Budapesti Hírlap, 1883. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1883-11-01 / 301. szám

ül, évfolyam. 301. szám. Budapest, I8B3. Csütörtök, november 1 Előfizetési árak : Égési évre 14 írt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap; hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Egyes szám ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, kalap-utcza 16. szám. Cirkusz-égés. Emberélet nem esett áldozatul, de egy órával később gyuladjon ki a tűz s menthet- len odavész ezer ember. Rémséges rá gon­dolni. És ez történik két évvel a ringszinházi katasztrófa után ; azóta is a hasonló égések egész sorát láttuk és Budapesten nem tör­tént semmi intézkedés, hogy e veszély a kö­zönségtől elhárittassék. A színházak tűzbiz­tonsága tárgyában minisztérium, város, köz­munkatanács vizsgáltak, tárgyaltak, intézked­tek s százezernyi költséggel építtettek. Min- denik színház, ki hosszabb, ki rövidebb ideig be volt amiatt zárva, rendeltetésétől el volt vonva s az átalakítások a legnagyobb gond­dal eszközöltettek : a cirkuszt azonban, azt a fabódét, spekulációját egy befolyásos fakeres­kedőnek senki meg nem vizsgálta, át nem alakította, az előadásokat benne be nem til­totta. Azon mulatóhely, hol széna, szalma, fé­szerek, istállók egy fedél alatt vannak a pub­likummal, mely úgy van konstruálva, hogy a játszótér a nézőtértől nincs elválasztva, s nagy kiterjedésével a középen, a nézőtéri a falakhoz szorítja és torlódást idéz elő okvet­lenül, hacsak megriad is a közönség : a ható­ság megengedte fából építtetni egészen s a rendőrség kiadta engedélyét a játszásra benne. Nem a hatóság bölcsessége óvta tehát meg Magyarországot egy nagy szerencsétlenségtől, hanem a puszta véletlen. A hatóság ! Ki a hatóság ? A tanács ? A közgyűlés ? A belügyminisztérium ? A fő- kapitányság ? A tanács az egyetlen, melynek mentsége vagyon. Az a mentsége, hogy e cirkusz le­bontását s egyátalán a fából épült közmulató helyek betiltását indítványozta a közgyűlésnek. Be indítványával megbukott. A budaiak a bu­dai nyáriszinházat, a terézvárosiak a városli­geti arénát féltették, a lovagló-sport barátai pedig a cirkuszt mentették meg, attól tartván, hogyha ez lebontatik, állandó kőcirkuszt ki tudja mikor épít valamely vállalkozó s addig nem gyönyörködhetnek karikaugrásokban lóhá­ton, kötéltáncban, bohóc-tréfákban s dresszi- rozott disznók művészetében. A különböző ér­dekeltek szövetsége megbuktatta a tanács ja­vaslatát, de a tanács a budai színkört leg­alább tüzbiztonságilag átalakittatá, a cirkuszszal azonban nem gondolt senki, mert az magán- vállalat volt, magán merénylet az emberek ezreinek élete ellen. Az emberek könnyelműsége felülmúlja eszöket. A közgyűlés gondatlanságát követte a belügyminisztérium gondatlansága, az sem akadt fenn a cirkusz tüzveszélyességén, ámbár az akták előtte feküdtek, s a dolog tárgyal­tatott. Ott is a lóbarátok győztek az ember­barátok felett. S a rendőrség, midőn a ját­szásra az engedélyt megadta, mit gondolha­tott egyebet: aki nem akar odaégni, ne menjen oda. És a nagy közönség, a páholyok urai és urhölgyei, valamint a karzat mester­legényei és szakácsnői, egyaránt azt hitték, midőn a fabódéba jegyet váltottak: ma csak nem fog tán kigyulni? Szerencse, hogy kigyult, A gondviselés tflzrendőrsége intézkedett, hogy az épület le­bontassák, üszköt dobott bele és hamuvá vál­k „BUDAPESTI mr TÄEUAJA. Haynald Lajos. Ornátusüan és pongyolában. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Harmadik és utolsó közlemény. Soha olyan jó napok nem jártak Magyar- országon a püspöki trónkeresőkre mint 1867— 68-ban. Valóságos szüret volt számukra. Két ér­sekség és három püspökség állott üresedésben. ,A pecsovicsok napja lejárt, most már mi következünk,“ — mondá Jeli kelfalusi Vince, ki szintén egyike volt az ezen időbeli püs­pökjelölteknek. Mert hát az alkotmány nemcsak maga jött közénk vissza, hanem visszahozta ma­gával a honvédeket, meg a nem honvédeket is, akiket a szabadságharc vagy rabságra vetett, vagy pedig emigrációba kergetett. Szóval a haza mártírjai kerültek most fölebb, még a papok között is. Römer Floris, Rónay Jácint nagy emberekké lettek, de még a szerzetökből is kivétettek és jutalmul egyházi dignitáriusokká tétette*. Römer nél ez a dolog simábban ment, — mert hát József főherceg nagy ur. Hanem Rónay ellen Esztergomban is meg Rómában is nagy volt a neheztelés. Botlást követett el az egyház dogmái ellen egyik könyvében. Ezt előbb vissza kelle vonnia, Rónay nem akarta, de Simor prímás nem tágított. Horváth Mihály keményen dolgozott Rónay mellett Deák által — végre mikor aztán úgy a távol­ból megmutatták, neki az infulát ő is meglágyult, meg Simor prímás is hajlékonyabb lett. Mert hát a szabadság vértanú-papjai ott az idegen földön bizony csak úgy éltek ahogy lehetett, úgy keresték a kenyerüket amint tudták, s mi­után jogi és természetes gondnokaik, az egyházi felsőbbségük hütlenül rájuk sem gondolt a sze­gényekre, hát könnyen megesett, hogy az egyik úgy segített magán, hogy természettudományi könyveket irt, de nem a Pentateuchus szerint, a másik pedig a »szabad egyházat a szabad ál­lamban“ tanulmányozta és — megházasodott. Hanem hát se baj, Thurzó Imre nyitrai püspök is megházasodott, azért mégis püs­pök volt! De térjünk tárgyunkra vissza. A három püspökség betöltése könnyű do­log volt. De nehezen ment annak a kérdésnek eldöntése, hogy ki legyen a magyar prímás? Bartakovics Béla egri érsek erősen számított rá, sőt a dolgot annyira biztosnak tar­totta, hogy titokban előkészületeket is tett az uj méltóság elfoglalásához. De hát nem is csoda. Egyike volt ő a legmagyarabb szellemű magyar főpapoknak, és az 50-es években nem egyszer gyűlt meg baja az osztrák kormánynyal, hazafias magatartásáért. Bartakovics a magyar primásságra a közvélemény jelöltje is volt. A »Pesti Napló“ erősen liarcoít mellette. Pedig tudvalevő dolog, mily hatalom volt akkor a Deákpárt köz­lönye. Ámde a Deákpárt akkor még csak a nem­zeti közszellem fölött uralkodott — a prímást pedig Bécsben nevezték ki ! Bartakovics mellett Haynald volt az egyetlen számbavehető primási jelölt. toztatta. Most már itt nem lesz emberhalál többet De másutt sem, mert ilyen fából épült cirkusz nem lesz Budapesten ezentúl soha. Vagy vas konstrukcióra épit valamely vállal­kozó egyet, olyan mintára, mint a pályaudva­rok, kő- közfalakkal: vagy nélkülözni fogjuk e mulatságot. Minden neme e közmulatságnak jogosult egy nagy városban, melynek publikuma van s igy a cirkusznak is. De a közbiztonság határain belül. A hatóság természetesen csak a művé­szetekért áldozhat, a cirhuszok, bűvészek, ál­latseregletek stb a magán vállalkozásnak tár­gyát képezik. Ha kifizeti magát a cirkusz, lesz aki felépiti, de tartozik úgy építeni, hogy aki oda megy mulatni, ne fizesse meg gyö­nyörűségét esetleg életével vagy hacsak egész­ségével is. A múltra nézve hiába kérdjük, hogy ki a felelős? Nem felel senki. Mindenki másra tolja s csak azzal menti magát, hogy nincse­nek halottak. Nem az ő érdemük, hogy nincsenek. Mi azonban a felelősség alól fel nem menthetjük, sem a képviselőtestületet, sem a kormányt, sem a rendőrséget, mert kötelessé­güket mulaszták. Ha őrzői a nyájnak, viseljék gondját, a cirkusz lángjainál tekintve lát­juk, hogy közigazgatásunk mily silány. Amit nem véd befolyásos magánérdek, csak közér­dek: a művészetet agyonrendszabályozza; a cirkuszszal szemben vagy tehetetlen vagy vét­kesen könnyelmű és szemhunyó vala. Az erdélyi unió nagy szónoka igen népszerű emberré leve, s főleg a Deákpárti arisztokráci­ánál. Hanem hát Bécsben nem oly könnyen felejtenek. Haynald kandidálását ott elejtették. Ekkor merült fel a hir, hogy a győri püs­pök Simor János vétetett kombinációba az ud­varnál. S e n n y e y eleinte hidegen fogadta ezt a tervet, de Apponyi György a legna­gyobb melegséggel exponálta magát mellette. A konzervatívok nagy reményeket kötöttek hozzá. Jó gazda volt, a liberálisok ellen úgy titokban keményen debocchált erélyt is mutatott, legalább szóval, politikai szint teljesen soha sem vallott, — nem csoda tehát, hogy Apponyiék maguk emberének tartották s mindenképen siettek Si­mor kineveztetésével, nehogy valami sakkhuzás által számításuk meghiusittassék. Itt Budapesten csak egyetlen ember tudta, mi történik ez ügyben Bécsben — Török Já­nos. A »Pesti Hírnök“ szerkesztője szavának nyomatéira volt a konzervatívoknál, hisz egyet­len leghívebb publicistájuk volt nekik. Török pedig sokkal közelebb állott Simorhoz, mint akár Haynaldhoz, ki akkor a L o n k a y lapjá­nak az »Idők tanújának“ volt hive — akár pe­dig az öreg Bartakovicshoz, kit Török János nagyon tisztelt ugyan, hanem azért ,Smit in tóm“ érseknek szokott gúnyosan nevezni. (Bar­takovics minden harmadik szava ez volt: »s mit in tóm“) Török csatonráján aztán Károlyi István, Cziráky János grófok is Simor részére állottak, mire az ügy el lett döntve. Haynald nem lett prímás. A kalocsai ér­seki székre neveztetett ki. Ha Bartakovics lesz Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék