Budapesti Hírlap, 1883. szeptember (3. évfolyam, 241-268. szám)

1883-09-01 / 241. szám

Budapest, 1883. Szombat, szeptember I Hl. évfolyam. 241, szám, Előfizetési Arak ; %ísa evre Iá írt, félévié 7 fit, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frtSOkr. Megjelenik mindennap; hétfőn és ünnep után való nap«« Is. Felelős szerkesztő: Csak&ssi Józse Egyes szám ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szériát. Szerkesztőség és kiadóhivatal 117. karnist, &alap-utoa 16. szám. Tisza Kálmán Bécsben. (*) „Mi jót hozott, kedves Tisza?“ — kérdi az uralkodás gondjaitól e napokban oly súlyosan meglátogatott fejedelem a magyar miniszterelnöktől. Hat nap előtt azon hittel hocsátá el Bécsből, hogy a koronatanács min­dent a vezérpolitikus nézetei szerint döntvén el, a horvát bánnak pedig megadván a consi­lium abeundit és a hivatalos orrot, — minden jóra fordult légyen. De hat nap alig mult el, s a „kedves Tisza“ ismét ott van az elfogadó teremben. És most se hozott semmi jót magával, a helyzet sokkal rosszabb, mint egy hete volt. Akkor csak cimersértők voltak, ma lázadók vannak Horvátországban, — akkor a csőcselék dacolt a magyar állameszmével, ma Pejacse- vich gróf, az elbocsátott bán mer dacolni a király parancsával. Az akkor hozott rendsza­bályok végrehajtat) an ok, a kormánytekintély kompromittáltatoit, a korona méltósága meg sértetett: erről tesz a miniszterelnök jelentést Bécsben a királynak. Mi lesz most ? — ezt találgatja a köz­izgalom, erről kolportál híreket a pártér­dek. Sajnálattal kell tudomást vennünk róla, hogy az utóbbi még Magyarországon is felütögeti a kérdésben igényeit, pedig itt a horvát okkal szemben semmi kü­lön pártállásnak nincs jogosultság a. A Tisza-kormány az elégtétel kérdésében mi­nimumát követelte annak, amit tisztes­séggel követelnie kellett magyar minisztérium­nak, s ha ez a minimum ekkora ellenzésre talált a Dráván túl, levonhatja belőle ni i n- d e n párt magának a saját követeléseire vonatkozó tanulságokat. Lejárt az engedékenység ideje, Magyar- ország eleget áldozott már ! Hol az a párt s az a politika a magyar parlamentben, mely a koncessziók terén még tovább akarna menni, túl azon a határon, hol a politikai tisztesség végződik ? Ennyi gyávaságot, önérzethiányt parlamentünk egyik oldalán sincs jogunk fel­tételezni. S kívül a parlamenten ? Oly ele­mekkel az alkotmányos király nem kor­mányozhat. A horvát kérdés Magyarországon nem pártkérdés, ennek megoldását a törvények, történeti jogok és a politikai reális érdekek összhangzó kalkulusai szerint minden párt egyaránt követeli. S ahogy a horvát pártok most fuzionálnak, öszszevetik erejüket, — úgy kell tennünk magunknak is. Ellenfele­inkkel szemben a magyar kormány, bárki le­gyen hatalmon, a magyar nemzet mandata- riusa, — nem szabad azt gyengitnüuk, fel­adatát nehezitnfink, — mert az ellenfélnek teszünk vele szolgálatot. Veszély idején min­dig összetartott a magyar s ennek köszönheté ! fényes sikereit. A viszszavonás megölne, hisz oly kevesen vagyunk. Ez az ellen számítása is, — de sokszor megcsalta magát, most is csalódni fog. Lehet a felett nézeteltérés, hogy törvé­nyes volt-e a címereken a magyar felirat vagy se? Lehet a felett is kétkedni, hogy célszerű volt-e a letépett címerek visszahelyezését arra az emberre bízni, kinek égise alatt a politi­kai botrány elkövettetett? De ahoz nem fér kétség, hogy a botrány a megtorlást, a gya­lázat az elégtételt, a lázadás a hatalom tel­jes szigorát provokálja. Ebben Magyarországon mindenki egyetért, s ha a magyar miniszter­elnök ez iránt kér felhatalmazást a koronától, az egész nemzet ott áll mögötte. Neki nem szabad raeghátrálnia, csak a lemondás utja van még előtte nyitva. De ki vállalkoznék helyébe lépni arra a meghátrálásra ? Azt a miniszterelnököt, aki erre képes, kiker­getné a parlament s az utcán az asszonyok hajtanák végig seprőnyelekkel. A koniliktusnak három alkateleme van. Egyik személyes természetű: a volt bán da­colása, mely könnyen elintézhető egy királyi elhatározással. A másik közjogi természetű ; a cimervita elbírálása, melyre a parlament egyedül kompetens és bizonynyal el is fogja dönteni igazság szerint. A harmadik politikai természetű : a fellázadt terület pacifikálása. Ez királybiztos dolga egy oly országban, hol rendes kormány nincs, hol az anarchia uralkodik, a pártok fejüket, a vezérek pártju­kat vesztették, hol a nép saját hatóságait üt­legeli és nem kormányozható máskép, csak szuronyvégről. Egy erélyes királybiztos kellő felhatal­mazásokkal és fegyveres erővel ellátva helyre fogja állítani a törvényes tekintélyt, s akkor szóba állhat a magyar államhatalom a horvát kormányzottakkal, számon kérheti tőlük a történteket, megorvoslására vállalkozhatik a bajoknak, ha ilyenek léteznek, s elszigetelheti a „beteget“ azoktól, kiktől e ragály esetleg reá ragadt. Ezek iránt tesz a miniszterelnök javas­latot a koronánál. Bizalommal kell néznünk a legfelsőbb elhatározás elé. A hadsereg köréből. Mint Bécsből távira­tilag jelentik a hadsereg-rendeletlap ma kiadatott száma a következőket publikálja: Schaninger Gusz­táv ezredes a vezérőrnagyi cim ad honores és a vaskoronarend III. osztályú jelvényeinek adományo­zása mellett a nyugdijállományba vétetett át. Kine­vezések : Kosternitz Károly ezredes a 14. gyalog- sorezredben, ugyanazon ezred parancsnokává. Áthe­lyeztettek : lovag Pittor Wilfried alezredes a 18-diktél R 14-dik és Brádka Adolf alezredes a 80-diktól a 18. gyalogezredhez, mindketten eddigi minőségükben. Nyugdijaztatott ; Hannenheimi Hnnn József ezredes a 41. sz. huszárezred parancsnoka a vezérórnagvi jelleg ad honores adományozása mel­lett ; helyébe all. sz. huszárezred parancsnokává gróf Wallis Ferenc Carighmani báró várakozási illetménynyel szabadságolt ezredes neveztetett ki. Stuchlik János a 6. sorgyalogezred várakozási illet­ményekkel szabadságolt alezredese és Schumzek Antal 4. gyalogezredbeli őrnagy nyugdijaztattak. Az osztrák-magyar államvasuttal a ma­gyar kormány által annak idején megkötött szerző­dés értelmében megkapta a vasúttársaság azon jogot is, hogy Félegyházátél kiindulva, egy Szentessel szemközt a Tisza partjáig vezető szárnyvonalat ki­építhessen. Az osztrák-magyar államvasut budapesti igazgatósága ennek alapján megtette mindazon elő­munkálatokat, melyek a vasút kiépítésére szüksége­sek voltak és ezen előkészítő lépések közepette lehe­tőnek mutatkozott e vasútnak — bár ez eredetileg, tekintettel a nagy költségekre nem volt tervezve — a Tiszán át Szentesig való kiépithetése is. A vasút­társaság ugyanis tárgyalásokat kezdett Csongrád és Szentes városokkal, s ezek örömest késznek nyilatkoztak oly összeggel hozzájárulni egy e Tiszán létesítendő ál­landó vasúti hid építéséhez, amely szubvencionáló ösz- szeggel a társaság hajlandónak nyilatkozott nemcsak a vasutat a Tiszán át Szentesig folytatni és igy a rég óhajtott állandó tiszai vashidat létesíteni, hanem a pályaudvart Í3 a Tisza partja mellett Szentes kö­zelében oly módon fölépíteni, hogy ezen építkezés egyszersmind hathatós védmii gyanánt szolgálna Szentes városának. Szentes és Csongrád városok kö­zönsége ezek alapján szerződést kötött az osz­trák-magyar államvasut igazgatósagával a se- gélyző összegre nézve és e szerződést a törvényha­tóság közgyűlése is jóváhagyta. Miután ez ideig a kormány ehez szükséges jóváhagyása még nem ér­kezett le, Szentes városa küldöttséget menesztett a kormány tagjaihoz, hogy a szerződés jóváhagyását kieszközölje és hiszszük, hogy ezen forgalmi tekin­tetben oly előnyös és szükséges hid- és part­védelmi építést, mely a társulatnak egy miiló fo­rintjába kerülne, a közlekedési érdekeink iránt ér­zékkel biró közlekedésügyi minisztérium minél előbb jóvá is fogja hagyni. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Tanácsnoki állomás betöl­tése a fővárosnál. A fővárosnál, Barna Zsigmond elhalálozása folytán megürült tanácsnoki állomásra, mely a szeptember hó első felében meg­tartandó közgyűlés alkalmával fog betöltetni, öten pályáznak és pedig : Nagy Lajos főjegyző, R ri­zs a, K u n ésCsendics központi és Biró Antal VII. kerületi jegyző. — A sugárúton abban a rayonban, a hol két emeletesnél magasabb házak nem építhetők, nemrég hatósági engedélyek alapján Temesváry Zsófi asszony három emeletes házat kezdett építeni. A szomszédok — dacára a kiadott engedélynek — mégis óvást emeltek ellene úgy a városnál, mint a közmunkatanácsnál. Az épitkezós az ügy megvizsgá­lásáig és a panasz elintézéséig felfüggesztetett. A vizsgálatból kitűnt, hogy a város tisztán építkezési szakszempontból birálván meg a terveket, ellene ki­fogást nem tett és nem is tehetett ; ugyanily szem­pont vezette a közmunkatanácsot is és ellene ez szintén nem emelt kifogást. Hunéin a közmunkata­nács mégis hibázott, mert az építési engedély ki­adása előtt nem nézte meg azt a szerződést, a me­lyet ugyancsak ö az illető telek eladása alkalmával Temesvárynéval kötött s a miben világosan meg van írva, hogy arra a telekre csak két emeletnyi magas házat szabad épiteni. Eképen most a köz­munkatanács feloldá előbbi engedélyét, Temesváromé­nak az építést megtiltotta s csak kétemeletes házra engedte az építést neki meg. A mennyiben ezzel a terveken változtatni kellene, Temesváryné újabb tervek beadására utasittatott. — Az utcák éjjeli söprése. A fővárosi egyesület legközelebbi ülésén az utcák éjjeli söpré­sének kérdése is szóba fog kerülni. Az ez ügyben a fővárosi tanácsnál régebben tett javaslat ugyanis avval a nehézséggel küzdött, hogy a gyakorlati ki­vitel célszerűsége akkor még nem volt beigazolható. Most azonban, mióta a Lipótvárosban az éjjeli utca­sepréssel tettek kísérleteket, melyek a gyakorlatban is teljesen célszerűnek bizonyultak és az éjjeli utca­seprést úgy egészségügyi, mint közlekedési szem­pontból is kívánatossá teszik, ennélfogva javaslat­tevő újabb beadványában a kérdés tárgyalását szor­galmazza. Mai ftxámimk 12 oldalt tartalmas.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék