Budapesti Hírlap, 1885. június (5. évfolyam, 149-177. szám)
1885-06-01 / 149. szám
nált pénzügyminiszternek tartották, mihelyt a kiegyezési tárgyalások megindultak, a mire nézve jellemző, hogy mikor 1865. június 19-én a földhitelintézet igazgatói ebédre gyűltek össze, Csengery Antal poharát Lónyay Menyhértre emelve, egyebek között ezt mondotta: „Egy ízben Dessewffy Emil gróf azt említi, hogy végre is nincs, a ki ne lenne nélkülözhetetlen. Ezen themáról beszélgettem egyszer Deák Ferenccel, a ki egy darabig szemlét tartván az ország kitűnő egyéniségei fölött, így nyilatkozott : Még is tudok egyet, a ki nemzetgazdasági és pénzügyi ismereteinél fogva, ez idő szerint csakugyan pótolhatatlan volt, s ez Lónyay Menyhért.“ De Lónyaynak érzéke volt más tanulmányok és érdekek iránt is, mit elég alkalmam volt tapasztalni, midőn minisztériumának tagja voltam ; tapasztalhattuk ezt mindnyájan, kik vele az akadémiában működtünk. Megnyitó beszédei, valamint elődje fölött tartott emlékbeszéde mindenkor érdekes olvasmányok fognak maradni s az akadémiának, nemcsak anyagi ügyei rendezése körül — amiben egykori elnöktársával Csengeryvel osztozott, — hanem szellemi munkálkodása vezetésében tanúsított sokoldalúságával is valóban felejthetetlen szolgálatokat tett! Itt hallottuk őt még múlt évi közülésünkön is. Ki sejtette volna akkor, hogy azon tehetségekben gazdag férfiú fölött már ez évben emlékbeszédet fogunk tartani. Élete nem hosszú, de annál tartalmasabb. Sok nevezetes eseményről és eredményről elmondhatta : quorum pars magna fui. Ez szolgálhat vigaszul családjának, az országnak s akadémiánknak is. A hallgatóság a szép emlékbeszédet megtapsolta.* Az emlékbeszéd után Rezső trónörökös eltávozott. A közönség fölállott, s a távozó trónörököst megéljenezte. Jókai Mór és Ipolyi Arnold elkísérték a királyfit a lépcsőkig s megköszönték neki, hogy megjelenésével az ünnep fényét emelte. A kapu előtt időközben összegyűlt közönség szintén megéljenezte a trónörököst, aki kocsira ülve, Károlyi Pista gróf társaságában elhajtatott. Wolgemuth fregattkapitány egy másik kocsin követte őket. Fodor dr. a hosszú életről. A közgyűlés programmjának utolsó pontját képezte Fodor József r. tag előadása „A hosszú élet föltételeiről“* Fodor ama fájdalmas érzés ecsetelésével kezdi érdekes előadását, amely mindannyiunkat it meg áthat, valahányszor szellemi arisztokráciánk egy-egy jelesét a természetes életkor határain jóval innen látjuk, legjava munka biró idejében elragadtatni a helyről, hol még oly nagy feladatok vártak volna rá, melyeket csak félve, tartózkodva merünk utódjára bízni. Mily óriási veszteség egy amúgy is kicsiny s az elnyeletéstől méltán félthető nemzetre, ha épp legjelesebbjei, társadalmának szine-java pusztul leginkább s leggyorsabban; ha szellemi munkásai nagyrészt oly korban kénytelenek odahagyni a küzdőtért, amely kor más szerencsésebb népek intelligens osztályainál még a pálya delelője! Előadónak érdekes összehasonlító adatai közül fölemlítjük a következőket: Ez emberi életkor mesés határairól fönmaradt mithikus és krónikus hagyományok érintése, s az ókori mágusok s a velük rokon későbbi alkimisták ábrándos kísérleteinek megemlítése után, Fodor Foissac ama számítását idézi, amelynek értelmében 34 ókori bölcsész átlagos élettartama 84 évet, míg ugyancsak 34 újabbkori filozófusé már csak 67 évet tesz ki . De feltűnően gyakoribb, kivált a szellemileg kiválóbb osztályokban, a magas életkor Német-, Angol- vagy Franciaországban, sőt a szomszédos Ausztriában is, mint minálunk. Fodor az utolsó 10—15 év alatt elhalt, körülbelül 15 ezer kiváló egyéniség életkorát véve alapul a nevezett országokban, a bekövetkező átlagos élettartamokat mutatja be. A tudósok és tanárok nálunk átlag 51 éves korukban halnak el, Ausztriában 63, Németországban 68, Franciaországban 71 , Angliában 70 éves korukban. Az írók és művészekre nézve így áll az arány: nálunk 54, Ausztriában 62, Németországban 64, Franciaországban 66, Angliában 70. Orvosok ugyan sorban: 55, 62. Német-, Angol- és Franciaországból hiányosak lévén az adatok, nem vonható megbízható következtetés. Bírák: nálunk 61, a németeknél 70, Angliában 73. Ügyvédek: nálunk 56, Angliában 72. Az államférfiak Magyarországban 64, Ausztriában 66, Németországban 69, Franciaországban 69, Angliában 71 évvel; a főurak és birtokosok a fenti sorban 63, 68, 69 és ismét 69 átlagos életévvel halnak el. Még a legkedvezőbb számviszonyok az egyházi és katonai pályákon találhatók. Nálunk pl. a kát. papság 67, egyéb keresztyén felekezetek 65, Angliában az államegyház papjai 74 átlagos életévvel, a katonák pedig az osztrák-magyar hadseregben 70, Angolországban 69, Francia és Németországban 73 esztendővel szerepelnek. Ami máris azon fontos következtetésre juttat bennünket, hogy átlag egyenlő s elég kedvező hygienikus viszonyok nemcsak a feltűnő különbözetet csökkentik a különböző helyeken elérhető életkorban, de egyúttal meg is hosszabbítják az életet. A kiválóbb társadalmi osztályok férfiainak átlagos életkora után a nőket veszi szemle alá a jeles értekező, s itt röviden csak annyit jegyez meg, hogy e részben még jóval kedvezőtlenebb nálunk az arány, mint az iménti adatokban. Ez valamint a fenti szomorú tények is annál fájdalmasabb, mennél lényegesebb része van az értekező szerint a hosszú élet feltételei között az öröklésnek, amely a mint egyéb testi és lelki tulajdonokat, úgy a hosszabb vagy rövidebb életkort is áthárítja nemzedékről nemzedékre. Az öröklésen kívül természetes, hogy szintén kiváló fontosságú a hosszabb éllettartam elérésének föltételei között a teljesen higiénikus életmód. Midőn a fönti adatok nyomán láttuk — így folytatja az értekező — hogy a főrangúak, az egyháziak és a katonák közelítik meg nálunk még leginkább külföldi sorsosaik életkorát, s ezzel szemben azt kell tapasztalnunk, hogy épp tudósaink, íróink s művészeink azok, akik feltűnően korábban halnak el, mint angol, német vagy francia osztályosaik, akkor egyúttal világosnak kell lennie előttünk ama elszomorító ténynek, hogy nálunk a szellemi munkások java tömege áll legtávolabb az egészséges és éltető életmódtól s azt csak a magasranguak és a papok meg katonák közelitik meg. Ez az, tehát, a hygienikus életmód s különösen az egészségügynek a gyermek- és ifjuságnevelésben érvényesítendő üdvös elvei, a melyekből nemzetünkre vonatkoztatva azt remélhetjük, amit az ókori mágusok s a középkor alkimistái a bűvészet csodáiból, a bölcseség körétől vártak s mi még ma is nagyrészt a titkos és nyilvános gyógyszerektől várunk, holott nem ezek hosszabbítják meg az életet, hanem a helyes életmód, amelyet a hygienia kiválóan emberszerető tudománya ír elénk. A nagyérdekű s kiválóan megszívlelendő értekezést a közönség élénken megéljenezte. Ezzel vége volt a közülésnek, melyet az elnök rövid néhány szóval berekesztett: Az akadémia lakomája. Közgyűlés után az akadémia tagjai lakomára gyűltek össze az „Angol királyfiú“ éttermében. Ott voltak a többek közt: Pulszky Ferenc, Vay Miklós dr. koronaőr, Trefort Ágost az akadémia új elnöke, Fraknói Vilmos, Szabó József, Ipolyi Arnold , Pesty Frigyes , Hunfalvy Pál, Apáthy István, Hunfalvy Pál, Apáthy István, Hunfalvy János, Vécsey Tamás, György Endre, Tanárky Gedeon, Joannovics György,Berzeviczy Albert, Kovács Gyula, Lenhossek József, Szász Károly, Hegedűs Sándor, Salamon Ferenc, Bartalus István, Henszlmann Imre, Kautz Gyula, Eötvös Lóránt, Deák Farkas stbben. Az első felköszöntőt Pulszky Ferencz a királyra, trónörökösre, a királynéra s a trónörökösnére mondta . Vay báró Pulszkyra, Nendrovich Trefortra, mint az új elnökre,Vécsey Tamás Ipolyi Arnoldra, a magyar mithológia megteremtőjére, Szász Károly Hegedűs Sándorra emeltek poharat. A kedélyes lakoma csak a késő délutáni órákban ért véget. A karcagi választókerületben, — mint lapunknak jelentik — a pártküzdelmek napról-napra élénkebbek. Papp Sándornak programmbeszédje rokonszenves demonstrációra adott alkalmat, pártjának, mely persze harcra ingerelte a másik pártot. A háború megkezdődött — papiroson. Komjáthy Bélától az „Egyetértésiben egy nyilatkozat jelent meg, melynek tartalma valószínűleg egy famózus sajtóhiba folytán — Papp Sándor határozott férfias nyilatkozatát provokálta. Ez még inkább elkeserítette a két pártot egymás ellen annyira, hogy tömeges kihívásokra van kilátás s ha a választás határideje, dacára hogy a képviselőház elnökétől a megyei állandóválasztmány Sárközy lemondásáról már értesítve lett — soká késik — e választásból országos skandalum lehet s mire e sorok napvilágot látnak, a jelöltek talán már akkor a menzurán állanak, természetesen aztán jön csak a folytatás egyesek részéről s megkezdődik a személyek harca egymás ellen. Mind a két párt szívósan ragaszkodik jelöltjéhez, trencsénmegyeiek lelkes részvéte mellett a helybeli olvasókör földiszített helyiségében. Jelen voltak Szalánszky nyitrai alispán, Lehóczky turóci alispán, mint az egyesület alelnökei, Odescalchy Arthur herceg, Libertiny tanfelügyelő, Rakovszky, Urbanovszky, Andaházy, Cselko orsz. képviselők, a felvidéki intelligencia szine-java, maga Kubicz a megyei főispán. Csak az egyesület elnöke, Odescalchy Gyula hg, ki a választmányi üléseket is következetesen elhanyagolta, tündöklőit távollétével. A közgyűlést Szalánszky alelnök nyitotta meg magvas beszéddel. Hivatkozott arra, hogy a magyar kultúra előhaladása menynyire meglepő az orsz. kiállítás alkalmából a külföldiekre s e kulturális erőből merítik a magyar egyesületek a maguk erejét. Kiváló hangsúlyt vetett a szónok arra is, hogy a közművelődés kozmopolitikus irányát nekünk össze kell egyeztetnünk a nemzeti iránynyal. E törekvés szolgálatában áll a felvidéki egyesület. (Lelkes éljenzés.) Erre Rudnay helyettes titkár előterjeszti évi jelentését, mely szerint az alapítók száma 75-re, a tagoké 2615-re emelkedett. A múlt évi szaporodás 20 alapító és 500 rendes tag. A befolyt alaptőke 5500 frt. Segélyeztetett 22 néptanító 1000 írttal. Javadalmazást nyert az apátmaróti óvoda. Jövő évre előirányzott bevétel 10,093 frt. Örvendetes tudomásul vette a közgyűlés, hogy az egyesület Pozsonynyal fuzionálni fog, s hogy Árva megyében Nameston és Trszenán az illető városok áldozatkészsége folytán (amaz 1000 frtotemez 290 frt évi járadékot adott) az óvodák már ez évi szeptember hóban megnyithatók. A közgyűlés köszönetet szavazott a választmánynak, megyének, elfogadta az évi költségvetést, alapszabályait oda módosító, hogy jövőre a vidéki fiókegyesületnek bizonyos foku önrendelkezési hatáskört enged, — végül a jövő közgyűlés színhelyévé Balassa-Gyarmatot jelölte ki. Délután 3 órakor a vendéglő termében fényes lakoma fejezte be a közgyűlést, hol a lelkes pohár köszöntők egymást érték. ____«ISTI HIRLnr. (J.J. BZ.) 1885. junius 1. A felvidéki magyar egyesület közgyűlése. — Távirati tudósítás. — Trencsén-Teplicz, máj. 31. (Saját tudósítónk távirata.) A felvidéki magyar közművelődési egyesület ma tarta évi közgyűlését a A trónörökös Budapesten. Rezső trónörökös ma reggel pontban 6 órakor beérkezett vonattal tért vissza Zimoyból Budapestre. A vonaton, melyet a magyar államvasutak részéről Walter igazgató és Percnél főfelügyelő kisértek, még Ottó főherceg, Wohgemuth szárnysegéd és Teleky Samu gróf jöttek. A magyar államvasutak indóházában ő fenséget Szapáry István gr. főispán, Ráth Károly főpolgármester, Török János főkapitány és Merkl állomási főnök üdvözölték. A korai idő dacára nagyszámban összegyűlt közönség közt Károlyi István gr. is megjelent. A trónörökös szívélyesen üdvözölve a megjelenteket s megköszönve a főispánnak és főpolgármesternek, hogy ily korán fáradtak ki miatta — szárnysegédével a várpalotába hajtatott; Ottó főherceg pedig az osztrák államvasut indóházába ment s a reggeli gyorsvonattal tovább utazott Bécsbe. Már hét órakor Jókait fogadta a trónörökös fél órás kihallgatáson, utána Edelsheim-Gyulai báró tábornokot. Ő fensége értesülvén arról, hogy az akadémiának ma nagygyűlése van s hogy a tárgysor egyik pontját Trefort emlékbeszéde képezi Lónyay Menyhért gr. fölött, rögtön elhatározta, hogy eredeti tervétől eltérve, a kiállítás megtekintését félbe fogja szakítani s megjelenik az akadémia nagygyűlésén is, miről Jókai által az akadémia igazgató tanácsát is értesittette. A trónörökös, ki a tegnapelőtti és tegnapi vadászat és az éjjeli utazás fáradalmait már nem is érezte — pedig tegnap a vadászterületen több órán át árnyékban 36 R.-t mutatott a hőmérő — előre kijelentette, hogy az egész délelőttöt, amennyiben az akadémia nagygyűlése nem fogja igénybe venni, a kiállítás megtekintésére akarja forditani. Néhány sürgönyt irt meg s aztán 1/19 órakor az Andrássy-uton a kiállításba hajtatott. A király pavilion előtt a trónörökösre vártak Széchényi gr. kereskedelmi miniszter, Matlekovits államtitkár, Zichy Jenő gr., Kammermayer polgármester, Török főkapitány, Schnierer minisztertanácsos, Müller főmérnök, Szlávy városkapitány és több csoportbiztos. Miután a trónörökös a miniszterrel és a két kiállítási elnökkel a királypavillonban egy pár percig időzött volt, a társaság a keleti pavillonba ment. Az ezzel kezdetét vett körút újra azt a tanulságot nyújtotta, hogy a kiállítás az érdekes és látnivalóknak oly bőségét nyújtja, hogy több nap sem elégséges, a fontosabb dolgokról még csak tájékozást is nyerhetni, és a trónörökös ismételten kijelenté ezt ma is. A keleti pavillonban legelőször a török dohánykiállítást tekintették meg, azután a szép tajtékdarabokat, majd Haas Fülöp cégnek pompájuk, nagyságuk és színhatásuk által föltűnő számos keleti szőnyegeit nézték meg, amelyekre vonatkozólag ismételten megjegyzi a trónörökös, hogy habár gyárilag is állíttatnak elő, de minden látszat szerint jóságra nézve fölülmúlják az eredeti keleti szőnyegeket. A szerb osztályban