Budapesti Hírlap, 1887. március (7. évfolyam, 59-89. szám)

1887-03-18 / 76. szám

6 — (Udvari ebéd.) A budai királyi váriakban ma délután 0 órakor 30 teritékü udvari ebéd volt, a melyen ő felségén kivül résztvettek: S­a­m­a­s­s­a egri érsek , Bittó István, Tisza Lajos gr., M­a­j­t­é­n­y­i László br., Széll Kál­mán, Zichy Jenő gr., Podmaniczky Fri­gyes br. titkos, tanácsosok . "Winterhalder báró altábornagy , Szász Károly reform, püspök ; Korniss Emil gr., Orczy Endre br., Lévay Gyula br. kamarások ; B­á­n­f­f­y György gr., K­á­­r­o­l­y­i László gr. főrendiházi tagok ; M­a­da­ra­s­s­y a pénzügyi biróság elnöke ; Lukács György, Tanárky Gedeon, Matlekovics Sándor dr., Berzeviczy Albert álllamtitkárok ; B­u­s­b­a­c­h Péter, id. Huszár Károly báró, J­ó­k­a­i Mór, Szat­h­máry Miklós, Szitányi Bernét képviselők ; Maszlaghy prépost plé­bános ; P­o­p­p báró altábornagy, főhadsegéd, Wolkenstein főkonyhamester, P­á­p­a­y osztályfőnök, Besch őrnagy szárnysegéd. — Ő felsége jelenlegi budapesti tartózkodá­sa alatt a mai udvari ebéd volt valószínűleg az utolsó. Az ezúttal megtartott udvari ebédeken közéletünk számos kiváló férfia volt az udvar ven­dége ; igen sokan voltak hivatalosak a képviselőház tagjai közül, míg — a két elnök kivételével — a delegáció tagjait ezúttal nem hívták meg az udvari ebédekre. A majdnem mindannyiszor egy óránál tovább tartó cercle­k alkalmával a király ő­felsége állami és társadalmi életünk minden mozzanatáról megemlékezett. Az udvari ebédeknél és ünnepeknél, nemcsak a meghívók voltak magyar nyelven kiál­lítva, hanem minden más efféle nyomtatvány is, sőt még azok helyjegyek is, melyek a királyné teaasz­talához a palotahölgyek számára szóltak.­­ (Személyi hírek.) Mária Valéria fő­hercegnő hétfőn e hó 21-én hosszabb tartózkodásra Bécsből Salzburgba utazik, s ott a királyi kastélyba száll be. A főhercegnő kíséretében lesznek K­o­r­n­i­s Mária grófnő főkamarásnő és Weigelsperg Frigyes báró a király szárnysegéde, kit a főhercegnő mellé osztottak be szolgálattételre. — Stein­eck báró altengernagy Bécsből tegnap Trieszt, Póla, Fiume és Dalmácia hadi­tengerészeti állomásainak megvizsgálására utazott. — Egy Londonba érkezett távirat szerint Holub afrikai utazó és neje a múlt hó 22-én szerencsésen Ramanawatoba érkeztek. — (A román királyi pár) e hó 19-én, szom­baton délután 3 óra 25 perckor a rendes futárvo­nattal Budapestre érkezik. Az osztrák-magyar állam­­vasút pályaházában azonban csak a megállásra ki­jelölt negyedórára szállnak le a ki­ályi vendégek s nyomban folytatják utjukat Marcheggen, Gänsendor­­fon s Jedlerseen át egyenesen Berlinbe, hova a né­met császár 90-ik születésnapjára utaznak. Az osztrák-magyar államvasutak igazgatósága a királyi pár kísérete és málhái számára szükséges kocsikat tegnap este útnak indította Bukarestbe.­­ (A hercegprímásnál) ma R­á­t­h főpol­gármester vezetése alatt a fővárosi katolikusok egy küldöttsége tisztelgett oly célból, hogy a herceg­prímás által a jubileum alkalmából a főváros kül­döttsége iránt tanúsított szíves fogadtatásért köszö­netet mondjon. Ez alkalommal szóba került a Bu­dapest fővárosában szervezendő községi katolikus autonómia kérdése. A hercegprímás oly melegen érdeklődött a hosszabb eszmecsere tárgyává lett kérdés iránt, hogy e tárgyban legközelebb a megvalósításra irányzott lépések várhatók.­­ (Bankóhamisító banda.) Egy hét óta majdnem mindennap egy-egy hír ad számot arról a buzgóságról, melylyel Karácsonyi kapitány Orosháza és vidékén nyomozza ama bankjegyhami­sító banda tagjait, kiket Czettel budapesti gép­gyáros ajánlott a rendőrség szíves figyelmébe. Kezdetben azt hitte a rendőrség, hogy egy már teljes működésben levő bandával van dol­ga, de csakhamar kitűnt, hogy a banda csak szervezkedőben volt, s még hozzá sem fogott a bankócsináláshoz. Hogy a nagy garral megindí­tott nyomozásnak sovány eredménye lett, annak tisztán a rendőrség az oka, mely korai beavatkozá­sával lehetetlenné tette a dolgok fejlődését. Hiteles forrásból ugyanis arról értesülünk, hogy Chapo újpest rendőrbiztos s ennek révén a járásbíróság már január hóban tudott a pénzhamisító bandáról, s az elfogott levelekből és sürgönyökből megállapí­totta, hogy a hamisítók Újpesten akarták be­rendezni műhelyüket. E célra Újpesten, a váci­ ut6. szá­mú házban már helyiséget is béreltek s abban egyeztek meg, hogy ez év április 1-én megkezdik a hamis tíz forintosok gyártását. Az újpesti rendőrség kez­dettől fogva szemmel tartotta a bandát, melynek vállalkozását jómódú vidéki paraszt emberek is tá­mogatták. Ezek nem csak Budapesten, hanem Bécsben is rendeltek gépeket s hogy a rend­őrség figyelmét fel ne keltsék sertéskereskedők­­nek adták ki magukat. Az újpesti rendőrbiztos érint­kezésbe lépett a bécsi rendőrséggel és kevés híja hogy a banda litográfusát, midőn gépet vásárolni Bécsben járt, itt le nem tartóztatták. Ez a litográ­fus újpesti lakos, de nem azonos azzal a P­r­o­d­á­n Szilárddal, kit Karácsonyi kapitány Román- Szt.-Mihályban letartóztatott. A banda tagjai voltak még: Ócska János félegyházi lakos, a­ki a pénzt adta a vállalathoz, P­ó­c­z­i­k Lajos orosházai, S­z­i­p­k­o János félegyházai, Csáki Mihály hód­mezővásárhelyi, Kis Imre debreceni, J­o­v­á­n K. beregszászi, P­r­o­d­á­n Szilárd román,­szt.­­Mihályi s Varga János szentesi lakosok. Ez utóbbinak hamisítványok forgalomba hozása lett volna a feladata, s ezt a kényes fel­adatot azért bízták ő reá, mert gazdag em­ber lévén, kevesebb feltűnés nélkül adhatott volna túl a hamisítványokon. Ami Prodánt illeti, ez kö­zönséges csavargó, s csak a budapesti rendőrség fogta rá, hogy litográfus. Ő, Varga és Ócska bank­­jegyhamisítás gyanúja miatt többször voltak már vizsgálati fogságban, sőt az utóbbi meg van örö­kítve a rendőrség albumába is. Az említettek közül Pocik és Szipko már fogva vannak, nagyobb ered­ményt azonban, aligha fog elérni a rendőrség. •­ (Immunitás a rajzlásban.) Néhány hét­tel ezelőtt, mint akkor kimerítően jeletetttük, az osz­trák parlament két tagja, P­a­t­tt­a i dr. és Wra­­b­e­t­z csúfosan összekaptak a folyosón egymással s a szóbeli sértegetések odáig mentek, hogy Wrabetz becsületsértés miatt panaszt emelt Pattai ellen. Pattai immunitási jogának felfüggesztése hosszabb érdekes vitára szolgáltatott alkalmat a raj­rát teg­napi ülésén. Kezdte a vitát Lienbacher, a­ki Pattai mellett, a kiadatás ellen kardoskodott, s nagy derültséget keltett azzal a furcsa argumentum­mal, hogyha egy fegyenc a fegyházban valami bűnt vagy kihágást követ el, azt sem adják ki a tör­vényszéknek vagy a járásbíróságnak. Azt mondja végül, hogy Wrabetz beérhette volna azzal, hogy az elnök rendreutasítja Pattait. Az elnök, S m­o­­­k­a, kijelenti, hogy Pattai ellenében ő disciplináris ha­talmával nem élhetett­, mert nem a házban tör­tént a kérdéses összeütközés. Szenzációt kel­tett Lueger dr. nyilatkozata, a­ki — előrebocsátva, hogy ő nem barátja a párbajmániának — kijelen­tette, hogy az olyan esetekben, ha sértések történ­nek s különösen olyan helyen történnek , a­mely a méltóság megőrzését különösen megköveteli, ilyen esetekben — véleménye szerint — nem a tör­vény rendes útján kell ügyet elintézni (Zajos he­lyeslés a szélső­baloldalon.) Ellene van Pattai ki­adatásának csak azért is, mert a törvényszék előtt való nyilvános tárgyalás a ház méltóságán az eset által esett sérelmet még növelné. Szavazásra ke­rülvén a dolog, 146 szóval 37 ellenében Pattai immunitási joga felfüggesztetett. A német klubból — mely összességében a felfüg­gesztés mellett, szavazott — két képviselő K­n­o­­­z és Steiner nem szavaztak s ezek ennek foly­tán valószinüleg ki is lépnek a klubból. — (A népfölkelés friss hajtásai.) A törzse megvan már, most nőnek a zsenge hajtásai, a tizen­kilenc évesek. A 19 éves népfelkelők összeírása megkezdődött a fővárosban. A fővárosi katonai ügy­osztály az egyházi hatóságok által beterjesztett anyakönyvi kivonatok alapján valamennyit beidézte személyes jelentkezésre. A tiszti aspiránsok helyett most ezek tartják megszállva soroksári­ utcai hiva­talt. Minthogy számuk több ezerre rúg, az össze­írásra még két hét van engedélyezve. Ennek befejezte után a teljes névsort április 1-én fogják beterjeszteni a honvédelmi miniszternek. Az ügyosz­­tály csakis a Budapesten született 19 éves ifjakat veszi jegyzékbe, az idegen, népfölkelésre kötelezet­tek, saját illetékes hatóságaiknál tartoznak jelent­kezni.­­ (Felolvasás.) Az iparoskörben ma este F­i­n­d­u­r­a Imre folytatta az általa négy év előtt megkezdett ipartörténeti emlékek fejtegetését „A régi céhek életéből“ cím alatt. Ezúttal különösen a könyvkötőkről szólott, a­kik­nek múltja összefüggött az írók és tudósok, de kü­lönösen a könyvnyomdászok sorsával. Nehézséget képezett tanulmányában a könyvkötő-ipar ama jel­lemvonása, hogy az, legalább manap, egészen n­e­­m­e­­­s csak a múltban birt magyar jelleggel s egy 1585 iki kolozsvári könyv „Epid­esi philosophi stoici Enchiridion“ magyar kinézésű katonákat ábrázol, prémes kalpaggal, sisakkal, bajuszszal. A kolozs­vári kötések fő jellemvonása a sugarakra osz­tott kör, a­melyet a budapesti könyvészeti ki­állításon konstatáltak először. A könyvekre vonat­kozó általános megjegyzéseken felül néhány adatot sorolt elő a debrecni, brassói, nagy­szebeni, nagyváradi, sárospataki, trencséni, nagyszombati, pozsonyi, lőcsei és eperjesi könyvkötőkre vonatkozó­lag. Végül elmondja a C­s­i­p­k­é­s­ K­om­áromy­­féle biblia sorsát, a melyet 1711-ben nyomattak Leydenben; de a melyek példányait 16,860 írt ér­tékben a jezsuiták lef­oglaltatták s csak száz év múlva kapta vissza a megrendelője, a rét. egyház­­község.­­ (A magyar nyelvű tiszti vizsga­ tár­gyában ma gyű­lésezett az egyetemi ifjúság. Az egy­­begyűlt egyetemi polgárok nagy lelkesedéssel fo­gadták el a Bartha Alajos elnök által előter­jesztett indítványt. Az egyetemi ifjúság kérelmének a honvédelmi miniszternél történendő előterjesztése végett Bartha elnöklete alatt 6 tagú küldöttséget választottak, a­mely szombaton fog tisztelegni a miniszternél. A tudomány­egyetem olvasókörében aláírási ívek vannak kitéve, a­melyekre még e hó 18-ig elfogadtatnak az egyetemi polgárok aláírásai. — (A Hétfalu pere), mint Brassóból írják, valahára teljesen véget ér s mint a jelek mu­tatják, a sokat zaklatott hétfalusiakra aránylag véve lehető előnyösen. Az öt falu egyeszségét, mint már írtuk, Brassó város egyhangúlag helyben hagyta a most még csak Türkös és Bácsfalu függőben levő pőréi vannak elintézetlenül. Eme két utóbbi község is hajlandó a békére s mindkettő egy egy bizottsá­got nevezett ki a brassói képviselettel való tárgya­lások megkezdése végett. Az egyezkedési feltételek főleg az erdőre s néhány vitás legelőre vonatkoz­nak s ige­n valószinü, hogy a teljhatalmú utasítással ellátott bizottságoknak sikerülni fog a kiegyezést végkép megkötni. Ezzel az utolsó lépéssel be lesz fejezve a hosszú évtizedeken át folytatott elkesere­dett „monstre“-per, melynek iratai rengeteg cso­mókban feküsznek a belügyminisztériumban, s a­mely iratok rengeteg pénzébe kerültek idáig Hét­­falunak. — (Sándor fejedelem udvara.) Battenberg herceg volt udvari lelkésze, kinek könyvéből több mutatványt közöltünk, érdekes dolgokat beszél a volt bolgár udvar szokásairól is. Az ország viszo­nyai — úgymond — nagyon szomorúak voltak, mi­kor ő először látta a fejedelmet. A bolgár pártok folyvást civódtak egymással , nem kímélték a feje­delem személyét sem. Az orosz tisztek és hivatal­nokok is egyre szították a viszályt, a­helyett, hogy ügyeltek volna a rendre. S alakult ráadásul egy oroszellenes párt is, mely ki akarta üldözni az or­szágból az idegen tiszteket. A fejedelem udvara vi­dám fiatal emberek társasága volt. A­míg én Szó­fiában laktam, soha egy haragos szó sem hangzott, az udvarnál. A fejedelem nyílt, egyenes jelleme nem tűrte meg az udvari ármányt sem. Az etikett sem volt valami feszes. Asztalnál a fejedelem mértékle­tessége volt irányadó. Hétköznapokon egészen kö­zönséges ebédeket ettünk. A fejedelem rendesen egy fél üveg sört és egy pohár asztali bort ivott. A társalgást mindig ő vezette . Csak akkor volt kedvetlen, ha az állami ügyek túlságosan sok gon­dot adtak neki. Arcáról mindig le lehetetett olvasni hangulatát, olyan kevéssé értette a szín­lelést. Beszélgetés közben szeretett gúnyolódni is s egyes emberek komikus­­ tulajdonságait néhány szóval is föl tudja tüntetni. Érdekes volt a társalgás akkor is, ha nem tudományos kérdésekről volt szó. A tudósokért nem igen rajongott a feje­delem. A bolgár népet nagyon megkedvelte s szí­vesen fogadta a legutolsó parasztot is, ha valami kéréssel akart hozzáfordulni. A hivatalkeresők sok bo­­szúságot szereztek neki tolakodásukkal, mert ellensége volt a protekciónak. Német honfitársai is hasztalan kérték közbenjárását, ha a bolgár igazságszolgálta­­tás révén el akartak érni valamit. — Ebéd után rendesen a keleti előcsarnokba vonultunk fekete kávéra. A reggeli, mely tizenkét és fél órakor kez­dődött, kettedfél óráig tartott, s utána a fejedelem kocsin vagy lóháton járta be a város környékét. Vacsora után sokszor hajnalig is dolgozott s reggel már kilenc órakor kezdte napi munkáját. A diplo­máciai ügyvivők folyvást háborgatták őt. Hol a né­met, hol az osztrák-magyar, hol meg az angol kon­zul látogatott el hozzá s a kisebb államok képviselői is gyakran tudakolták, hogy mi hir a nagyvilágban A bolgár korona bizony tövises volt neki s akár­hányszor visszakivánta Potsdamban töltött nyugalmas napjait. Nem egyszer akarta visszaadni koronáját az orosz cárnak, a kitől első sorban kapta. Karácsony estéjén szép ünnep volt az udvarnál. A fejedelem karácsonyfát állíttatott a cselédség számára s érté­kes ajándékokat osztott szét. A Darmstadtból érke­zett karácsonyi ajándékokat, melyekkel atyja és testvérei lepték meg, én adtam át neki, s kivettem részemet az ő nagy öröméből. — (Az anya.) Temetési menet vonult végig nemrég Déva utcáin. A halotti kíséretből egy­szerre csak kirohant egy asszony s a legközelebb fekvő utcai kútba vetette magát. Mindjárt leereszke­dett utána egy ember, de csak halva tudta kivon­szolni a szerencsétlent. Anyai szive vitte a halálba- Gyermekét nemrég vesztette el s ebbeli fájdalmában megörült, s őrültségben követte el az öngyilkosságot.­­ (Vendéglős kongresszus )A vendég­lősök első országos értekezletére, mely e hó 29-én és 30-án a főváros közgyűlési dísz­termében fog megtartani, az ország 26 városából száznál többen jelentkeztek. A fel- és visszautazásra a magyar államvasut, az osztrák-magyar államvasut, a déli vasút és a trózhajózási társulatok igazgatója- BUDAPESTI HÍRLAP, (76. sz.) 1887. március 18

Next