Budapesti Hírlap, 1888. augusztus (8. évfolyam, 212-241. szám)
1888-08-01 / 212. szám
m PF"-X 1886. augusztus 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (212. sz.) Ságokban is azt hitték, hogy a rumén nyelv nem művelhető. Azt is tudjuk, hogy macedónnyelvkérdés tényleg van s a macedon-oláh propaganda élén Margariti Apostol macedonoláh tanár áll, ki a cincár községekben s albán-macedon-thessáliai városokban macedonolák iskolák létesítésén fáradozik. A magy. vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak, az elutasító végzést csak feltételesen kellett volna tennie, vagyis a pesti egyház görög jellegének föntartásához csak úgy járulni, hogy a macedon-olákok nyelvi igényének eldöntését a jövőre bízza, vagyis azt nyílt kérdésnek hagyja. A macedón-oláh egyházi nyelv kérdése uj dolog s a kor szellemével függ össze. Sajátságos volna, ha e liturgia épen az oláhok által vádolt magyar kultúra kertjében bimbóznék ki, hol a másik rumén nyelv már nagy fává terebélyesedett. Míg a macedón kérdés, mint elvi kérdéssel szemben, teljes rokonszenvünknek adunk kifejezést, olyan törekvéseket, melyek a macedón nyelv ügyét csak ürügyül használják fel, mindenképen elítélünk. Ha a macedón nyelvrokonság címén az egyház alapításához nem is járult r ámi nek szeretnének a görög egyházban szerepet játszani (mert az oláhok felfolyamodásának sokan ilyen hátsó gondolatot tulajdonítanak, ezt már csakugyan furcsa testvériségnek fogná minden igazságos érzésű ember tekinteni, ki a görögmacedón egyház megalakulásátismeri, mert ha a macedo-oláh nyelv jogosultsága révén, a pesti görög egyházba az erdélyromániai oláh nyelv csempésztetnék be (e két nyelvjárást csak a tudatlanság tarthatja egynek), ez tényleg nem volna egyéb furfangosan kigondolt foglalásnál. Különben e kérdést legjobban el fogja simítani az idő. Budapesten görögök és macedónok olyan értelemben, mint a Balkánon már alig vannak. A görög nyelv itt már csak kegyeletes emlék, olyan mint erdélyi egyházakban az örmény s ha valamikor a macedo-oláhok is művelnék nyelvüket, azt Macedóniában és Thesszáliában egyházi nyelv rangjára emelnék, ennek Magyarország fővárosában a görög-macedón egyházban csak irodalmi jelentősége lenne, mely az egyház görög érdekeit éppen nem sértené, hiszen a magyarországi görögök és cincárok a magyar társadalommal már régen egyesültek. Társadalmi életünk sok fényes neve függ össze a görögséggel s a macedo-oláhsággal. Minden téren s szép állásokban találhatók a görögmacedón eredetű családok sarjai: Haris, Lyka, Agorasztó, Mannó, Sakelláry, Spartalis, Labinis stb. mindannyian magyarok. Magyarország egyéb városaiban is így van. A győri, komáromi, brassói, miskolci, váradi, görögöket ott találjuk a magyar társadalom legjobbjai közt. A macedón Sina nevet a lánchíd teszi örök emlékűvé ; görög volt Pompéry János egykori kiváló írónk, Tomory Anasztáz a Kisfaludy-társaság Mecénása ; görögök a Janicsáryak, a Nákó grófok, Logothetti grófok, újabb irodalmunk egyik nagy tehetségű munkása Gozsdu Elek kir. alügyész a „Tantalusz“ szerzője. Más görög-macedón származásúak még : Gyika, Dumcsa, Filcsó, Pista, Povovszky, Gyikádia, Pádics stb. A miskolci hadgyakorlatok alkalmával a görög származású Xifkovics honvéd-őrnagy huszárjainak bravúr lovaglásával ejtette bámulatba a király kíséretét s a szó szoros értelmében megdöbbentette a külföldi katonai vendégeket. A pesti görög egyház mellett görög iskola virágzik, melynek élén egy derék becsületes görög-magyar ember, Tiakosz György áll. A tannyelv magyar és hellén. Iskolai órák végén a növendékek görögül imádkoznak s ezt éneklik : 1,0 angreti patrídi szu parámene pisztósz ! Ki tísszú aft’ esztí, trofósz ! ke táfosz szteganósz ! Ektósz d'aftísz, kózmosz evrísz szexánon theorí, Evdéraon i dizdémou, ódé zín-sze, zín-sze thnisz- tiin diri !‘. Ez a Vörösmarty „Szózatjának bekezdő strófája. Réthy László dr. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, jul. 31. Gyümölcsvásárunk. Évről-évre látunk szebbnél-szebb gyümölcskiállítást és havonkint olvashatjuk a lapokban, hogy már ennyi meg annyi métermázsa gyümölcsöt szállítottunk ide meg amoda, s a mi szegény, fővárosi gyermekeinknek mindebből csak annyi élvezetök van, hogy szabad a sok szép gyümölcsöt megnézniük, sőt a legjobb esetben meg is ízlelniük, de enniök soha nem szabad, mert méregdrága. De nem azért drága, mintha a gyümölcs ára mindig magas volna, hanem azért, mert az elárusítók olyan szűk mérőedényeket használnal,amelylyel a legtapasztaltabb ivevet is rászedik. Például a csumás meggyet és cseresznyét bőszszű, szűk literes, vagy még gyakrabban félliteres mércével mérik, melybe oly ügyesen csapnak bele egy maroknyi gyümölcsöt, hogy a belseje üresen marad. A kosárszámra árult szőlő alá pedig, amaz ürügy alatt, hogy össze ne törődjék, annyi levelet raknak, hogy alig van fölötte néhány fürtöcske s ha a vevő a csalást észreveszi és e miatt felszólalni mer, a legdurvább módon támadják meg, a nélkül, hogy ez ellen orvoslást nyerhetne, mert ő maga a kofa nyelvével nem mérkőzhetik, hivatalos közeg pedig, a kinek sérelmét elpanaszolhatná, a piacon soha sincs, vagy ha van, nincs benne köszönet, mert ez a kofának vagy férje vagy sógora, vagy komája lévén, vagy tőle pálinkára valócskát várván, mindig ennek fogja pártját s igy a vevő a szenvedett károsításra ráadásul még egy csomó gorombáskodást is kénytelen zsebre rakni. Pedig ezt a bajt nagyon könnyen lehetne orvosolni, csak a vásárbíróságnak kellene szigorúan megparancsolnia,hogy minden gyümölcsöt, mely nem darabszámra árusíttatik el, csak súly szerint, azaz kilogramm és ennek kisebb részei szerint szabad elárusítani. Ez által megkönnyíttetnék a vásárbíróság ellenőrzése és megszűnnék a folytonos perpatvar, mert a vevő közönség, ismerve az áregységet és a gyümölcs tiszta súlymennyiségét, nem lenne kitéve sem a megcsalatásnak, sem a durva sértegetésnek. Hogy ez nem új, nem kivihetetlen és igen praktikus dolog, bizonyítja a gyümölcskereskedők eljárása Kecskeméten, hazánk legnagyobb gyümölcspiacán, hol a kül- és belföldi szállítók mind magukkal hordják rugós kis mérlegüket és ezen mérik meg a gyümölcsöt. Ajánljuk ez egyszerű gyógymódot a tisztelt vásárbíróság figyelmébe. Dékány Rafael dr., főreálisk. igazgató. — A kereskedelmi iskolák és az inasok. Az ipartörvény életbeléptetése alkalmával a tanács utasította az elöljáróságokat, mint elsőfokú iparhatóságokat, hogy az ipartörvénynek az inasokra vonatkozó rendelkezéseit ne csak az iparos, hanem a kereskedő inasokkal szemben is alkalmazzák. Ennek következtében az elöljáróságok a kereskedő inasokat is minden kivétel nélkül kötelezték arra, hogy az alsófokú kereskedelmi iskolákba járjanak. Ámde a budapesti kereskedésekben nagy számmal vannak olyan inasok is, kik már a gyakorlatba lépés előtt a kereskedelmi pályára szükséges elméleti képzettséget megszerezték. A pesti polgári kereskedelmi testület, valamint a budapesti kereskedelmi és iparkamara is lépést tettek a fővárosnál, hogy az ily kereskedő inasokat az alsófokú kereskedelmi iskola látogatására ne kényszerítse, esetleg az ügyet bocsássa a kereskedelmi miniszter elvi elhatározása alá. Ez alkalommal az említett testületek arra is felhívták a főváros figyelmét, hogy a pesti polgári kereskedelmi testület a budapesti kereskedelmi akadémiával kapcsolatban már évtizedek óta tart fenn vasárnapi kereskedelmi iskolát, melyet 1852-ben az akkori kormányhatóság a nyilvánosság jellegével is felruházott s mely a fővárosi alsófoku kereskedelmi oktatás szervezéséig , vagyis 1886-ig egyedüli tanintézet, volt, melyben a Pesten alkalmazott kereskedő inasok szakoktatásban részesültek. Miután e vasárnapi iskola szervezete és tanrendje tekintetében legalább is egy fokon áll a fővárosi alsófokú kereskedelmi iskolákkal , a kereskedelmi és iparkamara, úgyszintén a pesti polgári kereskedelmi testület azt is kérték, hogy ama kereskedő inasokat, kik ez iskolát látogatják, szintén ne kötelezzék az alsófokú kereskedelmi iskolák látogatására, hanem az említett vasárnapi iskola által kiállított bizonyítvány alapján is szabadítsák fel őket. A fővárosi tanács az ügyet a kereskedelmi miniszter elhatározása alá bocsátotta, ki ma a kultuszminiszterrel egyetértőleg arról értesíti a tanácsot, hogy nincs kifogása az ellen, ha a magasabb képzettségű kereskedelmi tanulókat az alsófokú kereskedelmi iskolába járástól felmentik, de csak ama föltétel alatt, hogy a közép vagy polgári iskola több osztályát végzett kereskedő tanulók (gyakornokok) közül csak azokat mentsék fel az alsófokú kereskedelmi iskolából való járástól, kik az alsófokú kereskedelmi iskolák tantervébe fölvett szaktárgyakban, nevezetesen : a kereskedelmi számtan, kereskedelmi könyvvitel és levelezés, áru- és váltóisme és a nemzetgazdaságtan alapfogalmaiban szerzett ismereteiket is iskolai bizonyítványnyal igazolni képesek, vagy eme tantárgyakból vizsgálatot tesznek le. A kérelem ama részére nézve, hogy a pesti polg.kereskedelmi testület által fentartott vasárnapi iskola látogatása a fővárosi alsófokú kereskedelmi iskolák látogatását pótolhassa, a miniszter nem nyilatkozott. A megfigyelő osztály elhelyezése ügyében Jurkny Emil dr. budapesti orvos, ki tizenkét évig működött a Rókus-kórházban, tegnap memorandumot adott át a polgármesternek. Ebben elmondja, hogy az üllői úti új kórházban van egy nagy két emeletes (F.) pavilion, melynek máig sincs főorvosa. Betegeit a többi pavilionok orvosai gyógyítják. Ezt ugyanis csak a beteglétszám rohamos emelkedése következtében foglalták el ideiglenesen, de minden percben nélkülözhető s kiüríthető a nélkül, hogy hiányát megéreznék. Ezt a pavillont könnyen és olcsón át lehetne alakítani megfigyelő osztálylyá, melyben legkevesebb 70 elmebajos ember férne el. A csendes környéken, apácaápolók felügyelete alatt, az ápolás is jobb volna. Célszerűbb lenne az élelmezés s ez a hely megfelelne a tanítási céloknak is, miután az új kórházban máris több egyetemi tanár tart előadást. A polgármester, bár a főváros már félig-meddig határozott ez ügyben, a tanácshoz terjeszti be a memorandumot. — A fogaskerekű vasút meghosszabbítása ügyében a társulat beadványa folytán a tanács azt ajánlja a közgyűlésnek, hogy a tarifa leszállítása iránti kívánalomtól álljon el. — A budapesti körvasút terveit a mai tanácsülésen Rózsa Péter tanácsos bemutatta. A tanács a tervet azzal adta ki a mérnöki hivatalnak, hogy véleményes javaslatát 8 nap alatt készítse el, hogy az egy egybehívandó rendkívüli középítő** bizottsági ülésen hamarosan tárgyalható legyen. A központi pályaudvar és a Józsefvárosi állomás közti pályarész sínhálózatának szaporítása, a szerencsétlenségek kikerülése végett szükséges lévén, a törvényhozás az építkezésekre 900,000 frt hitelt nyújtott a kormánynak. Az államvasutak által készített tervek szerint szükségessé fog válni a két pályaudvar közötti vasúti töltés tetemes szélesítése, mert a mostani két sínpárhoz még 2—3 sínpár jön, s a kerepesi úti hidat is hosszabbítani kell, valamint a régi fegyvergyár mögött a kajcsárutat a vasút számára át kell hidalni, hogy a közönséges közlekedés a sínvonalak alatt folytonos és megszakíttatlan maradjon. Ez utóbbi ma maga 120,000 forint költséget igényel. A töltésszétesbítéshez az egész vonalon 17,000 négyszögöl terület szükséges, aminek a kormány ingyenes átengedését kéri. A tanács mai ülésén foglalkozván ez ügygyel, elhatározta, hogy a holnap tartandó rendkivüli közgyűlésnek az ingyenes átengedést javaslatba hozza, de azzal, hogy a kormány a közönség biztossága érdekében szükséges emez építkezéseket haladók nélkül foganatosíttassa. —■ A szentendrei helyiérdekű vasút. A tiszti főügyész, mint lapunk tegnapi számában már közöltük, a szentendrei helyiérdekű vasút ügyében legutóbb leérkezett miniszteri leiratra vonatkozólag azt a javaslatot tette, hogy a főváros tegye meg a szentendrei helyiérdekű vasútra nézve a főváros és a közúti vasúttársaság között kötött szerződésen azt a módosítást, amelyet a közlekedési miniszter kíván. A tanács, mint mai ülésén elhatározta, a t. főügyész jelentése értelmében fogja a maga javaslatát a holnapi közgyűlés elé terjeszteni. Javaslatának megokolásában hangsúlyozni fogja, hogy a vasútengedélyezési rendeletet úgy fogta, föl a főváros, hogy az engedélyezési jogát nem fogja alterálni; egyébként enged a közmunka- és közlekedésügyi miniszter kívánságának — bár az elvi jelentőségű — miután ellene orvoslást keresni úgy sincs módjában. ”