Budapesti Hírlap, 1886. július (6. évfolyam, 180-210. szám)
1886-07-24 / 203. szám
1886. juliut 24. BUDAPESTI HÍRLAP. (203. sz.) elterjedt monde-mondákra vonatkozólag, becses lapja utján a következő felvilágosításokkal szolgálni. Nagy Vince úr, hogy nyíregyházai kötelezettségeinek eleget tudjon tenni, a népszínház igazgatósága által egy ezer forintos kölcsönt eszközöltetett ki magárak. Megérkezvén a fővárosba, tagjai elzálogosított holmijának kiváltására újabb 630 irtot kért és kapott, s végül az e hó 1-én, a munkás Személyzet által provokálni szándékolt botrány lecsillapítására újabb 300 irtot kapott. Ezek törlesztésére "vonatott le minden nap egy bizonyos összeg Nagy V. úr bevételéből, de korántsem drákói szigorral. Azonkívül jó előre tudatva volt Nagy V. úrral, hogy arra az esetre, ha nem meri elvállalni a répazinház ama személyzetének egy havi gázsiját,mely csakis a budai előadásokért volt szerződtetve) ez esetben a népszínház személyzete fog játszani egész nyáron a budai színkörben. Nagy V. úr elvállalta az 1010 írt fizetését, melyből összesen megtérített 306 irtot, 704 írttal pedig adós maradt. Ezenkívül az először kieszközölt 100Oírtos kölcsönt sem fizette ki. Nagy V. úr nemcsak pénz, hanem minden színházi felszerelés nélkül, hiányos és össze nem tanult személyzettel jött fel a fővárosba. Összes színházi berendezése még máig is zálogban van, s az előadásokhoz szükséges díszleteket, kellékeket, kosztümöket, bútorokat, könyvtári anyagot stb., a legutolsó darabig, az egész idő alatt a népszínháztól kapta. Onnét kérte a zenészeket, a karénekeseket, s gyakran a szereplőket is, s ha e segítség megtagadtatok volna tőle, egyetlen egy előadást sem lett volna képes tartani. A fuvaros ugyanazokat az árakat követelte Nagy V. úrtól is, amelyeket a múlt téli szerződés alkalmával a nemzeti és a népszínház megállapított vele. A Nagy V. úrral kötött szerződésben továbbá ki van mondva, hogy az esetben, ha a színkör hat hétnél továbbra is rendelkezésére bocsáttatnék, erről július 1-én értesittetni fog. Ez nem történt meg, s így a szerződés 15-én lejárt ugyan, de aznap meghosszabbittatott Nagy V. úr kívánságára 22-kéig. Végül a népszínház tagjainak külön díjjaira vonatkozólag legyen szabad megjegyeznem, hogy azok a tagok szerződéseiben ki vannak kötve, minden a népszínházon kivüli fellépésért. E külön dijakat a népszínház is megfizette nekik a várszinházi előadásokért s fizetni fogja a szinköri előadásoknál is. Minderről Nagy V. ur előre értesítve volt s ebbe bele is egyezett. Szelle Iván, titkár. * (A népszínház személyzete) holnap szombaton tartja a fővárosi színkörben az első előadását a „Cigány báró“-val F. Negyi Aranka, Margó Célia és Ligeti Irmával. Vasárnap ugyanott ugyanez előadást ismétlik. A népszínházban pedig holnap szombaton a „A lyoni futárt“ s vasárnap „A zsidó honvéd“-et adják. * (Maleczkyné Lipcsében.) Lapunknak írják Lipcséből: Maleczkyné, a budapesti opera kitűnő tagja tegnapelőtt lépett föl először Valois Margit szerepét játszva a „Nugenották“-ban. A közönséget már a legelső ária eléneklése után meghódította; a tetszés szűnni nem akaró tapsokban nyilvánult s az első fölvonás után egy szép virágcsokrot is kapott. A művésznő vendégszereplése több előadásra terjed Lipcsében, honnan később Berlinbe megy. * (Az „Apolló“) Nagyszombatban megjelenő zenemű-folyóiratnak egyszerre három füzetét küldték be hozzánk Lecocq, Brisson, Osborne, Arnaud, Littolff, Anthiome, Vágvölgyi, Maclarren, Gibsone, Abesser, Wiekede és Philipot műveivel. A vállalat szerkesztője Vágvölgyi Béla, kiadó Horovitz Adolf. Az előfizetés negyedévre írt 50 kr. A hangjegyek nyomása díszes. * (A Franklin-társulat) könyvnyomó-intézetéből kaptuk a következő műveket : „Pályák és málmák“, Erdélyi János összegyűjtött kritiai dolgozatai 1845-től 1867-ig, melyeket a Kisfaludy-társaság adott ki. Az 503 lapra terjedő könyv árat írt. — „Nemesség“ kézikönyv nemesi ügyekben, Marcziányi György lovagtól, 239 lap, három leszármazási táblával, ára 1 írt 60 kr. — „Az olvasás művészete“ Legouvé Ernőtől, a szerző engedelmével fordította Peeki József Legouvé előszavával. 180 lap, ára 1 írt. — A Történelmi könyvtár 81-ik füzete: „Budavár visszavétele“, egykorú francia kútfő után angolból fordította Deák Farkas, 114 lap, ára 40 krajcár. — Az Olcsó könyvtárból a következő új füzetek jelentek meg : „Az aranyegenda“ Longfellowtól, fordította Jánosi Gusztáv, (40 kr.) „Béné“ Chauteaubriandtól, fordította Bogdánfy Lajos, (20 kr). „Czuczor Gergely hőskölteményei és meséi“ (30 kr). „A mátrai vadászat“ vígjáték 3 felvonásban Fáy Andrástól, (20 kr). „A szegény arszlánnők“, dráma 5 felvonásban, Írták Augieres Foussier, (30 kr). „8 ok zaj semmiért“ vígjáték 5 felv. Shakespearetől, angolból fordította Ács Zsigmond, (30 krajcár). „Adolf* Constant Benjámintól, (30 kr). Bozzai Pál irodalmi hagyományai, melyet Lévay József rendezett sajtó alá és látott el élőbeszéddel (30 kr). „A balladáról“, Greguss .figost kitűnő műve (40 kr). * (Megjelent.) „Az elhízás és gyógyítása“ címen adott ki könyvecskét egy törekvő fiatal orvos, Hidasi Pál dr. Az elhízás többnyire a jólétnek egyik alkalmatlan következménye, iparkodik is megszabadulni tőle a ki csak szerét ejtheti holmi soványitó kúrának. A hölgyek különösen attól félnek, hogy idomaiknak teltebbé válása koruk haladását juttatja ismerőseiknek eszébe, nem gondolva meg, hogy bizonyos fokú gömbölydedség csak bájaikat fokozza. Általán tehát nem kedvelt állapot a nagy gyarapodás, kivált ebben a nagy melegben. Hogy mitől van a bízás, hogyan lehet elhárítani, mikor vall egészségre, mikor származik betegségből stb. stb. minderre megfelel a könyv, melyet haszonnal forgathat kövér és sovány egyaránt. (Ára 60 krajcár. Kiadja Singer és Wolfner.) Edelsheim-Gyulay báró: A helyzet egyre feszültebb. Az ügy fonalai egyre bonyolultabbak. Az ország közvéleménye impozáns tüntetésekre készül, népgyűlések, rezoluciók áradata fogja a legközelebbi hetekben ostromolni a kormányt és országgyűlést. S ugyanekkor Tisza Kálmánról semmi életjel, a mérsékelt ellenzék vezére , Apponyi Albert gróf pedig egy helybeli német lap által uj jelszót adat ki párthiveinek, mely jelszó ugyszólva revokálja a gróf május 31-ki beszédét s a mérsékelt ellenzéket a közös hadsereggel szemben tartózkodásra inti, a magyar hadsereg eszméjét pedig elejti. A „Budapestei" Tagblatt“ tegnapi számában ugyanis így ír : „Legyen itt világosan és nyomatékkal kijelentve, hogy a mérsékelt ellenzéktől semmi se áll és semmi se állhat távolabb, mint résztvenni oly agitációban, melynek éle a közös hadsereg ellen fordul s a hadsereg ketté választását tűzi ki célul. A politikai viszonyok ma Európa keletén és nyugatán egyaránt olyanok, hogy minden, az osztrák-magyar hadsereg egységének a jelen pillanatban megbontására irányuló kísérlet megbocsáthatlan hiba volna. A mérsékelt ellenzék, mint politikai párt, nem küzd se a közös hadsereg ellen, se az nem állhat szándékában, hogy Pejacsevics tábornok ellen tüntessen, ki mint magyar ember és katona kötelességét teljesíti, midőn Pestre jön, hogy itt ő felsége a király utasítására a parancsnokságot átvegye. A mi ellen azonban a mérsékelt ellenzék mindenkor küzdött, az Tisza Kálmán megbocsáthatatlan politikája, ki, mivel nem bírt a Janszki-ügyben a meggyőződés bátorságával , a magyar törvényhozást a szó teljes értelmében duplrázta, Magyarországot egyik vereségből a másikba vezette. Se Edelsheim-Gyulay báró, se Pejacsevics gróf, se a közös hadsereg, sa a miszteriózus „udvari kamarilla“ nem okozta a szerencsétlenséget, hanem egyedül Tisza miniszterelnök a hibás, ki hogy tárcáját megmentse, föláldozta Magyarországot.“ Budapesten ez a cikk nem sok vizet zavart Annál nagyobb feltűnést keltett Bécsben, hol a félhivatalos lapok hidegen reprodukálják, a többi pedig megteszi rá ékes megjegyzéseit. Mi nem akarhatjuk föltenni Apponyi grófról, hogy a Janszki-ügy újabb fejleményei meggyőzték volna a közös hadsereg szellemének, alkotmányos érzésének mintaszerű voltáról, melyhez szó, sőt kemény szó nem férne, és elfeledte volna, hogy épp emelte ki azt, hogy a hadsereg, mint intézmény, nem felel meg a monarchia állami szervezetének. Most egyszerre behunyná mindkét szemét s a történtekről nem akarva tudomást venni, azt hirdetné, hogy a hadsereg kérdése nem létezik ? Reméljük, hogy az ily strucpolitikát maga Apponyi gróf fogja defavoyálni. A Lajtán túl azonban, ha a jelek nem csalnak, érdekes dolgokra készülnek, amelyek — úgy látszik — hivatva vannak igazolni aggodalmainkat, melyeket a kamarilla működéséről nyilvánítottunk. Bár nálunk Magyarországon rendesen nem nagy figyelemmel és érdeklődéssel kisérjük az osztrák viszonyokat, mégis feltűnhetett Taaffe gróf iparkodása, hogy minisztériumát lassan kint parlamenten kívülivé változtassa át, amit Gautsch és később Bacquehem miniszterek kinevezése által inaugurált. Most pedig megtörtént az is, hogy Taaffe gróf és Dunajevszki pénzügyminiszter együtt látogatták meg tegnap Lichtenstein Alfréd herceget, a konzervatív párt fejét holleneggi kastélyában és kikérték a konzervativ párt támogatását. És mig az osztrák kormány így paktál a konzervatívokkal, akik mindenkor hívei a kamarillának, Apponyi Albert gróf pedig hirtelen lemond az önálló magyar hadseregről, végre megszólal nagy busán Tisza lapja, a „Nemzet“ is, figyelmeztet a lehető keleti bonyodalmakra, tehát nagy szükség van a katonaság és a polgárság békés egyetértésére, de siet konstatálni, hogy az egész Janszki-eset provokálólag hat a polgárságra. Ez pedig nem lehet azok szándéka, akik egy erős monarchiát akarnak és akik nemcsak a katonák, de a polgárok jogait és érdekeit is szem előtt tartják, íme ezt válaszolja Tisza Apponyinak. Hogy később mit fog tenni, azt eddig még csak ő maga tudhatja. Mindenesetre azonban nagyon figyelemre méltó, hogy ugyanakkor, midőn Taa f f e keresi a konzervatívok szövetségét és Apponyi lemond az önálló magyar hadseregről, az osztrák konzervatív-klerikálisok újsága a „Vaterland“ — talán szintén véletlenből? — ezeket írja, kezdve azon, hogy mikor a Janszki-eset először került a magyar országgyűlés elé, Apponyi hevesen megtámadta Tiszát. „A mérsékelt ellenzék — folytatja a „Vaterland“ — akkor azt a taktikát követte, hogy Tiszát a Kossuth-párt karjaiba csalja vagy szorítsa. Ez meglehetősen sikerült neki. De most irányt változtat a mérsékelt ellenzék és hátba támadja Tiszát. Ez ugyanaz a manőver, mint annak idején az úgynevezett ökölháborúnál. Interpellációk által kényszeríttetett akkor Tisza a szélsőbaloldal élén foglalni állást. Az akkor sikerült is, az osztrák kormány visszavonult. Most ugyanaz történt. Tisza ismét a szélsőbaloldal élére állt. Ezúttal azonban, útját állta az, amit „katonapártnak“ neveznek és nem hátrált. A helyzet most úgy alakult, hogy Tisza jobbról a kormánypártban, balról pedig a Kossuth-pártban védőgárdára talált, de e két oszloppal az úgynevezett katonapártra akadt és ezáltal formális zsákutcába került, melynek egyetlen nyúlt oldalát most a mérsékelt ellenzék zárja el, úgy, hogy ha akarná is, nem léphet már nyílt visszavonulásra. A mérsékelt ellenzék nyilván azt hiszi, hogy Tisza urat egy olyan helyzetbe juttatta, hogy szükségbe sebesültek s csak kevés menekült futással. Ott találtak nyolc ágyút, két mozijárágyút, melyeket azonnal használatba vettek, hogy törjék a második falat s az ellenség végfalait (parapet) a városban. A bajorok rohamában elesett két hadnagy a badeni ezredből s öt kapitány, egy hadnagy és három zászlótartó megsebesült. A Beck ezredből Welsberg báró alezredes, öt százados, három hadnagy és öt zászlótartó megsebesült. Az Aspremont ezredből az ezredes, az alezredes Pálffy Miklós gróf, őrnagy Zacco gróf, hét százados, öt hadnagy és két zászlótartó megsebesült s egy zászlótartó elesett. A Fürstenberg ezredből egy százados, egy hadnagy és egy zászlótartó megsebesült. A választó testőrezredében egy százados elesett, egy őrnagy, egy százados és három hadnagy megsebesült. A Steinau ezredben az őrnagy , egy hadnagy megöletett, egy százados , két hadnagy és egy zászlótartó megsebesült. A Seibolstorf ezredben az őrnagy elesett, egy százados, két hadnagy megsebesült. A Gallenfels ezredben az alezredes megöletett, két százados s egy hadnagy sebet kapott. La Vergne, Stummel és Asprer Dont tábornokok a sebesültek közt vannak, valamint herceg Escalona spanyol grand s több kitürnő önkéntes, úgy, hogy tisztek s közkatonák ,együttvéve mintegy száztizenhét megöletett s klencszázhetvenkettő megsebesült. A szász ezredekben egy alezredes s néhány alsóbb tiszt megöletett; egy alezredes, két őrnagy, két százatos, egy főhadnagy, három zászlótartó, két őrmester és két tizedes megsebesült, ami a közkatonákkal együtt tesz hetven halottat s százkilencvenkilenc sebesültet. Az elesettek és sebesültek száma mind a három hadkerületben e véres roham következtében meghaladja a háromm ezeret. "