Budapesti Hírlap, 1859. november (260-284. szám)

1859-11-08 / 265. szám

1859. — 265. mm. J *5 Br.­Előfizetési #igt austriai értékben. E|g£. -PESTEN. A Hivatal®» Értesítővel eg 1.' t A Hivatalos Értesítő nélkül fr. kr. 1 , fr. kr.­­ fr. kr. ' fr. kr. Emness évre 16 — | Évnegyedre 4 60 | Egész évre 10 — Évnegyedre 3 — Fél évre 8 — | Egy nőnapra 1 76 | Fél évre 6 26 | Egy hónapra 1 26 (A házhozhordásért havonkint 16 ki­ral több.) Elöfitethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Egyes szám ars a Hivatalos Értesítővel együtt­­ 30 kr. * nélkül . 10 . SZERKESZTŐ-HIVATAL: Barátoktere 7-ik szám 1-ső emelet. KIADÓ-HIVATAL: Barátoktere 7. szám föl­d­­szint. BUDAPESTI HÍRLAP. Kedd, november 8 A Hivatal«» Értesítő nélkül. fr. kr. fr. kr. Egész évre 14 — Évnegyedre 4 — Fél évre 7 —­­ Egy hónapra 1­60 Vidéken bérmentes levelekben minden pe. hír. postahivatalnál. Igtatványok. Egy hatodhasábos petrisor egyszeri beigtatásnál 8 nikrajczárjával; kétszeri­nél 7 és háromszorinál 6 njkrajczárjával számíttatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A be­iktatási bélyegdij mindanny­iszor 36 njkr. Mindennemű hirdetések a kiadó-hivatal­­ban vétetnek fi­l A külföld számára a hir­detményeket H. Hübner könyvkereske-. . dése Lipcsében veszi át. Előfizetési árak austriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkinti postai küldéssel.)­­ Aj Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. fr. kr. Egész évre 19 — Évnegyedre 6 50 Fél évre] 10 —­­ Egy hónapra 2 10 HIVATALOS RÉSZ. U ca. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 8-ról kelt sajátkezű iratá­val lovag Stroynowski Ignácz tudott s a lembergi országos fő­­törvényszék elnökét titkos tanácsosi méltósággal hitelengedés mel­lett legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége Schönbrunnból f. évi oct. 25-ről kelt legfelsőbb határozatával a gurki székeskáptalannál W­i­z­e­­­i­n­g Já­nos székes-iskolai kanonokot s a gurki egyházmegyei iskolák főfel­ügyelőjét székes-esperessé s Pichler Péter Ádám kanonokot a gurki herczeg-püspöki papok házának igazgatóját, a hittani tanulmá­nyok aligazgatóját s gurki és lavanti consistoriumi tanácsost székes­­iskolai kanonokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 23-ról kelt legfelsőbb hatá­rozatával X­a­n­t­o p­u­­­o Marins tiszteletbeli al­coolult a Dardanel­lákban a reá ruházott hivataltól legkegyelmesebben fölmenteni s he­lyébe ott alkalmazásban volt Xan­topulo Miklóst ottani tiszte­letbeli alconsullá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. pénzügyministerium Demelmayer Mátyás pénzügyőrségi felügyelőt Nagyváradon ugyanazon minőségben Budára áthelyezte. A cs. k. vegyes szolgabirói hivatalok személyzeti ügyei végett Nagy­vára­don fönná ilő bizottmány Szuszán József és S­e­p­s­y Pál tollnokokat szol­­gabirói segédekké nevezte ki. A cs. k. vegyes szolgabirói hivatalok személyzeti ügyei végett Nagyvára­don fönnálló országos bizottmány B­o­r­b­o­l­a Já­zs törvényszéki ü­gyelőt, B­a­­csinszky János és Lukács Elek helytartósági fogalmazói gyakornokokat szolgabiróhivatali tollnokokká kinevezte. A nagyváradi cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Rakovszki Bádog ideiglenes gyűjtőpénztári ellenőrt a debreczeni jövedéki főhivatalnál VI-od osztályú hivataltisztté kinevezte. Hétfőn f. évi oct. 31-én adatott ki s küldetett szét a cs. k. budai egyetemi nyomdában a Magyarország számárai országos kormánylap XXXIV-ik darabja, mind a német egyedüli, mind az összes kettős kiadásokban. Ezen darab tartalma: 176. sz. A vallás- és oktatásügyi mintatérnek 1859. September 2 -án kelt rendelete, me­llyel sz 1869. September 1 jén kelt legfelsőbb nyiltparai.és (birod. törv. lap Ib6. sz.) fi­gm­atorítása végett, a magyar, horvát- és tótországi, a sze­rb vajdasági s a tem­esi brrnsági és a katonai határőrv­­éki min­dkét hitvallású evangélikusok egyházi ügyeinek képviselése és igazgatása tárgyában ideiglenes határozatok tétetnek közhírré. NEMHIVATALOS RÉSZ. Főherczeg-Főkormányzó Ur Ő császári Fensége tegnapelőtt esti 8 órakor, egy cs. k. hadigőzösön, több minden osztálybeli urak kíséretében, aik Esztergomban a jubilaeum-ü­nnepélyen jelen voltak, Budára érkezett. Esztergom nagy napja. November 6. 1850. Hazánk évlapjai sokszor és pedig csillogó betűkkel tündökölte­­tik Esztergom nevét. Hisz ez volt egykoron a keleti kereskedés fő réve és piacza, s ez által a nyugat civil isatlójának kapuja; ez volt első sz. királyunknak bölcsője és dicső utódainak rendes székvárosa, a többeknek temetkezési helye. Esztergom gyakran fogadta a kül­föld hatalmasait és követeit; innen sugároztak szét a keresztény­ség boldogító sugarai. Esztergom vára megállt szilárdul a tatárok vaddü­he ellen, a haza került királyának biztos jó székhelyet s a haza újraalakításának, szinte föltám­asztásának indulópontul szolgált.Esz­tergom erős csatákat vívott a török ostromokban; többször látta együtt az ország színét; itt országgyűlések, zsinatok, s igy jelentékeny Ün­nepélyek tartattak. Országunknak ezen classicus városát méltán is­meri a hon minden fia, s iránta bizonyos kegyelettel viseltetvén, min­­den mostohaságainkban Esztergomban nem egyszer fölvirultak a hon­­tolvadó reményei. Esztergomunk ma is egy sajátságosan jeles, mondhatni nagy napra virradt, midőn a sz. István király alapította érseki széken ülő a a magyar egyházat vezénylő főpapunk N­a­g­y k­é­r­i Scitovszky Kér. János bibornok, országunk herczegprimása, esztergomi érsek, papi rendjének félszázados Ünnepét id­é. Esztergom még ily Ünnepet nem árt. Miként érintettük, a történet sok nagyot és szépet hirdet Esz­tergomról , azonban városunk szemfénye, prímásai közöl még egy nem tarto­­tt félszázados jubilaeumát. Országunk prímásai közöl ugyan többen elérték azon tisztes őszkort, melyre az arany­­mise ideje esik, de egyről sem tudjuk, hogy secunditiásokat valóban itt végezték volna. Boldog (beatus) Sebestyén, ki első királyunk korában ült 34 évig e főpapi széken (1002—1036); boldog B­á­n­f­f­y Lukács a tizenkettedik században (1158—1178) hosszú életnek ör­vendett; Kanizsay János a tizenötödik század fia (1387—1418), 31 évig kormányozta az esztergomi megyét ;Bakács Tamia kar­dinál (1497—1521) 24 évig érsekeskedett. Vár­day Pál (1526— 1549) 23 éviglen volt országunk prímása; e szerint valószinű­leg mindannyian megérték félszázados papságuk jubilaeumát, de hogy itt vagy másutt aranymiséztek volna, arról hallgat a krónika. Szeleppnényi György (1666—1685) prímás a kilenc­­­ven évet, Szécsényi György prímás (1685—1695) a százhár­mat, Koloniel Lipót bibornok-prímás(1695—1707) a hetvenöt évet meghaladták, de csak Szécsényiről tudjuk, hogy még mint kalocsai érsek 1681-ben végző arany­miséjét Bécsben. I. Lipót császár is jelen volt e bálaáldozaton. A 18-ik század papságának legdicsőbb példánya gr. Eszter­­házy Imre (1726—1745) prímás 1738-ban végző aranymiséjét Po­­zsonban jul. 27-n. Hr. Károly császár és király képviselője gr. Pálffy János volt, karvezető pedig Pataebich Gábor kalocsai érsek, mely szép ünnepélyt érem is öröklte. — Azóta egyik főpásztorunk sem volt szerencsés aranymiséjét végezhetni. E szerint tudtunkra a prímások közöl im.Scitovszky János szinte ezer év óta a har­madik prímás, ki secunditiázott, s az első, ki Esztergomban mint érseki székhelyén áldozhatja aranymiséjét. Esztergomunk valóban nagy napra virradt. Hogy ne magasztalnék az Urat, ki nekünk e szép napot engedte 11 De meg is értettük az Ünnepély horderejét, meg az események saját befolyását: eljöttünk, hogy föpásztorunknak örömeit neveljük; eljöttünk, hogy sz. István szü­lő- és székvárosában, mely Hunnia hár­­mas sziklahegye fölött ezeréviglen megőrzé az apostoli kettős keresz­tet, a lefolyt századok fölött elmerengve, lelkünket az ima szár­nyain égbe röpítsük, és hazánkra az öröklét áldásait lekönyörögjü­k. Eljöttünk, és boldogaknak érezvén magunkat, a látottakat és érzel­meinket az egész édes hazával szives örömest közöljük. Előre bocsátott közlésünkben az előkészületeket biven rajzol­ván, jelentésünket Albrecht Főherczeg Főkormányzó Ur ő csá­szári Fensége mint Császár ő Felsége képviselőjének megér­keztével kezdjük. 5-n, miután déli 10 órakor a papság testületileg ő eminentiájának hódola­tát és szerencsekivánatait megvívó s azután a hatóságok és a vidékiek tisztelegtek, délesti 4 órakor a vendégek és nép részint ő Eminentiája palotájában, részint az előtti téren összesereg­­lett, mig a hinfőtől kezdve egy oldalt Esztergom vármegye minden helységének képviselői saját zászlóik alatt egyfelől, egy vadász­század másfelől zenekarával sorfalakat képeztek , a tanulóifjú­ság pedig tanárjaival együtt a Dunapartra kivonult; a híd végiglen fel volt zászlózva, a basilikán óriás lobogók lengtek, az ős­várfokon pedig egy nagyszerű fölzászlózott árbocz pompázott, és az érseki lak környékén minden ház lobogókkal ékeskedett, más­részt a főkáptalan követei, az érseki udvar képviselői, a budai helytartósági alelnök Esztergom megye főnökével és tisztikarával, meg a városi küldöttség az Esztergom-nánai pályaudvarba kocsiztak , császári királyi kép­viselő Ur ő Fensége for­adására. 5 óra után Albrecht Fő­­herczeg Főkormányzó Ur ő császári királyi Fensége külön vo­naton Bécsből csakugyan megérkezett , s a várfalakon fölál­lított együüteg hatalmas dörgése, valamint a roppant tömegekben hul­lámzott népsokaság örömzsibongása megérteté , hogy a főven­dég kezéig, útját pedig a helységek fáklyásai ünnepileg megvilágí­tók. Szinte 6 óra volt, mikor az összes harangok zúgása — e tiszte­let az Apostoli Fejedelmet és képviselőt hazáikban Leszokás szerint megilletvén — a nép éljenei az elölovagló primási huszárok után és lovas csendőrök tisztelgései közt e császári királyi Fensége diszes kíséretével megérkezett s a primási kis palotába szállván, nyomban ő Eminentiája és az egybegyült fő és alpapság által, majd az országnagyok, katona­ság, tisztviselők és polgárság által hódolatteljesen tüdvözöltetett. Ekkor a szél szinte óraütésre lecsillapodván, a város örömtüzei lángra gyultak, az ünnep hőse félszázados tiszteletére kivilágittatván, minden ablak fényben, igen sok felkoszorúzva és virágozva tündöklött; különösen bi­­llant­ tűzben úszott a városháza, melynek terét birodalmi ■ászlók­öve­zték körül; majd a papnövelde, káptalan, Benczékháza, a viziváros terén a tisztség egy igen diszes alkotványa, melynek jel­vényét transparentjén e vers volt olvasható: " Élet, erény s nagy tet­teiben dús Érsek urának, Szivbül eredt örökös hálája jeléül a tisztség.­ Itt-ott görög tüzek is tünedeztek föl, a szomszéd hegyeken pedig a nagyszámú pásztortüzek különösen szép látványt nyújtottak, ő Emi­nentiája diszkisérettel 8 óra után a kivilágítást harsogó éljenek közt megszemlélni méltóztatott. A nagy nap hajnalát a várbeli s a Duna hullámain lengő hazai hajó ágyúinak roppant dörgése, majd az utc­ákon átkelő zene bájoló hangjai hirdetvén, mindannyian annál kellemesebben ütöttünk talp­ra, mert az ég mondhatni legszebb tavaszi napot virasztott Eszter­gomra. Ez is ritkaság nov. 6-n ! Ez is nagy á­­llás vola a hetes esők és szelek után. Míg a plébániai isteni»'digáiatok jó idején elvégeztettek, a processiók egyre a vár felé húzódtak, 9 órakor pedig, mikor a máso­dik harang- és ágyujel lezúgott, az ünnepi vendégsereg is fölfelé indult. A várbeli út két oldalát diszárboczok eve­zték, a bazilikának homloka pedig különösen föl volt ékesítve; rígta aranybetűkkel e föl­iratok tűntek elő: „Vota mea reddam Domino coram omni populo evis, aC saCrifiCabo hostiaM LaVDIs. Psalm. 115." „Sanctificabis annum quinquagesiamm, ipse est euim jubilaeus. Lev. 25, 10.“ „Fecit mihi Dominus magna qui potens est, et sanctum nomen evis. Luc. 1, 49.“ Bent a basilika pompáját emelék a kegyelet adományai, t. i. az egyház sz. szüzei, az apáczák főatyjok és védősök ünnepét eme­lendők, saját kezükkel a kehely­re virág­koronát s nagy mennyiségű virágfüzéreket készitenek, melyek a basilika óriás oszlopait körül­folyták , és a kiváló ízléssel díszített papi öltönyök sokasága. Fél tizre beharangoztak, a mikorra, fogat fogatot érvén, a templom megtelt. Ott voltak az egri, kalocsai és fogarasi (erdélyi gö­rög) érsekek, ott 16 honi megyés püspök (köztük 3 egyesült görög), ott az erdélyi és bukaresti püspökök, a Benczék főapátja, a prémon­­treiek és zircziek prelatusai, minden szerzet főnöke, számos káptalan küldöttje, sok apát és prépost, esperes, plébános, szerzetes, tanár, és mindenféle papok százai; ott volt mágnásaink és főnemeseink ritka sokasága csoportja, ékes nemzeti öltönyökben, köztük Apponyiak, Károlyiak, Zichyek, Pálffyak, Eszterházyak, Szécsen és Szécsényiek, Viczay, Szapáry, Karácsonyi, Wenkheim, Waldstein, Cziráky, Ná­­dasdy, Forgács és több más őscsalád jeles ivadéka; ott volt a magas ministeriumból gr. Thun­cultus és közoktatási minister ur; ott volt a cs. k. főkormány és helytartóság képviselve; ott volt a tudományos magyar egyetem igazgatója a négy kar dékánjával; ott voltak a Ma­gyar tudom. Akadémiának és Szent-István­ Társaságnak szépszámú kép­viselői ; szép sora a diszes katonai rendnek; ott volt több megye fő­nöke, több város — Je­nsen Fest, Buda, Komárom, N.-Szombat, Fozson, Esztergom, Selmecz — küldöttsége; ott az ájtatos nép­nek roppant serege. És megszólaltak az ágyuk, meg a város harang­jai, és messzünnen fölhallatszott a nép ünnepi szivzenéje s ezernyi éljene, mert ő Eminentiája karvezetőjével (manuductor) a bécsi bibor­­nok-érsekkel 6 fogatú hintón közeledett. Előtte ősi szokás szerint gróf Forgács Ágoston esztergomi kanonok, délcreg és gazdagon di­szitett paripán elövivén az apostoli keresztet. A főpapok által a basilika kapujában szentelt vizzel fogad­tatván, azonnal a Seyler Károly jeles karnagy által 4 hangra szer­zett hymnus énekeltetett, s mi Bakács kápolnájába léptünk, hol a két bibornok miseöltönyeit fölvette volt, azon drága ornatust, melyet ő eminentiája arany miséjére készíttetni, s ama 400 arany súlyú s most legelőször használt disz­­­kehelylyel együtt a basilikának e nap emlékéül szentelni méltóztatott. Megjegyzendő, hogy minden assistens, valamint a püspök urak is egy egy csinos karkötőt (fehér selyem szalagot, melyen szép koszoruva az áldozat kelyhe és az emlék napja van aranynyal és selyemmel kihímezve és arany rojt­tal ellátva) nyertek ékességül és emlékül. Erre az egész papság a basilika ajtajához ment, — mely előtt két sorban és két zászló alatt a nagyszombati érseki convictus növendékei nemzeti öltönytt (kék, ezüst zsinóru) ifjai tisztelegtek, s alant a kato­naság sorai valának, — a Fejedelem­­bőséges képviselőjét, ki szintén diszes hatfogata hintóban közeledett, szentelt vizzel üdvözlendő. F­ő h­ercze­g Ur ő cs. Fensége jobbra a menyezet alatt disztró­­nusán foglalt helyet, balján adlatusával. Szemközt voltak a pontificans stallumai, közepett a manuductor emelvénye, ki körül a nyitrai és váczi püspökök tisztelegtek; a stallumok jobbján az érsekek külön ülőhelyei valának; az oltárral szemközt a megyés püspökök valának insulákban saját szerpapjaikkal; és a szentély padjaiban sorakoztak a fövendégek, mig a basilika rotundája elején az alpapság és körülé a tömérdek nép. Mindez oly nagyszerű és magasztos látványt nyúj­tott, milyet az életben ritkán, igen ritkán lehet látni. Fölhangzott a „Te Deum laudamus“ s az ájtatos lelkek ezrei főpapjokkal együtt forró hálát adtak a Magasságbelinek, hogy sz. Ist­ván bölcsőjében annak szent intézménye az esztergomi főpapi szék eredeti valóságában és jelentősségében fönn áll,s annak fénye, jelentős­sége a mai ritka ünnepélylyel oly jelesen emeltetik, szilárdittatik ! — És a zene és ágyuk szava öszhangzásban fönnen emelkedett a magasba. Holnap folytatom e nap további eseményeiről a tudósításomat, egyelőre hazánkfiai örömére röviden jelentvén, miszerint az egész ünnepély a legszebb rendben, legépü­letebb lelkesedéssel és legméltóbb fénynyel szerencsésen ment­séghez, a rendkívüli fényű diszlakomával együtt, mely az egyházi ünnepély után következett. Erről azonban, mint legmagasztosb mozzanatot sietek még ma kiemelni azon áldomást, melyet Albrecht Főherczeg Főkor­mányzó Ur ő császári Fensége, mint Császár ő Felsége képviselője magyar nyelven mondani méltóztatott, s mely az ösz­­szes jelenvoltakat magas lelkesültségre ragadó. Ő cs. Fensége áldo­mása igy hangzott: „A császári királyi Apostoli Felsége nevében és paran­csára Em­inentiád ötven éves papi működésének napjához „legőszintébb szerencsakivánatokat hozok. „Legkegyelmesebb Felséges Urunk nevében, — vala­­­mint a jelenlevők érzelmeit kifejezvén — szivem mélyéből „mondom: „Isten éltesse Eminentiádat még sokáig.“ 1. 1. Pest, nov. 7. # (Politikai szemle). Lesz congressus ! Ez a nap legfonto­sabb újdonsága. Anglia hivatalosan kinyilatkoztatta, miszerint ily gyű­lésben részt venni kész. Hiteles kútfőből halljuk, miszerint Russel­lord erre vonatkozó nyilatkozata e hó 3-án érkezett Fárisba, miután azt hu­­zamos­ bizalmas eszmecsere megelőzte volt. Anglia magatartását a császár levele Victor Emanuelhez tetemesen moden­tál tüstént e levél közöltetése után (mert e levél diplomatiai után az angol kabinettel is közöltetett)Russel 1. kijelenté, miszerint a császári nyilatkozat Angliát tökéletesen nem elégíti ki ugyan, de alkalmas anyagnak látszik a továb­bi alkudozásra.Erre Walewski gr .azon pontok megjelölését kérvén, mik ellen a britt kabinetnek kifogása lenne, azon választ nyerte, hogy a be nem avatkozásra nézve formaszerű biztosíték kiváltatnék nem csak Francziaország, de Austria részéről ír, továbbá az olasz nemzet akarata is kellő tekintetbe veendő. Párisban e két követelés igen nyájasan fogadtatott, azon megjegyzéssel, miszerint Austriától a fönn­­tebbi biztosítékot kívánni a congressus dolga lenne, továbbá, ha a franczia császári levél némely pontja össze nem hangzanék is az olaszok kívonataival, ez semmit sem tesz, mert ezen eltérés nem azon pontokat illetheti, miket a császár már is megállapítottaknak nyilvá­nít (minő Lombardia átengedése, Velencze jövőbeli helyzete stb. hanem csak olyanokat, miket a császár csak dezideriumok alakjában állít elő (restauratio, confoederatio stb.) Ezeket a császár „kívánja,“ mert a villafrancai előzmények értelmében kívánnia kell, de azért ez nem gátolja azon hatalmakat, kiknek kezei a villafrancai egyez­kedés által nincsenek lekötve, mást vagy még az el­lenkezőt is kívánni, a congressuson állván aztán , e kívánalmak valamelyikét elfogadni. Ezen fölvilágosítások után Angla nem tett további kifogást, hanem a congressus elfogadására késznek nyilatkozott. E nyilatkozat most Walewski gróf és Metternich herczeg közti értekezésre adott alkalmat; a herczeg ez értekezé­seket illetőleg Bécsbe tett jelentést és most onnan várja a további utasítást, melynek megérkezte után — addig a zürichi béke is alá leend írva — a congressus egybeléptetésére komoly készületek fognak tétetni. E részletek jó forrásból erednek és nem tartunk attól, hogy azoknak valamelyike az események által meg fogna hazudtoltatni. A congressus ügye most kizárólag a bécsi kabinet kezében van, tőle függ annak eldöntése, várjon hajlandó-e a napóleoni levél alapján con­­gressusi tanácskozmányban részt venni. Nem tagadhatni, miszerint a bécsi kabinetnek nincs oka, szerfölött örülni a napóleoni levélnek.

Next