Budapesti Hírlap, 1887. szeptember (7. évfolyam, 240-269. szám)
1887-09-01 / 240. szám
1887. Szeptember 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (240. sz.) IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, aug. 31. * („Bellxnaan“) a népszínház ez idei első operette-ujdonsága, mely pénteken kerül bemutatóra, az „an der Wien“ színháznak folyvást egyik vonzó darabja. Suppénak ez egyik legjobb operetteje. A népszínházban több darabja még mindig repertoáron van s állandóan vonz. Elég csak a „Boccacció“-ra utalnunk, mely már 93 előadást ért s innen-onnan eljut a századikhoz. A „Fatinica“ 18 este mulattatta a közönséget, „A pajkos diákok“-at 3-szor adták, a „Szép Galathea“-t négyszer, az „Ördög a földön“ c. fantasztikus operettet 6-szor, az „Afrika-utazó“-t 6-szor, a „Gascognei“-t 6-szor és a „Donna Juannitá“-t 8-szor hozták színre. Összesen tehát a népszínházban 141 Suppé-est volt. * (A kolozsvári intendáns baja.) Alig kezdette meg működését Bölönyi intendáns, — írja kolozsvári levelezőnk — máris meglehetős nehézséggel kellett szembeszállnia. A városi tanács ugyanis bizonyos javítások megtételét kívánta, a színház tűzbiztosságának szempontjából. Ilyen kívánság volt többek között egy vasfüggöny beállítása. Bölönyi nem tudva eleget tenni e kívánságnak, egy évi halasztást kért. De a tanácstagok egy része ragaszkodott a régebbi határozathoz s vasfüggöny nélkül nem tartotta megengedhetőnek az előadásokat. Ekkor a polgármester a műszaki tanácshoz fordult véleményért s a műszaki tanács kimondotta, hogy a vasfüggöny alkalmazását nem tekinti oly nagyon fontosnak, hogy nélküle az előadások ne lennének megtarthatók. E vélemény alapján a télen még vasfüggöny nélkül játszanak a kolozsvári színházban. * (Vidéki színészet.) Balog Árpád színtársulata Sümegen hat előadást rendez. Vasárnap e hó 28-án a „Parasztkisasszony“ került színre igen jó előadásban, melylyel megnyerte a közönség tetszését. * (Csoportos zongoratanítás.) Ifj. Szotyori Nagy Károly ezévi szept. 5-én csoportos zongoratanítást kezd meg, csoportonkint 4 növendékkel, 10 hónapi tanfolyammal, nyilvános vizsgálattal, havi 8—10 frt tandíjjal. Részletes értesítővel szolgál lakásán, múzeum utca 5. * (Az Útmutató) a magyar és közös közlekedési vállalatok hivatalos menetrendkönyvének VI. évfolyamából megjelent a VI. (szeptember havi) füzet, mely a magyar, közös és osztrák vasutak, az első cs. kir. szab. dunagőzhajózás társaság, az osztrák-magyar Lloyd, valamint a budapesti közúti vasút menetrendeit, a bel- és külföldi útirányokat, a magyar postajáratokat, a postai és távirdai szabályok kivonatát, a vasúti üzletszabályzatot, Magyarország és Közép-Európa vasúti térképeit stb. tartalmazza. Előfizetési ára egész évre Budapesten házhoz hordva 4 frt. vidékre postán 5 frt. Egyes szám ára 50 kr. Megrendelhető az Útmutató kiadóhivatalában Budapesten, VI. Andrássy-udvar, Nagy János utca 2. sz. a. * (Új zenemű.) Megjelent 2 Rondo magyar irályban ; zongorára szerző Emmerth Henrik. A mű szerző tulajdona, de Budapesten a „Harmónia“ zeneműkereskedés bizományában kapható. Ára 1 frt. * (Ábrándos évek) cím alatt két kötet novellára hirdet előfizetést Szikay János dr. A két kötet, melynek előfizetési ára 2 frt., október 15-kén fog megjelenni. Az előfizetési pénzek szerző címére (Budapest, IV. magyar utca 28.) küldendők szeptember 15-kéig. * (Iskolai könyvek.) Szinnyei József dr. kolozsvári egyetemi tanár magyar iskolakönyveiből megjelent: „Iskolai magyar nyelvtan“ első rész, a középiskolák első osztálya számára, negyedik, változatlan kiadására. 60 kr. — „Rendszeres magyar nyelvtan“ a középiskolák harmadik osztálya számára és magánhasználatra , ára 1 frt 20 kr. — „Magyar olvasókönyv“, harmadik rész, a középiskolák harmadik osztálya számára ; ára 1 írt 20 kr. se ő, se a férje. Ilyenkor víg társasággal járták be a budai vendéglőket s a postatiszt, a kinek a mozgópostán meglehetős keresete volt, csak úgy szórta a pénzt. A költekezést már akkor is nagyban űzte, mikor Bécsbe járt a postával. Ott ismerkedett meg a nejével, a ki akkor még egy osztrák postatisztnek volt a hitvese s hogy szivét meghódítsa, adósságokba verte magát. Másfélezer forintos kölcsönt vett fel egyszerre, de ennek még kamatait is alig fizethette ezerkétszáz forintnyi jövedelméből. A nagy költekezésnek persze az lett a vége, hogy Kemény bele-belenyúlt a kézi pénztárba, melyet azért bíztak reá, hogy ő fizesse ki a mozgó postával utazó tisztek pótlékait. A kézi pénztárban rendesen kétezer forint volt s ő ebből mindössze kétszáz forintot költött el, azzal áltatva magát, hogy a leszámolás idejéig megszerzi valahogy az elsikkasztott összeget. Holnap, szeptember elsején kellett volna leszámolnia, de a hiányzó pénzt nem tudta előteremteni. Tegnap este levelet írt közvetlen fölebbvalójának, Botta Gábor postafőnöknek s megvallotta benne, hogy leszédült a becsület útjáról s becstelenül nem akar élni. Ugyanezt irta a főkapitányságnak is, mely délelőtt tiz órakor kapta meg a levelet s azonnal intézkedett, hogy egy rendőrtisztviselő menjen át az alkotás utcába s győződjék meg róla, várjon igazat mond-e. A postafőnök is átküldött egy postatisztet. A házbeliek azt felelték a tudakozódásra, hogy Keményék nincsenek otthon, sőt az asszony a fővárosban sincs, mert tegnap reggel maga mondta, hogy Bécsbe utazik az édesanyjához. Azóta se őt, se a férjét nem látták. A kiküldöttek azonban meggyőződtek róla, hogy a postatiszt lakásának ajtaja belülről van bezárva. Úgy látszik, hogy éjfél után észrevétlenül tértek haza a boldogtalanok, amit könnyen tehettek, mert saját kapukulcsuk volt. A rendőrtisztviselő jelentést tett Gyalokay Lajos kerületi kapitánynak, aki elrendelte, hogy erőszakkal nyissák föl a bezárt lakást. A konyha és a jobbra nyíló nagy udvari szoba üres volt, a második szoba ajtaját alig tudták kinyitni, mert sarkán függött vékony zsinegre akasztva a postatiszt fiatal felesége. Pongyolában volt s ruháján a szív körül pörkölt szélű nyílás látszott. Férje a pamlagon feküdt holtan s jobb kezében tartotta meg a revolvert, melyből balhalántékába s aztán a szivébe röpített egy-egy golyót. Ugy látszik, hogy a nő maga akasztotta föl magát, de mivel a zsineg annyira engedett, hogy mindkét lába érte a padlót, a férj egész közelről szívén és aztán halántékon lőtte, hogy ne sokáig kínlódjék Az asztalon ki volt terítve a szerencsétlen postatiszt kinevező okmánya, melynek szélére azt írta ceruzáival, hogy egy csekély összeggel megmenthették volna. A kerületi kapitányság értesítette a főkapitányságot és a törvényszéket s nemsokára megjelent az alkotás utcai házban Szilva Géza vizsgálóbíró Zsarnay Győző rendőrkapitánynyal, megtartva a helyszíni szemlét. A két halottat délután két órakor hozták át a Rókus-kórház halottas kamrájába, ahol mindkettőt felboncolják, noha Kemény nagyon kéri a főkapitánysághoz intézett levelében, hogy boncolás nélkül temessék el. Kétségtelen, hogy a szerencsétlen házaspár közös akarattal vált meg az élettől s hogy a férj bűnéért nem egészen ártatlanul lakott az asszony is, aki könnyelmű pazarlásának határt szabni nem tudott. Még messze volt a hajnali két óra, mikor a hóhér megszokott érkezni a nyaktilóval s máris népesedni kezdett a piac az éjjeli Páris legbizarrabb alakjaival. A Roquette-negyed egész lakossága talpon volt tegnap estétől fogva, amikor néhány kis boulevard-lap a kivégzés hírét meghozta, amit ők különben egy hét óta majd mindennap megcselekedtek, folytonos izgalomban tartva az alsóbb néposztályokat. A környéken, a Boulevard Voltairen s a Boulevard de la Républiblique, valamint a Roquetteutcában levő kávéházak nyitva és zsúfolva voltak egész éjjel, mindenütt vígan csengett a pohár, Páris elegáns salakja, Pranzini kartársai ittak az elítélt egészségére. Mellettük elegáns hölgyek s jámbor, kifogástalan nyárspolgárok. Alig lett éjfél, a kávéházak és csapszékek már ontották ki a Roquette-térre a torzonborz hajléktalanokat és a selymes hölgyeket. A Roquette-tér szabad volt még akkor, ott csoportosultak az álmatlanságtól sápadt alakok a Nagy-Roquette oldalán a fák alatt s bámulták az öt nagy kőlapot, mely a kapuval szemközt a kövezetbe illesztve a guillotine állandó lelyét jelöli. Eljöttek a rendes limonádé-árusok és mézeskalácsosok is, hogy a véres látványt váró közönség ne szenvedhessen éhséget és szomjúságot. Három órakor már legalább is kétezer főny tömeg ténfergett a Roquette-téren és az ide torkolló Lat utca bejáratánál, amelyekben már kezdtek előtünedezni a detektívek nagy számban. Bár a boulevard-újságok megírták, hogy az elnök által aláírt halálos ítélet tegnap megérkezett Mont-sous-Vaudreyből, a tömeg mégis mindaddig kétségeskedett abban, hogy csakugyan meglesz a kivégzés, míg éjfél után két óra tájt lovas katonaság nem vonult a Roquette-térre. A csőcselék izgalma ekkor egész lázassá fokozódott és ezer hang kezdte énekelni a Boulanger-nótára a most divatossá lett dalt: „C’est Pranzini, zini, zini, c’est Pranzini qui nous fant, oh, oh, oh!“ Pár perccel két óra után ismét egy szakasz nehéz lovas ügetett le a térre, környezve egy nagy hosszú zöld szekeret, mely olyanforma mint az állatszeliditek kerekes házikói. Ez a hóhér kocsija, benne az egész vérpad, a nyaktiló s a tetemnek szánt kosár-ágy. Egy éjszakai várakozás után végre valami látnivaló! A tömeg ujjongással fogadta a baljóslatú szekeret. „Vive le monsieur de Paris !“ kiáltozták s főleg nagy lett a zaj, mikor pár pillanat múlva bérkocsin megérkezett maga Deber úr is, a hóhér, két segédével. A bakónak tegnap délután hozta meg a lovas staféta a lepecsételt rendeletet, mely értesítette a kivégzésről. A hóhér rögtön a parancs vétele után a Folie-Méricourtutcába ment, ahol a nyaktilót őrzik s megvizsgálta és megpróbálta a gépezetet, amely Párisban két év óta nem szerepelt. Mialatt Deibler és emberei a katonaság négyszögében felállították a vérpadot, amely most már csak két láb magas, bérkocsikon érkezett meg Taylor közbiztossági főnök, Goron rendőr-prefektus, Raynaud államügyész és a Roquette lelkésze. A tömeg, melyet a katonák már lehető hátra szorítottak, óriás zajjal kisérte e felvonulást. A négy úr azonnal bement a börtönépületbe, melynek nagy rácskapuja bezárult mögöttük. Ezalatt a hóhér elkészült a vérpad fölállításával. A lovasság sorai mögött tolongó tömeg egetverő ujjongásba tört ki, mikor a katonák fejei fölött felbukkant a nyaktiló két vörös oszlopa. A nép alig is láthatott egyebet ennél , a négyszögön belül csak a hírlapíróknak adtak helyet és a „tanulmányok végett“ jött színészeknek, akik között ott volt Delaunay és Mounet- Sully is. Beanquesné, a Roquette igazgatója, Taylor, Goron, Reynaud, a kirendelt törvényszéki bizottság és a pap, reggel négy órakor léptek a halálraítélt cellájába. Pranzini mélyen aludt vagy legalább úgy tett, mintha aludnék. Mert szinte lehetetlen, hogy az utcáról beható zaj már rég föl nem költötte légyen. Az ágya mellett őrködő két biztos azt mondja, hogy egész éjjel meg sem moccant. Goro a rendőrprefektus vállon érintette őt: — Pranzini, kegyelmi kérvényét elvetették. Eddig bátran viselte magát, most itt a pillanat, hogy bebizonyítsa bátorságát. Az elitélt megrázkódott és gyorsan kikelt ágyából. — Ártatlan vagyok, monda, de bátran fogom „közös akarattal“. — Saját tudósítónktól. — Budapest, aug. 31. A főváros legcsöndesebb kerületében, a Krisztinavárosban, ma rémdráma folyt le. Kora reggeltől délig a városrész apraja-nagyja ott táborozott az alkotás utcai 12. számú ház előtt, melynek egyik udvari lakásában öngyilkossá lett egy boldogtalan házaspár. S az izgalmakhoz nem szokott budaiak szörnyüködve beszélték egymásnak a kettős öngyilkosság részleteit, melyek csakugyan borzalmasak. Az öngyilkos házaspár, Kemény Antal postatiszt és felesége, augusztus elsején költözött az alkotás utcai szerény lakásba s a házbeliek csak annyit tudtak felőle, hogy a földi javakban nem igen bővelkedik. A fiatal szép asszony egész nap szobájában üldögélt, de este nem igen volt otthon Pranzini a vérpadon. — Saját tudósítónk távirata — Paris, aug. 31. (Ch.) Pranzini Henriket ma reggel öt órakor lefejezték. — Hogy a hármas asszonygyilkos számára védője Demange hiába kért kegyelmet a köztársaság fejénél, s hogy a kivégzés ma lesz meg, azt már az éjjel sejtette fel Paris s a Kis- és Nagy-Roquette börtönépületei között a szűk befásított tér tája a nap első órájától kezdve ismét ama visszataszító jelenetek színhelye volt, amelyek ott az utóbbi napokban egész rendessé váltak .