Budapesti Hírlap, 1884. június (4. évfolyam, 151-179. szám)

1884-06-01 / 151. szám

151« szám. Budapest 5884. Vasárnap, juníus I. IV. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 trt, negyedévre 3 írt 50 kr. egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap $ hétfőn és ünnep után való napon Is. Felelős szerkesztő: mkáiii JÓII Szerkesztőség én kiadóhivatal: IV. kalap-utcza 16. se. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szánt ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. k forró évad előtt. A pünkösd ünnepe az a küszöb, amelyen 'M esztendő történetírója átlép a csöndes évadba, ha Mars vagy valamely más istenség meg nem zavaija a dolgok rendes és termé- íwetes fejlődését. Ez utóbbira egyelőre kevés a kilátás, a világ örvendhet a békének és munkáinak; erőszakosságok, romboló rázkó­dások nem fenyegetik az aratást. A fürdőidők diplomatizáló találkozásait megelőzi a politikai munkák utolsó felvonása, királyok és kormá­nyok sietnek elvégezni a tavaszi programúi utolsó pontjait. Hogy ez sincs itt fontosság, olt humor, másutt más jellemző tulajdonság nélkül, hogy néhol izgalommal is jár, az a dolgok természetében fekszik. Nem humoros jelenség-e példának oká­ért, hogy a német birodalom központján a német parlamentház alapkövét akkor teszi le az öreg császár, amikor első és mindenható szolgája száz alakban üzen hadat magának a pjrlamentárizmusnak ? Bismarck vissza akarja terelni a porosz és német alkotmányt a majd 100 év előtti állapotába, s a császár „parla­mentházat“ épit. Egy Incus lesz a non lu- eendo, ha . . . Bismarck megéri. De valószínű, tiogy utolsó ellenségét, a halált, nem fogja legyőzni a vasember, a parlamentárizmus túl fogja őt élni s be fog ülni a palotába, amely­nek első kövét Vilmos megütötte az ezüst ka­lapácscsal. Franciaország szerencsés hadjárata után a khinaiak ellen, egy uj hadjáratot készül si­keresen befejezni az angol kabinet ellenében. Annak idején könnyedén mondott le egyiptomi befolyásáról ; de az elvesztett presztízst visz- sza8zerzi neki Gladstone kudarca. Az egyip­tomi konferencia létrejöttét csak a fran­cia köti föltételekhez s az angol kormány oly helyzetbe sodorta magát, hogy kényte­len — minekutána mindenek megkérde­zése nélkül bombáztatta Alexandriát—kénytelen mindeneket szépen megkérni, hogy jöjjön el a do­logban egy kis konferenciára. Egy kis szatíra van abban, hogy Franciaország abban a pillanatban lép ilyen benső frigyre egy kérdésben Angliával, a midőn otthon végre hosszú és nagy küz­delmek után a szenátusa kimondja az elválás szabadságát a házasságra nézve. Épen tegnap szavazta meg a szenátus az illető előterjesztés első szakaszát, a mely eltörli a törvényt, mely a francia házasság felbonthatatlanságát ren­delte. Gladstone, Európa leghíresebb államfér­fiadnak egyike, élő feje a liberális iskolának, akit tanításai a bukás szélére vittek. Túl éli-e a nyarat, az bizony nagyon kétséges. Egyip­tomi politikájának eredményei minden irányban megbotránykoztatók Angliában. Ha tehetségek dolgában egy hozzá méltó ellenfele volna a másik táborban, akkor Gladstone már ma sem votoa miniszterelnök. De az angol koazerva- tivek közt még nem tűnt fel oly eredeti, ön­álló jelenség, aki többet is vinne magával a miniszteri székbe, mint pártja tradícióit és is­koláját. Európa többi államaiban már beállt a csöndes idő. Oroszország elvégezte ázsiai programmjának kitűzött pontjait s az uj ter­veket készíti elő; otthon addig is az időközö­ket nihilistáinak üldözésével és ebbeli dolgai­nak eltitkolásával tölti ki több-kevesebb siker­rel. Az apró államok déli határainkon nem vonják magokra különösebben a figyelmünket. Oláhországban diáktüntetések vannak; Szerb­országban a szkupstinával kormánya hasznos munkát iparkodik inkább végeztetni, mint lár­mát csináltatni; Montenegro nemzeti színházat épit. Remélhető, hogy fog akadni játszó is meg darab is, sőt talán még néző is bele. Olaszország átadta magát a nyárnak és a salátafogyasztásnak ; Ausztria anarkhistákat perel és ebben az a nevezetes jelenség tárul elénk, hogy bírák, államügyészek és védőügy­védek vállvetve működnek össze abban az irányban, hogy valami ki n e derüljön a do­logból. Az, a mi ítélet alá került s a nyilvá­nosság elé jutott (nyilvános tárgyalás utján), amint nekünk mondják, csak kisebb és hozzá jelentéktelen része annak, a minek a hatósá­gok birtokában vannak. Egy részét ennek nem tanácsos, más részét a hivatalos dekórum ér­deke tiltja nyilvánosságra hozni, s a két bű­nös közül, aki a héten bíró előtt állt — Scbaff- hauser és Ondra — a kisebb elítéltetett, a nagyobb bűnös majdnem szárazon ment el a felsorolt okokból. Végre — Magyarország! A mi szép hazánknak e pillanatban két égető kérdése van: a választások és az — időjárás. Híves idő jár nehány nap óta; hóharmat verődik le hajnalonként a lapályok tenyésze­tére s a legkényesebb pillanatban tartja rette­gésben a gazdát. A májusi szokatlan száraz­ság a könnyebb földekben el is gyengítette a vetéseket; a hol jól állanak, ott meg most a A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. Theatralia et alia. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Becs, máj. 80. „Kellemes dolog a politikai élet küzdelmei­nek és zivatarainak szemléletétől elfordulni a ma­gánélet nyugalmas békéjéhez* — jegyzi meg mély bölcsességgel Dickens a „Pickwick Club“ egyik fejezetének elején, — és e nyomon indulva én is, habár nem is éppen a csöndes magánéletre vonatkozó, de mindenesetre a politikai élet küzdel­meitől távoleső tárgyakra óhajtom néhány percig irányozni a választási mozgalmak, kortesbeszédek, alkalmi vezércikkek s a kép viselő választási időszak egyéb rendes hírlapi táplálékától elkábult olvasó figyelmét. Mi itt Béesben már túlestünk a két nevezetes képviselőválasztáson és miután a parla­ment is szünetel, a nagy közönség bízvást elvet­hette a politikai gondokat (és sietett is felhasz­nálni a kedvező alkalmat) és foglalkozbatik a Stadttbeater jövő sorsának kérdésével, egyéb «ziabázi dolgokkal, lóversenyekkel, S i 1 b e r e r ur legközelebbi léghajó-utjával és egyéb eféle tárgyakkal. Hogy a Stadttbeater eddigi helyén egyáltalá­ban nem és egyhamar másutt sem épül fel, az ma naár teljesen bizonyos. Az uj statútum, melynek értelmében színházat csak oly helyen szabad épí­teni, melyen mind a négy oldaláról szabadon áll­hat, teljes szigorában alkalmaztatik a leégett szín­házra is, melynek tervezett felépítését az illető építési bizottság nem volt hajlandó rekonstrukció­nak tekinteni, hanem teljesen uj építkezésnek nyil­vánította. Az alapítók társulatának tehát a két szomszédtelket is meg kellene vásárolnia a rajtuk épült négyemeletes házakkal együtt s ezeket le kellene bontatnia, hogy az építendő színház a tüz- biztosság érdekében alkotott szabályok követelmé­nyeinek megfelelhessen. Már pedig az alapítók társulata örül, ha e vállalatba fektetett pénzének egy töredékéhez jut, nem hogy újabb milliókat kockáztasson oly színházi vállalatért, melynek jö­vedelmezősége ily körülmények közt több mint problematikus volna. — A Stadterweiterungsfond szintén nem rendelkezik már az említett igények­nek megfelelő telekkel, hanem csak egyes házhe­lyekkel, melyek más házak közé vannak beékelve s igy a célnak meg nem felelnének. Minden kö­rülmények közt egy egész házcsoport kisajátítása volna tehát szükséges, amit pénzügyi tekintetek lehetetlenné tesznek ez idő szerint. így hát Becs mindenesetre egy időre visszavonhatlanul szegé­nyebb lett egy szinházzal. A Stadttheater egykori színtársulata maga is igy fogta fel a dolgot. Tag­jainak kiválóbb része már el is szerződött külön­féle színházakhoz, maga Bukovics, a volt igazgató, a Burgszinházlioz kötötte le magát tíz évre 8, 9 és 10,000 forint fokozatos fizetéssel, melynek élvezetében könnyen vigasztalhatja magát az igazgatói pálya dicsőségének, de egyszersmind pénzbeli kockázatainak múlandóságáért. E pillanatban csak két színházban tartatnak előadások Béesben, a Burgban és az Operaházban, mert az úgynevezett Fürst színházat és a Kona- cher-féle bódét a legjobb akarattal se lehet ren­des színházak közé sorozni. A Burg-szinház a holt idény dacára még mindig zsúfolt házak előtt adja „A hol unatkoznakK-ot és valóban a remek elő­adás megkétszerezi a szellemes vígjáték értékét. Holnap egy drámai újdonság kerül színre, de nem a Burgszinházban, hanem az Operaházban; Wild- b r a n d t igazgató fantasztikus színmüve: „Az Untersberg regéje“, melyben énekrészek, énekka­rok, zene és egyéb látványosságok is fordulván elő, a Burgszinház színpada kicsinynek és elégtelennek találtatott a saját igazgatója uj darabjának befo­gadására. A népregeszerü színmű irodalmi értéké­ről és várható színpadi hatásáról, semmi se szi­várgott ki szinészi körökből. Mindenesetre ügyes gondolat volt ilyen liriko-dramatiko-fantasztikus látványossággal kissé felcsiklandozni a közönség lankadó kíváncsiságát és érdeklődését, mert annyi bizonyos, hogy az Operaházban történt legutóbbi kísérletek rendkívül alkalmasak voltak az érdeklő­dés lelohasztására. U d v a r d y ur, ki egykor a budapesti nem­zeti színház operájánál működött és jelenleg a königsbergi színház tagja, kétszer lépett fel — noha egyszer is sok lett volna. Hangja, mely soha se tűnt ki különös terjedelem és hajlékonyság ál­tal. teljesen elvesztette azt a csekély ércalapját is, melylyel valaha birt, de a helyett rendkívüli haj­landóságot tanúsít az elbicsaklásra. Éneke, ha a hamis intonációval és a magas régiókban hamis hangvétellel nem boszant, teljesen hidegen hagyja a hallgatót, fényes játéka ellenben mulattatná a nézőt, ha időjártával idegessé nem tenné. Egyetlen jó tulajdonsága a szöveg érthető kiejtése, de ez bizonynyal nem elég arra, hogy a kényes bécsi kö­zönség előtt való produkciót igazolja. Első fellép­tetése Raoul szerepében baklövés volt, második felléptetése Faust címszerepében pedig ráduplázás Mai számunk 20 oldalt tartalmas.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék