Budapesti Hírlap, 1884. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1884-01-27 / 27. szám

1884. január 27. BUDAPESTI HÍRLAP. (27. sz.) előtt belátta a város tarthatlanságát, és a legsürge­tőbben többször kérte az alkirályt, hogy rendelje el a város föladását és kiürítését. Az egyiptomi kor­mány azonban nem tudott határozni, s csak akkor midőn már bizonyosan késő volt, a londoni kabinet tanácsára , parancsolta meg Szudán elhagyását. Khartum kiürítése most teljesen elkésett dolog, amennyiben a csapatok, a lakosok, a hadi és élelmi­szerek s a jószág szállítására mind­összesen két régi, rozoga gőzös áll készen ; ezek legalább három-négy hónapig járhatnának, amíg elkészül­nének a reájuk váró óriási munkával. Amellett, mint már fennebb említettük, Khartum és a Szudán elhagyása a legnagyobb mértékben veszélyezteti egész Egyiptomot. Ilyen kényszerhelyzetnek kellett előállania, hogy Gladstone szakítson huza-vona, gyámoltalan politikájával és erélyes akcióra szánja magát. Ugyanaz az eljárás, melyet az Arabi láza­­dással szemben tanusított. Szatócskodik mindaddig, amíg az események oda nem fejlődnek, hogy kétsze­res anyagi és emberáldozaton kell megszerezni azt, amit a kellő pillanatban fele arért elérhetet volna. Gladstone most Gordon basát, Szudán legkitűnőbb is­merőjét, aki ott nagy tekintélynek is örvend, küldte le, hogy Khartum kiürítését és az egyiptomi határ védelmezését vezesse.­­ Az angol minisztertanács 10,000 embernek Egyiptomba való küldése iránt is intézkedett. Gordon missziója igen kedvező benyo­mást tett mindenfelé, de máris Gladstone-féle fél­­rendszabálynak kezd bizonyulni, mert kitűnik, hogy Gordon nem teljhatalommal ment Szudánba, hanem függ a kairói angol főkonzultól, Sir Evelyn Ba­­ringtól. FŐVÁROSI ÜGYEK. ” — A Takács-téri építkezésekre a fővárosnál ma tartották meg az árlejtést. Miután igen nagy vállalatról van szó (iskola, plébánia, elöl­járóság, táncterem, kávéház, boltok s magánlaká­sok), az ajánlattevők nagy számmal jelentek meg. A zárt ajánlatok felbontatván, a következők mint legjutányosabbak fognak a tanács elé ajánlólag ter­jesztetni : a 144.606 frtos kőmives és földmunkákra Schemen Antal 15 és fél százalék és Kern­­stock Károly 10 százalék engedménynyel ; a 16 917 frtos kőfaragó munkákra Müller és Udvary 8 és fél százalék engedménynyel; a 6794 frtos bádogos mun­kákra Märcz Antal 26 és fél száz. eng.; a 18.035 frtos vasmunkákra a Schlick-féle részvénytársaság 8 száz. eng.; a 11.525 frtos lakatos munkára Rill Lajos 217/10, Schvadló Ferenc 203/10 eng., a 20.393 frtos asztalos munkákra Madari Gábor 22 száz. eng. ; a 17.938 frtos ácsmunkára Antony Ta­más 9*1* száz. felülfizet­éssel; az 5488 frtos kemény fa padozatra Madary Gábor 10 száz. eng.; a 4270 frtos mázoló munkára Herzán és Takács 36 és fél száz. eng.; a 3947 frtos üveges munkára Glatz An­drás 173­4 száz. eng.; a 3594 frtos cserépfedő mun­kára Sandrovitz István 13 és fél száz, eng., a 2290 még­­ a k­i is, a leglelketlenebb cigány a sáto­rosok közt, tiz esztendős obsitos Munkácsról. Már a cigányság mindenfelé kezdte beszélni, hogy Brumi Nyisztor a Pável gyalog van, a hátán viszi a sátorfát, a felesége az üstöt, a leánya a hátán lepedőbe a kis rajkót, s a fia a tekenyőt: engem ölt a szégyen, el akartam pusztítani maga­mat, 16 nélkül ez az élet nem élet. Mikor én nem voltam otthon, a sátoralja elküldte a nagy ezüst poharat Burdohoszhoz s el­hozták az ötven forintot. Én agyon akartam őket ütni, de Záki azt mondta: Ne tedd magad Nyisztor. Vettem két lovat s hagytam a pandúrokat és a zsidót pihenni. Egyszer aztán későbbre, egy jó reggel, szürkület előtt, ködös időben, a zsidóhoz mentem s felköltöztem álmából; kérdi hogy ki ? Mondom, hogy én. Mi kell ? Hoztam egy kövér tehenet a nagy ezüstpohárért. Burdohosz kijött, megtapogatta a tehenet mindenütt s azt mondta: Ha levágom és megnyuzom, úgy viradtkor megnézi a húsát s vissza adja a nagy ezüstpoharat, úgy is volt, levágtam, megnyuztam s vissza adta a nagy ezüstpoharat.* Én felmentem a hegy oldalára s leültem egy nagy fa tövébe, úgy néztem be a zsidó udvarába, mint a csillag a földre. A zsidóné az istállóba ment fejni, de a tehene nem volt ott, kijött ke­resték mindenütt a tehenet, nem kapták sehol, megszántam őket s lekiáltottam a hegy oldaláról. — Árendás úr! Az a tehén a magok tehene; ott van a mészárszékben, bemeszeltem a fejét és az oldalát, ha nem hiszik nézzék meg a borit, én megyek a pohárral, maga menjen a vármegyére , mondja meg, hogy a cigány zsidóbb volt a zsidónál. frtos szobrász munkája Kramas Vince és fia 21 és fél száz. eng.: végre az 1584 frtos szobafestő mun­kára Bauer Vilmos 35 és fél száz­ engedménynyel. Eszerint a munkák kiadása igen jól sikerült, mert az előirányzatból körülbelül 30.000 forint megtaka­­ríttatik.­­ Huszonnyolc méter mázsa dinamitot akar a katonai hatóság, mint már említve volt a főváros területén elhelyezni. Az a helyszíni szemle, mely a minap a pesti oldalon tar­tatott, kétségtelenné tette, hogy a dinamit itt elhelyez­hető nem lehet. Budán is megnéztek tehát egy he­lyet a katonai hatóság és főváros képviselői a nyéki dűlőben. A szemle kedden volt. A közigazgatási kö­zegek, különösen pedig Paulovics a II-ik kerületi elöljáró kijelentették most is, hogy a kiszemelt helyre a Kecskehegy mellé a dinamit raktárt tenni nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert égisz Buda azon az úton közlekedik s közlekedhetik egyedül a Mária-Remete nevű bucsujáró helyhez (még pedig hetenkint többször) amelyik a Kecskehegy kiszemelt lejtőjénél vonul el. E szerint a város nem egyezik bele, hogy a dinamit raktár akár Pesten, akár Bu­dán elhelyeztessék. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (A nemzeti színház műsora.) Va­sárnap, jan. 27. „A proletárok“, hétfő 28. „A fös­vény“, „Danávi György“, kedd 29. Wiltné és Pe­­rotti vendégjátékával „Ernani“, szerda 30. „Az utolsó szerelem“, csütörtök 31. Á. Wein Margit fel­léptével „Renaissance“, „Fekete domino“, péntek, február 1. először „Olga“, szombat 2. bérletszünet­­tel, Wiltné és Perotti vendégjátékával „Ördög Ró­bert“, vasárnap 3. másodszor „Olga“, hétfő 4. „Olga“. * (A várszínház műsora.) Vasárnap, febr. 27. először „A nürnbergi baba“, „Naila“, csü­törtök 31. jótékony célra „A Rantzauk“, szombat febr. 2. „őszi napsugár“, „A­hol mulatnak“, vasár­nap febr. 3. „Carmen“. * (A népszínházban) holnap, vasárnap „A csikós“ Szigligeti rég nem adott népszín­műve kerül színre a főszerepekben T­a­m­á­s­s­y, Hegyi A, Eőri, Rónai, Pártényiné, Klárné, Horváth és V. Kovác­­­csal. — Hétfőn „Rip van Winkle“, kedden B­l­a­h­a L. assz. első fellépése pécsi vendégszereplése után „Tempe­­fői“-ben. * (K­é­k F­e­r­i) első előadását a népszínház­ban elhalasztották. A darab egészen készen van s bármikor elő lehet adni, de „Rip van Winkle“ rend­kívüli sikere nemcsak fölöslegessé, de lehetetlenné is teszi egy új Operette szinrekerítését. Rip eddigi előadásai ugyanazon eredményt mutatják fel, mint a „Cornevillei harangok“ első előadásai. „Kék Feri­vel, melytől szintén nagy sikert várnak, nem akar az igazgatóság R­i­p-nek konkurrenciát csinálni. ” (Vidor Pál), a népszínház kiváló művésze abból az alkalomból, hogy a „Rip van Winkle“ címszerepét oly remekül személyesíti, egy érdekes ajándékot kapott. L­i­p­­­h­a­y Pál úr lepte meg ma Jeffer­sonnak, a híres amerikai színművész­nek két acélmetszetű arcképével Rip szerepében. Az egyik kép az álom előtt, a másik pedig húsz év múlva tünteti fel Rip­ Jeffersont. Amerikában a „Rip van Winkle“ mint dráma került színre 1872-ben s Jefferson alkotta meg akkor a címszerepet. * („B­auernball“) címet visel ifj. F­a­h­r­­b­a­c­h Fülöp legújabb polka-mazurja, mely Tá­­borszky és Parschnál jelent meg. Ára 75 kr. 4 (Pállik Béla) a tenoristának is felcsapott kitűnő festőművész e hó 14-én Düsseldorfban ven­dégszerepelt s mint Manriko a „Troubadour“-ban nagy sikert aratott. A színházat zsúfolásig megtöltő közönség nagy áriáját megismételtette s minden je­lenet után háromszor is a lámpák elé hívta a mű­vészt. Pállik különben Düsseldorfban, ahol műtermet rendezett be magának, szorgalmasan fest is és jelenleg egy nagyszabású képen dolgozik. * (Hírek a műtermekből.) Töl­gy­e­s­s­y Artur festőművész jelenleg egy fővárosi gyártulajdonos megrendelésére egy genre-arcképen dolgozik, mely két gyermeket ábrázol életnagyság­ban egy virágos kertben állva. — M­ester­házy Kálmán a napokban fejezett be egy tájképet, melyet egy műbarát, műtermében azonnal megvásárolt sőt pendantját is megrendelte ; jelenleg több képen dol­gozik, melyek egyike „Útonálló“ címmel a bécsi tavaszi tárlatra készül ; a kép egy erdei után fá­hoz támaszkodó muzsikáló cigányfiút ábrázol. — Brodszky Sándor egy nagyobb tájképen dol­gozik, mely „Napnyugta előtt“ címet visel s szintén a bécsi kiállításra készül. — Molnár József egy tehenes tájképet fest, melyen az erdős tájból kiömlő , a völgyben szétterült patakban tehenek isznak s a pásztor egy kőre ülve nézi nyáját. — A bécsi nihilista. — Meggyilkolt titkos rendőr. — Pártomért tettem! Ez a borzasztó bűntett, melyről lapunk mai számában bő tudósítást talált az olvasó, nem cse­kély izgatottságban tartja az osztrák fővárost. Mint bécsi tudósítónk írja, valóságos rémület fogta el a lakosságot, mert mindinkább valószínűvé válik a föltevés, hogy Bécsben a muszka nihilisták módjára szervezett szocialista szövetkezet van, mely első­sorban az őket üldöző rendőrség köréből szemeli ki áldozatait.­­ Bizonyítja ezt nemcsak H­­­u­b­e­k rendőrbiztos titokzatos meg­gyilkolása és a mostani eset, hanem az a titokzatosság, melybe az elfogott gyilkos burkolózik, hogy ma­kacsul vonakodik megmondani kilétét, és rövid ta­gadó feleletei. Midőn ma délelőtt 11 órakor B­r­ei­te­n­f­e­­­d rendőrtanácsos belépett cellájába, a gyil­kos felugrott helyéből, s mint egy őrült úgy hado­­názott, hogy vasra kellett verni. Kihallgatásakor dacosan csak annyit felelt: „A pártomért tettem és megtagadok minden felvilágosítást.“ Többet nem akart szólni, s nem is szólt. Már tegnap is makacsul csak annyit mondott vallatása­kor : „N­e is fáradjanak, úgy sem mon­dok semmit.“ Midőn tegnap a kocsira tették, mely Florisdorfból Bécsbe szállította gyűlöletet szik­rázó tekintettel mozdult a rendőrökre: „A­yomo­rúit gazemberek! Várjatok csak! Délután pedig, midőn lefényképeztek igy szólt a rendőrökhöz : „N­yomorultak, ciánkák­ való nekt­ek. Még rákerül valameny­­nyitekre a sor!“ A rendőrség eddigi fáradozásának nem sike­rült még kitudni a titokzatos gyilkos kilétét. Min­den vendéglőben, gyárban és egyéb szokásos szálló­helyen kutattak, hogy nem ismeri-e valaki a gyil­kost a rendőrség által nyújtott hit­leírás alapján. Hasztalan volt minden fáradság. A legnagyobb valószínűség szerint Bécsben vala­mely szocialistánál lakott. Még ruhája sem nyújthat felvilágosítást; fehérneműje teljesen új és hiányzik róla minden jegy. Röviddel a gyilkosság elkövetése előtt vett magának új fehérneműt. A szeny­­nyesét — mint már konstatálva van — mosónénak adta. Ezeket a ruhadarabokat még tegnap megtalál­ták, de jegy vagy betű, mely esetleg nyomra vezet­hetne ezeken sem volt. Az arzenál. A gyilkosnál, mikor megmotozták, egy egész arzenált találtak. Mindenekelőtt volt nála egy pléhkazetta, mely 20 centiméter hosszú, 5 cen­timéter széles volt és egy kilogramm súlylyal bírt. Ez a kazetta dinamittal volt megtöltve. Midőn el­fogták észrevétlenül a földhöz csapta valószínűleg, hogy magát és üldözőit elpusztítsa; ez a merénylet azonban nem sikerült. Ezen kívül volt nála három forgópisz­toly, melyek közül kettő a sajátja, a harma­dikat pedig a meggyilkolt Bleck rendőrtől rabolta. A két revolvere a leg­nagyobb, 11 milliméteres kaliberű. A töltények melyekből körülbelül 100 darab volt nála, meg vol­tak olajozva, hogy annál könnyebben tolhassa a re­volverbe. A tőr, melynek begye meg volt mérgezve, erős acélreszelőből készült, négyóra, erősen kifenve; pengéje húsz centiméter hosszú. A tőr nyele sár­gás fehér elefántcsont. Még két üvegese mérget is találtak nála. A gyilkos, úgy látszik, számított arra, hogy esetleg több emberrel kell majd megküzdenie, de számításba vehette az öngyilkosságot is. A sok fegyvert egészen sajátságos módon részint ru­háiban, részint a ruhái alatt rej­tegette. Az egyik revolver kabátja, a másik a nadrágja zsebében volt. A fegyverek tok­jaikban érckampókon lógtak a zse­bekben és a tőr egy a mellényhez varrott tokban pihent. A gyilkosság el­követése előtt üvegescsirizzel szőke álszakállt ra­gasztott, melynek felét azonban elfogatásakor le­tépték. Pénzt csak egy forintot s néhány krajcárt találtak nála. Ezenkívül még egy csomó fekete cérna és több tű is volt nála. Mindezeknél sokkal érdekesebb azonban az a körülmény, hogy a gyilkosnál kilenc és olyan ércgombot találtak, amilyent az Elsert ban­kár üzletében a rablógyilkos merénylet után tar-

Next