Budapesti Hírlap, 1886. október (6. évfolyam, 272-302. szám)
1886-10-10 / 281. szám
Budapest, 1886. VI. évfolyam 281. sz. Vasárnap, október 10. •nfBudapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre leírt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy héra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben a kr., vidéken 5 kr.utca 16. sz. Lárma a t. házban. A képviselőházban ma egy hosszúnak ígérkező tárgyalás indult meg, előrelátható véggel, előrelátható eredménytelenséggel. Álláspontot, melyből a vitatkozó felek iránt méltányos lehessen az ember, igen nehéz e dologban találni. A Janszkiügyről van a szó a kérvényi bizottság jelentése révén, mely a törvényhatóságok s népgyűlések ismert kérvényeire a kir. kéziratra való hivatkozással napirendre térést indítványoz. A szélső ellenzék ezzel szemben egy másik határozati javaslatot adott be, melynek első része Janszki előléptetésének és Gyulay tábornok nyugdíjazásának reparációját kívánja, második része törvényjavaslatot az önálló magyar hadseregről, egyben a párt követeli a király által Tisza Kálmánhoz intézett kézirat felolvasását, minthogy ez okmány formálisan még a házzal közölve nem volt, s minthogy minden valószínűség szerint e körül fog a diskusszió forgolódni. Maga ez utóbbi kívánság, melyhez a mérsékelt ellenzék eddig fölszóllalt tagjai is csatlakoztak, egy kis vihart támasztott, amely úgyszólván megadta a tárgyalásnak az ingerültség alaphangját. Pedig a dolog sem egyik sem másik részről nem éri meg a heveskedést, ha csak ez maga nem a célja valakinek. A hivatalos lap, amely ez időszerint kizárólagos fóruma a törvények kihirdetésének, kiadta, minden lap közölte amaz okmányt. Ismeri mindenki, ha nem is írta mindenki, mint Tisza Kálmán hiszi, a szívébe. Akármely társaság, ha véletlenül valahol összeverődik, abban a helyzetben lehet, hogy alaposan megvitassa ez okiratot fölolvasás nélkül is. A képviselőház ne lenne ebben a helyzetben ? Szó sincs róla. Bízvást föltehető, hogy az ellenzék balsó része épen azért kívánja az okmány fölolvasását, mert tudja, hogy Tisza ellenezni fogja. Az egész vitában komoly eredményre senki sem számít. A célhangulat, az érzelmek fölizgatása egy kérdés érdekében, amely a jövőé , a hadsereg kérdésének megoldása érdekében. Ütegyengetés az egész, jó-e, rossz-e, az itt az ítélet tárgya. Részünkről nem tartjuk szerencsésnek a vállalatot és mind a két félen súlyos taktikai hibákat látunk, egyéb hibák mellett. A szélsőbaloldal tekintetbe vehette volna, hogy egy medvéről elég egy bőr. Amit a Janszki esete az ügynek szolgálhatott, az értékesítve, forgalomba hozva van. Annak idején a parlament, a törvényhatóságok és az utca is kivette belőle részét. Oly mély , és igazi hatása, oly becses nyomatéka lett neki, hogy a legfelsőbb körökben nem vélték ignorálhatni. Kiadatott a királyi kézirat. Ezt, a tényt megragadni, diadaljelvényül kitűzni és a kérdés fejlődésében határjelzőnek a földbe szúrni: ez helyes taktika lett volna. E kézirat ténye egy oly erkölcsi diadala volt ama mozgalomnak, oly csatanyerés, amelyet ma a maga módja szerint ünnepelni, tőkésíteni és a további hadjárat számára értékesíteni egy okos, számító és céltudatos párt hivatása, nem pedig kisebbíteni, jelentőségétől megfosztani és céltalan, sőt most már hatástalan rekriminációk kíséretében újra kérődzem meddő beszédekben az egész ügyet. Erősíteni ez nem fogja az eszmét, csak ne gyöngítse. Mert minden a mi unalmas és ismétlés, egyszersmind káros is az ügyre nézve, melyért elviselnünk kell. Nem vitatjuk a határozati javaslat ama pontját, mely reparációját követeli oly intézkedéseknek, melyeket a király a maga törvényes hatáskörén belül tett. Lehet az ily követelés jogos, lehet méltányos, lehet még hasznos is esetleg célzataiban ; de hogy politikus lenne , azt bajos volna állítani. Azonban határozati javaslatot a ház elé terjeszteni elfogadás végett a külön magyar hadseregről ma, ez nem teszi a komolyság benyomását. Az alkalom rossz, a pártviszonyok roszszak, a külpolitikai helyzet rossz. Ha legalább mind a két ellenzék — amely együttvéve is kisebbség — e nagy pontban egyetértene! De még az ellenzékek is ellentétes álláson vannak e körül és egymást kénytelenek ily kérdések fölvetése által gyengíteni, rontani. Világos, hogy se párt, se ország nem számíthat haszonra ebből a vitából. A többség pedig ahelyett, hogy ildomos előzékenységgel simábbá tenné a helyzetet, mintha szántszándékkal kergetné az ellenzéket az indulatba. Mi gátolja azt mondani Tiszát: a kir. kézirat nyilvánosságra hozatott a maga módja szerint. Az nem az országgyűlésnek szólt, hanem az egész nemzetnek. Ha azonban, mint itt hallom, a képviselő urak az ellenzékről nem ismerik ez okmányt s a vita e körül indul meg (ahogy tényleg a többség előadója terjedelmesen erről beszélt) nem teszek semmi kifogást az ellen, ha a ház elnöke intézkedni kíván róla, hogy az okmány felolvastassék és ha a t. háznak sincsen ez ellen kifogása. Temérdek zajnak, közbekiáltásnak és ingerült szóváltásnak, mely a mai vita unalmasságát és tartalmatlanságát csak fogyatékosan leplezte, ezzel eleje vézetett volna. Kívánatos, ha a tárgyalás csakugyan nagyobb mérveket talál ölteni, hogy a maiaknál szerencsésebb kezek szerencsésebb mederbe tereljék árjait, hogy lefolyása az ingerült feleselés, meddő rekrimináció, a közbekiabálások nívójáról egy — ha már megindult — komoly kérdés színvonalára emelkedjék. Az ág. ev. egyház bányakerülete ma d. e. folytatta közgyűlését Zsembery Imre és Szeberényi püspök elnöklete alatt. A gyűlés tárgyait nem intézhették el ma teljesen s igy hétfőn még folytatják. A mai gyűlésen a Baldácsy-féle 2000 frtos alapítványt a következő községek közt határozták felosztani: Szécsén 300 frt, Tót György 200 frtst Tót 140 frt, Bodony 160 frt, a lelkészek közül Flachy János felsőpetényi lelkész 103 frt, Schwalm György pancsovai lelkész 100 frt. Az alapítványból 800 frt a püspök fizetésének emelésére, 200 forint pedig tudvalevőleg a papi özvegyek segélyezésére fordittatik. A szemlaki egyházat, mely a szarvasi gimnáziumra fizetendő járulékait fizetni vonakodott s ez ügyben az esperesi határozat ellen felfolyamodott, kérvényével elutasították. A számvizsgáló bizottság jelentése szerint a kerület pénztáráról a bevétel 27,716 frt 34 kr, a kiadás 26,190 frt 95 krt teszen. A kerületi törvényszék következőleg alakult meg: elnök nógrádi Szontagh Pál, alelnök Görgey István , közbírák Sárkány Sámuel, Moravcsik Mihály, Bachát Dániel, Scholz Gusztáv, Dolesehall, Schrantz János, György Elek, Králik Lajos, Faluny Gyula, Matuska Péter, Rudnay József, Pöldváry Mihály ; pótbirák : Melczer Gyula, Stebló András, Lang Adolf, Helzmann Kálmán, Benitzky Gyula és Stebló Kornél. A kerületnek 8 középiskolája van, melyekre kiadatott ez évben 106,332 frt 56 kr. Az özvegyárva intézet bevételeként felmutat 52,311 frt 38 krt. Kiadás 967 írt 58 kr. Ezután több kisebb ügyet intéztek el. Nevezetesen egy most fölmerült eset alkalmából a közgyűlés elhatározta, hogy ezután csak oly végzett teológusoknak adnak kerületi ösztöndíjat, akik a püspök előtt tették le a vizsgát. Az ág. ev. egyház egyetemen gyűlése szerdán, e hó 13-án kezdődik; az előtanácskozás kedden este 6 órakor lesz, az ev. gimnázium nagy termében. Mai számunk 18 oldalra terjed. FŐVÁROSI ÜGYEK. A budapest-cinkotai vasút. — A közmunkák tanácsából. — A budapesti közúti vasúti vaspálya-társaság által a főváros és Cinkota között tervezett helyi érdekű vasút közigazgatási bejárását a múlt hó 27-én tartotta meg egy bizottság, melyben a közlekedési minisztérium, a közmunkák tanácsa és a főváros volt képviselve. A vasút terve ellen általánosságban egyik részről sem volt észrevétel. Az engedélyezés módjára nézve azonban lényeges elvi nézeteltérések merültek fel. Tudvalevő, hogy a közúti vaspályás vonalakat, melyek kizárólag fővárosi területen fekszenek, a főváros engedélyezte, ő állapította meg a feltételeket és az engedélyezési idő lejárta után a hálózat reá fog szállani, egy szóval e felett a főváros közvetlenül rendelkezik. E joggyakorlatra hivatkozva a közmunkák tanácsa és a főváros képviselői azt kívánták, hogy a kérdéses vasút, amenynyiben fővárosi területen lesz fektetve ne — kizárólag a közi. min. hatáskörébe eső — helyi érdekű, hanem közúti vasút gyanánt engedélyeztessék. Ennek indokolására felhozták, hogy a főváros szabályozása és a helyi közlekedési eszközök el nem választható kapcsolatban vannak egymással és országos érdek vallaná kárát, ha az illetékes hatóságok a közlekedési vonalak feletti rendelkezés hiányában a szabályozást nem intézhetnék akként, amint ezt az ország fővárosának érdeke kívánja. Épen a helyi közlekedésnek a szabályozással való legszorosabb összefüggésénél fogva vették munkába a főváros és a közmunkák tanácsa oly közúti vasúthálózat tervének készítését, mely a főváros egész határára kiterjedjen és magában foglalja azokat a vonalakat is, melyeket csak a jövő fejlődés teend szükségesekké. E hálózati terv előleges megállapítása ama célból lön szükségesnek felismerve, hogy az a főváros általános szabályozási tervének keretébe beillesztetvén, már eleve ki legyen zárva a lehetőség, hogy oly (gőz vagy lóerejű) közlekedési eszköz jöhessen létre, mely akár mivel a hálózati terv keretén kívül esik, akár mivel a főváros a fölött nem rendelkezik, akadályozná vagy lehetetlenné tenné a