Budapesti Hírlap, 1884. szeptember (4. évfolyam, 242-270. szám)

1884-09-29 / 269. szám

1884. szeptember 29 BUDAPESTI EISUI. 1 269. 14 r^­rrivaesacrawal itésére ;• mások szerint azonban nem valószínűtlen, hogy szakadás áll be a pártban. Mi részünkről csak sajnálnék, ha a­helyett, hogy egy heterogén elemei dacára tekintélyes párt, erős állást foglalva oly fontos és életbe vágó kérdésekkel szemben, melyek megoldása az új országgyűlésre vár, belső villongá­sok miatt szétforgácsolná erejét, s így is megköny­­nyebbítené Tisza Kálmán diadalát. * Mint késő esti órákban értesülünk, a füg­getlenségi párt holnapi értekezlete igen v­i­­h­a­r­o­s lesz. Erre vall az is, hogy a párt fiatal tagjai tömegesen készülnek benne részt venni, sőt előzőleg maguk közt külön konferenciát tartanak, a­miben sokan a párt ketté válásának biz­tos jelét látják. Az antiszemitapárt f. hó 30-án délután 5 órakor a közhelyiségben értekezletet tart. TUDOMÁNY és IRODALOM. A S Petőfi-társaság ülése. A nyári szünet után ma tartotta első felol­vasó ülését a Petőfi-társaság. Változatos programmal köszöntött be, melynek egyes pontjait zajosan meg­tapsolta a hálázatos hallgatóság. Az ülést Komócsy József nyitotta meg. Gyász­­hírt jelentett be első­sorban. Frankenburg Adolf, a társaság volt tiszteleti tagjának elhiuyta fölött fejezte ki a társaság gyászát. Aztán jelenté, hogy a társaság a bajai Tóth-ünnepélyen képviselve volt s hogy Ege Miklós egy 200 frtos részvénynyel alapító tagja lett a társaságnak. Az első felolvasó S­z­a­n­a Tamás volt, aki Telegdi Lászlónak „Petőfi Nagy-Károlyban 1846-ban“ című dolgozatát olvasta fel. Telegdi 1846 ban ismer­kedett meg Petőfivel, mikor Nagy-Károlyban Szer­dahelyi Pál főispáni beiktatása volt. Petőfinek la­kása a Szarvas-vendéglőben az emeleten volt a tem­plom felőli mellékszobában. Szobájából végig lehe­tett látni az uradalmi inspektor Flechl Gábor (utóbb Térey) lakásának utcára nyíló ablakait. Akkoriban az inspektor leánya — Térey Mari — volt Szat­­■íármegye egyik legszellemesebb, ünnepelt szép­sége. Riskó Ignác mindjárt Károlyba érkeztekor bemutatta Petőfit a Térey családnak. Idehozta ké­sőbb Szendrey Ignác az erdődi uradalomnak inspek­tora leányát Juliskát, hol Petőfi naponkint találko­zott vele. Az ismeretség köztük csakhamar bizal­massá vált, már csak azért is, mert azt a Térey Mari jóakaró gyöngédsége is pártfogolta. Telegdi meglátogatta Petőfit a Szarvas-fogadóban s ez alka­lommal észrevette, hogy Petőfi sokat tekintgót át a Téreyék lakására, melynek ablakában Szendrey Ju­liska is látható volt. Petőfi szobájában csak két könyv volt : Béranger versei és Rákóczy Ferenc memoire-jai, mindkettő francia nyelven. A pamlagon egy vastag nádpálca feküdt, melynek fogóját egy terme­tes fehér biliárdgolyó képezte. Telegdi hívta Petőfit, hogy jöjjön a kaszinóba. „Nem megyek, mert azt gondolják, hogy félek tőlük“, volt a válasz. Ennek a „félelemének ez volt a története: Petőfi a közös ebédlőben étkezett egymagában. Az őt környező ne­mes urak és kortesek közül nem ismerte senki, ő sem beszélt senkivel. A bortól nekihevült nemes urak Károlyi Lajos grófot éltették s lelkesülten magasz­talták, hogy milyen népszerű és leereszkedő nagy ur, mert nem restélt velük karonfogva járkálni a városban fel és alá. Jó ideig némán hallgatta Petőfi a magasztalásokat, mig végre türelmét veszítve felugrott székéről s odakiáltott a magasztaló uraknak: „Ugyan mit tudnak az urak az ilyen . . . emberen magasztalni, . . . hiszen apja, nagyapja, szépapja hazaáruló volt.“ E szavak hallatára az asz­talt környező nemes urak Petőfihez rohantak, s rári­­valkodtak: Kicsoda az úr, hogy így mer beszélni ? „Petőfi Sándor az urak szolgálatára !“ kiáltott oda Petőfi és billiárd gombos nádpálcájával nagyot ütött az asztalra. A nemes urak a Petőfi név hallatára hátat fordítottak neki ; csak azt motyogta néhány ur, hogy sértő szavait tudtára adják Lajos grófnak. — Telegdi közöl még néhány kevésbbé érdekes részle­tet Petőfinek nagy-károlyi s utóbb debreceni tartóz­kodásáról. Itt történt vele, hogy épen a debreceni színtársulatnál szereplő Prielle Kornélia annyira meg­­igézte, hogy késő este berontott K. Tóth Mihály­hoz, hogy eskesse össze őt Kornéliával. Csak ne­hezen sikerült a lelkésznek lebeszélni a költőt kü­lönc tervéről, aki aztán eltűnt Debrecenből. A programnak szép pontját képezte Ábrányi Emilnek „Otthon“ című költeménye, melyet az elnök szavalt el nagy hatással. A tehetséges fiatal költő melegen festi az otthon kellemeit, melyet semmi kincsért sem adna oda. A következő tárgy egy humoros elbeszélés volt Balázs Sándortól. A címe : Száraz Péter regénye. A szerző pezsgő humorral írja le, hogy miként há­zasodott meg Száraz Péter a 44 éves pénzügyi ta­nácsos. Jóízű ötleteivel sűrűn keltett derültséget a a hallgatóságban, mely tapssal és éljenzéssel kö­szönte meg az élvezetet. Utolsónak maradt Kiss József aki a „Ma­gyar Szalonéban megjelent „Noémi“ című versciklu­sából olvasott fel egy pár versszakot. Egyéb tárgya nem volt az ülésnek, összhangban parancsolom, hogy az országgyű­lést illető indítványok előkészí­tessenek.“ Ez történt április 19-én. Egyide­jűleg az új főkormányzó is kineveztetett Bene­dek táborszernagy személyében. „Bach megbu­kott“ — hangzók országszerte és B­a­c­h csakugyan megbukott, Benedek pedig azt a missziót kapta Bécsből, hogy a magyarokat l­ecsende­sítse, a kedélyeket kibékítse. A választás hibás volt. Polgári személynek talán több sikerült volna, de ez a hatidegen — amint őt nevezték, az ő kaszárnya modorával, elbizakodott természetével sok keserűséget okozott Bácsnek. „Majd megszelidítem én azokat a turistákat“ — mondd Benedek, midőn Budára jött. És azonnal meg is kezdé a szelidités munkáját. El­ment az egyetemre. Épen előadások közötti idő volt, az ifjúság a folyosókon tanyázott. — Jön Benedek! kiált a pedellus. Mint méhraj tódult a fiatalság az aula felé. Benedek belép. Gyönge „éljen“ fogadja. „Semmi éljen!“ kiáltja Bartha Guszti mély bariton hangon. Siri csend állott be. A táborszernagy elsápad, zavarba jön, de csakhamar összeszedi magát, s kezdi a fiatal­ságot szidni, mint a rongyos bakát. Zúgás, moraj keletkezik. „Dobjuk ki“ — suttogják elég hango­san. A hangulat mindinkább fenyegetővé kezd válni, V­i­r­o­z­i­­ tipeg-topog, a tanárok nem tudják mihez kapjanak, a fiatalság tódulni kezd az asztal felé, — a rektor valamit súg Benedek fü­­lébe, mire a hős táborszernagy célszerűnek látta egy kis Magentát produkálva, csendesen elvonulni. Az első kudarc azonban nem vette el Bene­dek reményét a további sikerektől. Diplomatikus fogáshoz nyúlt, az egyetemi fiatalság k­o­­lomposait meghívta magához reg­gelire. A jó kávét ifjaink illedelmesen megit­ták, aztán visszajővén folytatták a demonstráció­kat. A cukros kávé, a nyájas mosoly, a szíves mosoly tehát nem használt — mormogd magában Benedek — no majd rátok ijesztek én. Május 19-kén maga elé hivatta a tanári kart és a poli­­cia által turbulenseknek bélyegzett több jogászt, ezek között Fésűs Györgyöt is. A tanárok kör­ben álltak, a növendékek mögöttük foglaltak he­lyet. Kijön Benedek, s krudális módon kezdi leckéztetni a tanárokat is mag az ifjakat is. Erre Fésűs a többi közül kilép, s a táborszernagy elé állva mellén összefont karokkal kezdett Bene­dekkel farkasszemet nézni. Ez beszéde közben hir­telen megáll s katonásan rámordul Fésűsre : — Hallja, midőn én előttem áll, hát glé­­dába álljon, lábhoz a kézzel ! Mint márványszobor állott Fésűs egyetlen izma sem mozdult meg. Benedek erre neki dühödve odalép a bátor fiú elé, kardjához csap, s azt kérdi tőle: — Tudja-e, hogy én táborszernagy vagyok? — Bánom is én, én meg Fésűs György vagyok. —­ volt a lakonikus válasz. — De én a császár személyét képviselem. — replikáz Benedek. — Én meg a jogászságét! — volt rá a büszke válasz. Benedek elpirul, — a sarkán egyet fordul, az­tán nagy mérgesen ott hagyta őket a faképnél. Többet aztán Benedek nem diplomatizált a jogászokkal. De hát nem is volt rá szükség. Egy fontos ügy egészen más irányba terelte rövid időre a közvéleményt. A kibővített birodalmi tanács összehívása. Harmincnyolc új tagot nevezett ki a császár a régi reikszrát­ba, ezek között hat ma­gyart is. Mikor május 1-jén ez a császári diploma megjelent, Kemény Zsigmond azzal fogadta azt, hogy az új reikszráb­ot elnevezte „kikem­é­­nyitett birodalmi tanácsnak.“ A kinevezett magyar tagok között volt Bar­kó­c­z­y János gróf is, ki ez időben fontos szere­pet játszott. SZÍNHÁZ és BŰVÉSZET. * (A várszínház) újdonságai között há­rom egyfelvonásos operettet tanulnak, melyek ha nem is új termékek, a fővárosban még sohasem adattak és híres komponisták fiatalkori műveikkel fognak megismertetni. A közönség bizonyára szíve­sen veszi majd Flotow, Delibes és Bizet kedves apróságait, akiktől La veuve Grapin, L’écossais de Chatou és Madame Boniface cimü operetteket fog­nak Felekinél előadni. * (Vidéki színészet.) Marosvásár-­­­helyit a szinpártoló-egyesület a napokban alakult meg báró Bánffy Zoltán elnöklete alatt s a vá­lasztmány első ülésében elhatározta, hogy megbízott tagjai által az állandó szinház javára kibocsátott íveket még körözteti s rokonszenvvel fogadta L­á­­zár Ádám amaz indítványát, hogy az építendő szín­házra sorsjáték rendeztessék. Különben az állandó szinház építésére eddig 8100 forint gyűlt össze. — Szegeden ma nyitja meg a téli évadot Nagy Vince színtársulata Szigeti Józsefnek „Falusiak“ címü vigjátékával. — Polgár Károly színtársu­lata Sz. Szentgyörgyről Brassóba ment, hol ma első előadásul a „Koldus diák“-ot adja. A társulat innen Deésre megy. — Pancsován Szatmári Ká­roly és H­u­b­a­y Gusztáv egyesült igazgatók okt. 1-én kezdik meg előadásukat. * (M­agyar énekesnő külföldön.) Halm Ernesztin operaénekesnő, aki Magyarországban Zala megyében született és tanulmányait a bécsi kon­zervatóriumban végezte, f. hó 22-én lépett fel Basel­­ben a Troubadour Azucena szerepében először. A svájci lapok nagy elismeréssel írnak a fiatal énekes­nőről és szép jövőt jósolnak neki. *(Új színészek.) A magyar színész­­egyesület központi igazgató tanácsa legutóbb tartott ülésében a letett vizsga alapján P r o k s c h (Pró­­nai) Poldit, és Z­o­l­n­a­y Béla gimnáziumi taná­rét, s Gyurmán Alice az orsz. szinitanoda volt harmadéves növendékét a magyar színészegye­­sület tagjai sorába fölvette. Ezen kívül Kutasai Mariskát, aki már a fölvételi vizsga kötelezettsége előtt működött színpadon, s Körmendi Jánost, aki néhány hó előtt a szini pályától visszalépett, újból fölvette tagjai közé. Csóka Sándor társulatá­nak vizsgáló bizottsága P­é­c­z­e­­­i Marit és M­é­­r­e­i Izabellát az egyesületbe való fölvételre aján­lotta, s azt az igazgatótanács helybenhagyta. *(Siposa Antal) egy nagyobb szabású zeneművet fejezett be legközelebb, melynek címe: „Apotheozis“ s Bajzának hasonló című remek költe­ményére készült. A mű a jövő évi orsz. kiállítás alkalmával a minisztérium által kiadandó zene­al­bumba jő, melyet Bartalus István szerkeszt. * (Szobrászati hirek.) Szász Gyula fiatal szobrászunk a Bulyovszky Lilla sugárúti nyá­ri lakása számára szoborműveken dolgozik jelenleg. Ezek közül különösen a „vizi nimfa“ válik ki, egy női alak, a plasztikai tökély minden kellemével. Ezenkívül Erzsébet királynő mellszobrát is most ké­­szíti a művész s több kisebb szobor mintázásához is hozzáfogott.­­ Verán József szobrász, ki különö­sen az építészeti szobrászat terén működik sok si­kerrel, a kormány megbízásából a mehádiai új nagy Szapár­y-fürdő szoborépítményein dolgozik. Az operaház megnyitása A tegnapi ünnep sokoldalúsága, az események különfélesége és rohamos egymásutánja lehetetlenné tették minden apróbb részlet külön fölemlítésével teljesen kimerítő tudósítást nyújtani. Ma utólag pó­toljuk az érdekesebb részleteket. Mindenekelőtt a gyönyörű jelmezekről­ kell meg­emlékeznünk, melyek kiváló ízlésük, pompájuk és korhűségük által tűnnek ki. Bánk­ bán jelmezeit a múzeumban levő pénzek, fegyverek, történelmi képek, Pálffy és mások történelmi képei után Árvai J. és társa cég ké­szítette. Szép és gondos kidolgozásuk megnyerte a közönség tetszését. Gertrud magyar királynő világos­kék, crochirozott moir antique szoknyában dúsan ezüsttel díszítve; a derék ősmagyar kivágás­sal, hosszasan lecsüngő és ezüsttel hímzett újakkal és hímzett ezüstfátyollal, királyi koronával és zomán­cozott ékszerrel jelent meg; vele szemben M­e­­­i­n­­d a chamoi szinű damasz szoknyában, bordeaux bár­sony kivágott derékkal, dús arany hímzéssel és aranynyal hímzett fátyollal. A férfiszereplők közül kiválóan szembetűnők Bánk-bán és Petur bán jel­mezei, melyek a már fent említett történelmi képek és rajzok után készültek. Bánk-bán brokát atti­­lát visel sötét bordeaux-bársony mentével, valódi coboly prémezés és dús aranydiszitéssel; a kucsma cobolyprémmel, kócsag és sastollal van ékítve. Paró­kájában ősrégi szokás szerint a dúsan lecsüngő für­tökben gyöngyök ékeskednek. Petur bán oliv bro­kát attilában pápa színű bársonymente, valódi nyest­­prémmel és gazdagon aranybordárral díszítve jelenik meg. Ottó merániai herceg jelmeze a merániai vi­selet mintájára lehetőleg híven lett készítve, sötét­kék bársony attila, világoskék selyem kabát ezüst díszszel és valódi hermelinnel. Biberach bíbor­vörös bársonyattilát visel sárga-fekete szalagdiszszel. Nagyon csinosak a négy király apród smaragd-zöld selyembársony jelmezei, hermelin-szegélyzettel, épp oly kucsmával és sastollal, továbbá az éneklő apró­­dok (királyné apródjai) jelmezei is, melyek kék én

Next