Budapesti Hírlap, 1885. május (5. évfolyam, 119-148. szám)

1885-05-01 / 119. szám

V. évfolyam. 119. S2L Budapest, 1885. KiMVUflA május L Budapesti Hírlap El&flzetésl iraki Egész évre 14 frt, félévre 7 Ért, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap; hétfőn és ünnep ntán való napon le. felelős szerkesztő: Csukásai József. Sxorkosstöség és kiadóhivatal: IV., kalap-utca 16. oa. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes ss&m ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Eső. Hetekig szomjazott a természet. Min­den fűszál landkadtan sorvadozott. A ve­tés nem borította be a ‘földet, gyér sorai közt kemény rögök sütkéreztek a forró napsugarakban. Minden állat, mely nem szereti a vizet, vígan őrült a korai nyár­nak; a mezei egerek bámulatosan elsza­porodtak s rajokban legeltek a búzafölde­ken s nagy foltokban rágták ki a gyönge hajtást. Mindennemű bogarak milliói had­járatot izentek az embernek, s rombol­ták, amit ültetett. A sovány gólya, mely a szűk takarmányon kitelelt, hogy a kö­vér tavaszi legelőn erőhöz jusson, kopár földön kereste eledelét, hol buja fűben taposni szokott. A pázsit, melyről sűrű rendet vág virágzó mezőn a kasza, gyé­ren hajtott leveletlen száraz füvet. Már sárgultak a vetések kalász nélkül, már íonyadt minden, arai kikelt, a gyönge gyökérnek nem volt nedve, mit felszív­hatott volna, a tő nem bokrosodott, a levelek nem kaptak tápot a levegőből, a harmat is kevés volt a tikkadt növénynek. Kétségbeesve pillantott a gazda az ■égre. Sehol egy felhő. A nap a kalendá­riumban megtévedt s azt hitte aratásnak van ideje. Minden hajnalban uj remény, minden este a régi csalódás. Minden nap, melylyel a várva várt 'eső késett, mil­liókra menő kárt okozott az országnak. Ha nem esik még nehány napig, vége van •az egész termésnek. ínséges esztendő lesz, mint 1863. évben jajgattak a gazdák. Ki hallotta valaha, hogy egész április havá­ban alig van eső? S a tél is száraz volt, hó nélkül teleltek ki a búzák és rozsok, úgy a hogy; a fagyok is szárították a talajt, a földnek tehát nem volt elég ned­vessége pótolni az eső hiányát. Mi lesz e szerencsétlen országból, ha uj csapás éri? Sóhajtva gondolt mindenki a veszede­lemre. Végre esőnk jött. Kevés, de elég, hogy aki kapott belőle meg legyen ment­ve. Magyarország minden vidékéről jön az örömhír, hogy eső esett. Az emberek megtáviratozzák egymásnak a vigaszta­lást. Sok nehéz aggodalom enyhült, az emberekben hálás hangulat ébred s a pa­naszok elnémulnak. Ez az eső akkora szárazság után a legnagyobb esemény Magyarországon, a kiállításnál is nagyobb s az angol-orosz vi­szálynál érdekesebb. Mert ez eső nélkül Magyarország gazdasági katasztrófának néz elébe. Ez talán el van hárítva rólunk Isten kegyelméből. Lehet-e jó termés az országban álta­lában, eme tavaszi időjárás után, bajos megjósolni, mert még báron hónap, mire learatunk. Nagyon ked vező időnek kellene bekövetkezni, hogy Sz okozott károkat jóvá tegye. Akkor is logföllebb jó közép termésre számíthatunk már, kivált őszi vetéseinkben. S takármányszük esztendőnk lesz minden bizonynyal. De hát csak meg­élhessünk valahogy, a magyar gazda töb­bet már remélni s óhajtani sem bátor­kodik. Égaljunk szeszélyes túlzásai örökös aggodalomban tartják gazdáinkat. Ily rek- kenő forróság, ily tartós szárazság után tavaszszal, nem-e következnek májusi fa­gyok s nyáron örökös eső ? Mert a ter­mészet alaptörvénye az egyensúly, mely kénytelen vétséggel kompenzálni, ha va­lamit vétett. Ma azonban még kérve nézzük a futó felhőket, hogy álljanak meg és öntsenek több áldást a földre. Mohón iszsza ez a vizet s ha jól lakott vele, nem kér több árnyékot a fellegektől. Életkérdés reánk nézve a fellegek járása. Szép ország Magyarország, szép, de ve­szedelmes. Vizei elárasztják és napsugarai elhervasztják. Hányatott élete van nemze­tének. Kétség s remény közt fáradva küz­deni sorsunk mindenha. S el nem csüggedni soha: kötelesség. Agitáció az alpapság körében. Meg­bízható kezekből a következő sorokat veszszük : Mig a főpapság a hercegprímás budai palotájá­ban afölött tart tanácskozásokat, hogy mit vá­laszoljon Trefort miniszternek a szegényebb sorsú alpapsag dotációja javitása tárgyában hoz­zájuk intézett körlevelére, addig az alpapság kö­rében országszerte növekedő elkeseredés tapasz­talható. Okot erre az alpapság jövedelmének célba vett összeírása adott. Mondják, hogy az alpapság javára hozandó megadóztatás meghiu- sitását a főpapság azzal akarja kikerülni, hogy hírét terjeszté annak, miszerint eme egyetemes összeírás célja a jobb jövedelmű plébániáknak a ssegényebb sorsuak számára való megadóztatása. 1 „BUDAPESTI HM,If tárcája. Pásztélyi János ungvári püspök. Ornátusban és pongyolában. —- A Budapesti Hi r lap“ eredeti tárcája. — Akik régebben ismerik, azt mondják, hogy roppant szerencséje volt teljes életében és én •elhiszem. De eleve kijelentem, hogy ezt a sze­rencséjét megérdemelte. Mint klérikus igen sze­rény volt, csak azt kérte az istentől, hogy vala­mely Cäendes faluban boldog családi életet él­hessen s az ißten meg is hallgatta kérését. 25 évig teljesítette is. A felesége 6 szép és egész­séges gyermeket hagyott maga után, isten pedig a felesége elvesztéséért a munkácsi püspökséggel kárpótolta. Popovics püspök szentelte pappá és prima intrada a buszti parókiába nevezte ki helyet­tes lelkészül, mi maga felér egy munkácsi kano- jaoki stallummal. Ennek halála után Pankovics lett a mun­kácsi püspök, Pásztélyinek nagybátyja, ki nem­csak mint rokonát szerette, de kiválóan szívesen látta a maga körében, különösen a tapolcai püs­pöki fürdőben, mert minden pillanatban kész volt ex abrupto szellemes tósztokat mondani s adomáival mulattatni a társaságot. A társaságot pedig igen gyakran előkelő vendégek képezték. Igen korán máramaros-szigetipappá, ugyan- e megye’ főesperesévé, püspöki külhelynökévé és apáttá neveztetett ki; időközben pedig a me­gye egyik kerülete országgyűlési képviselővé is megválasztotta. Bizony szép kariér ez eddig is különösen annak, ki az Istentől csak egy falusi plébá­niát kért. Mint képviselő Deák .Ferencnek kedvelt embere volt és ez valóságos élvezettel hallgatta adomáit, Nem akarom ráfogni, de sokan állítják, hogy ez elmondott adomái nagy befolyással voltak arra, hogy Pankovics korán bekövetkezett halála után, a püspöki szék betöltésénél Deák Ferenc oly erős állást foglalt mellette. Persze nemcsak az adomák voltak kitűnőek, hanem az el mondójuk is kittinő ember. Mint püspök papjai iránt igen barátságos és leereszkedő. Kormányzata, hogy nyomokat fog hagyni maga után az egyházmegyében, az kétségtelen. Az építkezés valóságos szenvedélye. 0 alatta épült fel az ungvári pap-árvalány-nevelő intézet, ő restauráltatta. a püspöki templomot, legújab­ban pedig a tanítóképzőnek emeltetett egy kolosszális épületet. Amihez csak hozzá kezdett, még minden sikerült neki — egy kivételével. Egyházmegyé­jében, bogy a magyar nyelv és hazafias szellem terjesztésének ő az előharcosa. azt mindenki tudja és ennek dacára mindez ideig nem sike­rült neki Markos kanonok és székesegyházi lel­készt meggyőzni arról, bogy a székesegyházban magyar sz. beszédek tartása nemcsak »illő, de szükséges is. 1870-ben történt. Önkéntelenül eszembe jut az adoma, mikor a cigány a diákoktól szivart kért a hogy adakozásra birja, tekintetes, nagysá­gos, majd méltóságos urfiaknak szólította őket s mikor miudez nem használt, oda kiált nekik — Ugy-e, maguk csak diákok ? . Itt ennek éppen ellenkezője történt. Kassáról döcögött az omnibusz az Ungvárra vezető ország-uton. Az omnibuszban két egyéves önkéntes és egy pap ült. Amint Grálszécsbe ér­keztek, hol egy fél órai pihenőt kellett tartani, a két önkéntes oda szól a papnak : — Kérem tisztelendő ur, pár percre beté­rünk a városba egy rokonunkat meglátogatni, jövünk mi azonnal, valahogy itt ne hagyjon bennünket. Vár a pap. Elmúlik egy félóra, egy óra — a két önkéntes még sincsen. Másfél óra múlva megérkeztek végre roppant dalolászva és fiityö- részve. — No tisztelendő ur, szól az egyik, csak ne haragudjék, hoztunk magának valamit, s a mint beülnek az omnibuszba, kivesz katonaköpe- nyegének egyik zsebéből egy csomagot, másikból egy másikat, bontja ........a leggyönyörűbb piros sonka és egy üveg hegyaljai. Látja, magáról sem feledkeztünk meg, itt van egyék és igyék. A pap nem sokat kináltatja magát; hozzá lát a sonkához s iót húzott utánna a hegyaljaiból. 4 Mikor készen volt az étkezéssel, beszélgetni kezdtek. Egyszer csak oda súg az egyik önkéntes a másiknak: — Te, ez nem lehet valami közönséges fa­lusi pap, szólítsuk ftdő urnák. ügy is lett. Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék