Budapesti Hírlap, 1859. október (234-259. szám)
1859-10-18 / 248. szám
1859. — 248. szám. Előfizetési árak ausztraia értéken. BUDAPEST Mm . fe. A Hivatalos Értesítővel együtt. Értesitő nélkül. fr. kr. | I kr. | l^jJeM0D’u. I I kr. Egész évre 16 — Évnegyedre 4 50 | Égés hJM f — Évnegyedre 3 — Fél évre 8 — | Egy hónapra 1 75 | Fél' ®Se 6 25 | Egy hónapra 1 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. i. nélkül . 10 . SZERKESZTŐ-HIVATAL : Barátok tere 7-ik szám 1-ső emelet. KIADÓHIVATAL: Barátok tere 7. szám földszint. ruMfrtSfe-mn r:ii~rririnn 'i'ttratiiVniTriitMiMnÄirBÖBt Kedd, October 18. Előfizetési árak austriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkinti postai küldéssel.) A[Hivatalos Értesítővel együtt, f A Hivatalos Értesítő nélküli fr. kr. I , fr. kr. fr. kr. I , • '• .• fr. kr. Egész évre 19 — Évnegyedre 5 50 ! Egész évre 14 — Évnegyedre 4 — Fél évre 10 — Egy hónapra 2 10 | Fél évre 7 — Egy hónapra 1 60 Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Igtatványok. Egy hatodhasábos petitsor egyszeri beiktatásnál 8 ujkrajczárjával, kétszerinél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczárjával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beigtatási bélyegdij mindannyiszor 30 uj kr. Mindennemű hirdetések a kiadóhivatalban vétőlnek föl A külföld számára a hir- rdetményeket H. Hübner könyvkereskedése Lipcsében veszi át. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége I. évi máj. 25-rül kelt legfelsőbb határozatával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Watcher Ferdinánd udvari tanácsos, Albrecht Főherczeg Úr ő császári Fenségének udvari személyzetében a neki adatott kir. görög Megváltórend kiskeresztjét elfogadhassa , viselhesse. A cultus- és oktatásügyi ministerium Heinrik Antal gymnasiumi helyettes tanítót Laibachban, a kassi gymnasiumnál valóságos tanárrá kinevezte. A budai cs. k. országos pénzügy igazgatósági osztály Marki Lipót ideiglenes III. osztályú cs. k. pénzügyi fogalmazót ugyanazon minőségben véglegesen megerősítette, és Perathonor Ede fogalmazó gyakornokot a soproni cs. k. pénzügy igazgatósági osztálynál III. osztályú pénzügyi fogalmazóvá ideiglenes minőségben kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Császár Ő Felsége f. hó 15 én reggeli 6 órakor a legjobb égésségben Ischlből Schönbrunba megérkezett. Ő cs. k. Apostoli "Felsége, a cs. k. hadseregi főparancsnokságnak a belügyministeriumhoz intézett nyilatkozata értelmében, f. hó - ről kelt legfelsőbb határozatával, azt fölhatalmazni méltóztatott arra, hogy a hivatalnoki-, vagy magánállásból az önkénytes csapatok közé, vagy a háború idejére a sorkatonaságba beosztott azon tisztek, kik multjuknál, valamint a legutóbbi katonai szolgálat alatti maguk viseleténél s alkalmaztatásuknál fogva, különös tekintetbevételre méltóknak bizonyiták be magukat, a csapat-parancsnokok által ajánltatnak, s nőtlenek, vagy ha nősek, képesek s ajánlkoznak a kiszabott katonai házassági biztosíték letételére,— a mennyiben ily egyének f. é. oct. végéig a cs. k. hadseregi főparancsnoksághoz ez iránt folyamodnának, eddigi tiszti rangjukban a hadseregnél megtartathassanak. Ennélfogva a félebb említett kategóriába tartozó tiszteknek szabadságukban áll, azon esetre, ha a hadseregbeni megtartatásukat óhajtanák, ezen meghagyás iránti kérvényeiket, a kijelölt határidő alatt előterjeszteni, s qualificatiójok mérve szerint, eldöntés alá vetni. Pest, bet. 17. (Politikai szemle). A legújabb párisi levelek egész bal- , mázát tartalmazzák a legképtelenebb híreknek, mik komoly cáfolatot sem érdemelnek, ámbár a közhangulatra nézve igen nagyon jel-llemzők. Egyik azt akarta tudni, miszerint Középolaszhonban a küzde- ■ lem már kitört; a másik összeütközést említ, mely Gibraltár táján az angol és franczia hajóraj közt történt volna; a harmadik Bourqueney báró közel hazatéréséről szól, miután a zürichi conferentia egyáltalá-ban nem tudja az egyetértést létrehozni. A táviró régen túlszárnyalta e „favaros“híreket és, szerencsére, azoknak egyikét sem erősíti meg , hanem, miként mondjuk, ezen hazugságokban is tükröződik az által I nos nyugtalanság és azon aggodalom, melylyel kiki a legközelebbi nap elé néz. A világ Francziaországtól várja a kezdeményt a közép- s olaszhoni kérdés megoldására; másfelől azonban kiki átlátja, missé-rint Napóleon császár minden lángelméje mellett sem igen lesz képes ez egyszer mindenfelé kielégítő és az európai békét meg nem zavaró ) kiegyenlítést találni. Az annexio elismerése tán új háborúra adhatna : jelt, — új középolaszhoni államokat alakítani, száz okból a lehetet lenség körébe tartozik, — a restauratio pedig szintén csak véres küzdelem útján lenne talán létesíthető. — quartum non datur! Ezt, mondjuk, az egyszerű ész is oly tisztán átlátja, miszerint el nem titokolható szorultsággal tekint a jövő felé és aggodalmainak a legkép- telenebb hírekben enged kitörést. Egyébiránt úgy hiszik, hogy — miután a császár fővárosába visszatért — a dolgok gyorsabban fognak haladni. Dabormida szárd külügyminiszer Párisba váratik, Vaillant tlek az olaszhoni franczia had főparancsnoka azt jelenti, hogy Középolaszország füstölg vt vulkán, melynek kitörése minden pereben várható, tehát tenni kell valamit, nem csak beszélni és írni, hanem tenni is! A franczia tábori nagy a herczegségeknek franczia csapatok általi megszállását javasolja, de mit mond majd erre Austria ? Lombardiában tűrheti a francziákat, mert e tartomány Napóleon császárnak átengedtetett, de a herczegségekre nézve minden idegen közbenjárás kizáratott; mi jogcím alatt fognának a francziák oda bevonulhatni ? Miképen szállhatnák meg Parmát, Modenát vagy Toscanát ugyanakkor, amide a császár a római megszállás közel megszűnését hirdeti és intézkedéseket tetez az iránt, hogy csapatjai ez évi december utolsó napján hazatérhessenek ? . . . Pármában Farini dictator teljes szigorral üldözi Anviti gyilkosait ; néhány magasállású hivatalnok letétetett, több gyanús egyen befogatott és Farini erélyes kiáltványban fejezi ki ama merénylet irányábani iszonyát. Mindazáltal Piemont sem akarja nyugton nézni a dolgok menetét; a franczia kormány jegyzéket küldött Turinba, melyben arra figyelmezteti az ottani kormányt, miszerint mindaz, mi Középolaszhonban történik, Victor Emanuel nevében történik, és hogy e szerint nem szabad közönyösen nézni oly botrányokat, mik Piemontnak és királyának nevét bemocskolják. A szárd királynak tehát gondoskodnia kell arról, hogy a mélyen megsértett közvélemény elégtételt nyerjen, és hogy ily borzasztó események többé elő ne fordulhassanak. Ennekkövetkeztében, miként halljuk, máris szárdiniai csapatok útban vannak Párma felé; de — mit mond ismét majd erre a többi hatalom, mely Szárdiniának a herczegségekre való igényeit még el nem ismerte és nem is akarja azokat elismerni ? Tehát zavar, zavar, ahová csak pillant az ember ! Legnagyobb e zavar az egyházi államban, ahol az útnak induló piemonti követ a nép részéről ismételt demonstrátiók tárgya vala, melyek még nagyobb terjedelmet nyertek, mióta a szent atya fővárosát elhagyta. Minő fokra hág majd az izgatottság, midőn a franczia császár minapi beszédjéről értesülnek, mely — miként egy franczia karból, lap mondja — ,a pápa világi hatalmáról és souverainitásának feltételeiről már nem szól azon erélylyel és világossággal, mely a katholikusokat a háború kezdetén megnyugtatta ?“ Tagadják ugyan, hogy a pápát tengeren szárazon franczia fegyveres hatalom kíséri, mintha IX. Pius Francziaország foglya lenne; de még akkor is nevetséges csalódás lenne azt hinni, hogy Francziaország őszentségére folytonos nyomást nem gyakorol vagy épen az oltalmazók szerepét játsza. A szakadás Páris és Róma közt, mikéntmár a minap mondtuk, többé el nem titkolható és ez egyikét fogja eredményezni nem a legvéresebb, de mégis a legelkeseredettebb küzdelmeknek, miket a történet valaha látott. Mindezek után mi hasznunk abból, hogy folyvást azt kürtölgetik, miszerint Zürichben minden jól megy és hogy minden percben várható a békeokmány aláíratása. Nem , mikor fogják aláírni vagy hogy a tálában valamit írjanak alá, hanem azt, hogy mit fog tartalmazni az aláírandó okmány, ez a főkérdés és erre nézve bizony nem igen vigasztalók a hírek. Mindinkább úgy látszik, mintha Francziaország és Szardinia csak annak tisztába hozásával gondolna, ami nekik előnyt nyújt, t. i. Lombardia átengedésének ügyével; ami pedig másokra nézve előnyös vagy legalább kívánatos, az nem sietős, az várhat jobb időkre; és ha e jobb idők soha be nem köszönnek, akkor minden úgy marad a mint van. Ha ilyesmi a közéletben két szerződő fél közt előfordul, erre igen határozott elnevezés van; nem tudjuk, vájjon a politikai codex szerint meg van-e engedve az, ami a közéletben tilos cselekvés lenne ! A jégkárbiztosítás Magyarországban 1858 s 1859-ben. II. A mi azon biztosító-társaságokat illeti, melyek főigazgatásai Magyarországon kívül vannak (melyek közöl az erdélyiről már szólottunk), ezek ugyan eléggé iparkodtak, saját fölfogások szerint terjeszteni üzletüket a jégkárbiztositási téren, de részint azért, mivel mint nem itt benn székelő intézetek, nem részesültek a sajtó, a befolyásos honpolgárok részéről azon meleg érdekeltségben, mely elkerülhetlenül szükséges volt, hogy a jégkárbiztosítás iránti részvét nagyobb mértékben kifejlődjék, s részint más okoknál fogva is Habár vittak is ki némi eredményt a jégkárbiztosítási agyagra nézve, s igy e tekintetben érdemüket méltányolni kell, mégis tekintve a roppant tért, mely a jégkárbiztosításra nézve elfoglalható, s mint hiszszük, idővel el is fog foglaltatni s azt lehet mondani, hogy üzletük azon arányhoz képest, mely más országokban a jégkárbiztosításra nézve tapasztalható, csak kezdeményezésnek s a jövő nagyobb sikerét előkészítő megkezdésnek volt nevezhető. Mert hogy tényleges adatokat hozzak föl, míg Csehországban, melynek összes területe nem több mint 904 □ mértföld, 1856-ban húsz millió p.p. érték, a lombard-velenczei királyságban pedig, mely nem nagyobb 790 □ műdnél, ugyanakkor 22,000,000 pfe érték volt biztosítva a jégkár ellen, Magyar- stb. s Erdélyországban, vagyis 5790 □ műdre, tehát Lombard-Velenczénél hétszer nagyobb területen 1856-ban mindössze csak 6 millió forint érték biztosíttatott a jégkár ellen, holott, ha a biztosítási eszme iránti részvét nálunk ugyanazon arányban,mint Lombard-Velenczében, volna kiterjedve, nem hat, hanem 198 millió forint értéknek kellene biztosítva lenni—mi azt tekintve, mennyire kívánatos mind a magán, mind a közérdekre nézve, hogy minél több földtermény legyen biztosítva a romboló jog ellen, valóban csekély, igen csekély vívmánynak volt mondható, s így ezen eredménye ama társulatoknak annál szomorítóbb volt, mert lehetett tapasztalni, hogy az évről évre a terjeszkedés korántsem volt olyan, mely reményt nyújtott volna , mikép a jégkárbiztosítás iránti részvét ama társulatok által oly tág térre fog kiterjesztetni, mint azt a köz s magánérdek annyival inkább megkívánta, mivel a gazdák terhei s kiadásai napról napra szaporodván, annál érezhetőbb s károsabb volt a közállamra néze is a tömérdek kár, melyet a legutóbbi években történt rendkívül sok jégesések országszerte okoztak s melyek által sok nagyobb birtokos igen tetemes kárt szenvedett, és sok kisebb gazda elvesztette terméknyei majdnem egész összegét. Ha hát a magán és közérdek oly sürgetőleg megkívánta, hogy a jégkárbiztosítási részvét a veszélynek kitett termények értékének minél inkább megfelelő arányban terjedjen, s az addigi intézetektől a kívánt eredmény elérése nem volt remélhető, elvitázhatlan, hogy mind a mezei gazdákra mind magára az államra nézve egyaránt nagy nyeremény volt az, hogy több hazafinak sikerült, a magas kormány kegye következtében, oly eszközt létrehozni, mely a közös magánvagyonosság nagy hasznára rövid idő alatt hatalmas lendületet adott a jégkárbiztosítási részvétnek, azaz, hogy létrejött a magyar biztosítótársulat; valamint szintén a legnagyobb mértékben örvendeztető az is, hogy ezen biztosító társaság igazgatósága megfelelősg a benne helyezett általános bizalomnak, s hálául az iránta országszerte nyilvánult pártolásnak, úgy vitte üzletét, oly méltányosan alapította meg biztosítási föltételeit, olykép járt el a kártalanításokra nézve, hogy minden tétovázás nélkül el lehet mondani, mikép az által, amit maga tett s a mi keletkezése, biztosítási föltételeit kárpótlási eljá-rása következtében, mióta működéseit megkezdte, a többi társaságok részéről történt s nem történt, a magyar biztosító intézet egyenes érdeme az, hogy a jégkárbiztosítás iránti részvét nálunk az utóbbi két év alatt tetemes s a jövőre nézve igen szép reményt igérő arányban terjedt. Ígéretem szerint, hogy t. i. tényeket terjesztve elő, a közönségre bizom az ítélet hozását, ám lássunk ismét adatokat. A hazánkban működött biztosító részvényes társulatok és kölcsönös egyletek 1858-ig, midőn t. i. az első magyar biztosó társaság keletkezett, évenkint körülbelül csak alig 2500 jégkárbiztosítási kötvényt állítottak ki. A magyar biztosító-társaságnál pedig, mely mindjárt az első káreseteknél igazolta a benne helyezett bizalom alaposságát, 1858- ban 2316, 1859- ben pedig 5636 biztosító kötvényt állított ki s a biztosított érték 1858- ban 40,041,327 ft p. p. 1859- ben pedig 11,000,000 frt több volt, mely biztosítás után, 1858- ban a magyar társaságnak bejelente 250 kárra 59 492 ft. 1859- ben pedig 1024 kárra körülbelül 270.000 kártalanítás fizettetett ki vagy fog kifizettetni a mezei gazdáknak. S így a magyar bztosító intézet már üzlete első évében majdnem annyi biztosítást mutathatott föl, mint előbb a többi intézet együttvéve, mivel első évi működése által a benne helyzett bizalom megszilárdítása, azaz kárvallottjai méltányos és gyors kártalanítása által tetemesen ki tudta fejleszteni konszerte a benne helyezett bizalmat, ez évben már több mint kétezer kötvénynyel többet állított ki, mint előbb minden bszt.-társulat együttvéve,s általa 11.000,000 frt érték, vagyis 5,000,000- val több, mint 1856, valamennyi többi társulatoknál volt biztosítva jégkár ellen. E szerint aki igazságosan ítél, kénytelen bevallani, hogy a jótékony hatás, melyet a magyar biztosító társulat a magán s közérdekre nézve szült, oly meglepő, minővel eddig alig dicsekedhetett valamely társulat, mely érdeme annál nagyobb, mert noha üzlete első évében a jégkárbiztosítási ágon úgyszólván semmi nyereménye sem volt, mégis föltételeit nem hogy nem tette súlyosabbakká, sőt még tetemesebb kedvezményeket nyújtott a közönségnek s mivel noha ez évben nemcsak semmit sem nyert a jégkárbiztosítási téren, sőt többet fizetett ki, mint a dijakból bevett, mégis jövőre is hiv fog maradni eddigi irányához, s azt, mit az elemek okoztak, nem fogja a biztosító közönségnek betudni akarni és hiven program vitához, mindig szemei előtt tartja a magasabb szempontot, melyet nem szabad eltévesztenie, ha ezentúl is méltó akar maradni a pártolásra, melyben eddig részesül. Noha, mint már ismételve mondtam, az, hogy a biztosítási részvét hazánkban az utóbbi két év alatt ily meglepőleg terjedt, főleg annak tulajdonítható, hogy a társaság méltányos biztosítási díjai mellett még más kedvezményeket is adott biztosítottjainak, a váltók általi biztosíték igen nagy mértékbeni engedményezése mellett, a biztosítást lehetővé tette azokra nézve is, kik készpénzzel akkor, midőn a biztosításnak történni kell, nem rendelkezhettek, s minden károsultjait lehető gyorsan méltányos kártalanításban részesítette , mégis el kell ismerni azt is, hogy ez utóbbi két évben történt tömérdek jégeső is volt hatással arra nézve, hogy a biztosítás iránti részvét oly meglepőleg elterjedt. De ha ez áll is, kétségtelen az is, hogy azt, miszerint a már károsult, s a kártól félő gazdák megragadták az alkalmat terményeiket biztosítni, ismét főleg azon általánossá lett meggyőződésnek, tapasztalásnak lehet tulajdonítni, hogy a magyar biztosítótársaság lehető gyorsan s méltányosan kármentesíti biztosítottjait, ezáltal kedvet ébresztő mindenkiben a biztosításra. Szóba hozván a múlt s ez évbeni fölötte sok jégevést szavaim igazolásául, s egyszersmind légtünettani adatai is helyén látom, némi adatokkal felvilágosítva közölni a tavalyi és idei hitelesen tudomásomra jutott jégveréseket. Jég esett 1858 . május 8-án Bodajk (Fehér). 9. Tápió-Szele (Pest) , N.-Káta , Sz.-Márton-Káta (Pest). 12. Előszállás (Fehér), Duna-Pentele (Fehér). 25. Mohács (Baranya). 27. Méra (Erdély Kolozsmegye). 30. Madaras, P.-Gálsa, P. Sz.-György, Sz.-Imre (N.-Kunság, és Szolnok). Tehát Pest, Fehér, Baranya, Szolnok s Kolozsmegyékben, és a Kunságban. Június 3-án. Uj-Verbász (Bács), Petrinia (Horvát-határvidék). 7. Veprovátz (Bács). 10/11. éjjel Hód-Mező Vásárhely (Csongrád). 11. N.-Becskerek (Torontál). 12. Gomba (Pest), Bajomiak (Nyitra), Kaposvár (Somogy), Megyeres (Komárom). 15. Csab (Nyitra), Paks, Györköny (Tolna), Eszék, Bétfanu (Verőcze), Vilke (Nógrád). 25. Kík- Hegyes (Bács). 27. Omorovicza (Bács). 28. H.-M.-Vásárhely (Csongrád). 29. Lugos (Krassó). Tehát Bács, Csongrád, Torontál, Pest, Somogy, Komárom, Nyitra, Tolna, Nógrád megyékben, Horvát-s Szlavon-országokban. Ezen megyék közöl Pesten májusban is volt jégverés. H.-M.-Vásárhely határában e hó folyta alatt kétszer tett kárt a jég, u. m. 10/11 éjjel (mi feltűnő tünemény) 28-án. E jégverés mindezen mind a következő hónapokban, csekély kivétellel, délután nevezetesen 3—4 5—6 óra közt történt. Július 3-án, Makó (Csanád), H.-M.-Vásárhely (Csongrád), Vajk, N.-Mánya, Kis-Hinti (Nyitra), Zabrét (Horvátország). 4. Ugod (Veszprém). 5. Hód-Mező-Vásárhely (Csongrád), Körös-Ladány, Gerendás, Bánhalma (Békes), P.-Harka (Kis-Kunság), Hőgyész, P.-Kapolnya (Tolna), Kovácsháza (Arad), Batonya (Csanád). 10. Titel (Csajkáé kerület). 11. Sziszek, Degoj (Horvátország). 16. Mihálydi (Szabolcs). Ang. 5. Rátz Vid (Hajdú-Dorogh) mellett. 6. Szentes (Csongrád), Sz.-György-Ábrány (Szabolcs), Török-Becse (Torontál), Száján (Torontál.) 7. Békés-Csaba, Uj-Kigyós (Békés), N.-Abony (Pest.) 14. Csongrád, T.-Várkony (Szolnok), Kovácsháza (Arad), Nádudvar (Szabolcs), Debreczen (Bihar), Boczonád (Heves), Világos, Arad , Pernyava (Arad). 15. Gálsa (Arad). 18. Félegyháza (Csongrád). 19. Újfalu (Csongrád), Félegyháza (Kunság), Kenderes (Szolnok), Nyitra, Tapio-Szele (Pest), Élesd, Kis-Jenő (Bihar), Kígyós (Békés), H.-Dorogh (Szabolcs). 20. 21. Német-Kürt (Tolna), S.-A.-Ujhely (Zemplén), Balmaz-Ujváros, M.-Keresztes, Vértes (Bihar), Kovátsháza (Arad), H.-Dorogh (Szabolcs), Érmihályfa, Sz.-György, Ábrány (Szabolcs), Kigyós , Gerendás (Békés). 20. Kenderes, P.-Kakat (Szolnok). 22. Neszmély (Esztergom). 23. B.-Csaba, Gerendás (Békés), Apáttelek (Arad) , Tiszaföldvár , Kenderes, P.-Süly, Tisza-Bana (Szolnok), Csongrád, Szeged (Csongrád), Velencze, Seregélyes, Iváncsa (Fehér), Alsó-Kizsin (Nyitra), Ráth (Honth), Kis-Ujszállás (Kunság), Szin, Szögliget (Gömör), Kis-Gerőcz (Ungvár), Luka, Szerencs, N.-Raska, Kis-Ráska, Szalók-Rád-Parnó (Zemplén), N.-Bicse (Nyitra). Tehát Csanád, Csongrád, Nyitra, Veszprém, Békés, Tolna, Arad, Szabolcs.