Budapesti Hírlap, 1886. április (6. évfolyam, 91-119. szám)

1886-04-01 / 91. szám

VI. évfolyam. 91. sz. Csütörtök, á Előfizetési érák: Egész évre 14 írt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap; hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő • sukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal? IV., kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. A bukovinai „lstensegits“-be!iek magyar egyházának és iskolájának ja­vára ma következő adakozások érkeztek hozzánk: Gyűjtés; K. K. Sch. 60 kr, Kis Miska 70 kr, Illés Ferencnó 50 kr, Nadler 30 kr, Gizella 30 kr, Hamer 1 frt, Illés Karolj? 1 frt, Gutódi 2 frt, Bellaágk Laci 1 frt, Lechner Manci 1 forint, összesen ........................... 8 frt JO kr. A Gabus........................... 3 frt — kr. B akó Sam., Felső-Raj k. — frt 50 kr. Összesen . . 11 frt 90 kr. Éhez adva az előbbi ki­mutatást ...................... 3529 frt 62 kr. Főösszeg . . 3541 frt 52 kr. Bukások. A pénz olcsó, de az üzlet rossz. Nincs piac, azaz nincs vevő, semmire. Erről panaszkodik az egész világ, Ame­rika és Európa s mi is itt Magyarorszá­gon. Ha a gazdag népek nem vásárolnak, mi szegények hogyan boldogulnánk? Nem tudunk eladni búzát, bort, gyapjút, sem marhának, sem disznónak, sem fának ára nincs, most még a szeszipar is pangásba esett, a gyárak keveset égetnek, keveset hizlalnak, a gőzmalmok sem dolgoznak A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. A mai filharmóniai hangverseny. — A „B u d ap es ti Hir 1 ap“ eredeti tárcája. — — márc. 31. A mai filharmóniai hangverseny az a bi­zonyos shakespearei zene volt, a mely nem hal­latszik. Bár még egy éj választ el bennünket április elsejétől, mégis áprilist jártak ma este mindenek, a kik elmentek a vigadóhoz, élvezen- dők a filharmonikusok koncertjét. Bezárva a kapuk, sötétség és néptelenség. Csak a konyhá­ból hatott ki a rendes vöröshagyma-illat, a mely úgy vele jár a redutban rendezett hangverse­nyekkel, mint a rostélyossal. Nos de ezúttal nem járt a vöröshagyma-illattal hangverseny. Elhalasztották április ötödikére, hétfőre. Lega­lább igy állította előttem egy igen tiszteletre méltó és komoly felebarátom, a ki becsületsza­vára fogadja, hogy látott valahol egy ide vonat­kozó plakátot. En — bár föltétlenül hiszek az említett tiszteletreméltó urnák — mégis beka­landoztam a belvárost, találni valahol ilyen hir­detést: Harminc utcasarkon, tiz táblánál átol­vastam egy pár száz, ökölnyi betűkkel telenyom­tatott papiros-lepedőt; de filharmóniai hangver­senyről nem beszélt egyik sem, csak csoda-fény- mázról, Grünfeld Alfrédről, Kincsem-sorsjegyről és keleti szőrvesztő-szerről „valódi gúny-áron.“ Nem küldöttek értesítést a koncert elmaradásá­ról a szerkesztőségeknek sem. Szóval az áprilisi teljes erővel: honnét kerüljön hát a gaz­dának pénze? Mi baszna, hogy a kamat- lább leszáll, ha ennek csak az üzleti vál­tók látják előnyét, a gazdáknak hitelök nincs. Mi haszna olcsó a pénz az iparos­nak, ha nincs munka? Példa a Schlick- gyár: nem adott osztalékot részvényesei­nek, mert gazdasági gépeit a mező­gazdák nem vették meg, pedig nagy ki­tüntetéseket nyert a kiállításon velők. Mások is csak igy vannak, úgy szólván minden iparos Budapesten. A vidék csak a legszükségesebb vásárlásokra szorítko­zik, jele, hogy a magyar ember takaré­kos, de annak is jele, hogy kevesebb módja van költeni, mint máskor. A ke­reskedők is megérzik ezt s az általános pangás bizonyítja, hogy Magyarországra nézve a mezőgazdaság döntő, s az agrá­rius érdekeket kell ápolni, ha gazdasági virágzást akarunk látni. Ezt a merkanti- lisztikus körök és lapok is beláthatnák, ha akarnák, s ha a földbirtokosok buká­sának örülnek, most a kereskedők buká­sán okulhatnának. Nagy válság nincs még hál’ istennek a magyar üzleti világban, de egyes gyön­gébb cégék fizetésképtelensége jelzi, hogy az állapot gyönge. Pár apró cég, mely tőke nélkül, pusztán hitelre vett árukat forgatott, nem húzhatta tovább, kifogyott lélegzete, megfult. Jó időkben talán ezek­nek is ment volna az üzletjük. Nem szó­lunk ezekről. De nagyobb cégek is buknak, egyik a másik után, és ez már sajnos. tréfa igen ügyesen volt rendezve, mondhatnám szinte boszantólag ügyesen. De a mi jó hangversenyjáró közönségünk nem fog boszankodni érte. Ä primitiv állapo­tok és évek óta folyó szekatúrák iskolája úgy megedzette már a türelmét, hogy alig tudok il­letlenséget és sérelmet, a mely kihozhatná meg­adó flegmájából. Az olyan szegény ember, a ki egyszer már hallgatott hangversenyt a budapest- fővárosi vigadó kisebb vagy nagyobb termében, az bizony sokat bir elviselni. Hát a zene-refe­rens, a ki boldog ifjúságának hány estéjét tölti ezeken a helyeken ! 1 Nem panaszkép mondom ezeket. Ép ma van a böjt közepe; elmúlt a zene-szezon java és az idénre már késő ezeket elkeseregni. De meg tu­dom, bogy úgyis haszontalan minden beszéd és a mai Abdera-Budapest viszonyai között nem is képzelhető változás. Hanem följegyzem e dolgo­kat unokáink számára, a kik között bizonyára fog akadni jövő századbeli Szinnyei József. A hirlap-könyvtárban búvárkodva, találják majd meg egy sárga levélen, hogyan hallgattak kon­certeket az ő nagyszüléik, a múlt század kilen­cedik évtizedében, mikor már léteztek vasutak és gőzhajók, telegráf, elektromos világítás, tele­fon és más ilyes nyomai a civilizációnak. * Mikor az ember bejut abba az egyiptomi sirtemplomhoz hasonlító, nagy homályos alag­útba, a mely a fővárosi Vigadó kapualja, a je­ges légvonat között a föntemlitett konyhabűz különböző illatokból összerakott orkesztrális elő­adása fogadja. A vöi-öshagyma a domináló az orrcsavaró szagok ez orgonapontjában. De a Egy nagy vászonkereskedő a börzén vészit s nem képes fizetni többé. Mi vitte őt a börzére.? Üzleti veszteségek, melye­ket helyrepótolni csak a kereskedők Monte-Carlóján, a tőzsdei játékbankon ha- zárdérozva remélhetett. — Egy rövidáru- nagykereskedő hozatta a portékát Ausz­triából rakásra, de nem bírta eladni, bele­bukott, rosszul számította a konjunktú­rát, a mi szó szerint annyit tesz, hogy össze kell kötni a vásárlást az eladással s nyerészkedni az árkülönbségen, máskü­lönben a forgalom megakad és a keres­kedő károsodik — vájjon ő, vagy hitele­zői, később tűnik ki. Bécsben e bukások minden esetre megütközést fognak kelteni, talán többet, mint Budapesten. Minden esetre a kereskedelmi hitelnek ártanak, az osztrákok óvatosabbak lesznek áruik hitelezésével. Egy temesvári nagy szesz­gyár csődöt mondott; ez a szeszválság kezdete, mely eléggé aggasztó a magyar gazdákra nézve. A többi szeszgyáros meg­szorította üzemét, ez beszüntette. Temes­vár és Temesmegye érzik a veszteséget. Egy nagy gabnakereskedő is van a bukottak közt. Nem valami jó hirti rcég, gabonauzsorások, minő több is van. Évek óta az volt nála divat: pénzre szorult földbirtokosoktól tavaszkor előlegre meg­venni a termést, s őszkor kifogásolni az átadásnál a minőséget vagy mennyiséget, levonni az árból kamatokat, költséget fölszámítani duplán, s ba a szerencsétlen áldozat a kárt viselni vonakodott, s az mellett egész önállósággal nyilálik bele szagoló­szervünkbe a káposzta, az érett sajt és a bering ambiciózus parfümje. Éz még különben hagyján. A katakombán végig siró böjti szél — hurutot és torokgyuladást hozván hideg szárnyán — leg­alább ad valamit az isten szabad és tiszta leve­gőjéből is. De mikor becsapódott mögöttünk a lépcsőház üvegajtaja, ottbent a vesztibulumban, ott várnak bezzeg a cifra illatok. Húsz eszten­dős konszervjei a bűznek. Első alapját képezi ta­lán még annak a lakomának a párája, a melyet a Kemény Zsigmond képviselővé választásakor ült a belvárosi polgárság. Benne kell hogy le­gyenek a koronázási bankett tiszteletre méltó motívumai. És a mit a mindent pusztító idő mégis paralizált, azt serényen pótolja a konyhá- ból naponta fölszivárgó illat-tömeg. Valami ret­tenetes ez a rőkönyödött, dögleletes levegő. Én az anatómiát nem a mostani díszes, pompásan ventillált termekben tanultam, hanem még ott a hatvani-utcai régi házban, a hol a szenny és hűz ördöge volt a palládium. De ott sem undorodtam ennyire, az az atmoszféra sem volt olyan utála­tos. És mi — jegyezzétek meg, unokák! — ezen a levegőn által jártunk bálba, hangversenybe — mulatni! Fönn a folyosón tisztul a levegő egy ki­csit, mert olyan pompás, jéglehelletü szellőcske húz rajta végig, mint a konstantinápolyi Ája Szó­fia hires „hideg ablakánál“, a hol a legrekkenőbb nyári délben is megvacog az ember foga a dicső légvonattól. A budapesti vigadó zefirje is me­sés hatású; elég a ruhatár előtt csak két percet várakozni és már kész a daganatos ábrázat, fájó fog és sajgó térdkalács. Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék