Budapesti Hírlap, 1859. november (260-284. szám)
1859-11-08 / 265. szám
1859. — 265. mm. J *5 Br.Előfizetési #igt austriai értékben. E|g£. -PESTEN. A Hivatal®» Értesítővel eg 1.' t A Hivatalos Értesítő nélkül fr. kr. 1 , fr. kr. fr. kr. ' fr. kr. Emness évre 16 — | Évnegyedre 4 60 | Egész évre 10 — Évnegyedre 3 — Fél évre 8 — | Egy nőnapra 1 76 | Fél évre 6 26 | Egy hónapra 1 26 (A házhozhordásért havonkint 16 kiral több.) Elöfitethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Egyes szám ars a Hivatalos Értesítővel együtt 30 kr. * nélkül . 10 . SZERKESZTŐ-HIVATAL: Barátoktere 7-ik szám 1-ső emelet. KIADÓ-HIVATAL: Barátoktere 7. szám földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Kedd, november 8 A Hivatal«» Értesítő nélkül. fr. kr. fr. kr. Egész évre 14 — Évnegyedre 4 — Fél évre 7 — Egy hónapra 160 Vidéken bérmentes levelekben minden pe. hír. postahivatalnál. Igtatványok. Egy hatodhasábos petrisor egyszeri beigtatásnál 8 nikrajczárjával; kétszerinél 7 és háromszorinál 6 njkrajczárjával számíttatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beiktatási bélyegdij mindannyiszor 36 njkr. Mindennemű hirdetések a kiadó-hivatalban vétetnek fil A külföld számára a hirdetményeket H. Hübner könyvkereske-. . dése Lipcsében veszi át. Előfizetési árak austriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkinti postai küldéssel.) Aj Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. fr. kr. Egész évre 19 — Évnegyedre 6 50 Fél évre] 10 — Egy hónapra 2 10 HIVATALOS RÉSZ. U ca. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 8-ról kelt sajátkezű iratával lovag Stroynowski Ignácz tudott s a lembergi országos főtörvényszék elnökét titkos tanácsosi méltósággal hitelengedés mellett legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége Schönbrunnból f. évi oct. 25-ről kelt legfelsőbb határozatával a gurki székeskáptalannál Wizeing János székes-iskolai kanonokot s a gurki egyházmegyei iskolák főfelügyelőjét székes-esperessé s Pichler Péter Ádám kanonokot a gurki herczeg-püspöki papok házának igazgatóját, a hittani tanulmányok aligazgatóját s gurki és lavanti consistoriumi tanácsost székesiskolai kanonokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 23-ról kelt legfelsőbb határozatával Xanto puo Marins tiszteletbeli alcoolult a Dardanellákban a reá ruházott hivataltól legkegyelmesebben fölmenteni s helyébe ott alkalmazásban volt Xantopulo Miklóst ottani tiszteletbeli alconsullá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. pénzügyministerium Demelmayer Mátyás pénzügyőrségi felügyelőt Nagyváradon ugyanazon minőségben Budára áthelyezte. A cs. k. vegyes szolgabirói hivatalok személyzeti ügyei végett Nagyváradon fönná ilő bizottmány Szuszán József és Sepsy Pál tollnokokat szolgabirói segédekké nevezte ki. A cs. k. vegyes szolgabirói hivatalok személyzeti ügyei végett Nagyváradon fönnálló országos bizottmány Borbola Jázs törvényszéki ügyelőt, Bacsinszky János és Lukács Elek helytartósági fogalmazói gyakornokokat szolgabiróhivatali tollnokokká kinevezte. A nagyváradi cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Rakovszki Bádog ideiglenes gyűjtőpénztári ellenőrt a debreczeni jövedéki főhivatalnál VI-od osztályú hivataltisztté kinevezte. Hétfőn f. évi oct. 31-én adatott ki s küldetett szét a cs. k. budai egyetemi nyomdában a Magyarország számárai országos kormánylap XXXIV-ik darabja, mind a német egyedüli, mind az összes kettős kiadásokban. Ezen darab tartalma: 176. sz. A vallás- és oktatásügyi mintatérnek 1859. September 2 -án kelt rendelete, mellyel sz 1869. September 1 jén kelt legfelsőbb nyiltparai.és (birod. törv. lap Ib6. sz.) figmatorítása végett, a magyar, horvát- és tótországi, a szerb vajdasági s a temesi brrnsági és a katonai határőrvéki mindkét hitvallású evangélikusok egyházi ügyeinek képviselése és igazgatása tárgyában ideiglenes határozatok tétetnek közhírré. NEMHIVATALOS RÉSZ. Főherczeg-Főkormányzó Ur Ő császári Fensége tegnapelőtt esti 8 órakor, egy cs. k. hadigőzösön, több minden osztálybeli urak kíséretében, aik Esztergomban a jubilaeum-ünnepélyen jelen voltak, Budára érkezett. Esztergom nagy napja. November 6. 1850. Hazánk évlapjai sokszor és pedig csillogó betűkkel tündököltetik Esztergom nevét. Hisz ez volt egykoron a keleti kereskedés fő réve és piacza, s ez által a nyugat civil isatlójának kapuja; ez volt első sz. királyunknak bölcsője és dicső utódainak rendes székvárosa, a többeknek temetkezési helye. Esztergom gyakran fogadta a külföld hatalmasait és követeit; innen sugároztak szét a kereszténység boldogító sugarai. Esztergom vára megállt szilárdul a tatárok vaddühe ellen, a haza került királyának biztos jó székhelyet s a haza újraalakításának, szinte föltámasztásának indulópontul szolgált.Esztergom erős csatákat vívott a török ostromokban; többször látta együtt az ország színét; itt országgyűlések, zsinatok, s igy jelentékeny Ünnepélyek tartattak. Országunknak ezen classicus városát méltán ismeri a hon minden fia, s iránta bizonyos kegyelettel viseltetvén, minden mostohaságainkban Esztergomban nem egyszer fölvirultak a hontolvadó reményei. Esztergomunk ma is egy sajátságosan jeles, mondhatni nagy napra virradt, midőn a sz. István király alapította érseki széken ülő a a magyar egyházat vezénylő főpapunk Nagy kéri Scitovszky Kér. János bibornok, országunk herczegprimása, esztergomi érsek, papi rendjének félszázados Ünnepét idé. Esztergom még ily Ünnepet nem árt. Miként érintettük, a történet sok nagyot és szépet hirdet Esztergomról , azonban városunk szemfénye, prímásai közöl még egy nem tartott félszázados jubilaeumát. Országunk prímásai közöl ugyan többen elérték azon tisztes őszkort, melyre az aranymise ideje esik, de egyről sem tudjuk, hogy secunditiásokat valóban itt végezték volna. Boldog (beatus) Sebestyén, ki első királyunk korában ült 34 évig e főpapi széken (1002—1036); boldog Bánffy Lukács a tizenkettedik században (1158—1178) hosszú életnek örvendett; Kanizsay János a tizenötödik század fia (1387—1418), 31 évig kormányozta az esztergomi megyét ;Bakács Tamia kardinál (1497—1521) 24 évig érsekeskedett. Várday Pál (1526— 1549) 23 éviglen volt országunk prímása; e szerint valószinűleg mindannyian megérték félszázados papságuk jubilaeumát, de hogy itt vagy másutt aranymiséztek volna, arról hallgat a krónika. Szeleppnényi György (1666—1685) prímás a kilencven évet, Szécsényi György prímás (1685—1695) a százhármat, Koloniel Lipót bibornok-prímás(1695—1707) a hetvenöt évet meghaladták, de csak Szécsényiről tudjuk, hogy még mint kalocsai érsek 1681-ben végző aranymiséjét Bécsben. I. Lipót császár is jelen volt e bálaáldozaton. A 18-ik század papságának legdicsőbb példánya gr. Eszterházy Imre (1726—1745) prímás 1738-ban végző aranymiséjét Pozsonban jul. 27-n. Hr. Károly császár és király képviselője gr. Pálffy János volt, karvezető pedig Pataebich Gábor kalocsai érsek, mely szép ünnepélyt érem is öröklte. — Azóta egyik főpásztorunk sem volt szerencsés aranymiséjét végezhetni. E szerint tudtunkra a prímások közöl im.Scitovszky János szinte ezer év óta a harmadik prímás, ki secunditiázott, s az első, ki Esztergomban mint érseki székhelyén áldozhatja aranymiséjét. Esztergomunk valóban nagy napra virradt. Hogy ne magasztalnék az Urat, ki nekünk e szép napot engedte 11 De meg is értettük az Ünnepély horderejét, meg az események saját befolyását: eljöttünk, hogy föpásztorunknak örömeit neveljük; eljöttünk, hogy sz. István szülő- és székvárosában, mely Hunnia hármas sziklahegye fölött ezeréviglen megőrzé az apostoli kettős keresztet, a lefolyt századok fölött elmerengve, lelkünket az ima szárnyain égbe röpítsük, és hazánkra az öröklét áldásait lekönyörögjük. Eljöttünk, és boldogaknak érezvén magunkat, a látottakat és érzelmeinket az egész édes hazával szives örömest közöljük. Előre bocsátott közlésünkben az előkészületeket biven rajzolván, jelentésünket Albrecht Főherczeg Főkormányzó Ur ő császári Fensége mint Császár ő Felsége képviselőjének megérkeztével kezdjük. 5-n, miután déli 10 órakor a papság testületileg ő eminentiájának hódolatát és szerencsekivánatait megvívó s azután a hatóságok és a vidékiek tisztelegtek, délesti 4 órakor a vendégek és nép részint ő Eminentiája palotájában, részint az előtti téren összesereglett, mig a hinfőtől kezdve egy oldalt Esztergom vármegye minden helységének képviselői saját zászlóik alatt egyfelől, egy vadászszázad másfelől zenekarával sorfalakat képeztek , a tanulóifjúság pedig tanárjaival együtt a Dunapartra kivonult; a híd végiglen fel volt zászlózva, a basilikán óriás lobogók lengtek, az ősvárfokon pedig egy nagyszerű fölzászlózott árbocz pompázott, és az érseki lak környékén minden ház lobogókkal ékeskedett, másrészt a főkáptalan követei, az érseki udvar képviselői, a budai helytartósági alelnök Esztergom megye főnökével és tisztikarával, meg a városi küldöttség az Esztergom-nánai pályaudvarba kocsiztak , császári királyi képviselő Ur ő Fensége foradására. 5 óra után Albrecht Főherczeg Főkormányzó Ur ő császári királyi Fensége külön vonaton Bécsből csakugyan megérkezett , s a várfalakon fölállított együüteg hatalmas dörgése, valamint a roppant tömegekben hullámzott népsokaság örömzsibongása megérteté , hogy a fővendég kezéig, útját pedig a helységek fáklyásai ünnepileg megvilágítók. Szinte 6 óra volt, mikor az összes harangok zúgása — e tisztelet az Apostoli Fejedelmet és képviselőt hazáikban Leszokás szerint megilletvén — a nép éljenei az elölovagló primási huszárok után és lovas csendőrök tisztelgései közt e császári királyi Fensége diszes kíséretével megérkezett s a primási kis palotába szállván, nyomban ő Eminentiája és az egybegyült fő és alpapság által, majd az országnagyok, katonaság, tisztviselők és polgárság által hódolatteljesen tüdvözöltetett. Ekkor a szél szinte óraütésre lecsillapodván, a város örömtüzei lángra gyultak, az ünnep hőse félszázados tiszteletére kivilágittatván, minden ablak fényben, igen sok felkoszorúzva és virágozva tündöklött; különösen billant tűzben úszott a városháza, melynek terét birodalmi ■ászlókövezték körül; majd a papnövelde, káptalan, Benczékháza, a viziváros terén a tisztség egy igen diszes alkotványa, melynek jelvényét transparentjén e vers volt olvasható: " Élet, erény s nagy tetteiben dús Érsek urának, Szivbül eredt örökös hálája jeléül a tisztség. Itt-ott görög tüzek is tünedeztek föl, a szomszéd hegyeken pedig a nagyszámú pásztortüzek különösen szép látványt nyújtottak, ő Eminentiája diszkisérettel 8 óra után a kivilágítást harsogó éljenek közt megszemlélni méltóztatott. A nagy nap hajnalát a várbeli s a Duna hullámain lengő hazai hajó ágyúinak roppant dörgése, majd az utcákon átkelő zene bájoló hangjai hirdetvén, mindannyian annál kellemesebben ütöttünk talpra, mert az ég mondhatni legszebb tavaszi napot virasztott Esztergomra. Ez is ritkaság nov. 6-n ! Ez is nagy állás vola a hetes esők és szelek után. Míg a plébániai isteni»'digáiatok jó idején elvégeztettek, a processiók egyre a vár felé húzódtak, 9 órakor pedig, mikor a második harang- és ágyujel lezúgott, az ünnepi vendégsereg is fölfelé indult. A várbeli út két oldalát diszárboczok evezték, a bazilikának homloka pedig különösen föl volt ékesítve; rígta aranybetűkkel e föliratok tűntek elő: „Vota mea reddam Domino coram omni populo evis, aC saCrifiCabo hostiaM LaVDIs. Psalm. 115." „Sanctificabis annum quinquagesiamm, ipse est euim jubilaeus. Lev. 25, 10.“ „Fecit mihi Dominus magna qui potens est, et sanctum nomen evis. Luc. 1, 49.“ Bent a basilika pompáját emelék a kegyelet adományai, t. i. az egyház sz. szüzei, az apáczák főatyjok és védősök ünnepét emelendők, saját kezükkel a kehelyre virágkoronát s nagy mennyiségű virágfüzéreket készitenek, melyek a basilika óriás oszlopait körülfolyták , és a kiváló ízléssel díszített papi öltönyök sokasága. Fél tizre beharangoztak, a mikorra, fogat fogatot érvén, a templom megtelt. Ott voltak az egri, kalocsai és fogarasi (erdélyi görög) érsekek, ott 16 honi megyés püspök (köztük 3 egyesült görög), ott az erdélyi és bukaresti püspökök, a Benczék főapátja, a prémontreiek és zircziek prelatusai, minden szerzet főnöke, számos káptalan küldöttje, sok apát és prépost, esperes, plébános, szerzetes, tanár, és mindenféle papok százai; ott volt mágnásaink és főnemeseink ritka sokasága csoportja, ékes nemzeti öltönyökben, köztük Apponyiak, Károlyiak, Zichyek, Pálffyak, Eszterházyak, Szécsen és Szécsényiek, Viczay, Szapáry, Karácsonyi, Wenkheim, Waldstein, Cziráky, Nádasdy, Forgács és több más őscsalád jeles ivadéka; ott volt a magas ministeriumból gr. Thuncultus és közoktatási minister ur; ott volt a cs. k. főkormány és helytartóság képviselve; ott volt a tudományos magyar egyetem igazgatója a négy kar dékánjával; ott voltak a Magyar tudom. Akadémiának és Szent-István Társaságnak szépszámú képviselői ; szép sora a diszes katonai rendnek; ott volt több megye főnöke, több város — Jensen Fest, Buda, Komárom, N.-Szombat, Fozson, Esztergom, Selmecz — küldöttsége; ott az ájtatos népnek roppant serege. És megszólaltak az ágyuk, meg a város harangjai, és messzünnen fölhallatszott a nép ünnepi szivzenéje s ezernyi éljene, mert ő Eminentiája karvezetőjével (manuductor) a bécsi bibornok-érsekkel 6 fogatú hintón közeledett. Előtte ősi szokás szerint gróf Forgács Ágoston esztergomi kanonok, délcreg és gazdagon diszitett paripán elövivén az apostoli keresztet. A főpapok által a basilika kapujában szentelt vizzel fogadtatván, azonnal a Seyler Károly jeles karnagy által 4 hangra szerzett hymnus énekeltetett, s mi Bakács kápolnájába léptünk, hol a két bibornok miseöltönyeit fölvette volt, azon drága ornatust, melyet ő eminentiája arany miséjére készíttetni, s ama 400 arany súlyú s most legelőször használt diszkehelylyel együtt a basilikának e nap emlékéül szentelni méltóztatott. Megjegyzendő, hogy minden assistens, valamint a püspök urak is egy egy csinos karkötőt (fehér selyem szalagot, melyen szép koszoruva az áldozat kelyhe és az emlék napja van aranynyal és selyemmel kihímezve és arany rojttal ellátva) nyertek ékességül és emlékül. Erre az egész papság a basilika ajtajához ment, — mely előtt két sorban és két zászló alatt a nagyszombati érseki convictus növendékei nemzeti öltönytt (kék, ezüst zsinóru) ifjai tisztelegtek, s alant a katonaság sorai valának, — a Fejedelembőséges képviselőjét, ki szintén diszes hatfogata hintóban közeledett, szentelt vizzel üdvözlendő. Fő herczeg Ur ő cs. Fensége jobbra a menyezet alatt disztrónusán foglalt helyet, balján adlatusával. Szemközt voltak a pontificans stallumai, közepett a manuductor emelvénye, ki körül a nyitrai és váczi püspökök tisztelegtek; a stallumok jobbján az érsekek külön ülőhelyei valának; az oltárral szemközt a megyés püspökök valának insulákban saját szerpapjaikkal; és a szentély padjaiban sorakoztak a fövendégek, mig a basilika rotundája elején az alpapság és körülé a tömérdek nép. Mindez oly nagyszerű és magasztos látványt nyújtott, milyet az életben ritkán, igen ritkán lehet látni. Fölhangzott a „Te Deum laudamus“ s az ájtatos lelkek ezrei főpapjokkal együtt forró hálát adtak a Magasságbelinek, hogy sz. István bölcsőjében annak szent intézménye az esztergomi főpapi szék eredeti valóságában és jelentősségében fönn áll,s annak fénye, jelentőssége a mai ritka ünnepélylyel oly jelesen emeltetik, szilárdittatik ! — És a zene és ágyuk szava öszhangzásban fönnen emelkedett a magasba. Holnap folytatom e nap további eseményeiről a tudósításomat, egyelőre hazánkfiai örömére röviden jelentvén, miszerint az egész ünnepély a legszebb rendben, legépületebb lelkesedéssel és legméltóbb fénynyel szerencsésen mentséghez, a rendkívüli fényű diszlakomával együtt, mely az egyházi ünnepély után következett. Erről azonban, mint legmagasztosb mozzanatot sietek még ma kiemelni azon áldomást, melyet Albrecht Főherczeg Főkormányzó Ur ő császári Fensége, mint Császár ő Felsége képviselője magyar nyelven mondani méltóztatott, s mely az öszszes jelenvoltakat magas lelkesültségre ragadó. Ő cs. Fensége áldomása igy hangzott: „A császári királyi Apostoli Felsége nevében és parancsára Eminentiád ötven éves papi működésének napjához „legőszintébb szerencsakivánatokat hozok. „Legkegyelmesebb Felséges Urunk nevében, — valamint a jelenlevők érzelmeit kifejezvén — szivem mélyéből „mondom: „Isten éltesse Eminentiádat még sokáig.“ 1. 1. Pest, nov. 7. # (Politikai szemle). Lesz congressus ! Ez a nap legfontosabb újdonsága. Anglia hivatalosan kinyilatkoztatta, miszerint ily gyűlésben részt venni kész. Hiteles kútfőből halljuk, miszerint Russellord erre vonatkozó nyilatkozata e hó 3-án érkezett Fárisba, miután azt huzamos bizalmas eszmecsere megelőzte volt. Anglia magatartását a császár levele Victor Emanuelhez tetemesen modentál tüstént e levél közöltetése után (mert e levél diplomatiai után az angol kabinettel is közöltetett)Russel 1. kijelenté, miszerint a császári nyilatkozat Angliát tökéletesen nem elégíti ki ugyan, de alkalmas anyagnak látszik a további alkudozásra.Erre Walewski gr .azon pontok megjelölését kérvén, mik ellen a britt kabinetnek kifogása lenne, azon választ nyerte, hogy a be nem avatkozásra nézve formaszerű biztosíték kiváltatnék nem csak Francziaország, de Austria részéről ír, továbbá az olasz nemzet akarata is kellő tekintetbe veendő. Párisban e két követelés igen nyájasan fogadtatott, azon megjegyzéssel, miszerint Austriától a fönntebbi biztosítékot kívánni a congressus dolga lenne, továbbá, ha a franczia császári levél némely pontja össze nem hangzanék is az olaszok kívonataival, ez semmit sem tesz, mert ezen eltérés nem azon pontokat illetheti, miket a császár már is megállapítottaknak nyilvánít (minő Lombardia átengedése, Velencze jövőbeli helyzete stb. hanem csak olyanokat, miket a császár csak dezideriumok alakjában állít elő (restauratio, confoederatio stb.) Ezeket a császár „kívánja,“ mert a villafrancai előzmények értelmében kívánnia kell, de azért ez nem gátolja azon hatalmakat, kiknek kezei a villafrancai egyezkedés által nincsenek lekötve, mást vagy még az ellenkezőt is kívánni, a congressuson állván aztán , e kívánalmak valamelyikét elfogadni. Ezen fölvilágosítások után Angla nem tett további kifogást, hanem a congressus elfogadására késznek nyilatkozott. E nyilatkozat most Walewski gróf és Metternich herczeg közti értekezésre adott alkalmat; a herczeg ez értekezéseket illetőleg Bécsbe tett jelentést és most onnan várja a további utasítást, melynek megérkezte után — addig a zürichi béke is alá leend írva — a congressus egybeléptetésére komoly készületek fognak tétetni. E részletek jó forrásból erednek és nem tartunk attól, hogy azoknak valamelyike az események által meg fogna hazudtoltatni. A congressus ügye most kizárólag a bécsi kabinet kezében van, tőle függ annak eldöntése, várjon hajlandó-e a napóleoni levél alapján congressusi tanácskozmányban részt venni. Nem tagadhatni, miszerint a bécsi kabinetnek nincs oka, szerfölött örülni a napóleoni levélnek.