Budapesti Hírlap, 1859. október (234-259. szám)

1859-10-20 / 250. szám

1 »HIVATALOS RÉSZ. T. hó 17-én este Albrecht Főherczeg ur 0 császári Fensége ’ az orosz Császár ő felségének üdvözlése végett Bécsből Varsóba uta-zott el. Mint a „Wiener Zig“ jelenti, Ferdinánd Miksa Főherczeg Ur s neje 0 császári Fenségeik f. hó 17-én este Bécsből Prágába utaztak el s rövid ott mulatás után Bécsbe visszatévendnek. 18-kán reggeli 8 órakor Prágába megérkeztek s a cs. k. udvari váriakban szállottak meg. Pest, oct. 19. (Politikai szemle). A tegnapi reményteljes hangulat még ma is tart, habár igen csekély apadást vehetni észre rajta, nem mintha még komoly akadályok választanák el a conferentia végét a congresses kezdetétől, hanem mivel nem valószínű, hogy az e két gyűlés közti út oly rövid idő alatt fog hátratétetketni, miként ezt tegnap hitték vóla. Az adóssági kérdésre nézve még ma is választott bíróságról szólnak és azt hiszik, miszerint e tisztség Lipót belga királyra fog ruháztatok Azonban nem untatjuk tovább az olvasót az által, hogy a remények és aggályok e folytonos Hullámzását részletesen felmutatnik, miután úgyis nemsokára hivatalos úton remélünk az ügy állásáról értesíttetni. Eddig csak félhivatalos forrásból halljuk, miszerint a béke Austria és Francziaország közt aláíratott volna és az „Osterr. Corr.“ még ezen hírt is legalább elhamarkodottnak mondja, nem tagadván mindazáltal azt, hogy egyelőre csak Austria és Francziaország közti , szerződésről van szó. Mi lesz Piemonttal? erre nézve nincs fölvilágosításunk, valamint arról sincs, hogy mikor fog a formaszerű szerződés az öszszes meghatalmazottak aláírásával elláttatni. Azonban úgy hiszszük, olvasóink türelme könnyen kiállhatja a még hátralevő rövid próbát, miután a zürichi munka fontosságának nagyobb részét rég elvesztette. Érdekesebb és nagyobb figyelemre méltónak tartjuk azon küzdelmet , mely Francziaországban a kormány és a magas clerus közt foly és melyről már egy ízben megemlékezni alkalmunk vala. A lapoknak megtiltatott, az egyházfejedelmek nyilatkozatait még ezentúl is közzé tenni és az „Univers“ ma egyenesen jelenti, miszerint ez okból néhány érsek és püspök kiáltványait nem közölheti. Amily őszintén sajnáltuk azt, hogy a franczia főpapok mérsékeltebb hangon nem mondták el azt, amit meggyőződésüknél és hivatásoknál fogva a szentszék érdekében elmondandónak véltek, szintoly mélyen sajnáljuk a franczia kormánynak fönnemlített rendszabályát. Azt csak nem hiszi senki, hogy a püspöki fölszólalások, — ha hírlapok útján közzé nem tétetnek — nem fognak majd más után a nép közé hatni, • még pedig oly utakon, mik sókkal veszélyesebbek a nyilvánosaknál. * Edig tüstént kéznél való a cáfolat, valahányszor helytelen vagy mérsékletlen nyilatkozat merült föl a közönség előtt, hanem most a nép minden commentár nélkül olvasandja azon okmányokat, miket a kormány a hírlapok hasábjaiból kizárt. A püspökök már most is rendes imádságot rendeltek a szentszék megszabadítása mellett; a bloisi carmeliták, a párisi jezsuiták, a touleusei dominikánusok mindennap hangosan imádkoznak a pápa és a sz.székért; falusi plébánosok maguk köré gyűjtik a népet és az egyház sanyaruságait mondják el előtte, nevezetesen Vendéeben a papság e törekvései a legitimista nemesség által is gyámolíttatnak és ezen földalatti turkálóéból lassan-lassan oly veszély keletkezhetnék, melyet a hatalmas franczia császárnak sem szabad ignorálnia. Mondtuk már a minap, hogy Francziaországban a nép vallási dolgokban elég — sőt a középrend még kelletén túl is — fölvilágosult, hanem épen ez okból: csak nyílt becsületes vita által lehet reá hatni, nem pedig az által, hogy az ellenfél hallgatásra kényszeríttetik; aki hallgatni kénytelen, annak a nagy tömeg előtt mindig igaza van. A pétervári újságból ma nagyfontosságú diplomatiai bonyodalomról értesülünk, melynél csak az a szerencse, hogy már tökéletesen ki van egyenlítve és így Európa nyugodalmát nem fogja többé megzavarni. g*----- r -v -o---------------- jss » | gjswggaSaufg XT? B * T. i. egy montenegrói lakos Cattaróban valami verekedésbe 24-i községtörvény elveinek megtartásával Belgrád, oct. 16. (A hivatalnokok folytonos bizonytalansága; aggodalmak; remények; trónöröklési törvény.) Már több napja elmúlt, mióta ide érkeztek az első hírek a felől, hogy némely hivatalnokok elbocsáttattak hivatalaikból, szóta hiába vártuk az elbocsáttatások fölytatását. A hivatalnokok tehát még mindig kedvetlen bizonytalanságban léteznek ; fejek fölött még mindig függ az önkény vékony szálán a Damocles kardja; a tehetség még mindig fönnáll, hogy az elbocsátottakon kívül még számosakat ér ugyan a sors. — Hogy e bizonytalanság nem képes a hivatalnokok körében kedvező hangulatot ébreszteni, az magától értetődik, s azért a kormány dolgai mindinkább bonyolódnak. Sajnos valóban, hogy ilyféle jelenségek ily gyakran ismételtetnek oly kis országban, mint Szerbia. Mi ennek az oka? a kérdésre nem lenne talán könnyű kimerítő feleletet adni, de bizonyossággal lehet mondani, hogy ily jelenségeket oly emberek idéztek elő, akik nem bírnak elég erős jellemmel, s a mellett, akik vagy nem patrióták, vagy a patriotismusról ferde véleményben vannak. Szerbia legnagyobb baja, hogy kormánya élén oly emberek állanak, kiknek működésében épen semmi politikai irányt sem ismerhetni föl. Szerbia legnagyobb szükséget szenved erős jellemű patriótákban, s mindaddig, míg a kormányt nem veszi át kezébe oly ember, aki erős jellemű, s a mellett valódi patrióta, addig Szerbia gyenge államhajója hányatni vettetni fog a szenvedélyek hullámaitól, a melyek gátolni fogják mindennemű haladásban s kifejtésben; sőt gyengíteni is naponkint jobban, mindaddig, mig talán végre egy szirtbe nem ütközik, melyen megtöretvén könnyen elsülyedhetend. Valóban a szkapszia végzetes határozatokat hozott, midőn áthágta törvényszabta működési körét! Amit a szkapstináról írok, nem az én egyéni véleményem, hanem a józanabbak egyhangú szava. Olyantól, kik a szkapszinán maguk voltak, hallom e véleményt.. Csak azok, akik forrongásokban lelik kedvüket; a kik barátai a békétlenségeknek ; s kik a zavarosban halászni, vagy személyes boszo jókat némelyeken hűteni, s magán czéljaikat elérni akarják, csak ezek s ilyféle emberek helyeslik a szkapstina eljárását. Töbőször mondom, s ez alkalommal is kell ismételnem, hogy a józan emberek s valódi patrióták Szerbia minden reményeit Mihály herczegbe helyezik; a ki bizonyos kóserrel nézi, a mik miveltetnek ; tartózkodván beleegyesedni a kormány dolgaiba, nehogy azon kényszerűségbe jöjön, hogy szakítson atyjával, a kihez leggyengédebb gyermekies szeretettel ragaszkodik. Különben az olykor-olykor felmerülő roszok már is nem oly nagyok, s nem is oly tartósak, hogy azok miatt még most valami nagyobb veszélyektől lehetne félni. Mihály herczeg erős jelleme, úgy hiszszük, mind a bajokon maga idején segíteni fog. Talán tudva is lesz már, hogy a szkapszia a többi közt a trónöröklési törvényről is tanácskozott. Az újvidéki „Szibszki Dnevnik“ hozza már e törvény tartalmát is. Én azonban bizton tudván, hogy csak tegnap jöttek ki nyomtatásban azon példányok, amelyek eredeti törvényként fognak tekintetni, azért, míg a törvény ki nem adatik, nem akarok annak tartalmáról szólni. * Szállongó hírek szerint Milos herczeg jövő héten bizonyosan ■ ide érkezendik. Ma vagy holnap várják a miniszerek ideérkezőét, s utánuk jövendenek a tanács tagjai, s aztán maga Milos herczeg is. Bár jönne egyszer, itten talán kevesebb furcsaság fog történhetni mint Kragnjevátzon a hol egyedül némelyek befolyása alatt áll. Milos herczeg egészégi állapota változékony. 1859. 250. szám. Előfizetési árak austriai értékben. budapesten. A Hivatalos Értesítővel együtt. A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. I , IV kr. I ír. kr . I . sv kr. Egész évre 15 — Évnegyedre 4 50 | Egész évre 10 — Évnegyedre 3 — Fél évre 8 — Egy hónapra 1 75 | Fél évre 5 25 | Egy hónapra 1 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. I . nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ-HIVATAL: Barátok tere 7-ik szám l-ső emelet. KIADÓ-HIVATAL: Barátok tere 7. szám földulint. Csütörtök, October 20. Előfizetési árak austriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkint! postai küldéssel.) Az Hivatalos Értesítővel együtt. fr. ha. fr. kr. Egész évre 19 — Évnegyedre 5 50 Fél évre 10 — | Egy hónapra 2 10 A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. . fr. kr. Egész évre 14 — Évnegyedre 4 — Fél évre 7 — | Egy hónapra 1 60 Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Igtatványok. Egy hatodhas&bos petitsor egyszeri beigtatásnál 8 uj krajczárjával, kétszerinél 7 és háromszorinál 6 uj krajczárjával számíttatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beigtatási bélyegdij mindanniszor 30 uj kr. Mindennemű hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl A külföld számára a hirdetményeket H. Hübner könyvkereskedése Lipcsében veszi át. Nisi»rr!^»üis£Ü'v na*riiTrwi>ivvciÍMBÖQ«ae:>cgty9 HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt oklevéllel Mazinger Ferencz tudott s osztálytanácsost a belügyministeriumnál, kitűnő szolgálatainak elismeréséül az austriai birodalom nemesi rendjébe „nemes“ disznévvel legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. fi cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 6-ról kelt legfelsőbb határozatával Degli Alberti Vincze pénzügyi tanácsost s Dalmatia számárai országos pénzügyi igazgatót, a harmadosztályú vaskoronarenddel legkegyelmesebben földiszínni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 6-ról kelt legfelsőbb határozatával 1 Gwenfeldi nemes Spangler Jánost, a laibachi országos főpénztár fizetőmesterét, sokévi bún kitűnő szolgálatainak legkegyelmesebb elismeréséül koronás arany érdemkereszttel földiszkni méltóztatott. f1 c3. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 26-ról kelt legfelsőbb határozatával Kamauf János országos főtörvényszéki tanácsost s Zágráb városa polgármesterét, a horvát-tótországi úrbéri főtörvényszék ülnökévé s előadójává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott, belevonatván — honnan, honnan nem — bizonyos számú tttleghez jutott; erre hazament és Danilo herczeggel tudatá az eseményt. A fejedelem most elégtételt kért Austriától, és miután ennek nem volt tüstént érkezése Montenegro sommatiójára felelni, Vukovich senator Bécsbe jött, hogy a kívánt elégtételt a bécsi orosz követség útján kieszközölje, ami aztán minden nehézség nélkül sikerült is. Szinte borzadunk azon gondolattól, hogy a Montenegróval diplomátiai összeköttetés könnyen félbeszakasztathatott volna. Hogy azonban az olvasó e derék szomszédok indulatjaival alaposan megismerkedjék, idézünk még néhány sort a fönnemlített pétervári lap montenegrói leveléből : „Az utolsó bábom alatt fegyverben álltunk, hogy testvéreinknek arök járom alóli fölmentések mellett küzdjünk; látva azonban, hogy a hatalmak még nem akarnak komolyan hozzálátni e kérdéshez, minden haszontalan kísérlettől tartózkodunk; hogy ha azonban majd érett lesz e kérdés, nem csak közreműködők leszünk, hanem e küzdelem élére fogunk állni!“ Ezek aztán az őszinte lázadók, kik így minden himezés hámozás nélkül határozatlan időre előre jelentik, mitevők lesznek! Vidéki levéleydlás a községi rendezés tárgyában. II. Igen örülök, tisztelt szerkesztőség, hogy közelebbi levelem, melyet a községrendezés tárgyában Önöknek beküldte®, minden, bármely oldalról jövő lényeges csonkítás nélkül világot látott. Bizonyítja ez, hogy a sajtóra felügyelő hatalmat azon meggyőződés hatotta át, mely az e téren nyilvánuló őszinte és szabad szót üdvösnek és szükségesnek tartja. — Engedelmével tehát, tovább haladok a szabad eszmecsere s őszinte véleményfejtegetés pályáján. Az 1859. ápril 24 iki patens bevezetésének első czikke meghagyja a belügyi ministernek, hogy az országos kormányszékeknél (helytartósági osztályoknál),azok főnökeinek elnöklete alatt, szakértő férfiak meghívása mellett, bizottmányokat alakítson, melyek a városi s vidéki községi rendtartásban különös megállapítás végett fönntartott határozatokat tanácskozás alá vegyék, s a szükséghez képest, a különös országviszonyok figyelembe vételével, községi rendtartásokat tervezzenek, de csak a jelen törvény alapján, azaz: az apr. Nem lehet a m. kormány azon nézetét, hogy a különös országviszonyokat, a birodalomhoz tartozó egyes országok, sőt kerületek számára alkotandó községrend végleges megállapítása előtt, figyelembe vétetni, s a községi rendezést azokhoz , és a bennük mutatkozó szükséghez képest módosíttatni kívánja, megelégedéssel nem fogadni. Mert nincs a felszabadíttatás s egyszersmind czélszerűen rendeztetni szándékolt községi életre s az ügyek rendes, szabályos, gyors folyamára semmi oly károsan ható, mint a túlságos központosítás, milyet például Francziaországban, a centralisatiónak a polgárosít államok közt ezen sajátságos és eredeti hazájában, látunk. Nem említve itt a központosításnak azon veszélyét, mely abban áll, hogy a központi kormány túlvitt s minden apróságra terjeszkedő felügyelésének súlya alatt az ügyek boszantólag hátráltatva s lenyűgözve vannak, csak azon másik rész oldalát emeljük ki, mely a m. kormány említett intézkedésével összefüggésben van, t. i. hogy a centralisatio egészen különböző természetű, szokású, lakosságú, igényű vidékekre egyazon merevény szabályokat szereti alkalmazni, tekintet nélkül arra , hogy mi illik s mi nem illik minden egyes tartomány , sőt vidék sajátságos viszonyaihoz, miből azután oly jelenetek keletkeznek , melyek a vezető idegeket erős mozgásba hozhatnák, ha következéseikben egyszersmind igen károsak és szomorúak nem volnának. Ki fogná okosan ugyanazon rendszabályokat illeszteni a bortermő Hegyaljára, az erezdás Kárpátokra, s az alföldi síkokra és jól művelt dunántulra ? — az egykori kortesekből álló szabadszellemű magyar nemes,s az égalj mostohasága alatt elsatnyult krajnai vagy verhovinai tót és rusznyák községekre ? a földművelő s baromtenyésztö nagy magyar alföldi, s iparos felföldi tót és német városokra ? — Ez nem lenne kevésbbé czélszerűtlen és nevetséges, mint az anecdotabeli „falu nadrágja“, melynek min-den bíróra vagy vőlegényre illeni kellett. — Ily, vagy hasonló bajon igyekszik bölcsen segíteni a m. kormány az idézett czikk rendelete által,mely az egyes, egymástól lényegesen eltérő országo s vidékviszonyok kellő tekintetbe vételét szükségesnek ismeri el. Ezen helyes s dicséretre méltó elvnek életbeléptetésére nézve a m. kormány azon szabályt tartotta czélszerűnek,hogy önmaga által választott bizalmi férfiakat kérdezzen meg, kik a kormányszékek főnökeinek elnöklete alatt véleményeket nyilvánítsanak. A kormányszékek főnökeitől függ tehát a nekik tetsző férfiakat javaslatba hozni. Erre nézve vidékemen azon aggodalom van: vájjon nem lesznek-e ezen férfiak, a főnökök rokonszenvének választottjai, véleményeikben nagyon is egyszenűek, s azon óhajtásoknak, melyeket a kormányképviselők nyilvánítanak, egyszerű viszhangjaik fognak-e bírni elég függetlenséggel meggyőződésüket, ha az, az őket bizalmával megajándékozott magas és befolyásos hivatalnok véleményével történetesen ellenkezik, minden hímezés-hámozás nélkül, bár kellő tisztelettel s udvariassággal, kimondani ?*) A kormány tisztviselőiből s bizalmi férfiakból alakult bizottmányok arra lennének hivatva, hogy egyes országok s országrészek számára községi rendtartásokat tervezzenek az april 24-iki nyílt parancs alapján, vagyis annak elvei nyomán. Azonban, szerény véleményem szerint , ha az april 24-diki kibocsátvány már nem javaslat többé , hanem végérvényes törvény , melyen változtatni nem lehet, melynek elvei megvitathatlanok, csupán némely eldöntetlenül hagyott, aprólékos alkalmazási rendszabályok a tanácskozás tárgyai, akkor a bizottmányok hatásköre sokkal szűkebb, mintsem annak bármely lelkiismeretes betöltésétől is a községi ügyre jelentékenyebb eredményeket várni lehetne. Épen az elvek, az alapok azok, mikre nézve független véleményeket hallani igen kivánatos lenne; a többi már csak mellékes dolog, mely alig-alig érdekel valakit. Ehhez járul, hogy a különös megállapítás végett fönntartott határozatok fölött alig lehet sikerrel úgy tanácskozni, hogy az apelvek is szóba ne jöjenek. Vagy talán vidékemen nem értik helyesen az első czikk említett kifejezését ? Erre természetesen önök sem felelhetnek, t. szerkesztőségi sőt inkább önök a kérdezők, kik felelegőszintébb életet várnak , s amennyire lehet, nyernek is tőlem a bet.**) A jégkárbiztosítás Magyarországban 1858 s 1859-ben. HL Elmondván eddig, hogy a jégkárbiztosítás iránti részvételel mes növekedését a magyar biztosító társaságnak lehet s kell is érjedemül betudni, s elősorolva : hol, mely időben pusztított tavaly, ez évben a jég, annak megmutatására, miként noha már tetemesen gyarapodott a jégkárbiztosítás iránti részvét, mégsem terjedt el még oly arányban, mint a köz s magánérdek egyaránt megkívánja : szabadjon felhoznom oly adatokat, melyekből kitűnik, miképpen azon városokban s vidékekben, hol legkiterjedtebb s legvirágzóbb a mezei gazdászat, s melyek vagyonos s értelmes népességétől várni lehet, hogy saját érdekét felfogva nagy mértékben veszi igénybe a biztosítás jótékonyságát, az igen Csekély arányban történik, a hogy ez áll oly he-lyekre nézve is, hol évről évre tetemes kárt tesz a jég. Lássuk az ezt igazoló adatokat: Aradon történt tavaly s az idén 112 biztosítás, Szatmár 43, Szabadka 25, Kis-Várda (Szabolcs) 18, Bécs-Csaba 121, Baja (Bács) 144, Bodajk (Fehér) 6, Szeged 164,s Vál (Fehér) 6, Bolcska (Tolna) 37, Baracs (Tolna) 13, Érsekújvár (Nyitra) 19, K. Sz.-Miklós 22, Bicske (Fehér) 35, Duna-Vecse (Pest) 8, Czecze (Fehér) 19, Topolya (Bács) 6, Kalocsa (Pest-Solt) 46, Iván-Lisa (Fehér) 6, Szécsény (Nógrád) 25, N.-Sz.-Miklós (Bánság) 8, Uj-Il Becse (Bács) 44, Nyíregyháza (Szabolcs) 46, Sir-Bogird (Fehér) Ili S.-A.-Ujhely (Zemplén) 47, Szombathely (Vas) 18, Sopron 17, Kőszegh (Vas) 9, Losoncz (Nógrád) 33, Nyitra 26, Tata (Esztergom) 39, Pápa (Veszprém) 30, Gálszécs (Zemplén) 48, Mohács (Baranya) 101 *) T. levelezőnk vidékén k ez aggodalmát már előre előizlatottnak látjuk a bizalmi férfiak egybehivására vonatkozó újabb ministeri rendelet által, melyben a helytartósági osztályok főnökei oly férfiak meghívására utasítottatnak, kik „a nép bizalmát birják s a kormány bizalma]] megérdemlik,“ mely bizalmat ők az őszinte nyílt szó által csal öregbíthetnek Szerk. **) Sziveden elvárjuk e felületet, csak azt jegyezvén meg, hogy az elvek,ági, alapok kérdésbe vehetése iránti kétséget is elenyésztett a már említet újabb ministeri rendelet, mely a bizalmi férfiaknak az elvek még vitatásában is teljesen szabad tért engedett. szerk.