Budapesti Hírlap, 1886. december (6. évfolyam, 332-361. szám)

1886-12-01 / 332. szám

1886 december I. BUDAPESTI HÍRLAP. (332. sz.) tartsa velük. Míg tehát az életkérdés felett a ver­senyzés folyik monarchiánk és Oroszország közt — minthogy folyik — csak idő kérdése lehet a háború, habár nekünk célunk az érdekeinket tökéletesen biz­tositó becsületes béke. A miniszter felhozta a túlkiadásokat is, melyek évek során át gyűltek össze, s csak azért lehetnek nyugodtak az adózók, mert hasznos beruházásokba lett fektetve. Az eddig létesített intézményeket, vál­lalatokat félben hagyni nem lehetett, mert ez olyan volna, mint mikor házat épít valaki, s tetőt nem tesz rá ! A jövő és következő években azonban már nem lesz túlköltekezés, s a kormány szigorú korlá­tai közt marad a takarékosságnak. A beszéd után U­j­v­á­r­y Ferenc esperes­­plébános köszönte meg a miniszter felvilágosító be­szédét, ki még az­nap elutazott Kaposvárról. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, nov. 30. — A fővárosi egyesület ma tartott értekez­letén Reményi Antal kérdezte, hogy mi történt azzal a szabályrendeleti tervezettel, a­melyet már vagy másfél éve dolgoztak ki az egyesület kebelé­ben a szoptatós dajkákra nézve oly alakban, hogy az a foglalkozást közvetítők részére alkotott sza­bályrendelet keretébe egyszerű közgyűlési határo­zattal beilleszthető ? Erre a választ Huszár értekez­let jegyző adta meg, a­ki felolvasta ama beadványt mely ez ügyben a tanácshoz benyújtandó lesz. A kért rendelkezések abban összpontosulnak, hogy a foglalkozást közvetítő csak oly szoptatós dajkát helyezhet el, a­ki a kerületi orvostól vagy a szülé­szeti kórház igazgatójától (díjtalan) bizonyítványt mutat fel, hogy a dajkaságra alkalmas. A szoptatós dajkák felvétele írásbeli szerződéssel történjék, a­miben a fősúly a szolgálat tartamára helyezendő. A közvetítő felelős a jelentett és küldött dajka azonosságáért.­­ Azután W­e­i­s­z B. F. je­lezte, hogy a jövő értekezleten indítványt fog tenni a hatvani­ utca kiszélesítése ellen, a­mi az iparbank-féle rendőrségi ház újjáépítésével kezdetét venné. Majd a napirendre tértek át és a sovány tárgysorozat tételeihez hozzájárultak. Végül Huszár kezdeményezésére hosszabb vita indult meg a felett, hogy helyes-e a fővárosi egyesület mai szervezete. Szóló azt vitatta, hogy a közgyűlési tárgyakat egy nappal előbb vitatni késő, mert így nem folyhat be az egyesület a főváros közgyűlésé­nek elhatározásába. A tárgyakkal már két héttel előbb kellene foglalkozni, hogy már a bizottsági tárgyalások alatt is hathatna az egy­sület,. Királyi, Szabó Alajos, Weisz B. F. azonban kifejték az óhaj kivihetetlenségét s Reményi azt mondta, a főbaj az, hogy az egyesületnek van 250 tagja s az értekezle­teket alig 10—15-en szokták látogatni. Végül meg­nyugodtak abban, hogy alapszabályváltoztatást nem ajánlanak, s elég, ha terjedelmesebb kivonati is­­mertetések adatnak az értekezlet rendelkezésére.­­ A közrendészeti bizottság tegnap délután tartott ülésén a kerékpározásról készített szabályrendeleti tervezetet tárgyalta s ahhoz hozzá­járult. Ugyancsak hozzájárult az árvízvéde­lemről szóló szabályrendelet módosításához is, mely szerint a központi és kerületi árvízbizottságok minden év október havában megválasztandók. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszternek a házalás ügy szabályozása tárgyában tett kér­dőpontjaira a választ megadta.­­ Megállapította továbbá az egy és kétfogatú bérkocsik viteldíját az új lovassági laktanyához és pedig az egyfogatu bér­kocsik után az I., II. X. kerületből 1 frt, a III. kerületből 1 frt 30 kr, a IV., V., VI., VII., VIII. és IX. kerületekből 80 kr van, míg a kétfogatu bérko­csik után az I., II. és X. kerületből 1 frt 50 kr, a IX. kerületből 2 frt és a többi kerületekből 1 frt 20 krban.­­ Végül a Bombatértől a lánczhídon, akadémia, Arany János utcákon és Andrássy uton át egy új társaskocsiútvonal létesítését fogja a bizott­ság a tanácsnak javasolni, szerves összeköttetésbe fog hozatni, mi­által a kö­zönség nemcsak az átszállásoktól, hanem a többszö­rös fizetéstől is felmentetnék. A vonal a borárust éri es a közraktárak kerítés­fala mellett levő járdaterü­letre utszínmagasságban van tervezve, és pedig a Czuczor­ utcáig egyes, on­­nét pedig végig kett­ősvágánynyal : a fővám­ház déli homlokzata és a közraktári irodaépület közt a vám­ház előtt lévő alsó rakpartra tér át, s,­lvnek a Duna melletti szélén kezdődik a viadukt pálya, s vasosz­lopokra fektetve a lépcsőzetes rakpart alsó fokán halad a Petőfi­ térig. A A korzó mellett a pálya az alsó rakpart falához lesz építve egész a Ferenc­ József-térig. Eme téren a parkok lánchíd felé eső oldalán alagút van tervezve, mely a Széchényi-utcá­­nál levő végállomással van összekötve. Itt történik az átszállás a Podmaniczky­ utcai gőztramwayre. Megállóhely a viadukt-pálya egész hosz­­szában csak kettő van tervezve. A részletes kiviteli terveket a vállalkozók nem mu­tatván be, azok beterjesztésére az építés megkez­dése előtt felhívandók. A boráros­ téren fektetendő vágány csak ideiglenes jellegű, a­mennyiben a belső körút folytatásában tervezett dunai híd kiépítésekor az egész tér más berendezést nyer, minélfogva eme vágány annak idején kártérítési igény nélkül átfek­­tetendő lesz. A Csepel rakpart mentén a pá­lya a közraktárak kerítés fala mellé van tervezve. A tervezetnek ez a része városrendezési szempontból helytelen, mert e gyalogjáró közönség szá­mára fentartott területeket vasúti sínek lefekteté­­sére igénybe venni nem lehet. Szabályszerűen a vá­­gányt a kocsi-útra kellene fektetni, a gyalogjáró szegélykövétől 1 méternyire. A fenforgó esetben tehát nem volna megengedhető, hogy a sínek elek­tromos folyram vezetésére használtassanak fel, mert azokat elkeríteni nem lehet. A vasúti sínekben ve­zetendő villamosság nagy feszültséggel nem bír ugyan, de külön áramlatokat idézhet elő, melyek, ha intenzitásuk bizonyos fokot meghalad, embe­rekre és állatokra nézve egyiránt veszélyesekké válhatnak. Miután azonban a Csepel rakpartnak a város felöli oldala most még szabályozva nincsen, és így a Czuczor­ utca környékén levő keskeny utcarészen könnyen forgalmi akadályok származhat­nának, ha a sínek a kocsiútba fektettetnének, ez okból azok ideiglenesen a gyalogjáróra fektethetők le, de a pályatest elkerí­tendő, és a kapubejáratok és átjáróknál különös figyelem fordítandó arra, hogy ott a villamosság kellőkép izolálva a sínek alatt vagy mellett vezet­tessék, oly határozott kikötéssel, hogy a Csepel­rakpart szabályozásának végleges keresztülvitele után a pálya a kocsiútnak hatóságilag kijelölendő részére lesz — és pedig kártérítés nélkül — áthe­lyezendő. A fővámház előtti rakodópar­ton kívánatos volna, hogy a kirakodás és a köz­forgalom érdekeinek lehető megóvása végett a pá­lya a felső támfal mellett vezettessék. A tervezett dunai új híd kiépítése folytán szükségessé válható pályaátalakításra a vállalkozók kötelezendők. A lépcsőzetes rakodópartnál kellő te­kintettel kell lenni a viadukt alapozása körül arra, hogy a rakodó alatti terrénum job­bára feltöltött anyag, s magasabb vízállások alkal­mával még most is némi sülyedéseket mutat. A korzó előtt a felső és alsó rakodópart közt a közlekedést közvetítő lépcsők, melyek most 2­52 m. szélesek, még 2 m.-rel kiszélesítendők. A Fe­renc -József -téren létesítendő alagút nem a park mellett lévő gyalogjáróba ül­tetett fasor, hanem a szegélykő mellett lévő kocsiút alá vezetendő. Az alagút építésér­e és az akadémia előtt tervezett lejáró létesítésére vonatkozó részlet­tervek tehát újólag átdolgozandók. Az alagúton túl a pálya csak a Széchenyi­­utcáig vezetendő, a vonal további része pedig nem engedélyezhető, mert a Podmaniczky­ utcai vonal addig vezet, s a további közlekedést az van hivatva közvetíteni. Az általános csatornázás al­kalmával létesítendő főgyűjtő — a bemutatott tervezet szerint — a Ferenc­ József­­tér egyik parkja mentén a villamos vaspálya vona­lával érintkeznék és ezzel mint­egy 70 méter hossz­ban együtt haladna. A főgyűjtő irányának kérdése ez idő szerint még el nem döntött kérdést képez­vén, a mérnöki hivatal ez okból célszerűnek véli az alagút kérdését amattól függetlenül tárgyalni s azt javasolja, hogy miután az alagút iránya a fenforgó kényszerhelyzetnél fogva alig változtatható, a fő­gyűjtő a park alatt vezettessék, de oly irányban, hogy lehetőleg csekély kárt és költséget okozzon. A villamos vasút alagútjánál mélyebben fekvő köz­csatornát azonban az alagút mellé építeni egyálta­­lában nem volna tanácsos, mert nincs kizárva az az eshetőség, hogy nagy záporok alkalmával a fő­gyűjtő épen akkor szenvedjen sérülést, midőn az alagúton át a közlekedés folyamatban van. Nehogy a csatorna építésének kérdése által a vasút kiépítése hátrányt szenvedjen, vagy pedig a vasút kiépítése után a csatorna létesítésekor a szomszédos terüle­tek ismételten felszakíttassanak, a főváros által ki­kötendő, hogy az alagúttal együttesen, a vállalkozó a csatornagyűjtő ama részét is, mely az alagúttal érintkezik, a főváros költségére és utasításai szerint építse ki. Az engedélyidőt a mérnöki hivatal 40 évben kívánja megállapíttatni, melynek letelte után a vasút összes felszerelésével együtt a főváros tulajdonába menne át. Az engedély­idő letelte előtt a vonal beváltására a főváros ne legyen kötelezhető, hanem e tekintetben csak a beváltási jogot biztosítsa magának, nehogy esetleg oly időben legyen kénytelen a vonalat beváltani, midőn azt a főváros érdeke nem kívánja. A dunaparti villamos vasút. A boráros tértől a Báthory­ utcáig vezetendő villamos vasút terveit a mérnöki hivatal átvizsgál­ván, azokra nézve a következő észrevételeket tette: A tervezett vasúti vonalnak úgy fekvésénél, vala­mint összeköttetésénél fogva egyelőre fő feladata az lesz, hogy az akadémiánál kezdődő Podmaniczky­ utcai, továbbá a boráros­ téren végződő nagykörúti vonaltól a forgalmat átvegye és közvetítse, illetőleg eme vonalaknak a dunapart mentén átvett forgal­mat továbbítás végett átadja. Minthogy azonban eme több millió emberre számított személyforgalom nem a perifériális továbbítást igényli, hanem radika­­lizer igyekszik a város belsejébe jutni , ennélfogva a dunaparti villamos vasút célját csak akkor fogja teljesen elérni, ha nemcsak az említett két vasúttal, hanem a már létező, és még ezután kiépítendő ösz­­szes vasúti vonalakkal — a Podmaniczky­ utcai, belső körúti és nagykörúti vonalak közvetítése útján — IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, nov. 30. A képzőművészeti társulat sorsjátéka- A következő figyelemreméltó sorokat kaptuk : „Nemrég olvastuk a hírt, mely szerint a képzőmű­vészeti társulat sorsjátéka összesen 448 azaz négy­száznegyvennyolc p. é. forintot jövedelmezett. Ha tekintetbe vesszük, hogy a kiállítási időtartamnak több mint háromnegyed része elmúlt, tisztában lehe­tünk a végleges eredmény iránt. Sokat mondunk, ha ez az összeg a kiállítás bezártáig eléri a hatodfél száz forintot. Az igaz, hogy a képzőművészeti társulat ez évben tett először kísérletet e sorsjegyekkel s igy részben igazolt is ez eredménytelenség, mert a publikum nagy része talán máig sincs tisztában az­zal, hogy ez nem nyerészkedési vállalat, hanem ön­zetlen szolgálattétel a magyar képzőművészet érde­kében. Másrészről azonban arra a világos tapaszta­latra jutottunk, hogy ez a sorsjáték rendezés, úgy a­mint az a pénzügyminiszter úr kegyelméből kreálva van, sem ma, sem a jövőben nem hozhatja meg azt az eredményt, a­melyet attól a képzőművészeti tár­sulat vár, — hogy t. i. e sorsjáték — úgy, a mint ez külföldön, de leginkább Franciaországban van — a műpártolás egy jelentékeny tényezőjévé emelked­jék- Míg Párisban egy-eg­y sorsjáték utján gyakran százezreket fordíthatnak képvásárlásokra, — addig minálunk a magyar művész örül, ha egy alkudozó Maecenás hosszas huza­vona után kegyeskedik vala­mely képét megvenni. És ez így lesz a jövőben is mindaddig, míg a pénzügyminiszter a társulat sors­jegyeinek elárusítási módozataira nézve nagyobb kedvezményt nem biztosít. Mert érdekes tudni, hogy a pénzügyminiszter úr a sorsjegyeknek csakis a tár­­sulat helyiségeiben való e­l­áru­sít­á­s­á­t engedte meg, s igy úgy a vi­­déki nagy­közönség, mint pedig a főváros publiku­mának nagy része el van zárva attól, hogy e sorsje­gyek könnyebben hozzáférhetők legyenek, s ez által egyrészről a magyar képzőművészet érdekeit emelje, másrészről pedig hogy könnyebb szerrel, potom áron juthasson oly képnek birtokába, a­mely a mai olajnyomású ízléstelenségek helyett méltó dísze legyen a szalonoknak. De ez még nem min­den. A pénzügyminiszter úr tovább ment a képző­művészet iránt tanúsított jóindulatában s a sors­játékot 10 százalék adóval súj­totta. Nem is rossz! Az a „Kincsem“­­sorsjáték, mely egy nyerészkedő konzorcium­nak évente hűségesen meghozza a maga tízezreit, fizet 2 percent adót, addig a magyar képzőmvészeti .

Next