Budapesti Hírlap, 1886. október (6. évfolyam, 272-302. szám)

1886-10-10 / 281. szám

Budapest, 1886. VI. évfolyam 281. sz. Vasárnap, október 10. •nfBudapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre le­írt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy héra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben a kr., vidéken 5 kr.­­utca 16. sz. Lárma a t. házban. A képviselőházban ma egy hosszúnak ígérkező tárgyalás indult meg, előrelát­ható véggel, előrelátható eredménytelen­séggel. Álláspontot, melyből a vitatkozó felek iránt méltányos lehessen az ember, igen nehéz e dologban találni. A Janszki­­ügyről van a szó a kérvényi bizottság je­lentése révén, mely a törvényhatóságok s népgyűlések ismert kérvényeire a kir. kéziratra való hivatkozással napirendre térést indítványoz. A szélső ellenzék ezzel szemben egy másik határozati javaslatot adott be, melynek első része Janszki előléptetésé­nek és Gyulay tábornok nyugdíjazásának reparációját kívánja, második része tör­­vényjavaslatot az önálló magyar hadse­regről, egyben a párt követeli a király által Tisza Kálmánhoz intézett kézirat felolvasását, minthogy ez okmány formá­lisan még a házzal közölve nem volt, s minthogy minden valószínűség szerint e körül fog a diskusszió forgolódni. Maga ez utóbbi kívánság, melyhez a mérsékelt ellenzék eddig fölszóllalt tagjai is csatlakoztak, egy kis vihart támasztott, a­mely úgyszólván megadta a tárgyalás­nak az ingerültség alaphangját. Pedig a dolog sem egyik sem másik részről nem éri meg a heveskedést, ha csak ez maga nem a célja valakinek. A hivatalos lap, a­mely ez időszerint kizárólagos fóruma a törvények kihirdetésének, kiadta, minden lap közölte amaz okmányt. Ismeri min­denki, ha nem is írta mindenki, mint Tisza Kálmán hiszi, a szívébe. Akármely társaság, ha véletlenül valahol összeverő­dik, abban a helyzetben lehet, hogy ala­posan megvitassa ez okiratot fölolvasás nélkül is. A képviselőház ne lenne ebben a helyzetben ? Szó sincs róla. Bízvást föl­tehető, hogy az ellenzék balsó része épen azért kívánja az okmány fölolvasását, mert tudja, hogy Tisza ellenezni fogja. Az egész vitában komoly eredményre senki sem számít. A cél­hangulat, az ér­zelmek fölizgatása egy kérdés érdekében, a­mely a jövőé , a hadsereg kérdésének megoldása érdekében. Ütegyengetés az egész, jó-e, rossz-e, az itt az ítélet tárgya. Részünkről nem tartjuk szerencsés­nek a vállalatot és mind a két félen sú­lyos taktikai hibákat látunk, egyéb hibák mellett. A szélső­baloldal tekintetbe vehette volna, hogy egy medvéről elég egy bőr. A­mit a Janszki esete az ügynek szol­gálhatott, az értékesítve, forgalomba hozva van. Annak idején a parlament, a törvényhatóságok és az utca is kivette belőle részét. Oly mély , és igazi hatása, oly becses nyomatéka lett neki, hogy a legfelsőbb körökben nem vélték ignorál­­hatni. Kiadatott a királyi kézirat. Ezt, a tényt megragadni, diadaljelvényül kitűzni és a kérdés fejlődésében határjelzőnek a földbe szúrni: ez helyes taktika lett volna. E kézirat ténye egy oly erkölcsi diadala volt ama mozgalomnak, oly csa­tanyerés, a­melyet ma a maga módja szerint ünnepelni, tőkésíteni és a további hadjárat számára értékesíteni egy okos, számító és céltudatos párt hivatása, nem pedig kisebbíteni, jelentőségétől megfosz­tani és céltalan, sőt most már hatásta­lan rekriminációk kíséretében újra ké­­rődzem­ meddő beszédekben az egész ügyet. Erősíteni ez nem fogja az eszmét, csak ne gyöngítse. Mert minden a mi unalmas és ismétlés, egyszersmind káros is az ügyre nézve, melyért elviselnünk kell. Nem­ vitatjuk a határozati javaslat ama pontját, mely reparációját követeli oly intézkedéseknek, melyeket a király a maga törvényes hatáskörén belül tett. Le­het az ily követelés jogos, lehet méltá­nyos, lehet még hasznos is esetleg célza­taiban ; de hogy politikus lenne , azt ba­jos volna állítani. Azonban határozati ja­vaslatot a ház elé terjeszteni elfogadás végett a külön magyar hadseregről ma, ez nem teszi a komolyság benyomását. Az alkalom rossz, a pártviszonyok rosz­­szak, a külpolitikai helyzet rossz. Ha legalább mind a két ellenzék — a­mely együttvéve is kisebbség — e nagy pontban egyetértene! De még az ellenzé­kek is ellentétes álláson vannak e körül és egymást kénytelenek ily kérdések föl­vetése által gyengíteni, rontani. Világos, hogy se párt, se ország nem számíthat haszonra ebből a vitából. A többség pedig a­helyett, hogy il­domos előzékenységgel simábbá tenné a helyzetet, mintha szántszándékkal kergetné az ellenzéket az indulatba. Mi gátolja azt mondani Tiszát: a kir. kézirat nyilvános­ságra hozatott a maga módja szerint. Az nem az országgyűlésnek szólt, hanem az egész nemzetnek. Ha azonban, mint itt hallom, a képviselő urak az ellenzékről nem ismerik ez okmányt s a vita e kö­rül indul meg (a­hogy tényleg a többség előadója terjedelmesen erről beszélt) nem teszek semmi kifogást az ellen, ha a ház elnöke intézkedni kíván róla, hogy az ok­mány felolvastassék és ha a t. háznak sincsen ez ellen kifogása. Temérdek zajnak, közbekiáltásnak és ingerült szóváltásnak, mely a mai vita unal­­masságát és tartalmatlanságát csak fogya­tékosan leplezte, ezzel eleje vézetett volna. Kívánatos, ha a tárgyalás csakugyan nagyobb mérveket talál ölteni, hogy a maiaknál szerencsésebb kezek szerencsé­sebb mederbe tereljék árjait, hogy lefo­lyása az ingerült feleselés, meddő rekri­­mináció, a közbekiabálások nívójáról egy — ha már megindult — komoly kérdés színvonalára emelkedjék. Az ág. ev. egyház bányakerülete ma d. e. folytatta közgyűlését Zsembery Imre és S­z­e­­b­e­r­é­n­y­i püspök elnöklete alatt. A gyűlés tár­gyait nem intézhették el ma teljesen s igy hétfőn még folytatják. A mai gyűlésen a Baldácsy-féle 2000 frtos alapítványt a következő községek közt határozták felosztani: Szécsén 300 frt, Tót­ György 200 frtst Tót 140 frt, Bodony 1­60 frt, a lelkészek közül Flachy János felső­petényi lelkész 103 frt, Schwalm György pancsovai lelkész 100 frt. Az ala­pítványból 800 frt a püspök fizetésének emelésére, 200 forint pedig tudvalevőleg a papi özvegyek se­gélyezésére fordittatik. A szemlaki egyházat, mely a szarvasi gimnáziumra fizetendő járulékait fizetni vonakodott s ez ügyben az esperesi határozat ellen felfolyamodott, kérvényével elutasították. A szám­­vizsgáló bizottság jelentése szerint a kerület pénz­­tár­áról a bevétel 27,716 frt 34 kr, a kiadás 26,190 frt 95 krt teszen. A kerületi törvényszék következőleg alakult meg: elnök nógrádi Szon­­tagh Pál, al­elnök Görgey István , közbírák Sár­kány Sámuel, Moravcsik Mihály, Bachát Dániel, Scholz Gusztáv, Dolesehall, Schrantz János, György Elek, Králik Lajos, Faluny Gyula, Matuska Péter, Rudnay József, Pöldváry Mihály ; pótbirák : Mel­­czer Gyula, Stebló András, Lang Adolf, Helz­­mann Kálmán, Benitzky Gyula és Stebló Kornél. A kerületnek 8 középiskolája van, melyekre kiadatott ez évben 106,332 frt 56 kr. Az özvegy­árva intézet bevételeként felmutat 52,311 frt 38 krt. Kiadás 967 írt 58 kr. Ezután több kisebb ügyet in­téztek el. Nevezetesen egy most fölmerült eset al­kalmából a közgyűlés elhatározta, hogy ezután csak oly végzett teológusoknak adnak kerületi ösztöndí­jat, a­kik a püspök előtt tették le a vizsgát. Az ág. ev. egyház egyetemen gyűlése szerdán, e hó 13-án kezdődik; az előtanácskozás kedden este 6 órakor lesz, az ev. gimnázium nagy termében. Mai számunk 18 oldalra terjed. FŐVÁROSI ÜGYEK. A budapest-cinkotai vasút. — A közmunkák tanácsából. — A budapesti közúti vasúti vaspálya-társaság által a főváros és Cinkota között tervezett helyi érdekű vasút közigazgatási bejárását a múlt hó 27-én tartotta meg egy bizottság, melyben a köz­lekedési minisztérium, a közmunkák tanácsa és a fő­város volt képviselve. A vasút terve ellen általánosság­ban egyik részről sem volt észrevétel. Az engedélyezés módjára nézve azonban lényeges elvi nézeteltérések merültek fel. Tudva­levő, hogy a közúti vaspályás vonalakat, melyek kizárólag fővárosi területen fek­szenek, a főváros engedélyezte, ő állapította meg a feltételeket és az engedélyezési idő lejárta után a hálózat­­ reá fog szállani, egy szóval e felett a fő­város közvetlenül rendelkezik. E joggyakorlatra hi­vatkozva a közmunkák tanácsa és a főváros képvi­selői azt kívánták, hogy a kérdéses vasút, a­meny­nyiben fővárosi területen lesz fektetve ne — kizáró­lag a közi. min. hatáskörébe eső — helyi érdekű, ha­nem közúti vasút gyanánt engedélyeztessék. Ennek in­dokolására felhozták, hogy a főváros szabályozása és a helyi közlekedési eszközök el nem választható kapcso­latban vannak egymással és országos érdek vallaná kárát, ha az illetékes hatóságok a közlekedési vo­nalak feletti rendelkezés hiányában a szabályozást nem intézhetnék akként, a­mint ezt az ország fő­városának érdeke kívánja. Épen a helyi közlekedés­nek a szabályozással való legszorosabb összefüggé­sénél fogva vették munkába a főváros és a köz­munkák tanácsa oly közúti vasúthálózat tervének készítését, mely a főváros egész határára kiter­jedjen és magában foglalja azokat a vonalakat is, melyeket csak a jövő fejlődés teend szüksé­gesekké. E hálózati terv előleges megállapítása ama célból lön szükségesnek felismerve, hogy az a fő­város általános szabályozási tervének keretébe be­­illesztetvén, már eleve ki legyen zárva a lehetőség, hogy oly (gőz vagy lóerejű) közlekedési eszköz jö­hessen létre, mely akár mivel a hálózati terv kere­tén kívül esik, akár mivel a főváros a fölött nem rendelkezik, akadályozná vagy lehetetlenné tenné a

Next