Budapesti Hírlap, 1886. július (6. évfolyam, 180-210. szám)

1886-07-24 / 203. szám

1886. juliu­t 24. BUDAPESTI HÍRLAP. (203. sz.) elterjedt monde-mondákra vonatkozólag, becses lapja utján a következő felvilágosításokkal szolgálni. Nagy Vince úr, hogy nyíregyházai kötelezetts­­égeinek e­leget tudjon tenni, a népszínház igazgató­sága által egy ezer forintos kölcsönt eszközöltetett ki magár­ak. Megérkezvén a fővárosba, tagjai elzá­logosított holmijának kiváltására újabb 630 irtot kért és kapott, s végül az e hó 1-én, a munkás Személyzet által provokálni szándékolt botrány le­csillapítására újabb 300 irtot kapott. Ezek törleszté­sére "vonatott le minden nap egy bizonyos összeg Nagy V. úr bevételéből, de korántsem drákói szi­­gorral. Azonkívül jó előre tudatva volt Nagy V. úrral, hogy arra az esetre, ha nem meri elvállalni a r­é­pazinház ama személyzetének egy havi gázsiját,­­mely csakis a budai előadásokért volt szerződtetve) ez esetben a népszínház személyzete fog játszani egész nyáron a budai színkörben. Nagy V. úr elvál­lalta az 1010 írt fizetését, melyből összesen megté­rített 306 irtot, 704 írttal pedig adós maradt. Ezenkívül az először kieszközölt 100Oírtos kölcsönt sem fizette ki. Nagy V. úr nemcsak pénz, hanem minden színházi felszerelés nélkül, hiányos és össze nem tanult személyzettel jött fel a fővárosba. Összes színházi berendezése még máig is zálogban van, s az előadásokhoz szükséges díszleteket, kellékeket, kosztümöket, bútorokat, könyvtári anyagot stb., a legutolsó darabig, az egész idő alatt a népszínház­tól kapta. Onnét kérte a zenészeket, a karénekese­­ket, s gyakran a szereplőket is, s ha e segítség megtagadtatok volna tőle, egyetlen egy előadást sem lett volna képes tartani. A fuvaros ugyan­azokat az árakat követelte Nagy V. úrtól is, a­me­lyeket a múlt téli szerződés alkalmával a nemzeti és a népszínház megállapított vele. A Nagy V. úr­ral kötött szerződésben továbbá ki van mondva, hogy az esetben, ha a színkör hat hétnél továbbra is rendelkezésére bocsáttatnék, erről július 1-én ér­­tesittetni fog. Ez nem történt meg, s így a szerző­dés 15-én lejárt ugyan, de az­nap meghosszabbitta­­tott Nagy V. úr kívánságára 22-kéig. Végül a népszínház tagjainak külön díjjaira vonatkozólag legyen szabad megjegyeznem, hogy azok a tagok szerződéseiben ki vannak kötve, min­den a népszínházon kivüli fellépésért. E külön dija­kat a népszínház is megfizette nekik a várszinházi előadásokért s fizetni fogja a szinköri előadásoknál is. Minderről Nagy V. ur előre értesítve volt s ebbe bele is egyezett. Szelle Iván, titkár. * (A népszínház személyzete) holnap szombaton tartja a fővárosi színkörben az első előadását a „Cigány bár­ó“-val F. N­­e­g­y­i Aranka, Margó Célia és Ligeti Irmával. Va­sárnap ugyanott ugyanez előadást ismétlik. A nép­színházban pedig holnap szombaton a „A l­y­o­n­i futárt“ s vasárnap „A zsidó h­o­n­v­é­d“-et adják. * (Maleczkyné Lipcsében.) Lapunknak írják Lipcséből: Maleczkyné, a budapesti opera kitűnő tagja tegnapelőtt lépett föl először Valois Margit szerepét játszva a „N­ugenották“-ban. A közönséget már a legelső ária eléneklése után meghódította; a tetszés szűnni nem akaró tapsokban nyilvánult s az első fölvonás után egy szép virágcsokrot is kapott. A művésznő vendégszereplése több előadásra ter­jed Lipcsében, honnan később Berlinbe megy. * (Az „A­poll­ó“) Nagyszombatban megjelenő zenemű-folyóiratnak egyszerre három füzetét küldték be hozzánk Lecocq, Brisson, Osborne, Arnaud, Littolff, Anthiome, Vágvölgyi, Maclarren, Gibsone, Abesser, Wiekede és Philipot műveivel. A vállalat szerkesz­tője Vágvölgyi Béla, kiadó Horovitz Adolf. Az elő­fizetés negyedévre­­ írt 50 kr. A hangjegyek nyo­mása díszes. * (A Franklin-társulat) könyvnyomó-intéze­­téből kaptuk a következő műveket : „P­á­l­y­á­k és m­á­l­m­á­k“, Erdélyi János összegyűjtött kriti­­ai dolgozatai 1845-től 1867-ig, melyeket a Kisfa­­ludy-társaság adott ki. Az 503 lapra terjedő könyv ára­t írt. — „Nemesség“ kézikönyv nemesi ügyekben, Marcziányi György lovagtól, 239 lap, három leszármazási táblával, ára 1 írt 60 kr. — „Az olvasás művészete“ Legouvé Er­nőtől, a szerző engedelmével fordította P­e­­­e­k­i József Legouvé előszavával. 180 lap, ára 1 írt. — A Történelmi könyvtár 81-ik füzete: „Budavár visszavétele“, egykorú francia kútfő után angolból fordította Deák Farkas, 114 lap, ára 40 krajcár. — Az Olcsó könyvtárból a követ­kező új füzetek jelentek meg : „Az arany­­­e­­g­e­n­d­a“ Longfellowtól, fordította J­á­­n­o­s­i Gusztáv, (40 kr.) „B­­éné“ Chauteau­­briandtól, fordította Bogdánfy Lajos, (20 kr). „C­z­u­c­z­o­r Gergely hőskölteményei és meséi“ (30 kr). „A mátrai vadászat“ vígjá­ték 3 felvonásban F­á­y Andrástól, (20 kr). „A szegény arszlánnő­k“, dráma 5 felvonásban, Írták Augieres Foussier, (30 kr). „8 o­k zaj semmiért“ vígjáték 5 felv. Shakespearetől, angolból fordította Ács Zsigmond, (30 krajcár). „Adolf* Constant Benjámintól, (30 kr). B­o­z­z­a­i Pál irodalmi hagyományai, melyet L­é­­v­ay József rendezett sajtó alá és látott el élőbe­széddel (30 kr). „A b­a­ll­a­d­á­r­ó­l“, Greguss .figost kitűnő műve (40 kr). * (Megjelent.) „Az elhízás és gyó­gyítása“ címen adott ki könyvecskét egy tö­rekvő fiatal orvos, Hidasi Pál dr. Az elhízás többnyire a jólétnek egyik alkalmatlan következmé­nye, iparkodik is megszabadulni tőle a ki csak sze­rét ejtheti holmi soványitó kúrának. A hölgyek kü­lönösen attól félnek, hogy idomaiknak teltebbé vá­lása koruk haladását juttatja ismerőseiknek eszébe, nem gondolva meg, hogy bizonyos fokú gömböly­­dedség csak bájaikat fokozza. Általán tehát nem kedvelt állapot a nagy gyarapodás, kivált ebben a nagy melegben. Hogy mitől van a bízás, hogyan lehet elhárítani, mikor vall egészségre, mikor szár­mazik betegségből stb. stb. minderre megfelel a könyv, melyet haszonnal forgathat kövér és so­vány egyaránt. (Ára 60 krajcár. Kiadja Singer és Wolfner.) Edelsheim-Gyulay báró: A helyzet egyre feszültebb. Az ügy fonalai egyre bonyolultabbak. Az ország közvéleménye impozáns tünte­tésekre készül, népgyűlések, rezoluciók áradata fogja a legközelebbi hetekben ostromolni a kor­­­mányt és országgyűlést. S ugyanekkor Tisza Kálmánról semmi életjel, a mérsékelt ellenzék vezére , Apponyi Albert gróf pedig egy helybeli német lap által uj jelszót adat ki párthiveinek, mely jelszó ugyszólva revokálja a gróf május 31-ki beszédét s a mérsékelt ellenzéket a közös hadsereggel szemben tartózkodásra inti, a ma­gyar hadsereg eszméjét pedig elejti. A „Budapestei" Tagblatt“ tegnapi számá­ban ugyanis így ír : „Legyen itt világosan és nyomatékkal kije­lentve, hogy a mérsékelt ellenzéktől semmi se áll és semmi se állhat távolabb, mint résztvenni oly agi­­tációban, melynek éle a közös hadsereg ellen for­dul s a hadsereg ketté választását tűzi ki célul. A politikai viszonyok ma Európa keletén és nyugatán egyaránt olyanok, hogy minden, az osztrák-magyar hadsereg egységének a jelen pillanatban meg­bontására irányuló kísérlet megb­ocsáthatlan hiba volna. A mérsékelt ellenzék, mint politikai párt, nem küzd se a közös hadsereg ellen, se az nem­ állhat szándékában, hogy Pejacsevics tábornok ellen tüntessen, ki mint magyar ember és katona kötelességét teljesíti, midőn Pestre jön, hogy itt ő felsége a király utasítására a parancs­nokságot átvegye. A mi ellen azonban a mér­sékelt ellenzék mindenkor küzdött, az Tisza Kál­mán megbocsáthatatlan politikája, ki, mivel nem­ bírt a Janszki-ügyben a meggyőződés bátorságával , a magyar törvényhozást a szó teljes értelmében duplrázta, Magyarországot egyik vereségből a má­sikba vezette. Se Edelsheim-Gyulay báró, se Peja­csevics gróf, se a közös hadsereg, sa a miszteriózus „udvari kamarilla“ nem okozta a szerencsétlenséget, hanem egyedül Tisza miniszterelnök a hibás, ki hogy tárcáját megmentse, föláldozta Magyaror­szágot.“ Budapesten ez a cikk nem sok vizet zavart Annál nagyobb feltűnést keltett Bécsben, hol a fél­­hivatalos lapok hidegen reprodukálják, a többi pe­­dig megteszi rá ék­es megjegyzéseit. Mi nem akar­­hatjuk föltenni Apponyi grófról, hogy a Janszki-ü­gy újabb fejleményei meggyőzték volna a közös hadse­reg szellemének, alkotmányos érzésének mintaszerű voltáról, melyhez szó, sőt kemény szó nem férne, é­s elfeledte volna, hogy ép­p emelte ki azt, hogy a hadsereg, mint intézmény, nem felel meg a monar­­chia állami szervezetének. Most egyszerre behunyná mindkét szemét s a történtekről nem akarva tudo­mást venni, azt hirdetné, hogy a hadsereg kérdése nem létezik ? Reméljük, hogy az ily strucpolitikát maga Apponyi gróf fogja defavoyálni. A Lajtán túl azonban, ha a jelek nem csalnak, érdekes dolgokra készülnek, a­me­lyek — úgy látszik — hivatva vannak igazolni aggodalmainkat, melyeket a kamarilla mű­ködéséről nyilvánítottunk. Bár nálunk Magyar­­országon rendesen nem nagy figyelemmel és ér­deklődéssel kisérjük az osztrák viszonyokat, mégis feltűnhetett T­a­a­f­f­e gróf iparkodása, hogy minisztériumát lassan kint parlamen­ten kívülivé változtassa át, a­mit Gautsch és később Bacquehe­m miniszterek kineve­zése által inaugurált. Most pedig megtörtént az is, hogy T­a­a­f­f­e gróf és Dunajevszki pénzügyminiszter együtt látogatták meg tegnap Lichtenstein Alfréd herceget, a konzervatív párt fejét holleneggi kastélyában és kikérték a konzer­­vativ párt támogatását. És mig az osztrák kormány így paktál a konzervatívokkal, a­kik mindenkor hívei a ka­­marillának, Apponyi Albert gróf pedig hir­telen lemond az önálló magyar hadseregről, végre megszólal nagy busán Tisza lapja, a „Nemzet“ is, figyelmeztet a lehető keleti bonyodal­makra, tehát nagy szükség van a katonaság és a polgárság békés egyetértésére, de siet konsta­tálni, hogy az egész Janszki-eset pro­vokál­ó­l­a­g hat a polgárságra. Ez pedig nem lehet azok szándéka, a­kik egy erős monarchiát akarnak és a­kik nemcsak a katonák, de a polgárok jogait és érdekeit is szem előtt tartják, íme ezt válaszolja Tisza Apponyinak. Hogy ké­sőbb mit fog tenni, azt eddig még csak ő maga tudhatja. Mindenesetre azonban nagyon figyelemre méltó, hogy ugyanakkor, midőn T­a­a f f e ke­resi a konzervatívok szövetségét és Apponyi lemond az önálló magyar hadseregről, az osztrák konzervatív-klerikálisok újsága a „Vaterland“ — talán szintén véletlenből? — ezeket írja, kezdve azon, hogy mikor a Janszki-eset először került a magyar országgyűlés elé, Apponyi hevesen megtámadta Tiszát. „A mérsékelt ellenzék — folytatja a „Vater­land“ — akkor azt a taktikát követte, hogy Tiszát a Kossuth-párt karjaiba csalja vagy szorítsa. Ez meglehetősen sikerült neki. De most irányt vál­toztat a mérsékelt ellenzék és hátba t­ámadj­a Tiszát. Ez ugyanaz a manőver, mint annak idején az úgynevezett ököl­háborúnál. Interpellációk által kényszeríttetett akkor Tisza a szélső­baloldal élén foglalni állást. Az akkor sikerült is, az osztrák kormány visszavonult. Most ugyanaz történt. Tisza ismét a szélsőbaloldal élére állt. Ezúttal azonban, útját állta az, a­mit „katonapártnak“ neveznek és nem hátrált. A helyzet most úgy alakult, hogy Tisza jobbról a kormánypártban, balról pedig a Kossut­h-p­á­r­t­b­a­n védőgár­dára talált, de e két oszloppal az úgyneve­zett katonapártra akadt és ezáltal formá­lis zsák­utcába került, melynek egyetlen nyúlt olda­lát most a mérsékelt ellenzék zárja el, úgy, hogy ha akarná is, nem léphet már nyílt visszavonulásra. A mérsékelt ellenzék nyilván azt hiszi, hogy Tisza urat egy olyan helyzetbe juttatta, hogy szükségbe­ sebesültek s csak kevés menekült futással. Ott találtak nyolc ágyút, két mozijárágyút, melyeket azonnal használatba vettek, h­ogy törjék a má­sodik falat s az ellenség végfalait (parapet) a városban. A bajorok rohamában elesett két hadnagy a badeni ezredből s öt kapitány, egy hadnagy és három zászlótartó megsebesült. A Beck ezredből Welsberg báró alezredes, öt szá­zados, három hadnagy és öt zászlótartó megse­besült. Az Aspremont ezredből az ezredes, az alezredes Pálffy Miklós gróf, őrnagy Zacco gróf, hét százados, öt hadnagy és két zászlótartó megsebesült s egy zászlótartó elesett. A Für­stenberg ezredből egy százados, egy hadnagy és egy zászlótartó megsebesült. A választó testőr­­ezredében egy százados elesett, egy őrnagy, egy százados és három had­nagy megsebesült. A Steinau ezredben az őrnagy , egy hadnagy megöletett, egy százados , két hadnagy és egy zászlótartó megsebesült. A Seibolstorf ezredben az őrnagy elesett, egy százados­­, két hadnagy megsebesült. A Gallenfels ezredb­­en az alezredes megöletett, két százados s egy had­nagy sebet kapott. La Vergne, Stummel és Asprer Dont tábornokok a sebesültek közt vannak, valam­int herceg Escalona spanyol grand s több kitürnő önkéntes, úgy, hogy tisz­tek s közkatonák ,együttvéve mintegy száztizen­hét megöletett s k­­lencszázhetvenkettő megsebe­sült. A szász ezredekben egy alezredes s néhány alsóbb tiszt megöletett; egy alezredes, két őr­nagy, két százat­­os, egy főhadnagy, három zászló­tartó, két őrmester és két tizedes megsebesült, a­mi a közkat­onákkal együtt tesz hetven ha­lottat s százk­ilencvenkilenc sebesültet. Az ele­settek és sebesültek száma mind a három had­kerületben e véres roham következtében megha­ladja a háro­mm ezeret. "

Next