Budapesti Hírlap, 1885. június (5. évfolyam, 149-177. szám)

1885-06-01 / 149. szám

évfolyam. 149. S2. Budapest 1885. Hétfő, junius I. Előfizetési árait: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 fit 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap; hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: sukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., kalap-utca 16. az. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Az akadémia napja. Egykor és most! A mai nemzedék alig tud róla már, hogy volt idő, mikor a magyar közélet csak az akadémia falai közt vehetett sza­badabb lélekzetet, a tudomány égésze alatt. A hazafiak, politikusok, irók mind oda menekültek a hatalom üldözése elől s ott ápolták a magyar nemzeti szellem mécses lángját, ott tartogatták a fajsze­retet és politikai ambicio reményeit jobb időkre. Az egész nemzet egy nagy, össze­tartó felekezet anyacgyháza gyanánt né­zett az akadémiára s az évi közgyűlés napját nemzeti ünnep gyanánt tisztelte. Csak ily alkalommal szólhattak a köz­véleményhez magyarul a magyar ügy elő- hareosai. Fellépésük esemény, felszólalá­suk egész ország figyelmének személyük a lelkesedésnek rajongó szeretetnek tár­gya volt. Ma alig veszszük az akadémia élet­funkcióját észre s közgyűlése egy csendes epizód a főváros napi történetében, mely jelentőségre, hatásra egyaránt elveszne Budapest világvárosias életének zajában, tarkaságában, ba a közgyűlésnek egy ma­gas látogató megjelenése nem adna ki­váló aktuális érdekességet. Rezső trónörökös ment el a ma­gyar tudósok közé, jelenlétével emelni az akadémia ünnepének külső fényét s emelni a külföld szeme előtt a magyar tudomá­nyosság nimbuszát. Csak egy napra jött közénk, — kora reggel értesült, hogy az akadémia közgyűlést tart s ő azonnal megváltoztatá programmját s bejelenteté Tréfort elnöknél megjelenését. Szép látvány volt, mikor Európa egyik leghatalmasb monarkájának fia, a leendő magyar király ott ült a magyar irók, történetbuvárok, nyelvészek, termé­szettudósok sorában s örömét lelte a ma­gyar szellemi arisztokrácia közt, a nem­zeti műveltség légkörében. Pár napja ma­gyar cikket irt egy folyóiratba, ma el­foglalta helyét az akadémiában, mint tisz­teleti tag, nemsokára tán maga fog érte­kezni nyelvünkön ... Egykor és most! ki remélte volna ezt csak húsz év előtt is. Hazafias örömöt kell hogy érezzen minden magyar e jelek láttára, melyek Magyarország jövőjét a legszebb fényben világítják meg reménylő lelkűink szemei előtt. A fiatal trónörökös, ki a szellemi munka, a tudományosság és irodalom iránt ily nemes lelkesedést érez, majdan a trónra lépve oly szellemi közéletet, oly hatalmas művelődési propagandát fog itt teremteni, milyent a történelem csak legóicsőbb nemzeti királyaink korából ismer. Ez a mai akadémiai közgyűlés legna­gyobb eseménye. Az ünnepi közgyűlés. A magy. tud. akadémia ma délelőtt tartotta meg negyvenötödik közgyűlését az akadémia dísz­termében, mely ez alkalomra nagy számú és válo­gatott közönséggel telt meg. Az ünnepi ülés fényét rendkívül emelte az, hogy Rudolf trónörö­kös is megjelent. A trónörökös kevéssel 10 óra után érkezett meg az akadémiába Károlyi István gróf kocsiján, W ohlgemuht fregattkapitány kíséretében. Tábornoki egyenruhába volt öltözve. Az akadémia oszlopcsarnokában A n d rássy Gyula gr., T r e f o r t Ágoston, Ipolyi Arnold, Jókai Mór, P u 1 s z k y Ferenc, és 'F r a k n ó i Vilmo3 fogadták, mint az akadémia tiszteletbeli tagját. Andrássy Gyula gróf üdvözölte, mire a trónörökös néhány szóval válaszolt, aztán kezet fogva a fogadó bizottság tagjaival fölment a díszterembe, hol az akkor már egybegyült közönség zajos éljenzéssel fogadta. A diszterem igen ünnepi szint öltött a mai alkalomra. Az akadémikusok számára fenntartott emelvényen dús virág- és dra­péria-disz között volt fölállítva Lónyay Meny­hért grófnak, az akadémia elhunyt elnökének Temple által feltett életnagyságu arcképe, mert ugyancsak ma mondta el Lóuyay fölött Troíort Ágoston, az újonnan választott akadémiai elnök nagyszabású emlékbeszódót. Maguk az akadémikusok egészen botölték a számukra l'öntartott helyeket; többsn közülök disz- magyarban, az egyházi személyek teljes ornatusban jelentek meg. Ott láttuk többek között a következő­ket: V a y Miklós br., Károlyi Sándor és Ist­ván grófok, Hunfalvy János és Pál, B i t a Rezső dr., Tóth Lőrinc, Szász Károly, K o n- k o 1 y Miklós, Than Károly, Kautz Gyula, V ó c s e y Tamás, Szabó József, L e n h o s- s ó k József, P a u e r püspök, P e s t y Frigyes, Keleti Gusztáv, B u d o n z József, Zsi­linszky Mihály, B a 11 a g i Mór, Eöt­vös Loránd, Margó Tivadar, Hegedűs Sándor, D ó c s e y Mór, P u 1 s z k y Károly, Láng Lajos, Beöthj Zsolt, Berzeviczy Albert, S z a 1 a y Imre oszt. tanácsos, továbbá R á t h Károly főpolgármester, S z á p á r y István gróf főispán, L é v a y Henrik, W e i s z B. F. stb. A hallgatóságnak föntartott első széksorokat kizáró­lag hölgyek foglalták el. Mihelyt a trónörökös megérkezett és Trofort valamint Jókai között elfoglalta helyét, az ünnepi közgyűlés legott kezdetét vette. Elnöki megnyitó. Az ülést Pulszky Ferenc a következő be­széddel nyitotta meg: Tisztelt gyülekezet! Nem tudományos érdemeim, ha ilyenek csak­ugyan volnának, hanem gyászos események láncolata ültettek eme elnöki székbe, mely a legnemesebb nagyravágyásn&k méltó tárgya. Elnökünket Lónyay Menyhért grófot, ki­nek érdemeit a megválasztott elnök fogja méltá­nyolni, idő előtt rabolta el tőlünk a halál ; másod­elnökünket súlyos betegség akadályozza, hogy szé­két ez alkalommal is elfoglalja; ily körülmények közt a legrégibb tiszteleti tagot illeti az elnökség, s eme körülmény adja nekem az alkalmat, hogy a tisztelt akadémiát e helyről üdvözölhessem ; mert csakugyan már negyven év előtt, 1841-ben válasz­tattam meg tiszteleti tagnak az akkori korszaknak reményteljes mozgalmai közt, ama időben, midőn Kossuth Lajos felvillanyozta a nemzetet vezér­cikkeivel, s Petőfi meglepte az országot dalai­val ; de egyikök sem ajánltatött, sem akkor sem később, az akadémia tagjául. Vannak, kik ezt szemrehányásként emlegetik, s a franoia akadé­miára hivatkoznak, mely a francia nemzet ge- niusát képviseli, s magában foglalja mindama kitűnő férfiakat, kik az ország dicsőségét képezik elfelejtik azonban, hogy az Akadémie Francaise ki­vételt képez egész Európa tudományos világában, s csak egy része az Institut-nek, melyhez mé» a feliratoknak és szépirodalomnak, a tudományoknak, a képzőművészeteknek és az erkölosi tudományoknak akadémiái mint egyenrangú osztályai tartoznak, a ama prózai munkát végezik, mely az ily intézetek föfeladata. Nint ezek, a mi akadémiánk is, nem a láng­észt, hanem a* szorgalmas munkaerőt keresi abban, a kit választásával megtisztel, hogy célját, a tu­dományosság magyar nyelven való művelését, minél biztosabban érhesse el, u hatással legyen az egész nemzetre. A lángósz nem érezheti magát otthonosnak az akadémiák szűk kereté­ben, mert nem tűri a korlátot, sőt keresztül szokott törni azon, midőn uj utakat nyit a nemzet szellemi működésének ; a hol közremunkálásról van szó, oda nem illik be. Az utókor szobrot állít neki, de kortársai csak kivételesen ültetik akár a minisz­teri, akár az akadémiai karszékbe. A mi akadémiánk is a külföld, s különösen Németország példájára egyik nagy feladatául tekin­tette mindig a tudományos anyag gyűjtését, a ma­gyar nyelv rokonságának s más nyelvekhez való viszonyának megalapítását, a nyelvemlékeknek, a magyar történelem kiforrásainak és okmányainak gyűjtését és kiadását: szóval, a talaj elkészítését, melyen egykor a magyar tudománynak temploma fel fog épülni; az ily előmunkásoknak pedig a han­gyaszorgalom sokkal inkább szükséges, mint a genialis felfogás. Szomorú sorsa volt az írónak és tudósnak ama időbeD, midőn a magyar akadémia keletkezett; alapitói súlyt fektettek tehát arra, hogy nehány ren- dos tag minden osztályban szerény óvpénzt nyerjen különös kötelezettség nélkül, csak azért, nogy a tu­dományt függetlenebbül művelhesse, mert a könyv­kereskedés nem foglalkozott mega magyar irodalom termékeinek kiadásával: ez az irók magánkockázata volt, kik nem a közönségre, mert ez alig olvasott magyarul, hanem az irodalom vagy tudomány va­gyonosabb ritka pártolóira voltuk utalva. Az egy Auróra elégítette ki a közönségnek szépirodalmi igé­nyeit egy egész évre, a Tudományos Gyűjtemény magában foglaltan magyar tudományosságnak csak nem teljes eredményeit. Ily körülmények közt könnyen kimagyarázható az akadémia számos pályázata is, melynek dijai abból a célból alapittattak, hogy a talentomnak minél több alkalom nyujtassék, hogy a nyilvánosság elébe lép­hessen, s munkája ne maradjon minden anyagi ju­talom nélkül. Az idők őrösén változtak az óta ; iro­dalmunk, melyet bölcsöjóben az akadémia ápolt, most már a maga lábán áll, de nehézkesebb s ter­jedelmesebb tudományos munkáknak még most sem akad más kiadója, mint az akadémia. A nyelvünkben elharapódzott nem magyaros szófüxésről és sok idegen fordulatról szólva így foly­tatja beszédét: Midőn a római császárság idejében a tartomá­nyok egymásután, nyelvökre nézve is, rómaiakká lettek, a főváros kényes birálgatói panaszkodni kezd­tek, hogy a tiszta nyelv romlik s az irály hanyat­lik. Még Liviusban is kifogásolták a Patavinitást. A Spanyolországban vagy Galliában született irók, b a sok felszabadult s meggazdagodott görög eredetű rabszolgák elferditettók a római irodalom színe­zetét ; zamatja változott meg. Scipio korának, a köztársaság utolsó idejének, sőt az első császársági kornak irodalma lett ezentúl a későbbieknek minta­képe, meljiől magok is elismerték, hogy azt nem érhetik utói. Ezt nevezték később a klasszikusok aranykorának s még Tacitust is csak az ezüst­korba helyezték. Ily purizmus, mely a klasszioitás szabályait meg akarja alapítani, s nem ismeri el a nyelvnek folytonos fejlődését, megakasztja a Dyelv változását, s megköveaulésében látja tökélyét, njabb időkben is fordul elő. Franciaországban a francia akadémia, Olaszországban a Crusca örök időkre meg akarták alapítani a francia s olasz nyelv törvényeit; ha azonban a nemzet bir életerővel, s mindinkább fej­lődik, akkar a nyelv sem marad meg régi formái­ban, a szók értelme változik, újak képződnek, s a nemzet s irodalom nyelvérzéke íb módosul és ke^ BE&l Hinmnk 8 oldalt tartalmú,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék