Budapesti Hírlap, 1885. október (5. évfolyam, 269-299. szám)
1885-10-01 / 269. szám
Melléklet a „BUDAPESTI HÍRLAP“ 269-ik számához. (Csütörtök, október 1.) A gazdasági válság. i. (D. P.) Budapest fővárosának nagy tanácsterméből pár nap múlva, Közép-Európa tanácsterme lesz, hol a magyar gazdák európai bajtársaikkal egyesülve azon fognak tanácskozni a gazdasági kongresszuson, hogy a világ terményversenyével szemben mi tévők legyenek azdáink, társadalmaink, kormányaink, törvényozásaink ? Gaál Jenő, e kérdés kongresszusi előadója, terjedelmes munkájának nagyobb részét e kérdésre felelő jó tanácsokkal írta tele. "Valóban arany tanácsok, melyeket jó részben egy emberöltő óta osztogatnak gazdasági lapjaink, szakembereink, gazdasági egyesületeink ősi siketségben szenvedő gazdáinknak, kiknek ugyan hiába papol még egy másik félszázad tudománya és bölcsessége is, ha a mesterek mestere, a szükség meg nem tanítja őket. „Hozzunk gazdaságunkba helyes arányokat !“ így kiált fel Gaál Jenő a 36 éves jelszóval. Ne csak búzát termesszünk és más egyéb lisztes növényfélét, hanem takarmányféléket, iparés kereskedelmi növényeket, gyümölcsöt, szőlőt, erdőt. A búzát szorítsuk kisebb területre, tágítsunk a takarmánytermesztésen és űzzünk okszerű állattenyésztést. A szarvasmarha fajtából csak annyi ökörfélét tenyészünk, amennyi igazi erőnek kell a gazdaságba. A többi marhafélét keresztezzük alkalmas közép-európai fajokkal és neveljünk hússal, tejjel, sajttal fizető állatokat. A juh-és sertésztenyésztésnél is jó lenne több gondot fordítani a hústermő fajok tenyésztésére, mert a húsnak több kerete van mint a zsírnak, a nagy világ gyapjúversenyét pedig úgy sem bírjuk meg határainkon túl. Szántóföldeinket szántsuk meg mélyen, igazán, kérjünk termő erőt valahára a talaj mélyebben heverő őserőitől is. És javítsuk a kizsarolt talajt mesterségesen és jól kezelt állati trágyán felül mű- és ásványtrágyával is. Aztán ha megadtuk a földnek a magáét becsületesen, akkor vessünk sorvető géppel szemen szedett tökéletes magvakat, mert azok jobb és nagyobb termést hoznak. A drága emberi munkaerő helyett alkalmazzunk minél több állati és géperőt. Mezőgazdaságunkkal kapcsoljuk össze az ipart. Rendezzünk be gazdasági gyárakat, búzánkat őröljük lisztté, az árpából készítsünk sört, a rozsból, kromperból szeszt, len- és kenderből fonatot, szövetet, a fűzvesszőből kosarat, kast, a fából eszközöket, a gyapjúból posztót, a gyümölcsből aszaltat, befőttet, a mustból bort. És értékesítsünk mindent, nagyot, kicsit egyaránt. Ne féljünk a pénztől, ha cseppekben jön is, mert krajcárból lesz a forint és fogadjuk el a hasznot, még ha a parányi méh adná is. Selyembogár, hal, vad megannyi adófizetőink lehetnek, ha akarjuk. Aztán vezessünk könyvet mindenről gazdaságunkban, hogy tudhassuk hányadán állunk és el ne számítsuk magunkat. Dolgozzunk magunk egész erővel. Ne tartsunk mindjárt gazdatisztet, ispánt és egy egész udvart, ha csak hét szilvafánk van is. A mindenféle közvetítők által se hagyjuk magunkat megrövidíttetni, hanem a kínálkozó alkalmakat elleső és megragadó üzleti szellemmel értékesítsük magunk termékeinket. Létesítsünk üzleti összeköttetéseket, figyeljük meg a piacok időjárását és alkalmazkodjunk a vásár változó igényeihez. Amit nem tehetünk meg magunk, tegyük meg egyesült erőkkel. Társuljunk ! Vásároljunk összetett erővel közösen használható gépeket. Állítsunk fel közös haszonra mezőgazdasági gyárakat. Létesítsünk termelő, fogyasztó, vásárló, eladó és hitelszövetkezeteket. Vásároljuk nagyban első forrásból olcsó áron szükségleteink tárgyait, vetőmagot, tenyészállatot, gépeket, trágyát stb. A kisebb gazdák álljanak össze egy nagy gazdává, hogy egyesült erőkkel megteremthessék és élvezhessék a nagy gazdaság előnyeit. Földjavításokat, öntözéseket a társulás eszközöljön ott, hol gyenge az egyéni erő. Nagy birtokosaink menjenek elől a jó példával. A gazdasági egyesületek ébredjenek életre és tettre. Legyenek kezdeményező, úttörői, apostolai a jövő gazdaságának. Vidéki kiállítások, versenyek, kísérlő műveletek oktassák jobbra, hasznosabbra a vidék gazdáit. Okszerű gazdaságokból, mintatelepekből, szemmel látható ragadós példákból sokkal jobban okul és tanul a tömeg, mint az iskolákból, ha nem gyakorlati módon oktatnak. Az értelmes, tehetős birtokosok legyenek oktatói, vezetői, buzdítói, gyámolói a gyengébbeknek. Minél több földművest és gazdasági iskolát a népnek ! De olyanokat, amelyekből a földön lehet gazdálkodást tanulni, nem pedig a holdvilágban, holmi elvont elméletekkel. A közlekedés és szállítás törekedjék olcsóságra, hogy ne emelje magasba a terményárakat. A kereskedés keressen piacokat, értékesítési módokat a termékeknek. Minél többet ad-vesz, annál több haszna lesz a kereskedőnek is. Ipart pedig teremteni és fejleszteni kell országszerte, hogy legyen vevője, földolgozója, fogyasztója a mezőgazdaságnak; hogy a mezőgazdaságban tert vagy boldogulást nem találó erők az idomító munka körében lelhessenek üdvöt, hogy az országnak önálló és független létéhez meglegyen a közgazdaságnak mind a négy karja: mezőgazdaság-, ipar-, szállítás-kereskedésben egyaránt. Csakhogy a gazda és a társadalom e vállvetett iparkodásának sikeréhez nélkülözhetlen a kormány és az állam okszerű közreműködése is. Gazdaságot reformálni, ipart és kereskedést teremteni nem lehet puszta jelszavakkal és üres biztatásokkal. Az államnak meg kell hozni minden telhető áldozatot a gazdasági szakértelem emelése és terjesztése érdekében. Amennyiben a társadalom fejletlen és erőtlen, az államnak erőteljes kezdeményezéssel és közreműködéssel teremteni és szervezni kel okszerű gazdasági hiteléletet, mert olcsó, hozzáférhető és a gazda viszonyaihoz alkalmazkodó hitel nélkül a gazda legjobb igyekezete mellett sem mehet semmire tőke hiányában, főkép a mai nehéz idők válságos szorongatásai között. A boldogabb idők magas árviszonyai szerint megállapított adók terheit a mai sülyedt terményárak mellett el nem viselheti az a túlterhelt földbirtok, melyre az egyenes adókon felül még az indirekt adók kiszámíthatlan súlya is nehezedik. Hatforintos búzaárak mellett a földbirtok nem fizetheti semmikép a 12 forintos búzaárak magasságához szabott adókat. A földbirtokot tehát nemcsak minden újabb terhektől kímélni kell az államnak, de minden erővel enyhíteni kell a roskadozó földbirtok jelenleg is nyomasztó terhein nevezetesen az adó elől papírértékekbe rejtőző tőkevagyon szigorú felkutatása és arányos megadóztatása útján is. Az államnak magának is gazdaságosnak, számítónak és takarékosnak kell lenni. A „nagy hatalom“ nagy lábú életmódja nem a mai időkhöz való, a pazar fénynyel és roppant költséggel berendezettállamháztartásnak a gazdasági viszonyok szigorához kell alkalmazkodni lehetőleg. De mindenek felett okos közgazdasági politikát kell érvényesíteni az államokkal folytatott gazdasági életünk szervezésében is. E tekintetben ránk nézve Ausztria is olyan külföld, mint Románia, vagy Németország. A közjogi viszonyt Magyarország és Ausztria között megszabja a törvény, mely nem 10 évi lejáratra szól. A közgazdasági viszonyokat időről időre kötendő szerződések szabályozzák. Midőn tehát kereskedelmi és általában közgazdasági érdekek biztosításáról van szó, ne csináljunk politikai kérdést, a gazdasági kérdésből, hanem szervezkedjünk hazánk önállóságának, függetlenségének és közgazdasági létfeltételeinek megfelelő módon olyképen, hogy midőn mezőgazdasági terményeinknek piacot biztosítani igyekszünk, egyúttal biztosítsuk iparunk s kereskedésünk erőteljes fejlődésének feltételeit is a féktelen külföldi verseny ellenében; jövedelmeinket pedig fokozzuk a magyar fogyasztók által fizetett fogyasztási adók visszakövetelésével és megszerzésével, valamint a közös vámjövedelemből hazánk fogyasztási arányának megfelelő, jogos rész kikötésével. Gaál Jenő azt követelné, hogy Magyarország-Ausztria közös vámjövedelméből a fele rész legyen Magyarországé. Én nem így állítom fel az arányt. A merev megfelezés elve mellett is lehet érvelni. Gaál Jenő fel is hordott igen figyelemreméltó érveket. Azonban én minden más érv mellőzésével azt az egyetlen kérdést teszem : minő árukat hoznak be nagy értékben a magyar-osztrák vámterületre ? Iparcikkeket. A külföldről behozott iparcikkeknek pedig a közös vámterületen nem az ipargazdag Ausztria, hanem az iparszegény Magyarország a hasonlíthatlanul nagyobb fogyasztója, következőleg a magyar fogyasztók terhére áthárított vámokból befolyó jövedelem, is nagyobb részben illeti Magyarországot mint Ausztriát. Én tehát jogos arányt óhajtanék a közös vámjövedelemből. Mivel azonban államközi egyezkedéseknél nem a jog, hanem az élelmesség és hatalom dönt, talpra kell államunk idejében, és biztosítanunk kell a magunk részét az éberség és erély minden hatalmával. Szóval: tenger a dolga a gazdának, a társadalomnak és a államnak, ha biztosítani akarjuk boldogulásunkat a világverseny környező áramlataiban. Mi nem tehetünk úgy mint Anglia, mely egy óriási ipar- és kereskedő telep. Anglia iparának és kereskedésének adót fizet az egész világ. Nem oly nagy dolog, ha szigetországában a mezőgazdaságot sorsára hagyja és minden erejével iparának és kereskedésének világuralmát biztosítja, midőn csak az egyetlen Indiában is olyan szántóföldje van mint egész Európa. De Magyarországnak mezőgazdaságából kell megélni, mezőgazdaságából kell ipart, kereskedést nevelni, mezőgazdasága vállain emelkedő közgazdaságára, hatalmi és értelmi erejére kell építeni egész jövőjét. Azért nálunk a mezőgazdaság biztosítása és ápolása nem csupán egy közgazdasági ág vagy egy társadalmi osztály létkérdése, hanem magának az állami létnek kérdése. Nálunk a gazdának egyesíteni kell az amerikai farmer minden élelmességét a nyugat-európai népek gazdasági erényeivel. A magyar államnak keresni kell a kapcsot, melynek erejével Közép-Európa erős oszlopába fogazhatik, hogy el ne sodorja a világverseny fenyegető örvénye. Közép-Európa államainak közös érdeke az európai mezőgazdaságnak megvédése a világverseny árjaitól. Oda kell törekednünk, hogy Európának is legyenek „Egyesült államai“, de csak a gazdasági veszedelem ellen való gátépítésre közös erővel. Az „Európai egyesült államok“ magas ipari és termékeny vámokkal védekezhetnének az idegen világrészek, valamint Anglia és Oroszország versenye ellen, egymásnak pedig kedvezményeket biztosíthatnának szerződésekkel. Ha az egyesülés gazdasági zászló alatt az európai államokat arra is egyesítené további fejlődésében, hogy a békebontó országok ellen közös erővel gátat emelhetnének , akkor a kenyérszövetség magvából kikelhetne idővel a nagy európai békeszövetség is, melynek varázsereje milliók kezéből venné ki az öldöklő fegyvert, hogy visszaadja az erőktől duzzadó ifjúságot a munkának, iparnak, a családi boldogságnak és a militarizmus szörnyetege által felfalt adók gyilkos súlya alól felszabadítsa a földig görnyedt társadalmakat. Az ágost. mtv evangélikusok egyetemes gyűlése. — Első nap. — Az ág. hitv. evangélikusok egyházi é3 világi képviselői ma kezdték meg tanácskozásaikat. Prónay Dezső báró egyetemes felügyelő megnyitó beszédje fölülemelkedett a megnyitó beszédek megszokott sablonján. Protestáns szempontból kiválólag érdekes volt a beszédnek első része, melyben az egyszerű protestáns egyházi szellem fenntartásának szükséges voltát hangsúlyozta. Azután áttért a szőnyegen forgó nevezetesebb napi kérdésekre s mintegy kijelölte előre az egyet, gyűlés tanácskozásainak legfőbb momentumait. Megemlékezve a protestáns egyházi főméltóságoknak főrendiházi tagokká történt kineveztetéséről,áttért a horvát-szlavón egyházak vitás jogi állására és hangsúlyozta, hogy azok a törvény szerint a magyarországi egyházi hatóságok alá tartoznak. Az ezután megkezdett tanácskozásoknak legjelentékenyebb tárgyát képezte az államsegély kérdése. Több szónok hangsúlyozta azt az aránytalanságot, hogy az erdélyi szász egyházkerület a pátens alapján egymaga 16 ezer írt államsegélyt kap, míg a magyarországi négy egyházkerület összevéve csak 20 ezer irtót kap. A gyűlés e kérdésekben emlékiratot fog intézni a képviselőházhoz. * Az egyetemes gyűlés ma délelőtt 9 órakor kezdődött isteni tisztelettel. Ezután a gyűlés tagjai az evangélikus főgimnázium dísztermébe vonultak s ott Prónay Dezső báró egyet, felügyelő és Gedey Lajos püspök megkezdték a tanácskozásokat.