Budapesti Hirlap, 1888. június (8. évfolyam, 151-180. szám)

1888-06-01 / 151. szám

Budapest, Í888. __________ Vili. évfolyam 151. sz. Péntek, junius I. E lőfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre ? frt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy bóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap; hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: sukássi Józse f. J Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szóm Ara helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Delegációk. Budapest, máj. 31. Jönnek már a delegációk,, hozzák a külügyminisztérium békepolitikái át és a hadügyminiszter háborús követeléseit. Kálnoky megnyugtató nyilatkozatokat fog tenni a barátságos viszonyról az összes hatalmakhoz, Bauer pedig sokat fog beszélni ezen jó barátok hadikészü­leteiről, melyekkel lépést kell tartanunk, hogy a béke tőlük biztonságban marad­hasson s monarhiánk nagyhatalmi ál­lása minden eshetőséggel szemben meg- óvassék. A nóta a régi, de a követelés ni. Még pedig a legújabb rendkívüli hadikészületekre még ez évben 47-3 millió kívántatik, a. rendes hadibudget pedig D6 millióval, a rendes rendkívüli 0-8 miihóval fog emeltetni s igy a de­legációknak lesz szerencséjük 49-7 mil­lióval szaporítani a katonai kiadásokat. Drága nekünk ez orosz háború békében. A mennyit már arra elköltöt­tünk, ha összeadnók, talán a háború is kitelt volna már belőle. Sokan azt hiszik, hogy esztendőre okvetlen kitör. Tavaly is ezzel biztat­tak, harmadéve is. Ügy vagyunk vele, mint a vargainas a veréssel, annyit ijesztgetnek vele, hogy bárcsak már meglett volna. De hogy háborúnk le­gyen a muszkával, Bécsiben sehogysem akarják. Most tüntették ki katonailag a cár testvérét, Pál nagyherceget, az apja II. Sándor cár nevű dsidás-ezredben kine­vezték öt ezredesnek. Ez bizonyítja, hogy a bécsi katonai körök a muszkák kedvét keresik. Egy másik körülmény még fur­csább : a táborkar évi gyakorlatait ez évben nem Galíciában vagy Erdélyben, hanem az alpesi Tauern hegyláncon fogja tartani, elfoglalják a Gross Glock- nert, csakhogy látszatát is kerüljék a hadgyakorlatokban annak, mint ha Oroszország ellen készülnének, nehogy provokálni látszassanak. Ily tulságig kíméletesek, ha Oroszországról van szó. Nagyon hatalmas az orosz párt Bées- ben, az udvari, katonai és kormánykö­rökben. Minden áron szeretnék az orosz háborút elkerülni, mely csak arra jó, hogy a delegációk mindent megszavazzanak. Persze, ez az orosz barátság még nem elég békegarancia, mert a béké­hez mindig kettőnek egyetértése kell, háborúra egynek akarata is elég. Hogy orosz párt van Bécsben, az kisebb bé­kegarancia, mint az, hogy osztrák párt Szent-Pétervárott nincs, háborús vesze­delem. De ma remélik, hogy Hl. Sándor cárt is elviszik Skiernievicébe. Yederemo. a 47-3 millió extra hadi kiadást mégis megszavaztatják s el is költik, miből Magyarországra esik 14-8 millió forint, ennyivel emelkedik az idei kvóta. Mit kapunk e pénzért ? Kapun k-e véd müveket a Kárpát-szorosokba? Vagy csupa mondurt varratnak belőle ? Füst. Budapest, máj. Sí. Nagy riadalom, zűrzavar, konfúzió lesz holnap a trafikokban. Senkisem kapja meg majd rendes szivarját, legalább nem a meg­szokott árban. A közópsorsu hivatalnok, ha ötös kubát fog kérni, aprehendálva mondja majd a trafikosnak, hogy hisz négyest adott neki, és nehéz lesz megértetni vele, hogy té­ved, mert junius 1-től a négyes kuba ötössé avanzsirozott, az ötös pedig „hatos“ lett. A „regalitásu-t szívó is hiába fogja magyarázni, hogy a „kilences“ már rég kiment a forgalom­ból, ö csak 8 krajcárost ismert, mert a máig 8 krajcáros regalitás ára holnap már 9 krajcár. A szegény ember is hiába disputái, hogy a „rövid“ szivarnak 2 kr az ára, kérlelhetlenül megkövetelik tőle a 2'/a krajcárt. Es a ki éppenséggel régóta megszokott „yara“-szivar- ját fogja kérni, az kénytelen lesz tij fajta szi­varhoz folyamodni, mert a „yara“ megszűnt. Holnap, junius 1-től kezdve megváltozik az egész szivar- és dohányrendszer. A leg- megszokottabb fajú szivarok árát fölemelték, más fajtákat kivettek a forgalomból és he­lyükbe uj fajtákat hoznak. Időbe fog telni, mig eligazodik rajta a közönség és beletörő­dik. Hogy mikép fogadja? Ki tudná azt ma megmondani ? Valószínűleg csendesebben, mint a bajor ember, mikor a sör árát föl akarták emelni egy krajcárral pintenkint. Legfeljebb csendesen, úgy a foga közt fog egyet ká­romkodni és aztán fizetni. Ha csak né­melyek nem tesznek úgy, mint a náná- siak, a kik a szűz dohány elvesztése fölötti bánatukban elküldték pipáikat Tisza Kál­mánnak, hogy szívjon hát ő az elárvult pipák­ból és szivarszivó szopókáikkal prezentelik meg a pénzügyminiszter urat. Nincs is na­gyobb kegyetlenség, mint egy jóindulatú pipás ember csöndes nyugalmát megzavarni. Szegény A BUDAPESTI -HÍRLAP TÁRCÁJA. A legszebb tavasz. . Kép az antik Rómából. Eled a rög, a tavasz csókja érte a földet. Kipattant a mag levelet hajtva, rügy hasad a fákon, bimlra feslik az ágon s a fák koroná­ján szerelmi dalát zengi száz madárpár. Sugár- özön ragyogja be a kék távolt s a közelség mint aranyos fátyol rezeg ; a levegőben ra­gyogó atomok járnak bohókás táncot s a mezőn, gyepen virágos láncot húznak végig a Gráciák. Megújult az élet s a föld szivéből az érnek kristálytiszta gyöngyei buzognak elő, kacagva szalad végig a forrás a mokosult kö­veken, tükör gyanánt csillog a Tiber a part kere­tében, visszaragyogva a felíegtelen tiszta eget. Jön-megy a szellő, hízelgő csókkal fejtve le a bimbók zöld burkát, menyasszonydiszben pompáz a mandulafa s a hars lassan kitárja mézteli virágát. Kóma díszei, viruló szüzek, koszorúkat fűznek, hogy fölékesksék Mars isten oltárát, Kóma ereje, daliás ifjak jönnek villogó harci díszben, hogy hódoljanak a hadak istenének. A meddig a szem lát, sűrű néptömeg lepi el a a tért,' amott vezetik az aranyos szarvú tulkot s a fiatal méneket, melyeket még nem ült meg lovas, hófehér gödölyéket virággal ékesítve terel elő amaz s a tavasz első mézét, tejét, a kikelet minden adományát csuporban, kosár­ban viszik. Ott áll az ősz pap az oltár előtt, mint | emlékeztető jel a római nép amaz ígéretére, hogy: ha a hadjárat részükre kedvezően vég­ződik, a tavasz minden zsengéit Mars oltárán áldozzák föl az évben. lm győzelem fényében ragyognak a fegy­verek minden római harcos kezében. Mars ke­gyes volt és ifjú és öreg egyaránt büszke a kivívott diadalra ; most kell beváltani a hadak istenének tett fogadást; seregestül tódul a ró­mai nép bemutatni áldozatát. Fiaikra büszke anyák, agg harcosok, ifjú daliák, s a szüzek, a zsengék, szerelemre fesiő kebellel, a hadvezé­rek, fejőkön hősi koszorúval, mind össze gyűl­tek. Bíbor csíkos ruhában a papok mint szent gyűrű állják körül az oltárt, melyen a száraz cserfa lángja magasra lobog. Ott állnak arany himzetü öltönyben Mars paizshordozói, tizen- ketten. Mindegyik dárdát tart kezében s jobb­ján szép müvü paizsot emel. Csak Egeria, a kegyes, tudja, melyik az igazi szent paizs e tizenkettő közül; de azt mindenki tudja, hogy tizenegyet közülük római kéz kovácsolt. For- télylyal őrzik az ilyen drága ereklyét, mely az égből adatott Kómának. Az oltár szolgái készen várják az áldozat- bemutatás kezdetét, aranymivü csészét készít helyére az egyik, felfogni a tulok vérét; bár- dot villogtat a másik, hegyes kést emez, hogy kegyelemdöfésre mélyeszsze a fehér gödölyék gyenge húsába; tömjéntartót nyit fel amaz, illatos füstölőket rak kéz alá egy más, hogy a mozdulatlan főpap mindazt ujjával elérje. A főpap imádkozik ; mély csendben nézi öt a sokaság, még suttogó hanggal sem meri | senki útját állani az égfeló szálló imának, csak ! a fiatal hősök kezében zördül meg olykor a fegyver, melyet diadalkoszorukkal ékesítve hoztak bemutatni Marsnak. „Légy dicsőitve, Mars, istene a harcok véres idejének, légy áldva mindenajkról, hogy száguldó harci szekeren mindig idejében jöt­tél segélyül, ha veszélyben volt a rómaiak vi­téz serege! Légy imádva örök időkig, hogy visszatértek — bár sebekkel rakva — öreg harcosaink és győzelmi dalokkal az ifjú vité­zek, a kiket most küldtünk először csatába. Fogadd hálánk jeléül mindazt tőlünk, a mit — e diadalmas év zsengéi termésül ígérnek, ne használja, ne illesse emberi kéz e tavasz ho­zományát. Itt áldozzuk fel neked virágjában a leendő gyümölcsöt, a tulkot, melyet nem tört még járom, a csikókat, melyek még nem ismernek féket és mindazt, a mit haszonra fordított volna ez évben a nép. Fogadd ke­gyesen, győzők Ura !“ így imádkozott a fehérkaju agg,, meg­érintve reszkető jobbjával az oltárt. És ime, csodák csodája, e pillanatban még egyet lob­ban a láng és aztán összehuzódva parázszsá, elalszik. Döbbenve áll a sokaság, ajkukon el­némul a lélekzet, mindegyik érti szoruló szív­vel a jelt, hogy a harc Istene nem fogadja kedvezőn a felajánlott áldozatot. Mi az oka ? Vagy mit kíván még ? Megannjn kérdés min­den tekintet. A hadak Istene rettenetes, nem szabad felidézni haragját. Ismét lebornl az ősz pap a hideg köre, lelkét küldi a nagyhoz, hogy titkos sejtelem burkában ismertesse meg vele isteni akaratát. Mereven áll a nép, ked­Hai számunk 8 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék