Budapesti Hírlap, 1859. december (285-309. szám)

1859-12-03 / 287. szám

arra figyelmeztetett, miszerint a nemzet előtt nem tudná iga­zolni, hi. a keleti háború eredményeinek megsemmisítésére segéd­kezet nyújt. Austria pedig aránylag legkedvezőbben nyilatkozott volna­­, i.­nseránt, hogy — ha a nyugati hatalmaknak, kik ama szer­ződést ennyi áldozat árán vásárolták meg, nincs kifogásuk a revistó ellen — ő Austria,­­bizony nem fogná ellenezni. Minthogy tehát e beleegyezés feltételes volt, a feltétel pedig — a nyugati hatalmak beleegyezése — hiányzott, Oroszország Austria jóakaratjának sem vehetné hasznát. Ez lenne a valódi tényállás. A német vagy helyesebben szólva a hesseni kérdés egyre bo­nyolódik és a választófejedelem kormánya épen nem hajlandó a meg­oldást engedékenység és előzékenység által könnyíteni. A­mit minap hírképen említettünk, az most tény: a hesseni követ — Poroszország­nak, a porosz­­ Hessennek fővárosát odahagyta és igy a diplomatiai szakadás kész és nyilvánvaló, bármily kíméletes alakba öltöztessék is. A németországi szakadásoknál az ugyan a jó, hogy rendesen nem vérengzők, de azért még is csak baj maradnak és annyiban minden­esetre ártanak, a­mennyiben ezen úgyis nehézkes tettet minden eré­­lyesebb életnyilvánításra képtelenné teszik. Az Austria s Francziaország közt Zürichben köttetett béke-szer­ződés szövege. (A „Moniteur“ szerint.) 1. ez. Jövőben örökre béke a barátság leend a francziák császárja s az austriai Császár Ő Felségeik közt, valamint örököseik s utódaik, illető államaik s alattvalóik közt. 2. ez. A hadi­foglyok haladéktalanul mindkét részről vissza fognak adatni. 3. ez. Az elfogott hajók visszaadatását illeti s már korábban kö­zölve volt. 4. ez. A területátengedést illeti s már a piemonti-franczia szerződ­­vény szövegében közölve volt. 5. ez. A francziák császárja ő felsége kijelenti, mikép a szárd ki­rály ő felségének szándékozik átadni az előbbi czikk által átengedett területeket. 6. ez. A múlt jul. 8-ai fegyverszünet értelmében még megszállva­­tartott területeket a hadfolytató hatalmasságok kölcsönösen odahagyand­­ják, melyeknek csapatjai haladéktalanul a 4. ez. által meghatározott ha­tárokon túl fognak visszavonulni. A 7—16. sz. Azon terhek és föltételekről szólnak, melyek a terü­letátengedéssel összefüggnek s már a piemonti-franczia szerződvény szö­vegéből ismeretesek. 17. sz. A francziák császárja ő felsége fönntartja magának, hogy a nemzetközi egyezkedések szentesített alakjában, a szárd király ő fel­ségére ruházhassa át a jelen szerződés 7,8, 9, 10, 11 , 12, 13, 14, 14, 15 és 16-dik csikkeiből, valamint a 7-dik czik­­ben említett pótlék-czikkből eredő jogokat s kötelezettségeket. 18. sz. A francziák császárja s austriai Császár . Felségeik arra kötelezik magukat, hogy egész erejökből előmozditandják egy, az olasz államok közti szövetség fölállítását, mely a szent­atya tiszteletbeli elnök­sége alá fogna helyeztetni, s melynek czélja lenne, a szövetséges államok függetlenségét és sérthetlenségét fönntartani, azok erkölcsi s anyagi érde­keinek kifejlődését biztositni, s Olaszország bel-­s külbiztonságát garanti­­rozni, egy szövetségi sereg létezése által. Velencze, mely a cs. k. Apostoli Felségének koronája alá helyezve maradand, ezen szövetség államainak egyikét képezendi, s részesülend a szövetségi kötvényből eredő kötelezettségekben, valamint jogokban is, melynek záradékait egy, az összes olasz államok képviselőiből álló gyűlés határozandja meg. 19. sz. Azon független olasz államok területi határait, melyek a legutóbbi háborúban nem vettek részt, csupán ama hatalmasságok közre­működésével lehetvén megváltoztatni, melyek azok megalakításában el­nököltek, s tételüket elismerték, a toskánai nagyherczeg, s a modenai s pármai herczegek jogai a magas szerződő­ felek közt világosan fönn­tartatnak. 20. ez. Az egyházi államok nyugalmát , a szent-atya hatalmát biz­tosítva látni óhajtván, s meg lévén róla győződve, hogy ezen czélt nem lehetne hatályosban elérni, mint egy, a nép szükségeihez alkalmazott s a szent atya által már nyilvánított nemeslelkü szándékokkal öszhangzó rendszer elfoglalása által, a francziák császárja s az austriai Császár . Felségeik törekvéseiket egyesítendik annak ő­szentségételi kinyerése vé­gett, hogy kormánya komoly megfontolás alá vegye a nélkülözhetlenekül elismert reformoknak államai közigazgatásába behozatalának szükségét. 21. ez. Hogy teljes erejükből előmozdítsák a kedélyek pacifícatióját a magas szerződő felek kijelentik s megigérik, hogy illető területeiken s a visszaadott vagy átengedett tartományokban, a félszigetben­ legutóbbi események alkalmával compromittált egyének egyike sem fog, bárminő osztálybeli s bárminő állapotú legyen is az, személyében vagy tulajdo­nában Üldöztethetni, nyugtalanittathatni vagy háborgattathatni. 22. ez. A jelen szerződés meg fog erősittetni s annak megerősitvé­­nyei ki fognak cseréltetni, 15 nap alatt, vagy ha lehet, előbb is. Melynek hiteléül az illető meghatalmazottak azt aláirták s czimereik pecsétjét reá­nyomták. Kelt Zürichben, nov. 10-én 1859. (Következnek az aláírások.) Belgrád, nov. 29. — (Belállapotunk.) A minap említem, mint fölföllobbanó hirt, hogy a legközelebbi congressusban egyéb államügyek közt Szer­bia dolgai is szóba fognak hozatni, vagy más szavakkal, hogy a kü­l­­hatalmak bele fognak Szerbia beldolgainak rendezésébe elegyedni. Valahányszor ily hírek fölmerültek, azok mindig némi kedvet­len sensatiót támasztanak s pedig azért, mert a külbeavatkozás az állam belfüggetlenségével némileg ellentétben áll. S valóban, azon ország állapota a legkedvezőbb, melyből se csapongó örömriadások nem hallatszanak, se pedig nyomozás s más kedvetlenségek előidézte panaszok s jajveszéklések, hol a nép kormányával lehető legnagyobb s valódi benső egyetértésben él. Az általános öröm valamely ország­ban legritkább tünemény, s közönségesen csak egy pártnak diadali nyilatkozata; ott pedig, hol pártok léteznek, kivált hacsak nem tűz­ték ki czélul az állam jóllétének elérhetését, ott mondom, ritkán ta­lálható a polgárok jóléte. A nyilvános öröm mögött ott sokszor hall­hatni az elnyomottak panaszát. E kis kitérést azért bocsátom előre, mert az nagyon is illik Szerbia jelen állapotára. Addig, míg nem lépett Szerbia határára a múlt évi dec. 12. (24.) trónjára visszahelyezett Milos herczeg, Szer­bia általános örömben úszott; a pártok egy rövid időre megsemmi­sültek ; a nemzeti szkupszina a nép óhajait teljesítette végzéseiben. De ez általános öröm csakhamar megzavartatott azon egyének által, kik magánérdekeiket hajhászván, vágyaikat hazafiaság köpenye alatt törekedtek elérni. Akkor kezdődtek a rendetlenségek, melyek az ál­lamdolgok vezetésében azóta többször ismétlődtek; akkor kezdett az általános öröm apadásával a kedvetlenség erösbülni; azóta voltak hall­hatók egyes panaszok, melyek­ figyelmeztették az embereket, hogy Szerbiában a dolgok nem mennek a maguk rendjén. Nem szándékom kritizálni a kormány minden eddigi tetteit s azon sokszor egészen ellentétes irányokat, melyek szerint a közdol­gokat eddig vezette; de említenem kell, hogy a történt rendetlensé­gek az államdolgok igazgatásában leplezetlenül állanak az itten szé­kelő külhatalmak ügynökei előtt. Minő benyomást okozhattak ez ál­lamférfiakra az említett rendetlenségek ? kellemest alkalmasint nem. Ha igaz, hogy az európai kormányok törekvésének czélja mindenütt megsemmisíteni minden okot, melyből egykor zavarok támadhatnak,­­ ha igaz, hogy a külhatalmak Szerbia s a Dana fejedelemségek jogait sértetlenül akarták s akarják fönntartani a porta irányában, úgy ok­vetlen rajta kell lenniük, hogy e fejedelemségekben semmi se történ­jék, mi egykor némi komolyabb aggodalmakat idézhetne elő. Már pedig mi roszabb az államkormányzatban, mint a rendetlenség az ál­lam ügyeinek vezetésében; oly rendetlenség, mely karonfogva jár a törvények megszegésével, már jogainak áthágásával, s azon alapok aláásásával, melyeken a mostani államrend­i jogállapot fölépült, megalakult. Úgy hiszem nem csalódom, ha állítom, miszerint a Szerbiában történt többrendű rendetlenségek a külhatalmak figyelmét már­is ko­molyan magukra vonták, s nem alaptalan a hir, mely épen e rendet­lenségek miatt Szerbia dolgainak a congressuson leendő szóbahoza­­talát rebesgeti. Én magamnak az ily európai congressust úgy képze­­lm mint orvosi consiliumot, mely akkor ül össze s tanácskozik, a mikor valamely beteg veszélyben van, s azon betegek közé, a­kik fölött a legközelebbi európai diplomata consiliumnak tanácskoznia szükséges lesz, Szerbia is számítható. Ha ez megtörténnék, az arra mutatna, hogy az európai külhatalmak Szerbiát valóban ily betegnek tekintik, vagy legalább nem egészen egésségesnek, s hogy rajta csak­ugyan oly jelenségek mutatkoztak, melyek nagyobb veszélyeket is idézhetnek elő, ha csak azoknak idejekorán eleje nem vétetik. TÁR­CZ­A Jean de la Roche, v. (Folytatás.) — Tehát Ön engem e szerint lekötött ? — Egyáltalában nem, mivel csak eltalálni hagytam az ön nevét. — S kegyed mégis ezért jött, holott tudta, hogy itt vagyok ? — Nem tudtam, hogy ön itt van, de midőn megjöttem, örültem, hogy önt is itt találtam, nem tekintve az ön arezfintoritásait. Lássuk csak kedves gróf, ön tehát nem akar megnősülni, nem akar-e ön any­jának egy kis örömet s nyugalmat szerezni ? — Az életben csak egy akaratom s kötelességem van, az, hogy anyám elégedett legyen velem ! A nősülésbe beleegyezem, de a ki­­kosaraztatásba legkevésbbé sem, mely rendesen be szokott követ­kezni, ha lehetetlen házasságokról álmodozunk. Hihetőleg kellemet­len lesz az a tapasztalás, mit ön ma e háznál szerzett. — Eh­­ ön csalatkozik, az ön föllépte igenis kedves. — Valóban ? E fiatal leánynak tehát vagy bizonyos hibával, vagy természeti gyöngeséggel kell birni, hogy oly potom áron ké­szülnek odaadni egy vagyontalan ismeretlennek, ki még eszének sem adta bizonyítványait,­­ kinek még az az érdeme sincs, hogy hőn kí­vánná e leányt nőül venni. — Mit mond ön, kiálta a jegyző, megállítva lovát. Álomkór- i­ságban szenved-e ön, vagy erre elhagyta-e most a rendes kerékvá­gást. Bocsásson meg gróf úr, de úgy látom, hogy mi nem értjük egy­mást. Ön azt hiszi, hogy Butler roppant gazdag s ebben nem is csa­lódik ; de tudja meg ön, hogy a gyermekeknek az anyai örökség illetékén kivül mi várni valójok sincs atyjoktól, mert hisz, mint észre is vehette, Butler úr száraz füvekre, kövicsekre s kitömött állatokra adja ki pénzét, ide nem számítva a tudományos kísérleteket, melyek feneketlen örvényként nyelik el pénztőkéjét. Neje ered­­ő volt; rende­zett s biztos jószágot hagyott hátra, melyhez Butler azonban mint becsületes ember soha nem fog nyúlni, saját vagyona elég lévén ár­tatlan örömei megszerzésére ; de ezen anyai örökség, ha azon Butler Love­s fitestvére osztoznak, nem lesz valami gazdag nászhozomány. Mintegy húszezer frank évi jövedelmet fog kapni mindegyik, de mi­vel ön tekintélyt kölcsönözend neki, mely grófi nevét környezi, s melyet bizonyos körülményekben egy értékesíteni lehet bármely roppant pénztőkével, ön láthatja, hogy e házasságban semmi arány­­szerűtlenség nincsen. Ezenkívül a leány is oly csinos s szeretetre­méltó, hogy önt senki sem vádolhatja pénzáhitozással. A szerencse az ön részén áll. — Butler, mint jövevény e tartományban kevés egyént fogad el magánál s ezeket is helylyel-közzel. Úgy látszik, hogy ismeretsége körét nem akarja már tovább tágítani; nem oly ember, ki a drága időt léha társalgási fecsegéssel töltse el, midőn azt a tanulmánynak szentelheti. Ha önt szívesebben fogadta, mint azt az udvariasság s vendégszeretet kívánalmai hozták magukkal, ez csak azért történt, mert ön megtetszett neki. Jelen perezben nincsen önnek vetélytársa, mert azok, kik az első perezben szimatolni jöttek az angol tallérait, hallgatólagos kosarat nyertek a leánytól azonnal. Az is igaz azonban, hogy egy fapátrát sem ért egyikük sem, s így én sem igen voltam hajlandó ügybuzgólkodni mellettük. Butler bízik bennem, s én ma az ön érdekében beszéltem, mert a leány illő parthie lenne a leányra nézve. Itt csak az a dolog bibéje, hogy a leánynak tessünk, mi azon­ban nem oly nehéz dolog, tekintve a leány csaknem légmentes elzár­­kózottságát a világtól. Atyja tetszéséhez hihetőleg ő is hozzá fog já­rulni. Most tehát nyugodtabb egy kicsit a gróf ? — Igen, kevéssé. Mindazonáltal, a­mennyiben nem ismerem annyira miss Bullért, hogy megmondhatnám, hogy fogom-e őt szeretni, úgy vélem, hogy ön igenis túl sietős azon igények megismertetésében, melyekkel egykor talán előlépendek. — Hiszen a gróf úr maga az, ki leginkább sürgeti az egészet Asszonyanyjának megígértem, hogy először tájékozni fogom magamat az atya szándékairól. S ime én önt ott találom. .. Biz én egy árva szócskát sem szólottam, mely önt még gyanúba is ejtette volna; én csak egy jó házból származott, kellemes külsejű, tehetséges és becsü­letes fiatal emberről szólottam, a­mint már azt ily körülmények kö­zött tenni szokás. Butler úr, ki csak fü­lhegygyel hallgatott szavaimra, félben önelégedetten, félben önkivületileg önre vető szemeit, összeha­sonlítja az általam mondottakat az ön tulajdonságaival, s hevenyé­ben megszorítván kezemet, mondá : Na jól van, nekem tetszik e fiatal ember. Arcza szerény és nemes. S ez már sok. Ismerem anyját, vagyoni állapotát és egyéni hírnevét. Vagyona elegendő, a többi mind megfelel az én leányom igényeinek. Beleegyezem, hogy há­romszor négyszer is jöjön el, mielőtt nyilatkozatra kerül a sor, mert akarom, hogy fogja föl leányom egész becsét, vagy ha nem, mondjon le róla. Akaratom az is, hogy leányom egybevethesse őt a környék többi fiataljaival, kik közös leányomhoz eddig még egy sem illett, ő maga kimondotta nyilván, mert ő igen őszinte, s távol van tőle minden kaczérsági viszketeg. E szerint tehát tisztában vagyunk e tárgy iránt. Ha ő tetszik leányomnak, s leányom is tetszik neki, majd beszélünk később róla, s megállapítandjuk a házassági össze­köttetés conditio sine qua non-ját. — Ah, ah ! kiáltok föl, tehát föltétel is van. — Nagyon természetes, föltétlen házasságok nem igen köttet­nek. Az atya nem akar leányától megválni. Nos, mi baja önnek? Ta­lán gondolkodóba ejtette e körülmény. Gondolja meg csak, hogy Butler még elég fiatal, hogy húsz évig éljen s hogy önnek ez idő alatt nem kelletvén kiadásokat tenni, évi jövedelmeit szépen zsebre rakhatja, s hogy ön, ha föl tudja használni ez előnyös körülményt, idővel, ha majd az angol elköltötte minden pénzét, minden meg­erőltetés nélkül vissza fogja válthatni a believuei földbirtokot, minden beruházmányaival­ együtt, sőt a nászajándékot is. Mindez igen helyes, higye el nekem. Önnek oly szerencse van most kezei között, a­mily talán soha sem lesz, vigyázzon, nehogy e szerencse kisikamljék onnan. Ezek után anyjának kezét csókoltatom s ajánlom magamat. A város mellett voltunk, s Leuandro úr megsarkantyúzta lovát, s eltűnt egy utczácskába, mely balra vezetett lakása felé. Engemet egészen lenyomott e szívtelen száraz okoskodás. Nem voltam annyira bárgyú, hogy egy oly embertől, ki állásánál fogva az élet anyagi oldalával ismerkedett meg csupán, más beszédmodort vár­tak. S ez ember mégis becsületes férj s gondos atya volt, ki házi fész­kében boldoggá tévé családjának minden tagját. Tapintatát bizonyítá az, hogy ő bizony nem igen sokat gondolt a lélektannal, ha védenczek jöttek hozzá. Bensőleg köszönetet szavaztam neki buzgóságáért, de ha nem is a házasságban, körülötte azonban oly visszataszító számí­tást láttam, hogy megtegedt bennem az érzés s ihletődés forrása. (Folyt. köv.) Kukoricza termelésünk jövője. Kukoricza termelésünk, mely már jelenleg is e növény sokoldalú haszna miatt virágzó karban van, nem sokára új lendületet nyerene azon nagy horderejű vállalat által, mely kisérletképen a Béga csa­torna mentiben legújabban jött létre, és mely már a legközelebb jö­vőben fogja éreztetni az egész vidékre való jótékony közhatását. Sikerült t. i. napjainkban, és pedig egy birodalmi alattvalónak Diamant Móricznak a kukoriczának csuháját s leveleit sajátszerü készü­let segélyével akkér földolgoztatni, hogy azokból a papirgyártásra szükséges nyers­anyag lehető legtökéletesebb alakban nyerhető. A schlöglmühli kincstári papírgyárban ezen uj találmánynyal kecseg­tető eredménynyel több sikeres kísérletek a m. kormányt arra indí­­ták, hogy ezen új, az eddig kizárólag használt rongyoknál jóval ol­csóbb papírgyártási anyagnak előállítását nagyban megkísértse. E végre a Béga mentiben lévő Oláh Szent-Mihály helység és közel környéke szemeltetett ki, hol valami 15,790 holdnyi kukoricza­­földeken középszerű termésnél évenkint mintegy 299,270 mázsa ku­­koriczaszalma állítható elő, miből a fölállítandó gyár számára egy­­egy évben körülbelül 89,000 mázsa méltán várható, sőt a­mennyiben még a takarmányul szolgált szalmának hulladékai is a gyártásra si­kerrel fölhasználhatók, az évenként valószínűleg megszerezhető szal­mamennyiség bízvást 160—178,000 mázsára tehető. A mondott helység annál inkább ajánlá magát a szóban levő kísérlet színhelyéül, minthogy a nyers­anyag bőségén kívül még a szükséges helyiségekkel is kínálkozott, az előbb ott létezett dohány­beváltási állomás megszűntével t. i. több kincstári épület rendelkezé­sére állott, melyeknek a gyári mű­helylyé való átalakítása könnyű szer­rel és csekély költséggel való eszközölhető. A csatorna melletti fekvés az előállítandó félgyártmánynak olcsó tovaszállítását teszi lehetővé. A kívánt tüzelő­szer is elegendő men­nyiségben mérsékelt áron szerezhető, mert mind az oraviczai kőszén, mind jelesen a közelfekvő kincstári erdőkből elegendő tüzelő fa, hő­­mértékben és elég olcsón kapható, úgyszintén a legjobb minőségű mész is bőven megvan, valamint a szükséges munkás kezek sem hiányzanak, mert mind a helybeli, mind a közellévő helységek lakói készségesen ajánlkoztak 42—52 ujki napdij mellett, gyerekeknél a napszám aligha 26—25 krajczárnál magasabbra menend. A vállalat vezényletével a szakértő udv. tanácsos Auer főfel­ügyelete alatt maga ez uj gyártásnak föltalálása bízatott meg s ol­dala mellé egy a számviteli és kezelési ügyekkel foglalkozó államhi­­vatalnok adatott, s úgy intéztetett el a dolog, hogy az üzlet még ez évben vegye kezdetét, és kísérletképen 6 hónapon át folyjon, mely idő alatt 4500 mázsa papíranyag állítandó elő. A kezelési költség nyilván 30.000 ftba, ellenben az előállítandó félgyártmánynak értéke jóformán 36,750 ftra fog rúgni, úgy hogy a kísérleti vállalatnak tiszta haszna mintegy 6750 ftra fogna emelkedni, mi által a szándékolt gyártási üzletnek nyereséges volta is ki volna mutatva, annál is inkább, mivel a fennkitett kezelési költségben a vállalati tőkének egész évi, és az üzleti tőkének félévi kamatjai is benfoglalvák. De ezen üzleti nyereség elenyészik szemközt azon kiszámíthat­­lan előnyökkel, melyek ez új találmány sikerüléséből nemzetgazdá­­szati tekintetben az egész birodalomra, jelesen pedig hazánkra há­­romlandnak. Általa egy oly termelény fogna értékesíthető lenni, mely eddig legfeljebb csak takarmányul szolgált, általa a drága lenszövet­­beli rongy és egyéb foszlányok helyett összehasonlatlanul olcsóbb pa­­pírgyártási anyag volna nyerhető. A papírgyártásra eddig használt nyersanyagnak egy-egy má­zsája 2 ft 50 kr egész 10 ft körül, midőn a kukoriczaszalmáé legfö­­lebb 30—50 krba jönne, igaz ugyan, hogy az oláhszentmihályi lakók elein, midőn tudomásukra jött, hogy a kukoriczaszalma gyáranyagul kerestetik, mesés magas árakat szabtak s egész egy forintig menő sommákat követeltek egy-egy mázsa után, azonban a helyszinen tett nyomozásoknál kiderült, hogy mázsája rendesen 25—27 kron sze­rezhető, főleg miután a készlet messzebb vidékről is oda szállítható és a gyár ellátásának kerülete valami 20 közelfekvő helység terüle­tére len kiterjesztve. Ha e kísérlet minden tekintetben sikerülene, az egész papír­gyártásban gyökeres átalakulás álland­­e, mert biztos számítás sze­rint egy mázsa papír előállítására csak 3 mázsa kukoric­aszalma kívántatik, holott csak hazánkban, Hain közleménye szerint, évenként 23 millió mázsa kukoric­aszalma termeltetik, tehát a 7,8 millió má­zsa papír gyártására való nyersanyag csak itt Magyarországban volna lelhető. Austria e bő nyersanyaggal, az egész világot képes lenne el­látni papírkészítményekkel. Hozzájárul, hogy a törökbúza Amerikán kívül sehol a kerék­világon nem talál jobb termőföldet, mint nálunk, hogy ez továbbá hazánkban mindenütt diszlik, még ott is, hol a szőlőtő kivész, mint például Máramaros megyében, hogy végre e növény a legszegényebb vidékeken is termesztetik, és hogy ennélfogva ezen új felhasználás által bő kereseti forrás nyílnék szegényebb sorsú lakóinknak. A kukoriczaszalma papírra való feldolgozhatásának sike­­rülése továbbá a papírt kimondhatlanul olcsóbbá tenné, a papírnak ára idővel véghetetlenül b­ebb szál­a, mi egy megbecsülhetetlen jótétemény lenne, úgy tekintve az irodalom és journalistika szükség­letét, mint egyáltalán a szellemi műveltség és kulturai mozgalmak szülte papírfogyasztásnak folytonos öregbülését. Örömmel fogadandó tehát a magas kormánynak azon készsége, melylyel ezen új találmánynak a gyakorlati életbe való bevezetését, és hasznosítását nagyban megkísérteni hajlónak mutatkozott. Azon néhány ezer forint, mely e czélra fog fordíttatni, dúsan megtermendi kamatjait. És azon körülmény, hogy ezen kísértés élén az állam­nyomda intézet elhirhedt igazgatóját Auer üdv. tanácsost látjuk, kinek a birodalom már annyi világszerte ismeretes feltalálásokat köszönhet, a siker kivívhatása mellett harczol. Bár a vállalat teljesen felelne meg a közvárakozásnak, bár Oláh szent Mihályból, bár a Béga csatorna vidékéről indulna ki egy uj iparág, mely úgy a mezei és műipar mint az irodalom és művészet vi­lágában uj korszakot képes volna előidézni, és bár ne késnének a mondott vidék földbirtokosai a kísérleti vállalkozást maguk részéről minden telhető módon istápolni, s gyáncolítani. Ne tegyék pillanatnyi hasznukat a nemzetgazdászati közhaszon felé, iparkodjanak inkább mindezt maguk részéről elkövetni, hogy a várt siker fényes diadalát ülhesse, mert alig sejthető még azon pénzbeli nyereség is, mely a

Next