Budapesti Hírlap, 1859. szeptember (209-233. szám)
1859-09-21 / 225. szám
1859. — 225. szám Előfizetési árak austriai értékben. BUDAPESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt. | A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. I , fr. kr. I fr. kr. I , ír kr. Egész évre 15 — Évnegyedre 4 50 | Egész évre 10 — Évnegyedre 8 — Fél évre 8 — Egy nőnapra 1 76 | Fél évre 5 25' [ Egy hónapra '1 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. „ nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ-HIVATAL Barátoktere 7-ik szám emelet. 10ő KIADÓ-HIVATAL: Barátoktere 7. szám földszint. Szerda, September 21. Előfizetési árak austriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkinti postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. I A Hivatalos Értesítő nélkül. fir. kr. I , í fir. kr. ] fr kr. I , _ Egész évre 19 — Évnegyedre 5 60 | Egész évre 14 — Évnegyedre 4 — 10—1 Egy hónapra 2 10 | Fél évre 7 — | Egy hónapra 1 GO Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Fél évre Igtatványok. Egy hatodhasábos petitsor egyszeri beiktatásnál 8 ujs rajczárjával, kétszerinél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczárjával számíttatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beigtatási bélyegdij mindanmiszor 30ujkr. Mindennemű hirdetések a kiadó hivatalban vettnek föl A külföld számára a hirdetményeket H. Hübner könyvkereskedése Lipcsében veszi át. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 8-án kelt legfelsőbb határozatával Nyéky Mihályt, a cs. k. budai adókerületi bizottmány volt főnökét, állandó nyugalomba helyeztetése alkalmával, sokévi kitűnő szolgálatainak elismeréséül, cs. k. udvari tanácsosi czímmel s ranggal, díj-elengedés mellett legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 1- röl kelt legfelsőbb határozatával Kriehenbauer Antal tanítót a budai gymnasiumnál, az unghvári gymnasium valóságos igazgatójává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A belügyminister az igazságügy ministerrel egyetértőleg Kiss Róbert első osztályú szolgabiró-hivatali segédet, a kassai közigazgatási területen szolgabiróvá kinevezte. A cs. kir. pénzügyministerium Vetz G Károly cs. k. főhadnagyot az 68. sz. Főherczeg István gyalgorezrednél, és Hubel Vilmos pénzügyőrségi utánnézőt a budai közigazgatási területre II. ostályú pénzügyőrségi biztosokká, és pedig az elsőt végleges, az utóbbit ideiglenes minőségben kinevezte. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Heger Ferencz hivatalszolgát és Linke László hivatalgyakornokot III. osztályú irodai segédekké ideiglenes minőségben, és Neswadba Ottomár III. osztályú ideiglenes irodai segédet e minőségben véglegesen megerősítette. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály saját körében alkalmazott III. osztályú irodai segédet Polák Vilmost II. osztályú számodai segéddé végleges minőségben kinevezte A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Ordódy Lajos II. oszt. ideig! irodai tisztet a budapesti cs. k. adóbizottmánynál végleges II. oszt. irodai tisztté kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. A hivatos „Tiroler Bote“ f. hó 15-ki számában, lapja élén következő , következményeiben az egész monarchiára nézve fontos nyilatkozatot hoz : „Miután Császár Ő Apostoli Felségének óhajtásaihoz tartozik, a kibocsátandó országos statútumokban az illető országok viszonyait s szükségeit tekintetbe venni s népeik méltányos s alapos s óhajtásainak,, a mennyire ez a birodalom összérdekeivel megegyeztethető, megfelelni: Ö cs. k. Apostoli Felsége f. hó 7-ről kelt sajátkezű iratával a Főherczeg Helytartó Ura császári Fenségét fölhatalmazni méltóztatott arra, hogy az egész Tirols Vorarlberg számárai országos statútum tervének a f. évi máj .1- ről kelt legfelsőbb határozat következtében erősbitett országos bizottmány általi tárgyaltatását eszközölje. Továbbá ő Felsége az erősbitett országos bizottmánynak a császári Fensége által legmagasb tudomásra juttatott kérelmei s indítványai folytán, 1) a községi rendtartásra, 2) a hatóságok szervezetére s ügyfolyamatára s 3) a nem-katholikusok letelepülésére vonatkozólag, ugyanazon keltű sajátkezű iratával kijelenteni méltóztatott , az 1-ső pontra , miszerint a különböző koronaországokban az illető országok főnökei által a községi törvény tárgyalása végett alakítandó bizottmányok fölhatalmaztatnak arra, hogy a törvények érdemleges módosításait is indítványozhassák, valamint az azon községek kinevezése s működése iránti fontos kérdésben is véleményzéssel bízatnak meg, melyek a község s a legalsóbb országfejedelmi hatóság közé helyeztetve, némely közügyeket végezhetnének s a községi gyámnokságra közreműködhetnének. a 2 ik pontra , miszerint a császári Fensége az országos statútum s a községi rendtartás fölötti tanácskozás folytában különös alkalmat találand arra nézve, hogy a közügyeknek különösen ajánlott községek, testületek s rendek kezi utasítására részletes javaslatok által visszatérjen. a 3-ik ponthoz ,ami a nem-katholikusoknak Tirolbani letelepülését illeti, Ő Felségének legmagasb akaraa abban áll, miszerint ezen minden oldalról érett megfontolást szükséglő kérdés annak idejében tárgyalás végett az ottani országgyűlés számára tartassék fönn. A „Wiener Zig“ f. hó 20-ai számában közli a bel-, igazságügyi rendőrministeriumok s a hadseregi főparancsnokságnak 1859. sept. 18-tól kelt rendeletét, melynek 1-ső pontjánál fogva, f. é. oct. 1-től kezdve a kivételes állapot a velenczei közigazgatási területen (Mantuát is beleértve) megszüntettetik. Vári Szabó István cs. k. közjegyzővé hivatali székhelylyé Halason kineveztetvén, a jegyzői esküt letette. Pest, stpt. 20. (Politikai szemle). Mig a hírlapok még a fölött vitatkoznak, várjon lesz e vagy nem lesz congressus, voltaképen már meg van, habár a nélkül, hogy e néven neveztethetnék. Biarritzban •• császár mellett látjuk a belga királyt; oda várják Walewski grófot aztán Metternich bget és legújabb hírek szerint Cowley lordot,sőt Amé Cavour grófot is. Hogy ez valóságos congressus, első pillanatra megátázik és így nem sokára meg fogjuk tudni,milyen azon„egyszerű“megoldás, melyről a párisi tudósítók, mint nemsokára várhatóról beszélek. Ha a „Hold“ egyes ujjmutatásai nyomán indulnánk, azt kellen hinnünk, miszerint Piemontnak legis legfölebb Parma és Modena bekeblezése fogna megengedtetni, de se Toscana, s a legallók nem lesznek oda csatolhatók , hanem alkalmasint „középolaszkoni“ birodalmat fognak képezni, aki alatta ez az, am a „Nord“ sem látszik tudni. Különben egy tudósító azt mondja, hog Napóleonig lesz az új etnikai király; mások szerint Kioti herczegnő leendene a korona vivője, Napoleon hg pedig csak mint „a királynő férje“ figurálna; ismét mások azt állítják, hogy a belga király a második fia, a f 1 a n d r i a i lg számára kívánja az új trónt és hogy a toscanai herczeg — Rumania által fogna kártalanittatni! Látja az olvasó,hogy mindezen versiók egyedül a személyiségre nézve szétágazók, míg az új középolasz honi királyság valószínűségére nézve teljesen öszhangzók. Bizonyos azonkívül még az is, hogy az olasz ügy fegyverrel nem fog kiegyenlíttetni és hogy legújabban Anglia is Francziaország felé kezdett közeledni, miután ez utóbbi az annexiót legalább Farmára és Modenára nézve helyeselni látszik, amiért aztán Angolország a toscanai annexiót többé nem sürgetné. Anglia természetesen nagyon pártolta mindezen annexiós törekvéseket, mert ez igen olcsó helyrehozása volt azon erkölcsi veszteségnek, melyet a brit befolyás — a háború alatti semlegessége által — Olaszhonban szenvedett vala; de mindazáltal az angol kormány meg lesz elégedve, ha az olaszok kivonatainak legalább egy része teljesedésnek indul. Már ebből is látható, miszerint a két tengeri hatalom közti ellenségeskedésről szó sem lehet; még jobban tanúsítja ezt Anglia abbeli ajánlata, miszerint ő a chinai expeditióra megkívántat, minden hajót akarja szolgáltatni, úgy hogy Francziaország egyedül a szárazföldi csapatokat állítaná. Napóleon császár ez ajánlatot visszautasítá, miután Francziaország teljesen kész a maga hajóhadbeli illetékét is szolgáltatni. Mind amaz ajánlat mind eme visszautasítás világos jele annak, hogy a két kormány épen nem fél egymástól, miként azt a közönség a csatornán innen és túl hitte volt. Miután alkalmasint már a legközelebbi napokban a „Moniteur“ újra meg fog szólalni Olaszhon ügyében s ugyanakkor Lagnerroniére vicomte is „III. Napoleon és Középolaszom“ czimű új röpiratával készül kilépni, addig minden további kombinátióktól tartózkodunk és s nevezetesen a legatiók mindinkább bonyoluló ügyét érintetlenül I hagyjuk. A „Constitutionnel“ legújabb czikkének teljes szövegét kell I leírnunk, mielőtt róla tüzetesen szólhatnánk, de már a távirati sürgönyből is láthatni, miszerint e czikk a két nyugati hatalom egyetértését dicsőíti, de egyszersmind elég érthetően a „békeföltételek módosításáról“ is szól, ami teljesen megegyeznék azon fentebbi állításunkkal, miszerint Francziaország részben Angliának fog engedni, részint ennek részéről vár engedékenységet. — veniam damns petimusque vicissim! — Befejezésül csak a „Moniteur“ legújabb czikkét veszszük tudomásul, mely azt hirdeti, miszerint a franezia sajtótörvény módosítása nem szándékoltatik, mert — szükségtelen. No, a franezia hirlapírók legjobban fogják tudni, váljon szükséges-e vagy sem ? Hanem annyi bizonyos, hogy amíg a franczia sajtó csak a kormány kegyelméből élvez némi szabadságot és amíg minden szabadabb szó után reszketve maga körül kell néznie: nem csap e le valahonnan a mennyköntés alakjában ? hogy, mondjuk, addig a sajtó fesztelenül nem mozoghat, és addig a császári kormánynak nyomatékosan nem szolgálhat; pedig ha valamelyik európai kormány, úgy a franczia az, mely a közvélemény közlönyeinek gyámolítása nélkül el nem lehet! A „Journal des Débats“ ezt oly tüzetesen kimutató, hogy kár volna még egy szót hozzá tenni; bámulatos volna, ha e szózatot illető helyen meg nem értették volna". Belgrád, sept. 17. (A vándorlások Kragujeváczba. Vegyesek.) A szerb nagy és kis hivatalnokoknak Kragujeváczra zarándokolását úgy látszik bezárta a belgrádi uj metropolita oda utazása. Mint tegnap említettük, az oda utazottak közt volt a „Szrbszke Novine“ szerkesztője Popovits Milos s a belügyminister. Mi okból hivattak meg ezek Kragujeváczra, titok, de mégis e titok leple már szellőztetve van. A „Szrszke Novine“ ugyanis egy idő óta Milos herczeg egyenes parancsa következtében oly jelentéseket hozott, amelyek több hivatalnoknak, kik hivatalaikkal visszaéltek, nem voltak ínyére. A többi közt a sabáczi kerületi főnökségnél történt több visszaéléseket nyilvánosságra hozott. A mostani belügyminister pár hét előtt sabáczi kerületi főnök volt, az illető nyilvánosságra hozott visszaélésekké talán valami összeköttetése lehető.Ő tehát magához a hivatalba idéztet a szerkesztőt s kérdőre veszi, miként merészkedik közbecsülésből álló hivatalnokok ellen hírlapjában írni. A szerkesztő hivatkozott: még mindig fönnálló — persze nagyon langyos — censurára, megemlítvén, hogy Milos herczeg egyenes parancsa, mikép minden hivatali visszaélések nyilvánosságra jussanak. A minister erre megdöbbent s elbocsátotta a szerkesztőt. Milos herczeg megtudja az egész történetet, magához idézteti a szerkesztőt s kikérdezi, azután a szerkesztőt elbocsátva hivatja a ministert, s amint mondják, jól megdorgálja. Milos herczeg ez eredeti cselekvésmódjának minden hiánya mellett azon jó oldala van, hogy még a legmagasabb polcton ülő hivatalnokokat is óvatosságra inti. A történetet kissé bővebben közlése azért, mert világot vet a sajtó jelen állapotára Szerbában. A szkupstina előestéjén vagyunk, s még sem tudunk semmit tárgyakról, amelyek ott tárgyaltatni fognak. Mily nagy a különöség a tavali s mostani szkupstina közt. Tavai csupa zűrzavar volt országszerte, a kedélyek föl voltak izgatva, az emberek félelem s remény közt ingadoztak, mindenki mintegy elősejtette a történendő s bekövetkezendő változásokat. Jelenleg az izgatottság semmi nyomát sem lehet észrevenni, s a jövő bizonytalansága egyedüli jelenség, mely múltat a jelennel összeköti, de mégis úgy tetszik, mintha most biztosabban néznénk a jövő elé, mint eddig. Emlékezni fognak a t.ez. olvasók, hogy a porta, megadván taval Milos herczegnek az illető fermánt, amelylyel őt a herczegi méltóságban megerősíti, azt kívánta, hogy ez év tavaszán átázzék Stambulba, a szultánnál tisztelkedendő. Úgy látszik, a porta ép úgy megfeledkezett ez akkori kívánalmáról, mint Milos herczeg akkor tett ígéretéről , mert senki sem gondol a herczegnek ezen stambuli útjára. Az iskolai szünnapok után elérkezett az idő, hogy az iskolák megkezdessenek (September 113), de mivel az új tanodai szervezet még mindeddig nem nyerte meg a herczeg szentesítését, az iskolák sem kezdettek meg. Reméljük azonban, hogy pár nap múlva az illető szentesítés is megérkezik. Tegnap ültük meg Mihály hg születésnapját. A nagymisén maga a fiatal metropolta pontificált. Bár aznap volt, a templom megtelt ájtatos hivekkel. A szent misén megjelent maga Júlia herczegné is. Mihály herczeg 1823-ban született. Pozson, sept. 13. -□f (Pázmány Péter sirja megtalálva.) Sietek a t. közönséggel tegnap városunkban a Sz.Márton püspökhöz czimzett társaskáptalani templomban a főoltár lépcsője előtt Lippay György és Szécseni György, mai nap pedig halhatatlan Pázmány Péter esztergomi érsekek sírjainak fölfedeztetését közölni. Nt. Knauz Nándor káplán úr és magyar tudós társasági levelező tag történelmi kutatásinak köszönhető ezen eredmény, ki azon adatok után, melyek Schmitth „Archiepsicopi Strigocienses“ czímű munkájában és Lippai György érsek végrendeletében előfordultak, méltán következtethette a dicsőült egyháznagyok sírjainak a templom főoltára előtt létezését. A szentély falában az oltárnak úgynevezett epistolarészével rézsútos irányban egy márvány tábla következő felírással találtatik: Tribus Magnis Hungariae Columune. Petro,Pazmano S. B. E. Cardinali, Et Archi Episcopo Strigoniensi: Georgio Lippai Etiam Archi-Episcopo Strigoniensi: Georgio Szécseni iuidem Archi-Episcopo Strigoniensi, Patriae Patribus:Quorum Veneranda Ossa Hac Requiescunt In Fossa, Posuit Hunc Lapidem Gratitudinis Ergo Ilustris S. R. J. Princeps Paulus Esteras, Regni Hungáriáé Palatínus Anno Domini MDCCX. E szavak értelme világos ugyan, de a sírok helye tüzetesen még sincs meghatározva. Kémlés okáért ásni kelletett tehát, és, mint fönnebb említve van, ez szerencsés eredménynyel történt. Az egésznek kimerítő, bővebb leirását Knauz Nándor úr tollából bizonyosan nemsokára venni fogjuk, ezért mi jelenleg csak rövid megérintésekre szorítkozunk. Lippai György (esztergomi érsek 1642—1666), Szécseni György (esztergomi érsek 1685—1695) koporsóin kívül betűk olvasható állapotban, belül csontok, mellkereszt találtattak. Pázmány Péter (esztergomi érsek 1616—1637) koporsóján nincs fölirás, sem belül mellkereszt, azonban dönthetlen okaink vannak, melyekből tudjuk, hogy ezen koporsóban Pázmány Péter földi maradványai nyugosznak. A koporsóban a bulla veres szegélyű és gomba fekete talárisba van takarva, fején úgynevezett ppi négyszöges sipka, haj és szakáll jó állapotban, az arezon pedig méltóságos komolyság tűnt szembe. Mindezekről hivatalos jelentés küldetik Esztergomba, honnét ő eminentiájának e tárgyban utólagos rendeletei váratnak. Gyöngyösvidéke, sept. 18. (Vidéki óhajtások a mezei rendőrségi ügyben.) I. Levelezésemnek ezúttal fontosabb tárgyat úgy hiszem alig választhatnék , mint ha az e vidéki, sőt az egész magyar gazdaközönségnek a mezei rendőrségi ügyre vonatkozó óhajtásait hozom szőnyegre, saját szerény nézeteim kíséretében. Korszerűnek vélem azt épen most, midőn, ha nem csalódom, a mezei rendőrség ügye épen felsőbb helyen az oly óhajtva várt végszabályozás tárgyát képezi. Talán lehet, hogy csekély észrevételeim a nyilvánosság útján a tanácskozó asztalig eljutva, némi fölhasználható mozzanatokat szolgáltathatnak egy a nép szokásai szellemének megfelelő s így a kivánt czélt legbiztosabban elérendő mezei rendőrség kidolgozásához. Úgy hiszszük nem esik vidékünk, de az összes magyar gazdaközönség egyik leghőbb óhaja teljesülend egy mezei rendőrségi törvény által, mely a gyakori kihágások és károsításoknak gyökeres gátat vetene. E törvénynek a népszokásokhoz, a jelen megváltozott viszonyok s körülményekhez alkalmazottnak kell lennie, hogy a gyakorlatban sikere legyen. Hogy ily törvény allottathassék, mindenekelőtt szükséges általában a mezei rendőrségi kihágások- s különösen azok elszaporodásának okait kipuhatolni, s igy azok megszüntetésére hatni. Ez okok, nézetem szerint e következők: 1) A nevelés hiánya. Az általános tapasztalás azt bizonyítja, hogy a mezei rendőrségi kártételek legtöbbnyire a legalsóbb osztályú nép által követtetnek el, mert annak nevelése el lévén hanyagolva, az enyém s tiédről kellő fogalmuk nincs, s az idegen vágyói s tulajdon tisztelését semmi figyelembe sem veszik. Azonban ez él elhárítása végett a népnevelés kifejlesztése s terjesztése körül tét üdvös kormányi intézkedések a jövő nemzedékre nézve már a legjobbat ígérik. * 2) A mezei rendőrségi kihágások második oka a külön le g e 11 e tés. Az ezen okból származott kihágások a tagosítatlan határokban gyakrabban, a tagosított községekben pedig ritkábban főié dúlnak elő; ugyanis: a szoros értelemben vett nép vagyis a volt úrbéresek marháikat akkor, a midőn nélkülözhetik, különösen énnek idejét egy béres vagy lovászgyermek által a legelőre hajtatják s ott őriztetik. Ha tagositott a határ, a volt úrbéresek legelője legtöbbnyire szántóföldeik közt vagy mellette van helyeztetve, s igy az őrzők seji volt úrbéres társaik vetéseiben legfeljebb a felügyelet hiányából, de szándékosan soha vagy cak igen ritkán okoznak kárt. Ellenben tagositatlan határokban a legelő közös a szántói földek földesúri földekkel vegyítve lévén, a közlegelő körül nemes a a volt úrbéresek, de a földesuraknak is léteznek földeik, mely utóbbiakban legtöbbnyire szándékosan és Csak igen ritkán a ke 1t felügyelet hiányából létetik a kár; s innét magyarázható meg, hogy kártételi följelentések legtöbbnyire földesurak által tétetnek. A fennebbiek a mezei rendőri kihágások általános okául tekitendők, melyek idővel, különösen, ha a tagosítások mindenütt kerd