Budapesti Hírlap, 1859. szeptember (209-233. szám)

1859-09-21 / 225. szám

1859. — 225. szám Előfizetési árak austriai értékben. BUDA­PESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt. | A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. I , fr. kr. I fr. kr. I , ír kr. Egész évre 15 — Évnegyedre 4 50 | Egész évre 10 — Évnegyedre 8 — Fél évre 8 —­­ Egy nőnapra 1 76 | Fél évre 5 25' [ Egy hónapra '1 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. „ nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ-HIVATAL­ Barátoktere 7-ik szám emelet. 1­0­ő KIADÓ-HIVATAL: Barátoktere 7. s­z­á­m föld­szint. Szerda, September 21. Előfizetési árak austriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkinti postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. I A Hivatalos Értesítő nélkül. fir. kr. I , í fir. kr. ] fr­ kr. I , _ Egész évre 19 — Évnegyedre 5 60 | Egész évre 14 — Évnegyedre 4 — 10—1 Egy hónapra 2 10 | Fél évre 7 — | Egy hónapra 1 GO Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Fél évre Igtatványok. Egy hatodhasábos petitsor egyszeri beiktatásnál 8 ujs rajc­zárjával, kétszeri­nél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczárjával számít­tatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A be­­igtatási bélyegdij mindanm­iszor 30ujkr. Mindennemű hirdetések a kiadó­ hivatal­ban vet­tnek föl A külföld számára a hir­detményeket H. Hübner könyvkereske­dése Lipcsében veszi át. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 8-án kelt legfelsőbb hatá­rozatával N­y­é­ky Mihályt, a cs. k. budai adó­kerületi bizottmány volt főnökét, állandó nyugalomba helyeztetése alkalmával, sokévi ki­tűnő szolgálatainak elismeréséül, cs. k. udvari tanácsosi czímmel s ranggal, díj-elengedés mellett legkegyelmesebben fölruházni méltóz­­tatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 1- röl kelt legfelsőbb hatá­rozatával K­riehenb­aue­r Antal tanítót a budai gymnasiumnál, az unghvári gymnasium valóságos igazgatójává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A belügyminister az igazságügy ministerrel egyetértőleg Kiss Róbert első osztályú szolgabiró-hivatali segédet, a kassai közigazgatási területen szol­­gabiróvá kinevezte. A cs. kir. pénzügyministerium V­e­­­tz G Károly cs. k. főhadnagyot az 68. sz. Főherczeg István gyalg­­orezrednél, és Hubel Vilmos pénzügyőr­ségi utánnézőt a budai közigazgatási területre II. o­stályú pénzügyőrségi bizto­sokká, és pedig az elsőt végleges, az utóbbit ideiglenes minőségben kinevezte. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Heger Ferencz hivatalszolgát és Linke László hivatalgyakornokot III. osztályú irodai segé­dekké ideiglenes minőségben, és Neswadba Ottomár III. osztályú ideiglenes irodai segédet e minőségben véglegese­n megerősítette. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály saját körében alkal­mazott III. osztályú irodai segédet Polák Vilmost II. osztályú számodai se­géddé végleges minőségben kinevezte­ A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály O­r­d­ó­d­y Lajos II. oszt. ideig! irodai tisztet a budapesti cs. k. adóbizottmánynál végleges II. oszt. irodai tisztté kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. A hivatos „Tiroler Bote“ f. hó 15-ki számában, lapja élén kö­vetkező , következményeiben az egész monarchiára nézve fontos nyilatkozatot hoz : „Miután Császár Ő Apostoli Felségének óhajtásaihoz tartozik, a ki­bocsátandó országos statútumokban az illető országok­ viszonyait s szükségeit tekintetbe venni s népeik méltányos s alapos s óhajtásainak,, a mennyire ez a birodalom összérdekeivel megegyeztethető,­­ megfelelni: Ö cs. k. Apostoli Felsége f. hó 7-ről kelt sajátkezű iratával a Főherczeg­ Helytartó Ur­a császári Fenségét fölhatalmazni méltóztatott arra, hogy az egész Tirol­s Vorarlberg számárai országos statútum tervének a f. évi máj .1- ről kelt legfelsőbb határozat kö­vetkeztében erősbitett országos bizottmány általi tárgyal­tatását eszközölje. Továbbá ő Felsége az erősbitett országos bizottmánynak a császári Fensége által legmagasb tudomásra juttatott kérelmei s indítvá­nyai folytán, 1) a községi rendtartásra, 2) a hatóságok szervezetére s ügyfolyamatára s 3) a nem-katholikusok letelepülésére vonatkozólag, ugyanazon keltű sajátkezű iratával kijelenteni méltóztatott , az 1-ső pontra , miszerint a különböző koronaországokban az illető országok főnökei által a községi törvény tárgyalása végett alakí­tandó bizottmányok fölhatalmaztatnak arra, hogy a törvények érdem­leges módosításait is indítványozhassák, valamint az azon községek kinevezése s működése iránti fontos kér­désben is véleményzéssel­ bízatnak meg, melyek a község s a legalsóbb országfejedelmi hatóság közé helyeztetve, némely közü­gyeke­t végezhetnének s a községi gyámnokságra közreműködhetnének. a 2 ik pontra , miszerint a császári Fensége az országos statútum s a községi rendtartás fölötti tanácskozás folytában különös alkalmat talá­­land arra nézve, hogy a közügyeknek különösen ajánlott községek­, testületek­ s rendek kezi utasítására részletes javaslatok által visszatérjen. a 3-ik ponthoz ,ami a nem-katholikusoknak Ti­­rolbani letelepülését illeti, Ő Felségének legmagasb akar­a­a abban áll, miszerint ezen minden oldalról érett megfontolást szü­kséglő kérdés annak idejében tárgyalás végett az ottani országgyűlés számára tar­­tassék fönn. A „Wiener Zig“ f. hó 20-ai számában közli a bel-, igazságügy­­i rendőrministeriumok s a hadseregi főparancsnokságnak 1859. sept. 18-tól kelt rendeletét, melynek 1-ső pontjánál fogva, f. é. oct. 1-től kezdve a kivételes állapot a velenczei közigazgatási területen (Mantuát is beleértve) megszüntettetik. Vári Szabó István cs. k. közjegyzővé hivatali székhelylyé Halason kineveztetvén, a jegyzői esküt letette. Pest, stpt. 20.­­ (Politikai szemle). Mig a hírlapok még a fölött vitat­koznak, várjon lesz e vagy nem lesz congressus, voltaképen már meg van, habár a nélkül, hogy e néven neveztethetnék. Biarritzban •• császár mellett látjuk a belga királyt; oda várják Walewski grófot aztán Metternich bget és legújabb hírek szerint Cowley lordot,sőt A­mé Cavour grófot is. Hogy ez valóságos congressus, első pillanatra meg­­­átázik és így nem sokára meg fogjuk tudni,milyen azon„egyszerű“meg­oldás, melyről a párisi tudósítók, mint nem­sokára várhatóról beszé­lek. Ha a „Hold“ egyes ujjmutatásai nyomán indulnánk, azt kellen hinnünk, miszerint Piemontnak legis legfölebb Parma és Mo­dena bekeblezése fogna megengedtetni, de se Toscana, s a legallók nem lesznek oda csatolhatók , hanem alkalmasint­­ „középolaszkoni“ birodalmat fognak képezni, a­ki alatt­a ez az, a­m a „Nord“ sem látszik tudni. Különben egy tudósító azt mondja, hog Napóleon­ig lesz az új etnik­ai király; mások szerint Ki­oti­­ herczegnő leendene a korona vivője, Napoleon hg pedig csak mint „a királynő férje“ figurálna; ismét mások azt állítják, hogy a belga ki­rály a második fia, a f 1 a n d r i a i lg számára kívánja az új trónt és hogy a toscanai herczeg — Rumania által fogna kártalanittatni! Látja az olvasó,hogy mindezen versiók egyedül a személyiségre nézve szét­ágazók, míg az új középolasz honi királyság valószínűségére nézve tel­jesen öszhangzók. Bizonyos azonkívül még az is, hogy az olasz ügy fegyverrel nem fog kiegyenlíttetni és hogy legújabban Anglia is Francziaország felé kezdett közeledni, miután ez utóbbi az annexiót legalább Farmára és Modenára nézve helyeselni látszik, a­miért aztán Angolország a tos­canai annexiót többé nem sürgetné. Anglia természetesen nagyon pártolta mindezen annexiós törekvéseket, mert ez igen olcsó helyrehozása volt azon erkölcsi veszteségnek, melyet a brit be­folyás — a háború alatti semlegessége által — Olaszhonban szen­vedett vala; de mindazáltal az ang­ol kormány meg lesz elégedve, ha az olaszok kivonatainak legalább egy része teljesedésnek indul. Már ebből is látható, miszerint a két tengeri hatalom közti ellenségeskedésről szó sem lehet; még jobban tanúsítja ezt Anglia abbeli ajánlata, miszerint ő a chinai expeditióra megkívántat, min­den hajót akarja szolgáltatni, úgy hogy Francziaország­ egyedül a szárazföldi csapatokat állítaná. Napóleon császár ez ajánlatot visszautasítá, miután Francziaország teljesen kész a maga hajó­­hadbeli illetékét is szolgáltatni. Mind amaz ajánlat mind eme vissza­utasítás világos jele annak, hogy a két kormány épen nem fél egymástól, miként azt a közönség a csatornán innen és túl hitte volt. Miután alkalmasint már a legközelebbi napokban a „Moniteur“ újra meg fog szólalni Olaszhon ügyében s ugyanakkor Lagnerroniére vicomte is „III. Napoleon és Középolaszom“ czimű új röpiratával­­ készül kilépni, addig minden további kombinátióktól tartózkodunk és s nevezetesen a legatiók mindinkább bonyoluló ügyét érintetlenül I hagyjuk. A „Constitutionnel“ legújabb czikkének teljes szövegét kell I leírnunk, mielőtt róla tüzetesen szólhatnánk, de már a távirati sürgöny­­ből is láthatni, miszerint e czikk a két nyugati hatalom egyetértését­­ dicsőíti, de egyszersmind elég érthetően a „békeföltételek módosításá­ról“ is szól, a­mi teljesen megegyeznék azon fentebbi állításunkkal, miszerint Francziaország részben Angliának fog engedni, részint ennek részéről vár engedékenységet. — ven­iam damns petimusque vicissim! — Befejezésül csak a „Moniteur“ legújabb czikkét veszszük tudo­másul, mely azt hirdeti, miszerint a franezia sajtótörvény módosítása nem szándékoltatik, mert — szükségtelen. No, a franezia hirlapírók legjobban fogják tudni, váljon szükséges-e vagy sem ? Hanem annyi bizonyos, hogy a­míg a franczia sajtó csak a kormány kegyelméből élvez némi szabadságot és a­míg minden szabadabb szó után resz­ketve maga körül kell néznie: nem csap e le valahonnan a mennykö­­ntés alakjában ? hogy, mondjuk, addig a sajtó fesztelenül nem mozog­hat, és addig a császári kormánynak nyomatékosan nem szolgálhat; pedig ha valamelyik európai kormány, úgy a franczia az, mely a köz­­vélemény­­ közlönyeinek gyámolítása nélkül el nem lehet! A „Journal des Débats“ ezt oly tüzetesen kimutató, hogy kár volna még egy szót hozzá tenni; bámulatos volna, ha e szózatot illető helyen meg nem értették volna". Belgrád, sept. 17.­­ (A vándorlások Kragujeváczba. Vegyesek.) A szerb nagy és kis hivatalnokoknak Kragujeváczra zarándokolását úgy látszik bezárta a belgrádi uj metropolita oda utazása. Mint teg­nap említettük, az oda utazottak közt volt a „Szrbszke No­vine“ szer­kesztője Popovits Milos s a belü­gyminister. Mi okból hivattak meg ezek Kragujeváczra, titok, de mégis e titok leple már szellőztetve van. A „Szrsz­ke Novine“ ugyanis egy idő óta Milos herczeg egyenes parancsa következtében oly jelentéseket hozott, amelyek több hivatal­noknak, kik hivatalaikkal visszaéltek, nem voltak ínyére. A többi közt a sabáczi kerületi főnökségnél történt több visszaéléseket nyil­vánosságra hozott. A mostani belügyminister pár hét előtt sabáczi ke­rületi főnök volt,­­ az illető nyilvánosságra hozott visszaélésekké talán valami összeköttetése lehető.Ő tehát magához a hivatalba idéztet a szerkesztőt s kérdőre veszi, miként merészkedik közbecsülésből álló hivatalnokok ellen hírlapjában írni. A szerkesztő hivatkozott: még mindig fönnálló — persze nagyon langyos — censurára, meg­említvén, hogy Milos herczeg egyenes parancsa, mikép minden hi­vatali visszaélések nyilvánosságra jussanak. A minister erre megdöb­bent s elbocsátotta a szerkesztőt. Milos herczeg megtudja az egész történetet, magához idézteti a szerkesztőt s kikérdezi, azután a szer­­­kesztőt elbocsátva hivatja a ministert, s a­mint mondják, jól megdor­gálja. Milos herczeg ez eredeti cselekvésmódjának minden hiánya­­ mellett azon jó oldala van, hogy még a legmagasabb polcton ülő hi­­­vatalnokokat is óvatosságra inti. A történetet kissé bővebben közlés­e azért, mert világot vet a sajtó jelen állapotára Szerb­ában. A szkupstina előestéjén vagyunk, s még sem tudunk semmit tárgyakról, a­melyek ott tárgyaltatni fognak. Mily nagy a különöség a tavali s mostani szkupstina közt. Tavai csupa zűrzavar volt ország­szerte, a kedélyek föl voltak izgatva, az emberek félelem s remén­y közt ingadoztak, mindenki mintegy elősejtette a történendő s bekövet­kezendő változásokat. Jelenleg az izgatottság semmi nyomát sem le­het észrevenni, s a jövő bizonytalansága egyedüli jelenség, mely múltat a jelennel összeköti, de mégis úgy tetszik, mintha most bizto­sabban néznénk a jövő elé, mint eddig. Emlékezni fognak a t.­ez. olvasók, hogy a porta, megadván ta­­val Milos herczegnek az illető fermánt, a­melylyel őt a herczegi mél­tóságban megerősíti, azt kívánta, hogy ez év tavaszán átázzék Stam­­bulba, a szultánnál tisztelkedendő. Úgy látszik, a porta ép úgy megfe­ledkezett ez akkori kívánalmáról, mint Milos herczeg akkor tett ígé­retéről , mert senki sem gondol a herczegnek ezen stambuli útjára. Az iskolai szünnapok után elérkezett az idő, hogy az iskolák megkezdessenek (September 113), de mivel az új tanodai szervezet még mindeddig nem nyerte meg a herczeg szentesítését, az iskolák sem kezdettek meg. Reméljük azonban, hogy pár nap múlva az illető szentesítés is megérkezik. Tegnap ültük meg Mihály hg születésnapját. A nagymisén maga a fiatal metropolta pontificált. Bár aznap volt, a templom megtelt áj­­tatos hivekkel. A szent misén megjelent maga Júlia herczegné is. Mi­hály herczeg 1823-ban született. Pozson, sept. 13. -□f (Pázmány Péter sirja megtalálva.) Sietek a t. közönséggel tegnap városunkban a Sz.Márton püspökhöz czimzett tár­saskáptalani templomban a főoltár lépcsője előtt L­i­p­p­a­y György és Szécseni György, mai nap pedig halhatatlan Pázmány Pé­ter esztergomi érsekek sírjainak fölfedeztetését közölni. Nt. K­n­a­u­z Nándor káplán úr és magyar tudós társasági levelező tag történelmi kutatásinak köszönhető ezen eredmény, ki azon adatok után, melyek Schmitth „Archiepsicopi Strigocienses“ czímű munkájában és Lippai György érsek végrendeletében előfordultak, méltán következtethette a dicsőült egyháznagyok sírjainak a templom főoltára előtt létezését. A szentély falában az oltárnak úgynevezett epistolarészével rézsútos irányban egy márvány tábla következő felírással találtatik: Tribus Magnis Hungariae Columune. Petro,Pazmano S. B. E. Cardinali, Et Archi Episcopo Strigoniensi: Georgio Lippai Etiam Archi-Episcopo Strigoniensi: Georgio Szécseni iuidem Archi-Episcopo Strigoniensi, Patriae Patribus:­­Quorum Veneranda Ossa Hac Requiescunt In Fossa, Posuit Hunc Lapidem Gratitudinis Ergo Ilustris S. R. J. Princeps Paulus Esteras, Regni Hungáriáé Palatínus Anno Domini MDCCX. E szavak értelme világos ugyan, de a sírok helye tüzetesen még sincs meghatározva. Kémlés okáért ásni kelletett tehát, és, mint fönnebb említve van, ez szerencsés eredménynyel történt. Az egész­nek kimerítő, bővebb leirását Knauz Nándor úr tollából bizonyosan nemsokára venn­i fogjuk, ezért mi jelenleg csak rövid megérintésekre szorítkozunk. Lippai György (esztergomi érsek 1642—1666), Szécseni György (esztergomi érsek 1685—1695) koporsóin kívül betűk olvas­ható állapotban, belül csontok, mellkereszt találtattak. Pázmány Péter (esztergomi érsek 1616—1637) koporsóján nincs fölirás, sem be­lül mellkereszt, azonban dönthetlen okaink vannak, melyekből tudjuk, hogy ezen koporsóban Pázmány Péter földi maradványai nyugosznak. A koporsóban a bulla veres szegélyű és gomba fekete talárisba van takarva, fején úgynevezett p­pi négyszöges sipka, haj és szakáll jó állapotban, az arezon pedig méltóságos komolyság tűnt szembe.­­ Mindezekről hivatalos jelentés küldetik Esztergomba, honnét ő eminentiájának e tárgyban utólagos rendeletei váratnak. Gyöngyösvidéke, sept. 18. (Vidéki óhajtások a mezei rendőrségi ügyben.) I. Levelezésemnek ezúttal fontosabb tárgyat úgy hiszem alig választ­hatnék , mint ha az e vidéki, sőt az egész magyar gazdaközönségnek a mezei rendőrségi ügyre vonatkozó óhajtásait hozom szőnyegre, sa­ját szerény nézeteim kíséretében. Korszerűnek vélem azt épen most, midőn, ha nem csalódom, a mezei rendőrség ügye épen felsőbb he­lyen az oly óhajtva várt végszabályozás tárgyát képezi. Talán lehet, hogy csekély észrevételeim a nyilvánosság útján a tanácskozó aszta­lig eljutva, némi fölhasználható mozzanatokat szolgáltathatnak egy a nép szokásai s­zellemének megfelelő s így a kivánt czélt legbiztosab­ban elérendő mezei rendőrség kidolgozásához. Úgy hiszszük nem esik vidékünk, de az összes magyar gazda­közönség egyik leghőbb óhaja teljesülend egy mezei rendőrségi tör­vény által, mely a gyakori kihágások és károsításoknak gyökeres gátat vetene. E törvénynek a népszokásokhoz, a jelen megváltozott viszonyok s körülményekh­ez alkalmazottnak kell lennie, hogy a gya­korlatban sikere legyen. Hogy ily törvény all­ottathassék, mindenek­előtt szükséges általában a mezei rendőrségi kihágások- s különösen azok elszaporodásának okait kipuhatolni, s igy azok megszünteté­sére hatni. Ez okok, nézetem szerint e következők: 1) A nevelés hiánya. Az általános tapasztalás azt bizo­nyítja, hogy a mezei rendőrségi kártételek legtöbbnyire a legalsóbb osztályú nép által követtetnek el, mert annak nevelése el lévén ha­nyagolva, az enyém­ s tiédről kellő fogalmuk nincs, s az idegen vágyói s tulajdon tisztelését semmi figyelembe sem veszik. Azonban ez él elhárítása végett a népnevelés kifejlesztése s terjesztése körül tét üdvös kormányi intézkedések a jövő nemzedékre nézve már a legjob­bat ígérik. * 2) A mezei rendőrségi kihágások második oka a külön le g e 11 e t­é­s. Az ezen okból származott kihágások a tagosítat­lan ha­tárokban gyakrabban, a tagosított községekben pedig ritkábban fői­é dúlnak elő; ugyanis: a szoros értelemben vett nép vagyis a volt úrbé­resek marháikat akkor, a midőn nélkülözhetik, különösen énnek idejé­t egy béres vagy lovászgyermek által a legelőre hajtatják s ott őrizte­tik. Ha tagositott a határ, a volt úrbéresek legelője legtöbbnyir­e szántóföldeik közt vagy m­ellette van helyeztetve, s igy az őrzők seji­­ volt úrbéres társaik vetéseiben legfeljebb a fel­ügyelet hiá­nyából, de szándékosan soha vagy c­ak igen ritkán okoz­nak kárt. Ellenben tagositatlan határokban a legelő közös­­ a szántó­i földek földesúri földekkel vegyítve lévén, a közlegelő körül nemes a a volt úrbéresek, de a földesuraknak is léteznek földeik, mely utób­biakban legtöbbnyire szándékosan és Csak igen ritkán a k­e 1t felügyelet hiányából létetik a kár; s innét magyarázható meg, hogy kártételi följelentések legtöbbnyire földesurak által tétetnek. A fennebbiek a mezei rendőri kihágások általános okául teki­tendők, melyek idővel, különösen, ha a tagosítások mindenütt k­erd

Next