogherai expeditiót; midőn a csapatok Montebellóban a leghevesebb harczban álltak, ekkor ő az első sorba előre küldetett. A Hesz ezred egy osztályához érve, melynek kapitánya Hutter mellén lövést kapott, kihúzá Büttner kardját s kiáltott: „Hesszek! tartsátok magatokat; tüstént jó erősítés oda lőjetek, nézzétek az árkot (a csapat t. i. egy halmos helyen állt); itt jönnek föl!“ E perezben találást egy ellenséges csücsgolyó, mely felső válla fölött nyakán keresztül vágódott, s a derék katona hang és fájdalom nélkül összerogyott. — Anna Haller huszár századot, mely a piemonti dzsidások ellen oly elhatározólag lépett föl, Német kapitány vezénylé, ki a dzsidások parancsnokát Gualdo conte Sassit saját kezével szvtá le lováról. Ez gyöngéden szerető nővérének leveleit s arany lánczon egy amulettet hordott magával, mind e holmik nővérének Genuába néhány sor kíséretében elküldettek, valamint a nála talált egész pénzösszeg is. A montebellói ütközet után, miután az austriaiak Casteggióba visszavonultak, két austriai orvos a szükséges egésségügyi személyzettel kiment a csatatérre, hogy a súlyos sebesülteket egybegyűjtsék s ha lehet, a halottakat eltemessék. Midőn a helyszínére értek, két franczia orvost találának, kik hasonló szándékkal erős fedezet mellett az ellenkező részről érkeztek a csatatérre. Midőn a francziák láták, hogy az austriai orvosok katonai kiséret nélkül vannak, a magukét is visszaküldék, közelebb jöttek s a legnyájasabban beszéltek orvosainkkal. Veszteségeiket a legszomorubb színekkel festék le, kölcsönösen nagy tiszteletet tanúsítottak a csapatok iránt, melyek az ütközetben voltak, s kölcsönösen kicserélék embereiket. Egyik legutolsó ütközetben, igy ír egy kapitány az austriai táborkarnál, egy gy. ezred zászlótartója oly szerencsétlen volt, hogy jobb karját elvesztő, a mellette álló tiszt átadja a zászlót a legközelebbi embernek; de alig történt ez meg, egy golyó azonnal letértte az uj zászlótartót. Ezen válságos perezben két zuáv rárohant a védtelen zászlóra s elosont vele. De alig látta ezt meg egy austriai katona, a mint az iramlók után szökött, lelövé az egyik zuávot s fegyvere agyával veré le a másikat, kiragadja a zászlót kezéből s diadalmasan viszi ezt vissza E derék katona egy 18 éves s 14 napos katona. Szolnok, máj. 26. (Mozgalmak a Tiszánál.) Folynak a dolgok erősen, — épülnek a gátak egyre másra. — Egyik vonal collandáltatik, — a másik a vállalkozóktól átvétetik, — a harmadik munka alatt, s két hét múlva ez is befejeztetik, és evvel a jászkiséri egylet nagyszerű föladata megoldva, — a 44,088 folyó ölnyi védgátja kész leend, és akkor megérdemlik az illetők, hogy a szomszédokkal együtt: „bibant magnum áldomás !“ A kürüi-fokozói vonal 7220 folyó élén 48,999 köbtartalommal f. hó 17-kén és 18-kán az állami cs. k. küldöttek által szolnokmegyei cs. k. biztos t. K. J. ur jelenlétében collaudáltatott. — A munka, és mérvek szabályszerűeknek találtattak, több helyütt a mérveken fölül is áll a töltés, — de azért nem indítványoztatott, mint valahol történt, — a lehordás. Ezek óriási építmények, valamint a fokozó-feketevárosi és millérvölgyi töltések is, melyek 4452 fölnyi hosszban 45,245 köböl tartalommal f. hó 24-én vállalkozóktól szerződés értelmében a társulat részére bizottmányilag átvétettek. — Fokorótól — a Szolnokhoz nem messze fekvő „Feketeváros“ nevezetű magas partig 3012 fölön 26,276 köböl föld van befektetve, és e vidék, mely azelőtt folyvást békák és vizi madarak tanyája szokott lenni, — nem „émelygés“ most, mint egykor a Tiszaszabályozás nagy mestere mondá, hanem egy roppant, itt-ott virágokkal tarkázott zöld szőnyeg, hol rövid idő alatt a kaszának lesz dolga. És igy a „Fekete város“ a vizásostromától meg van mentve, — a béka várak nagyobb része megszüntetve. A „Fekete várostól“ a vasúti töltésig illetőleg hídig terjedő vonal 1440 föl hosszú s 18,969 köbölnyi föld tartalmú, s a hires Millér vagy is Mély ér völgyén 14'—15' magasságban vonul át a vasutig, melynek töltése még egyszer oly magas, és az alföldön, hol minden jókora vakandoktúrás hegynek neveztetik, a völgyből egész Himalayának tűnik elő a síkhoz szokott magyar ember előtt, ki ha a füstölgő vonatot látja rajta végig robogni, akár hétfejű sárkányt látna a levegőben. A harmadik vonal, melyről jelenleg szó van, s mely a jászkiséri egylet területéhez tartozik, Szolnoktól a Zagyva mentében föl Békásig, sőt egész Újszászig mintegy 7000 folyó él hosszú,és ebbe is eddigelé, mégpedig az idén 15,701 köböl föld van befektetve; itt a munka jelenleg foly. És így a mérnöki jelentés szerint ezen társulat eddigelé 274,000 köböl földet építtetett be Sarudtól kezdve le a mondott pontokig, 146,045 hold 900 □ ös térség megmentését ez által eszközölvén. És ez pénzbe került, sokba, s nagyobb részt izzadva fizetett be. Eddigelé 520,108 ft 72 kr volt időnkint kivetve; ebből 305,378 ft 54 kr bejött, a többi künn van, s a bécsi bank nyújtotta kölcsönbe olvadt követelése a társulatnak az érdekletteken. De szólnánk már bizottmányi üléseinkről is, melyek e hó 20-án, 23-án és 25-én Szolnokon tartottak. Az itt előfordult tárgyak közt legérdekesebbek közé sorolandó az úgynevezett „hevesi társulat“ és az abból keletkezett törökszentmiklósi, jászkiséri és örvény-abádi egyletek közt fönnforgó viszályok és kérdések elintézése végett a nm. budai cs. k. helytartósági osztály által a hevesi vagyis IV-dik folyamszakasz küldötteiből álló bizottmánynak folyó hó 23-dikán Szolnokra megrendelt tanácskozmánya, melyre a jászkiséri egylet részéről H. K. és V. A. urak bizottmányilag kiküldettek, és az egylet érdekében szükségelt teendőkre fölhatalmaztattak. E régi bajokon segítő s régóta óhajtott commissionalis ülés cs.k. helytartósági tanácsos Gálfy György az maga elnöklete alatt f. hó 23-án megkezdetett, s erről egyelőre csak annyit mondhatunk, hogy a „volt hevesi társulat“ részéről annak egykori elnöke által bemutatott számadások átvizsgálása s az ügy elintézése iránti véleményadással megbízott három tagból álló választmány 25-én beadván jelentését, e szerint várható, mikép a volt hevesi társulat és a belőle kinőtt egyletek — erős sarjak — közti viszály jó szerével ki fog egyenlíttetni. Többi közt az 5000 ft, mely a hevesi társulat részére a bécsi bank által a jászkiséri egylet rovására ennek tudta és beleegyezése nélkül a kölcsönjuttatás alkalmával szolgáltatott, s ez utóbb említett egyletnek meg fog térittettni. Bővebben erről sokára. _____ TÁRCZA. Leona. Beszély Valreytől. (Folytatás. Lásd „B. fl.“ 129. sz.) IV. Másnap délután, két óra tájban Lajos a Saint-Jacques külvárosban a kijelölt szám alatt, a kert mélyében elrejtett pavillonban volt. E pavilion külseje sötét, szürke, csaknem nyomorult kinézésű volt, hasonló a házhoz, melyhez tartozott. De belseje a fényűzés minden gondolható gazdagságát egyesíté. A szoba, mely egyszersmind vendég- s dolgozószobául szolgált, aranynyal csikott gránátszinűi bársonyszőnyegzettel volt bevonva; az ajtófüggönyök hasonló szövetből voltak; a kandallót kifogástalan ízlésű bronzállványok díszesítették. A szigorú diszítményt emelte egy gyönyörű lábszőnyeg, s a művészet és fantázia ezerféle tárgyai voltak ráhímezve művészi kézzel, melyek közt több mesterek festvényei állottak. Noha május eleje volt, a kandallóban élénk tűz lobogott. E szobában, mely a boldogság s ábrándozásra látszott alkotva, ült Mouthal, a könyvekkel, füzetek s kéziratokkal terhelt asztal előtt. Szemben vele egy támlaszékben fiatal nő foglalt helyet. — A nő Greutzenak szőke s szenvelgő typusát juttatá emlékezetbe, de fejének állása s értelemteljes tekintete elég világosan mondá, hogy e bájoló teremtésben több volt mint a törött korsó mintaképe. Hosszú, fehér mousselin reggeli köpeny volt rajta, melynek dereka s könyökig nyílt ujjai halványkék csokrokkal voltak ékítve; hátrasimított hajzata alól friss a gyermekekhez hasonló átlátszóságú halántékok tűntek elő; egy pár hajfonat, oly könnyedén mint a nyári esten az égen hullámzó felleg, kisiklék az aranyfésű alól, s legördülve a nyakra, melynek finomságát s fehérségét egy képiró sem adhatta volna vissza. E nőnek egész tartása s öltözete kaczérságot árult el, de a szerelem által szentesített kaczérságot. Meglátszott rajta, hogy a legragyogóbb ünnepélyre sem ékítené föl ily gonddal magát, s hogy azon egyén hálás tekintete, kit szeretett, többet ért előtte, minden diadal s hódolatnál. — Itt vannak a jegyzetek s kivonatok, melyeket tőlem kíván- s tál, szóla fölemelkedve s közeledve Lajos felé, kezet telt papírral. Többet átlapozgattam tizenkét roppant roliantnál, hogy megtaláljam őket. Lajos nem vette el a papírokat, de az azokat átnyújtó fehér kezeket ragadá meg, s csókjaival halmozá el; azután szemei a nő tekintetét keresék föl, s néma elragadtatással szemlélte őt. — Megtiltom, hogy igy nézz reám, kiálta föl hirtelen kibontva kezeit a Lajoséiból; minden kínálkozó alkalmat mohón megragadsz, csakhogy félbeszakaszd a munkát. Gondold meg, hogy három hó alatt a drámának készen kell lenni. Megyek a szobámba, egyedül jobban fogsz dolgozhatni. — Anna! szóla Lajos eldőleg. — Nem, nem, felele kecses önfejűséggel a fiatal nő, távozva ismerlek; ha itt maradok két óráig mentegetni fogod hanyagságodat, három hosszú órát pedig majd a munkaterv elbeszélésével töltesz el; az éj leszáll s te semmit sem dolgoztál. Isten veled. És az ajtófüggöny mögött eltűnt. — Anna ! kiálta Lajos, jőr vissza csak fontos mondanivalóm van. A bársonyfüggönyzet redői közt előtűnt a fiatal nő kecsdús feje. — Hallom. — Szeretlek, monda Lajos. — Bel nagy újság! szóla Anna fitymálólag félrehúzva szájacskáját, mialatt arcza bíbor vörös jön. Ez az egész ? — Igen. Jer csak. Látogatást várok. Anna arcza elkomolyodott. Látogatást! ismétlő, rábámulva Lajosra, mintha attól félne, hogy megtébolyodott. — Igen, Nerandal grófnőt. — Azon nőt, kit oly szépnek mondanak! ismered őt ? szóla Anna a szerelem örök nyugtalanságával. — Már régóta, felesé Lajos s elkerülhetlenül szükséges, hogy kettőnket együtt lásson. — Talán szeret tégedet ? — Hírnevemet... lehet; engem bizonyosan nem. Pár perccel később felnyilt az ajtó s Leona megjelent. Fölismerve Rambert bárónőt, dühtől elsáppadva állott meg a küszöbön. — Ez árulás! ez becstelen boszú! kiálta föl a grófnő. — Nem, asszonyom, monda Lajos feléjelközeledvén; ez bizalom és becsülés bizonysága. Intett Rambert bárónőnek, ki rögtön eltávozott. — E nő mindent tud ? kérdé Leona, amint Anna kilépett. — Tudja történetemet, de azt nem, hogy Leona s Nerandal grófnő ugyanazon személy. — Miért rendelt ön ide ? szóla Leona. — Ön kétségbeesésről beszélt; azt álltta, hogy becsülésem nélkül nem élhet, nem úgy bánok-e most önnel, mint testvérem és barátnőmmel, midőn közlöm a titkot, melytől reám nézve több függ életemnél? — Ön tehát szereti e hölgyet ? Monthal tekintete felelt e kérdésre. — S mit ten ő, hogy ily boldog legyen ? kiálta föl Leona. — Óhajtja tudni asszonyom ? kérdé Lajos s ezzel egy szekrényhez közeledvén, abból papírokat von elő. — Ám itt vannak a levelek, melyeket szivem túláradásában Lervin Pálnak írtam, de melyeket nem küldöttem el, ezek elmondják négy évi életemet. Leona habozott egy perczig, azután fölragadta a leveleket. Kíváncsiság volt-e ez ? vagy a szenvedés teljes kimerítésének szüksége, mely némelykor a szerencsétleneket eltölti ? — Isten önnel, uram, szól a bucsukép némi büszkeséggel s Monthal nyújtott kezét el sem fogadva, s kirohant az ajtón. (Folyt. köv.) Napi újdonságok. * Hazafias nyilatkozványok. A „Wien. Ztg“ tegnapelőtti száma közli a szamos-ujvári görög kath. püspök Alexi János, az ottani székes káptalan, az erdélyi görög keleti egyház összes papsága, Cilis város, Ujvidék tanácsa, városközsége és összes lakossága, a ragusai helytartóság, a horvátországi és soproni keresk. és iparkamrák hűségi feliratait közli. * Hazafi adományok. A nagy-kikindai kerület képviselete a cs. k. Apostoli Felsége és a legmagasb trón iránti rendithetlen hűsége és ragaszkodása jeléül a kerületi jövedelmekből 10,000 auszr. értékű forint adományozását határozta el 50 darab nehéz igásló vételére a cs. k. hadsereg számára. Ez összegből 4000 ftot már át is adtak a temesvári helytartóság elnökségének; a hátralevő 6000 ft pedig f. é. november 1-jén fog készpénzben lefizettetni. A képviselet továbbá elhatározta a jelen háború tartamára 1860. nov. 1-től minden évben előlegesen 6000 fttal járulni hadiczélokra, a háború végével pedig a következő november 1-jén 6000 ftot adni a kerület e háborúban elesett lakosainak özvegyei és árvái gyámolítására ez iránt teendő rendelkezés szerint. Hadiczélokra továbbá fölajánltattak : Illők járás községei 976 ft 395/10 kr a. é. E csk a Lázár cs. k. vezérőrnagy 2000 ftot a. é. készpénzben; főt. Athanaczkovics Platon püspök 900 ftot államkötvényekben; az újvidéki cs. k. ker. törvényszék és telekkönyvezés hivatalnokai és napdirnokai 644 ft 8 krt. A Rudolstadtban lakó szolgálaton kívüli cs. k. altábornagy hg Schwarzburg-Rudolstadt eddigi nyugdíjáról a kincstár részére a háború egész tartamára lemondott. „Svábország Heilbronn birodalmi városának egykori polgára“ a bécsi várostanács elnökségéhez öt napoleond’őrt küldött e sorok kíséretében: „Hírlapokból olvastam, hogy Bécs városa a szárdok