Budapesti Hirlap, 1887. május (7. évfolyam, 119-148. szám)

1887-05-01 / 119. szám

Budapest, 1887, VTÍ. évfolyam ÍI9. sz. Vasárnap, május f, Budapesti Hírlap Előfizetés! árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap; hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tavaszi versenyek. Budapest, ápr. 30. Szép májusra virradunk, hosszú tél után. Most lombosodnak a fák, kél a re­mény. A politika is virágzik, a polgárok honszerelme uj hitre ébred. A jelöltek és választók mindig remélnek s biznak. Hiszik, hogy győznek s meg vannak szentül győződve, hogy pártjuk diadalán a kerületben függ a haza sorsa, nemze­tünk jövője. Isten ments, hogy e hitet meg akar­juk ingatni, még csak mosolyogni sem szabad naivságán. Valóban ez az alkot­mány, hogy a választók ezt higyjék s a jelöltek akként érezzenek s együtt úgy cselekedjenek, mintha egészen tőlük függne, rajtuk állna Magyarország jövője. Csak igy lehet a parlament a nemzet való képviselete, csak úgy komoly, ha tagjai hivatásuktól át vannak hatva s a válasz­tók iránt becsületben le vannak kötelezve, így összeszürve a többség, a közvélemény ítéletéből uralkodik s a kisebbség a nem­zet megbízásából fejti ki ellenzéki mű­ködését, mint szükséges ellensúlya a kor­mánynak, nehogy az elfajuljon s abszo­lutizmust gyakorolhasson. Valóban a par- lamentárizmus a modern nagy államok szabadságának szép találmánya s túltesz az ókori városi respublikák demokráciá­ján s a középkori államok rendi szabad­ságán; amaz helótákat, emez jobbágrvokat ismert, mindkettőben jog, szabadság és államkevesek privilégiuma lehetett, mig- len a páriám entárizmusba milliomok egyenjogú szabadsága belefér s az állam az egész nemzet köztulajdonává válik. Igen, ha a szabadság szabadon gya­koroltatok. Ha a választások tiszták. Ha a képviselőitek jó hazafiak. Ha a válasz­tók szavazata politikai meggyőződésük ki­folyása. Ekkor az alkotmány valóság és a parlament hatalom. Ha nem, nem. Pálinkán, pénzen vásárolt szavazatok­kal nem lehet parlamentet csinálni. A minők a választások, olyan a parlament Pénzen vett választásokból csak korrum­pált parlament származhat; a jelölt, ki a mandátumot veszi, el is adja. — Ter­rorizált választók képviselői a hatalomnak és hatalmaskodásnak szolgái lesznek, nem pedig a nemzet jogvédői. — A minő a forrás, olyan a patak, a Dunának kétféle színe mutatja a vizek különböző erede­tét ; igy a parlamentek, a leghitványab­bak is, hü kifejezései a nemzetnek és közállapotának, melyből erednek s ha nem független a törvényhozás, bizonyosan a nemzet sem szabad. A légmérő nem mutathat más időjárást, mint a levegő nyomása, igy a képviselőház nem alakul­hat másminőnek, mint a hogy a válasz­tók viselik magukat. Ha ezek lelkiisme­retlenek, ők lássák később, ha képvise­lőik is olyanok s minden bizonynyal a rossz választásokat nem csak a parlament sinli meg, de maguk a választók a rossz kormányzat és törvények által, melyeket kapnak. Vegyük csak a példát: a jelölt a választásokra pazarol, a ház a kor­mánynak pazarol, a kormány az ország­nak pazarol s mindeme pazarlásnak az árát megfizetik az adófizetők, vagyis a választó polgárok. Vagy: a szolgabiró ráparancsol a választó népre, a kormány ráparancsol a képviselőre, a hivatalnok­sereg felülről végig azt teszi a mit akar, a népnek muszáj engedelmeskedni, mivel választási jogának szabadságától meg­hagyta magát fosztani. így hát parlament az is, mely rossz választásokból kerül ki, az is, mely jók­ból, de mekkora különbség. Tehát a választásokon fekszik az al­kotmányosság súlypontja valóban s a választókon a felelősség. A mint csinál­ják, úgy ők lássák. Ezért csakugyan helyes és indokolt, ha a pártok és jelöltjeik egész hévvel és lelkesedéssel fognak hozzá a választások­hoz, melyeknek ideje beköszöntött. S kell, hogy ki-ki a saját ügyét szeresse és hozzá bízzék. Igaz ugyan, hogy két jelölt közt egyiknek buknia kell, de ki előre bukott­nak hiszi magát, az olyan párt nem győz­het. Ez esetben tehát az önámitás termé­szetes és hasznos, mert fokozza az erélyt és kitartást a küzdelemben végig. E küzdés hazafiak mérkőzése legyen s ne ellenségek harca. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Schlauch Lőrinc, nagyváradi püspök. — Talárban és pongyolában. — — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája.— Ipolyi Arnold a legtudósabb, Haynald a legpolitikusabb. Rónay Jácint a legfölvilágoso- dottabb, Samassa a legélesebb, Kovács Zsig- mond a legfukarabb, Roskoványi a legtanultabb teológus, Schlauch a legkitűnőbb szónok Ma­gyarország újabb főpapi nemzedékének gárdá­jában. Schlauch dr. fényes egyházi karriérjén be- válott Cicero mondása : „A művészet két neme képes az embereket a legmagasb méltóságokra emelni; a jó hadvezéré az egyik, a másik a jó szónoké.“ Az 1870-dik évben, a katolikus autonó­miai gyűlésen tartott kitűnő szónoklata emelte az egyszerű gyarmatai esperes-plébánost a leg­közelebbről megürült Csanádi kanonokság stal- lumába. 1872. szent István napján, a budai Má­tyástemplomban elmondott prédikációja szerezte meg a Csanádi káptalan utolsó kanonokjának a Biró László elhalálozása által megürült szatmári püspökséget. A felsőbázban, a szent László- és Széchenyi- társaság, a vörös kereszt-egyesület gyűlésein mindannyiszor nagy figyelmet keltett beszédei érdemének cimén, minden versenyzés és küzde­lem nélkül, egyenesen a kormány által megkí­nálva ül belé egykori versenytársának : Ipolyi Arnoldnak nagyváradi örökébe. A közvélemény egyhangú ítélete szerint a legközelebbről megürülendő érsekségnek sperati* vus örököse. Annyira szónoknáció vagyunk, a kortesbordótól számítva a törvényhozás rósz- trumáig, bogy a mi nemzetünk országos Ítéleté­ben egy elragadó szónokkal szemben minden más érdem és minden más tekintet egészen a háttérbe. szorul. Azt ugyan magyar költő irta, hogy „min­den ékesszólásnál szebben beszél a tett.“ Köz­életünk prózájában azonban, a ki legtöbbet be­szél, legtöbbet is beszéltet magáról. A szó ha­talma a gyors emelkedésnek legbiztosabb esz­köze. Hogy a cselekvés képessége együtt jáive a szónok elragadó tehetségeivel? Tetteinek ér­demeivel nem marad-e messze mögötte kápráztató sikereinek ? Ugyan, ki kérdi ? Bonnáz Csanádi, Roskoványi nyitrai püs­pöknek százezreket áldozó szerény alkotásait vajmi kevesen méltányolják. A főpapi erények, tehetségek és érdemek mintaképe Nogáll János, egy Somogyi Károly és István bácsi egy ember­öltőt boldogító, csendes tevékenység közepette kanonoki stallumában mindannyi megrekedt. Nem ismerik, vagy nem akarták ismerni a si­keres karriérnek „gradus ad Parnassum“-át Alkotásaik, áldozataik, tehetségűk érdeme, mind „nem elég az üdvösségre“, ha nem tudtak beszéltetni magukról. Szónokoltak volna fényesen, senki se kutatná alkotó munkásságuk parányi érdemét. Az öreg Déry Mihályon esett meg az eset, hogy magának a fővárosnak Miska bácsi negy­venéves rókusi papságát megjubiláló közgyűlése kérelmezett a hercegprímásnál az öreg ur kitün­tetéséért. Kéz alatt az a felelet jött vissza, hogy loiyamodjon maga a kitüntetendő és akkor el nem marad a distinkció. „No, már olyan nincs“ — mondta erre ke­reken Miska. „Ha érdemeim nem beszélnek elég hangosan ő eminenciájáDál én rólam, én ugyan nem fogok beszélni érdemeimről. Ha rászolgál­tam, méltányos, hogy engem kitüntetés érjen. De én ugyan nem futok utána, hogy én érjem utói a kitüntetést.“ Ily gondolkozás mellett nem is vitte föl még a vörös övig sem, nyolcvan éven át szerzett bokros érdemei dacára. * Az 1870-ik évi autonomikus gyűlésen há­rom java-korában levő férfi magaslott ki az al- papság soraiból. Hatala Péter dr. az esztergomi, Palástby Pál dr. a kassai és Schlauch Lőrinc dr. a Csa­nádi egyházmegyék egyházi küldöttjei. A mily merészen és elszántan küzdött Hatala a szabad­elvű kisebbség barcsorának élén, ép oly élesen csatározott Palásthy a főpapság vezette több­ség munkálata mellett, a legszélsőbb episkopá- lis abszolutizmus érdekében, a legagyafurtabb dialektika fegyvereivel. Ép oly ékesen, de simán folyt a gyarmatai plébános ajkairól a szó. Elkerülve minden polé­mikus csatározást, higgadt tárgyilagossággal ve­zette le sarktételeiből következtetéseit, széles olvasottságával, filozofikus szem körével, szabatos és választékos irályával imponálva, nyomról- nyomra mintegy észrevétlen fonta be zofiszmáival a hallgatóságot a többség nézeteibe, finunciációi- ban ép oly óvatos, szónoki fordulataiban a mily hatásos, in re fortiter. in modo suaviter az összes hallgatóság, mindkét párt tapsaitól kísérve fejezte be szónoklatát. Mai ssámunk IS oldalra terjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék