Budapesti Hírlap, 1885. május (5. évfolyam, 119-148. szám)
1885-05-23 / 141. szám
V. évfolyam 14. sz. Előfizetési érák: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Lukássi József. Budapest, 1885. Szombat, május 23. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Hugo Viktor. A lángész átalakult, az emberből megmaradt minden, a mi szellem s elveszett minden, a mi anyag. Összes eszméi élnek, hamvai eltemettetnek. Nevezhető-e ez halálnak ? Hugo Viktor egészen szabad, mert meghalt. Kell-e test a fénynek? Nem-e világítanak a napok örökké a mindenségnek s fogyatkozásuk csak egy árnyék a halandók szemében. A halhatatlanok halála sötét folt az emberiségen , de nekik a halál könnyű, mert ők azt még élve legyőzték. Hugo Viktor a francia nemzetnél halhatatlanabb. Ő a világ költője, a századok dalnoka, ki felfogta a mindenséget és szerette az emberiséget. Társa Homérnek és Horácnak, Danténak és Shakespearenak. A tizenkilencedik század költészete ő, e nagy század legszebb dicsősége az övé. Igazság, szabadság és emberszeretet Írták költeményeit, művészet, hazafiság és lelkesedés olvasták. Az érdemet helyezte a trónra, az ideált az oltárra, a koronát az észnek, a jogart a munkának ítélte oda, a kardot összetörte, hogy ne legyenek többé bilincsek. Rajongott a békéért és a civilizációért, minden polgárok között legelsőknek tartotta a néptanítókat. Költészete bölcseséget tanított a nemzeteknek. A nemzetek a költők királyának nevezték, de őt e cím sérté, ő csak az emberiség zászlótartója akart lenni, ki a haladás lobogóját emeli magasra s viszi előre, egyik győzelemről, másik győzelemre, így élt Hugo Viktor nagy évtizedeket a századdal együtt, s ment diadalról diadalra. Mikor már minden eszmét megirt és mindenkit legyőzött, találkozott a halállal. Nyugodtan nézett üres szemébe s kézen fogva elvezette saját sírjához. Körültekintett a sír széléről s igy szólt: „Mindent ösmerek a mi a világon van, mutasd meg nekem, amit nem ösmerek.“ És Hugo Viktor elköltözött, itt hagyta a földgömböt és Franciaországot. Párisnak hagyta holttestét, hogy eltemesse. Franciaország gyászba borult, Páris jajgat. A nép apját siratja. Halovány fáklyák égnek a ravatal körül, gyújtsatok elektrikus lángokat! Követ ne tegyetek a sírra, az nehéz. Hanem virágos kertet ültessetek, mert a költő szerette a virágokat. a „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. Séták a kiállításon. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. I X. A dohánykiállítási pavillonban. Találó gondolat volt a dohánykiállítási pavillont a bosnyák kávéház mellé, vagy akár a bosnyák kávéházat a dohánykiállítási pavilion mellé építeni. Eltekintve attól, hogy minden, ami Boszniára emlékeztet, egyúttal a pénzügyminisztériumot is érinti, a dohány és kávé különben is, ha nem növénytani, de élvezeti szempontból rokonok lévén: „Könnyű itt nekik szerényen. Megárulni egy gyékényen !“ A sorrendben is fellelhető a célszerűség ; az ember oda megy leginkább hova szíve vonzza, a szív pedig balfejünkön lévén, a kiállítási területre léptünkkor tartsunk balra ; itt a Dréhersörcsarnok : élvezzük sörét ; odább balról a bosnyák kávéház : szürcsöljük kávéját s mert a feketéhez egy jó szivar múlhatatlanul szükséges, ismét balra tartsunk, s előttünk áll a dohányszivar és burnót-kiállítás. A bemenet előtt jobbról a halmaz szivarskatulya, balról a dohánylevelekből ízlésesen markirozott piramida. Az ember itt úgy érzi magát, mint a mithologiai Prometheus, ki a sziklához láncolva szenved éhséget, szomjúságot s körülötte a kristálytiszta víz locsog, feje fölött a legszebb gyümölcsök himbálóznak hajlékony ágakon, s azokat Szívből üdvözöljük itthon tudós hazánkfiát, az angolországi diadalútjából hazaérkezett Vámbéryt. Mint Kossuth Lajos ezelőtt harmincöt évvel a politikai világgal megismertette Magyarországot, mely külföldön a Rákóczy-féle szabadságharcok lezajlása után terra incognita volt, úgy Vámbéry Ármin ezelőtt húsz évvel megmutatta a bámuló világnak, mire képes a nem élvezheti. Itt is körülöttünk a legszebb szivarok, felettünk a legillatosabb dohányok, de a falakon hatalmas betűk hirdetik : „Tilos a dohányzás !“ De jérünk a csoportbiztoshoz. Előkelő, finom modorú ifjú, ki igen szívélyesen ad felvilágosítást s avat a dohánygyártás titkaiba. Látja uram, az itt kiállított szivarok, dohánygyártmányok, burnótok összesen hazánk 10 dohánygyárából kerültek ki, megmutatom sorra. Ezek itt az operás szivarok ; a ferencvárosi dohánygyárban készültek, finom, sötét szumatraboritékkal finom havana burokkal s a legfinomabb havana béllel; szép vastag szivarok, némi sajtolással, födélnyomásal s az igazat megvallva a Regália de la Iternát kivéve a különleges szivarok között jobb szivart alig találunk.“ Bizony veszek egyet, ha addig élek is, gondolom. Később meggyőződtem, hogy ezek most nem kaphatók, hanem, ha ugyanilyen szivart akarok szívni, forduljak jobbra — ott készülnek. S valóban, nem kissé voltam meglepetve, midőn egy külön, meglehetős szűk helyiségre szorítva, valami 12 leányt látok, kik hangyaszorgalommal „göngyölik“ a dohányt és „fonják“ a szivart, sodorják, töltik a szivarkákat Maradjunk meg itt, szemléljük a szivarcsináló lányokat, azután a dohányukat. Egy munkatáblánál hatan ülnek. A tábla egyik felén ülők fonónők, átellenben bábnők. A fonónők a szivargyár intelligenciáját képezik. Meg is látszik rajtuk. Legjobban jellemzi őket itt a tisztaság. Valamennyien fekete ruhába van Vámbéry itthon, valódi magyar tudós rajongása egy eszméért és szívós kitartása, és megmutatta a legközelebbi hetekben a lelkesült angol nemzetnek, hogy a magyarból, a ki egy ügyet és egy eszmét fölkarolt, kitelik hatalmas agitátor, elsőrendű szónok s ügyes diplomata. Vámbérynek alkalma volt angolországi időzése alatt megpróbálkozni mind a három szerepben. Felrázta indolenciájából az angol alsóbb néposztályokat, melyeket vezetőinek önző és tisztán az anyagi jóllét fokozására irányzott törekvései évek hosszú sora óta eltompítottak és érzéketlenné tettek magasabb rendű aspirációk és emelkedettebb politikai szempontok iránt még akkor is, midőn a birodalom hatalmának és gazdagságának kérdése forog szóban. Az angol politikusok pártkülönbség nélkül, sőt a kormányférfiak is elismerték, hogy Vámbéry hatalmas és sikeres agitációjával, mindig a közszellem fejlesztésére és a Nagy-Brittaniát fenyegető veszély jelzésére irányzott népszerű felolvasásaival kiváló szolgálatokat tett az angol nemzetnek. Több ízben a felolvasást mellőzvén, szabad előadást tartott, mint pl. a Constitutional Club meetingjén is, s míg előadása, — Vámbéry bámulatos emlékezőtehetségénél fogva — világosság, alaposság és részletesség tekintetében semmit se vesztett az által, hogy nélkülözte az előre gondosan elkészített dolgozat segélyét, a közvetlenségnél fogva tetemenak, csipkés fehér kötővel, csinosan megfésülve, sőt a nélkülözhetlen Frou-Frou még fel is van sütve. Áldott természetű, türelmes teremtéseknek látszanak; szorgalmuk nem látszat, hanem valóság. Bizony szorgalom kell ahhoz, hogy az ember e kézimesterség után tisztességesen megélhessen s türelem kell ahhoz, hogy évek hosszú során meg ne unja az ember szüntelen azt ,a szivart fonni, azt a dohányt göngyölni. Én istenem ! Ha elgondolom, hogy az ilyen szivarcsinálónő 30—40 éven át szivart font, hány édes reményt font ahhoz, hány keserves csalódást göngyölt bele abba a szivarba, melyet talán fájdalmas könyvivel is áztatott, hanem azért türelemmel csinálta tovább a szivart, abban a rossz gyári levegőben, száz meg száz pályatárs között, rá sem hederítve a zakatoló gépek lármájára reggeltől délig, déltől estig. Aki még nem látta a főváros eme karakterisztikus alakjait, az menjen egy napnak déli óráján végig a soroksári utcán, majd találkozik száz meg százával azok közül, kik az ottani dohánygyár hatalmas épületéből tódulnak ki. E hemzsegő tömeg, melynek apraja, nagyja a becsületes munka mellett nevelkedik ", öregszik meg, majd kétezer főre rúg. Élelmi kosárkájuk egész napi provianturát tartalmaz s a nagyon rövid ebéd idő után siet kiki munkája után, mert darabszámra dolgoznak s aki a második csengetés utáni negyedórában a gyári kapun belül nincs még, az bizony künn szorul. Üveg mintába göngyöli az egyik a szivarbábokat oly ritka ügyességgel s gyorsasággal, hogy az ember alig képes szemével követni; az zai eláznunk 12 oldalt tartalmas.