Budapesti Hírlap, 1883. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1883-08-01 / 211. szám

6 BUDAPESTI HÍRLAP (211. sz.) 1883. augusztus 1. figyelmeztetést, az általam emlitett szörnyű vád könynyelmüsége tárgyában. Utalok a vádhatározatra, melyhez a kir. ügyészség is, minden emberszeretete dacára hozzájárult. Utalok az 1500 ívnyi iratokra, melyek a vádat támogatják, — viszont a védelem vádjait, melyeket bírósági és közigazgatási magas közegek ellen emelt, nem támogatja semmi. A perrendtartás csak törvényileg bír kötelező erővel, melyet a király szentesít. Olyan törvény, melybe az eljárás ütközött volna, nem létezik, — a miniszteri szabályrendelet pedig kúriai döntvény szerint nem bír törvényerővel. Sokszor halljuk e perben a tanukészítésnek e vidéken idegenszerű kifejezését. Ezt úgy importálták ide, mint a kaftánt és pájeszt. De meg nem fogamzott, bár megkíséreltetett, mint ezt Vámosi Julcsa, Hatalovszky, Lesko Mária, Arday, Szakolczay Julcsa, Róza, Kazimir, Mozga Péter és mások példái bizonyítják. A védők ugyan ezt mondták, hogy az eszlári kikészítés ismertette be azokkal hogy ők hamis tanúk, de a védelem külön rendőrsége elmulasztó megfigyelni, mily keservesen sirt az a szegény, ügyefogyott leány hamis tanúsága miatt, mikor a teremből eltávozott, lelkiismeretét a várt díj nem volt képes elhallgattatni. Egyik védő úr igaztalannak mondja a zajt, melyet ez ügyben Magyarország igazságügyéről bizonyos lapok csaptak, holott az alkalmat e zajra épen Eötvös Károly ur ama beadványa szolgáltatta, mely e vizsgálat menetét ferde színben tünteti fel, s mely bizonynyal nem véletlenül került a külföldi lapokba. Egyfelől azt mondják, hogy a közvéleménynyel ez ügy semmi összefüggésben nincs, másfelől a közvélemény előtt csapnak lármát, mikor erre szükségük van s egy fordulattal meg azt hirdetik, hogy a bíróság a közvélemény pressziója alatt áll. Nevezetes jelenség az is, hogy míg egyik védő úr hivatkozik Szabolcs megye fényes múltjára, hivatkozik annak nemes fiára, sőt elismeréssel nyilatkozik Szabolcs megye jelenéről is , addig a másik védő úr undok tajtékkal akar bepiszkolni mindenkit, aki közel járt ez ügyhöz, ha egyebet nem tett is, mint hogy az igazságot kereste. De ezen eljárásnak van neve is, és ez az : t al m u d-moral. Midőn a talmud-moral annyira jut, hogy még ennyire is elhat, akkor nagyon itt van ideje, hogy mindenki megnyissa szemét, hogy minden helyen reggeltől estig és estétől reggelig azt mondjuk : caveant consules ! Nagynevű, nagyhírű, ország-világ dicsőségét képező emberekre hivatkoztak. Megvallom, a hivatkozás nem nagyon szerencsés. Voltairet hallottam emlegetni. Megvallom, akkor, midőn az ifjúság vezedült vére folyt ereimben, akkor midőn kápráztatott engem még a szin, ekkor kezet fogtam volna azokkal, kik Voltairet kétfőképpen idézik. Igazán, ma is gyönyörködöm még azon meglepő következtetésekben, a szellem szikrázásában, mely minden betűjében százszorosan cikázik, de ma már tudom azt, hogy azon emlegetett írónak személyes jelleme hazugság, ravaszság és mindaz, ami az emberben nem jó. Azt mondhatnák erre a védő urak, hogy ez az én egyéni véleményem. De ha egyszer elvezeti őket utjuk Sansouciba, méltóztassanak megnézni azon szobát, melyet legnagyobb védője, legnagyobb jóakarója, nem valami közönséges ember . II. Frigyes állíttatott és melyben ezen dicsőített férfinak tulajdonságait az utókor bámulatára, épülésére, de tanulmányára is kitüntette. Én tehát a hivatkozást Voltairere, mint történeti kútfőre el nem fogadom, de nem is reflektálok reá. Sajnálom, hogy Friedmann kartársam és védő úr nincs jelen, de azért mégsem hallgathatom el, hogy nem tudom megegyeztetni az ő saját gondolkozásával azt, hogy miért veti szememre, hogy újságra hivatkozom, midőn nem is hivatkoztam arra. Míg ő — azt gondolom — saját maga által készített krónikákra hivatkozik, mert nem hiszem, hogy azon krónika, a melyben az eszlári plébános ördögűzéssel vádoltatik egyébiránt azzal sem vagyok tisztában, hogy a katholikus vagy a protestáns lelkész volt-e, mert azt mondta a „tiszteletes“, így pedig plébánost nem szokás nevezni. Ez meglehet, hogy a tisztelt védő urnák beszéde nagyon beillett, meglehet az is, hogy azt hitte hogy ezzel a célt előmozdítja, hanem csak egy hiba van benne, az, hogy egyszerűen nem igaz. Azt vetette szememre Friedmann védő úr, hogy fogalmam sincs arról, mi a fanatizmus. Hát meglehet, hogy én azt valami ékes szavakban, úgy, hogy a modern doktrinér bírálatot kiállja, nem tudom definiálni. De sok van a világon, amit ha nem is lehet definálni, annál könnyebb meghatározni példákkal és hogy nagyon messzire ne fárasszam a t. védő urat, egyszerűen azt mondtam volna neki, tekintsen maga körül, nem kell nagyon messzire menni azért, hogy a fanatizmust megismerje példából, de azt határozottan visszautasítom, hogy fogalmam se legyen arról, mi a fanatizmus. De hát ő kimondta a szót, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy nem én, hanem ő nem érti, mi a fanatizmus , mert épp a többségre vergődött hitfelekezet, mióta világ fenáll, sohasem volt fanatikus. Fanatikus volt igen akkor, midőn még többségre nem vergődött, mikor elnyomatott volt, vagy midőn belső ösztön folytán, hogy saját hitét másra ráerőszakolni kívánta, igen is fanatikussá lett, így volt a török, így volt minden vallás, mely kezdődött, igy voltak a hussziták. Ha a hatalomra jutott muzulmán nem tűri, hogy meggyalázzák, ez nem fanatizmus, ez önérzet. Mondom, nagyon sajnálom hogy Friedmann t. védő úr azon térre lépett, hogy a vádlót a váddal összekeverje. Pedig az igen t. védő úr körülbelül ekként cselekedett akkor, midőn tőlem azt kérdezte, hogy hát ki fizet engem, hogy én itt vagyok. Köszönettel veszem neki ezen kérdést, mert ebből a logika szerint következtetve, bizonyosságot találok abban, hogy ő igenis azért van itt. Én azonban az igazsághoz híven kénytelen vagyok kijelenteni, hogy itt vagyok, igenis ügyvédi eskümhöz képest itt vagyok azért, mert ez a szegény asszony hozzám fordult. Fordult többekhez is, állhatnának itt érdemesebbek is, csakhogy azok véletlenül országgyűlési képviselők lévén, nem tartották helyesnek, hogy ilyen magas, díszes állású ember ide jöjjön akár a vád, akár a védelem tekintetéből és magát érvényesítse. De biztosíthatom az igent védő urat, hogy nem vagyok itt akár busás, akár bármily néven nevezendő ügyvédi díja kért, hanem, mint mondtam, itt vagyok lelkem sugallatából, kötelességérzetből. És most, midőn a dolog természetes rendje szerint t. kartársam, Funták Sándor előadásával kell mindenekelőtt foglalkoznom, ki dacára annak, hogy azt mondta, hogy itt a vérvád tiszta nevetség, miszerint dajkamese, nem más, mint vénasszonyok pletykája, maga többet, mint egy órát, Friedmann t. kartársam pedig legalább két órát beszélt ugyane tárgyban. Én 5 percig beszéltem, ők 3 órán át, és mégse üthettek agyon. Rohling épen nem vonta viszsza a vérvádról mondottakat, ezt ki is jelenti egyik levelében. Én pedig a zsidó irodalomból kimutathatom a vérvád alaposságát. Mózes öt könyvében ennek nincs nyoma, de van a talmudban, hol minden rabbi alkothat törvényeket, mintha maga volna Mózes. A Talmud századok előtt*. Íratott, de 1868 és 1880-ban aligha azért ért új kiadást, hogy a zsidó múzeumokban heverjen. Hivatkoztak Gergely és Ince pápák oly tartalmú brévéire, melyek a vérvádat cáfolják, — de Gergely ilyent soha nem adott ki, IV Ince pápa pedig csak a lyoni száműzetése alatt, mikor pénzre volt szüksége és a zsidókra szorult. Ezt bizonyítja Barnius történetíró. A bazini grófra vonatkoó esetet Eötvös zsidó krónikából olvashatta, mert ha a gróf csak hitelezőitől akart volna szabadulni, lett volna más módja hozzá, mint pár rongyos zsidó megégetése. A damaszkusi eset dolgában az a tévedés, hogy a csontok soha nem vizsgáltattak meg Párisban, azok ma is a damaszkusi obszervánsok templomában őriztetnek. Ezeket megérintve, áttérek Eötvös úr védekezéséhez, melyben az igazság láng pallosa kezemnek erőt ad. A védelem nagy súlyt látszik fektetni arra, s ezt bizonyitni igyekszik, hogy a dadai hulla Solymosi Eszteré. Ennek ellenkezőjét Eötvös nagyon jól tudja, valamint Sclavarc Salamon is tudta, midőn arra fagadt, hogy nagyobb bolondság ebben az ügyben nem történt, mint a hullausztatás. Én orvos nem vagyok, csak mint laikus szólok a tárgyhoz, Eötvös im felemlíté több ízben, hogy az adipocera csak oly hulláknál támad, melyek hoszszabb ideig voltak vízben. Taylor munkája a 136-ik lapon azt állítja, hogy az adipocerát Fourcroy vette először észre temető hullákon. íme, mit ér az oly tudományos tétel, melyet megcáfolhatni egy egy orvosi könyvnek egyszerű felnyitásából. Dr. Felletár Emil nem gondolja, hanem mert górcsőn nézte, górcső alatt pedig nincs titok, pozitíve mondja, hogy azon ruhán, melyet a hulláról levetettek, beivódva, beszüremkedve találtattak előre haladt feloszlásban levő emberi hulla nyomai. Ez egyszerűen fizikailag lehetetlen a folyóvízben, de még hamegengedném is, hogy a ruha alsóbb rétegeiben, amelyek a testet közvetlenül érintik, ez lehetséges, egyáltalában sem én, sem senki más akinek erről fogalma van, meg nem engedheti azt, hogy a 3-ik vagy 4-ik rétegű ruhába is beivódott legyen a folyóban. Ez ellen azt mondhatja a t. védő úr, hogy hát hol van a hemoglobin és a hemacin? Scheuthauer tanár úr, amint igen élénken emlékszem, egyáltalában nem mondta pozitivitással, hogy ezt a ruhából a Tisza hullámai ki nem moshatták, hanem arra nézve csak hitről beszélt. De ezen hitet is aligha el nem veszti, ha betekint az iratokba, figyelvén arra, hogy ezeket a ruhákat nem egyszer, nem is kétszer, hanem isten tudja, hányszor kimosták. Még van egy, amit mint laikus is használhatok és ez az, amire úgy dr. Scheuthauer, mint Eötvös védő úr oly sokat fektetett, s melyből következtetni akarják a hullának vizbefulását és azt, hogy a hulla heteken, illetőleg a végtárgyalás folyamán kitüntetett időben, vagyis 79 napig volt a vízben, ez a hajzat hiánya. Ha igaz az, amit Eötvös védő úr tegnap itt világosan megmondott, hogy ezen ügynek kimenetele, sorsa, e hajakban függ, akkormeg vagyok győződve, hogy a hajszálak a vádlottak padján ülőket a méltó büntetéstől soha meg nem mentik, mert nincs oly tudós, aki megcáfolhassa, hogy a hajakon látható sérülés csakis metszés következménye lehet. A mikroszkóp, a górcső bebizonyította számtalanszor, megcáfolhatlanul, hogy egyenletes metszés a hajón nem támadhat máskép, mint ollóval, vagy más éles metszéssel. De odáig megy a górcső, hogy a metszés különfelesége szerint meg tudja határozni, mikép történt a metszést, de hogy törés egyenletes felületet hozzon létre, azt sem dr. Scheuthauer, sem más bebizonyítani nem fogja. Az igen tisztelt védő úr a fősúlyt a csontokra fekteti. Azt mondja, hogy eltekintve mindentől, ez oly tudomány, mely nem hipothézisekben tévedez, hanem pozitív alapja lévén, erre fekteti a tudomány okszerűleg biztos következtetéseit. Bocsáson meg védő úr, ez nem így van. Én ugyan e dolgokkal soha sem foglalkoztam, de köztudomású dolog, hogy épen a csontképződés tana ma még nem tudomány, hanem igenis a tudomány legkezdete, midőn egynéhány specialista rávetette magát, és midőn dr. Scheuthauer is beismeri, hogy abban ő nem tudós. Méltóztassék összevetni dr. Scheuthauer itteni beszédét írva beadott véleményével. írásban januárban azt mondja, hogy egyátalán nincsenek tapasztalatok arra nézve, hogy várjon tesz-e a csontok fejlődésében különbséget a nem. Most hallott nyilatkozatában pedig határozottan kimondja, hogy igenis tesz különbséget, sőt az újabb tapasztalatok szerint azt is meg tudná mondani, hogy a csont, melyet látott, 14’/3 évestől való. Köszönöm én az ily tudományt, az a tudomány, mely 3 hónap alatt annyira változik, az nem tudomány, képzelődés. Nincs jogom kétségbe vonni, hogy az igen tisztelt védő úr, mint maga mondá, azon szempontból indult ki, hogy a t.dadai hulla csakugyan nem Eszter hullája, és e tekintetben látva hiányait az eredeti látleletnek, mely a szemlekor felvétetett, körülnézett, tekintélyekhez fordult és ezekkel közöltedolgát. Hát ha a t. védő úr csak az igazságot kereste, kérdem, hogy a közegészségügyi tanács nagy tekintélyű s nagy hírnevű tagjának, dr. Kovácsnak véleményében miért nem nyugodott meg akkor, milyen az dr. Trattler és társainak véleményét megerősíti ? Igen nagy fontosságú volna a védelem szempontjából, ha igaz lenne az, ami annyiszor elmondatott, hogy az előrehaladott rothadásnak egyik majdnem egyedül biztos bizonyítéka az, hogy az agy folyó állapotban találtatott. Megengedem, hogy úgy lenne, ha véletlenül éppen dr. Scheuthauer itt ki nem nyilatkoztatja, hogy az csak azon esetre áll, ha bebizonyíttatik az, hogy azon hulla már 79 napon át a vízben volt ; mert ha ez be nem bizonyíttatik, ha az derül ki, hogy ezen hulla kevesebb ideig volt a vízben, akkor az agy nagymérvű rothadása betegség következménye is lehet. Hogy ily bizonyítékkal lehessen ezen szegény feláldozott leány azonosságát bebizonyítani, ennél megvallom, még inkább elhiszem azt, hogy az igen. tudós tanár úr inkább meg tudja egy csontból határozni, vájjon az Napóleon históriailag ismeretes fehér lovának vagy pedig egy budapesti konfortális gebének csontja. Mondom, inkább ezt hiszem el, mint okoskodása folytán elhigyjem azt, amit oly páthoszszal mondott, hogy a hulla mégis Eszter vala. Eötvös Károly védő úr szónoklatának egész erejével felhívott minket arra, hogy az agnoszkálásnak egyik fő módja az, hogy az agnoszkálandó hulla ruhájában legyen, mert szerinte a ruha a fő, miről az egyént megismerhetni. Hát erre egyszerűen aztmondhatnám, hogy nem a ruhát, hanem a holttestet kell felismerni, de hivatkozhatom arra is, mire vezetne, ha a bíróság csakugyan ezt tekintette a felismerés fő kellékének ? Bizonyosan tudomása van a védő úrnak, úgy, mint nekem azon esetről, mely múlt évben, vagy két éve a Csallóközt rémületbe ejtette. Talál-