Budapesti Hírlap, 1884. november (4. évfolyam, 302-330. szám)
1884-11-21 / 321. szám
1884. november 21. sudapsbti sxslap. ■fcs3*MB&£»^aw*.s^va»cfc&c3ii»3?»$re5t^£fr8Eg*5wsBiS8Bw*yegSfrx^^ nettel tartozunk a decsi tanfelügyelőségnek pártfogásáért, melylyel a szegény gyermekek számára „Gönczyféle ÁBC-eket“ ajándékozott s biztosított, hogy tanszereket fog kieszközölni kicsiny iskolánknak. A tanítást a napokban megkezdhetjük egy vajmi csekélyen díjazott, de lelkes tanítóval. Ilyen remények közt nézünk a hamar beállott tél elé, mely 16-án hajnaltól kezdve teljesen fehér lepelbe burkolta vidékünket. A hideg ellen sem panaszkodhatunk, s ha a mellé a meglehetős bőven szűrt, de savanyúan csípős bort is vesszük, jó „kemény“ télre számíthatunk. Őszi vetéseinket korán és jó földben helyezhettük el. Ennyiben biztosítva vagyunk, de van egy oldalunk, melyet szörnyen kezdenek fenyegetni — a rablók. Ez az oldal, a mi Deéstől Nagy-Bányáig közlekedő postánk, mely útja nagy részét sürű sötét éjszakában teszi, csalétekül szolgálván igy a csavargóknak. F. h. 14—15-ike közti éjjelen a Deésről Nagy-Bányára siető postakocsit akarták Sósmezőn túl meglepni. Szerencsére a kocsis idejekorán észrevette a merényletet s az egyik vállalkozót, ki a szekér hátulján levő bőrtakarók csattszijait felvágta menetközben, nyakon csipte s tettéért tőle kitelhetőleg megjutalmazta. Be azonban nem kisérte, mert a postán utasok lévén, ingyen helyet a kellő megszorításokkal számára nem biztosíthatott. A másik, ki csak szemtanúja volt e dolognak, elmenekült. Ennél merészebbet akart tenni a három jómadár, kik a Somkútra siető postát, mely N.Ilondáról ment, f. hó 15—16 ika közti éjjelen Körtvélyes táján megtámadták s ki akarták rabolni. Kettő már meg is ragadta volt a lovakat, a harmadik pedig le akarta ütni a kocsist. Ez azonban nem vette tréfára a dolgot s revolveréből a támadókra lőtt, kik a nem várt fogadtatás elől futással menekültek, persze hogy ép bőrrel is. Nem tudom, hogy a csendőrségnek, rendőrségnek van e ez esetekről tudomása, de azt hiszem, nem teszek fölösleges dolgot, ha felhívom figyelmét a közlekedési minisztériumnak e célszerűtlen postajárásra, segítsenek valahogy úgy a menetrenden, hogy N.Bányáról reggel indulván a posta, estére érkezzék Deésre és Deésről viszont reggel, hogy estére már Bányán lehessen. Ha ez kivihető lehetne, elég volna téve úgy a posta, mint az utazók biztonságának. Ajánljuk e körülményt a közlekedési minisztérium és a postaigazgatóság figyelmébe. Szamosnend. — Felolvasó estély Season Levelezőnk Írja: A társadalmi élet már már szokásossá vált egyhangúságát kellemesen szakította meg a „Társaskör“ nov. 15-ki felolvasó estélyével. Dr. Ferenczy Alajos, gimn. tanár tartott nagyérdekű felolvasást az élet és fantáziáról. Rövid bevezetés után, melyben a zentai párját ritkító társadalmi állapotokról nem éppen hízelgően nyilatkozott, áttért felolvasása valódi tárgyára. Jóízű példákkal fűszerezve bizonyítgatta a fantázia hatását az életre, művészetre, tudományra, a testi szervezetre stb. Felolvasás után a csekély számú tudni vágyó közönség (az ú. n. intelligencia nagy része távollétével nem tündökölt, bánom — tüntetett) a felolvasót zajos tapssal és meleg kézszorítással tüntette ki. Jelen volt a körünkben időző tankerületi főigazgató, Fehér Ipoly kir. tanácsos úr is. Rövid itt időzése alkalmával ívről hegyre megvizsgált mindent, mi a gimnáziumhoz tartozik ; mindenütt haladást konstatált s minden irányban megelégedését fejezte ki. Az uj gimnáziumi épület nagyszerűsége, csínja és technikai beosztása jó benyomást tett reá s óhaját fejezte ki, vajha a felszerelés se maradna az épület csínja mögött.* — A kassai székesegyház restaurálása ügyében Trefort miniszter leiratot intézett volt Kassa város közönségéhez, melyben felhívja a város közönségét, hogy a Schmidt építészi főtanácsos által 13 javasolt rekonstrukcionális tervezethez hozzájáruljon melynek összes költségei mintegy ötszázezer írtra rúgnak. A kiadások a város által felveendő kölcsönből fedeztetnének, olyformán, hogy e kölcsön törlesztését a város 30 éven át évi 15.000 írttal, a kassai püspök és a kegyes alapítványok pedig ugyanennyi összeggel eszközölnék. A miniszteri leirat e terhet patronusi kötelezettségek alapján és azért, mert a város e templom fenntartására birtokokat nyert, továbbá az országos műemlékek fenntartásáról szóló törvény alapján Kassa városára hárítja. Az ez ügyben tartott értekezleten hangsúlyoztatott, hogy a patronátusi kötelezetségek és az idézett törvény alapján a város nem fog a restauráció költségeihez hozzájárulni, de a hazafias szempontokból kész a restauráció költségeit egy negyedrészben elvállalni. (A hivatalos lapból.) Kinevezések. A debreceni m. kir. pénzügyigazgtásáig, a szarvasi kir. adóhivatalnál üresedésbe jött III. oszt. ellenőri állomásra Biró Jánost, a nagyváradi kir. adóhivatalnál alkalmazott V-ik oszt. adótisztet, a n.váradi kir. adóhivatalnál üresedésbe jött két VI. osztályú adótiszti állomásra pedig: Andrássy Miklóst, a b.-gyulai adófelügyelő mellett alkalmazott III. oszt. számtisztet végleges minőségben és Gólián Istvánt, a szarvasi kir. adóhivatalnál alkalmazott adóhivatali gyakornokot ideigl. minőségben ; a temesvári m. kir. pénzügyigazgatóság Risztics Jánost a temesvári adóhivatalhoz végleges és Czárán Jánost az aradi m. kir. adóhivatalhoz ideigl. VI. adótisztté nevezte ki. — Táviró. A szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak Csacától az ország határáig Saybusch féle kiépített uj vonal-része mentén Czernén és Szkalitén felállított vasúti állomásai állami és magántáviratok kezelésére felhatalmaztattak s ebbeli működésöket megkezdették. — Az ügyvédi kamarákból. A pozsonyi ügyvédi kamara lajstromából Szondy Béla felső csöppönyi ügyvéd elhalálozása folytán kitöröltetett s irodája részére Bartheldy Antal nagyszombati ügyvéd rendeltetett ki gondnokul. A debreceni ügyvédi kamara Beréti István volt nagykunmadarasi, jelenleg ismeretlen tartózkodású ügyvédet felhívja, hogy a kamara ügyésze által ellene az ügyvédi lajstromból kitöröltetése iránt beadott fegyelmi panaszra 8 nap alatt nyilatkozzék, vagy ez iránt a részére ügygondnokul kinevezett dr. Hrebuss Viktor debreceni ügyvédet utasítsa, mert különben ellene a fegyelmi eljárás el fog rendeltetni.— Posta. A székely-udvarhelyi kir. postahivatal f. u. nov. hó 1-én kincstárivá alakíttatott át. f. évi november hó 20-án Szepes megye Sztrázsa városában és sopron megyei Dőr és Pordány községben kir. postahivatalok lépnek életbe. — Gazdasági tudósítók. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, Grate János besztercei lakost Beszterce-Naszód megye jaádi, Gerásim Dániel óradnai lakost az óradnai, és Terentel Basil romosi lakost a naszódi járásra nézve és Dániel Elek széplaki lakost Kis Küküllőmegye erzsébetvárosi járásra nézve az állandó gazdasági tudósítói tiszttel bízta meg. — Közgazdasági előadó. A földmivelés , ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, Versec szab. kir. város közigazgatási bizottságának közgazdasági előadójává, Rottler Ferenc helyébe, Ilösch Frigyes verseci polgárt nevezte ki. — Árverések Budapesten. Nov. 22. Szuppinyi Béláné ingás, 1101 frt. (VIII. k üllői u. 10. sz.) — Nov. 24. Krausz V. ingós. 641 frt. (VII. k. Csányi u. 4. sz.) — Nov. 21. IQ. Tauser Mihály ingós. 573 frt. (VIII. k. Madách u. 13. sz) — Dec. 19. Bogisits Károly ing. 2275 frt. (Vár, Fortunautca 8. sz.) — Jan. 15. Vogel Péter ing. 15.886 frt (megyeház, ujvilág-u II. e. 22. ajtó.) — Dec. 17. Spacsek Eleonóra jog. 3808 frt. (Torony u. 1. sz. II. e. 20. ajtó.) — Pályázatok. A beszterce-naszódi, szolnok-doboka, tolnamegyei államépitészeti hivataloknál több urmesteri áll. 4 h. a — A pancsovai túszéknél aljegyzői áll. 2 h. a. — (Időjárás.) A depresszió (756—758) a kontinens keleti, a nagy légnyomás (769—770) annak északnyugati részében van. — Mérsékelt szelekkel az idő Közép Európában változó, éjjel fagyos, részben havazásokkal. — Hazánkban: Többnyire északnyugatias mérsékelt szelek mellett, a hideg északon nagyobb, keleten kisebb lett; a légnyomás nyugaton fölebb, keleten alábbszállt. Az idő keleten és nyugaton változó, a középben borús, havas csapadékkal minden részben. — Kilátás a jövő időre : Északnyugaton derülés , délkeleten változó idő, helyenkint csapadékkal, éjjel többnyire fagygyal várható. Borúra derű. Az ELIN szerzőjétől. Fordította: Amies. Hildred önkénytelenül a lady Hamilton megfigyelésébe merült; csudálkozott, hogy mi lehet az a bűbáj, amivel környezetét leigézi. Mindenik férfi ő vele szeretett volna beszélgetni ; versenyeztek, hogy ki fog ragyogóbb mosolyt nyerni tőle; s volt valami sajátságos modora, amit Hildred nem tudott megérteni és ez abban állott, hogy külön-külön mindenkivel el tudta hitetni, hogy kegyes figyelmének ő a választott tárgya. Hogy lehet ezt megtenni? — gondolá magában a tetszelgés terén járatlan asszony. Hogy tudta kegyeit úgy szétosztani? egyiknek egy olvadó tekintet, a másiknak egy mosoly, a harmadiknak egy sóhaj jutott; az egyik legyezőjét, a másik virágait tartotta, és mindenik azzal hizelgett magának, hogy ő a szép asszony kegyeinek boldog választottja. Hildred megfordult, hogy a Sir Raoul arcára nézzen. Vájjon az a férfi, kinek a nőkről oly magasan szárnyaló fogalmai vannak, mit mond az ilyen magaviseletre? Kedélyes mosolyt látott ajkain. Aztán férjére nézett, ő nem vegyült a Lady Hamilton imádói körébe s Hildrednek ez rendkívül jól esett. Későbben Sir Raoul odament hozzá. — Hildred, — mondá halk hangon — hogy tetszik kegyednek uj vendégünk ? g§.J: — Éppen olyan, amilyennek gondoltam, — válaszold a grófné. — Raoul, ugye az ilyen szépséget szereti férjem? Az ezredes a kimoly arcra nézett. — Hogy tudja azt maga ? — kérdé. — Nagyon sokszor hallottam tőle. Mit gondol, nagyon fogja őket bámulni? — Oh igen, — mondá Sir Raoul őszintén. Mindenki bámulja szépségét; olyan, mint Grenznek egy mesterműve. De ha azt kérdezi tőlem édes Hildred, hogy érdemesek találom-e a féltékenységre, akkor éppen olyan őszintén azt mondom, hogy „nem.“ — Én nem vagyok féltékeny, — válaszold Hildred gyorsan. Miért képzel ilyent ? •— Hildred, én nem mondom, hogy képzelem ; én csak arra figyelmeztetem, hogy őrizkedjék tőle, — volt a válasz. — Az emberek között, — kiáltá Hildred, — a legokosabbakkal lehet legbajosabban beszélni. — Akkor legyünk hálásak, hogy ezek az okos emberek oly kevesen vannak, — mondá Sir Raoul. Hildred mosolyogva nézett reá. — Raoul, — mondá, — van valami, amit Lady Hamiltonon észrevettem. — Mi az ? — Szinte hat órája, hogy itt van, de még nem láttam, hogy egyetlen egy nőhöz szólott volna. Midőn a szalonba mentünk, kiválasztotta a legkényelmesebb karos széket, hátradőlt benne s reám mosolyogva azt mondá : „Az utazás mindig kifáraszt, s rögtön behunyta gyönyörű szép szemeit , és tudja-e, hogy csak akkor nyitotta ismét fel, midőn az urak bejöttek. — Nem akarta édes mosolygásait s szavait a nőkre vesztegetni, — mondá Sir Raoul. — Tudom, hogy én nagyon tudatlan vagyok ; de Raoul mondja meg igazán, műveltségnek nevezi-e ezt ön ? — Édes Hildred, egy asszony lehet nagyon elegáns, igéző, kedves és tetszelgő, anélkül, hogy az a magas műveltség, amit maga ért, meg legyen benne. — Ha szabad volna választanom, — mondá Hildred, — jobb szeretnék művelt lenni, mint szép. A katona elégült mosolylyal nézett a nemes arcra. — Mit mondana ahoz, ha én azt állítanám, hogy mind a két tulajdonsággal bír ? — kérdézir Raoul És ekkor oly kedves, vidám, csengős, dallamos hangon nevetett, hogy Lady Hamilton felemelte szemeit megnézni, hogy mi törénik. Nyájasan mosolygott, mintha rokonszenvezne e boldog nevetéssel. És ekkor azt is gondolta magában, hogy Sir Raoul nagyon érdekes külsejű férfi, s vájjon lehetséges-e, hogy Lady Caravennek udvarol ? Az ő kizárólagos előjogait nem szabad másoknak bitorolni. Az olyan érdekes férfiakat, mint amilyen Sir Raoul, az ő jelenlétében nem szabad másnak elfoglalni. A fekete szemű fiatal grófnénak leckét kell adnia s ezt legkönnyebben elérheti, ha ő viszont a szép gróf figyelmét foglalja el. * „A féltékenység keserű mint a halál!“ E szavak kisértették Lady Caravent. De vájjon féltékeny volt-e ? Ő maga sem tudta megmondani. Élete lázas figyelésben látszott eltelni, valami sötét sejtelem, valami megnevezhetetlen előérzet bántotta, de hogy miért, azt nem tudta. De azt érezte, hogy a szép szőke Lady Hamiltonnak a jelenléte a gyötrelem forrása volt reá nézve. Mindig félt valamitől, de hogy mitől, azt bajosan tudta volna megmondani. Sokkal nemesebb természetű volt, mintsem hogy szándékosan táplálta volna magában a gyanakodást , de mindig azon töprenkedett, ha vajon férjének tetszik-e Lady Hamilton. Voltak idők, midőn haragudott magára, azt mondva, hogy az ilyen gondolatok nem méltók hozzá, hogy minden féltékenység és gyanú nyomorultság s ő felül emelkedik rajtuk és lábbal tiporja őket. S pár perc múlva ismét rajta kapta magát, hogy a férje arcát vizsgálja, míg az Lady Hamiltonnal beszélgetett. Egy napon igen okos elbeszélést olvasott, egy házasélet történetét, melyben az volt feltüntetve, mily nagy hiba és ostobaság az asszonyoktól féltékenynek lenni, — és azt magyarázta meg, hogy ha egyszer már a féltékenységre adja magát valaki, akkor férje életének a legcsekélyebb körülményeit is félremagyarázhatja a saját gyötrelmére, s mily szerencsétlenné teheti magát annak minden szava vagy tekintete által ; s Hildred elhatározta tanúságot vonni ez épen alkalmas időben olvasott