Budapesti Hírlap, 1885. február (5. évfolyam, 32-58. szám)

1885-02-14 / 44. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP. (44. sz.) 1885. február 14. kellék, hogy az új ház birjon ne csak arra for­­mai joggal, mely a képviselőházzal egyenlővé teszi, hanem, hogy a nemzeti közvélemény minden ár­nyalata megnyugvással és tisztelettel fogadja kije­lentéseit. Szóló szerint ma a főrendiház a három kellék közül még leginkább a függetlenséget bírja, de ezt se kellő mértékben, mert az utolsó évtized példája mutatja, hogy a hivatalos elem elegendő volt a felső házban abszorbeálni a fü­ggetlenség súlyát. (Tetszés a baloldalon.) De ezenkívül nem bírja a mai ház biztosítékát annak, hogy az összes érdekek képviseletet nyerjenek benne, mert eltekintve az egy­ház ottani képviselőitől, kik az országban létező több felekezetek képviselőivel együtt való jelenlétét szóló erkölcsi szempontból is szívesen látja, de a kik még­is bizonyos egyoldalúságot tételeznek föl, eltekintve a főispánoktól, kik hivatalos elemet képeznek, a mai főrendiházban más támpont nem létezik, mint a születési arisztokrácia. S ez a születési arisztokrácia, bár elég súlylyal bír, hogy részt vegyen a felsőház munkájában, még­sem bír azzal az erővel többé, hogy a vele járó e feladatok terhét egy­magában elvi­selje. (K­lénk helyeslés a baloldalon.) Ezért kellett, hogy megtartásával a főrendi elemnek, az új házba újak hozassanak be. A kormány azzal akart e követelménynek ele­get tenni, hogy körülbelül 150 életfogytiglan való tagot nevez ki. Ennyiből áll a reform eszmének egésze, melylyel a kormány az előttünk fekvő nagy problémát megoldani akarja. Szóló kérds, hogy vál­jon azokból a tulajdonságokból, melyek a mostani főrendiházban arra nézve, hogy egy f­elsőház fel­adatát teljes sikerrel megoldhassa, elegendő mérték­ben nincsenek meg, mit fog ez a 150 életfogytiglan kinevezett a felsőházba bevinni ? Be fogja-e vinni talán azt, hogy több biztosíték legyen arra nézve, hogy a nemzeti érdekek univerzalitása vétessék mindenkor tekintetbe, midőn egy reformjavaslat megvalósításáról van szó ? Ennek megvalósítását várjuk mi azoktól, kiknek felsőházi tagsága, tör­vényhozói joga a pillanatnyi pártérdek, a pilla­natnyi hatalmi érdekek szülöttje? (Úgy van a bal­oldalon.) Ezektől várjuk az univerzális nemzeti érdekek képviseltetésének megerősítését a főrendiházban ? Vagy ezektől várjuk azt, hogy a tradíciónak legin­kább a születési arisztokrácia által képviselt igényei mellé, a fejlődő időknek megfelelő mozgó elemet is bevigyük ? Ezektől várjuk azt, akik ma a felső­­házba kinevez­­ve életfogytiglan ott bennmaradnak, tehát a mai pillanat fejlődési stádiumát képviselik, de a további eszmefejlődés követésétől, mint a mostani kormány kinevezettjei majdnem becsületbeli kötelesség által vannak elzárva ? (Úgy van­ a bal­oldalon.) Vagy ezektől várjuk azt, hogy növekedjék po­litikai súlyban a felsőház, hogy nagyobb megnyug­vással fogadja a közönség az ő határozatait és pe­dig nem csak akkor, midőn az uralkodó áramlattal egy mederben úsznak, hanem akkor is, midőn, mint a felsőháznak néha tennie kell az uralkodó áramlat­nak ellentállónak ? Ezek súlyától várjuk a közmeg­­nyugvást, kikről mindenki tudja, hogy tisztán a ha­talom és pedig nem is a mindenkori, hanem a mos­tani hatalom biztosítása végett vizetnek be ? (Úgy van­­ a baloldalon.) Ezekről az elemekről szóló a reform problémájának két legfőbb feladata közül, t. i. az egyetemes nemzeti szellem létesítése és a súly növelése közül egyetlenegyet, nemcsak megoldva, de megközelítve sem lát; azt a harmadik kelléket pedig, melyet elsőnek kellett volna említenie, t. i. a minden irányban való függetlenséget, azt teljesen megrontja. (Úgy van­­ a baloldalon.) A miniszterelnök inkonzequenciával vádolta szó­lót és pártját azért, mert a kinevezést ellenzik, s kis számban mégis elfogadják. Szóló éppen a kis számra helyezi a fősúlyt. Mert könnyebben föltalál­hatók a nyilvánosság által kijelölt kitűnőségek, a­melyek kinevezése előtt a kormánynak kitérni nem lehet. (Élénk helyeslés balfelől). Mi — úgy­mond — nem alacsonyitjuk az intelligenciát. Ama tervbe vett 80 mellett lesz 800 is, ki ugyancsak egyéni súlyánál fogva ugyanazon jogot igényli, hogy kineveztessék s ily körülmények közt nincs döntő ok, miért éppen az a 80, ki nem igen különbözik egyéni súlyra nézve a nyolcszáztól s csak úgy az arány középszerűségét képviseli. Ennek a konzekuenciája az — és nem is le­het másként kívánni semmilyen kormánytól — hogy midőn nincs belső ok, hogy azt a százat, kinek ki­nevezésére neki jog van adva, éppen innen vagy onnan vegye azoknak a sokaknak számából, kik ha­sonló kvalifikációval bírnak , akkor természetszerű­leg a politikailag megbízhatókat, a vele együtt érző­ket, azokat fogja kiszemelni, kik neki teljes biztosí­­tékot nyújtanak arra nézve, hogy nemcsak a m­ig kormányon lesz, de azontúl is az ő pártérdekeit fogják mindenben szem előtt tartani. (Úgy van­­ a bal és szélsőbaloldalon.) Egészen más volt felfogása az angol szabadel­­vűpárti kormánynak, midőn 1869-ben John Russel 28 életfogytiglan való peer kinevezését indítványozta s pedig legfőkép­p peert évente s azt úgy indokolta : Ma az én barátaim bírják a hatalmat, de én alkot­mányos szempontból nem akarom, hogy a peerek ki­nevezésében a koronának adott jog egészen kimerittes­sék.­­Ekkor felállt Lord Grey­s kijelenté, hogy nem szabad mikép a kinevezendők egész száma a hatalmon levő­ párt által kineveztessék. S ily ki­jelentések történtek akkor, mikor a szabadelvű párt volt a kormányon. Nálunk pedig a legnagyobb fleg­mával beszélnek arról, hogy a felsőház függetlensége 150 tag kinevezése által legfölebb a mostani kor­­mányával szemben van veszélyeztetve, az ezentúli kormánynyal szemben nem. (Élénk tetszés a bal és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ez a maga egész nyerseségében az „aprés nous le déluge“. (Hosz­­szantartó élénk helyeslés a bal- és a szélsőbalon. Mozgás.) Mert az ép úgy megtörténhetik, hogy a mostani kormány által saját pártja, saját legmegbíz­hatóbb híveinek számából kiszemelt 150 tag a felső­ház rendeltetésének flagráns megsértésével az utánna következő kormánynyal szemben faktuózus oppozíciót fog képezni. (Nyugtalanság) és akkor az önök által átalakított felsőház épülete oszcillációt mutatna, fel­tétlen szolgalelkűség és parlamenti obstrukció közt. (Hosszantartó élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon. Mozgás.) A miniszterelnök a kinevezést azzal védi, hogy azt a kormány csak a képviselőházi többség által gyakorolhatja. Ez sajátságos érvelés. Először is, mi­dőn a választási elvnek kizárása mellett érvelnék, akkor a fő indok, hogy akárhogy konstruáljuk a vá­lasztókerületeket, a választott elem nem lesz egyéb, mint a képviselőválasztás tiszta ismétlése és ezért, mert nem szabad a felsőháznak, ha a képviselőházzal szem­ben korrektívem akar lenni, a képviselőház merő is­métlésének lenni, azért rossz a választás. (Derültség és tetszés balfelől.) Ha pedig a kinevezést védik, azt mondják, hi­szen csak a képviselőház többségével egyetértőleg s annak arányában eszközölhetők azon kinevezések, azok eredménye tehát mi lehet? az, hogy a képvi­selőházi többség ismét kifejezésre jut a felsőház­ban, tehát ezért jó a kinevezés ? (Derültség és tet­szés balfelől.) A miniszterelnök érveinek legfőbbike az ily nagymérvű kinevezések eszközölhetése mellett a peer schub lehetősége (Tisza miniszterelnök tagadó­­lag int) s indokolja ezt azzal, hogy a két ház közti egyetértés helyreállítása végett bírjon a kor­mány a kinevezés eszközével s miután ezt nehezen eszközölheti az örökletes tagok újból kinevezése által, azért szükséges, hogy az életfogytiglani kine­vezés a koronának fentartatik. Ezért éppen oly helytelen, mint nem őszinte. Szóló utal a miniszteri indokolásra, ahol az angol minisztérium esetéből vona­­tik következtetés arra, hogy minden kormánynak meg kell a jogot adni arra, hogy szükség ese­tében azzal is helyreállíthassa az egyetértést a tör­vényhozás két háza közt. Brole azzal szemben hi­vatkozik a Grey minisztérium egyik tagjának lord Bringhamnak leveleire, sőt későbbi kijelentésére, melyekből kitűnik, hogy midőn 80 új öröklétű peer­­nek kinevezését a kormány kieszközölte, érezte e lé­pésének azt a következményét, hogy ezt az institú­ciót nem szabad az alkotmányba beleilleszteni, hogy — azt mondom — kormányra nézve a legnehezebbé kell tenni, nem pedig a legkönyebbé, hogy valóban csak mint végeszközhöz nyúljon hozzá. (Élénk he­lyeslés balfelől.) Szóló k­amerának és ürügynek tartja, hogy a választás által a felsőházba vitetnék át a törvény­­hozás súlypontja. Ha elő­áll egy oly helyzet — és igenis előállhat, hogy erkölcsi túlsúlylyal bír a felső­­h­áz felett — akkor a hiba nem a felsőház túlságos hatalmasságában rejlik, hanem mindenkor magában a népképviseletben. (Élénk helyeslés balfelől.) Igen, akkor a hiba abban van, hogy aláásták a népkép­viselet hatalmának erkölcsi forrását. (Élénk helyes­lés balfelől. Úgy van !) Akkor a hiba abban van, hogy a képviseleti rendszer nyilvántartásának megha­misítása vagy erőszakolása által (Zajos tetszés balfelől.) oda engedték fejlődni a dolgot, hogy a formai népképvi­­selet nem a nemzetnek igazi képviselete (Úgy van! balfelöl.) hogy nem bir annak minden formai jogo­sítványával, de bir annak erkölcsi erejével. (Úgy van­ balfelől.) És ha önök a túloldalon egy ehhez hasonló helyzet súlyát tapasztalják, vagy talán an­nak előáll!)utasától félnek. (Ellenmondás jobbfelől. Zajos tetszés és éljenzés balról) akkor meg fogjuk mutatni az utat e helyzet megszüntetésére, de nem a felsőháznak gyöngévé tételével, hanem a népkép­viselet összealkotásában mutatkozó hibák orvoslásával. (Élénk helyeslés balfelől.) Szaló azonban áttér a választási elv védel­mére. Mi — úgymond­­— új elemet akarunk behozni és ezen új elem nem lehet más, mint az, a­mely a nemzeti fejlődés vezetésében, a nemzeti eszmék for­rongásában már ma is a főszerepet viszi, az nem le­het más, mint a magyar középosztálynak kicsúcsoso­­dása. (Helyeslés balfelől.) Ezt az elemet kell bevin­nünk, ha akarjuk, hogy az a felsőház, melyet szer­vezni kívánunk, bírjon egyfelől a kellő függetlenség­gel, másfelől a kellő nemzeti univerzális felfogással és harmadszor a kellő politikai súlylyal. És ezzel szemben ne tessék azt mondani, hogy ha 150 kitűnőség a kormány által kineveztetés útján nem található, akkor 80-at,­­ mert ennyit akarunk választás útján bevinni, a választás útján nem lehet találni. Hiszen e választottak nem a maguk egyéni súlyánál, nem a maguk kitűnő egyéni tulajdonságai­nál fogva vannak hivatva ott lenni, hanem képvise­lik ott azon elemet, mely bizalmát rájuk ruházta. (Helyeslés balfelöl.) Ez óriási különbség a szavazati jognak e kettős keletkezése közt, melynek egyikénél kell hogy minden egyes egyén saját érdemének alap­ján álljon, másika mellett pedig azon egész választó­­testület­ azon egész társadalmi elem talapzatán áll, melynek bizalmából helyét elfoglalja. (Élénk helyes­lés a bal és szélsőbalon.) Azt mondja a miniszterelnök, hogy főleg azért nem óhajtja a választást, mert ha kiváló politikai tehetségek abba helyezik ambíciójukat, hogy a felső­házba nyerjenek mandátumot az alsóh­áz iránt poli­tikai súlylyal, ha pedig nem fogják ebbe helyezni ambíciójukat, a felsőházba bejutók egyéni minősége nem fogja megütni a mértéket. Szaló azt feleli, ha nincs az országban elég politikai tőke, akkor nem­ lehet szerezni kinevezés által sem, ha pedig van, akkor szerezhetni azt választás útján is. (Élénk tet­szés balfelől.) A választás izgalmaitól és zavaraitól tartanak sokan; szóló nem hiszi, hogy a 8 év, melyre a felső­házi választás szólna, nagyon megzavarná a közigaz­gatási funkciót, különben is akkor minden képvise­leti intézményről le kellene mondanunk, mert azok is választás útján létesülnek. Szóló ezután Beksicscsel polemizál, s azt ta­lálja, hogy Beksics ellenszenvének e választásokat illetőleg a demokrácia szempontjából pszichológia magyarázata van. Nem vonja szóló kétségbe Beksics Gusztáv teljes jóhiszeműségét és őszinteségét, de hogy a nevezett képviselő mit ért a demokrácia alatt, ő maga megmondotta nekünk oly világosság­gal, a­mely éppen az ő őszintesége és jóhiszemű­sége mellett szól, mert különben annyira el nem árulhatta volna éppen minapi beszédében. (Halljuk! Halljuk !) Beksics képviselő ugyanis azt mondta, hogy éppen azon megyei közönségtől fél, melyre a válasz­tást bízni akarjuk, mert e megyei közönség nem elég demokratikus. Mert ha ebben a megyei közön­ségben keressük, hogy a polgári osztály, az iparos és kereskedő hány százalékot tesz, azt találjuk, hogy az igen kevés és így tehát a demokrácia igen veszélyeztetve lenne a megyei közönségben. Itt van — jegyzi meg szőlő — a pszichológiai rugó, mely miatt a nevezett képviselő és sokan ő vele együtt (Közbekiáltás a baloldalon: Nem igen sokan.) ta­lán nem igen sokan, de némelyek, habár kevesebb őszinteséggel, irtóznak a megyei elemtől, mint a­melyre a választás eshetik. Mert ők, mikor demo­kráciáról beszélnek, akkor tulajdonképpen csak egy klikk uralomról szólnak. (Zajos helyeslés a bal és szélsőbaloldalon. Ellenmondások a jobbol­dalon.) Őket talán önmaguk előtt be nem vallott, de mégis engesztelhetetlen gyűlölet vezeti a régi ma­gyar társadalomnak még fönnmaradt osztályai ellen. (Igaz, úgy van!) a baloldalon. És mert egy író, ki a nevezett képviselőhöz közel áll (Közbekiáltások bal­oldalon , Timoleon) után járt és kimutatta, hogy a megyei bizottmányok virilistái között még most is 60 százalékja szerepel azoknak, a­kik birtokukat őseiktől örökölték, tehát nem képviselhetik a de­mokráciát. Szólónak más fogalmai vannak a demokráciáról, mint Beksics képviselőnek és azt hiszi, hogy igazab­ban és egyetértőbben ama nagy szellemekkel, akik a demokrácia igazi törekvéseinek előharcosai voltak. Mert valamint nem tartja azt a demokrácia igaz hívé­nek, a­ki egy társadalmi átalakulás folytán, a társa­dalomban fejlődő új elemek iránt ellenszenvvel vi­seltetik és azt a részt tagadja meg tőlük, melyet a munka és törekvés által vívtak ki maguknak, éppen úgy nem tartja a demokrácia igaz hívének azt, ki a demokráciában az új elemeknek egy arisztokráciáját akarja létesíteni, (Zajos tetszésn­yilatkozatok a hál­ós a szélsőbaloldalon) és­­a ki a demokrácia köréből ki akarja zárni mindazt, a­mi nem privilégiumok, nem elzárkózódottság útján, hanem saját tulajdon­ságainak szívóssága által az új áramlatok közepette is tudta érvényesíteni magát. (Élénk helyeslés és tet­szés a baloldalon.) Az igazi demokratikus felfogás az, hogy sem az új, sem a régi elemek iránt szűk­keblű ne legyen és legyen univerzális egyaránt. De, ha Beksics Gusztáv képviselő bizonyos ér­telemben joggal, mint a demokrácia egyik fényolda­lát kiemelte annak az állami erők egyesítésére irá­nyuló tendenciáját,­­ a­midőn azt szóló elismeri, megjegyzi, hogy ne legyünk vakok a demokráciának magának hiányai és veszélyei iránt. — A demokrá­ciának egyik veszélye a politikai tradíciókban kere­­sendő. Ez ellen pedig ellenszerve azon körülményben rejlik, ha a demokratikus fejlődésnek formái közt a régi társadalomnak elemei minél nagyobb mértékben meg tudják állani helyüket, minél nagyobb mértékben át tudnak menni az új viszonyokba. (Élénk helyes­lés a baloldalon.) És ha most folytatja szóló , azt tapaszta­lom, hogy Magyarországon a társadalom és nemzeti szervezet demokratikus átalakulása m­ellett az új kor­szakba belenéz, annak forrongásába belenyúl, mint az éltető elemeknek egyike, a régi magyar társadalom­nak minél számosabb eleme; ha látom azt, hogy a demokráciának számos fényoldala mellett e tagad­hatatlan árnyoldalnak, a tradíció hiányának korrek­­tívuma önként létesül, ha látom azt, hogy demokra­tikus alapon nem szakadnak meg a magyar nemzeti

Next