Budapesti Hírlap, 1886. február (6. évfolyam, 32-59. szám)

1886-02-23 / 54. szám

Budapest, 1886. VI. évfolyam, 54. sz. Kedd, február 23. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kalap-utcza 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A „tavaszi kilátásokról“. — Febr. 20. Beavatott helyről vettük Bécsből a következő cikket: A „Budapesti Hírlap“ cikk­írója ezelőtt két nappal, a kérdés fontos­ságához illő tárgyilagossággal, kommen­tálta azt a cikket, mely az általános európai helyzettel foglalkozik és a „Nem­zet“ legutóbbi számainak egyikében jelent meg Csernátony Lajos képviselő úr tollából. Miután én is osztom azt az óva­tos amerikai elvet, hogy az ember csak olyasmit jövendöljön meg, a­mit bizo­nyosan tud, nem fogok a jövő tavaszszal netalán bekövetkezhető események talál­gatásába bocsátkozni, hanem részint köz­tudomású, részint teljesen hiteles tények alapján szándékozom bebizonyítani a Csernátony Lajos képviselő úréval ellenkező vélemény jogosultságát, és jól­lehet a „Bp. Hírlap“ cikkírója osztani látszott a képviselő úr borús véleményét, mégis remélni merem, hogy e lapok szer­kesztője, mint a szabad véleménynyilvá­nítás híve, tért fog adni eltérő vélemé­nyem megokolhatására. A mai európai helyzet megítélheté­­sére okvetlenül vissza kell idéznünk em­­keretünkbe a múlt évi szeptember dere­kán Kelet-Ruméliában történt eseményeket, a­melyek a mostani keleti mozgalmak kiindulási pontját ké­pezték. Mikor a filippopoliszi államcsíny megtörtént, csaknem Európaszerte min­denütt, de főleg Keleten az a vélemény volt elterjedve, hogy a bolgár és kelet­­ruméliai eseményekben idegen kéz működik, melynek célja a mozgalmat ál­­talánosítani az egész európai tö­rök birodalom területén és főleg á­t­­vinni Macedóniába. Ebből a föltevésből kiindulva, Szerbia és Görögország — az ellenkező irányú sür­gős figyelmeztetések dacára — elkezdték hadi készülődéseiket, lázas türelmetlen­séggel, s­­mint rendesen történni szokott, a kormányok készülődései fölizgatták a népeket, s a föltüzelt nép folyvást előbbre menni.A kényszerítő a kormányokat a vég­zetes után. Az ürügy a Balkán-félszigeten megzavart egyensúly, a cél ennek vissza­állításán kívül még talán az is volt, hogy a Macedóniában bekövetkezhető események­nek ne csupán egy népfaj lássa a hasznát. Mire kitűnt, hogy a nagyhatal­mak közül egyiknek sincs érdekében, se szándékában a Keleten nagymérvű átala­kulásokat megengedni és a békebontó mozgalmaknak Macedóniára való kiter­jesztését eltűrni; már akkor késő volt a hadi készületekkel fölhagyni és a fölfegy­verzett és mozgósított csapatokat szét­­bocsátani, mintha semmi sem történt volna. E mellett Görögországot az európai viszonyok folyvást azzal a remény­nyel kecsegtették, hogy rá nézve a keleti bonyodalmak fejlődése kedvezően fordul­hat. Míg Salisbury állt az angol kormány élén, az angol és orosz kormányok anta­­gonizmusába, később Salisbury bukása után Gladstone filhellenizmusába vethette reménységét. Most már le kell mon­dania illúzióiról. Rosebery lord minden félremagyarázást kizáró nyíltság­gal kijelen­tette, hogy a Gladstone-kabinet magáévá teszi elődje politikáját a görög kérdés tekintetében, a politika összes kö­vetkezményeivel együtt. Az európai kor­mányok teljesen biztos adatokkal bírnak az iránt, hogy a görög kormány — bármit mondjon a görög sajtó — a legjobb után van, meghódolni Európa akarata előtt. Termé­szetes, hogy elnézést kell tanúsítani ama nehézségekkel szemben, a­melyekkel a gö­rög kormánynak küzdenie kell. A hadi­készülődések és a mozgósítások által tö­megesen kerültek a felszínre oly kétes elemek, a­melyeknek lefegyverzése és szétbocsátása még a legrendezettebb és legfegyelmezettebb államokban is rendkí­vüli óvatosságot igényel. Ha ezt szem előtt tartjuk, lehetetlen csodálkoznunk a fölött, hogy Görögország nem rohamosan fújja a a takaródót, hanem fokozatosan és lát­szólagos tétovázással igyek­szik csillapítani a megfontolatlanul föliz­gatott népet és helyreállítani a békés rendet. Szerbia körülbelül ép oly hely­zetben volt, mint Görögország, csak hogy a Balkán-félszigeti mozgalom kiindulási pontjához közelebb lévén, a görögöket meg­előzte és kenyértörésre hagyta jutni a dol­got a barátságos figyelmeztetések dacára, melyeknek nem volt híjával. Meg is bűn­­hödte, a­miért a jóakaratú tanácsokra nem hallgatott. És a tények mutatják, hogy okult a történteken és hogy Szerbián nem fog múlni a Bukarest­ben folyó béketárgyalások mindenkire nézve kielégítő módon való befejezése. Bulgária szempontjából igen ter­mészetes, hogy a békealkudozások befeje­zését, a saját érdekeire való tekintetből, mindaddig nem sietteti, míg a portá­val k­ö­t­ö­tt e­g­y­e­z­m­é­n­y­é­n­e­k sorsa el nem dől a nagyhatalmak kabi­netjeiben. E részben nagyon megnyugtató ama körülmény, hogy az említett egyez­mény némely pontjaira vonatkozólag az orosz kormány által emelt ellen­vetések közül a legfontosabbikra nézve már teljes egyetértés jött létre a nagyhatalmak közt. Ez a pont — mint tudjuk — az volt, hogy a török birodalom megtámad­­tatása esetén az egyesült Bulgária feje­delme­k portának segédkezet tartoznék nyújtani. A többi orosz ellenvetések nem olyan természetűek, hogy a kabinetek egyetértése elé nagyobb akadályokat gör­díthetnének. Ha tehát a békealkudozások hosszabbra nyúlnak, mint kívánatos volna vagy mint előre föltehető volt, úgy ennek oka részint az imént említett körülmény­ben, részint abban keresendő.., hogy a porta, mint mindig, úgy most is, ha­gyományos szokásához híven, ok nélkül való idő­nyerés tekintetéből hosszú lére ereszti az alkudozásokat és részint formai mulasztásokat követ el, részint formaságokba kapaszkodik, hogy csak a tárgyalások minél tovább tartsa­nak. Azonban minden jel arra mutat, hogy mihelyt a porta és Sándor fejede­lem közt létre­jött egyezmény a nagyha­talmak helybenhagyását elnyerte, Bulgária maga fogja legjobban sürgetni a végleges békeszerződés mielőbbi megkötését. Ha a békekötés március 1-ig, mint a fegyver­­szünet lejárta napjáig, alá nem íratnék­— a­mi igen valószínű, — e miatt még az el­­lenségeskedések nem kez­dődnének újra, mert, mint tudjuk, a fegyverszünet hallgatólag meghosszabbí­tottnak tekintendő, ha a kitűzött záros határidő alatt föl nem mon­datik, a­mi pedig nem történt. És végül, ha, minden valószínűség ellenére, a békealkudozások nem vezetné­nek eredményre és a háború Szerbia és Bulgária közt újból kitörne, minden opti­mizmus nélkül föltehető, hogy a nagyha­talmak, a­kik a békét őszintén óhajtják, és oly kevéssé engednék magukat, az európai béke föntartására irányzott elha­tározásukban, a Balkán-félszigeti országok házi civódásai által megingattatni, mint a­hogy nem engedték a múlt évi decem­ber hóban. Én tehát nem nézek a „jövő tavasz“ elé oly bizalmatlanul mint Cserná­tony Lajos képviselő úr. Nem azt aka­rom ezzel mondani, hogy az elővigyázat­nak és óvatosságnak semmi szükségét sem látom, hanem csupán annyit kívántam kifejezni, hogy a tények mai állása a helyzet derültebb fölfogására jogosít. Miután a „B­u­d­a­p­e­s­t­i H­í­r­l­a­p“ 51-ik számának vezércikkét választottam fejtegetéseim tárgyául, meg kell említe­nem belőle azt a leleplezést is, a­melyet a „Berliner Tageblattból“ idézett. A ber­lini újságból vett idézet csupán kivonata egy hosszabb cikknek, mely a moszk­vai „Vjedomosztiban“ jelent meg s mely egyfelől az osztrák-magyar m­o­n­a­r­k­i­a, másfelől Sándor bolgár fejedelem e­l­­len van intézve. Nem nagy lele­ményesség kell e cikk forrásának fölisme­réséhez. A berlini lap csak a mi monar­­kiánk ellen intézett támadást idézte, de a cikk élő voltaképen Battenberg Sándor ellen fordul, akit gyávasággal, sőt majd­ Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.

Next