Budapesti Hírlap, 1885. február (5. évfolyam, 32-58. szám)
1885-02-14 / 44. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (44. sz.) 1885. február 14. kellék, hogy az új ház birjon ne csak arra formai joggal, mely a képviselőházzal egyenlővé teszi, hanem, hogy a nemzeti közvélemény minden árnyalata megnyugvással és tisztelettel fogadja kijelentéseit. Szóló szerint ma a főrendiház a három kellék közül még leginkább a függetlenséget bírja, de ezt se kellő mértékben, mert az utolsó évtized példája mutatja, hogy a hivatalos elem elegendő volt a felső házban abszorbeálni a függetlenség súlyát. (Tetszés a baloldalon.) De ezenkívül nem bírja a mai ház biztosítékát annak, hogy az összes érdekek képviseletet nyerjenek benne, mert eltekintve az egyház ottani képviselőitől, kik az országban létező több felekezetek képviselőivel együtt való jelenlétét szóló erkölcsi szempontból is szívesen látja, de a kik mégis bizonyos egyoldalúságot tételeznek föl, eltekintve a főispánoktól, kik hivatalos elemet képeznek, a mai főrendiházban más támpont nem létezik, mint a születési arisztokrácia. S ez a születési arisztokrácia, bár elég súlylyal bír, hogy részt vegyen a felsőház munkájában, mégsem bír azzal az erővel többé, hogy a vele járó e feladatok terhét egymagában elviselje. (Klénk helyeslés a baloldalon.) Ezért kellett, hogy megtartásával a főrendi elemnek, az új házba újak hozassanak be. A kormány azzal akart e követelménynek eleget tenni, hogy körülbelül 150 életfogytiglan való tagot nevez ki. Ennyiből áll a reform eszmének egésze, melylyel a kormány az előttünk fekvő nagy problémát megoldani akarja. Szóló kérds, hogy váljon azokból a tulajdonságokból, melyek a mostani főrendiházban arra nézve, hogy egy felsőház feladatát teljes sikerrel megoldhassa, elegendő mértékben nincsenek meg, mit fog ez a 150 életfogytiglan kinevezett a felsőházba bevinni ? Be fogja-e vinni talán azt, hogy több biztosíték legyen arra nézve, hogy a nemzeti érdekek univerzalitása vétessék mindenkor tekintetbe, midőn egy reformjavaslat megvalósításáról van szó ? Ennek megvalósítását várjuk mi azoktól, kiknek felsőházi tagsága, törvényhozói joga a pillanatnyi pártérdek, a pillanatnyi hatalmi érdekek szülöttje? (Úgy van a baloldalon.) Ezektől várjuk az univerzális nemzeti érdekek képviseltetésének megerősítését a főrendiházban ? Vagy ezektől várjuk azt, hogy a tradíciónak leginkább a születési arisztokrácia által képviselt igényei mellé, a fejlődő időknek megfelelő mozgó elemet is bevigyük ? Ezektől várjuk azt, akik ma a felsőházba kinevezve életfogytiglan ott bennmaradnak, tehát a mai pillanat fejlődési stádiumát képviselik, de a további eszmefejlődés követésétől, mint a mostani kormány kinevezettjei majdnem becsületbeli kötelesség által vannak elzárva ? (Úgy van a baloldalon.) Vagy ezektől várjuk azt, hogy növekedjék politikai súlyban a felsőház, hogy nagyobb megnyugvással fogadja a közönség az ő határozatait és pedig nem csak akkor, midőn az uralkodó áramlattal egy mederben úsznak, hanem akkor is, midőn, mint a felsőháznak néha tennie kell az uralkodó áramlatnak ellentállónak ? Ezek súlyától várjuk a közmegnyugvást, kikről mindenki tudja, hogy tisztán a hatalom és pedig nem is a mindenkori, hanem a mostani hatalom biztosítása végett vizetnek be ? (Úgy van a baloldalon.) Ezekről az elemekről szóló a reform problémájának két legfőbb feladata közül, t. i. az egyetemes nemzeti szellem létesítése és a súly növelése közül egyetlenegyet, nemcsak megoldva, de megközelítve sem lát; azt a harmadik kelléket pedig, melyet elsőnek kellett volna említenie, t. i. a minden irányban való függetlenséget, azt teljesen megrontja. (Úgy van a baloldalon.) A miniszterelnök inkonzequenciával vádolta szólót és pártját azért, mert a kinevezést ellenzik, s kis számban mégis elfogadják. Szóló éppen a kis számra helyezi a fősúlyt. Mert könnyebben föltalálhatók a nyilvánosság által kijelölt kitűnőségek, amelyek kinevezése előtt a kormánynak kitérni nem lehet. (Élénk helyeslés balfelől). Mi — úgymond — nem alacsonyitjuk az intelligenciát. Ama tervbe vett 80 mellett lesz 800 is, ki ugyancsak egyéni súlyánál fogva ugyanazon jogot igényli, hogy kineveztessék s ily körülmények közt nincs döntő ok, miért éppen az a 80, ki nem igen különbözik egyéni súlyra nézve a nyolcszáztól s csak úgy az arány középszerűségét képviseli. Ennek a konzekuenciája az — és nem is lehet másként kívánni semmilyen kormánytól — hogy midőn nincs belső ok, hogy azt a százat, kinek kinevezésére neki jog van adva, éppen innen vagy onnan vegye azoknak a sokaknak számából, kik hasonló kvalifikációval bírnak , akkor természetszerűleg a politikailag megbízhatókat, a vele együtt érzőket, azokat fogja kiszemelni, kik neki teljes biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy nemcsak a mig kormányon lesz, de azontúl is az ő pártérdekeit fogják mindenben szem előtt tartani. (Úgy van a bal és szélsőbaloldalon.) Egészen más volt felfogása az angol szabadelvűpárti kormánynak, midőn 1869-ben John Russel 28 életfogytiglan való peer kinevezését indítványozta s pedig legfőképp peert évente s azt úgy indokolta : Ma az én barátaim bírják a hatalmat, de én alkotmányos szempontból nem akarom, hogy a peerek kinevezésében a koronának adott jog egészen kimerittessék.Ekkor felállt Lord Greys kijelenté, hogy nem szabad mikép a kinevezendők egész száma a hatalmon levő párt által kineveztessék. S ily kijelentések történtek akkor, mikor a szabadelvű párt volt a kormányon. Nálunk pedig a legnagyobb flegmával beszélnek arról, hogy a felsőház függetlensége 150 tag kinevezése által legfölebb a mostani kormányával szemben van veszélyeztetve, az ezentúli kormánynyal szemben nem. (Élénk tetszés a bal és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ez a maga egész nyerseségében az „aprés nous le déluge“. (Hoszszantartó élénk helyeslés a bal- és a szélsőbalon. Mozgás.) Mert az ép úgy megtörténhetik, hogy a mostani kormány által saját pártja, saját legmegbízhatóbb híveinek számából kiszemelt 150 tag a felsőház rendeltetésének flagráns megsértésével az utánna következő kormánynyal szemben faktuózus oppozíciót fog képezni. (Nyugtalanság) és akkor az önök által átalakított felsőház épülete oszcillációt mutatna, feltétlen szolgalelkűség és parlamenti obstrukció közt. (Hosszantartó élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon. Mozgás.) A miniszterelnök a kinevezést azzal védi, hogy azt a kormány csak a képviselőházi többség által gyakorolhatja. Ez sajátságos érvelés. Először is, midőn a választási elvnek kizárása mellett érvelnék, akkor a fő indok, hogy akárhogy konstruáljuk a választókerületeket, a választott elem nem lesz egyéb, mint a képviselőválasztás tiszta ismétlése és ezért, mert nem szabad a felsőháznak, ha a képviselőházzal szemben korrektívem akar lenni, a képviselőház merő ismétlésének lenni, azért rossz a választás. (Derültség és tetszés balfelől.) Ha pedig a kinevezést védik, azt mondják, hiszen csak a képviselőház többségével egyetértőleg s annak arányában eszközölhetők azon kinevezések, azok eredménye tehát mi lehet? az, hogy a képviselőházi többség ismét kifejezésre jut a felsőházban, tehát ezért jó a kinevezés ? (Derültség és tetszés balfelől.) A miniszterelnök érveinek legfőbbike az ily nagymérvű kinevezések eszközölhetése mellett a peer schub lehetősége (Tisza miniszterelnök tagadólag int) s indokolja ezt azzal, hogy a két ház közti egyetértés helyreállítása végett bírjon a kormány a kinevezés eszközével s miután ezt nehezen eszközölheti az örökletes tagok újból kinevezése által, azért szükséges, hogy az életfogytiglani kinevezés a koronának fentartatik. Ezért éppen oly helytelen, mint nem őszinte. Szóló utal a miniszteri indokolásra, ahol az angol minisztérium esetéből vonatik következtetés arra, hogy minden kormánynak meg kell a jogot adni arra, hogy szükség esetében azzal is helyreállíthassa az egyetértést a törvényhozás két háza közt. Brole azzal szemben hivatkozik a Grey minisztérium egyik tagjának lord Bringhamnak leveleire, sőt későbbi kijelentésére, melyekből kitűnik, hogy midőn 80 új öröklétű peernek kinevezését a kormány kieszközölte, érezte e lépésének azt a következményét, hogy ezt az institúciót nem szabad az alkotmányba beleilleszteni, hogy — azt mondom — kormányra nézve a legnehezebbé kell tenni, nem pedig a legkönyebbé, hogy valóban csak mint végeszközhöz nyúljon hozzá. (Élénk helyeslés balfelől.) Szóló kamerának és ürügynek tartja, hogy a választás által a felsőházba vitetnék át a törvényhozás súlypontja. Ha előáll egy oly helyzet — és igenis előállhat, hogy erkölcsi túlsúlylyal bír a felsőház felett — akkor a hiba nem a felsőház túlságos hatalmasságában rejlik, hanem mindenkor magában a népképviseletben. (Élénk helyeslés balfelől.) Igen, akkor a hiba abban van, hogy aláásták a népképviselet hatalmának erkölcsi forrását. (Élénk helyeslés balfelől. Úgy van !) Akkor a hiba abban van, hogy a képviseleti rendszer nyilvántartásának meghamisítása vagy erőszakolása által (Zajos tetszés balfelől.) oda engedték fejlődni a dolgot, hogy a formai népképviselet nem a nemzetnek igazi képviselete (Úgy van! balfelöl.) hogy nem bir annak minden formai jogosítványával, de bir annak erkölcsi erejével. (Úgy van balfelől.) És ha önök a túloldalon egy ehhez hasonló helyzet súlyát tapasztalják, vagy talán annak előáll!)utasától félnek. (Ellenmondás jobbfelől. Zajos tetszés és éljenzés balról) akkor meg fogjuk mutatni az utat e helyzet megszüntetésére, de nem a felsőháznak gyöngévé tételével, hanem a népképviselet összealkotásában mutatkozó hibák orvoslásával. (Élénk helyeslés balfelől.) Szaló azonban áttér a választási elv védelmére. Mi — úgymond— új elemet akarunk behozni és ezen új elem nem lehet más, mint az, amely a nemzeti fejlődés vezetésében, a nemzeti eszmék forrongásában már ma is a főszerepet viszi, az nem lehet más, mint a magyar középosztálynak kicsúcsosodása. (Helyeslés balfelől.) Ezt az elemet kell bevinnünk, ha akarjuk, hogy az a felsőház, melyet szervezni kívánunk, bírjon egyfelől a kellő függetlenséggel, másfelől a kellő nemzeti univerzális felfogással és harmadszor a kellő politikai súlylyal. És ezzel szemben ne tessék azt mondani, hogy ha 150 kitűnőség a kormány által kineveztetés útján nem található, akkor 80-at, mert ennyit akarunk választás útján bevinni, a választás útján nem lehet találni. Hiszen e választottak nem a maguk egyéni súlyánál, nem a maguk kitűnő egyéni tulajdonságainál fogva vannak hivatva ott lenni, hanem képviselik ott azon elemet, mely bizalmát rájuk ruházta. (Helyeslés balfelöl.) Ez óriási különbség a szavazati jognak e kettős keletkezése közt, melynek egyikénél kell hogy minden egyes egyén saját érdemének alapján álljon, másika mellett pedig azon egész választótestület azon egész társadalmi elem talapzatán áll, melynek bizalmából helyét elfoglalja. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbalon.) Azt mondja a miniszterelnök, hogy főleg azért nem óhajtja a választást, mert ha kiváló politikai tehetségek abba helyezik ambíciójukat, hogy a felsőházba nyerjenek mandátumot az alsóház iránt politikai súlylyal, ha pedig nem fogják ebbe helyezni ambíciójukat, a felsőházba bejutók egyéni minősége nem fogja megütni a mértéket. Szaló azt feleli, ha nincs az országban elég politikai tőke, akkor nem lehet szerezni kinevezés által sem, ha pedig van, akkor szerezhetni azt választás útján is. (Élénk tetszés balfelől.) A választás izgalmaitól és zavaraitól tartanak sokan; szóló nem hiszi, hogy a 8 év, melyre a felsőházi választás szólna, nagyon megzavarná a közigazgatási funkciót, különben is akkor minden képviseleti intézményről le kellene mondanunk, mert azok is választás útján létesülnek. Szóló ezután Beksicscsel polemizál, s azt találja, hogy Beksics ellenszenvének e választásokat illetőleg a demokrácia szempontjából pszichológia magyarázata van. Nem vonja szóló kétségbe Beksics Gusztáv teljes jóhiszeműségét és őszinteségét, de hogy a nevezett képviselő mit ért a demokrácia alatt, ő maga megmondotta nekünk oly világossággal, amely éppen az ő őszintesége és jóhiszeműsége mellett szól, mert különben annyira el nem árulhatta volna éppen minapi beszédében. (Halljuk! Halljuk !) Beksics képviselő ugyanis azt mondta, hogy éppen azon megyei közönségtől fél, melyre a választást bízni akarjuk, mert e megyei közönség nem elég demokratikus. Mert ha ebben a megyei közönségben keressük, hogy a polgári osztály, az iparos és kereskedő hány százalékot tesz, azt találjuk, hogy az igen kevés és így tehát a demokrácia igen veszélyeztetve lenne a megyei közönségben. Itt van — jegyzi meg szőlő — a pszichológiai rugó, mely miatt a nevezett képviselő és sokan ő vele együtt (Közbekiáltás a baloldalon: Nem igen sokan.) talán nem igen sokan, de némelyek, habár kevesebb őszinteséggel, irtóznak a megyei elemtől, mint amelyre a választás eshetik. Mert ők, mikor demokráciáról beszélnek, akkor tulajdonképpen csak egy klikk uralomról szólnak. (Zajos helyeslés a bal és szélsőbaloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Őket talán önmaguk előtt be nem vallott, de mégis engesztelhetetlen gyűlölet vezeti a régi magyar társadalomnak még fönnmaradt osztályai ellen. (Igaz, úgy van!) a baloldalon. És mert egy író, ki a nevezett képviselőhöz közel áll (Közbekiáltások baloldalon , Timoleon) után járt és kimutatta, hogy a megyei bizottmányok virilistái között még most is 60 százalékja szerepel azoknak, akik birtokukat őseiktől örökölték, tehát nem képviselhetik a demokráciát. Szólónak más fogalmai vannak a demokráciáról, mint Beksics képviselőnek és azt hiszi, hogy igazabban és egyetértőbben ama nagy szellemekkel, akik a demokrácia igazi törekvéseinek előharcosai voltak. Mert valamint nem tartja azt a demokrácia igaz hívének, aki egy társadalmi átalakulás folytán, a társadalomban fejlődő új elemek iránt ellenszenvvel viseltetik és azt a részt tagadja meg tőlük, melyet a munka és törekvés által vívtak ki maguknak, éppen úgy nem tartja a demokrácia igaz hívének azt, ki a demokráciában az új elemeknek egy arisztokráciáját akarja létesíteni, (Zajos tetszésnyilatkozatok a hálós a szélsőbaloldalon) ésa ki a demokrácia köréből ki akarja zárni mindazt, ami nem privilégiumok, nem elzárkózódottság útján, hanem saját tulajdonságainak szívóssága által az új áramlatok közepette is tudta érvényesíteni magát. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Az igazi demokratikus felfogás az, hogy sem az új, sem a régi elemek iránt szűkkeblű ne legyen és legyen univerzális egyaránt. De, ha Beksics Gusztáv képviselő bizonyos értelemben joggal, mint a demokrácia egyik fényoldalát kiemelte annak az állami erők egyesítésére irányuló tendenciáját, amidőn azt szóló elismeri, megjegyzi, hogy ne legyünk vakok a demokráciának magának hiányai és veszélyei iránt. — A demokráciának egyik veszélye a politikai tradíciókban keresendő. Ez ellen pedig ellenszerve azon körülményben rejlik, ha a demokratikus fejlődésnek formái közt a régi társadalomnak elemei minél nagyobb mértékben meg tudják állani helyüket, minél nagyobb mértékben át tudnak menni az új viszonyokba. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És ha most folytatja szóló , azt tapasztalom, hogy Magyarországon a társadalom és nemzeti szervezet demokratikus átalakulása mellett az új korszakba belenéz, annak forrongásába belenyúl, mint az éltető elemeknek egyike, a régi magyar társadalomnak minél számosabb eleme; ha látom azt, hogy a demokráciának számos fényoldala mellett e tagadhatatlan árnyoldalnak, a tradíció hiányának korrektívuma önként létesül, ha látom azt, hogy demokratikus alapon nem szakadnak meg a magyar nemzeti