Budapesti Hírlap, 1884. november (4. évfolyam, 302-330. szám)

1884-11-21 / 321. szám

1884. november 21. sudapsbti sxslap. ■fcs3*MB&£»^aw*.s^va»cfc&c3ii»3?»$re5t^£fr8Eg*5wsBiS8Bw*yegSfrx^^ nettel tartozunk a decsi tanfelügyelőségnek pártfogá­sáért, melylyel a szegény gyermekek számára „Gönczy­­féle ÁBC-eket“ ajándékozott s biztosított, hogy tan­szereket fog kieszközölni kicsiny iskolánknak. A tanítást a napokban megkezdhetjük egy vajmi cse­kélyen díjazott, de lelkes tanítóval. Ilyen remények közt nézünk a hamar beállott tél elé, mely 16-án hajnaltól kezdve teljesen fehér lepelbe burkolta vidékünket. A hideg ellen sem pa­naszkodhatunk, s ha a mellé a meglehetős bőven szűrt, de savanyúan csípős bort is vesszük, jó „ke­mény“ télre számíthatunk. Őszi vetéseinket korán és jó földben helyezhettük el. Ennyiben biztosítva va­gyunk, de van egy oldalunk, melyet szörnyen kezde­nek fenyegetni — a r­a­b­l­ó­k. Ez az oldal, a mi Deéstől Nagy-Bányáig közlekedő postánk, mely útja nagy részét sürű­ sötét éjszakában teszi, csalétekül szolgálván igy a csavargóknak. F. h. 14—15-ike közti éjjelen a Deésről Nagy-Bányára siető postakocsit akar­ták Sósmezőn túl meglepni. Szerencsére a kocsis ideje­korán észrevette a merényletet s az egyik vállalkozót, ki a szekér hátulján levő bőrtakarók csattszijait fel­vágta menetközben, nyakon csipte s tettéért tőle ki­­telhetőleg megjutalmazta. Be azonban nem kisérte, mert a postán utasok lévén, ingyen helyet a kellő megszorításokkal számára nem biztosíthatott. A má­sik, ki csak szemtanúja volt e dolognak, elmenekült. Ennél merészebbet akart tenni a három jómadár, kik a Somkútra siető postát, mely N.­Ilondáról ment, f. hó 15—16 ika közti éjjelen Körtvélyes táján meg­támadták s ki akarták rabolni. Kettő már meg is ragadta volt a lovakat, a harmadik pedig le akarta ütni a kocsist. Ez azonban nem vette tréfára a dol­got s revolveréből a támadókra lőtt, kik a nem várt fogadtatás elől futással menekültek, persze hogy ép bőrrel is. Nem tudom, hogy a csendőrségnek, rendőrség­nek van e ez esetekről tudomása, de azt hiszem, nem teszek fölösleges dolgot, ha felhívom figyelmét a közlekedési minisztériumnak e célszerűtlen postajá­rásra, segítsenek valahogy úgy a menetrenden, hogy N.­Bányáról reggel indulván a posta, estére érkezzék Deésre és Deésről viszont reggel, hogy estére már Bányán lehessen. Ha ez kivihető lehetne, elég volna téve úgy a posta, mint az utazók biztonságának. Ajánljuk e körülményt a közlekedési minisztérium és a postaigazgatóság figyelmébe. Szamosn­end­. — Felolvasó estély Season Levelezőnk Írja: A társadalmi élet már már szokásossá vált egyhangúságát kellemesen szakította meg a „Társas­kör“ nov. 15-ki felolvasó estélyével. Dr. Ferenczy Alajos, gimn. tanár tartott nagyérdekű felolvasást az élet és fantáziáról. Rövid bevezetés után, melyben a zentai párját ritkító társadalmi ál­lapotokról nem éppen hízelgően nyilatkozott, áttért felolvasása valódi tárgyára. Jóízű példákkal fűsze­rezve bizonyítgatta a fantázia hatását az életre, mű­vészetre, tudományra, a testi szervezetre stb. Felol­vasás után a csekély számú tudni vágyó közönség (az ú. n. intelligencia nagy része távollétével nem tündökölt, bánom — tüntetett) a felolvasót zajos tapssal és meleg kézszorítással tüntette ki. Jelen volt a körünkben időző tankerületi főigazgató, Fehér Ipoly kir. tanácsos úr is. Rövid itt időzése alkalmá­val ívről hegyre megvizsgált mindent, mi a gimná­ziumhoz tartozik ; mindenütt haladást konstatált s minden irányban megelégedését fejezte ki. Az uj gimnáziumi épület nagyszerűsége, csínja és technikai beosztása jó benyomást tett reá s óhaját fejezte ki, vajha a felszerelés se maradna az épület csínja mögött.* — A kassai székesegyház restaurálása ügyében Trefort miniszter leiratot intézett volt Kassa város közönségéhez, melyben felhívja a város közönségét, hogy a Schmidt építészi főtanácsos által 13 javasolt rekonstrukcionális tervezethez hozzá­járuljon melynek összes költségei mintegy ötszázezer írtra rúgnak. A kiadások a város által felveendő kölcsönből fedeztetnének, olyformán, hogy e kölcsön törlesztését a város 30 éven át évi 15.000 írttal, a kassai püspök és a kegyes alapítványok pedig ugyan­ennyi összeggel eszközölnék. A miniszteri leirat e terhet patronusi kötelezettségek alapján és azért, mert a város e templom fenntartására birtokokat nyert, továbbá az országos műemlékek fenntartásáról szóló törvény alapján Kassa városára hárítja. Az ez ügy­ben tartott értekezleten hangsúlyoztatott, hogy a patro­­nátusi kötelezetségek és az idézett törvény alapján a város nem fog a restauráció költségeihez hozzájá­rulni, de a hazafias szempontok­ból kész a restauráció költségeit egy negyedrész­ben elvállalni.­­ (A hivatalos lapból.) Kinevezések. A debreceni m. kir. pénzügyigazg­tásáig, a szarvasi kir. adóhivatalnál üresedésbe jött III. oszt. ellenőri állomásra Biró Jánost, a nagyváradi kir. adóhiva­talnál alkalmazott V-ik oszt. adótisztet, a n.­váradi kir. adóhivatalnál üresedésbe jött két VI. osztályú adótiszti állomásra pedig: Andrássy Miklóst, a b.-gyulai adófelügyelő mellett alkalmazott III. oszt. számtisztet végleges minőségben és Gólián Istvánt, a szarvasi kir. adóhivatalnál alkalmazott adóhivatali gyakornokot ideigl. minőségben ; a temesvári m. kir. pénzügyigazgatóság Risztics Jánost a temesvári adó­hivatalhoz végleges és Czárán Jánost az aradi m. kir. adóhivatalhoz ideigl. VI. adótisztté nevezte ki. — Táviró. A szabadalmazott osztrák-ma­gyar államvasuttársaságnak Csacától az ország határáig Saybusch féle kiépített uj vonal-része mentén Czernén és Szkalitén felállított vas­úti állomásai állami és magántáviratok kezelé­sére felhatalmaztattak s ebbeli működésök­et meg­kezdették. — Az ügyvédi kamarákból. A pozsonyi ügyvédi kamara lajstromából Szondy Béla felső csöppönyi ügyvéd elhalálozása folytán ki­töröltetett s irodája részére Bartheldy Antal nagy­szombati ügyvéd rendeltetett ki gondnokul. A deb­receni ügyvédi kamara Beréti István volt nagy­kun­madarasi, jelenleg ismeretlen tartózkodású ügyvédet felhívja, hogy a kamara ügyésze által ellene az ügyvédi lajstromból kitöröltetése iránt beadott fe­gyelmi panaszra 8 nap alatt nyilatkozzék, vagy ez iránt a részére ügygondnokul kinevezett dr. Hre­­b­uss Viktor debreceni ügyvédet utasítsa, mert kü­lönben ellene a fegyelmi eljárás el fog rendeltetni.— Posta. A székely-udvarhelyi kir. postahivatal f. u. nov. hó 1-én kincstárivá alakíttatott át. f. évi no­vember hó 20-án Szepes megye Sztrázsa városában és sopron megyei Dőr és Pordány községben kir. postahivatalok lépnek életbe. — Gazdasági tudósítók. A földmivelés-, ipar- és kereskede­lemügyi miniszter, Grate János besztercei lakost Beszterce-Naszód megye jaádi, Gerásim Dániel ó­­radnai lakost az ó­radnai, és Terentel Basil romosi lakost a naszódi járásra nézve és Dániel Elek szép­laki lakost Kis Küküllőmegye erzsébetvárosi járásra nézve az állandó gazdasági tudósítói tiszttel bízta meg. — Közgazdasági előadó. A földmi­­velés , ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, Versec szab. kir. város közigazgatási bizottságának közgazdasági előadójává, Rottler Ferenc helyébe, Ilösch Frigyes verseci polgárt nevezte ki. — Árverések Budapesten. Nov. 22. Szuppinyi Béláné ingás, 1101 frt. (VIII. k­ üllői­ u. 10. sz.) — Nov. 24. Krausz V. ingós. 641 frt. (VII. k. Csányi u. 4. sz.) — Nov. 21. IQ. Tauser Mihály ingós. 573 frt. (VIII. k. Madách u. 13. sz) — Dec. 19. Bogisits Károly ing. 2275 frt. (Vár, Fortuna­­utca 8. sz.) — Jan. 15. Vogel Péter ing. 15.886 frt (megyeház, ujvilág-u II. e. 22. ajtó.) — Dec. 17. Spacsek Eleonóra jog. 3808 frt. (Torony u. 1. sz. II. e. 20. ajtó.) — Pályázatok. A beszterce-na­­szódi, szolnok-doboka, tolnamegyei államépitészeti hi­­vataloknál több urmesteri áll. 4 h. a — A pancso­­vai túszéknél aljegyzői áll. 2 h. a. — (Időjárás.) A depresszió (756—758) a kontinens keleti, a nagy légnyomás (769—770) an­nak északnyugati rész­ében van. — Mérsékelt sze­lekkel az idő Közép Európában változó, éjjel fa­gyos, részben havazásokkal. — Hazánkban: Többnyire északnyugatias mérsékelt szelek mellett, a hideg északon nagyobb, keleten kisebb lett; a légnyomás nyugaton fölebb­, keleten alábbszállt. Az idő keleten és nyugaton változó, a középben borús, havas csapadékkal minden részben. — Kilátás a jövő időre : Északnyugaton derülés , délkeleten vál­tozó idő, helyenkint csapadékkal, éjjel többnyire fagygyal várható. Borúra derű. Az EL­IN szerzőjétől. Fordította: Amies. Hildred önkénytelenül a lady Hamilton meg­figyelésébe merült; csudálkozott, hogy mi lehet az a bűbáj, amivel környezetét leigézi. Mindenik férfi ő vele szeretett volna beszél­getni ; versenyeztek, hogy ki fog ragyogóbb mo­solyt nyerni tőle; s volt valami sajátságos mo­dora, amit Hildred nem tudott megérteni és ez abban állott, hogy külön-külön mindenkivel el tudta hitetni, hogy kegyes figyelmének ő a válasz­tott tárgya. Hogy lehet ezt megtenni? — gondolá ma­gában a tetszelgés terén járatlan asszony. Hogy tudta kegyeit úgy szétosztani? egyiknek egy ol­vadó tekintet, a másiknak egy mosoly, a harma­diknak egy sóhaj jutott; az egyik legyezőjét, a másik virágait tartotta, és mindenik azzal hizel­­gett magának, hogy ő a szép asszony kegyeinek boldog választottja. Hildred megfordult, hogy a Sir Raoul ar­cára nézzen. Vájjon az a férfi, kinek a nőkről oly magasan szárnyaló fogalmai vannak, mit mond az ilyen magaviseletre? Kedélyes mosolyt látott aj­kain. Aztán férjére nézett, ő nem vegyült a Lady Hamilton imádói körébe s Hildrednek ez rendkí­vül jól esett. Későbben Sir Raoul odament hozzá. — Hildred, — mondá halk hangon — hogy tetszik kegyednek uj vendégünk ? g§.J: — Éppen olyan, amilyennek gondoltam, —­­ válaszold a grófné. — Raoul, ugy­e az ilyen szép­­­­séget szereti férjem? Az ezredes a ki­moly arcra nézett. — Hogy tudja azt maga ? — kérdé. — Nagyon sokszor hallottam tőle. Mit gondol, nagyon fogja őket bámulni? — Oh igen, — mondá Sir Raoul őszintén. Mindenki bámulja szépségét; olyan, mint Grenz­­nek egy mesterműve. De ha azt kérdezi tőlem édes Hildred, hogy érdemes­ek találom-e a félté­kenységre, akkor éppen olyan őszintén azt mon­dom, hogy „nem.“ — Én nem vagyok féltékeny, — válaszold Hildred gyorsan. Miért képzel ilyent ? •— Hildred, én nem mondom, hogy képze­lem ; én csak arra figyelmeztetem, hogy őrizked­jék tőle, — volt a válasz. — Az emberek között, — kiáltá Hildred, — a legokosabbakkal lehet legbajosabban beszélni. — Akkor legyünk hálásak, hogy ezek az okos emberek oly kevesen vannak, — mondá Sir Raoul. Hildred mosolyogva nézett reá. — Raoul, — mondá, — van valami, amit Lady Hamiltonon észrevettem. — Mi az ? — Szinte hat órája, hogy itt van, de még nem láttam, hogy egyetlen egy nőhöz szólott volna. Midőn a szalonba mentünk, kiválasztotta a legkényelmesebb karos széket, hátradőlt benne s reám mosolyogva azt mondá : „Az utazás mindig kifáraszt, s rögtön behunyta gyönyörű szép sze­meit , és tudja-e, hogy csak akkor nyitotta ismét fel, midőn az urak bejöttek. — Nem akarta édes mosolygásait s szavait a nőkre vesztegetni, — mondá Sir Raoul. — Tudom, hogy én nagyon tudatlan va­gyok ; de Raoul mondja meg igazán, műveltség­nek nevezi-e ezt ön ? — Édes Hildred, egy asszony lehet nagyon elegáns, igéző, kedves és tetszelgő, anélkül, hogy az a magas műveltség, amit maga ért, meg le­gyen benne. — Ha szabad volna választanom, — mondá Hildred, — jobb szeretnék művelt lenni, mint szép. A katona elégült mosolylyal nézett a nemes arcra. — Mit mondana ahoz, ha én azt állítanám, hogy mind a két tulajdonsággal bír ? — kérdé­zir Raoul És ekkor oly kedves, vidám, csengős, dalla­mos hangon nevetett, hogy Lady Hamilton fel­emelte szemeit megnézni, hogy mi tör­énik. Nyá­jasan mosolygott, mintha rokonszenvezne e boldog nevetéssel. És ekkor azt is gondolta magában, hogy Sir Raoul nagyon érdekes külsejű férfi, s vájjon lehetséges-e, hogy Lady Caravennek ud­varol ? Az ő kizárólagos előjogait nem szabad má­soknak bitorolni. Az olyan érdekes férfiakat, mint a­milyen Sir Raoul, az ő jelenlétében nem szabad másnak elfoglalni. A fekete szemű fiatal grófnénak leckét kell adnia s ezt legkönnyebben elérheti, ha ő viszont a szép gróf figyelmét foglalja el. * „A féltékenység keserű mint a halál!“ E szavak kisértették Lady Caravent. De vájjon félté­keny volt-e ? Ő maga sem tudta megmondani. Élete lázas figyelésben látszott eltelni, valami sö­tét sejtelem, valami megnevezhetetlen előérzet bán­totta, de hogy miért, azt nem tudta. De azt érezte, hogy a szép szőke Lady Hamiltonnak a jelenléte a gyötrelem forrása volt reá nézve. Mindig félt valamitől, de hogy mitől, azt bajosan tudta volna megmondani. Sokkal nemesebb természetű volt, mintsem hogy szándékosan táplálta volna magában a gyana­­kodást , de mindig azon töprenkedett­, ha vajon férjének tetszik-e Lady Hamilton. Voltak idők, midőn haragudott magára, azt mondva, hogy az ilyen gondolatok nem méltók­­ hozzá,­­ hogy minden féltékenység és gyanú nyomorultság s ő felül emelkedik rajtuk és lábbal tiporja őket. S pár perc múlva ismét rajta kapta magát, hogy a férje arcát vizsgálja, míg az Lady Hamil­­tonnal beszélgetett. Egy napon igen okos elbeszélést olvasott, egy házasélet történetét, melyben az volt feltüntetve, mily nagy hiba és ostobaság az asszonyoktól fél­tékenynek lenni, — és azt magyarázta meg, hogy ha egyszer már a féltékenységre adja magát va­laki, akkor férje életének a legcsekélyebb körül­ményeit is félremagyarázhatja a saját gyötrelmére, s mily szerencsétlenné teheti magát annak minden szava vagy tekintete által ; s Hildred elhatározta tanúságot vonni ez épen alkalmas idő­ben olvasott

Next