Budapesti Hirlap, 1888. június (8. évfolyam, 151-180. szám)

1888-06-01 / 151. szám

4 Rio de Janeiro, máj. 31. A „Matlekovits“ nevű Adria-gőzös Trieszt és Fiume felé el­indult. Frankfurt, május 31. (Esti tőzsde.) 5 szá­zalékos magy. papirjáradék 683/a. — Osztr. hitel­részvény 226.87. — Osztr. államvasut-részv. 179.25. Csendes. Páris, május 31. (Z­á­r­­­a­­.) 3 száz. francia járadék 82.65. — Osztrák államvasut-részv. 457.50. — Magy. országost­, r. —.—. — 4 száz. magy. aranyjár. 78.81. — Ottomán bankrészv. 516.25. — 4.,V. francia járadék 105.72. — Déli vasut­részv. 170.—.—Francia törleszth­ető járadék 85.57. — Magyar jelz. hitelb.-részv. —.—. — Osztr. föld­­hitelrészv. 787.50. — Magyar vasúti kölcsön 305.25. “Renyhe. A megsértett köztársaság. Budapest, máj. 31. Tisza ismeretes válasza a párisi kiállítás ügyében egyre nagyobb zajt kelt az egész politikai kontinensen. A kormánykörök nálunk és Franciaországban igyekeznek az esetet meg­fosztani egy „affér“ minden jellegétől. De a francia pártszenvedély annál lázasabban tör ki, főleg a boulangisták szeretnék ez alkalmat cél­jaikra felhasználni. ■ Egy bécsi lap felhatalmazva érzi magát a magyar k­o­r­m­á­n­y e­l­n­ö­k abbeli nézetének tolmácsolására, hogy a képviselő­­házban mondott beszédét akár módosítni, akár enyhíteni nem szükséges, ezt tőle se a bécsi külügyi hivatal, se a francia nagykövetség nem kívánta, nem is fog tenni ez ügy­ben semmiféle nyilatkozatot. Ezzel ellenkezőt állít a félhivatalos „Bud. Korr.“ következő sugalmazott közleménye : Párisi lapok — állítólag bécsi sürgönyök alap­ján — azt jelentik, hogy K­á­l­n­o­k­y gróf külügy­miniszter Tisza Kálmán beszéde ügyében Dec­­r­a­i­s francia nagykövettel tanácskozván , most Tisza miniszterelnökkel szándékozik az ügyet meg­beszélni. E közlés merőben téves felte­vésen alapul. A miniszterelnöknek a körülmények által minden tekintetben igazolt, kizárólag a ma­gyar állampolgárok érdekeit szem előtt tartó s a politikai vonatkozásokat még csak nem is érintő nyilatkozatai semmi okot nem nyújtottak arra, hogy a külügyminiszter bármi né­ven nevezendő felvilágosítást kérj­e­n, vagy csak egyáltalán a felelet megadása után e felett a miniszterelnökkel értekezzék is. A francia kormány Tisza miniszterelnök szavaiban nem talált Franciaország ellen intézett nyilatkozatot és ezért mi kétséget sem szenved, hogy a francia sajtó, ki­véve a szakadatlanul izgató Boulanger-i lapokat, a legközelebbi napokban ez ügy felett sok­kal nyugodtabban fog ítélni, mint az első célzatosan színezett sürgönyök által előidézett benyomás után. E nyilatkozatból mi annyit konstatálunk, hogy a legközelebbi napokra valami olyat ter­veznek, amitől a francia sajtó megnyugtatá­sára s a kedvezőtlen eddigi benyomás ellen­­súlyozására alkalmas hatást vár a kormány. Parlamenti fölszólalás vagy diplomáciai nyi­latkozat van-e tervben, azt megtudjuk a „leg­közelebbi napokban.“ szabályoknak nincs egyéb célja, mint hangulatot csinálni az osztrák-magyar s a német törvényhozási testületekben a kormányok ú­j hadi hitelk é­­r­é­s­e javára, mert bebizonyult, hogy a francia Lebel-puska jobb, mint a német s az osztrák-ma­gyar gyalogság fegyvere. Paris, máj. 31. H­o­y­o­s gróf, o­s­z­­t­r­á­k-m­agyar nagykövet jelen volt a diplomáciai kar rendes heti fogadtatásán a külügyminisztériumban és hosszasabban beszélgetett Goblet külügymi­niszterrel. Páris, máj. 31. (S­a­j­á­t tudósí­tónk távirata.) A párisi sajtó felháborodása Tisza beszéde miatt mind­inkább erősebben nyilatkozik. Ellenben a kormány nyugodt magatartást tanú­sít és meg van győződve, hogy D­e­­crais bécsi nagykövet felvilágosításai az egész esetet megnyugtatólag fogják értelmezni. A pártok természetesen ki­zsákmányolják az alkalmat saját cél­jaikra. A mérsékelt köztársaságiak azt várják, hogy a kormány a kamarában nyilatkozzék , interpellálni csak akkor fognak, ha a kérdés megoldása halasz­tást szenvedne. A radikális és boulan­­gista hírlapok szenvedélyes hangon tár­gyalják az ügyet. A boulangista hírla­pok azt hangoztatják, hogy Boulan­ger - r­a nagy szükség van, miután Tisza beszéde a háború előhírnöke és a mos­tani kormány nem képes az ország megvédésére. A köztársaság ellenségei szintén tőkét kovácsolnak az esetből, mely — szerintük — azt bizonyítja, hogy a köztársaság háborút jelent és uralmának éppen ezért véget kell vetni. Illetékes körökben re­mélik, hogy a bonyodalom csakhamar meg lesz oldva. Páris, május 31. (Saját tudósí­tónk távirata.) Napoleon Vik­tor hg. beleegyezett, hogy a bonapartista­­szellemű Chapellte­ megyében az orosz­barát és boulangista Derouléde léphessen föl képviselőjelöltnek. Páris, május 31. (Saját tudósí­tónk távirata.) Az itteni orosz nagykövetségnél tegnap díszebéd volt Carnot elnök tiszteletére, me­lyen megjelentek az összes miniszterek, az egész diplomáciai testület és számos kép­viselő. A francia kamarában. — Saját tudósítónk távirata.— Páris, május 31. A kamara mai ülésén Gerville Reach interpellálja a kormányt Tisza Kálmán magyar miniszterelnök országgyűlési nyilatkozataiért. Az ülés előtt a folyosókon élénk tárgyalás folyt ez ügyben. Goblet külügyminiszter megjegyezte, hogy Decrais bécsi nagykövet jelentései szerint az eset befejezettnek tekinthető s a kormány hajlandó ma az interpellációra válaszolni. A miniszter a kabinetszobába vezette Gerville Reach-ot s hosszasan tanácskozott vele. Az ülésteremben Gerville Reach fe­szült figyelem mellett tette meg interpellá­cióját. Szerinte a magyar miniszterelnök oly kifejezéseket használt, melyeket nem akar is­mételni, mert a francia szószéken nem szokás idegen nép ellen oly szavakat használni, me­lyek sértik az udvariasságot. Tisza nyi­latkozatai udvariatlanok és ellenkeznek a nemzetközi szo­­kásokkal. Tisza úgy látszik háborút jósol; Franciaország kijelenthetné, hogy mindent megtett a háború esélyeinek meg­akadályozására. Ha a magyar miniszterelnök job­­ban volna értesülve, úgy tudhatná, hogy Francia­­országban teljes biztosság uralkodik, és hogy ott a külföldiek életét és vagyonát tiszteletben tud­ják tartani. A magyar miniszterelnök szavainak jelentőségét nem kell túlhajtani, Ausztria-Ma­­gyarország külügyi kormánya értük nem fele­lős,­­ mindazáltal meglepték azokat, kik a két ország közt fennálló rokonszenvet isme­­rik. Interpelláló kérdi Goblet minisztert, hogy érintkezésbe lépett-e az osztrák-magyar kül­ügyi kormánynyal és kapott-e oly felvilágosí­­tásokat, melyek Franciaország iz­galmát lecsillapíthatják? Goblet külügyminiszter : A kormány osztozott az ország izgatottságában, a­nélkül, hogy az esetet s annak jelentőségét eltúlozni akarta volna. Nem kutatom, miért áskálódnak bizonyos kormányok az 1889-ki kiállítási év ellen, mely évszám a jog, szabadság és hala­dás eszméjét hozza emlékezetbe, de nem ta­gadom, hogy ez évszám kifogásokat is kelt­het. Mi szívesen fogadjuk mindenkinek rész­vételét a kiállításban és nem nézünk görbén azokra se, kik távol maradnak s oly vélemény­ben vannak, hogy e nemzetközi manifesztá­­cióhoz nem csatlakozhatnak. A magyar kormányelnöknek jogában állt, eset­leg kötelessége is volt lebeszélni a magyar iparosokat a kiállításban való részvételről. De azt nem állíthatta jogosan, hogy a két ország közti békének a kiállítás alatt megz­a­vartatásától kell tartani. Azt se volt joga állít­ni, hogy a francia kormány nincs oly helyzetben, hogy vendégeinek biztosságáért ke­zeskedhessek. Ezek igazságtalan vá­dak, melyeket nem vártunk vol­na attól az országtól, a­mely iránt a franciák mindig meleg rokonszenvet tanúsítottak. Ily szavakat, ily szájból hallva, nem­ lehetett ész­revétlenül hagyni. A miniszter ennélfogva megbízta a bécsi francia nagykövetet, hogy hívja fel erre Kálnoky gróf figyelmét. Kálnoky gróf élénk sajnála­tának adott kifejezést az eset felett és kijelentette, hogy sem a külügyi kormánynak, sem neki magának szándékában nem volt megsérteni Franciaországot, melylyel a legkitűnőbb viszonyok fentartását óhajtják. Azóta Tisza kijelentette, hogy ez érzületekhez csatlakozik, és hogy Franciaországot sértő szán­déka egyáltalán nem volt. A kormány ezeket a nyilatkozatokat kapta és ha azok, mint hinni kell, őszinték, Tiszától függ, hogy minden félreértést eloszlasson. Goblet megragadta ezúttal az alkalmat, hogy a külpolitikáról nyilatkozzék. E poli­tika , — monda a miniszter — lénye­­gesen békés. Franciaország a békét óhajtja és nem keres kalandokat; saját ügyei­vel foglalkozik és épp úgy távol áll minden támadó szándéktól, mint minden gyengeségtől. A kiállítás legjobb bizonyítéka szándékainak és ama szilárd akaratnak, hogy a béke ne az ő hibája által zavartassák meg. Egyébként a rend az ország belsejében soha sem volt biz­tosabb, mint most. (Itt a távirat egy értelmet­len mondatot közöl, melyet ez okból mellőz­nünk kell. Szerk.) A köztársaság ma szilár­dabb, mint talán a köztársaságiak maguk gon­dolnák. Ha valamely szomszéd állam oly intézke­désekhez nyúl, melyek károsak érdekeinkre, úgy nem ragadtatjuk magunkat haszontalan rekriminációkra , hanem fentartjuk magunknak, hogy a kellő idő­ben kellő intézkedéseket tar '— Éjjel érkezett táviratok. — Bécs, május 31. (Saját tudósí­tónk távirata.) Hiteles értesülés alapján közölhetem: Tisza Kálmán beszédének fő­­oka az volt, hogy a miniszterelnök teljes bizo­nyosságot szerzett magának bizonyos fondor­latról, mely a magyar kormányt fonák hely­zetbe akarta hozni. A párisi kiállításban részt­­venni hajlandó iparosokat a magyar kormány támogatásának ígéretével igyekeztek bele­lo­­valni a kiállításba, hogy a magyarok mentül tömeges­ részvéte Párisban azt a benyomást keltse, mintha Magyarország a né­metek elleni dacból venne részt a kiállításban, s ez ügyben szakítna Ausztriával, mely a szövetséges Né­metországgal tart, m­íg a magyarok Francia­­ország iránt fejezik ki rokonszenvüket. E fondorlat meghiúsítása volt Tisza miniszterelnök célja. London, máj. 31. (Saját tudósítónk távirata.) A „Times“ párisi levelezője szerint Tisza beszédének, valamint a német útlevél-rend­ BUDAPESTI HIRLAP. (III. ■.) 1888 június 1

Next