Budapesti Hírlap, 1887. szeptember (7. évfolyam, 240-269. szám)

1887-09-01 / 240. szám

1887. Szeptem­­ber 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (240. sz.) IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, aug. 31. * („Bellxnaan“) a népszínház ez idei első ope­­rette-ujdonsága, mely pénteken kerül bemutatóra, az „an der Wien“ színháznak folyvást egyik vonzó darabja. Suppénak ez egyik legjobb operetteje. A népszínházban több darabja még mindig repertoáron van s állandóan vonz. Elég csak a „B­o­c­c­a­c­c­i­ó“-ra utalnunk, mely már 93 előadást ért s innen-onnan eljut a századikhoz. A „F­a­t­i­n­i­ca“ 18 este mu­lattatta a közönséget, „A pajkos d­iá­k­o­k“-at 3-szor adták, a „Szép Galathe­a“-t négyszer, az „Ö­r­d­ö­g a földö­n“ c. fantasztikus operettet 6-szor, az „A­frika-utaz­ó“-t 6-szor, a „G­a­s­­c­o­g­n­e­i“-t 6-szor és a „Donna J­u­a­n­n­i­t­á“-t 8-szor hozták színre. Összesen tehát a népszínházban 141 Suppé-est volt. * (A kolozsvári intendáns baja.) Alig kez­dette meg működését B­ö­l­ö­n­y­i intendáns, — írja kolozsvári levelezőnk — máris meglehetős ne­hézséggel kellett szembeszállnia. A városi tanács ugyanis bizonyos javítások megtételét kívánta, a színház tűzbiztosságának szempontjából. Ilyen kí­vánság volt többek között egy vasfüggöny beállí­tása. Bölönyi nem tudva eleget tenni e kívánság­nak, egy évi halasztást kért. De a tanácstagok egy része ragaszkodott a régebbi határozathoz s vas­függöny nélkül nem tartotta megengedhetőnek az előadásokat. Ekkor a polgármester a műszaki ta­nácshoz fordult véleményért s a műszaki tanács ki­mondotta, hogy a vasfüggöny alkalmazását nem te­kinti oly nagyon fontosnak, hogy nélküle az előadá­sok ne lennének megtarthatók. E vélemény alapján a télen még vasfüggöny nélkül játszanak a kolozs­vári színházban. * (Vidéki színészet.) Balog Árpád szín­­társulata Sümegen hat előadást rendez. Vasárnap e hó 28-án a „Parasztkisasszony“ került színre igen jó előadásban, melylyel megnyerte a közönség tetszését. * (Csoportos zongoratanítás.) Ifj. S­z­o­­tyori Nagy Károly ezévi szept. 5-én cso­portos zongora­tanítást kezd meg, csoportonkint 4 növendékkel, 10 hónapi tanfolyammal, nyilvános vizsgálattal, havi 8—10 frt tandíjjal. Részletes érte­sítővel szolgál lakásán, múzeum­ utca 5. * (Az Útmutató) a magyar és közös közle­kedési vállalatok hivatalos menetrendkönyvének VI. évfolyamából megjelent a VI. (szeptember havi) fü­zet, mely a magyar, közös és osztrák vasutak, az első cs. kir. szab. dunagőzhajózás társaság, az osz­trák-magyar Lloyd, valamint a budapesti közúti vasút menetrendeit, a bel- és külföldi útirányokat, a magyar postajáratokat, a postai és távirdai szabá­lyok kivonatát, a vasúti üzletszabályzatot, Magyar­­ország és Közép-Európa vasúti térképeit stb. tartal­mazza. Előfizetési ára egész évre Budapesten ház­hoz hordva 4 frt. vidékre postán 5 frt. Egyes szám ára 50 kr. Megrendelhető az Útmutató kiadó­­hivatalában Budapesten, VI. Andrássy-udvar, Nagy János­ utca 2. sz. a. * (Új zenemű.) Megjelent 2 Rondo magyar irályban ; zongorára szerző E­m­m­e­r­t­h Henrik. A mű szerző tulajdona, de Budapesten a „Harmónia“ zenemű­kereskedés bizományában kapható. Ára 1 frt. * (Ábrándos évek) cím alatt két kötet no­vellára hirdet előfizetést S­z­i­k­­­a­y János dr. A két kötet, melynek előfizetési ára 2 frt., október 15-kén fog megjelenni. Az előfizetési pénzek szerző címére (Budapest, IV. magyar­ utca 28.) küldendők szeptember 15-kéig. * (Iskolai könyvek.) Szinnyei József dr. kolozsvári egyetemi tanár magyar iskolakönyveiből megjelent: „Iskolai magyar nyelvtan“ első rész, a középiskolák első osztálya számára, negyedik, válto­zatlan kiadás­­­ára. 60 kr. — „Rendszeres magyar nyelvtan“ a középiskolák harmadik osztálya számára és magánhasználatra , ára 1 frt 20 kr. — „Magyar olvasókönyv“, harmadik rész, a középiskolák harma­dik osztálya számára ; ára 1 írt 20 kr. se ő, se a férje. Ilyenkor víg társasággal járták be a budai vendéglőket s a postatiszt, a kinek a moz­gópostán meglehetős keresete volt, csak úgy szórta a pénzt. A költekezést már akkor is nagyban űzte, mikor Bécsbe járt a postával. Ott ismerkedett meg a nejével, a ki akkor még egy osztrák postatiszt­nek volt a hitvese s hogy szivét meghódítsa, adós­ságokba verte magát. Másfélezer forintos kölcsönt vett fel egyszerre, de ennek még kamatait is alig fizethette ezerkétszáz forintnyi jövedelméből. A nagy költekezésnek persze az lett a vége, hogy Kemény bele-belenyúlt a kézi pénztárba, me­lyet azért bíztak reá, hogy ő fizesse ki a mozgó postával utazó tisztek pótlékait. A kézi pénztárban rendesen kétezer forint volt s ő ebből mindössze kétszáz forintot költött el, azzal áltatva magát, hogy a leszámolás idejéig megszerzi valahogy az elsik­kasztott összeget. Holnap, szeptember elsején kellett volna le­számolnia, de a hiányzó pénzt nem tudta előterem­teni. Tegnap este levelet írt közvetlen fölebbvalójá­­nak, B­o­tt­a Gábor postafőnöknek s megvallotta benne, hogy leszédült a becsület útjáról s becstele­nül nem akar élni. Ugyanezt irta a főkapitányság­nak is, mely délelőtt tiz órakor kapta meg a levelet s azonnal intézkedett, hogy egy rendőrtisztviselő menjen át az alkotás­ utcába s győződjék meg róla, várjon igazat mond-e. A postafőnök is átküldött egy postatisztet. A házbeliek azt felelték a tudako­zódásra, hogy Keményék nincsenek otthon, sőt az asszony a fővárosban sincs, mert tegnap reggel maga mondta, hogy Bécsbe utazik az édesanyjához. Azóta se őt, se a férjét nem látták. A kiküldöttek azonban meggyőződtek róla, hogy a postatiszt lakásának ajtaja belülről van be­zárva. Úgy látszik, hogy éjfél után észrevétlenül tértek haza a boldogtalanok, a­mit könnyen tehettek, mert saját kapukulcsuk volt. A rendőrtisztviselő jelen­tést tett G­y­a­l­o­k­a­y Lajos kerületi kapitánynak, a­ki elrendelte, hogy erőszakkal nyissák föl a bezárt lakást. A konyha és a jobbra nyíló nagy udvari szoba üres volt, a második szoba ajtaját alig tudták ki­nyitni, mert sarkán függött vékony zsi­neg­re akasztva a postatiszt fiatal felesége. Pongyolában volt s ruháján a szív körül pörkölt szélű nyílás látszott. Férje a pamlagon fe­küdt holtan s jobb kezében tartotta meg a revol­vert, melyből balhalántékába s aztán a szivébe röpí­tett egy-egy golyót. Ugy látszik, hogy a nő maga akasztotta föl magát, de mivel a zsineg annyira en­gedett, hogy mindkét lába érte a padlót, a férj egész közelről szívén és aztán halántékon lőtte, hogy ne sokáig kínlódjék Az asztalon ki volt terítve a sze­rencsétlen postatiszt kinevező okmánya, melynek szélére azt írta ceruzáival, hogy egy csekély összeg­gel megmenthették volna. A kerületi kapitányság értesítette a főkapi­tányságot és a törvényszéket s nemsokára megje­lent az alkotás­ utcai házban Szilva Géza vizs­gálóbíró Zsarnay Győző rendőrkapitánynyal, megtartva a helyszíni szemlét. A két halottat délután két órakor hozták át a Rókus-kórház halottas kamrájába, a­hol mindkettőt felboncolják, noha Kemény nagyon kéri a főkapi­tánysághoz intézett levelében, hogy boncolás nélkül temessék el. Kétségtelen, hogy a szerencsétlen házaspár közös akarattal vált meg az élettől s hogy a férj bűnéért nem egészen ártatlanul lakott az asszony is, a­ki könnyelmű pazarlásának határt szabni nem tudott. Még messze volt a hajnali két óra, mikor a hóhér megszokott érkezni a nyaktilóval s máris né­pesedni kezdett a piac az éjjeli Páris legbizarrabb alakjaival. A Roquette-negyed egész lakossága tal­pon volt tegnap estétől fogva, a­mikor néhány kis boulevard-lap a kivégzés hírét meghozta, a­mit ők különben egy hét óta majd mindennap megcseleked­tek, folytonos izgalomban tartva az alsóbb néposz­tályokat. A környéken, a Boulevard Voltairen s a Boulevard de la Républiblique, valamint a Roquette­­utcában levő kávéházak nyitva és zsúfolva vol­tak egész éjjel, mindenütt vígan csengett a pohár, Páris elegáns salakja, Pranzini kartársai ittak az elítélt egészségére. Mellettük elegáns hölgyek s jámbor, kifogástalan nyárspolgárok. Alig lett éjfél, a kávéházak és csapszékek már ontották ki a Ro­­quette-térre a torzonborz hajléktalanokat és a sely­mes hölgyeket. A Roquette-tér szabad volt még akkor, ott csoportosultak az álmatlanságtól sápadt alakok a Nagy-Roquette oldalán a fák alatt s bá­multák az öt nagy kőlapot, mely a kapuval szem­közt a kövezetbe illesztve a guillotine állandó le­lyét jelöli. Eljöttek a rendes limonádé-árusok és mézeskalácsosok is, hogy a véres látványt váró közönség ne szenvedhessen éhséget és szomjúsá­got. Három órakor már legalább is kétezer főny tömeg ténfergett a Roquette-téren és az ide tor­kolló Lat utca bejáratánál, a­melyekben már kezd­tek előtünedezni a detektívek nagy számban. Bár a boulevard-újságok megírták, hogy az elnök által aláírt halálos ítélet tegnap megérkezett Mont-sous-Vaudreyből, a tömeg mégis mindaddig kétségeskedett abban, hogy csakugyan meglesz a kivégzés, m­íg éjfél után két óra tájt lovas katona­ság nem vonult a Roquette-térre. A csőcselék iz­galma ekkor egész lázassá fokozódott és ezer hang kezdte énekelni a Boulanger-nótára a most diva­tossá lett dalt: „C’est Pranzini, zini, zini, c’est Pranzini qui nous fant, oh, oh­, oh!“ Pár perccel két óra után ismét egy szakasz nehéz lovas ügetett le a térre, környezve egy nagy hosszú zöld szekeret, mely olyanforma mint az állatszeliditek kerekes házikói. Ez a hóhér kocsija, benne az egész vérpad, a nyaktiló s a tetemnek szánt kosár-ágy. Egy éjszakai várakozás után végre valami látnivaló! A tömeg ujjongással fogadta a baljóslatú szekeret. „Vive le monsieur de Paris !“ kiáltozták s főleg nagy lett a zaj, mikor pár pilla­nat múlva bérkocsin megérkezett maga D­e­­­b­­­e­r úr is, a hóhér, két segédével.­­ A bakónak tegnap délután hozta meg a lovas staféta a lepecsételt rendeletet, mely értesítette a kivégzésről. A hóhér rögtön a parancs vétele után a Folie-Méricourt­­utcába ment, a­hol a nyaktilót őrzik s megvizsgálta és megpróbálta a gépezetet, a­mely Párisban két év óta nem szerepelt. Mialatt Deibler és emberei a katonaság négy­­szögében felállították a vérpadot, a­mely most már csak két láb magas, bérkocsikon érkezett meg Tay­lor közbiztossági főnök, G­o­r­o­n rendőr-prefektus, Raynaud államü­gyész és a Roquette lelkésze. A tömeg, melyet a katonák már lehető hátra szorítot­tak, óriás zajjal kisérte e felvonulást. A négy úr azonnal bement a börtönépületbe, melynek nagy rácskapuja bezárult mögöttük. Ezalatt a hóhér elké­szült a vérpad fölállításával. A lovasság sorai mö­gött tolongó tömeg egetverő ujjongásba tört ki, mi­kor a katonák fejei fölött felbukkant a nyaktiló két vörös oszlopa. A nép alig is láthatott egyebet ennél , a négyszögön belül csak a hírlapíróknak adtak he­lyet és a „tanulmányok végett“ jött színészeknek, a­kik között ott volt Delaunay és Mounet- Sully is. Beanquesné, a Roquette igazgatója, Taylor, G­o­r­o­n, R­e­y­n­a­u­d, a kirendelt tör­vényszéki bizottság és a pap, reggel négy órakor léptek a halálraítélt cellájába. Pranzini mélyen aludt vagy­ legalább úgy tett, mintha aludnék. Mert szinte lehetetlen, hogy az utcáról beható zaj már rég föl nem költötte légyen. Az ágya mellett őrködő két biztos azt mondja, hogy egész éjjel meg sem moc­cant. G­o­r­o a rendőrprefektus vállon érintette őt: — Pranzini, kegyelmi kérvényét elvetették. Eddig bátran viselte magát, most itt a pillanat, hogy bebizonyítsa bátorságát. Az elitélt megrázkódott és gyorsan kikelt ágyából. — Ártatlan vagyok, monda, de bátran fogom „közös akarattal“. — Saját tudósítónktól­. — Budapest, aug. 31. A főváros legcsöndesebb kerületében, a Krisz­tinavárosban, ma rémdráma folyt le. Kora reggeltől délig a városrész apraja-nagyja ott táborozott az alkotás­ utcai 12. számú ház előtt, melynek egyik udvari lakásában öngyilkossá lett egy boldogtalan házaspár. S az izgalmak­hoz nem szokott budaiak szörnyüködve beszélték egymásnak a kettős öngyilkosság részleteit, melyek csakugyan borzalmasak. Az öngyilkos házaspár, Kemény Antal postatiszt és felesége, augusztus elsején költözött az alkotás­ utcai szerény lakásba s a h­ázbeliek csak annyit tudtak felőle, hogy a földi javakban nem igen bővelkedik. A fiatal szép asszony egész nap szobájában üldögélt, de este nem igen volt otthon Pranzini a vérpadon. — Saját tudósí­tónk távirata — Paris, aug. 31. (Ch.) Pranzini Henriket ma reg­gel öt órakor lefejezték. — Hogy a hármas asszonygyilkos számára védője D­e­m­ange hiába kért kegyelmet a köztársaság fejénél, s hogy a kivégzés ma lesz meg, azt már az éjjel sejtette fel Paris s a Kis- és Nagy-Roquette börtönépületei között a szűk befásított tér tája a nap első órájától kezdve ismét ama visszataszító jelenetek színhelye volt, a­melyek ott az utóbbi napokban egész ren­dessé váltak .

Next