Budapesti Hírlap, 1887. július (7. évfolyam, 180-210. szám)

1887-07-01 / 180. szám

1887. julius 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (180. sz., Parisban most rájár a rad a volt kabi­net tagjaira. L­o­c­k­r­o­y-t, a Goblet-kabinet kereskedelmi miniszterét leplezi utódja D­a­u­­t­r­e­s­m­e, a jelenlegi kereskedelmi miniszter. A kiállítási bizottságban panaszkodott Dau­­tresme a fölött, hogy a volt miniszter az Eiffel-torony számára a szükséges 1.500.000 frankot abból a tartalékalapból vette, a­mely az esetleges deficit fedezésére volt szánva. Lockroy több laphoz, meglehetősen izgatott hangon tartott levelet intézett, kijelentve, hogy ő maga rendelte el a tartalékalap létesítését, a fölött tehát tetszése szerint rendelkezhetett. Azonfelül hivatkozik a kiállítási bizottság többségére, a­mely megszavazta a pénzt a to­rony építésére. E nyilatkozat dacára, e „to­­ronykérdés“-ben még sok pikáns leleplezés várható. Választások után. Tüntetés egy volt képviselőjelölt mellett. A­mi Szabadkán egy hét óta történik, — hja leve­lezőnk — az talán elő se fordult még a magyaror­szági városok mozgalmas választási történetében. E hó 22-én a második választókerületben megválasz­tották Horváth Mórt országos képviselőnek és M­u­­kics Károly dr. még mindig képvi­selőjelölt. Párthívei még mindig hordják a Mukics-jelvényt (nemzeti szinü toll felirattal) s még nem vonták be a Mukits-zászlókat. Vigan lebegnek ezek a levegőben s kiáltják a járókelőkre : éljen Mukits Károly. A korteskedés is úgy folyik egy héttel a választás után, mint a­hogyan folyt egy héttel annak előtte. Itt mindenki meg van győződve arról, hogy új választás lesz. S a város in­telligens közönsége eddig is mindent elkövet, hogy kifejezze rokonszenvét Mukits Károly iránt. Ilyen tüntetés volt az a fényes fáklyászene, melyet Mukits Károlynak e hó 27-én adott a szabadkai polgárság. Ez oly tüntetés volt, a­milyent Szabadkán még nem láttunk. Este 8 órakor tízezernél több ember volt talpon s kisérte a 400 fáklyásból s kétezer választó­ból álló impozáns tömeget Mukits lakására, hol a népszerű „jelölt“-et Buchwald ügyvéd üdvözlé a lakosság nevében. Mukits szép beszédben köszönte meg a választók bizalmát s minden mondata után sok ezer torokból hangzott az „éljen !“ E tüntetés­ben részt vett az egész intelligencia. 9 óra után a menet K­á 11 a­y Albert főispán lakása elé vonult, zajosan éltetve a kormány itteni képviselőjét, a­ki nagyon népszerű kezd lenni Szabadkán. A ceglédi választásról. Gubody Ferenc polgármester június 28-iki kelettel a következő je­lentést intézte a megye alispánjához : „A képviselő­­választás után észlelt lázas izgatottság csillapuló félben van, miért is a karhatalmul kirendelt egy zászlóalj gyalogságnak visszarendelése végett a helybeli állomási parancsnokságot megkerestem. Van szerencsém jelenteni ez alkalommal, hogy nagyobb kihágás egy sem történt; a választás napján egyet­len részeg embert voltam kénytelen letartóztatni s a mai napon adta elő magát az az eset, hogy egy Kertész Miklós nevű cipész, ki csak mostaná­ban szabadult ki a lipótvári fegyházból, a népet nyílt utcán lázitotta s a polgármestert gazemberezte, miért is őt elfogattam s a kecskeméti kir. törvény­széknek átadtam.“ amd­e gyomorbajosa]­. Nincs rossz, a miben va­lami jó ne volna; ha ők is egészségesek, nem lehe­tett volna megtartani az utolsó közgyűlést s a so­rozat az utolsó előttivel ért volna véget. Tudósításunk igy hangzik: A mai folytatólagos közgyűlést a főpolgármes­ter igen kevés tag jelenlétében nyitotta meg. A szabadságon levő főjegyzőt R­a­d n­a­i dr. jegyző helyettesítette. Az amerikai szőlővesszők elül­tetésére szükséges összeget megszavazták. A terézvárosi iskolaszék ez évi iskolaszéki­­választások közeledte alkalmából kimon­datni kérte, hogy iskolaszéki tagokká csak olyanok választathassanak, a­kik a magyar nyelvet szóval és írásban bírják és — a­mi különben a törvényben is van — a­kik a tanügyhöz értenek. E javaslatokat a tanács is pártolja. Egyúttal, miután az­­iskolaszékek mandátuma ez évi augusztus hó végével lejár, a vá­lasztások vezetésére és keresztülvitelére 45 tagú bizottság lenne kiküldendő, melynek tagjaiul a ta­nács a következőket proponálja : Gombár Tivadar, Lindenbach János, Walheim János, Magyarevics Jeremiás, Schvvarczer Ferenc, Szuper László, Mayer József, Darányi Ignác, Paulovics László, Ludvik Endre, Szemlér Mór, Végh János, Szörényi Reischl Károly, Máry Gyula, Tatay Adolf, Frey József, Heinrich István, Gundel János, Pártos Béla, Kasch­­nitz Gyula, Mandl Ignác, Mezei Mór dr., Kölber Alajos, Tarcsay János, Mendl István, Radocza János, Nászai Mór, Hűvös József, Nádosy György, Kauser József, Morzsányi Károly, Horánszky Nán­dor, Kokesch Sándor, Kanovics B. Mór, Petz Ár­min, Baumann Antal, Prückler Lás­zló, Kurtz Vil­­mmos, Hindy Kálmán, Schönberg Ármin, Fáczányi Ám­in, Virava József, Tóth László, Morfin Imre, Havas Ignác. A tanács javaslatait Scheid­ Károly, H­a­­v­a­s Ignác, Ballagi Mór és az e­l­n­ö­k felszólalásai után elfogadták s a határozatok a kiadandó hirdet­ménybe befoglaltatnak. Az országos iskolaegyesület javára ötezer f­orintos alapítványt egyhangúlag megszavaztak. A IX. kerületi polgári fiúiskolához egy természettani és vegytani s egy tornatanári állást rendszeresítenek. A történelmi kiállítás rendező­bizottságának végjelentését tudomásul vették s a bizottságnak elismerést szavaztak. A Plattschläger prépost alapítványa már 31.780 írtra nőtt. A tanács, hogy e stipendium életbeléptethető legyen, az alapítói okiratot rt megszö­­vegezte s oly alakban mutatta be, hogy ennek ka­mataiból hat 200 frtos ösztöndíj alakíttassák gimná­ziumi tanulók számára. A közgyűlés azonban nyolc 150 frtos stipendium alapítását határozta el. A Kósa Lajos-fél iskolai alapítvány okiratát változatlanul elfogadták. Az évi vízvezetéki csőfektetés programm­­jához a tanács javaslata értelmében hozzájárultak. A főváros területén tervezett gőzmoz­­donyú vas­utakra vonatkozó szabályrend­eleti tervezetre a közlekedési miniszter a főváros vélemé­nyét július 7-iki határidőre kérte ki. Miután e ha­táridő még nem tartható, a tanács azt kéri, hogy a miniszter értesíttessék, mikop a tervezet már bizott­ságilag tárgyaltatik, a jövő keddi tanácsülés nyilat­kozik fölötte és a jövő rendkívüli közgyűlés napi­rendjére ki fog tűzetni. A feliratot ily értelemben elfogadták. Most előadták Oszeczky Ferenc k­ő­­szállító felfolyamodását, 75.000 db járdakő szállítása ügyében. Oszeczky kéri, hogy szürke járdakőt is szállíthasson, bár a szürke min­tát a bizottság le nem pecsélte, de ugyanakkor Wallenfeldtől szürke mintát elfogadtak. Ezt felfo­lyamodó csak tévedésnek tartja. A tanács elutasító javaslatot tett, de a közgyűlés Scheich, Kim Gyula elnök és Ballagi Mór felszólalása után az érdemle­ges határozatot egyelőre függőben hagyta, de a főmérnök véleményét bevárja arra nézve, hogy Oszeczky szürke kőmintái mennyiben különböznek az ő elfogadott kékes mintáitól. A párisi oszt­rá­k-m­agyar egye­sületnek a tanács 100 forint segélyt kért meg­szavazni alapítói tagdíj címén. R­á­t­h főpolgármes­ter keveselte ez összeget és kérte azt fölemeltetni. A közgyűlés 250 frankot szavazott meg. A Bethesd­a-k­ó­r­h­á­z javára 3000 frt ágyalapítványt tesz a közgyűlés, ez évre pedig 300 frt segélyt szavaz meg részére. Végül elfogadták ama szabályrendeleti terve­zetet, melyet a tanács készített arról, mi történjék az olyan tisztviselővel, a­ki fegyelmi vizsgálat alatt áll s e közben lemond. Ezzel az ülés véget ért. — Hírek a tanácsból. A vízvezetéki igazgató jelentést tett a tanácsnak, hogy a fő­város közönsége pazarolja a vízvezeték vizét, a­mi­nek aztán önként értetődő következménye az a víz­hiány, melyről oly gyakran panaszkodnak. A tanács ma tárgyalta a jelentést, teljesen megokoltanak ta­lálta a vízvezetéki igazgató érvelését, felhívja a kö­zönséget, hogy a saját érdekében gazdálkodjék a vízzel, egyúttal utasította az elöljáróságokat, hogy a maguk hatáskörében kövessenek el mindent a meg­­okolatlan vízfogyasztás meggátlására. Lechner Lajos építési igazgatót is felszólította a tanács, hogy ter­­jeszszen elő jelentést arra nézve, miként lehetne ezt az ügyet szabályozni. — A Rókus-kórház hivatalos személyzetét erre az évre egy kórházi biztossal és egy csirnokkal szaporítják. Ezt a tanács a­ kórházi igazgatóság ama megokolására mondta ki, hogy a Rókus-kórház folyó ügyei a múlt évhez képest 13-dal növekedtek. — Berger Já­nos, a VI. kerület új esküdtje, ma délelőtt 10 órakor tette le a fővárosi tanács kezébe a hivata­los esküt.­­ Az új kórházi igazgató, Müller Kál­mán dr. egyetemi tanár, a Rókus-kórház új igazga­tója, ma délelőtt foglalta el hivatalát. Az igazgatót, ki R­á­t­h főpolgármester és Haberbauer ta­nácsos kíséretében jött, a kórház orvosai és hivatal­nokai éljenzéssel fogadták. A főpolgármester bemu­tatta a hivatalnokoknak az új igazgatót, kijelentvén, hogy őt az új igazgató kinevezésénél csupán a kór­ház érdeke vezette s tudja, hogy Müller tanárban az intézet oly igazgatót nyert, a ki át van hatva állá­sának fontosságától s a benne helyezett bizalomnak minden tekintetben meg fog felelni. Müller Kálmán igazgató válaszában háláját fejezi ki a főpolgármester­nek, hogy az ország egyik legfontosabb orvosi állására kinevezte. Ezután Janny Gyulah.igazgató az orvosi személyzet nevében üdvözölte Müllert új állásában, köszönetet mondva a főpolgármesternek azért, hogy törvényesen megerősítette őt abban az állásban, melyre kartársainak bizalma már rég kijelölte: ígéri, hogy nemes célja elérésében mindnyájan lelkesedés­sel fogják támogatni. — Müller igazgató köszönetet mond az orvosi kar bizalmáért, melyet neki előle­geztek. Köszönetet mond Janny K. igazgatónak az intézet ideiglenes vezetéséért s kivánja, bárha sike­rülne neki állandó állásában oly eredményeket el­érni s oly elismerést kivivni, mint azt Janny­e rövid pár hét alatt tette. Ezzel az ünnep véget ért. — Hid a B­argitszigetre. Rég vajúdó terve a fővárosnak, hogy a Margitsziget a Margithiddal összeköttessék. A terv megvalósításának sok akadá­lya volt, melyeket most A­­­z­é 1 Béla bárónak, ki a főváros emeléséért újabban sokat fáradozik, sike­rült elhárítani. A­­­z é­v bárónak ugyanis egy belga bankház kijelentette, hogy a hidat a Margitszigettel összeköti s a vadsziget partját kiépíti, ha harmincöt éven át személyenkint három krajcár kidvámot szed­het. Az építési költség körülbelül egy millió írtra fog rúgni és a belga vállalkozó szerint egy év alatt a munka be lesz fejezhető. Most már azon fordult meg a terv kivitele, hogy József főherceg, a sziget tulajdonosa, megadja-e beleegyezését. Ezt Atzél Béla bárónak sikerült kieszközölnie, valamint Baross közmunka- és közlekedésügyi miniszter beleegye­zését is és így remélhető, hogy a terv keresztül is fog vitetni. — Új gyógyító intézet. A belügyminiszter Róna Sámuel dr., M­o­r­e­ct­­ Károly dr. és Schwarcz Artur dr. budapesti orvosoknak meg­engedte, hogy bőrbetegek, gége-, száj- és orrbajok­ban szenvedők, valamint idegbetegek számára, in­gyenes rendelés és gyógyítás mellett a VI. kerület­i­ utca 41. számú házban nyilvános gyógyító­ intéze­tet állíthassanak fel. A miniszter ezzel kapcsolatban a fővároshoz intézett leiratában elrendelte, hogy a fővárosban levő összes ily intézetek összehrassanak s azok jegyzéke hozzá felterjesztessék. FŐVÁROSI ÜGYEK. A főváros közgyűlése. Budapest, jun. 30. A kapukat bezárták. Ma volt a szünet előtti közgyűlések utolsó napja. Mindössze tizenkét város­atya volt jelen a gyűlés megnyitásakor és bezárása­kor. Ha nem tizenketten lettek volna, hanem töb­ben, soha se lehetett volna megtudni, hol vannak a távollevők ? Most azonban mindenki tudja, hogy a közgyűlés zöme a Radócza-banketten teljesítette városatyai kötelességét. S ha a kötelességről van szó, kiváló elismeréssel kell adóznunk Ráth Károly főpolgármester úrnak, a­ki nem engedve rábeszélés­nek, csábítgatásnak, elmaradt a bankettről, hogy a közgyűlés elnöki székén ülhessen. Egyébiránt a tárgyak sora nem volt annyira ingerlő, mint egy ünnepi ebéd étlapja. Csupán az iskolaszéki választások elrendelése ad anyagot a beszédre. Azt hiszik, a kortesvilág most újra fel­virrad egy kicsit, ha ugyan érdemes vele vesződni. Már hat órakor eloszlott a tizenkét városatya a szélrózsa minden irányába. Mind öregek voltak. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, jun. 30. *­(Paks Ferenc), a népszínház volt karnagya, Rákosi Jenő operettjének, a „Titilla hadnagyinak és Csepreghy látványosságának, a „Szép Meluziná“­­nak zeneszerzője, tegnap délután a Rókus-kórházban meghalt negyvennyolc éves korában. Ő alapította meg az országos hírű pécsi dalegyesületet. Közel egy évtizedig a pécsi püspöki székesegyház karna­gya volt, honnét a népszínházhoz szerződött. Nyolc évig működött itt s ez idő alatt irta operettjeit, me­lyek közül különösen a „Titilla hadnagy“ aratott ha­tározott sikert. Elválva a népszínháztól, az orsz. zeneakadémiának volt két évig tanára. Tanítványai voltak egyebek közt Blaha Lujza, Komáromi Ma­riska és Pálmai Ilka is. Anyagi viszonyai az utóbbi időben rosszra fordultak és igy történt, hogy meg­betegedvén, a Rókus-kórházba kellett vitetni. Életé­nek utolsó heteiben abból a pénzből élt, melyet jó­­szívü emberek a „Budapesti Hírlap“ számára be­­küldtek. Temetése holnap, pénteken, délután fél öt órakor megy végbe a Rókus-kórház kápolnájából. * (A budai színkörben) a „B ő r e g é r“ onerp.ttp. p.lőadása elhalasztatott. Nagv filmkészi­letek 3

Next