Budapesti Hírlap, 1859. október (234-259. szám)

1859-10-18 / 248. szám

1859. — 248. szám. Előfizetési árak ausztraia érték­en. BUDA­PEST Mm . fe. A Hivatalos Értesítővel együtt. É­rtesitő nélkül. fr. kr. | I kr. | l^jJeM0D’u. I I kr. Egész évre 16 — Évnegyedre 4 50 | Égés hJM f — Évnegyedre 3 — Fél évre 8 — | Egy hónapra 1 75 | Fél' ®Se 6 25 | Egy hónapra 1 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. i. nélkül . 10 . SZERKESZTŐ-HIVATAL : Barátok tere 7-ik szám 1-ső emelet. KIADÓHIVATAL: Barátok tere 7. s­z­á­m föld­szint. ruMfrtSfe-mn r:ii~rririnn 'i'ttratiiVniTriitMiMnÄirBÖBt Kedd, October 18. Előfizetési árak austriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkinti postai küldéssel.) A[Hivatalos Értesítővel együtt, f A Hivatalos Értesítő nélküli fr. kr. I , fr. kr.­­ fr. kr. I , • '• .• fr. kr. Egész évre 19 —­ Évnegyedre 5 50 ! Egész évre 14 — Évnegyedre 4 — Fél évre 10 —­­ Egy hónapra 2 10 | Fél évre 7 —­­ Egy hónapra 1 60 Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Igtatványok. Egy hatodhasábos petitsor egyszeri beiktatásnál 8 ujkrajczárjával, kétszeri­nél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczárjával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A be­­igtatási bélyegdij mindannyiszor 30 uj kr. Mindennemű hirdetések a kiadó­hivatal­ban vétőlnek föl A külföld számára a hir- r­detményeket H. Hübner könyvkereske­dése Lipcsében veszi át. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége I. évi máj. 25-rül kelt legfelsőbb ha­tározatával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Wat­cher Ferdinánd udvari tanácsos, Albrecht Főherczeg Úr ő csá­szári Fenségének udvari személyzetében a neki adatott kir. görög Megváltórend kiskeresztjét elfogadhassa , viselhesse. A cultus- és oktatásügyi ministerium H­e­i­n­r­i­k Antal gymnasiumi he­lyettes tanítót Laibachban, a kass­i gymnasiumnál valóságos tanárrá kinevezte. A budai cs. k. országos pénzügy igazgat­ósági osztály Marki Lipót ide­iglenes III. osztályú cs. k. pénzügyi fogalmazót ugyanazon minőségben véglege­sen megerősítette, és Pe­rathonor Ede fogalmazó gyakornokot a soproni cs. k. pénzügy igazgat­ósági osztálynál III. osztályú pénzügyi fogalmazóvá ideig­lenes minőségben kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Császár Ő Felsége f. hó 15 én reggeli 6 órakor a legjobb égés­­ségben Ischlből Schönbrunba megérkezett. Ő cs. k. Apostoli "Felsége, a cs. k. hadseregi főparancsnokság­nak a belügyministeriumhoz intézett nyilatkozata értelmében, f. hó - ről kelt legfelsőbb határozatával, azt fölhatalmazni méltóztatott arra, hogy a hivatalnoki-, vagy magán­állásból az önkénytes csapatok kö­zé, vagy a háború idejére a sorkatonaságba beosztott azon tisztek, kik multjuknál, valamint a legutóbbi katonai szolgálat alatti maguk vise­­leténél s alkalmaztatásuknál fogva, különös tekintetbevételre méltók­nak bizonyiták be magukat, a csapat-parancsnokok által ajánltatnak, s nőtlenek, vagy ha nősek, képesek s ajánlkoznak a kiszabott kato­nai házassági biztosíték letételére,— a mennyiben ily egyének f. é. oct. végéig a cs. k. hadseregi főparancsnoksághoz ez iránt folyamodnának, eddigi tiszti rangjukban a hadseregnél megtartathassanak. Ennélfogva a félebb említett kategóriába tartozó tiszteknek sza­badságukban áll, azon esetre, ha a hadseregbeni megtartatásukat óhajtanák, ezen meghagyás iránti kérvényeiket, a kijelölt határidő alatt előterjeszteni, s qualificatiójok mérve szerint, eldöntés alá vetni. Pest, bet. 17.­­ (Politikai szemle). A legújabb párisi levelek egész bal- , mázát tartalmazzák a legképtelenebb híreknek, mik komoly c­áfola­­tot sem érdemelnek, ámbár a közhangulatra nézve igen nagyon jel-­l­lemzők. Egyik azt akarta tudni, miszerint Középolaszhonban a küzde- ■ lem már kitört; a másik összeütközést említ, mely Gibraltár táján az­­ angol és franczia hajóraj közt történt volna; a harmadik Bourqueney­­ báró közel hazatéréséről szól, miután a zürichi conferentia egyáltalá-­­­ban nem tudja az egyetértést létrehozni. A táviró régen túlszárnyalta­­ e „favaros“­híreket és, szerencsére, azoknak egyikét sem erősíti meg­ ,­ hanem, miként mondjuk, ezen hazugságokban is tükröződik az által I nos nyugtalanság és azon aggodalom, melylyel kiki a legközelebbi­­ nap elé néz. A világ Francziaországtól várja a kezdeményt a közép- s olaszhoni kérdés­ megoldására; másfelől azonban kiki átlátja, missé-­­­rint Napóleon császár minden lángelméje mellett sem igen lesz képes ez egyszer mindenfelé kielégítő és az európai békét meg nem zavaró ) kiegyenlítést találni. Az annexio elismerése tán új háborúra adhatna : jelt, — új középolaszhoni államokat alakítani, száz okból a lehetet­­­ lenség körébe tartozik, — a restauratio pedig szintén csak véres küz­­­delem útján lenne talán létesíthető. — quartum non datur! Ezt, mondjuk, az egyszerű ész is oly tisztán átlátja, miszerint el nem tito­­­kolható szorultsággal tekint a jövő felé és aggodalmainak a legkép-­­ telenebb hírekben enged kitörést. Egyébiránt úgy hiszik, hogy — miután a császár fővárosába­­ visszatért — a dolgok gyorsabban fognak haladni. Dabormida szárd­­ külügyminiszer Párisba váratik, Vaillant tlek az olaszhoni franczia­­ had főparancsnoka azt jelenti, hogy Középolaszország füstölg v­t vul­­kán, melynek kitörése minden pere­ben várható, tehát tenni kell va­­­­lamit, nem csak beszélni és írni, hanem tenni is! A franczia tábor­­i nagy a herczegségeknek franczia csapatok általi megszállását java­solja, de mit mond majd erre Austria ? Lombardiában tűrheti a fran­­cziákat, mert e tartomány Napóleon császárnak átengedtetett, de a herczegségekre nézve minden idegen közbenjárás kizáratott; mi jog­­c­ím alatt fognának a francziák oda bevonulhatni ? Miképen szállhat­­nák meg Parmát, Modenát vagy Toscanát ugyanakkor, a­mid­e a császár a római megszállás közel megszűnését hirdeti és intézkedése­ket tetez az iránt, hogy csapatjai ez évi december utolsó napján haza­térhessenek ?­­ . . . Pármában Farini dictator teljes szigorral üldözi Anviti gyilko­sait ; néhány magasállású hivatalnok letétetett, több gyanús egyen be­fogatott és Farini erélyes kiáltványban fejezi ki ama merénylet irá­­nyábani iszonyát. Mindazáltal Piemont sem akarja nyugton nézni a dolgok menetét; a franczia kormány jegyzéket küldött Turinba, mely­ben arra figyelmezteti az ottani kormányt, miszerint mindaz, mi Kö­­zépolaszhonban történik, Victor Emanuel nevében történik, és hogy e szerint nem szabad közönyösen nézni oly botrányokat, mik Piemont­­nak és királyának nevét bemocskolják. A szárd királynak tehát gondoskodnia kell arról, hogy a mélyen megsértett közvéle­mény elégtételt nyerjen, és hogy ily borzasztó események többé elő ne fordulhassanak. Ennek­­következtében, miként hall­juk, már­is szárdiniai csapatok útban vannak Párma felé; de — mit mond ismét majd erre a többi hatalom, mely Szárdiniának a her­czegségekre való igényeit még el nem ismerte és nem is akarja azo­kat elismerni ? Tehát zavar, zavar, a­hová csak pillant az ember ! Legnagyobb e zavar az egyházi államban, a­hol az útnak­­ induló piemonti követ a nép részéről ismételt demonstrátiók tárgya­­ vala, melyek még nagyobb terjedelmet nyertek, mióta a szent atya fővárosát elhagyta. Minő fokra hág majd az izgatottság, midőn a franczia császár minapi beszédjéről értesülnek, mely — miként egy franczia karból, lap mondja — ,a pápa világi hatalmáról és souve­­rainitásának feltételeiről már nem szól azon erélylyel és világosság­gal, mely a katholikusokat a háború kezdetén megnyugtatta ?“ Ta­gadják ugyan, hogy a pápát tengeren szárazon franczia fegyveres­­ hatalom kíséri, mintha IX. Pius Francziaország foglya lenne; de még­­ akkor is nevetséges csalódás lenne azt hinni, hogy Francziaország ő­szentségére folytonos nyomást nem gyakorol vagy épen az oltalmazó­k szerepét játsza. A szakadás Páris és Róma közt, miként­­már a minap­­ mondtuk, többé el nem titkolható és ez egyikét fogja eredményezni nem a legvéresebb, de mégis a legelkeseredettebb küzdelmeknek, mi­ket a történet valaha látott. Mindezek után mi hasznunk abból, hogy folyvást azt kürtöl­­getik, miszerint Zürichben minden jól megy és hogy minden perc­­­ben várható a békeokmány aláíratása. Nem , mikor fogják aláírni vagy hogy a tálában valamit írjanak alá, han­em azt, hogy mit fog tartalmazni az aláírandó okmány, ez a főkérdés és erre nézve bizony nem igen vigasztalók a hírek. Mindinkább úgy látszik, mintha Fran­cziaország és Szardinia csak annak tisztába hozásával gondolna, a­mi nekik előnyt nyújt, t. i. Lombardia átengedésének ügyével; a­mi pedig másokra nézve előnyös vagy legalább kívánatos, az nem sie­tős, az várhat jobb időkre; és ha e jobb idők soha be nem köszönnek, akkor minden úgy marad a mint van. Ha ilyesmi a közéletben két szerződő fél közt előfordul, erre igen határozott elnevezés van; nem tudjuk, vájjon a politikai codex szerint meg van-e engedve az, a­mi a­­ közéletben tilos cselekvés lenne ! A jégkárbiztosítás Magyarországban 1858 s 1859-ben. II. A mi azon biztosító-társaságokat illeti, melyek főigazgatásai Magyarországon kívül vannak (melyek közöl az erdélyiről már szó­­lottunk), ezek ugyan eléggé iparkodtak, saját fölfogások szerint ter­jeszteni üzletüket a jégkárbiztositási téren, de részint azért, mivel mint nem itt benn székelő intézetek, nem részesültek a sajtó, a befo­lyásos honpolgárok részéről azon meleg érdekeltségben, mely elkerül­­hetlenül szükséges volt, hogy a jégkárbiztosítás iránti részvét nagyobb mértékben kifejlődjék, s részint más okoknál fogva is Habár vittak is ki némi eredményt a jégkárbiztosítási agyagra nézve, s igy e tekin­tetben érdemüket méltányolni kell, mégis tekintve a roppant tért, mely a jégkárbiztosításra nézve elfoglalható, s mint hiszszük, idővel el is fog foglaltatni s azt lehet mondani, hogy üzletük azon arányhoz képest, mely más országokban a jégkárbiztosításra nézve tapasztal­ható, csak kezdeményezésnek s a jövő nagyobb sikerét előkészítő megkezdésnek volt nevezhető. Mert hogy tényleges adatokat hozzak föl, míg Csehországban, melynek összes területe nem több mint 904 □ mértföld, 1856-ban húsz millió p.p. érték, a lombard-velenczei ki­rályságban pedig, mely nem nagyobb 790 □ műdnél, ugyanakkor 22,000,000 pfe érték volt biztosítva a jégkár ellen, Magyar- stb. s Erdélyországban, vagyis 5790 □ műdre, tehát Lombard-Velenczénél hétszer nagyobb területen 1856-ban mindössze csak 6 millió forint ér­ték biztosíttatott a jégkár ellen, holott, ha a biztosítási eszme iránti részvét nálunk ugyanazon arányban,mint Lombard-Velenczében, volna kiterjedve, nem hat, hanem 198 millió forint értéknek kellene bizto­sítva lenni—mi azt tekintve, mennyire kívánatos mind a magán, mind a közérdekre nézve, hogy minél több földtermény legyen biztosítva a romboló jog ellen, valóban csekély, igen csekély vívmánynak volt mondható, s így ezen eredménye ama társulatoknak annál szomorí­­tóbb volt, mert lehetett tapasztalni, hogy az évről évre a terjesz­kedés korántsem volt olyan, mely reményt nyújtott volna , mi­kép a jégkárbiztosítás iránti részvét ama társulatok által oly tág térre fog kiterjesztetni, mint azt a köz s magánérdek annyival­­ inkább megkívánta, mivel a gazdák terhei s kiadásai napról napra­­ szaporodván, annál érezhetőbb s károsabb volt a közállamra néze is a tömérdek kár, melyet a legutóbbi években történt rendkívül sok jégesések országszerte okoztak s melyek által sok nagyobb birtokos igen tetemes kárt szenvedett, és sok kisebb gazda elvesztette termék­­nyei majdnem egész összegét. Ha hát a magán és közérdek oly sürgetőleg megkívánta, hogy­­ a jégkárbiztosítási részvét a veszélynek kitett termények értékének­­ minél inkább megfelelő arányban terjedjen, s az addigi intézetektől a­­ kívánt eredmény elérése nem volt remélhető, elvitázhatlan, hogy­­ mind a mezei gazdákra mind magára az államra nézve egyaránt na­gy­­ nyeremény volt az, hogy több hazafinak sikerült, a magas kormány­­ kegye következtében, oly eszközt létrehozni, mely a közö­s magánva­­­­gyonosság nagy hasznára rövid idő alatt hatalmas lendületet adott a­­ jégkárbiztosítási részvétnek, azaz, hogy létrejött a magyar biztosító­­­társulat; valamint szintén a legnagyobb mértékben örvendeztető az is,­­ hogy ezen biztosító társaság igazgatósága megfelelős­g a benne he­­­­lyezett általános bizalomnak, s hálául az iránta országszerte nyilvá­­­­nult pártolásnak, úgy vitte üzletét, oly méltányosan alapította meg­­ biztosítási föltételeit, olykép járt el a kártalanításokra nézve, hogy­­ minden tétovázás nélkül el lehet mondani, mikép az által, a­mit­­ maga tett s a mi keletkezése, biztosítási föltételei­t kárpótlási eljá-­­­rása következtében, mióta működéseit megkezdte, a többi társaságok részéről történt s nem történt, a magyar biztosító intézet egyenes ér­deme az, hogy a jégkárbiztosítás iránti részvét nálunk az utóbbi két év alatt tetemes s a jövőre nézve igen szép reményt igérő arányban terjedt. Ígéretem szerint, hogy t. i. tényeket terjesztve elő, a közönségre bizom az ítélet hozását, ám lássunk ismét adatokat. A hazánkban működött biztosító részvényes társulatok és köl­csönös egyletek 1858-ig, midőn t. i. az első magyar biztosó társaság keletkezett, évenkint körülbelül csak alig 2500 jégkárbiztosítási köt­vényt állítottak ki. A magyar biztosító-társaságnál pedig, mely mind­járt az első káreseteknél igazolta a benne helyezett bizalom ala­posságát, 1858- ban 2316, 1859- ben pedig 5636 biztosító kötvényt állított ki s a biztosí­tott érték 1858- ban 40,041,327 ft p. p. 1859- ben pedig 11,000,000 frt több volt, mely biztosítás után, 1858- ban a magyar társaságnak bejelente­­ 250 kárra 59 492 ft. 1859- ben pedig 1024 kárra körülbelül 270.000 kártalanítás fizettetett ki vagy fog kifizettetni a mezei gazdáknak. S így a magyar b­ztosító intézet már üzlete első évében majdnem annyi biztosítást mutathatott föl, mint előbb a többi intézet együttvéve,­­ mivel első évi működése által a benne helyzett bizalom megszilárdí­tása, azaz kárvallottjai méltányos és gyors kártalanítása által teteme­sen ki tudta fejleszteni konszerte a benne helyezett bizalmat, ez évben már több mint két­ezer kötvénynyel többet állított ki, mint előbb minden bszt.-társulat együttvéve,s általa 11.000,000 frt érték, vagyis 5,000,000- val több, mint 1856, valamennyi többi társulatoknál volt biztosítva jég­kár ellen. E szerint a­ki igazságosan ítél, kénytelen bevallani, hogy a jótékony hatás, melyet a magyar biztosító társulat a magán s köz­érdekre nézve szült, oly meglepő, minővel eddig alig dicsekedhetett valamely társulat, mely érdeme annál nagyobb, mert noha üzlete első évében a jégkárbiztosítási ágon úgyszólván semmi nyereménye sem volt, mégis föltételeit nem hogy nem tette súlyosabbakká, sőt még te­temesebb kedvezményeket nyújtott a közönségnek s mivel noha ez évben nemcsak semmit sem nyert a jégkárbiztosítási téren, sőt töb­bet fizetett ki, mint a dijakból bevett, mégis jövőre is hiv fog maradni eddigi irányához, s azt, mit az elemek okoztak, nem fogja a biztosító közönségnek betudni akarni és hiven program vitához, mindig szemei előtt tartja a magasabb szempontot, melyet nem szabad eltévesztenie, ha ezentúl is méltó akar maradni a pártolásra, melyben eddig részesül. Noha, mint már ismételve mondtam, az, hogy a biztosítási rész­vét hazánkban az utóbbi két év alatt ily meglepőleg terjedt, főleg an­nak tulajdonítható, hogy a társaság méltányos biztosítási díjai mellett még más kedvezményeket is adott biztosítottjainak, a váltók általi biztosíték igen nagy mértékbeni engedményezése mellett, a biztosítást lehetővé tette azokra nézve is, kik készpénzzel akkor, midőn a biz­tosításnak történni kell, nem rendelkezhettek, s minden károsultjait lehető gyorsan méltányos kártalanításban részesítette , mégis el kell ismerni azt is, hogy ez utóbbi két évben történt tömérdek jégeső is volt hatással arra nézve, hogy a biztosítás iránti részvét oly megle­pőleg elterjedt. De ha ez áll is, kétségtelen az is, hogy azt, miszerint a már károsult, s a kártól félő gazdák megragadták az alkalmat ter­ményeiket biztosítni, ismét főleg azon általánossá lett meggyőződés­nek, tapasztalásnak lehet tulajdonítni, hogy a magyar biztosítótársa­ság lehető gyorsan s méltányosan kármentesíti biztosítottjait, ez­által kedvet ébresztő mindenkiben a biztosításra. Szóba hozván a múlt s ez évbeni fölötte sok jégevést szavaim igazolásául, s egyszersmind légtünettani adatai is helyén látom, némi adatokkal felvilágosítva közölni a tavalyi és idei hitelesen tudomá­somra jutott jégveréseket. Jég esett 1858 . május 8-án Bodajk (Fehér). 9. Tápió-Szele (Pest) , N.-Káta , Sz.-Márton-Káta (Pest). 12. Előszállás (Fehér), Duna-Pentele (Fehér). 25. Mohács (Baranya). 27. Méra (Erdély Ko­­lozsmegye). 30. Madaras, P.-Gálsa, P. Sz.-György, Sz.-Imre (N.-Kun­­ság, és Szolnok). Tehát Pest, Fehér, Baranya, Szolnok s Kolozsme­­gyékben, és a Kunságban. Június 3-án. Uj-Verbász (Bács), Petrinia (Horvát-határvidék). 7. Veprovátz (Bács). 10/11. éjjel Hód-Mező Vásárhely (Csongrád). 11. N.-Becskerek (Torontál). 12. Gomba (Pest), Bajomiak (Nyitra), Ka­posvár (Somogy), Megyeres (Komárom). 15. Csab (Nyitra), Paks, Györköny (Tolna), Eszék, Bétfanu (Verőcze), Vilke (Nógrád). 25. Kík- Hegyes (Bács). 27. Omorovicza (Bács). 28. H.-M.-Vásárhely (Cson­grád). 29. Lugos (Krassó). Tehát Bács, Csongrád, Torontál, Pest, So­mogy, Komárom, Nyitra, Tolna, Nógrád megyékben, Horvát-­s Szla­­von-országokban. Ezen megyék közöl Pesten májusban is volt jég­verés. H.-M.-Vásárhely határában e hó folyta alatt kétszer tett kárt a jég, u. m. 10/11 éjjel (mi feltűnő tünemény) 28-án. E jégverés mind­ezen mind a következő hónapokban, csekély kivétellel, délután neve­zetesen 3—4 5—6 óra közt történt. Július 3-án, Makó (Csanád), H.-M.-Vásárhely (Csongrád), Vajk, N.-Mánya, Kis-Hinti (Nyitra), Zabrét (Horvátország). 4. Ugod (Vesz­prém). 5. Hód-Mező-Vásárhely (Csongrád), Körös-Ladány, Gerendás, Bánhalma (Békes), P.-Harka (Kis-Kunság), Hőgyész, P.-Kapolnya (Tolna), Kovácsháza (Arad), Batonya (Csanád). 10. Titel (Csaj­káé kerület). 11. Sziszek, Degoj (Horvátország). 16. Mihálydi (Szabolcs). Ang. 5. Rátz Vid (Hajdú-Dorogh) mellett. 6. Szentes (Csongrád), Sz.-György-Ábrány (Szabolcs), Török-Becse (Torontál), Száján (To­rontál.) 7. Békés-Csaba, Uj-Kigyós (Békés), N.-Abony (Pest.) 14. Csongrád, T.-Várkony (Szolnok), Kovácsháza (Arad), Nádudvar (Sza­bolcs), Debreczen (Bihar), Boczonád (Heves), Világos, Arad , Per­­nyava (Arad). 15. Gálsa (Arad). 18. Félegyháza (Csongrád). 19. Újfalu (Csongrád), Félegyháza (Kunság), Kenderes (Szolnok), Nyitra, Tapio-Szele (Pest), Élesd, Kis-Jenő (Bihar), Kígyós (Békés), H.-Do­­rogh­ (Szabolcs). 20. 21. Német-Kürt (Tolna), S.-A.-Ujhely (Zemplén),­­ Balmaz-Ujváros, M.-Keresztes, Vértes (Bihar), Kovátsháza (Arad), H.-Dorogh (Szabolcs), Érmihályfa, Sz.-György, Ábrány (Szabolcs), Kigyós , Gerendás (Békés). 20. Kenderes, P.-Kakat (Szolnok). 22. Neszmély (Esztergom). 23. B.-Csaba, Gerendás (Békés), Apáttelek (Arad) , Tiszaföldvár , Kenderes, P.-Süly, Tisza-Bana (Szolnok), Csongrád, Szeged (Csongrád), Velencze, Seregélyes, Iváncsa (Fehér), Alsó-Kizsin (Nyitra), Ráth (Honth), Kis-Ujszállás (Kunság), Szin, Szögliget (Göm­ör), Kis-Gerőcz (Ungvár), Luka, Szerencs, N.-Raska, Kis-Ráska, Szalók-Rád-Parnó (Zemplén), N.-Bicse (Nyitra). Tehát Csanád, Csongrád, Nyitra, Veszprém, Békés, Tolna, Arad, Szabolcs.

Next